Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

1988. március 31-, csütörtök »UdlJltiTcl Kádár János fogadta az NDK kormányfőjét Willi Stoph elutazott hazánkból Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára szerdán a Központi Bizottság székházában fo­gadta Wilíi Stoph-ot, a Né­met Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnökét, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagját, aki hivatalos, baráti látoga­táson tartózkodik hazánk­ban. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen véle­ményt cseréltek a szocialista építőmunka időszerű felada­tairól, a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötti kapcsolatok alakulásáról, az együttműködés fejlesztésé­nek új lehetőségeiről. A nemzetközi helyzetet átte­kintve méltatták a szocialis­ta országok együttesen, il­letve külön-külön tett erőfe­szítéseit a béke megőrzésé­re, a leszerelésre és a nem­n nagyvilág hírei • MILOS JAKES HAZÁNKBA LÁTOGAT Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárának meghívására Mi­los Jakes, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra a közeli napokban baráti munkalátogatásra hazánkba érkezik. • VÁRKONYI PÉTER HAZAÉRKEZETT SZÓFIÁBÓL 1988. március 29—30-án Szófiában a Varsói Barátsági Együttműködési és Kölcsö­nös Segítségnyújtási Szerző­dés tagállamai külügymi­niszteri bizottsága megtar­totta soros ülését, melyről közleményt adtak ki. Ha­zánkat Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Nép- köztársaság külügyminiszte­re képviselte. Az ülésen a NATO-tagál­lamokhoz, az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet valamennyi részt­vevőjéhez intézett felhívást fogadtak el. zetközi együttműködés erő­sítésére. A találkozón részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke. Willi Stoph a nap folya­mán ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén, majd a Par­lamentben hivatalos, magyar —NDK plenáris tárgyaláso­kat tartottak Grósz Károly, illetve Willi Stoph vezetésé­vel. Az MTI tudósítójának ér­tesülései szerint a megbeszé­léseken a kormányfők tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről, a szocialista épí­tőmunka időszerű feladatai­ról. A kétoldalú kapcsolatok alakulását áttekintve Grósz Károly és Willi Stoph meg­állapította, hogy a kontaktu­Várkonyi Péter külügymi­niszter tegnap hazaérkezett Szófiából. • PALESZTIN TILTAKOZÁS A „FÖLD NAPJÁN" A példátlan méretű moz­gósítás, az egyetlen, eddig működő* palesztin hírforrás betiltása, a drákói megszo­rító intézkedések, egy pa­lesztin megölése és tucatnyi megsebesítése árán sem tud­ták megakadályozni a meg­szálló izraeli csapatok a nagyarányú tiltakozást a pa­lesztin „föld napján”. Bár a jeruzsálemi rádió cenzúrázott hírei „csupán szórványos megmozdulások­ról” tettek említést, Cisz- j ordán iába n és Gázában szerdán tömeges tüntetések voltak, s több településen összecsapásokra is sor ke­rült. • REAGAN KATONAI BEAVATKOZÁST FONTOLGAT Reagan elnök komolyan fontolóra vette, hogy ameri­kai katonai egységeket vet be Panamában, „az Egyesült Államok állam polgárainak védelmére”. Ezt a Fehér Ház jelezte azt követően, hogy a panamai katonaság újság­írókat távolított el egy ellen­sok — az 1986 szeptemberé­ben megtartott kormányfői találkozó megállapodásaival összhangban — kiegyensú­lyozottan fejlődnek, és át­fogják a társadalmi élet csaknem valamennyi terüle­tét. A kapcsolatok örvende­tes gyarapodását és erősö­dést nyugtázva a tárgyaló- partnerek megbeszélésein ki­fejezésre jutott: a két or­szágban a nemzeti adottsá­goknak megfelelően alkal­mazott, sajátos megoldások nem csökkentik, hanem el­lenkezőleg, bővítik az együtt­működés lehetőségeit. A felek végezetül megvi­tatták a kétoldalú együtt­működés elmélyítésének konkrét kérdéseit, amelyek­ről a magyar tárgyalócso­port tagjai az NDK-ból ér­kezett kollégáikkal a nap hátralevő részében -külön partner tárgyalásokat is folytattak. Hivatalos, baráti látogatá­sának befejeztével a dél­utáni órákban Wilíi Stoph elutazott hazánkból. Az NDK kormányfőjét, feleségét és a kíséret tagjait Grósz Károly, Marjai József és felesége, valamint Horn Gyula bú­csúztatta a nemzeti lobogók­kal díszített Ferihegyi re­pülőtéren, zéki gyűlésről, s a tudósítók egy részét egy ideig őrizet­be vették, néhányukat állí­tólag bántalmazták. Mint ismeretes, az ameri­kai fegyveres erők tízezer katonája tartózkodik a csa­tornaövezetben, s rajtuk kí­vül a nemzeti gárda egyes egységei jelenleg „gyakor­laton” vannak a térségben. • MEESE NEM MOND LE — MUNKATÁRSAI IGEN Lemondott állásáról az amerikai igazságügy minisz­ter első helyettese, a minisz­térium bűnüldözési osztályá­nak vezetője és négy továb­bi magas állású tisztviselője. A lemondás oka az, hogy nem tekintik összeegyeztet­hető magatartásnak Meese i gazság ügy-miniszter állás­pontját: miközben az ameri­kai igazságügyi tárca élén áll, ügyészségi vizsgálat fo­lyik ellene — de nem haj­landó akár ideiglenesen is visszalépni megbízatásától. Meese ellen több ízben folyt már ügyészségi vizsgá­lat, főként anyagi természe­tű ügyek miatt, de felmerült az is, hogy visszaélt hivatali hatalmával, illetve befolyás­sal üzérkedett. Edwin Meese Reagan ame­rikai elnök legközelebbi munkatársai és barátai kö­zé tartozik, korábban az el­nök főtanácsadója volt. Messandro Háttá értékelése szovjetuniébeli tárgyalásairól A párt és az állam felada­tainak különválasztására irá­nyuló szándékot, elgondolá­sokat mondotta a legérdeke­sebbeknek Mihail Gorba- csovval folytatott hatórás ta­nácskozásáról szólva Ales­sandro Natta, ,az Olasz Kom­munista Párt főtitkára. Natta szerdai moszkvai sajtóértekezletén elmondta, hogy a megbeszélés elsősor­ban az európai kérdések kö­ré összpontosult, beleértve a biztonsági, a leszerelési, to­vábbá a kelet—nyugati együttműködést érintő prob­lémákat. Szóba került a két párt helyzete, feladataik, a regionális kérdések, főkép­pen a Közel-Kelet és Afga­nisztán. Natta elmondotta: a szov­jet párt a fő politikai célki­tűzéseket akarja meghatá­rozni, a társadalom és a gaz­daság egészének irányítását az államhatalmi szerveknek és a kormánynak kell vé­geznie. Az SZKP-nak a párt­demokráciával kapcsolatos szándékairól a közelgő XIX. országos pártértekezleten esik majd szó részletesen. Az OKP főtitkára ugyanakkor hangoztatta, hogy pártja a többpártrendszer, a társadal­mi és a kulturális pluraliz­mus, valódi jogállam meg- . teremtésének híve. Ilyen ér­telemben nem elégedett a nyugati demokráciákkal sem, a politikai demokrácián túl szükség van a szociális de­mokrácia megteremtésére is. Az olasz párt vezetői a baloldali erők együttműkö­dése szempontjából is ked­vezően értékelték az átala­kítási folyamatot. Natta me­leg szavakkal szólt Mihail Gorbacsov személyes tulaj­donságairól. Kifejtette, hogy az OKP üdvözli az afga­nisztáni kérdéskör rendezé­sére tett erőfeszítéseket, an­nál is inkább, mert koráb­ban ez az egyik vitás kérdés volt a két párt között. A nemzetiségi kérdésekről szólva Natta hangsúlyozta: minden nemzeti kisebbség jogait védeni kell, legyen szó a nyelv szabad használatá­ról, a kultúra fejlesztéséről, a sajtóról vagy az oktatás­ról. A problémák megoldá­sára a demokrácia eszközeit kell felhasználni. Az állam­polgárok egyenlőségének el­véről van szó., s ez az egyenlőség nem függhet a nemzetiségi hovatartozástól. RÉGÉSZETI LELET Az első századból szárma­zó temetkezőhelyet tártak fel a régészek Lengyelor­szágban a Tarnobrzegi vaj­daságban. A grzybówi kén- bányák környékén talált sí­rokból az emberi maradvá­nyokon kívül kések, bronz­csatok és lándzsák, valamint állatcsontokból készült dísz­tárgyak kerültek elő. Régé­szeti szenzációnak számít az állati maradványokat rejtő sírok feltárása. A sertéseket és teheneket, kutyákat és kecskéket valószínűleg kul­tikus célból hántolták el. FEGYVERES ÖRÜLT Egy fegyveres ámokfutó 7 embert lőtt agyon és ötöt megsebesített Kaliforniában, az elektronikái iparáról hi­res Szilíciumvölgyben. A 40 éves Richard Farley, az ESL számítógépgyártó cég egyko­ri alkalmazottja véres tettét egy elektronikái központban követte el. Az alkalmazottak közül több túszt ejtett, majd az épületben elbarikádozta magát. A sebesültek között volt az a nő is, aki néhány évvel ezelőtt a kérőként je­lentkező Farleyt kikosaraz­ta. öt órába telt, amíg az őrült gyilkos megadta ma­gát a rendőrségnek. eladta saját lányát Kínában 1949 óta törvény tilt mindenfajta szerencsejá­tékot, és a rendőrség szinte kilátástalan küzdelmet vív a szerencsejáték tömeges el­terjedése ellen. A közbizton­sági minisztérium most nyil­vántartott adatai szerint ta­valy 635 ezer embert vettek őrizetbe tiltott szerencsejá­ték űzésé miatt. A rendőr­ség szerint a szerencsejáték — amely a kártyázástól kezdve egészen addig terjed, hogy az utcán álldogáló em­berek arra fogadnak, az ép­pen közeledő autó rendszá­ma páros, vagy páratlan számjeggyel végződik-e — rohamosan terjed a város­ban és a falvakban egyaránt. Az emberek magánlakások­ban, istállókban és más olyan helyeken, játszanak, ahol nagyon nehezen érheti őket tetten a rendőrség. Egyáltalán nem megy ritka­ságszámba, hogy a tét el­éri a 10 ezer jüant. A sajtó beszámolt róla, hogy Hely- lungcsiang tartományban egy paraszt 800 jüanért eladta saját lányát, hogy kifizet­hesse kártyaadósságát. Kuangtung tartományban két ember vesztette életét egy verekedésben, amely azért robbant ki, mert egyj játé­kos nem tudta kifizetni két és fél jüanos veszteségét. Egy sanghaji hivatalnok ön- gyilkosságot követett el, mi­után 1300 jüant veszített szerencsejátékon. A kínai rendőrség a tiltott hazárdjá­tékok rohamos terjedését egyebek között a kulturális lehetőségek hiányával és az­zal magyarázza, hogy túlsá­gosan enyhe büntetések szabhatók ki azokra, akik szerencsejátékot űznek. MELLRÄK Öt százalékkal nőtt az USA-ban a mellrákos meg­betegedések száma az 50 év alatti fehér amerikai nők körében 1984—85-ben. Ugyanakkor a betegségben szenvedők halálozási aránya 1970-től évente mintegy 1,4 százalékkal állandóan csök­ken. BOROSTYÁN ÉS KÖHÖGÉS Jóllehet már az ókori ró­maiak is gyógyítottak bo­rostyánnal, azt napjainkig csak a népi gyógyászatban alkalmazták. Egy darmstadti orvos most nyolcvannégy he­veny, illetőleg idült köhö­gésben szenvedő embert ke­zelt vele, s közülük a boros­tyán csak egyetlen személy­nek a köhögését nem csilla­pította. KÜLÖNÖS MŰTÉT Egyedülálló műtétet haj­tott végre az alabamai egye­tem kórházának ordoscso- portja. Egy építőipari dol­gozónak, aki a múlt év no­vemberében 20 méteres ma­gasságból lezuhant, a lesza­kadt kezét varrták vissza. A sebészeti beavatkozás több mint 27 óráig tartott, s sike­rült, bár a végeredmény csak néhány hónap múlva válik ismertté. A leszakadt kezet átmenetileg a szeren­csétlen ember hasfalában le­vő erekkel kötötték össze, rögtön a baleset után. A követasszony Zója Novozsilova, a Szovjetunió svájci nagykövete Múlt év őszén Bernben át­vette megbízólevelét a Szov­jetunió rendkívüli és meg­hatalmazott svájci nagykö­vete, Zója Novozsilova. — A második világháború idején születtem egy sze­gényparaszt család tizedik gyermekeként. Mindmáig a legdrágább ember számom­ra az édesanyám. Három elemije volt csak, de böl­csességben, lelki gazdagság­ban sok tanult emberen túl­tett. Arra tanított bennün­ket, hogy amit ránk bíznak, azt becsületesen, őszintén, lelkiismeretesen végezzük. Az emberek tiszteletére ta­nított, arra, hogy legyünk egymással megértők, együtt­érzők, egyszóval embersége­sek ... Novozsilova legfőbb „kedv­telése” a munka, melynek szeretetére már gyermekko­rában megtanították. Az is­kolában nemcsak jól tanult, de a közösségi munkából is kivette a részét. Társadalmi munka iránti vonzalma ré­vén került be a Komszomol Központi Bizottságába, ahol titkárként, majd az OSZSZSZiK művelődési mi­niszterhelyetteseként sajátí­totta el az önálló döntés ké­pességét, valamint azt, hogy ezekért a döntésekért a fe­lelősséget is vállalni kell. És most pedig — rendkí­vüli és meghatalmazott kö­vet ... Hogy érintette ez a kinevezés? — őszintén szólva, várat­lanul, bár miniszterhelyette­si tisztségemmel együtt járt a gyakori külföldi utazás is. És mégis, döntésem nem volt elhamarkodott, elég sokáig ingadoztam, míg végül igent mondtam. És ha vállaltam, akkor viszont minden igye­kezetemmel azon leszek, hogy e nehéz, felelős posz­ton maximálisan helytáll jak. Diplomatának még fiatal vagyok, már ami a tapasz­talatot illeti. Ügy érzem, rengeteget kell tanulnom, tapasztalatokat gyűjteni. Na­gyon sokat köszönhetek e téren a Svájcban dolgozó szovjet diplomatáknak, akik igen sokat segítenek nekem. — Mit tart ön a legfonto­sabbnak a diplomata tevé­kenységében? — Ügy gondolom, hogy a külföldön dolgozó valameny- nyi szovjet embernek a leg­fontosabb, hogy az adott or­szágban megértsék és biza­lommal legyenek iránta. Le­het, hogy nem értenek egyet veled, nem osztják a véle­ményedet, másképpen ítélik meg a dolgokat. Az a fon­tos, hogy az emberek őszin­te partnert lássanak ben­ned. A diplomatának ren­delkeznie kell azzal a ké­pességgel, hogy hazáját mi­nél teljesebben megismer­tesse az adott országgal. Ma ez részben a szovjet társa­dalom megújulási folyama­tát jelenti, valamint a le­szerelésért és békéért foly­tatott aktív tevékenységének a bemutatását. És egyáltalán nem kötelező mindezt csu­pán a fórumokon, találko­zókon, hivatalos megbeszélé­seken folytatni. A diplomá­ciai munkában nagyon lé­nyeges. hogy barátokat sze­rezzünk hazánknak, baráto­kat a szó legtágabb értelmé­ben. Hisz a személyes kap­csolatok is az országok kö­zötti kölcsönös megértés és bizalom erősödését szolgál­ják. — Kevés nő mondhatja el a világon, hogy ilyen magas diplomáciai beosztásra ka­pott bizalmat. A szovjet diplomácia történetében Alekszandra Kollontáj után ön a második. Nincs olyan érzése, hogy ez a tevékeny­ség inkább a férfiak terüle­te? — Bevallom, egy kicsit ta­lán én is így gondolom. Dip­lomatának lenni — nem könnyű hivatás. Most, ami­kor a Szovjetunióban a pe­resztrojka időszakát éljük, jellemző, hogy mennyire át­rendeződtek az ember érték­ítéletei is. Számos dologgal kapcsolatban megváltozott az emberek véleménye is. — Tehát az ön kinevezé­se is a peresztrojka egyfajta eredményének tekinthető? — Abban a vonatkozás­ban, ami a nők diplomáciai szolgálatát illeti, nem ered­mény, hanem kezdet. Sze­retném remélni, hogy a jö­vőben mind több lesz azok­nak a nőknek a száma, akik eredményes, mindkét fél számára hasznos diplomáciai küldetést teljesítenek. Gyak­ran felteszik a kérdést, mit értek a „modern nő” fogal­mán? Az én értelmezésem­ben azt a nőt jelenti, aki a legteljesebben képes meg­testesíteni, kifejezésre, jut­tatni az adott kor hangula­tát. A mi kortársunk az a nőtípus, aki szívesen és nagy felelősséggel vesz részt országa építésében, gondja­ink megoldásában. Nem könnyű eleget tenni ennek a komoly elvárásnak. Hisz a mai nőknek oly sok minden­re kell időt szakítaniuk a nap 24 órájából. És mégis, talán nincs is az életnek olyan területe, ahol ne len­ne szükség a nők gondos, hozzáértő munkájára. — Ez természetesen így igaz. De vajon nem szakad­tak-e el túlságosan alapve­tő hivatásuktól a munka, a társadalmi tevékenység ér­dekében? Bizonyára vannak ilyen vélemények is? — Nos, ezzel kapcsolatban sok a vitás kérdés. Ugyan­akkor az is köztudott, hogy az állam mindinkább arra törekszik, hogy minél opti­málisabb körülményeket te­remtsen a nőknek mind munkájuk ellátásához, mind pedig ahhoz, hogy több időt szentelhessenek gyermekeik­nek, családjuknak. Most me­rült fel a többi között annak a gondolata is, hogy csök­kentsék a gyermekes nők munkaidejét. — Kérem, mondjon né­hány szót a családjáról. — Hárman vagyunk, fér­jem és nagy fiam van. Saj­nálom, hogy az elmúlt évek­ben nem tudtam nekik any- nyi időt szentelni, amennyit szerettem volna. Férjem ta­nár, főiskolán tanít és tudo­mányos munkát végez. Fi­am most fejezi be az isko­lát, jól tanul, műszaki pá­lyára készül, ök most Moszkvában vannak, férjem rövidesen ide utazik, fiunk pedig otthon folytatja ta­nulmányait. (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents