Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-24 / 71. szám

1988. március 24., csütörtök o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak A megújuláshoz új munkastílus kell Alig .több mint 2 éve, hogy az országos hálózattal ren­delkező Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat (Gel­ka) békéscsabai szervize kiharcolta magának a na­gyobb önállóságot. Így 1986. január elsejétől leányvál­lalatként tevékenykedhettek a megyében. A leányság azonban mindössze két esztendeig tartott, mivel az idei évet már ismét nagyvállalati formában kezdték el. Barna Pál nyugalmazott pártmunkást kérdeztük: 6 hogyan látja a jelenlegi helyzetet, mit javasol a munkában megöregedett idős embereknek és az aktív dol­gozóknak ? — Békéssámsonban szü­lettem, agrárproletár család­ban, Nehéz idők jártak ak­koriban a szegény emberre. Emlékszem az éhségkonyhá­ra, meg a kenyérre, melyet édesapám onnan hozott. Szü­leim abban a reményben, hogy egy iparos ember a jég hátán is megél, szabó­inasnak adtak Tótkomlósra. Csakhogy a lakosságnak nem volt pénze ruhavarra- tásra. Így mentem el édes­apámmal a vasútépítéshez kubikolni. A felszabadulás után édes­apám mindjárt belépett a kommunista pártba, édes­anyám az MNDSZ-ben tevé­kenykedett, én mint „szoc- dem”-párttag, a két párt egyesítését előkészítő bizott­ságban dolgoztam. Később a megyei pártbizottság politi­kai munkatársa lettem, majd a gyulai járási tanács elnö­ke, végül is az orosházi já­rási pártbizottság első tit­káraként mentem nyugdíj­ba. Érthető, hogy nagyon jól ismertem a megyét, a benne élő emberek örömeit, gond­jait. Jó ügyet képviselni csak hittel, bizakodással és belső meggyőződésből lehet. A mi népünk megérti a problémákat, csak szólni kell hozzá őszintén, türel­mesen. Emberek rontották el a dolgokat, csakis emberek hozhatják rendbe. Csak az­zal semmit sem érünk el, ha folyton arról szónoko­lunk: „Ki a felelős oda­fenn”? Ez időt, energiát po­csékol. Felelősök vannak lenn is, fent is. Tegyük a dolgunkat itt is, ott is, ak­kor a tervezettnél hama­rabb érünk el szép eredmé­nyeket. Emlékszem, az 1956-os ese­mények után szerveztem a munkásőrséget a megyében. Egyetlen hívó szóra jöttek azok az emberek, akik sze­retik és féltik ezt a hazát. Ne csak akkor legyen a mi­énk ez az ország, amikor A közelmúltban levelet kaptunk egyik gyomaendrő- di olvasónktól. A panaszos levélben arról tájékoztatott bennünket, hogy a vemhes­koca kihelyezési akció kere­tében két tenyészállatot ka­pott a Gyulai Húskombinát­tól. Olvasónk csalódott az állatokban, ugyanis az egyik tenyészállat mégsem volt vemhes. A termelő gyógy­szer-, illetve állatorvosi költségtérítést is kért az ak­ciót indító Gyulai Húskom­bináttól. Az üggyel kapcsolatban felkerestük a Gyulai Hús­kombinátot, ahonnan a kö­vetkező tájékoztatást kap­tuk. A Gyulai Húskombinát évek óta hitelakcióban szer­vezi a megyei kistermelők részére a vemheskoca-kihe- helyést. Tavaly 7600 tenyész­állatot helyeztek ki a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek és termelési rendsze­rek bevonásával. Néhány termelési rendszerrel, (Hun- gahyb. Állattenyésztő Válla­lat) sikerült a tenyészállat- előállítást úgy szervezniük, hogy a nagyüzemből szár­mazó tenyészállatokat a ki­hét ágra süt a nap, vállal­juk akkor is, amikor kicsit felhős az ég. A párt vezető szerepére, a kommunisták személyes példamutatására soha nem volt olyan nagy szükség talán, mint most. Az üres frázisokat unja a nép, belső meggyőződésből, szenvedéllyel kell agitál­nunk. Meg kell magyarázni az embereknek: nem isten­csapása, hogy bekövetkezett a gazdaságilag nehéz hely­zet. A politikai munkát na­ponta kell újratermelni, mint az anyagi javakat, kü­lönben ellanyhul. A párt- munika, a pártélet „karban­tartása”, a maximális rend. fegyelem a pártban, a mun­kastílus megújítása, mind fontos tényező. Régi módsze­rekkel nem lehet új felada­tokat megvalósítani, A mai követelményekhez kell iga­zítani a pártmunkát. Pártmegbízatásból gyak­ran járok taggyűlésekre. Na­gyon bánt: több pártfunk­cionárius hivatali munkának tekinti a feladatát. Reggel bemegy az irodára, délután haza. Pedig az élet ezután zajlik. Többet kellene az emberek között lenni a ve­zető beosztású egyéneknek. Nem azt az időt sírom vissza, amikor hajnalokig gyűléseztünk és ünnepnapo­kon is a nép között voltunk. De ne legyünk hivatalnokok, legyen idő meghallgatni az jelölt kistermelők a saját udvarukban 30-40-es téte­lekben a kistermelői körül­ményekhez hozzászoktatják, és a vemhesítésüket is el­végeztetik. Az elmúlt évben néhány száz, ilyen körülmények kö­zött vemhesített kocasüldőt is kihelyeztek. A tenyészál­latok vemhességének megál­lapítására ultrahangos vizs­gálatot tartanak. Az említett panaszos, gyomaendrődi ter­melő is ilyen tenyészállatot kaphatott, amelyért a Kecs­keméti Állattenyésztő Vál­lalat vállalt garanciát. A termelő két tenyészállatot kapott hitelakcióban úgy. hogy a kombinát 1500 fo­rint darab kedvezményt biz­tosított a vásárláskor, vala­mint másfél évre a kamat- költséget is vállalta. A ter­melő a kihelyezés után egy hónappal a helyi állatorvos­sal igazoltatta, hogy az egyik tenyészállat nem vemhes, és kérte annak cseréjét. Ez a csere január 6-án megtör­tént. A termelő viszont a cserekocát is megvizsgáltat­ta, amelyről a helyi állator­vos szintén „nem vemhes” egyszerű emberek vélemé­nyét, akkor mernek szólni, kérdéseket feltenni, s a vá­laszt türelmesen megvárják. Ügy tapasztalom: az ideoló­giai kérdésekre nem min­den vezető válaszol szívesen. Pedig ez elengedhetetlenül fontos. Vannak szegény sorban élő családok és nagyon gaz­dagok. A becsületes munká­val szerzett vagyonnak örül­nünk kell, de igenis vonják felelősségre egészen a va­gyonelkobzásig azokat, akik lopással, csalással, szélhá­mossággal szerezték. A kö­zépkorúak és a fiatalok döntő többsége hajt, dolgo­zik, néha erején felül is. Nekik szurkolok, ne legyen megélhetési gondjuk. Sajnos, nagyon sok a kisnyugdíjas, közülük sokan rákényszerül­nek a munkára, hogy jöve­delmüket kiegészíthessék. Segítsenek nekik, ahol csak lehet. A Viharsarok sok jó ká­dert adott az ország külön­böző posztjaira. Erre büsz­kék vagyunk. Azt a régi pártéletet kellene megújíta­ni. Nekem például mindig nagyon jó volt a személyes kapcsolatom a községi párt- alapszervezetek vezetőivel. Együtt kerestük és neveltük az utánpótlást. A községi párttitkároknak nagy volt a tekintélyük. Értettek az em­berek nyelvén, ezért tudtak a legnehezebb időkben is mozgósítaná a helytállásra, a fegyelmezettebb, jobb mun­kára. Ma sem rosszabb a helyzet, mint annak idején volt, csak bonyolultabb. A célkitűzéseket ismerjük. Hinni, bízni kell abban, hogy a párt vezetésével ki­lábalunk a bajból. Én a ma­gam részéről szívesen vál­lalok feladatokat. Két fiút neveltünk a feleségemmel, ők is beálltak a sorba. Nem vallunk velük szégyent, már csak ezért is érdemes volt küzdeni. Egyébként sze­rencsés embernek vallom magam, tucatnyi kitüntetést kaptam a munkám elismeré­séül. Ary Róza Fotó: Veress Erzsi igazolást adott. Így tehát a termelő felháborodása jogos­nak mondható. A második nem vemhes állatot március 14-én a vállalat vágóra vi­tette. A termelőt az alábbiak szerint kártérítette a kom­binát: 500 forint általános kártérítés, 875 forint tartási költség. A termelőnek az igazolt gyógyszer- és állat­orvosi költséget, kb. 700 fo­rintot is megtérítik. A vál­lalat felajánlotta, hogy amennyiben igényt tart más tenyészetből, soron kívül te­nyészállatot biztosítanak szá­mára. A panaszos megelége­déssel fogadta ügye rende­ződését. A húskombináttól azt is megtudtuk, hogy évente a kihelyezett állo­mány esetében 1-2 százalék­ban előfordulnak reklamá­ciók. Ezeket a vállalat ve­zetése igyekszik megnyug­tatóan rendezni a szerződé­seknek megfelelően. ♦ Gyakran keresik meg szer­kesztőségünket a kistermelők panaszukkal, amelyek a Gyulai Húskombinát munkáját bírál­ják. A fenti eset azt bizonyltja, hogy a kombinát igyekszik megfelelően megoldani az eset­leges jogos kifogásokat, hozzá­járulva ezzel is a sertéstartási kedv fenntartásához, v. L •Vajon mi lehet a magya­rázata ennek a tiszavirág életű gazdálkodási formá­nak, s mi váltotta ki az „újraegyesülést”. — A nagyvállalattal tör­ténő „házasodásra” kompro­misszum késztetett bennün­ket — szögezi le Lukácsi Sándor igazgató. Csaknem nyolc éve húzódozó, több­ször félbemaradt beruházá­sainkat már nem lehetett to­vább halasztani. Az ehhez szükséges pénz viszont nem állt a rendelkezésünkre. Ezért döntöttünk, úgy, hogy továbbfejlődésünk érdeké­ben beolvadunk a nagyvál­lalatba. Ugyanakkor a köz­ponti vállalat — a szabályo­zásból adódóan is — gon­dokkal küzdött. Viszont, ha a szolgáltatás részaránya a vállalaton belül meghaladja az 50 százalékot, a szabályo­zók kedvezőbb fejlődési fel­téteteket — beleértve a jobb bérfejlesztési tehetőséget — nyújtanak számukra. Koráb­ban a Gelka éppenhogy a szervizüzemeit adta ki „le­ányvállalatként”, s a kü­lönböző alkatrészgyártó részlegek maradtak a törzs- vállalatnál. A fentiek alap­ján vált tehát szinte lét­kérdéssé az újraszervezés. Az Agrimpex Mezőgazda- sági Külkereskedelmi Vál­lalat gesztorságával 11 ter­melő, illetve termeltető, va­lamint három külkereskedel­mi vállalat részvételével új társaság alakult: az agrár- kivitel egyik sajátos terüle­tén, a nem megvetendő de­vizabevételt biztosító speciá­lis napraforgómag előállítá­sánál és forgalmazásánál ko­ordinálja az együttműködést. Az elmúlt időszakban éven­te mintegy 10-15 millió dol­lár bevételt ért el a külke­reskedelem, főleg a nyugat- európai piacon, a madárele- ségek értékesítéséből. Ezek a magok a napraforgó-ter­mesztésben ismeretesek, és többnyire kelendőek nem­csak külföldön, hanem itt­hon is. A MÉM és a Keresked ni­A Gelka tehát visszavásá­rolta az ország négy külön­böző pontján tevő leányvál­lalatait, s ezáltal ismét köz­ponti irányítás alá vonta a szervizeket. A lakossági szolgáltatói tevékenységük így 52,1 százalékos lett. — Csupán mint önálló jo­gi személy szűnt meg a bé­késcsabai Gelka — világosít fel a szerviz vezetője. — A leányvállalatként kiharcolt gazdasági önállóságunk meg­maradt. Egyébként ez volt az egyik sarkalatos kérdés, hogy miként tarthatjuk meg önállóságunkat, ha vissza­kerülünk a nagyvállalathoz. A békéscsabai szerviz azonban már 1986 óta bizo­nyított, s ezt elismerték a központban is. Az önállóság évei alatt olyan magas szin­tű, számítógépes elszámolá­si rendszert dolgoztak ki, hogy ma ezt mintának te­kintheti a többi vállalat. A munkalapok számítógépes kezelése, valamint az időkö­zi jelentések, adatok rend­szeresen kerülnek fel Buda­pestre, ahogy ezt eddig is elkészítették. A központban így naprakészen ismerhetik a békéscsabai szerviz tevé­kenységét. mi Minisztérium egyaránt támogatta az újszerű válla­lati kezdeményezést. Főként azért, mert az elmúlt évek­ben nem is egyszer túlter­melés mutatkozott ebből a cikkből, emiatt a tételek SZOLTER Műanyagfeldolgozó részlege AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ műanyagsor j ázót 1 műszakba. Jelentkezés: Békéscsaba, Urszinyi u. 19., üzemvezetőnél. Csupán az elektronika ro­hamléptű fejlődésével nem voltak már képesek lépést tartani. Az elmúlt két év alatt kétmillió 118 ezer fo­rintos alapítási vagyont ugyan sikerült 7 millióra föltornázniuk, ám a műsza­ki fejlesztésre mind keve­sebb jutott. Az új technikák, a hazai és külföldi készülé­kek száma pedig napról napra gyarapszik. A digitá­lis eszközök, tv-k tömeges megjelenése is alig két éven belül várható. Napjaink slá­gere a műholdas tv-műsor- vevők. S bármennyire kor­szerű eszközökről legyen is szó, néha bizony ezek is el­romolhatnak, javításra szo­rulhatnak. — Ma már a lakossági igé­nyeknek megfelelően el kell vállalnunk egy-egy videobe- rendezés megjavítását is. A munkálatokhoz viszont mé­rőműszerekre, korszerű be­rendezésekre van szüksé­günk. Ezek az eszközök pe­dig nem fillérekbe kerülnek. Ha azonban továbbra is ja­vítani, szolgáltatni akarunk, akkor ezekről nem mond­hatunk le. Elengedhetetlenül szükségesek a szakembere­inknek. Nem elégséges hal­lásra, vagy látásra beállíta­ni a készülékeket — össze­gezte Lukácsi Sándor. Végül is ez az érv döntöt­te el a leányság sorsát. Az egyesüléssel 9 millió forint­hoz jutott a békéscsabai Gel­ka. ötmillióért vásárolta meg a leányvállalatot a központ, s további négymilliót adott műszaki fejlesztésre. Ez in­dulásnak nem rossz, még az oly magas műszerárak mel­lett sem. Módot nyújt leg­alábbis arra, hogy az ócska, elavult műszereket korsze­rűekre cseréljék, s az óriá­si ütemben haladó elektro­nikai fejlődésben ne marad­janak el túlságosan a szer­vi zműhelyek sem. Bacsa András egy részét a termelők nem tudták eladni. Éppen a ked­vező piaci pozíció megtartá­sához volt szükség a társa­ság megalapítására. A szer­ződő vállalatok — folytatva az eddigi hagyományokat — évente 35-40 ezer tonna spe­ciális napraforgót állítanak elő és exportálnak; főként az úgynevezett csíkos nap­raforgót. Ez különleges hob­bicikknek számít külföldön, ahol egyre nagyobb divat a kerti- és haszonmadarak etetése, és kialakult a külön­böző madárfajok tartásának a kultusza. A társaság alakuló ülésén határozatot hozott az idén megtermelhető árualap nagy­ságáról, annak vállalaton- kénti elosztásáról, valamint a külpiaci értékesítés egyes kérdéseiről. Egy panaszos levél nyomában Intézkedett a húskombinát A digitális berendezések javításához ma már nélkülözhetetlenek a modern mérőműszerek Fotó: Veress Erzsi Madáreleség-export Új termelői-külkereskedelmi társulás Oda lett a Gelka leánysága De már senki sem bánja

Next

/
Thumbnails
Contents