Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM fl szakma kiváló tanulója Program a hazai felsőoktatás fejlesztésére A hét végén tartották Miskolcon „A szakma kiváló tanulója” verseny országos döntőjét. A vetélkedőre 143 harmadéves ipari tanuló érkezett a borsodi megyeszékhely Pataki Istvánról elnevezett szakmunkásképző intézetébe, hogy hét szakmában összemérje tudását. A versenykiírás szerint mind a hét szakma első hat helyezettjének iskolája értesítést kap tanulója helyezéséről, aki cserébe április 1-én átveheti szakmunkás-bizonyítványát, és munkába állhat. Az első három ezen kívül pénzjutalmat kap. Az ünnepélyes megnyitó után a harmadéves szakmunkástanulók — vájárok, hegesztők, esztergályosok, géplakatosok, villamoshálózat-szerelők, műszergyártók és karbantartók, valamint vegyianyaggyártók — elméleti felkészültségükből tettek vizsgát, a délután folyamán pedig olyan gyakorlati feladatokat kaptak, amelyeket egy ifjú szakmunkásnak nem okoz különösebb gondot megoldani. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésen dr. Jekkel Antal, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese — többek között — azt jelenthette, hogy a géplakatosok között első helyezést ért el XJrbán Géza, a gyulai 613-as számú intézet tanulója. Ugyanebben a kategóriában hatodik Pályer Ferenc, szintén a gyulai iskola tanulója, a vililamoshálózat-szerelők között ötödik Villám Zsolt, a békéscsabai 611-es intézet tanulója. Természetesen mindhárman megkapják a szakmunkás-bizonyítványt. Az első, Urbán Géza pedig választhat: pénzjutalmat, vagy üdülést kér jutalmul. A három békési diák teljesítménye nem kis fegyvertény a borsodi iparvidéken. M. Szabó Zsuzsa A hazai felsőoktatás tartalmi és szervezeti korszerűsítésének meggyorsítását, az egyetemek, főiskolák képzési feltételeinek lényeges javítását szolgálja az az 1990- ig szóló program, amelyet a Művelődési Minisztérium dolgozott ki, s amelynek széles körű szakmai vitája a napokban kezdődött meg. Az érdekelt tárcákkal, az Akadémiával, az intézmény- vezetőkkel, a társadalmi és tömegszervezetekkel folytatott eszmecserék tapasztalatait is tartalmazó előterjesztés várhatóan a következő időszakban kerül a Minisztertanács ülésének napirendjére. Mint azt a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársának elmondták, a program célja, hogy — összhangban az 1984-ben kidolgozott oktatásfejlesztési koncepcióval, valamint a gazdasági, társadalmi kibontakozás követelményeivel — kijelölje azokat a konkrét és legsürgetőbb teendőket és a végrehajtáshoz szükséges alapvető feltételeket, amelyekkel megállítható a felsőoktatás színvonalában és tárgyi körülményeiben tapasztalható romló tendencia, illetve mihamarabb számottevő javulás érhető el, A felsőoktatás megújításához, minőségi fejlesztéséhez egyik alapvető lépésként meg kell gyorsítani a képzés korszerűsítését: rugalmas és többlépcsős képzési formákkal, korszerű tantárgyi programokkal. Radikálisan csökkenteni szükséges a heti kötelező óraszámokat, bővíteni a szabadon választható fakultációk körét. A cél az, hogy az átfogó szakképzési profilokat követően a szűkebb specializáció- ra a továbbképzés rendszerében nyíljék mód. A minisztérium javaslata szerint a posztgraduális képzés, a felsőszintű át- és továbbképzés egységes rendszerét a felsőoktatás intézményhálózatán belül úgy kell megoldani, hogy az a graduális képzéshez szervesen kapcsolódjon. Az erre fordított, eddig elkülönülő eszközök integrálódhassanak, s a graduális oktatás feltételeit is javítsák. Fontosnak tartják továbbá azt is, hogy a felsőoktatási intézmények testületéibe jobban bevonják a képzésben érdekelt minisztériumok, országos hatáskörű szervek, vállalatok, , intézetek képviselőit is, amely elősegítheti a termelő vállalatok közvetlen bekapcsolódását az egyetemi kutatómunkába, a hallgatók képzésébe, ösztöndíjazásába. Mind a graduális, mind a posztgraduális képzés átfogó rendszerében szorosabb együttműködésre van szükség az akadémiai kutatóintézetekkel. hazai és külföldi kutatóhelyekkel. Szükséges jelentősen növelni az alapkutatások és a komplex országos kutatások súlyát az egyetemeken. A Művelődési Minisztérium indokoltnak tartja a nappali tagozatos hallgatók képzési keretszámának növelését, amelyet azonban intézményenként és szakonként már most . úgy kell meghatározni, hogy összhangban legyen a népgazdaság várható munkaerőszükségletével. A felsőoktatást a ’90-es években elérő népesebb korosztályok fogadásához mihamarabb meg kell teremteni a feltételeket. Célszerű bővíteni az oktatási, kutatási és diákszociális létesítményeket, gép- és műszerberuházásokra, további rekonstrukciókra van szükség. Kevermesi—dombiratosi hét BÉKÉS MEGYEI a GE23ES-ban Most két, közös igazgatás alatt álló település gondjairól, fejlődésének tagadhatatlan jeleiről írunk lapunkban a megszokottnál is gyakrabban. E két településen ugyan mindössze négyezren élnek, de a megélhetést nyújtó föld igen jó, s az ott élő emberek igyekeznek ezt szorgalmasan kihasználni. Hogy hogyan, miként élnek e vidéken, hogyan őrzik a hagyományokat, milyen gondokkal küszködnek, arról több írásban is szólunk. Ma a tanácselnökasszony kap szót (a 3. oldalon), és választ azok a telefonálók, akik a Vonalban voltunk során kérdésekkel fordultak {apunkhoz (a 4. oldalon). írásainkban olvashatnak a természet- barátokról, a helyi termelőszövetkezetekről, s arról, hogyan próbálják a népességmegtartó erőt javítani e két községben. A Baia Maré sikere a Kner Kupában B mezőny fölé nőtt Voinea csapata Megérdemelték az első nemzetközi Kner Kupát a Baia Maré együttesének tagjai, amelyet a csapatkapitány, Voinea vesz át Háromszéki Páltól (részletes beszámolónk a 8. oldalon) Fotó: Veress Erzsi A hét vége további sporteseményei: • Ráadáspont a Fáy utcából • Újra „tőiül” a szarvasi kosarasok • Labdarúgó NB III: a Szarvas elvesztette veretlenségét • Női kézilabda: Vereség Dunaújvárosban (Folytatás a 8. oldalon.) Tanulságok a múltból — a mának Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg róla, a tömjé- nező magasztalástól a vicsorgó szidalmazásig minden módon. Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-et, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szorongat- tatásaiban tanácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól, és megvalósította a világ második munkásállamát. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyomott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyülekeztek a határon kívül és belül, mint tették elődeik 1849-ben. Hazafiatlansággal vádolták a Magyarországi Tanács- köztársaság vezetőit és harcosait a Horthy-rendszer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúságot követelt és adott az ország területén élő valamennyi nemzetiségnek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmodozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vörös zászlós munkászászlóaljak didadal- mas hadjáratok során visszafoglaltak olyan területeket, ahol -magyarok éltek, s amelyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dolgozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészségügyi ellátáshoz juttatták az addigi nincsteleneket, korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Magyar- országi Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja alatt a néptömegekért tett. Mindezt — csupán a maguk erejére és elképzeléseire támaszkodva. Az oroszországi munkáshatalom, Lenin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élet-halál harcát vívta az ottani ellenforradalmi erőkkel, és az azokat támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásállam vezetőit: nagy hiba lenne mindent egyszerűen átvenni, lemásolni az oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarországon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag — természetesen — könnyű értékelgetni, s megállapítani: mit hogyan kellett volna tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasztása éppúgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott bajokat. S hogy a vezetők között dúló viták során hol túl-, hol alulbecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi' lett volna, ha... Ha felülkerekedik a munkásállam rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet-Oroszország vörös hadseregétől? Ha fennmarad a Magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok proletariátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az 1919 utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Ám a történelem — ha úgy tetszik: a politika — nem ismeri a feltételes módot. A Tanács- köztársaság elbukott, mert az akkori Európa politikáját meghatározó hatalmak nem tűrték meg a földrész közepén a munkásállamot. A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralomra segítésében. De a Magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. március 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Mindenekelőtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Manapság — talán, mert jelenünket sok tekintetben újra kell értékelnünk a továbblépés érdekében — sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék, kicsinyeljék mindazt, amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtársainak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk, legjobb nemzeti hagyományaink sorában. Várkonyi Endre (Ünnepi összeállításunk az 5. oldalon.) Békési siker Miskolcon
