Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

1988. április 15., péntek o Legyen egységes a reformok végrehajtása Párttaggyülés a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezetben Egyesülnek, nem egyesülnek... Lesz-e Mezőgazdasági és Cukoripari Kombinát Békéscsabán ? Az irányító pártbizottsá­gok képviselői is érdeklődés­sel várták annak a taggyű­lésnek a kezdetét, amelynek az volt a célja, hogy a tag­ság véleményt mondjon az MSZMP májusi országos ér­tekezletének állásfoglalás­tervezetéről. Gyivicsán Já­nos, a Tótkomlósi Vegyes­ipari Szövetkezet pártalap- szervezetének titkára rövid vitaindítót tartott, melybén körvonalazta a súlyponti kérdéseket. Az alig egy órás időtartamú tanácskozáson öten szólaltak fel, s monda­nivalójukból arra lehetett következtetni, hogy valóban alaposan áttanulmányozták az anyagot, és van vélemé­nyük. Minden bizonnyal kollégáik, munkatársaik is hasonlóképpen cselekedtek, és csak azért nem nyilvání­tottak véleményt, mert — mint később hallottam — nem akartak ismétlésekbe bocsátkozni, és „csatlakozni az előttük felszólalókhoz”. * * * Nos, egyetértés volt ab­ban, hogy időszerű és jó el­gondolásnak bizonyult a tervezet elkészítése és közre­— Mindenekelőtt az alap­ellátás biztosítása a felada­tunk — szögezi le Tari Fe­renc, a Vésztői Körösmenti Áfész okányi ügyvezetője. Itt Békésben a kisebbek közé tartozik ez a település, ennek ellenére a kereskedel­mi ellátásáért felelős fo­gyasztási szövetkezet lehe­tőségeihez képest a legjob­bat szeretné nyújtani. Há­rom élelmiszerbolt van a fa­luban; közülük a legnagyobb az, amelyet az elmúlt évben három, egy épületben levő boltból a közöttük levő — s nemcsak fizikai értelemben addig elválasztó — falak el­bontásával alakítottak ki. A korábbi kis ABC-ből, kul- túrcikk- és ruházati boltból — az eredeti profilok fenn­tartásával — tágas és váro­si szempontú minősítést is elbíró ABC alakult ki. — Az elmúlt év végén Okányban is az átlagot jócs­kán meghaladó volt a felvá­sárlás, elsősorban a műsza­ki cikkekből. Ennek ellenére az idei esztendő első három hónapjában a ’87-es év ha­sonló időszakához képest nem volt kisebb a forgalom. Szerintem ez annak köszön­hető, hogy a vas-műszaki boltunk árukínálata megfe­lelő, alkalmasint olyan kur­rens, másutt hiánycikknek számító áruféleségekre is felvesz rendelést, amelyek beszerzése még városokban is nehéz. A vésztői központú — me­gyénk egyik legkisebb — fo­gyasztási szövetkezetéhez tartozik Okány kereskedel­mi-vendéglátási ellátása. A 430 milliós tavalyi árbevé­adása. Az egyik résztvevő keserűen jegyezte meg, hogy a XIII. pártkongresszus ha­tározatainak egy része nem valósult meg; a kitűzött fel­adatok, célok csorbát szen­vedtek. Az okok ismertek: nem javult a gazdasági hely­zet, nőtt az infláció üteme és az adósság összege, csök­kent az életszínvonal. A gaz­daságpolitikában nem elap­rózva, hanem egységesen kellene végrehajtani a re­formokat. Sajnos, az árre­form (áremelkedés) nem járt együtt a bérreformmal. Egy­re több szegény embert lehet látni, az ő problémájukon csak szociálpolitikával nem lehet segíteni. Többen is kifejtették, hogy a tervezetben, amely jó szándékot tükröz, sok az általános megállapítás. Bár szükség van az elvi állásfog­lalásokra is, de nem marad­hat el a gyakorlati útmuta­tás. Ezért érződött bizonyos aggodalom az egyes hozzá­szólásokban. Volt, aki az ér­dekeltség megteremtésével kapcsolatos elképzeléseket, konkrét lépéseket hiányolta az anyagban. Majd hozzátet­te: a minőségi exportot job­telből egyötödét teljesítette ez a kisközség. A Körös­mentihez további öt tele­pülés tartozik. — Ami a tüzelőellátást il­leti, azt hiszem, nincs okunk panaszra. Kétségtelen, hogy a választék nem olyan, mint amilyet az itt élők szeret­nének. Napi gondunk, hogy a most kiosztott tüzelőutal­ványokra azonnal nem tud­nak a telepünkről szállítani, ezért pótmegrendelés szük­séges. Sajnos, ma már nemigen rendelhető a meg­szokott, úgynevezett darabos szén, kilencven százalékban brikett érkezik. Ami az épí­tőanyagokat illeti, fűrész­áruból sem teljes a kínálat. Cserépből és téglából pe­dig csak óvatosan rende­lünk, mivel annyira meg­emelkedett az ára, hogy fé­lő, nem kel el a tüzép-tele- pünkről. Sokan vannak úgy. hogy kisebb-nagyobb fel­újítási munkálataikat in­kább elodázzák az új építő­anyagárakat megtudva... Okány sem különbözik a többi, hasonló magyar tele­püléstől, ha a vendéglátás forgalmi adatait vizsgáljuk. Tavaly a tervet — a bevé­telit — 25 százalékkal telje­sítették túl. Le sem kell ír­ni: a plusz nem az üdítő­italok megnövekedett for­galmából származik... — Hosszú évek óta prob­léma itt, Okányban, hogy megfelelő színvonalú meleg­konyhás étterme legyen a községnek. Az elmúlt esz­tendőben a helyi költségve­tési üzem kivitelezésével kezdtünk hozzá a régi épü­let teljes felújításához, út­ban meg kellene fizetni, de sok a „fék” és sok a „kor­lát”. Nem kevés szó esett az if­júságról, különösen a 20 és 30 év közötti korosztályok­ról, elhelyezkedési lehetősé­gükről, szakmai előrehala­dásukról. A munkaerő-át­csoportosítás, amely időle­ges munkanélküliséggel is együtt jár, igen alapos, kö­rültekintő szervező tevé­kenységet kíván — mond­ták. A szakszervezetek még erőteljesebben képviseljék a dolgozók érdekeit. A Haza­fias Népfront szintén csak akkor láthatja el feladatát, ha sikerül bekapcsolódnia a legégetőbb gondok megoldá­sába. A sok nehézség ellenére is bizakodó hangulat jellemez­te . a tanácskozást. Az alap­szervezet tagsága bízik a májusi pártértekezlet haté­konyságában, és reméli, olyan határozatok születnek, amelyek tükrözni fogják a helyi észrevételeket, javas­latokat ; ezzel is segítve a ki­bontakozás eredményeket hozó programját. alakításához. Azt nem tehet­tük meg, hogy az átépítés idejére bezárjuk az éttermet. Tudomásom szerint az oká- nyiak megértették: még má­jusig, amikor is átadhatjuk a megszépült, az igényeket mindenben kielégítő étter­met, el kell viselniük az építkezéssel járó kellemet­lenségeket. Ezt követően ke­rül sor a ma is működő rész rekonstrukciójára, amellyel — terveink szerint — az év végére lesznek készen. Mindez hárommillióba ke­rül. Jó egy évvel ezelőtt, ’86— 87 fordulóján zárt be a ta­nácsházával szemben álló úgynevezett Rózsa presszó, amely az okányi fiatalok kedvenc találkozó- és szóra­kozóhelye volt. Helyén már áll és a befejezést várja az új óvoda. A kisközség ti­nédzseréi, fiataljai ugyan megértették a presszó meg­szüntetésének okát, de azt azért azóta is joggal kérde- zik-kérik: mi lehet ezután? A művelődési ház — ki­csinysége és igencsak rossz állaga miatt — nem alkal­mas erre. — Májustól, amikor meg­nyílik az étterem — adja meg a választ az áfész ügy­vezetője —, itt szeretnénk az okányi fiatalok számára is programokat, rendezvé­nyeket szervezni. Tervezzük a művelődési házban levő büfénk kibővítését is. ígér­hetem, hogy nyártól ismét lesz színvonalas szórakozási lehetőségük a helybeli fia­taloknak — Okányban. „... megyénk két helysé­ge, Gyula és Békés között is heves harc indult meg mind­járt kezdetben a cukorgyá­rért. A megyei lapokban kü­lönféle érvelésekkel telített cikkek jelentek meg, hol Bé­kés, hol Gyula érdekében... Legutóbb beleszólott a küz­delembe Csaba is, nagy ha­tárára, központi fekvésére és szintén a környékbeli ura­dalmakra való hivatkozás­sal.” A Békésmegyei Közlöny 1910. évi, márciusi számá­ból idéztük a fenti sorokat, érzékeltetve, hogy 78 eszten­deje, a cukorgyár alapítását — mely végül is Sarkadra települt — milyen viták előzték meg. Most, csaknem nyolc évtized múltán megint heves viták középpontjában áll a cukorgyár és az érvek — máls értelemben ugyan, de — ismét a birtoklás kérdé­sére összpontosulnak. fl cukorgyárnak meg kell maradnia A Sarkadi Cukorgyárban 1 milliárd forintos állóesz­közérték koncentrálódik. Ál­talában 780-an, de a 110 napos idény alatt, amikor éjjeli-nappal folyamatosan megy a munka, 1100-an dol­goznak az üzemben. A gyár rekonstrukciója, részleges felújítása 1986-ban fejező­dött be. Ebből adódóan igen magasak az amortizációs költségek, évi 70-80 millió forintot kellene „leírniuk”, azaz a nyereség terhére el­könyvelniük. — Nemcsak mi — tájé­koztat a főkönyvelő, dr. Szolnoki Imre —, a cukor­gyárak háromnegyede nem tudta elszámolni teljes egé­szében az amortizációját az utóbbi három esztendőben. A szabályozók ezt megenge­dik ugyan, de ezáltal rom­lanak a fejlesztés esélyei. NáLunk pedig, mivel a re­konstrukció nem volt teljes, további beruházásokra len­ne szükség. Ehhez azonban hiányoznak a megfelelő for­rások — állapítja meg a fő­könyvelő. Mindez nem véletlenül alakult így. A cukor terme­lői árát eleve úgy határoz­ták meg (központilag), hogy ne lehessen — bizonyos ha­tékonysági szinten alul — elszámolni az amortizációt, ne fejlesszenek a gyárak, mert éppen a beruházások fékezése volt a cél. Köztu­dott. hogy a cukor világpia­ci ára igen alacsony (már­cius közepén a londoni tőzs­dén egy kilogramm fehér cukor 0,23 dollár, forintra átszámolva 11 forint, az 1987-es átlag pedig 9 fo­rint körül alakult: valójá­ban a cukor ennél maga­sabb, de még mindig elég nyomott áron cserél gazdát. A cukorgyárak között erő­södik a verseny, aki lema­rad, az kiesik, bezárhatja kapuit, illetve profilt vált­hat. Nem titok, hogy a ha­zai cukortermelés csökken­tése kívánatos. Természetes hát, hogy mindenki küzd a jobb pozícióért, nehogy a kiesők közé kerüljön. — Nyilvánvaló volt, hogy lépnünk kell, a hatékonyság javítása tényleg létkérdés. A Sarkadi Cukorgyárnak meg kell maradnia ... átrendeződnek a függőségi viszonyok Ez tehát a háttér, amely új utak keresésére késztette a gyárat. A „sors” tavaly augusztusban hozta össze őket egy tőkeerős partner­rel. A Békéscsabai Állami Gazdaság (BÁG) és a Sar­kadi Cukorgyár között meg­kezdődtek a tárgyalások az egyesülésről. Ez az elképze­lés azonban igen nagy vi-< hart kavart, s a támogatók mellett szép számmal akad­tak ellenzői, elsősorban a répatermelő közös gazdasá­gok körében, A téeszek Ugyanis az egyesülésben po­zíciójuk romlását, az eddigi kiegyensúlyozott függőségi viszonyok megbomlását lát­ják. Érdekeiket a Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége, a Teszöv képviseli: — A cukorgyár és a nagy répatermelő gazdaságok kö­zött — vélekedik Györfi Károly, a Teszöv titkára — szoros kapcsolat, kétoldalú függőség alakult ki. így pél­dául a rakodáson, szállítá­son képződő nyereségen is osztoznak. Amikor a BÁG és a cukorgyár közös ter­veiről hallottunk, gondol­kodni kezdtünk: gyakorlati­lag mit hozhat ez a fúzió? Hatékonyságjavulást a cu­korgyárban, ez kétségtelen. Azonban megítélésünk sze­Az egyesülés szabályai A jelenleg érvényes jog­szabályok szerint ;két állami tulajdonú vállalat egyesülé­séhez elegendő a két vállalati tanács pozitív döntése, tulaj­donképpen semmilyen fel­sőbb hozzájárulás nem szük­séges. Az egyesülés úgy megy végbe, hogy ,a két cé­get az lalapító (ez esetben a MÉM) formálisan megszün­teti és egy új alapító ok­iratot ad ki, mellyel létre­hozza az új céget (esetünk­ben a Mezőgazdasági és Cu­koripari Kombinátot). Erre vár most a jBAG és a Cu­korgyár. Az tegyesülési szán­dék megtámadható, azaz az alapító okiratot hem adják ki, ha az egyesülés honvé­delmi-, vagy népgazdasági érdeket sértene. Egyébként az alapító nem tarthatja vissza az okiratot. A terme­lőszövetkezetek egyesülésére más szabályok érvényesek, az eleve csak a miniszter hozzájárulásával kezdemé­nyezhető és az egész tagság titkosan szavaz róla. rint ezzel népgazdasági szinten nem lesz feltétlen több eredmény, hanem az csupán máshol csapódik le, a téeszek kárára. S vajon a monopolhelyzetet teremtő egyesülés az egyetlen módja a cukorgyári gondok megol­dásának? Az indokolt és sür­gető fejlesztésekre 50-60 millió forintot a téeszek is tudnának adni. A korobináti stratégia szerintünk nehezen egyeztethető össze a téeszek érdekeivel, hosszú távon bi­zonytalanná teszi a répater­melést. Tehát a téeszek ellenak­cióba kezdtek, megakadályo­zandó a számukra kedvezőt­lennek ítélt döntést. Az e körüli vita szeptember óta napirenden van. Az egyesülés 27 partner- gazdaságot érint. A cukor­gyár vállalati tanácsa ta­valy októberben úgy dön­tött, megvizsgálja a felme­rült formaváltási lehetősé­geket. Három bizottság ala­kult: az egyik (I) a BÁG-gal való egyesülés, a másik (II) a répatermelő gazdaságokkal való együttműködés, a har­madik (III) pedig az önálló szervezeti formában, illetve a részvénytársasági keretek közti működés lehetőségét tanulmányozta. Az ered­mény: három, egyenként 15 oldalas, alapos, közgazdasá­gi érvekkel alátámasztott elemzés. Valamennyi meg­fontolandó, hasznos elképze­léseket tartalmaz, azonban a Il-es és Ill-as alternatíva előnyei csupán az új társa­sági törvény (vitája folya­matban van) életbe lépésé­vel bontakozhatna ki. A cukorgyár vállalati ta­nácsa november végén úgy döntött, hogy a BÁG-gal va­ló egyesülés útját választja. A répatermelő közös gazda­ságok ebbe a döntésbe nem nyugodtak belé, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának (TOT), és a Mező- gazdasági és Élelmiszeripari RJimsztérium (MÉM) közbe­lépését kérték. Várjunk még!(?) A MÉM és a TOT több ízben foglalkozott a témá­val. Az egyik ez év januári megbeszélésről készült em­lékeztető szerint, nem tart­ják indokoltnak az alap­anyag-termelő és -feldolgo­zó szervezetek egy vállalat­ban történő egyesülését. In­kább a szövetkezetek és ál­lami vállalatok érdekeit egy­aránt érvényesítő integráci­ós szervezetek jöjjenek létre. A miniszter arra kérte a Sarkadi Cukorgyár vállalati tanácsát, hogy még egyszer gondolja át a dolgot, s a döntést halassza el március 31-ig. Azonban azóta is a helyzet lényegében változat­lan, úgy tűnik, a cukorgyár ügye holtpontra jutott. — A cukorgyár és a gaz­daság vállalati tanácsa meg­hozta döntését — állítja dr. Bacsa Vendel, a BÁG igaz­gatója. — Mindkettő az egyesülés mellett szavazott. Döntésük egyértelmű volt. Sok mindennel foglalkoztunk az utóbbi években, és egyik vállalkozásba sem buktunk bele. A BÁG tavaly több mint 110 millió forint nye­reséget ért el. Mégis célsze­rűnek tartjuk, egy nagyobb ipari ágazat létesítését. A cukorgyártás nem idegen vertikum, szorosan kapcso­lódik a mezőgazdasághoz, jó lehetőségnek érezzük. A ré­patermelő téeszek félelme szerintem abszolút megala­pozatlan. A cukorgyárnak, a gazdaságnak és a répaterme­lőnek egyaránt jól kell jár­nia. Nem tervezünk semmi olyasmit, ami a termelők ér­dekeit sérthetné. Azt sem értem, mitől kerülnénk mo­nopolhelyzetbe? A cukor­gyári labor minősítése ob­jektív, a mázsa is annyit mutat, amennyi a súly, a répatermelő terület csök­kentése Békés megyében nem indokolt, hisz itt a leg­jobb a cukorkihozatal. Nem kívánjuk az eddig kialakult szállítási szokásokat sem fel­számolni. Ezzel szemben elő tud­nánk teremteni azt a 350-400 millió forntot, ami a kapa­citásbővítő és minőségjavító beruházáshoz szükséges. Nemcsak a gyártási vonalra, hanem az egész tevékeny­ségre gondolunk. Fejleszte­nénk a csomagolást, a hul­ladékhővel szójafeldolgozás- ra vállalkoznánk, jó lehető­ségek kínálkoznak a melasz feldolgozására is. Ezekre a beruházásokra esetleg tár­sulhatunk is, nem zárkózik el az állami gazdaság. A téeszek azonban nem bíznak. Akárhogy is lenne, szerintük az egyesülés olyan meghatározó súlyú, nagy szervezetet hozna létre, amely magában hordozza a helyzettel való visszaélés le­hetőségét, a termelők kiszol­gáltatottságát. A Teszöv egyébként sérelmezi azt is, hogy a cukorgyár nem mu­tatott kellő készséget a ve­lük való tárgyalásra. Mindenesetre, a „Mező- gazdasági és Cukoripari Kombinát” alapító levele nem érkezett meg Békés­csabára, a cukorgyár sorsa tehát eldöntetlen, s valószí­nűleg az is marad egészen az új társasági törvény meg­jelenéséig, amely feltehető­en valamennyi fél számára megnyugtatóbb együttműkö­dési keretet teremt . Szatmári Ilona (nemesi) Három kis üzletből egy széles áruválasztékot kínáló nagy — Okány központjában Fotó: Fazekas Ferenc —y —n Csak egy (?) falu a hat közül... Az alapellátástól a szórakozásig, Okányban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents