Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-10 / 59. szám
1988, március 10., csütörtök Hans-Dietrich Genscher Budapestre érkezett « ft nagyvilág hírei • BERECZ FRIGYES BUKARESTBE UTAZOTT Berecz Frigyes ipari miniszter a KGST gépipari együttműködési bizottsága 8. ülésére szerdán Bukarestbe utazott. • ELHUNYT KURT GEORG KIESINGER A tübingeni egyetemi klinikán 84 éves korában szerdán meghalt Kurt Georg Kiesinger volt nyugatnémet szövetségi kancellár, aki 1966 és 1969 között kormányfőként a keresztény uniópártok és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) úgynevezett nagykoalícióját vezette. Az idős politikus halálát szívműködési elégtelenség okozta. • USA — PFSZ Meglepő jelentést közölt kedden este a CBS amerikai televíziós hálózat: párizsi diplomáciai forrásokra hivatkozva hírül adta, hogy Vernon Walters tábornok, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője a hét végén Tuniszban titkos találkozót tartott a Palesztinái Felszabadítási Szervezet magas rangú megbízottaival. A jelentés szerint Walters hivatalosan azzal az indoklással járt Tuniszban, hogy az ország kormányának képviselőivel tanácskozzék, de ez csak alkalmat szolgáltatott a titkos megbeszélésre. A televíziós hálózat nem tudott részletekkel szolgálni az állítólagos megbeszélésről. Értesülések szerint Wal- tersnek, aki egykor az amerikai felderítésben is dolgozott, vannak kapcsolatai a palesztinokkal, sőt korábban a PFSZ képviselőivel is tárgyalt már, de később az Egyesült Államok, Izrael követelésére, mindenfajta kapcsolatot megszakított a PFSZ vezetésével. • GIBRALTAR — ROBBANÓANYAG Robbanóanyagot; talált kedden éjjel a spanyol rendőrség Marbei,Iában, (Gibraltártól mintegy 50 kilométerre keletre) egy parkoló gépkocsiban. Mivel feltételezik, hogy a vasárnap Gibraltárban agyonlőtt három IRA- tag hagyta hátra ezt az anyagot, az angol kormány fellélegezhet, a föllelt tárgyi bizonyíték ugyanis némileg igazolja. A kormány ugyanis védelmébe vette a bírálatok kereszttüzében álló gibraltári karhatalmi szerveket és minden bírálatot mereven elutasított a gibraltári incidenssel kapcsolatban. • TÜNTETÉS CHILÉBEN Több száz ember tüntetett kedden a chilei fővárosban a katonai kormányzat ellen, felhasználva a nemzetközi nőnap alkalmából tartott felvonulást, amelyet az ország nőszervezetei és ellenzéki csoportjai hirdettek meg. A rendőrség vízágyúkat és könnygázt vetett be a tüntetők ellen, s mintegy huszonöt személyt előállított. Mint hírügynökségek megjegyzik, ez volt az idei első utcai demonstráció a chilei kormány ellen. A fővárosihoz hasonló tüntetés volt Valparaisóban, a Santiagótól 110 kilométerre fekvő csendes-óceáni kikötővárosban. Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság alkaneelilérja, külügyminiszter az NSZK kulturális hete alkalmából, annak fővédnökeként szerdán Budapestre érkezett. Társaságában van felesége, Barbara Genscher asszony is. Hans-Dietrich Genscher útja a Ferihegyi repülőtérről a Magyar Nemzeti Galériába vezetett, ahol ünnepélyes keretek között kezdődött meg az NSZK-beli kultúra és művészet egyhetes magyar- országi seregszemléje, s annak első eseményeként megnyílt a Bauhaus utópiák című vendégtárlat. Az NSZK alkancelJárját a késő délutáni órákban a Parlamentben fogadta Grósz Lothar Späth, az NSZK Baden-Württemberg tartományának miniszterelnöke Stuttgartban fogadta Hambuch Gézát, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkárát, aki a Friedrich Ebert-alapítvány meghívására látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban. A megbeszélésen jelen volt Gustav Wabro államtitkár, Baden-Württemberg tartománynak a szövetségi kormány mellé rendelt bonni állandó képviselője is. A főtitkár Gerti ngenben találkozott azoknak az NSZK-beli községeknek a polgármestereivel, amelyek közül némelyek már eddig Károly, a Minisztertanács elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseit, a magyar miniszterelnök elmúlt évi bonni látogatása alkalmával aláírt megállapodások végrehajtásának helyzetét, s véleményt cseréltek az együttműködés további elmélyítésének lehetőségeiről. Hans-Dietrich Genscher az esti órákban megbeszélést folytatott Marjai József miniszterelnök-helyettessel, kereskedelmi miniszterrel. A szerdai program befejezéseként Köpeczi Béla és felesége díszvacsorát adott Hans-Dietrich Genscher és f elesége tiszteletére. is kapcsolatokat építettek ki részben németek által lakott magyarországi helységekkel, és amelyek újabb partneri kapcsolatok létesítésének gondolatát pártfogolják. Hambuch véleményt cserélt Wilhelm Reitinger- ret, a Magyarországról1 származó németek NSZK-beli szövetségének országos ügyvezető elnökével is. E szövetség jeles küldetést teljesít a helységek közötti partneri viszony létrehozásában. Látogatásának befejezéseképpen Hambuch Géza Münchenben megbeszélést folytatott dr. Gebhard Glückkel, a bajor közoktatási és kulturális minisztérium államtitkárával is. NEM AKARNAK MEGESKÜDNI A SÁRKÁNY ÉVÉBEN A hongkongi anyakönyvvezetőket elárasztották kérvényeikkel azok a fiatal párok, akik február 17-e előtt házasságot akartak kötni. Ekkor kezdődött ugyanis a kínai naptár szerint a sárkány éve. A néphagyomány szerint a sárkány évében kötött házasságok boldogtalanok lesznek. Azok a gyerekek azonban, akik a Sárkány évében születnek, boldogok és gazdagok lesznek. VESZETTSÉGJÁRVÁNY FENYEGETI NAGY-BRITANNIÁT Ha 1993-ban elkészül a La Manche-csatorna alatti alagút, Nagy-Britanniát állandó veszettségjárvány fogja fenyegetni — figyelmezteti olvasóit a Sunday Telegraph. Az újság arra a tényre alapozza ezt az állítását, hogy Európában 1986- ban 17 ezer veszett állatot regisztráltak, főleg rókát, kutyát, macskát és patkányt is. Nagy-Britanniának 50 évig sikerült elkerülnie a veszettségjárványt. A lap síkraszáll azért, hogy még szigorúbb intézkedéseket hozzanak az állatok illegális behozatala ellen Nagy-Bm- tanniába. Egy francia utas például két kakast akart becsempészni az országba, s NÉPÚJSÁG ezért 500 fontos pénzbírságra ítélték. FALIÓRÁK a FOLYÓBAN Tizennégy — I. Napóleon korabeli — falióra, egy ezeréves kínai váza, egy 60 centiméteres kis szobor és számos apró, értékes tárgy került elő a franciaországi Oise folyóból Párizs közelében. A francia hatóságok szerint a régiségeket azok az orgazdák dobhatták a folyóba, akik a „kasitélyban- dával” álltak kapcsolatban. Ez a bűnszövetkezet elsősorban a Párizs környéki kastélyokat fosztogatta, és zsákmánya egy részét egy holland társaság segítségével csempészte külföldre. A banda több tagját sikerült letartóztatni. GÉPELTÉRITÉSI KÍSÉRLET Repülőgép-eltérítési kísérletet hiúsítottak meg kedden a Szovjetunióban, s a kibontakozott tűzharcban többen életüket vesztették. Mint a polgári repülési ügyek minisztériuma szerdán jelentette, fegyveres bűnözők egy csoportja megpróbálta hatalmába keríteni az Aeroflot szovjet légi- társaság Irkutszk—Kurgan— Leningrád útvonalon közlekedő TU—154-es típusú gépét azzal a céllal, hogy külföldre szökjenek vele. A TASZSZ hírügynökség által ismertetett jelentés szerint „intézkedéseket tettek a bűnözők ártalmatlanná tételére”. A banda tagjainak többségét megsemmisítették, a többieket elfogták és bíróság elé állítják. A terrorakció során meghalt egy utaskísérő és három utas is. A sebesülteket a helyszínen elsősegélyben részesítették. Az ügyben a Szovjetunió főügyészsége megindítja a büntetőeljárást. fl Magyarországi Kémetek főtitkára az NSZK-ban B Lityeraturnaja Gazeta irta: Hruscsov (2.) Az idősebb nemzedéknek nyilván emlékezetében van Hruscsov jellemző személyisége, a fiatalabb nemzedék pedig bizonyára még csak arcképével sem találkozott soha. Abban az időben már elmúlt 60 éves, de igen erősnek, mozgékonynak és hihetetlenül vidámnak látszott. Kerek arcával, rajta két szemölccsel, óriás kopasz fejével, nagy pisze orrával és erősen elálló fülével nyugodtan elmehetett volna egy középoroszországi falu parasztjának. Ezt a mondhatni népies külsőt csak fokozta köpcös, zömök alakja, szüntelenül gesztikuláló hosszú karja. Csak szeméből, e szürkéskék, éles tekintetű kis szemből, amely hol jóságot, hol vezetői akaratot és haragot sugárzott, mondom, csupán a szeméből lehetett látni, hogy igazi politikussal állunk szemben, aki kiáll minden próbát és a legmerészebb fordulatokra képes. Ilyennek láttam őt akkor, és ilyennek maradt meg emlékezetemben, bár a legjobban mégis a beszéde nyűgözött le. Azt, amit hallottam, jelenlétemben még legalább kétszer megismételte más körülmények között, bizalmasabb körben, mindössze néhány ember jelenlétében. Ami azonban meghökkentett: elbeszélése minden esetben csaknem szóról szóra megegyezett. — Amikor Sztálin meghalt, mi a Központi Bizottság vezetőségi tagjai azonnal a közeli kuncevói nyaralóba indultunk. Ott hevert a pamlagon, orvosok nem voltak mellette. Élete utolsó hónapjaiban Sztálin ritkán folyamodott orvosok segítségéhez, félt tőlük. Valószínű, hogy Berija ijesztgette őt, vagy ő maga is elhitte, hogy az orvosok valamiféle összeesküvést szőnek ellene és más vezetők ellen. Csupán a testőrségéhez tartozó őrnagy kezelte, aki annak idején segédállatorvos volt. Ez az őrnagy telefonált akkor is, amikor Sztálin meghalt... Ott álltunk a holttest mellett, alig szólunk egymáshoz, mindenki elgondolkodik. Majd szétszéledtünk. Kettesével ültünk be a gépkocsikba. Elsőnek Malenkov hajtott el Beájával, majd Molotov Kaganoviccsal. Ekkor Mikojan azt mondja nekem: „Berija Moszkvába utazott, hogy átvegye a hatalmat”. Mire én: „Amíg ez a rohadék itt van, egyikünk sem érezheti magát biztonságban.” És akkor belém hasított a felismerés, hogy az első feladat Beáját eltüntetni. De hogyan kezdjem el a beszélgetést a többi vezetővel? Amikor elérkezett az idő, én egyenként megkerestem az elnökség tagjait. A legveszélyesebb a Malenkovval való beszélgetés volt, hiszen barátok voltak Lavrentyij Berijával. Szóval megérkezem Malenkovhoz, beszélgetünk erről-arról, és azt mondom, amíg Berija szabadlábon van és kezében tartja a biztonsági szerveket, meg van kötve a kezünk. Nem tudni, melyik pillanatban mit eszel ki, milyen ötlettel áll elő. Hiszen, mondom, most is valamilyen oknál fogva különleges hadosztályokat vonnak össze Moszkvában. És le a kalappal Georgij előtt: ebben a kérdésben engem támogatott. Felülemelkedett a személyes kapcsolatokon. Ügy látszik, maga is félt cimborájától. Márpedig Malenkov volt akkor a minisztertanács elnöke és ő elnökölt a Központi Bizottság elnökségi ülésein. Szóval volt mit veszítenie, de beszélgetésünk végén kijelentette: „Hát igen, nem vitás, ez elkerülhetetlen. Csak vigyázni kell, nehogy a dolog rosszul süljön el.” Majd Vorosilovot kerestem fel. Tessék, itt ül Klim Jefre- movics is, emlékszik rá. Hosszú ideig kellett beszélnem vele. Igen aggódott, nehogy minden összeomoljon. Jól mondom, Klim? — Ügy van, úgy van — erősítette meg hangosan Klimet Jefremovics. — Csak háború ne legyen belőle — tette hozzá nem teljesen odaillően. — Ami a háborút illeti, ez megérdemel egy külön lapot — jegyezte meg az első titkár. — Szóval felkerestem Kaga- novicsot, mindent előadtam neki, mire ő azt mondja nekem: „És kit támogat a többség? Ki ki mellett van? Vajon nem fogja-e valaki támogatni őt?” De amikor beszámoltam neki a többiek álláspontjáról, ő is hozzájárult. És elmentem az ülésre. Mindenki ott volt már, de Berija sehol. No, gondoltam, megtudta. Akkor pedig vége szegény fejünknek. Hogy holnap hol leszünk, azt senki sem tudja. De megjött Berija, kezében aktatáska. Mindjárt sejtettem, mi lehet benne! Erre az esetre én is tartalékoltam valamit ... Az első titkár itt félbeszakította elbeszélését, megveregette széles zakója jobb zsebét, majd így folytatta: — Leül Berija, kényelmesen elhelyezkedik a székében és felteszi a kérdést: „Hát mi is a napirend? Miért jöttünk ösz- sze ilyen váratlanul?” Mire én megrúgom Malenkovot, és azt súgom neki: „Nyisd meg az ülést, add meg nekem a szót.” Malenkov elfehérült, látom, ki sem tudja nyitni a száját. Erre magamtól felugrottam és azt mondtam: „Egy napirendi pont van. Az imperializmus ügynöke, Berija pártellenes, szakadár tevékenysége. A javaslat az, hogy ki kell zárni őt az elnökség, a Központi Bizottság tagjai közül, ki kell zárni a pártból és át kell adni a katonai bíróságnak. Ki van a javaslat mellett?” És elsőnek emelem fel a kezem. Példámat mindannyian követik. Berija egészen elzöldült és az aktatáskája után nyúlt, mire én hopp, megragadom az aktatáskát! És magamhoz rántom. Na ne tréfálj, mondom! Engedd el! És megnyomok egy gombot. Azonnal besiet Mosz- kalenko helyőrségének két tisztje (már korábban megállapodtam velük). Utasítom őket: „Vigyétek ezt a férget, ezt a hazaárulót, ahová kell”, Berija meg csak hebegett-habo- gott... Pedig ez a nagy hős megszokta, hogyan ragadjon üstökön, és állítson a falhoz másokat. A többit már tudjátok ... — Szóval, ürítem poharam — és megragadott egy kupicát — arra, hogy ilyesmi soha és sehol többé ne forduljon elő. Mi magunk mostuk le ezt a szennyfoltot és mindent megteszünk azért, hogy megteremtsük annak garanciáját, hogy a jövőben effajta jelenségek ne forduljanak elő. Szeretnélek biztosítani benneteket, elvtársak, hogy ezeket a garanciákat létre .fogjuk hozni és valamennyien bizton haladunk előre a kommunizmus csúcsai felé. Nemegyszer volt alkalmam hallani, hogyan értékelte Hruscsov .a maga szerepét országunk történetében. Azt mondta, hogy Lenin e történelembe a forradalom szervezőjeként, a párt és az állam megalapítójaként vonult be, Sztálin pedig — hibái ellenére — az az ember volt, aki biztosította a győzelmet a fasizmus ellen folytatott véres harcban. Saját küldetését Hruscsov abban látta, hogy békét és jólétet adjon a szovjet népnek. Nemegyszer elmondta, hogy ezt tekinti tevékenysége fő céljának. A baj csak az volt, hogy nem látta világosan e célok elérésének az eszközét. Minden radikalizmusa ellenére elutasította Palmiro Togliatti bíráló megjegyzését, aki azt tanácsolta, hogy kutassa fel a személyi kultusz gyökereit a meglevő rendszeren belül (bár Togliatti természetesen nem gondolt a szocializmus kapitalizmussal való felváltására, csak a személyi'*hatalmon alapuló rendszer megváltoztatására). Hruscsovot agilitás jellemezte, érdekelték az új dolgok. A mezőgazdaság rekonstrukciójának nagyszabású programja, a népgazdasági tanácsok létrehozása, az intenzív lakásépítkezés, az ipar műszaki rekonstrukciója. A bejelentkezési rendszer a falvakban, a parasztok nyugellátása, a legalacsonyabb bérek emelése. Az új pártprogram előkészítése, az alaptörvények módosítása, a Nyugathoz fűződő kapcsolatok elveinek és stílusának megváltoztatása. Sőt a nevezetes kukoricakorszak . . . Mindez azt tükrözte, hogy kereste az új utakat és döntéseket, mindez Hruscsov csillapíthatatlan társadalmi temperamentumát bizonyította. A hruscsovi időkre a szellemi újjászületés volt jellemző, bár ez a folyamat magán hordozta az elmúlt korszak nyilvánvaló bélyegét, ellentmondásos és nemegyszer csak kevéssé hatékony volt. Éppen Hruscsov tűzte ki saját kezdeményezésére a feladatot: meg kell teremteni annak tartós garanciáit, hogy a személyi kultusz többé ne térjen vissza. Megalkuvást nem ismerő harcot folytatott ezért a célért az országon belül és nemzetközi síkon, és nem sz^nolt azokkal a költségekkel, melyekkel egy ilyen harc járhat a szocialista táborhoz tartozó egyik vagy másik ország vonatkozásában. Hruscsov a legfontosabbnak az ügy ideológiai oldalát tartotta, azt, hogy teljes mértékben le kell leplezni a személyi kultuszt, ki kell mondani az igazságot a harmincas évek és más időszakok bűncselekményeiről. De maga ez az igazság, sajnos, felemás módon, hiányosan hangzott el. Hruscsov kezdettől fogva szembetalálta magát a személyes felelősség kérdésével, minthogy a párton belül sokan ismerték azt a szerepet, melyet Hruscsov maga játszott az ukrajnai káderek, a moszkvai pártszervezet káderei üldözésében. Ha nem mondta ki az igazságot önmagáról, nem mondhatta ki a teljes igazságot másokról sem. Ezért egyoldalú, sőt nemegyszer kétértelmű volt az a tájékoztatás, amely arról hangzott el, mennyiben felelősek a különböző vezetők (magának Sztálinnak a felelősségéről már nem is szólva) az elkövetett bűncselekményekért. Ez a tájékoztatás a politikai konjunktúra függvénye volt. Amikor például az SZKP XXII. kongresszusán Hruscsov feltárta azt, milyen szerepe volt Vja- cseszlav Molotovnak és Lazar Kaganovicsnak a harmincas években a káderek kiirtásában, hallgatott Anasztasz Mikojan részvételéről, aki ezt követően megbízható szövetségese lett. A harmincas évekről szólva Hruscsov gondosan kerülte a kollektivizálás időszakát, minthogy neki magának is része volt ezen időszak túlkapásaiban. Hruscsov .azon volt, hogy a Központi Bizottság elnökségének valamennyi tagja foglaljon állást a sztálini kultusz kérdésében. Utasítása értelmében a vezetőség minden tagjának, aki a XXII. kongresszuson felszólalt, ki kellett térnie arra, hogyan látja ezt az elvi jelentőségű kérdést. A kongresz- szust -követően azonban kiderült, hogy sokan azok közül, akik a kongresszuson mennydörögtek a személyi kultusz ellen, később könnyedén módosították álláspontjukat és lényegében visszatértek korábbi nézeteikhez. A pártprogram előkészítésében nagy helyet kapott mindazon garanciák kérdése, melyek elejét vehetik annak, hogy a személyi kultusz és e kultusz negatív következményei ismét feltámadjanak. Alkalmam volt részt venni ebben a munkában. Emlékszem például, hogyan készült az SZKP Központi Bizottság Elnökségének szóló feljegyzés a proletárdiktatúráról az össznépi államra való áttérés kérdésében, aminek nagy jelentősége volt, minthogy a proletárdiktatúra sztereotípiáját a harmincas években az üldözések megindoklására használták fel. Ezt a feljegyzést O. V. Kuusinen küldte szét, és a feljegyzésnek a szó szoros értelmében botrányos fogadtatása volt számos vezetőnél. Kuusinen szobájában voltam, amikor a vezetőség egyik tagja felhívta telefonon és azt üvöltötte: „Hogyan merészeltek kezet emelni a leninizmus legszentebb elvére, a proletárdiktatúrára?” És csak Hruscsov erélyes támogatásának köszönhető, hogy ez a gondolat bekerült a pártprogramba. (Folytatjuk) Fjodor Burlacklj (A cikk szerzője a hatvanas években a központi pártapparátus* ban dolgozott, és nem egy alkalommal elkísérte ptyikita Hruscsovot külföldi hivatalos útjaira.)
