Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-11 / 60. szám

mwjKTim 1988. március 11., péntek Szügyig a sárban... Költségcsökkentés veszteséggel „Rideg állattartás. A természeti viszonyoktól nagy­mértékben függő tartási mód, amelyben az ember környezetátalakító és kiválasztó munkája még kevés­sé érvényesül. A ridegen tartott állatok, az év nagy részét — a növendékekkel együtt — a legelőn töltik, és télen alig nyernek védelmet az időjárás viszontag­ságai ellen. Takarmányozásuk szűkös. Az így tartott állatok különleges szilárdságra, szívósságra, ellenálló­képességre, igénytelenségre tesznek szert, és a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodnak, de termelőképessé­gük alacsony szinten marad.” (Mezőgazdasági Lexi­kon) Talán kissé szokatlan lát­vány a képünkön is látható, úgynevezett rideg tartás. Az állatok sem ugrándoznak örömükben, de talán ebbéli szándékukban a szügyig érő sár is megakadályozza őket. Képünk a Sarkadi Lenin Tsz „legelőjén” készült. A helyszínen alkalmi ismerő­söm, egy gulyás, nem kevés indulattal beszél a megyé­ben szokatlan tartástechno­lógiáról. (A gulyás nem volt hajlandó elárulni a nevét, mondván, „kaptam én már kérem a fejemre eleget. Ne sajnálja csak maga azokat az állatokat — mondták ne­kem az illetékesek”.) — Nézze, én egyszerű em­ber vagyok, van már némi tapasztalatom — mondja a gulyás. — Ezek a marhák télen, nyáron, éjjel-nappal a szabad ég alatt élnek. Nyá­ron még elvannak, de télen, különösen ilyen egyhe idő­ben a tőgyük is belelóg a sárba. Ezek a rideg tartású húsmarhák itt ellenek, nem egy borjút láttam már bele- dögleni a sárba. Van itt ké­rem jócskán elhullás. Hát. nem gondatlanság ez?! Az állomány, ahogy beindul a cukorgyári szezon, répasze­letet kap takarmányként. Ez még csak ihagyján. de csak úgy, leborítják nekik a sárba, s onnan kell felsze­degetniük az élelmet. Nézze csak meg! — mutat a gu­lyára — hát ez állatkínzás! Nem volt ez a fajta tartás- mód divat soha ezen a kör­nyéken ... Lóbabocsú és répaszelet A Sarkadi Lenin Tsz el­nöke, Nemes Dániel készsé­gesen fogad, s magyarázza a technológia lényegét, és az előzményeket. — öt évvel ezelőtt a Me­zőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttól kaptunk bér­tartásra 500 amerikai—ma­gyar tarka keresztezésű, ki­mondottan húshasznú szarvasmarhát. Ekkortájt alakult meg a Szarvasmarha- hús-termelő Társaság, amely­nek tagja a mezőhegyes! kombinát, a Gyulai Hús­kombinát, és a Sarkadi Le­nin Tsz. Az 500 marhát sza- badtartásos, épület nélküli technológiával a szaporula­táért tartjuk. Évente két szakaszban van elletés, s a borjakat a szoptatás után az e célra épített telepünk­re visszük, majd 9-11 hóna­pos korban értékesítjük. Korábban csak az eladás után járó összeg, két éve pe­dig már a született borjak után 5 ezer forintos állami támogatást is termelőszövet­kezetünk kasszáját gyara­pítja. Ezenkívül az értékesí­téskor kapunk még kilón­ként 7 forintot is. — Magyarán, az eladási ár, az állami támogatás és a nyereség is a tsz-é. Mi haszna van ebből a mezőhe- gyesieknek? — A kombinátnak min­den leselejtezett, vagy el­hullott marháért 30 ezer fo­rintot fizetünk. Egyébként ügyelünk az állatokra, hi­szen ha az elhullás évente 8 százaléknál több, akkor nem kapjuk meg a már em­lített állami támogatást. — S mennyi az elhullás évente? — Alatta van a megenge­dettnek. Csak tavaly volt egy kis gondunk. — Ebből úgy tudom, rend­őrségi ügy is lett... — Igen, ha jól emlékszem, 21 állat pusztult el a nem megfelelő takarmány — ló­babocsú — miatt. A felelő­söket persze felelősségre vontuk. Egyébként őszi idő­szakban cukorgyári mellék- terméken tartjuk az állo­mányt, s a répaszelet mel­lett szénát és szalmát is kapnak. Ezek igénytelen ál­latok, a hó alól is kieszik a füvet. Persze, tudom, hogy nem ez a sáros időjárás a legkellemesebb állapot szá­mukra. De nem kell ebből ügyet csinálni ...! Marha(jó)üzlet Megtudtuk, hogy még egy szarvasmarihahús-termelő társaság működik a környé­ken, a Sarkadi Cukorgyár, a Sarkadi Lenin Tsz, a Gyu­lai Húskombinát és a Kon- dorosi Egyetértés Tsz rész­vételével. Ez a társaság 200 szarvasmarhát „legeltet”. A laikusnak is kissé furcsának tűnő üzleti vállalkozást tisz­tázandó, ellátogattunk a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátba, ahol fény de­rült az ügy hátterére is. Dr. Papp Tibor, a kombi­nát vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy 1983 decem­berében a mezőhegyesiek 500 magyar tarka—Hereford FI, RÍ típusú húsmarhát vásároltak a Kiskőrösi Ál­lami Gazdaságtól, annak el­lenére, hogy ez a fajta ál­lat „ebbe a térségbe nem il­lik”, sőt, Mezőhegyesen tar­tásukra egyetlen hektár le­gelő sincs. — A vásárlást egyrészt az indokolta — tájékoztat Papp Tibor —, hogy akkoriban tehenenként 20 ezer forint állami támogatás járt, így egy tehenet 5 ezer forintért tudtunk megvásárolni. Tu­lajdonképpen ez volt a nagy üzlet. Másrészt nőtt a tej­termelés, így csökkenteni lehetett a tejelő állományt, és növelni az exportképes húshasznú szarvasmarhák számát. Ez annak idején amolyan központi elvárás is volt. A rideg tartás, illet­ve a költségek csökkentése miatt, keresnünk kellett egy olyan partnerüzemet, ahol az átlagosnál jobb a gazdál­kodás színvonala, a környé­ken dús legelő található, ahová bértai tásra adhatjuk az állatokat. A költségcsök­kentés miatt a helyszín ki­választásában fontos szem­pont volt, hogy a terület le­hetőleg cukorgyár környé­kén legyen, mivel az állo­mány répaszelettel is etet­hető. így esett a választás a Sarkadi Lenin Tsz-re. A nyers répaszelet mázsája akkoriban 5,20 forint volt, ma 8 forint körül van. Még 1983-ban megalakult a szarvasmarha-hizlalási tár­saság, s felépült egy hízó­marhatelep, ahol a húsmar­ha szaporulatát — az elvá­lasztás után — hizlalják. Érdekeltség A vezérigazgató-helyettes elmondta azt is, hogy a szerződés szerint a Lenin Tsz fogadja, elhelyezi és tartja az 500 húsmarhát, hiz­lalja annak szaporulatát. A kombinát pedig szakfelügye­letével, tenyészüsző-utánpót­lással és tenyészbikával lát­ja el a Sarkadra telepített állományt, s a tsz ennek fe­jében értékesítheti a szapo­rulatot. Az eladásból szár­mazó bevétel a szövetkezeté, az akkori 4 ezer 700 forin­tos borjankénti állami tá­mogatás pedig a mezőhegye­si kombináté. Időközben a mezőhegyesiek is belátták, hogy „rossz lóra tettek”. Nagy volt az úgynevezett el- hullási százalék, elsősorban a gondatlan tartástechnoló­gia miatt. Három éve, 1985- ben 14 állat elhullott, ötöt kényszervágásra ítéltek. Egy évvel később, a 481 marhából 18 elpusztult, há­rom a vágóhídra került. Ta­valy a 437-es állományból 66 állat hullott el, ötöt le­vágtak. Az elmúlt évben 376 borjú született, ebből 79 elpusztult, s kettőt egész­ségügyi okok miatt le kellett vágni. — Két év óta egyébként a sarkadi tsz-t illeti az ál­lami támogatás is, ami idő­közben 5 ezer forintra nőtt borjanként — folytatja dr. Papp Tibor. — Nekünk, a kombinátnak minden elhul­lott, vagy leselejtezett álla­tért 30 ezer forintot köteles fizetni a tsz. Ezzel próbál­tuk érdekeltté tenni a szö­vetkezetei, hogy a tartást gondosabban, fegyelmezet­tebben végezze. Tudjuk mi is, hogy ez a tartástechnoló­gia felháborít minden állat­szerető embert, igaz az is, hogy nem erre a környékre való a rideg tartás. Emellett a Mezőhegyesi Mezőgazdasá­gi Kombinátnak is évek óta jelentős veszteségeket okoz ez az „üzlet”. Éppen ezért, már tavaly sem pótoltuk az üszőket. Az állatoktól miha­marabb igyekszünk megsza­badulni. Szeretnénk kiválni a társaságból, s eddigi tár­gyalásaink szerint — a Gyu­lai Húskombinát remélhető­leg átveszi tőlünk a hús- marhaállományt. Hornok Ernő Fotó: Kovács Erzsébet A Gyula és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (5700 Gyula, Árpád u. 2. sz.) szerződéses üzemeltetésre adja át A KŐVETKEZŐ ÜZLETEKET: 1988. április 15-től 1991. április 30-ig terjedő időszakra: 47. sz. vas-műszaki bolt, Elek, Marx u. 5. 27. sz. bisztró, Kétegyháza, Széchenyi u. 2. 40. sz. falatozó, Mezőgyán, József A. u. 9. 44. sz. falatozó, Geszt, Kossuth L. u. 76. 94. sz. vegyesbolt, Geszt, Petőfi u. 84. A pályázatokat legkésőbb 1988. április 8-ig kell benyújtani a szövetkezet címére: Gyula, Árpád u. 2. A versenytárgyalásra közjegyző előtt kerül sor 1988. április 14-én (csütörtök) délelőtt 9 órakor, a szövetkezet 11. sz. Ritmus éttermében (Gyula, Vásárhelyi P. utca 2.). Békés megyéből hetente 2-3 alkalommal Budapestre ill. Pest— Heves—N ógrád—Borsod megyékbe irányuló ÁRUFUVAROZÁST VÁLLALOK, 5,0 to fixes IFA tgk.-val, 20% kedvezménnyel! Telefon: Salgótarján 06 (32) 14-195. MONTÁZS FUVAROZÁS A Zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Mgtsz FELVÉTELRE KERES MŰSZAKI FÖÁGAZAT-VEZETŐT, NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÄGAZATVEZETÖT. Fizetés: megegyezés szerint. Szolgálati lakást, 35 éves korig letelepedési segélyt biztosítunk. VEZETŐ MELLÉ GÉPÍRNI TÜDŐ titkárnőt keresünk Jelentkezés: Békéscsaba, Irányi utca 4—6. III. emelet 29. Csak 14-én és 15-én. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást 1988. március 31-től az áfész közgazdasági főosztálya ad. ÁFÉSZ-IGAZGATŐSÁG Fiatal szakemberek jelentkezését is várjuk. Jelentkezés: a termelőszövetkezet elnökénél: 5537 Zsadány, Béke út 34. Termelés — kereskedelem — szabályozás M ilyen anyagi alapról indulnak és mit értek el a múlt esztendőben Békés megye szövetkezetei? Ezt vizsgál­ta a minap a Békés Megyei Szövetkezetek Koordiná­ciós Bizottsága. A három ágazat 1987. évi egyenkénti telje­sítménye egyértelműen kiemelkedő. A fogyasztási szövetke­zetek 14 milliárdos forgalma 12 százalékkal haladta meg az 1986. évit. Igaz, része volt ebben az árnövekedésnek és fel- vásárlási láznak is. Az áfészek emellett kereken 1.5 milliárd forint értékű árut exportáltak tőkés piacokra. A belföldi ke­reskedelmi láncban forgalmazott termékek értéke ennél is több. Mindent egybevetve 512 millió forint nyereséget értek el, amely az előző évinél 30 százalékkal több! A fogyasztási szövetkezetek 1987-ben — az előbbi adatok tanulsága szerint — a hatékonyabb munka irányában vál­tottak. A korábbi évekhez képest magasabb szinten oldották meg gazdasági feladataikat. Szövetkezetpolitikai eredmé­nyeik sem vitathatók, mivel a legtöbb helyen növekedett, erősödött a tagság kötődése a mozgalomhoz. A tagság fris­sült, új, fiatal erőkkel gyarapodott. A részjegy és a célrész­jegyállomány is nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Ezeket az igen tiszteletre méltó eseményeket a szabályozók 1988-ban végsősorban nem csonkítják. Bár az 1987. évi nyereségnek csak 60 százalékára számolhatnak. Az 500 milliós nyereség 300 millió forintra zsugorodik, de — és ez a lényeg — a szövetkezetek érdekeltségi alapja 30 százalékkal nőhet, s elérheti a 100 millió forintot. Tehát semmi sem indokolja a szabályozóváltozásokat kísérő borúlátó véleményeket. Az ipari szövetkezetekben már nem ennyire kedvező a helyzet, annak ellenére, hogy az utóbbi két évben 300 millió forinttal növelték a tőkés exportot. Az árbevétel — megyei szinten — négy százalékkal nőtt. Az értékesítés szerkezete itt is a nem rubelelszámolású piac javára változott. De az 1987. évi nyereségből a szabályozók csak 50 millió forintot hagytak meg a szövetkezeteknek. Ez reménytelenül kevés ahhoz a teljesítményhez képest, melyet az ipari szövetkeze­tek árutermelése jelent a megyének, az országnak. Az idén 1988-ban változás várható. így azok a műszaki fejlesztések, melyek évek óta váratnak magukra, megvalósulhatnak. Az 1988. évi szabályozók az 1987. évi „itt maradó" nyereségnek a többszörösét hagyják vissza szövetkezetfejlesztési célokra. Azonban még ingen sok a bizonytalanság. Az ipar és a belkereskedelem nincs szinkronban. Az ipari szövetkezetek termékeire a belkereskedelem eddig nem szerződött. Hóna­pok óta csak csökkentett kapacitással termelnek, mert a ke­reskedők azt jósolják, hogy termékeikre a hazai vásárlók nem tartanak igényt. Fölöttébb elgondolkodtató, hogy a ke­reskedelem eddig vajon miért igényelte a szövetkezetek ter­mékeit? A múlt év végéig nem volt ezekkel baj. Kellettek. Most egyik napról a másikra nem kellenek. De ugyanakkor azt sem mondja a kereskedelem, hogy milyen árut keresnek a fogyasztók. Egyszerűen nincs összhang, illetve megszakadt a korábbi jó együttműködés az ipari szövetkezetek és a ke­reskedelem között. A boltokban pedig üresek a gondolák, az árut kínáló polcok. Nincsenek ott azok a termékek, melye­ket a vásárlók keresnek. Félő, hogy az év hátralevő részé­ben torlódnak a rendelések, a gyártóvonalakon túlterhelés következik be és ezzel egy időben az exportfeladatok teljesí­tése is csorbát szenved az első negyedévben előforduló „mu­lasztások” miatt. A nagy volumenben árut termelő ipari szövetkezeteket nem is kis mértékben irritálják azok a szervezeti intézkedé­sek, melyeket a szabályozók közvetítenek a kisszövetkezetek számára. Ebben a szövetkezeti formában ma még sok min­dent szabad, amit a hagyományosan működő szövetkezetek­ben nem. Az előnyök annyira ösztönöznek a változások irá­nyába, hogy több, jól működő nagyszövetkezet elindult a kisszövetkezetté válás útján. Itt a megyében is divatba jött az átrendeződés, melynek az a lényege, hogy az ipari szö­vetkezetek tagságát sorra kiléptetik a szövetkezetekből. A tulajdonosokból „bérmunkást csinálnak”. Szövetkezetenként 100 alá csökkentik a taglétszámot. A kisszövetkezetté válás után olyan eszközök válnak szabaddá, melyekkel a fejlődés felgyorsulhat. De ehhez miért kell a jól működő szervezete­ket megbontatni? Bizonyára célszerűbb lenne a szabályo­zókkal olyan helyzetet teremteni, hogy a hagyományos for­mában működő, életképes szövetkezetek is megőrizzék fej­lődőképességüket, beilleszkedjenek a változó helyzetbe és az ország érdekeit ugyanolyan feltételek mellett szolgálják, mint a kisszövetkezetek. A mezőgazdasági szövetkezetekben az évek óta tartó szo­rító intézkedések mára egyre kilátástalanabb helyzetet te­remtettek. Az ipari eredetű anyagok termelési költséget nö­velő hatása tovább fokozódott. Nemcsak az időjárás szám­lájára írható az az eredménycsökkenés, mely bekövetke­zett, Ebben az évben a szabályozó újabb szorításától további eredményromlást várnak a jól működő, eddig eredményesen gazdálkodó szövetkezetekben is. A tsz-ek képtelenek elvi­selni a fűtőanyagok és a villamos energia, a műtrágyák, a növényvédő szerek, a gépek, alkatrészek és az állat-egész­ségügyi anyagok folyamatos drágulását. Az évek óta foko­zódó elvonások megkurtították fejlesztési forrásaikat. Ezt az állapotot csak tetézik azok a jelenségek, melyeket iparvállalataink és kereskedelmi szervezeteink magatartása idéz elő. Számukra a mezőgazdaság nem más, mint a pro­fitszerzés könnyű vadászterülete. „Egye fene, tekintsenek bennünket annak, aminek akarnak, de legalább fizetnének az átvett áruért késedelem nélkül” — hallottuk. De beszélt­nek arról is, hogy a kenyeret és a húst termelő szövetkeze­tek kiszolgálása korántsem megfelelő. Ezek a belső villon­gások nehezítik az amúgy sem könnyen elviselhető helyze­tet, rontják a közhangulatot a mezőgazdaságban dolgozók körében éppúgy, mint a fogyasztók között. ÄÄoha annyi megoldásra váró feladat nem állt a szövet­kezeti mozgalom előtt, mint manapság. Az érdekvéde- lem ezeket a feladatokat felvállalta és a szövetkezetek termelési, valamint társadalompolitikai törekvéseinek meg­valósítását kívánja szolgálni. Ebben az átmeneti szakaszban azonban sok helyütt kiéleződnek az érdekellentétek a mező- gazdaság és a mezőgazdaságból élők között. Helyes lenne, ha az ország javára közösen, egymás és a szövetkezetek érde­keit figyelembe véve oldódnának meg égető feladataink. Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents