Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 2., szombat Siker volt Lennie és George — Hodu és Harkányi kettőse Felejthetetlen jelenet az előadásból Fotó: várad! Zoltán Ha azt mondjuk, hogy az Egerek és emberek az évad kimagasló előadása, akkor még keveset árulunk el a művészi színvonalból és a sikerből. Ezért valószínűleg igazságosabb és nem túlzás azt állítani, hogy John Steinbeck színművének békéscsabai előadása sok évad egyik legkiválóbb produkciója, legmaradandóbb színházi élménye. Lennie és George szerepében Hodu■ József és Harkányi János nagyszerű kettőse arra emlékeztet, amit Kern András és Lukács Sándor nyújtott Az álomkommandóban a nyáron a Gyulai Várszínházban. De maradjunk Békéscsabán! Siker volt sorozatunkban Várday Zoltán és Tomanek Gábor Furcsa párjáról már írtunk 1985-ben... Lennie-t és George-ot játszani, élni a színpadon, nem kis feladat, mély lelki gyötrelem, magas művészi teljesítmény — szép, felelősség- teljes küldetés. Emlékezetes állomás, csúcspont a színész életében. Harkányi Jánossal és Hodu Józseffel már sokszor és sokat beszélgettünk szerepekről, előadásokról, közös munkáról, sikerről, színházról és jövőről. Ez az interjú mindössze töredéke beszélgetéseinknek. Harkányi János: — Baracs Imrét A borban, Szakmáry Zoltánt az Űri muriban, Az esőcsinálóban a seriffet nagyon szerettem, mert mindegyikben van valami közös; egy láncra fel lehet fűzni ezeket a szerepeket, mint külön is gyöngyszemeket. De egyikben sem volt olyan erőteljes az érzelmi háttér, mint most ebben a Georgeban. A kimondatlan és kimondott szeretet a darab lényege. S a szeretetről nagyon nehéz beszélni. Ugyanakkor egyre inkább olyan világban élünk, hogy minden ember borzasztóan áhítozik a szeretet után; meg azután is, hogy egyáltalán halljon a szeretetről. Amíg hallani lehet róla, az azt jelenti, hogy még létezik valahol, nem veszett ki teljesen. S akkor még reménykedhetnek az emberek, hogy egyszer csak beköltözik akár ebbe a városba is, s minden kis tanyán, kis otthonban fellelhető lesz. Hodu József: — Hogy mit jelent nekem — a Vízkeresztben Sándor, az Éjjeli menedékhelyben a tolvaj, A borban Baracs öccse után — most Lennie-t játszani? La- tinovits Zoltánnal tudok er- re legjobban válaszolni. „Jól mondani verset annyit tesz, mint a' világ egy pontján rendet teremteni.” Nem tudok mást mondani... Hogy boldogság, meg érdekes feladat, ez sok szerepre igaz lehet. Este hét óra öt perctől kilencig a világnak ezen a kis pontján, itt, Békéscsabán rend van, és a lelkemben is. Aztán nyilván van valami lelki hasonlóság köztem és Lennie között. Én is szeretnék sokszor egy nagy barlangba bebújni.. . — Steinbeck regénye és a Madách Színház 1947-es előadása után az ember egy már megjelenésében hatalmas, félelmetes Lennie-re számít. Ehelyett egészen mást kap. Hodu kezdettől fogva szerencsétlen, szánalomra méltó embert alakít. S számomra ez a felfogás sokkal emberibb, sokkal értékesebb. Hodu József: — A mi előadásunkban sokkal fontosabb az emberi kiszolgáltatottság, mint a behemótság. Lennie egyéni tragédiája, hogy amihez hozzányúl, az szétmálik a kezében, mert olyan erős. De a darab minden egyes figurájára a kiszolgáltatottság. a magány, a hontalanság, a szeretet- lenség jellemző. S még va- iami: tudomásul kell venni a társulat összetételét, a meglevő kollégákra kell kiosztani a szerepeket. Ha az összes többi szereplő akkora, mint én vagyok, értelmetlen lenne engem kitömni csak azért, hogy a drabálisságo- mat hangsúlyozzuk. Giricz ettől is tanítómester: az adottságokat használja fel. és a meglevő egyéniségekre hangolja át az előadást. Harkányi János: — Valamikor azt képzelték, hogy Lennie kizárólag nagydarab fickó lehet. Pedig akkor már van benne valami őrület, de- bilség, holott ez a Lennie nem bolond valójában, csak végtelenül szerencsétlen. Gyerekkora óta egyedül van, kimaradt az életéből az apai, az anyai szeretet. A szeretet helyén hatalmas űr tátong a lelkében. A hiányérzetét pótolgatná az egérrel, a nyulakkal, a finom bársonynyal. Mivel nem kapott soha simogatást, ölelést, úgy maradt, mint egy nagy gyerek. — Minden humor és költészet ellenére számomra nagyon megrázó, tragikus kicsengésű az előadás. Harkányi János: — Én nem tartom pesszimistának, inkább figyelmeztetőnek ezt az előadást. Az elmúlt években sajnos úgy alakult, hogy nem ismertük föl kellőképp a család szerepét. A családok szétzilálódtak, mára viszont kiderült, hogy a család igenis minden társadalom alapvető, legerősebb kis sejtje, ha jó. Ha meg nem, akkor a leggyengébb, s így gyengül tovább az egész társadalom. írók, költők, zeneszerzők élete példázza — de tulajdonképpen mindannyiunk élete —, hogy a gyerekkorból táplálkozik minden ember. A gyerekkori álmait szeretné megvalósítani felnőttként. Vagy ha nincsenek hiányérzetei, akkor a gyerekkorára tud építeni. Ez lenne a normális, az egészséges. Korunkra a széthullás veszélye nagyon jellemző, ezért tartom figyelmeztetőnek az előadást, méghozzá jó időben történő figyelmeztetésnek. Talán még lehet változtatni. Hodu József: — Szó sincs irányzatosságról, vagy arról, hogy itt világpesszimizmust fogalmaznánk meg. Ha valakire, akkor Giriczre igaz, hogy „a kor lenyomata”. Éppen ennek a kornak a gondolkodó embere, S az előadás olyan, amilyennek ezt a világot látja. S valahol én is, Jani is ilyennek látjuk a világot. Szellemi közösséget érzünk, s ezt sikerült itt megfogalmaznunk. Harkányi János: — Látok én ebben a közös munkában valami olyat is, amit úgy neveznek a szakmában, hogy színészi kihívás, amikor partnerek találkoznak, s olyan páros jön össze, amelyre építeni lehetne, kellene. Minket,, kettőnket lehetne játszatni, ránk találni kellene darabokat. Ez nyilván izgalmas lenne kettőnk életében, a színház pedig profitálhatna belőle, vagyis mindannyian nyereséggel jöhetnénk ki egy ilyenfajta vállalkozásból. Ha Józsi most nem jött volna vissza, Giricz sem tudta volna kiosztani ezt a darabot. A társulat ugyanis jelenleg hiányos, sok szerepkör nincs betöltve. S kellenek a jó karakterek; nagyon nagy baj, hogy például Jancsik Feri nincs szerződésben sehol, és az ő tehetsége is hiányzik a színház palettájáról. * * * A színházakban ezekben a hetekben zajlanak a szerződtetés! tárgyalások. Harkányi János a Jókai Színház tagja a következő évadban is, Hodu József nem. Békéscsaba után Pécs a következő állomás, de nem a színház, hanem a Joe bácsi ételbár. . . Niedzielsky Katalin
