Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. március 12., szombat o Mura-vidéki irodalom A jugoszláviai Mura-vidék magyar nyelvű irodalma a lassú, de biztos kibontakozás korszakát éli. Az itt élők önálló köteteket, antológiákat adnak ki. Jeles képviselője e formálódó irodalomnak Báti Zsuzsa és Bence Lajos, akik ezúttal a Köröstájban, lapunk kulturális mellékletében is az olvasók elé lépnek. Báti Zsuzsa versei: Hívtál? Azt mondtad: ABC minden megzendült bennem ahány dúr és moll és skála minden dalol mert azt mondtad ABC BÉmollban sok szép dalt írtak ha akarod mind elénekelem de miért ez a szomorúság? legyen CÉdúr száguldó rondó pattogjon és simogasson mondja el hogy szép vagy hívtál? vagy csak úgy hallottam? Zivatar Akkor már fenn szálltak a fecskék szivárvány volt talán én láttam utoljára milyen egy földi szivárvány de az olyan szivárvány volt a hét színnek száz boldoga sűrű eső melléesett tanulságul rriert jégveréssé is lett volna ha nincs mellé sűrű eső de én sírtam egész napon lágyította olvasztotta ne legyen jég ne legyen jég lássalak hát lássalak hát szőke szemű szép kedvesem menjünk most a szőlőhegyre az maradt ott amik leszünk * feketén és kéken gomolyog az ég fehér mellű fecskék cikáznak át rajta zöldarany alkonyat kicsiszolt fényekkel árnyéktalan este világít nekünk esőcsepp kristály a Lendvahegy felett pihenésé legyen hát az óra kedves jönnek már a szénaszagú csillagok Bencze Lajos: Lepke és hegedű Gálics Istvánnak Akit ébredéskor csak megérint, a Fény. Akinek megadatott a választás lehetősége a dolgok között: boldog. A hajnal is lepkeszárnyon érkezik hozzád, színei kielégülésért kopognak csukott pilláidon. Látszólag preparálva vagy ... Ha szűnik a látás kínja, ha nyugszik az idegbajos pupilla. De a gombostűk helye még föl-fölsajdul este, lefekvés előtt, s már rezeg is a finom erezet, csillópor száll. Almodban egy óriás-hegedű — új héttornyod! — belsejében dörömbölsz reménytelenül. Gaburek Károly: Sebes-Körös Négyszer egy E. Dvorkin: Színjátszóüzem Jurij Lvovics Krilofejev- nek, a Shakespeare-en, Mo- liére-en, Rostandon nevelkedett öreg színházi rókának nyomatékosan azt tanácsolták fentrőt, hogy olyan darabot állítson színpadra, amelynek hőse egy mai fiatal. Legyen ez mondjuk egy fiatal munkás. Aki kitűnő barát, jó sportoló. Közösségi lény. Jól énekel, táncol, fütyül és xilofono- zik. Ex libriseket gyűjt. Sakknagymester. Szerelmes egy lányba. Szép, okos, öltözködésében mértéktartó, de azért követi a divatot. Mindezt röviden elmondja a vezető színész a prológusban. Utána még két felvonás következik. Az elsőben a hős esztergál. A másodikban elmondja, hogyan sikerült a havi normát egy nap alatt teljesítenie. Jurij Lvovics szerette és nagyra értékelte a foglalkozását, így aztán, miután feleségével és három lányával meghányta-vetette a dolgot, örömmel elvállalta. És meg is kezdődött a nézők számára nem látható, kollektív alkotómunka. Helyére tettek minden hangsúlyt, tisztáztak minden jellemvonást. Eljött a főpróba. A színpadon egy nagy gyár csar- soka. A gépek egy részét ügyes kezek készítették furnérlemezből, a többi festve volt. A főhős és barátai elegáns fehér munkaruhában voltak. Magnetofonról fémek csikorgó zaja hallatszott. Ezután tapasztalatát- adás következett, tanulmányozták a fejlett technológiát. Majd kérdések, válaszok, virágok. Függöny. Jurij Lvovicsot megdicsérték, a darab sínen volt. A kapott észrevételeket Jurij Lvovics alkotó módon átgondolta, és előadásról előadásra tökéletesítette a darabot. A főhős furnérlemezből készült gépét eltüntették a színről, helyébe egy valódi marógépet állítottak, amin a színész perselyeket kezdett gyártani. Teljesítménye előadásról előadásra nőttön nőtt. A perselyeket a színház leadogatta a javítóműhelyeknek; a színész bérét háromszorosára emelték. A többi színész is azt követelte, hogy vigyenek le a színpadról minden kelléket, és ők is minél előbb kitanulhassák a gépkezelő szakmát. A színpadon nyolc munkapadot állítottak fel. A második felvonásból törölték a gyűlést, úgy döntöttek, elég, ha havonta csak egyszer tartanak. A nézőtérről a megüresedett székeket lehordták a pincébe. Gépeket tettek a helyükbe, és beállították a második és a harmadik szereposztást is. Az előadások ezentúl reggel fél nyolckor kezdődtek. A jegyszedő, aki a kapus is volt egy személyben, már nem engedett be idegeneket, a későn jövő színészektől pedig elvette az igazolványt. Sokan beiratkoztak a technikumba, Jurij Lvovics pedig gyorsított eljárással elvégezte a műegyetemet, megszerezte a mérnöki diplomát ... A vállalat nőtt, bővült, egyre több szakmunkása lett. Sikeresen átállt az új technológiára, nevet szerzett magának, és megjelent a nemzetközi piacon is. Egyszer a főigazgatóságon Jurij Lvovicsnak bizalmasan megsúgták, hogy nem vet jó fényt egy ilyen nagy gyárra, ha nincs saját műkedvelő színjátszóköre. Jurij Lvovics ekkor ösz- szehívta a munkásokat, és indítványozta, hogy szervezzenek egy színjátszókört. Az öttatét elfogadták. El is határozták, hogy színre visznek egy darabot, amelynek hőse egy mai fiatal. Egy fiatal munkás, aki kitűnően táncol, jól sportol ... £. Dvorkin: Hőség Trofim Silov felébredt. Felvette a kalapját és kilépett az utcára. Rekkenő hőség volt. — Szabadnap van ma vagy munkanap? — töprengett magában. Ekkor fontoskodva, aktatáskával a kezében Bulkin haladt el mellette. — Ügy látszik, munkanap van — döntötte el a kérdést Silov. Ám ekkor az első emeleten lakó Szkovorodkina kilépett az erkélyre és Locsol- gatni kezdte a virágait. — Akkor mégiscsak szabadnap van — morfondírozott tovább Silov. — Betelefonálok a munkahelyemre és megkérdezem — gondolta és keresgélni kezdett egy két- kopejkást. Csak egy hármasa meg egy egykopej kása volt. — Vagy tán bemegyek — gondolta határozatlanul —, ott aztán egyből kiderül. Felszállt egy trolira, s ahogy elindultak, az utasok között felfedezte Dorbuko- vot. Megkérdezte tőle: — Szabadnap van ma vagy munkanap? — Ki tudja? — felelte Dorbukov. — Nincs otthon naptáram. Amikor megérkeztek, a nap már valósággal égetett. Gyimát találták bent az osztályon. Megkérdezték tőle: — Szabadnap van ma vagy munkanap? — Kevesen vannak bent, úgyhogy szabadnapnak kell lennie — felelte Gyima. Ebéd után megjött a főnök. Egyszerre kérdezték tőle mind a hárman: — Szabadnap van ma vagy munkanap? A főnök sokáig nem felelt. Aztán telefonálni kezdett. Amikor az óra elütötte a hatot, letette a kagylót, s akkor válaszolt: — A tudakozó nem felel, tehát szabadnap van. Elmehetnek. V. Kokljuskin: A küldönc bosszúja Hol volt, hol nem volt... egy hivatalban élt egyszer egy küldönc. Nyikiforovnak hívták. Ha azt mondták neki: vidd ezeket a papírokat — elvitte, ha meg azt: hozd ide — odavitte. Egyszer megvádolták, hogy lassú. Á, szóval így állunk! — gondolta sértődötten Nyiki- forov. — Na majd adok én nektek! Más nótát fújtok akkor! És amikor megint elküldték a papírokkal, fogta, és egyet beledobott a kukába. Ezen az éjszakán alig aludt valamit. Hosszan, édesen álmodozott, elképzelte, mi lesz majd (ó, mi lesz majd!), ha felfedezik, hogy eltűnt egy papír. De eltelt egy hét, és a papír senkinek sem hiányzott. Lehet, hogy nem feltűnő, ha csak egy hiányzik — gondolta Nyikiforov összezavarodva. És amikor alkalom adódott, tíz darabot hajított a szemétbe. — Majd most — nyugtatgatta magát —, majd megtudják! A várakozás napjai következtek ismét. Nyikiforov minden reggel benézett az igazgató titkárnőjéhez, Lju- docskához és megkérdezte: — Hogy van? Történt valami mostanában? — Ugyan mi történhetett volna? — csodálkozott a titkárnő. — Csak úgy kérdeztem, nem fontos ... A második hét végére Nyikiforov szemmel láthatóan lefogyott és sápadtabb lett. A harmadik hét elején, amikor legközelebb papírokat küldtek tőle, nem bírta tovább és bedobta a kukába az egész paksamétát. Na hát most aztán . . . majd kedvesebbek lesznek hozzám! — gondolta győzedelmesen Nyikiforov. Azóta három év telt el. Nyikiforov ezalatt egészen összement. Az engedetlen kis hajtincs, ami a feje búbján meredezett, szinte teljesen eltűnt. Arca ráncos lett, megszürkült. Csak a szemében maradt meg az ismerős csillogás. — Más nótát fújnak majd! — reménykedik egyre, amint újra és újra megteszi az utat a kukáig és vissza-. V. Grecsanyinov: A szaktekintély Szervezési és tervezési alapismeretek, gépszerkezet- tan, hidraulika és akusztika, aero- és hidrodinamika, kinematika és statika, fizi- ko-kémia és kémiko-fizika, valószínűségszámítás, általános és speciális relativitás- elmélet, biztonsági technika, Riemann-féle geometria, döntéselmélet és közgazdaságtan, automatika és kibernetika, statisztika és heurisztika, modellezés, programozás sőt tervkészítés — mindezt és még sok egyebet tudnia kell a tudomány élvonalában dolgozó Szidorov főmérnöknek. De nem tudja. Máshoz meg nem ért. Somi Éva fordítása
