Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
1988. március 11., péntek Genscher és a Külügyminisztérium vezetőinek megbeszélése Befejezte látogatását a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt küldöttsége Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja, külügyminiszter — aki az NSZK kulturális hét egyik fővédnökeként tartózkodott Budapesten — tegnap megbeszélést folytatott Horn Gyufl nagyvilág hírei • FOGLYOK SZABADON ENGEDÉSE A JANA hírügynöség közölte, hogy a líbiai forradalom évfordulója alkalmából amnesztiában részesített külföldi foglyok között amerikai, olasz és nyugatnémet állampolgárok is voltak. Hétfőn engedték ki őket a börtönökből, más elítéltekkel együtt. A jugoszláv hírügynökség helyszíni jelentése szerint szerdán is folytatódott a foglyok szabadon engedése, népünnepély hangulatában. A főváros lakói a börtönökhöz özönlenek és válogatás nélkül mindenkit kiszabadítanak. Egyelőre nem lehet tudni, hogy hány elítélt került szabadlábra, de számukat ez a hírügynökség több ezerre becsüli. Eredetileg Moamer el- Kadhafi líbiai vezető a politikai foglyok számára hirdette meg a közkegyelmet március 3-án, de az amnesztia a gyakorlatban már a köztörvényes bűnözőkre is kiterjed. la külügyminisztériumi államtitkárral és Kovács László külügyminiszter-helyettessel. Hans-Dietrich Genscheréis kísérete tegnap, a kora déli- utáni órákban elutazott Budapestről. A líbiai hírügynökség arról tájékoztat, hogy a börtönépületeket lebontják. • FEJTŐ FERENC BECSÜLETRENDJE Fejtő Ferenc, az évtizedek óta Franciaországban élő író, újságíró, történész — közelgő 80. születésnapja alkalmából — megkapta a Becsületrend lovagi fokozatát. A magas kitüntetést Claude Malhuret, az emberi jogok államtitkára nyújtotta át. Fejtő Ferenc 1909-ben Nagykanizsán született. A ’30-as években egyik alapítója volt a Szép Szó című, rövid ideig élt irodalmi folyóiratnak, amely • József Attila versei megjelenésének is fő fóruma volt. 1938- ban a Népszava tudósítójaként Párizsba érkezett, és végleg ott is maradt. Könyvet írt a népi demokráciákról, Lenin örökségéről, 1956- ról. Ezekben a baloldali polgári értelmiségi álláspontjáról nézve bírálta a szocialista társadalmakat, de szülőhazáját sohasem tagadta meg. Hajlott kora ellenére ma is látogatja a párizsi Magyar Intézet érdekesebb rendezvényeit. Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására, John Olle Personnak, a Végrehajtó Bizottság póttagjának vezetésével március 6—10. között látogatást tett hazánkban a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt küldöttsége. Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese fogadta a delegációt. A svéd szociáldemokraták képviselőivel többek között megbeszélést folytatott SzűMárcius 8-án felfegyverzett bűnözők egy csoportja Leningrad közeléből külföldre akarta eltéríteni az Aeroflot szovjet légitársaság Irkutszk—Kurgan—Leningrad útvonalon közlekedő járatát. A banditák lefegyverzése során az egyik utaskísérő és három utas életét vesztette, többen megsebesültek. A géprablók közül néhányat lelőttek, a többi megadta magát. A TU—154-es moszkvai idő szerint 8 óra 05 perckor szállt fel az irkutszki repülőtérről, és 11 óra 10 perckor szállt le Kurganban. Az üzemanyagtartályok feltöltése után 13 óra 08 perckor indult a gép tovább Lenin- grádba. Már a repülőtér közelében repültek, amikor 14 óra 52 perckor az egyik utas egy írást adott át az utaskísérőnek, s követelte, hogy azt adja át a parancsnoknak. A papíron a következő állt; követeljük az irány megváltoztatását. Rerös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Petrovszki István, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Központi Bizottság tagjai. püljenek Londonba. Ellenkező esetben az utasokkal együtt felrobbantjuk a gépet. A parancsnok, a másodpilóta, a navigátor és a fedélzeti mérnök összehangoltan cselekedett. Az üzemanyag- tartalék figyelembevételével további egy órát repültek, és 16.05 perckor szovjet repülőtéren hajtottak végre leszállást. A leszállást követően a személyzet tárgyalásba kezdett a géprablókkal, javasolták, hogy tegyenek le szándékaikról, ne veszélyeztessék az utasok életét. A bűnözők kategórikusan visz- szautasították a személyzet javaslatait. Az idő múltával mind agresszívebben viselkedtek, előkerültek a fegyvereik és az utasok megölésével fenyegetőztek. Néhány órás eredménytelen alkudozást követően nem maradt más hátra, mint ártalmatlanná tenni a géprablókat — írja a Szovjetszkaja Rosszija. SZMOGRIADÓ Szmogriadót hirdettek ki a mexikói fővárosban. A levegőszennyezés olyan fokot ért el, hogy az egész várost sűrű ködfelhő borította. Több gyárat utasítottak, hogy csökkentse termelését, ne szennyezze kéményeivel az amúgy is rossz levegőt. Vagy 7 ezer közületi gépkocsit kivontak a forgalomból, és felszólították a főváros lakóit, hogy a hét végéig ne használják járműveiket. KISKOCSI NYOMORÉKOK SZÁMÁRA Francia gépkocsigyártók eredeti kiskocsit fejlesztettek ki testi fogyatékosok számára. A villamos motorral meghajtott járműbe minden további nélkül ki és be lehet gurítani a tolószéket, és a kormány elé rögzíteni. A gyorsítás és fékezés műveletét egyetlen, kézzel kezelhető karral lehet végezni. Számos mechanizmus és tartozék, mint például az ablaktörlő — „kulcsszóra” működik. Külön elektronikus processzor ügyel arra, hogy a beszélgetés közben „elejtett” kulcsszavak ne léptessék működésbe ezeket a mechanizmusokat. BUSZSZERENCSÉTLENSÉG Huszonhármán meghaltak, tizenheten megsebesültek szerdán egy mexikói közlekedési balesetben. Az ország déli részén, Chilpancingo város közelében felborult egy utasszállító busz, amely főleg környékbeli földműveseket szállított. A jármű vezetője megszökött a helyszínről. RÓSEJBNI Szigorúan megbüntetik Belgiumban azt a kereskedőt, aki a rósejbnit égett, előzőleg már használt vagy avas olajon süti. A 900 ezer frankos büntetésről a belga kormány döntött azt követően, hogy egy vizsgálat a belgák e kedvenc csemegéjének 60 százalékát találta egészségre ártalmasnak. Égből szállott kísértés A San Franciscó-i utcán mindenkinek elállt a szeme- szája, amikor hirtelen pénzeszsákok és dollárkötegek kezdtek hullani a kövezetre egy páncélozott pénzszállító autóból. A sofőr közben fütyörészve vezette ikocsiját, mit sem sejtve arról, hogy kinyílt a hátsó ajtó, és az értékes rakomány egyre csak szóródik, szóródik az utcára. Mire felocsúdott, már 1,7 millió dollár jelezte útvonalát, készpénzben. Az ámuló járókelők túlnyomó többsége nem tudott ellenállni a guruló dollárok kísértésének, és pillanatok alatt kocsijába vagy zsebébe gyömöszölte az égből hullott ajándékot. Egyetlen ember akadt, aki az első rendőrőrsön lelkiismeretesen leeadta a talált pénzt -— összesen 40 100 dollárt. Szovjet gépeltérítés újabb részletei II Lityeraturnaja Gazeta irta: Hruscsov (3.) Ami a múltat illeti, az egyik gyakorlati következtetés az volt, hogy következetesebben kell érvényesíteni a káderek rotációjának, forgórendszerének elvét. E kérdésről folyt a legtöbb vita. A káderek forgórendszerének eszméje, amely közvetlenül az első titkártól származott, számos alakváltozáson ment keresztül. Legalább tíz különböző variáns készült ebben a kérdésben, hogy ez az eszme adekvát megfogalmazást nyerjen. Hruscsov szerette volna létrehozni anfiak garanciáit, hogy a hatalom ne összpontosulhasson túlságosan is egyes személyek kezében, a vezetők ne „üljenek meg” túl hosszú ideig egy helyen, ne kerüljön sor a különböző szintű vezetők elöregedésére — a pártalapszervezetektől egészen a legfelső szintig. A pártalapszervezetek vonatkozásában ez a kérdés nem is váltott ki különösebb vitákat. De a felső szintű rotációról a vélemények gyökeresen eltértek. E kérdésben még neki, Hruscsovnak is engednie kellett, hiába vetette latba minden tekintélyét, makacsságát és rámenőssé gét. Az eredeti tervezet rögzítette azokat az elveket, melyek értelmében a legfelső vezetésnek legfeljebb két megbízatási időszakon át lehet valaki a tagja. Ez viharos tiltakozásra talált a fiatalabb vezetők részéről. Rendkívül igazságtalannak tartották, hogy az idősebb nemzedék képviselői, akik már jó ideje „ott ültek”, most megpróbálják korlátozni az ő lehetőségeiket. Az ezt követően kidolgozott tervezet a két megbízatási időszakot háromra emelte, de ezt a verziót is elvetették. A végső szövegben az egész elgondolás (az, hogy létre kell hozni a káderek rotációjának új eljárását) már a felismerhetetlenségig megváltozott. A személyi hatalom rendszerével szemben alkalmazandó garanciák kérdése leküzdhetetlen akadályba ütközött; maga Hruscsov és a vezetők akkori generációja politikai kultúrájának korlátaiba. Ez a kultúra sok tekintetben patriarchális kultúra volt, amely a parasztgazdaság vezetési formáival kapcsolatos hagyományos elképzeléseken alapult. Paterna- lizmus, a mások ügyeibe és kapcsolataiba való beavatkozás, a családfő tévedhetetlensége, a mások véleményével kapcsolatos türelmetlenség. Ilyen és ehhez hasonló vonások jellemezték a hatalomról kialakult évszázados oroszországi elképzeléseket. E vonatkozásban tanulságosak az 1957 júniusi plénumot követő események. Mint ismeretes, ezen a plénumon a régi „sztálini gárda” képviselői az úgynevezett „számtani többség” felhasználásával' követelni kezdték Hruscsov eltávolítását. Az SZKP Központi Bizottsága Elnökségében megtartott szavazás eredményeképpen az a határozat született, hogy Hruscsovot fel kell menteni első titkári tisztségéből. Ezt a határozatot azonban Hruscsov lelkes híveinek sikerült hatályon kívül1 helyeztetniök. A sztálinisták megtörésében kimagasló szerepet játszott Georgij Zsukov marsall. Mondták, hogy akkor, az SZKP KB elnökségi ülésén Zsukov vetette a régi sztálinisták arcába a történelmi jelentőségű mondatot: „A hadsereg ellenzi ezt a határozatot, és az én parancsom nélkül egyetlen tank sem mozdul ki a helyéről”. Végső soron Zsukov politikai karrierjébe került ez a mondat. Röviddel a júniusi plénum után Hruscsov elérte, hogy Zsukovot mentsék fel az SZKP' KB Elnökségének tagja és a Szovjetunió honvédelmi minisztere tisztségéből. Ez a döntés e korszak hagyományos szellemének megfelelően akkor született, amikor a marsall külföldi úton járt. Még csak minimális lehetőséget sem adtak számára, hogy tisztázza magát — ugyanúgy, ahogyan a párttal és a néppel sem közölték a szükséges magyarázatot, hogy miért távolították el a nagy honvédő háború legkiválóbb hadvezérét a politikai színtérről. Eltávolításának oka pedig megint csak hagyományos ok volt: az erős embertől való félelem. Emellett ebben a döntésben jelentős szerepet játszott Hruscsov, mint vezető bizonyos fogyatékossága is. Hruscsov régóta olyan ember hírében állt, aki szereti a „kitaposott cipőt”. Már annak idején, amikor még Kijevben dolgozott, később pedig Moszkvában is megfigyelhető volt Hruscsovnál, hogy nem képes jól kiismerni a kádereket. Mindig hajlamos volt arra, hogy inkább a hízelgőkre támaszkodjék, mint reformtörekvéseinek igazi híveire. Ezért olyan emberekkel vette körül magát, mint amilyen például Nyikolaj Podgor- nij volt, akik áhítattal lesték minden szavát és vállalták minden megbízatását. Ezért csak kevéssé imponáltak neki az önálló, erőteljes egyéniségek, a független jellemek. Hruscsov túlságosan is magabiztos volt, hogysem másoknál keressen támogatást. És bukásának ez volt az egyik oka. Mindazok, akik lelkűk mélyén nem osztották Hruscsov reformelgondolásait, akik ezeket az elgondolásokat Hruscsov hozzá nem értése bizonyítékának vagy egyenesen különcködésének tartották, az első alkalmas pillanatban megszabadultak tőle... Igaz, egy időben Hruscsov vonzódott a pártapparátusban dolgozó intelligensebb káderekhez. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni D. Sepiilovhoz való viszonyát, akit a Központi Bizottság titkárává, külügyminiszterré tett meg, Sepilovnak az SZKP Központi Bizottsága 1957. júliusi ülésén tanúsított magatartása azonban örökre elvette Hruscsov kedvét az entellektüelektől. Hruscsovnak az értelmiséghez való viszonyában szerepet játszott türelmetlen kapkodása, az a törekvése is, hogy beavatkozzék minden kérdésbe és gyorsan megoldja. Így nemegyszer játékszer lett önző tanácsadók, valamint a bukását előkészítő titkos ellenfelei kezében. Jól emlékszem rá, hogy amikor Hruscsov ellátogatott a Manyezsben megrendezett művészeti kiállításra, e látogatására egy külön számára készített provokatív feljegyzés ösztönözte. Ebben a feljegyzésben nem sok szó esett művészeti kérdésekről, ezzel szemben idézték írók, művészek Hruscsovval kapcsolatos tényleges vagy koholt kijelentéseit, melyek Hruscsovot Bolond Iván Királynak, kukonicázóniak, a fecsegés bajnokának aposztrofálták. A végsőkig felbőszült Hruscsov ezek után elment a Manyezsbe, hogy „kiossza” a művészeket. Ilyen trükkel vonták be titkos ellenfelei Hruscsovot a Paszternák-ügybe, érték el rajta keresztül azt, hogy eltávolítsák tisztségéből A. Nyeszmejanovot, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökét Liszenko kedvéért, élezték ki a viszonyt közte és az irodalom, a művészet, a tudomány számos képviselője között. Az ember akkor jut el a legmesszebbre, ha nem tudja, merre tart — mondották az ókori bölcsek. Csakhogy ilyenkor útja tekervényes, léptei nem egyenletesek, hol merészen előreiramodik, hol pedig visszatántorog. így festett Hruscsov számos gazdasági és társadalmi reformja is. A gazdaságpolitika volt Hruscsov tevékenységének egyik legsebezhetőbb pontja. Feladatát lényegében abban látta, hogy az apparátus szintjén változtasson a gazdaságirányítás módszerein: az Állami Tervbizottságban, a népgazdasági tanácsokban, a minisztériumokban, ugyanakkor nem ismerte fel azoknak a mélyreható strukturális reformoknak a jelentőségét, amelyek a közvetlen termelők — munkásak, parasztok, műszaki-tudományos értelmiség — munka- és életfeltételeit változtatják meg. Ez a szemlélete különösen kedvezőtlenül mutatkozott meg az 1961-es pártprogram kidolgozásánál*. A leghevesebb vitákat az a javaslat váltotta ki, hogy a pártprogramban helyet kell kapniuk az ország gazdaságij, fejlődésével és a világméretű gazdasági verseny alakulásával kapcsolatos számadatoknak. E javaslattal az egyik ülésen A. Zaszjagyko, a Szovjetunió Minisztertanácsa Állami Tudományos-Gazdasági Tanácsának az elnöke állt elő. A munkacsoport keretében elkészített beszámolót az ülés valamennyi résztvevője felületesnek és tudománytalannak tartotta. Á szovjet gazdaság és az amerikai gazdaság fejlődési ütemével kapcsolatos számítások valóban légből kapottak voltak. A kívánatos helyzetet, nem pedig a valóságot fejezték ki. Maga Zaszjagyko azonban könnyedén véget vetett a fellángolt vitának. Fellapozta a mintegy 80 oldalas, díszes kötésű kézirat első oldalát és megmutatta rajta a határozatot: „Felvenni a programba” — az első titkár jól ismert aláírásával. így azután a pártprogramba bekerültek olyan számadatok, amelyek szerint a nyolcvanas években elérjük és túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat. A nekibuzdulás nagy volt, de — mint mondani szokás — a becsvágyon kívül lőporra is szükség van. Egyébként szükségesnek tartom érzékeltetni e kor általános szellemét. Bár kevesen hittek Zaszjagyko számadataiban, mégis buzgott bennük a lelkesedés és az optimizmus. És ezek az érzések korántsem légvárakra épültek. Valamennyien meggyőződéssel váltottuk, hogy az elfogadásra kerülő program megnyitja a nagyszabású szerkezeti változások és átalakulás szakaszát. Ellenkező esetben miért fogadnánk el és hagynánk jóvá új programot? Még Hruscsov távozása sem állította le a dolgot. 1965 szeptemberében került sor az SZKP Központi Bizottságának arra az ülésére, amely a gazdasági reformmal' foglalkozott. Brezsnyev elutasító álláspontja azonban meghiúsította az előző korszak törekvéseit. Még rosszabbul állt a helyzet az állami irányítás és a pártirányítás szerkezeti átalakításának kérdésében. Vajon ki sugalmazta Hruscsovnak azt a gondolatot, hogy a párt megyei és járási bizottságait ipari és mezőgazdasági bizottságokra kell felosztani? Az az érzésem, hogy itt is a rosszindulat munkálkodott: végérvényesen le akarták járatni őt a pártvezetők szemében. A fent említett hibákat rótták fel Hruscsov bűnéül az SZKP Központi Bizottságának 1964. októberi ülésén. Ezen a KB-ülésen a politikai erők sajátos szimbiózisa alakult ki: összefogtak egymással a XX. kongresszus útján való következetes előrehaladás hívei és a konzervatívok, a titkos sztálinisták. Valamennyien egységes tömböt alkottak azzal a vezetővel szemben, aki pedig többségüket „felemelte”. Az ezt követő események nem hagynak kétséget a tekintetben, hogy Hruscsovot nem annyira voluntarizmusáért, mint inkább azért állították félre, mert állandóan sürgette a változásokat. A „stabilitás” Hruscsov utódai által felvetett jelszava hosszú időre lefékezte a sürgős reformokat. Maga a „reform” szó és a XX. kongresszus emlegetése is veszélyes lett és e politika számos* hívének törte derékba politikai pályafutását. (Folytatjuk) Fjodor Burlackij (A cikk szerzője a hatvanas években a központi pártapparátusban dolgozott, és nem egy alkalommal elkísérte fíyikita Hruscsovot külföldi hivatalos útjaira.)
