Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

1988. március 8., kedd o i:naukT‘iti Minőségjavító program Öntsünk tiszta vizet a pohárba Van-e reális lehetőség a megújulásra? Az ivóvízkészletünk mi­nőségének javítására készí­tett programot 1983 decem­berében tárgyalta meg és hagyta jóvá a kormány. Az 1995-ig szóló hosszú távú megyei program végrehajtá­sára 3,8 milliárd forintot irá­nyoztak elő. A vízminőség- javító program anyagi okok miatt várhatóan csak az ez­redforduló után fejeződik be. flrzén a vízben Hét évvel ezelőtt, 1981- ben az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) megvizs­gálta a szarvasi ivóvíz mi­nőségét. Kiderült, hogy a vízben egészségre káros anyag — arzén — található. Ezt követően a Békés Me­gyei Köjál, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat és az Országos Közegész­ségügyi Intézet — mintát vé­ve a megye összes kútjából — elvégezte a szükséges vízminőség-vizsgálatokat. Megállapították, hogy Békés megye 26 településének mintegy 270 ezer lakosát érinti ez a probléma. A 26 község, illetve város három területen található. Az egyik a közép-békési térség — Bé­késcsaba és a környező te­lepülések, valamiint Sarkad zent a felszín alatti vizek­ben, de ilyen nagy mérték­ben, mint Békés megyében, sehol az ország területén nem tapasztalható a szeny- nyeződés. Vannak olyan te­lepülések a megyében, ahol minden számításba jöhető vízadó réteg szennyezett, vannak, ahol csak bizonyos rétegek. (A szennyeződés eredetéről és okairól keretes cikkünkben olvashatnak.) — Az ivóvízmimőség-javí- tó program indításakor, 1983-ban még nem volt Ma­gyarországon elfogadott technológia a vizek arzén- mentesítésére, ezért az első ütemben azokat a műszaki létesítményeket — új vízbá­zisok, kutak, vezetékek, tá­rolómedencék — kellett és kelil megépíteni, amelyek le­hetővé teszik az ivóvíz ar- zénkoncentrációjának a ve­szélyes szint alá csökkenté­sét — mondja Medovarszki János főmérnök, a megyei tanács építési és vízügyi osz­tályának vezetője. — Ez az első ütem 1983 óta tart, és várhatóan a tervidőszak vé­gére fejeződik be. A prog­ram második ütemének fel­adata, hogy a víz feleljen meg az előírt ivóvízszab­ványnak. Az egész program­nak 1995-ig kellene befeje­ződnie. Tény, hogy ezt a ha­táridőt már nem tudjuk tar­tani, elsősorban anyagi okok miatt. Az eredményekről és Valamit visz a víz Különböző mendemondák keringenek a felszín alatti vizek­ben található arzén eredetéről. Várhatóan az idén készül el it Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsá­gának tanulmánya, amely választ ad a kérdésre. Az előzetes vélemények és «vizsgálatok alapján azonban megállapítható, hogy az arzén eredete a természeti folyamatokban kere­sendő. Mint azt a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja alföldi csoportjától megtudtuk, az arzén- tartalom magyarázatához két természeti, földrajzi folyamattal kell tisztában lennünk. Az egyik az úgynevezett vulkáni kő­zetképződés rendszere, a imásik a folyóvizek eróziós-akkumu­lációs szerepe. A vulkáni kőzetképződést a következőképpen foglalhatjuk össze: a vulkáni működés folyamán a föld mé­lyéből a felszín felé törő kőzetolvadék — magma — egy ré­sze eléri a felszínt, a másik része \a mélyben reked, és ott szilárdul meg. Ez a megszilárdulási folyamat lassan, az ele­mek olvadáspontjától és geokémiai tulajdonságaitól függően megy végbe. Például előbb válnak ki az egyes ércek, így a magnetit, cirkon, apatit, később a litium, bór, urán, még ké­sőbb a topáz, molipdenit stb. Amikor a hőmérséklet 374 Cel- sius-fok alá süllyed, akkor ebben az úgynevezett hidrotermá­lis szakaszban keletkezik az érctelepek jelentős része, s ekkor szilárdulnak meg iaz arzénvegyületek is. Az eredeti kőzetolva­dékban elenyésző arányban levő elemek — így arzén is — tulajdonságaiknak megfelelően, helyenként feldúsúlva szilár­dulnak meg. Itt kap szerepet a fent említett másik tényező. A folyók, eróziós tevékenységük során, pusztítják a felszíni kiemelke­déseket. Amikor ez a lepusztulási folyamat eléri az arzénes rétegeket, iákkor nagy mennyiségben kerülhet a folyók horda­lékába ez az anyag. Ha a folyó eléri a síkságot, energiája csökken, s a' (Szállított hordalékot — kőzetdarabok, kavics, homok formájában — fokozatosan szétteregetve lerakja. Te­hát, ha a hegységben a lepusztulási folyamat túljut ezeken a kritikus rétegeken, akkor újra arzénszegény üledék halmozó­dik fel a síksági területeken. A Fehér-Körös vízgyűjtője ma is az úgynevezett Erdélyi- érchegység, tehát innen, valamint a szintén vulkánig eredetű Északkeleti-Kárpátokból — az onnan egykor megyénk felé futó folyókból — származhat az arzén. —, a másik, megyénk észa­ki része — Szeghalom, Fü­zesgyarmat, Bucsa, Kertész- sziget —, a harmadik pedig Orosháza és környéke. Mi­vel az arzén bizonyos meny- nyiségben az egészségre ár­talmas, ezért a Békés Me­gyei Tanács az illetékes or­szágos szervekkel — Orszá­gos Vízügyi Hivatal, Egész­ségügyi Minisztérium, Or­szágos Tervhivatal — együtt kidolgozott egy hosszú távú vízminőség-javító progra­mot. öt megyében találtak ar­fi MÜSZI Dél-alföldi Területi Igazgatósága adó-szaktanácsadói szakvizsga-előkészítő tanfolyamot szervez Békés megyében is. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás: Telefon: 06-62-24-291. Telex: 82-699. a gondokród még az idén beszámolunk a kormány előtt, és a befejezés végső határideje a kormány dön­tésétől függ. Költséges beruházások Az 1983-ban előirányzott 3,8 milliárd forint egy ré­sze ugyanis csak 1995 után teremthető elő megyei pénz­eszközökből. A VII. ötéves tervidőszakra szükséges ősz- szeg három forrásból jön össze. A költségek 26 szá­zalékát az érintett települé­sek, mint társberuházók, 28 százalékát a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat adja, az összeg 46 százaléka pedig megyeközponti forrás­ból származik. A VII. ötéves tervidőszakra előirányzott összeg az elvonások miatt várhatóan 250 millió forint­tal csökken. A VI. ötéves terv idején 401 millió fo­rintot, a VII. ötéves terv el­ső két évében (1986, 1987) 484 milliót, a hátralévő há­rom évben pedig előrelátha­tólag 700 millió forintot köl­tenek a vízminőség-javító programra. A munkálatok­ban, mint szakhatóságok, az illetékes vízügyi igazgatósá­gok és a Békés Megyei Kö­jál vesz részt, a kivitelezési feladatokat a Kelét-magyar­országi Vízügyi Építő Vál­lalat — a Keviép — végzi. A megye déli része — a Maros hordalékkúpja — „arzénmentes terület”, így itt építenek ki új vízbáziso­kat. Kevermes és Lököshá- za térségében már elkészült egy új vízműtelep, amely vízmennyiségét és vízminő­ségét tekintve a program egyik legjelentősebb beru­házása. A korábban becsült napi 25 ezer köbméter meny- nyiségnél várhatóan jóval több, mintegy 36 ezer köb­méternyi víz termelhető ki szükség esetén. (A program egyébként a jó minőségű felszín alatti vízkészleteket veszi számításba. Megyénk­ben eddig csak Gyomaend- rődön próbálkoztak meg az­zal, hogy felszíni vízből — a Torzsási-holiágból — •nyerjenek ivóvizet a megfe­lelő tisztítás után. A tervek el is készültek, ám a beru­házás várható költsége több mint 100 millió forint lett volna, s akkoriban — 1984- ben — erre nem volt elegen­dő pénz. Másrészt a Körö­sökön érkező víz minősége is gyakran hagy kívánniva­lót maga után ... Gyoma- endrődön végül is új kuta­kat fúrtak, mintegy 35 mil­lió forintos költséggel.) A program eredménye­ként ez év nyarától a Med- gyesfoodzás—Kevermes tér­ségéből érkező víz a közép­békési regionális rendszer­ben eljut Békéscsabára, ahol a vezeték három ágra bom­lik. Az első ág egy része a megyeszékhelytől Dobozig már elkészült, a második ág egyelőre Békésig épült ki, a harmadik a mezőberényi ág pedig a tervidőszak végéig egyelőre csak Murony, Ka­mut térségéig jut el (lásd térképünket). Egyedi megoldások — A 26 település közül Bucsa vize volt a legszeny- nyezettebb, ezért itt egyedi arzénmentesítésre került sor a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a Mélyépterv közös szabadal­ma alapján — mondja Me­dovarszki János. — Ez a szűrőrendszer azonban nem mindig működik kifogástala­nul, elsősorban a hazai gyártmányú adagolószivaty- tyú műszaki problémái mi­att. A nyári csúcsidőszak idejére ezt a gondot igyék- szünk megoldani. Füzes­gyarmat, Szeghalom környé­kén most készül az úgyneve­zett kistérségi vízmű. Oros­háza térségében jelenleg a vízműfejlesztés kutatási munkálatai folynak, az idén készül el egy új, 1500 köb­méteres víztorony, amitől ugyan a víz minősége nem javul, de az ellátás bizton­ságosabbá válik. A tervidő­szak végére Gyula város víz­minőségi és -mennyiségi gondjai is megoldódnak. Bu­csa után újabb három tele­pülés — Telekgerendás, Két- soprony, Ecsegfalva — ivó­vizének egyedi arzénmente­sítését végzik el a szakem­berek. Ezek a munkálatok teszik lehetővé, hogy az ériim- tett lakosság fele már jó minőségű vizet kap, s az egyedi arzénmentesítéssel mintegy 12 ezer ember önt­het tiszta vizet a pohárba. Hornok Ernő Az Információtechnikai Vállalat Békés—Szolnok Megyei Leányvállalatának Nyomdaüzeme szakmai és vezetői gyakorlattal rendelkező CSOPORTVEZETŐT, továbbá azonnali belépéssel OFSZETGÉPMESTERT KERES FELVÉTELRE. Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél, Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A. szám alatt. 0 termelési rendszerek meghatározó szerepet játszot­tak a hetvenes évektől a mezőgazdaság látványos és gyors fejlődésében. Meghonosították az iparszerű termelést, az elért eredményekkel nemzetközi tekintélyt szereztek az ágazatnak. Az utóbbi években azonban a rendszerek munkáját nem jellemezte látványos sikersoro­zat. Szakmai körökben sokan úgy vélték, az idő túlhaladta őket, ne mtudnak már újat adni a termelőknek. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán a termelési rendszerek kirendeltségvezetői február elején beszámoltak az elmúlt év munkájáról. Tárgyaltak arról, mi a megtor­panás valódi oka, van-e lehetőség a továbblépésre, az új termelési feltételek között. Az elhangzottak alapján az egyes rendszerek konkrét gondjaitól eltekintve a megbe­szélést a következőképpen lehet összegezni. A biológiai háttér megfelelő, a köztermesztésben levő nö­vényfajták termőképessége magas, tehát ez nem szabhat gátat a nagyobb és jobb minőségű terméseknek. Általános jelenség azonban, hogy az utóbbi években a hazai szapo­rítóanyag termelése és feldolgozása sokszor kívánnivalót hagy maga után. Tény az is — nyilván anyagi okok miatt —, hogy az üzemek újabban az olcsóbb, és kevésbé jó mi­nőségű vetőmagokat vásárolják, annak ellenére, hogy a gyengébb szaporítóanyag a termesztés hiányosságaira sok­kal nagyobb hozamkieséssel reagál. A meglevő biológiai alapokat fél évtizeddel ezelőtt hatékonyabban használtuk ki, mint ma. A hazai vetőmagtermesztés és -feldolgozás korszerűsítésére megvan az anyagi lehetőség, világbanki segítséggel. A technikai feltételrendszer adott. A növénytermesztés a rendszergazdaságokban a legkorszerűbb eszközökkel ren­delkezik. Bár azt is el lehet mondani, hogy a gépparkok­ban a világ csaknem valamennyi mezőgazdasági gépgyár­tójának termékei fellelhetők. Már hat-hét évvel korábban az eszközöknek 50 százaléka pótlásra szorult. A helyzet azóta tovább romlott, bár a termelési rendszerek világ­banki hitelfedezettel, a különböző gabonaprogramokkal segítették a gazdaságok eszközcseréjét. Ezzel azonban csak a tehetősebb gazdaságok tudtak élni. Az elavult gépek ja­vítása, karbantartása és üzemeltetése egyre nagyobb össze­geket emészt fel. A termelési rendszerek szervizszolgálta­tása sincs ma olyan színvonalon, mint korábban. Ennek oka az is, hogy a mezőgazdasági üzemek alkatrészbeszer­zése a mindenkori pénzügyi helyzettől függ. A növénytermesztés hozamait alapvetően a tenyészidő- szak alatti folyamatos ráfordítások határozzák meg. Nem mindegy, hogyan tápláljuk a növényt, és miként tudjuk megvédeni a kártevőktől. A rendszerek a jövőben egyre nagyobb területen tervezik a folyékony műtrágya alkal­mazását. Üzemekre, táblákra és növényekre szabottan. Üj jelenség, hogy amíg az elmúlt évekre inkább a túlzott mű­trágyafelhasználás volt jellemző, ma már az ésszerűtlen takarékoskodás miatt egyre több területen kizsarolják a ta­lajt, a tápanyag-visszapótlás csak részben történik meg. Növényvédőszer-ellátással kapcsolatban a rendszerek egy­séges véleménnyel voltak abban, hogy a hazai vegyi gyá­rak áprilistól tovább növelik a kemikáliák órát, és félő, hogy az üzemek nem tudják majd megfizetni. Várhatóan ezzel egyidejűleg a választék isi csökken. Értékesítési lehetőségek hosszú távon adottak. A gabo­naágazat termése még rekordév esetén sem okozhat érté­kesítési gondokat. A magyar gabona nemzetközileg elis­mert jó minősége garancia, hogy a többlettermést bármikor exportálni lehet. A durumbúza, borsó, lóbab szintén biztos csatornákon íértékesíthető. Az apróbb tételek, mint a gyógy- és fűszernövények változó keresletűek, és időszakonként a piaci igényektől függően termelhetők csak. Az olajtök, mely nagyüzemi növénnyé vált, s kedvelt volt háztájiban is, pillanatnyilag eladhatatlan. A KITE részéről merült fel a termelés emberi tényezői­vel kapcsolatos téma. Ügy ítélik meg, hogy az elkövetke­zendő években az emberi tényezőknek fel kell értékelőd­ni. Fokozatosan csökken ugyanis a mezőgazdasági szak­munkások létszáma az üzemekben. A környező ipari vál­lalatok magasabb munkabérajánlásai miatt elsősorban a képzett munkaerő vándorol el. Általánosnak ugyan még nem mondható a jelenség, de fel kell figyelni arra, hogy a négy-ötmillió forint értékű korszerű gépeket sok esetben olyan emberek üzemeltetik, akiket korábban erre alkal­matlannak tartottak. Tekintélyt kell teremteni a mezőgaz­daságban dolgozó szakembereknek erkölcsi és anyagi vo­natkozásban egyaránt. * * * Az ipari eredetű anyagok növekvő költségei a radikáli­san fokozódó központi elvonások, a mezőgazdasági ágazat anyagi tartalékait részben felemésztették. A rendszerek úgy látják, egyre kevesebb lesz olyan üzem, amelyiknek lesz elegendő pénze, hogy a termelési rendszerek nyújtotta lehetőségeket kihasználja. Ám ha ezt mégis vállalja, olyan anyagi terheket vesz magára, mely hosszú távon megnö­veli gazdálkodásának kockázatát. Bár az is tény, hogy a rendszerek jelenleg csak a taggazdaságok hozamnövelésé­ben érdekeltek. A beruházások hatékonyságától már egyál­talán nem függ a rendszer-szolgáltatás díja. n termelési rendszerek erőfeszítései nem hozhatnak látványos eredményt, ha az üzemek fogadókészsége pénzügyi okok miatt egyre csökken. Az évtized ele­jétől egyre nehezebb helyzetbe kerülő agrárágazatnak meg kell találnia helyét az új törekvések közegében még akkor is, ha nem a dinamizáló ágazat szerepét kapta a reform­gazdaságban. Kár lenne veszni hagyni az eddig elért — nemzetközileg is elismert — élmezőnybeli pozícióinkat. Rákóczi Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents