Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
1988. március 21., hétfő e II békési direktórium Március 22-én hajnalban távirat érkezett Békésre a Budapesti Munkástanácstól, amely arra szólította fel a proletariátust, hogy a községben vegye át a hatalmat. A községháza legreakció- sabbjai, közöttük dr. Tóth Kálmán főjegyző, megijedve a felelősségrevonástól, elmenekült Békésről. A főtér újra benépesedett. Az emberek élénken tárgyalták a fejleményeket. Az orosz frontról hazatért katonák arról beszéltek, _ hogy nálunk is az lesz, ami 1917 végén Oroszországban. A mindennapos megélhetési gondok helyett egyszeriben a jövő kérdése foglalkoztatta az embereket. A földműves- szegényeknek most egyáltalán nem volt mindegy, hogy mi fog történni az elkövetkező hetekben és hónapokban. Titokban mindenki valami jobbat, emberibbet várt az új hatalomtól, A nincstelenek tehát bizalommal tekintettek az őket megváltó proletárhatalom elé. A régi képviselőtestület és a község vezetői még aznap lemondtak, s a polgári forradalommal hatalomra került Munkástanács pedig hozzálátott a proletárdiktatúra helyi szervének a megválasztásához. A választás után egy öttagú bizottság, a helyi Forradalmi Kormányzótanács, vagy más néven direktórium vette át a hatalmat. Az új szerv összetételét tekintve valóban a legalsóbb osztályok érdekeit képviselte, hiszen két munkás. két szegényparaszt és egy nincstelen családiból származó adóügyi számtiszt alkotta. Megszüntették a különböző pártokat, és a haladóbb pártok tagjait a Magyarországi Szocialista Pártban egyesítették. Ez hibás lépés volt, mert még az erősen jobboldali elemek, a „mezőfista-szocialisták” is a párt soraiba kerültek. Ez a helytelen egyesülés azzal magyarázható, hogy gyorsan kellett életre hívni a proletárdiktatúra egyetlen pártját, és a kommunisták, valamint a velük szimpatizálók száma igen kicsi volt — hiszen Békésen azelőtt sem volt kommunista párt, vagyis, hiányzott az az erő, amely a proletárhatalom szilárd kádereit nevelte volna fel. A helyi Forradalmi Kormányzótanács likvidálta a községi elöljáróságot, a köz- igazgatás élére Remeczki 70-lk évfolysm. 6* utal. méret«* 5£S| A Pesti Napló március 22-i számában hírül adja, hogy az éjjel megalakult a magyar népbiztosok tanácsa Ferencet állította. A most összeülő tanácsülésbe minden kerület két-két képviselőjét küldte el. A proletárdiktatúra helybeli fegyveres erejét az 500 tagú Vörös őrség képezte. Az esetleges ellenforradalmi akciók megelőzése, valamint a közbiztonság helyreállítása végett összeszedték a magánszemélyeknél lévő fegyvereket és robbanószereket, és ezeket a Vörös Őrség felfegyverzésére használták fel. Április 4-én a központi tanácskormány jóváhagyása alapján Békést, a lakosság nagy örömére, várossá nyilvánították. Március 29-én összeült a tanácsülés, hogy a direkte rium felügyelete alatt hozzálásson a közigazgatási élet intézéséhez. A proletárforra dalom vívmányainak a vé delmére életre hívták a Forradalmi Törvényszéket. Az április elején megtartott országos választás alkalmával a békési proletariátus és a földműves szegénység határozott állási foglalt a proletárhatalom mellett, őri Sándort beválasztották. a Tanácsok Országos Gyűlésébe. így ő biztosította a közvetlen összeköttetést a Budapesti Munkástanács és a helyi hatalmi szerv között. Békésen a földkérdés megoldása a Birtokrendezési Bizottság feladata lett, amelynek tagjai, Szabó Mihály, Pocsai Lajos és Mucsi Imre volt. A direktórium eredeti terve szerint a nincstelenek és a törpebirtokosok vagyonát a családtagok figyelem- bevételével 15 kát. holdra kellett volna növelni. Tarhoson, Kamuion, Lu- dadon és még számos helyen hozzá is kezdtek a földek szétosztásához, de az uradalmi birtokosok továbbra is állami vagyont képeztek. „Akadt olyan nincstelen család, amely három hold földet is kapott” — emlékezik vissza Szabó Mihály, bolt birtokrendezési biztos. Az uradalmi birtokokon szövetkezeti gazdaságot létesítettek. Államosították az üzemeket, az üzleteket és a bankokat is. Irányításukra biztosokat, vagy bizottságokat neveztek ki. A kirakatokba nemzetiszínű szalagokat helyeztek el ezzel a felirattal: „Állami tulajdon. Védd meg!" ... A legtöbb elképzelés azonban csak terv maradt. Mindenekelőtt azért, mert a proletáruralom alig több, mint egy hónapos fennállása kevés volt a tervek megvalósítására. Ezenkívül közrejátszott az is, hogy a városi tanácsülésben, a Munkástanácsban és a különböző bizottságokban helyet foglaló kispolgárak és szociáldemokraták mindenáron szabotálni igyekeztek a munkát. A feladatok végrehajtásában megmutatkozott, hogy nagyon kevés volt a kommunista, különösen a végrehajtó szervekben. Ezért sokkal nehezebb volt ellenőrzést gyakorolni. így a kifelé vörös álarcban tetszelgő kispolgári értelmiség „meggyőző érveivel!” gátolni tudta a feladatok végrehajtását. Sőt, a nép ellenségei is szóhoz juthattak, és természetesen igyekeztek a tömeget a proletáruralom ellen hangolni. Nem volt forradalmi párt, amely lesújthatott volna az árulókra. A Forradalmi Törvényszék sem elsősorban az ellenforradalmi érzelműek, csupán a polgári bűnösök ellen hozott ítéleteket. ... A direktórium 36 napos fennállása jóformán csak a célok kitűzésére és a munka megkezdésére volt elegendő. B. Zs. Részletek Gulyás Sándor; A Tanácsköztársaság napjai Békés községben cimű könyvéből. A Debrecenben megjelenő Népakarat Lenin üzenetét tol mácsolta a magyar munkásoknak A KISZ zászlóbontása A Magyar Tanácsköztársaság évfordulóján nemcsak az 1919-es munkáshatalmat ünnepeljük, hanem a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának évfordulóját is. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957 márciusában jelentést vitatott meg az ifjúság helyzetéről; és az egységes Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakítása mellett döntött. Ez a párthatározat 1957. március 16-án látott napvilágot. Néhány nappal később, a Magyar Tanácsköztársaság 38. évfordulóján, a Budapesti Városi Színházban (a mai Erkel Színházban) a KISZ Országos Szervező Bizottságának vezetője, Komócsin Zoltán bejelentette, zászlót bontott a KISZ, a KIMSZ forradalmi hagyományainak örököse és folytatója. A zászlóbontást követő napokban és hetekben egymás után jöttek létre a KISZ-szervezetek. A KISZ megyei, járási, városi, budapesti, kerületi, üzemi és intézményi bizottságai 1957; őszére jöttek létre. Ekkor már több mint 6100 alap- szervezetben 169 ezer tagja volt a KISZ-nek. Forradalmi hagyományokkal rendelkező megyénkben az MSZMP 1957. márciusi határozata alapján hamarosan zászlót bonthatott a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Békés megye fiataljainak legöntudatosabb része — mintegy 150-en — 1957. március 24-én tanácskozásra ült össze a békéscsabai úttörőházban, 'hogy kibontsa a KISZ zászlóját Békés megyében is. Ezen a jelentős eseményen megjelent Komócsin Zoltán, a KISZ főtitkára, Idős veterán kommunisták és a szovjet parancsnokság képviselője. Baukó Mihály békéscsabái KISZ-fiatal megnyitója után az ünnepi beszédet Gonda Józsej tartotta, aki az MSZMP 'megyei bizottságának ifjúsági felelőse volt. Idézünk beszédéből: „Olyan ifjúsági szövetséget alakítunk, mely a pártot követi, kész áldozatosan harcolni célkitűzéseiért.” A tanácskozás résztvevői táviratot intéztek az MSZMP Központi Bizottságához. A táviratban a következőket olvashatjuk: „Kedves Elvtársak! Mi, a Békés megyei ifjú kommunista aktíva résztvevői forró üdvözletünket küldjük, örülünk annak, hogy a párt Központi Bizottsága helyet adott kívánságunknak, létrehozta a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget.” A jelentős szervezőmunkát bizonyítja, hogy megyénkben is sorra jöttek létre az új szervezetek. Az első héten, március 27-ig, 17 alapszervezet alakult meg, több mint 550 taggal. 1957 áprilisában hatvan KISZ-titkár képzése kezdődött a békéscsabai repülőtéren. A nyár folyamán kétszáz KISZ-fiatal tanult az orosházi és a mezőkovácsházi járásban. Az ifjúság készült az 1957-es moszkvai VIT-re. Ennek jegyében 1957. június 9-én Szarvason, a megye KISZ-fiataljainak első nyilvános megmozdulásán Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Intéző Bizottságának vezetője mondott ünnepi beszédet. A moszkvai VIT megnyitásának napján, július 28-án Békéscsabán, a béke-barátság jegyében, megyei leány- találkozót tartottak. (V. L.) •Felhasznált dokumentumok: Mit kell tudni a magyar ifjúsági mozgalmakról? (Kossuth, 1986) ; A DÍVSZ és a KISZ 1953—1957 (Kossuth, 1987); A KISZ Békés Megyei Bizottságának módszertani kiadványa, (1987). Munkástanács Magyarbánhegyesen Magyarbánhegyesen 1918 őszén és 1919 tavaszán a forradalmi elemek a Földmunkások Szövetségének helyi szervezetében tevékenykedtek. A szervezet mindinkább döntő befolyást szerzett a községi ügyek irányításában. Tagjaikat beküldték a képviselőtestületbe, ahol ők voltak a forradalom harcosai. Nem csoda, hogy 1919. március 26-án a Földmunkás Szövetség közgyűlésén választották meg az elnökből és 10 tagból álló községi munkástanácsot, a proletárforradalom helyi hatalmi szervét. A proletárdiktatúra kikiáltása után alakult munkástanácsot megelőzően egy munkás- és egy katonatanács létezett a községben. Ennek a szervezetnek volt az elnöke Laduver Péter. A munkástanács megalakítására a mezőkovácsházi járási munkástanács intézőbizottsága utasította a földmunkások helyi csoportját. A csoport elnöki tisztét Kovács László, a szociáldemokrata párt elnöke látta el. Az „új” munkástanács elnökévé Kálnoki Domokos tanítót választották, aki ezt a tisztet április 7-ig, a falusi tanács megválasztásáig töltötte >be. A Laduver Péter elnöksége alatt működött „első” munkástanács tevékenységéről az 1919. március 25-én készült néhány jegyzőkönyv tanúskodik, amelyeket egyes kereskedők árucikkeinek köztulajdonba vételéről és pénzintézetek, szövetkezetek ellenőrzéséről vettek fel. Ezen a napon a munkástanács két bizalmija, ,Andó Mihály és Földi Béla megjelentek Pollák Fülöp és Reichmann Sándor kiskereskedő lakásán, és italokat foglaltak le, amelyeket a községháza pincéjében raktároztak el. A Magyarbánhegyesi Népbank pénzkészletét lefoglalták. Ugyanezt tették a fogyasztási és értékesítő szövetkezet helyiségeiben. Felkeresték az Országos Hitelszövetkezet helyi fiókját és a pénzkészletet zárolták. Mindhárom intézet alkalmazottait felhívták a munka folytatására, és arra, hogy kötelesek a munkástanács határozatai szerint működni és a szakszervezetekbe belépni. Az utóbbi kívánság a szociáldemokrata pártba való belépést is jelentette. Páger István és Vigh István tanácstagokat „munkástanácsi paranccsal" látták el, és kötelezővé tették a négy nagybirtokon (Lobi Gyula, Mandel és Társai, Vertán Adorján és Telbisz Ottmár) a gabonakészleteket, a gazdasági eszközöket, az állatokat és az élelmiszerkészleteket leltárba venni, és az alkalmazottak részére lefoglalni. A birtokoknak jelentős mennyiségű szénkészletei voltak. Március 29-én a járási direktórium utasította a munkástanácsot, hogy foglaljon le 700 mázsa szenet. Más alkalommal a Mezőhegyest Cukorgyártól a Vertán-féle gazdaságnak kiutalt összeg felett rendelkezett a munkástanács, hogy a répaszedő és szállítómunkások bérét kifizethessék. A március 28-i ülésen a járási direktóriumnak az üzletek leltározásáról szóló határozatáról döntöttek. Bizalmiakat és jegyzőt jelöltek ki a készletek»számba vételére. A készleteket zárolták, és a boltosokat utasították, hogy a munkástanács tagjainak a jelenlétében folytathatják az árusítást. Utasították a csendőrőrsöt, hogy szigorúan ellenőrizzék a vasutat és az utakat, ne szállítsanak ki élelmiszereket, vágott és élő állatokat. Törődött a munkástanács a földnélküliekkel is. Gedö Bertalan tanácstag indítványára elhatározták, hogy a munkásoknak veteményföldeket adnak bérbe a Fleischer-féle birtokból. Elsősorban a bevetetlen területeket jelölték ki, és megkezdték a felmérést is. A földek megműveléséhez fontos érdekek fűződtek. A tanács az erre vonatkozó megyei rendeletet március 29-én kapta meg a megyei direktóriumtól és nyomban közölték a négy birtokra küldött gazdasági bizalmival. A szervezet tagjait a szolidaritás érzése hatotta át: március 26-án az elnök arról számolt be, hogy a mezőkovácsházi éhező proletároknak sürgősen nyújtsanak segítséget. A munkástanács elhatározta, hogy 100 mázsa búzát szereznek be és átküldik a kovácsháziaknak. A munkástanács iránti bizalmat igazolta az is: a lakosok közül többen segélykérelmekkel is felkeresték a szervezetet. Senkit nem utasítottak el. A tanács tagjai tájékoztatták a tanácsot a segélykérők helyzetéről, és a tájékoztatás mérlegelése alapján döntöttek az ügyben. A proletárdiktatúra időszakában április 7-én fontos esemény történt. Megválasztották a helyi tanácsokat. A választáson a munkástanács tagjai a legtöbb szavazatot kapták. A 650 választó, ennyien jelentek meg az urnák előtt, Szőrfi Istvánra szavazott. Az új tanács hozzálátott a tennivalókhoz. A legégetőbb kérdés Magyarbánhegyesen is a földreform végrehajtása volt. A Forradalmi Kormányzótanács a nagybirtok szocializálását és a szövetkezetek megalakítását tette lehetővé. Ez nem elégítette ki a nincsteleneket. Magyarbánhegyesen 1919. április 10-re elkészült a földet igénylők összeírása. Földet azonban nem is osztottak, nem is foglaltak. Annyi történt mindössze, hogy a Tanácsköztársaság időszaka alatt a falu thatárában lévő öt nagybirtokot a munkástanács ellenőrizte. Április 16-ról kelt a falusi tanács utolsó intézkedése. Elrendelték a megyei kormányzó- tanács rendeletére, hogy akiknek 100 holdnál több földjük van, és azon gazdálkodnak, kötelesek bejelenteni, melyik pénzintézetnél tartják az ezer koronánál nagyobb összegű betétjüket. Ugyanakkor kihirdették: 1919-ben is akkora területen kell dohányt termelni, mint az elmúlt évben. A román támadás április vége felé előrevetette árnyékát. A mezökovácsházi járási főszolgabíró leírása szerint április 26-ról 27-re virradó éjjel a járási tanács intézőbizottságának tagjai elmenekültek. A községi bizottságok, illetve tanácsok tagjai kevés kivétellel nem hagyták el a községet, csak nem mutatkoztak nyilvános helyen. A román királyi csapatok első intézkedései úgy szóltak, hogy a régi elöljáróságok vegyék át az ügyek intézését. Magyarbánhegyesen Zacharias Béla jegyző kéznél volt, és a régi elöljáróság, valamint a képviselőtestület, kivéve az elmenekült nagybirtokosokat, azonnal összejöttek, a román csapatokban felszabadítókat láttak, akik a proletárok és a kommunisták uralmát megdöntik. A románok távozása után kezdetét vette az ellenforradalmi megtorlás,. * Részletek Oltvai Ferenc A Tanácsköztársaság Magyarbánhegyesen című 1979-ben megjelent válogatott dokumentumokból.
