Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. március 2., szerda o Nyugati mintára Kereskedőház Békéscsabán Kereskedőház létrehozá­sát tervezi a Békés Megyei Tanács és a Magyar Gazda­sági Kamara, illetve annak dél-alföldi bizottsága. Az el­ső — 36 résztvevős — meg­beszélés hétfőn délután volt, a megyei Kiszöv épületében. Az elképzelések szerint a külkereskedelemmel is fog­lalkozó kereskedőház rész­vénytársasági formában mű­ködne. Az alapítók — a tanács, a kamara, egyes vállalatok, szövetkezetek és bankok — tőkéjüket adják a vállalko­záshoz. A kereskedőház a kereskedelem mellett fog­lalkozna termeltetéssel, ter­melési rendszerek kidolgo­zásával, és más egyébbel is. Azt, hogy pontosan milyen tevékenységi kör lenne a legcélszerűbb, most dolgoz­zák ki. A kereskedőház Rt. terveit az Ipargazdasági Ku­tató Intézet készíti el ez év szeptemberéig. Azonban en­nél hamarabb, körülbelül nyár közepére készen lesz egy előtanulmány, mely alapján többet tudhatunk meg a születendő kereskedő­házról. Hazánkban csak az utóbbi néhány esztendőben kezd terjedni ez a vállalko­zási forma. A kereskedőházak Japán­ban és Nyugat-Európában igen elterjedtek. Ezek Ma­gyarországon is hasznosítha­tó előnyeit, tapasztalatait kí­vánják meghonosítani ná­lunk. A kereskedőház kiváló kereteket teremt az eddigi­nél gyorsabb, hatékonyabb ágazatok közti tőkemozgásra. —szí— Nádor Rt. A Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, valamint 32 KITE taggazdaság február végén 122 millió forintos alaptőké­vel megalakította az export­áru alapot termelő részvény- társaságot. A tőketársítás az 1875. évi Kereskedelmi Törvény alap­ján jött létre. A vállalkozás célja, hogy a kizárólag kész­pénztőkével induló társaság az élelmiszer-alapanyag vagyis a zöldségtermelés ha­tékonyságát és minőségét ja­vítsa. A társított pénztőkét a termelés azon szakaszai­nak korszerűsítésére fordít­ják, amelyek eddig hátrá­nyosan befolyásolták a kü­lönböző zöldségfélék terme­lésének minőségét és meny- nyiségét. Ez a termelés kez­deti szakasza, vagyis a pa­lántanevelés és az ültetés, valamint a befejező szaka­sza, a betakarítás és a fel­dolgozás közötti időszak. A termesztés beruházásai — japán ültetőgépek, korszerű konténerek, előhűtő tárolók — nem specifikus beruházá­sok, így lehetőség van arra, hogy az iparszerű zöldség- termesztés mindenkor rugal­masan alkalmazkodjon a bel- és külpiaci igényekhez. A törzstőke 50 százaléka az alapító három tagé, a má­sik 50 százaléka a részvé­nyes szövetkezeteké. Első évben néhány száz hektáron valósul meg a be­ruházás, de az elkövetkezen­dő öt évben ezer hektáros nagyságrendben tervezi a részvénytársaság az ipar­szerű zöldségtermesztés meg­valósítását. R. G. adózni (is) tudni kell! „Nekünk Szent Atyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok mélysé­ges bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik.” A. Becket A rádió hétfő esti „Táma­dó” című műsora az új adó­rendszer eddigi tapasztala­taival foglalkozott, megszó­laltatva a PM, az APEH és az ÁBMH vezető szakértői mellett néhány adóalanyt is. Az egyik nyilatkozóban fel­ismerni „véltük — s nem té­vedtünk — Zsíros Géza bé­késcsabai vállalkozót, a Ker­tészeti és Növényvédelmi Szolgáltató Gmk (alapvető­en árufuvarozással és me­zőgazdasági bérmunkával foglalkozó) vezetőjét. A szolgáltatás terén a megye egyik legnagyobb gmk-ja ez; termelési értéke 1987-ben meghaladta a 20 millió fo­rintot. — Mennyi adót fizetnek ezután? — A társadalombiztosítási járulék és az adó 3 millió 340 ezer forint volt. Az el- lenértékadó, ami szintén a mi munkánk révén folyt be az államkasszába, 3 millió 740 ezer forint, a kettő együtt több, mint hétmillió forint. Viszont az új adó­rendszerben a TB-járulé- kunk és az adó 5 millió 116 ezer forint lenne, az ellen- értékadó változatlan. Tehát összesen 8 millió 858 ezer forintot fizetnénk be az idén, ha nem „kombinálunk”. De kombináltunk: a 29 gmk-tag közül 20 kiváltotta a főállá­sú iparengedélyt, és kiegé­szítő tevékenységként meg­maradt gmk-tagnak. Ez a lépés önmagában 4 millió 764 ezer forinttal csökkenti • az államkasszába fizetendő ö szeget. Az APEH elnöke az emlí­tett rádióműsorban ezt a manővert nem ügyeskedés­nek, hanem ügyes, körülte­kintő vállalkozói döntésnek minősítette, mondván: adóz­ni tudni kell! Nem bűn, ha valaki él a jogszabály adta lehetőséggel. A fenti Becket- idézetet tehát nem véletle­nül választotta mottójául Zsíros Géza. No, de nézzük, hogy jön létre ez a többmil­liós „megtakarítás”. — A partnerek ellenérték- adója egymillió forintra csökken, hiszen a kisiparo­sok szolgáltatásai után ezt nem kell fizetniük. A TB-já- rulék a 20 melléktevékeny­ségű tag és a gmk esetében 742 ezer forintra redukáló­dik, egymillió 557 ezerről. A vállalkozói adó egymillió 650 ezer forint lenne, ha a régi keretek közt működ­nénk, így azonban a 100 ezer forintos adóalap-ked­vezmény nemcsak a gmk- nak„ hanem a 20 kisiparos­nak is jár, külön-külön. A Munka közben Fotó: Kovács Erzsébet gmk-nak mindent egybevet­ve egymillió 800 ezer forint megtakarítást jelent a jogi keret módosítása. Noha mindent ugyanúgy csináltak, mint eddig. S el kell ismerni, igen jól csinál­ják. A beruházott tőke és eszköz hatékonysága irigy­lésre méltó. Az álló- és for­góeszközök értéke mintegy 5 millió forint, ezzel hozzák létre az évi 20 milliós ter­melési értéket. A gmk-nak 22-féle tevékenységre van jogosítványa, tagjainak mi­nimum 3, akad, akinek 6-7 szakmája van. Hatodik éve működik, kiterjedt kapcso­latokkal, szinte országszerte ismertek. Pedig soha egy fil­lért sem költöttek reklámra. — A munkánál nincs jobb reklám. Nálunk a befekte­tett eszközök hatékonysága az elsődleges, a jövedelem másodlagos. Itt minden gmk-tag szereti, élvezi, amit csinál. A „csapaton” belül egészséges versenyszellem alakult ki, amelyben min­denki megmutathatja, mire képes. Kétségtelen: jó menedzse­re van ennek az igazi vál­lalkozókból álló csapatnak. És, hogy az államkassza ál­taluk is szegényebb lesz pár millióval? Miért vetnénk ezt épp az ő szemükre? Aki a jogszabályok közt ilyen ügyesen eligazodik, megér­demli, amit nyer ezen . . . Szatmári Ilona A szabad árnak is van határa Puskás Ernő az ellenőrzésekről és arrél, hogy a hatóság következetes Nincs olyan nap, hogy va­lamilyen formában ne kerül­nének szóba az árak. Beszé­lünk róla üzleti tárgyaláso­kon, a boltban, baráti talál­kozókon. Az általános for­galmi adó, a személyi jöve­delemadó bevezetésével, a fogyasztói ártámogatások mérséklésével, megszünteté­sével méginkább előtérbe került az áremelések hatása, hiszen most már egyértelmű, hogy az elkövetkezendő években nehezebben élünk. Jó néhány új jogszabály is életbe lépet ez év január el­sejétől. Ugyanakkor az ár­színvonal alakulásának fo­lyamatos ellenőrzése, kézben tartása fontos társadalmi és gazdasági szükségszerűség. Erről kérdeztük Puskás Er­nőt, a megyei tanács ipari osztályának helyettes veze­tőjét. Senki sem alkuszik — Mindenekelőtt arra lennék kíváncsi, hogy milyen a me­gyei árellenőrzési szervezet fel­építése? — A jelenlegi felépítést a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának 1984-es határo­zata rögzíti. Ennek megfe­lelően az ipari osztályon ala­kult egy árhatósági csoport, amelynek joga van minden ágazatot ilyen szempontból irányítani, ellenőrizni. Ide tartoznak, a minisztériumi vállalatok kivételével, a me­gyében működő gazdálkodó szervezetek! és az egészség- ügyi, a művelődési és a sportintézmények. Ugyanak­kor irányítja az árellenőrzési hatáskörrel megbízott helyi tanácsok munkáját. A hét város, a két városi jogú nagyközség, valamint az öt közvetlen megyei irányítású nagyközség tanácsának szak- igazgatási szerve a polgári jogi társaságokat, az önálló gazdasági munkaközössége­ket, a magánvállalkozókat és a szocialista szektor hálózati egységeit: a boltokat, felve­vőhelyeket, szerződéses üzle­teket ellenőrzik. Így össze­sen csaknem 13 ezer egy­séggel, személlyel vannak kapcsolatban. Hivatásszerű­en nem sokan foglalkoznak árellenőrzéssel, hiszen a me­gyei árhatóságok tízen, a he­lyi tanácsoknál 11 -en van­nak, az utóbbiaknál húszán kapcsolt munkakörben lát­ják el feladatukat. Munká­jukat azonban az SZMT-vel kialakult jó együttműködés eredményeként társadalmi ellenőri hálózat is segíti. — Gondolom, 1987-ben is akadt bőven tennivalójuk. Kérem, szóljon a legfontosabb vizsgá­latokról, a tapasztalatokról és a tanulságokról. — A megyei árhatósági csoport tavaly a gazdálkodó szervezeteknél 112 vizsgála­tot tartott. Ellenőriztük töb­bek között a vállalatok, szö­vetkezetek piaci magatartá­sát, a verseny kibontakozá­sát gátló tényezőket, a szer­ződéses fegyelmet. Termé­szetesen szigorúan fellép­tünk az indokolatlan áreme­lésekkel szemben, vizsgál­tuk a tisztességtelen árra vonatkozó előírások megtar­tását. A tapasztalatok azt mutatják: nagyon sok ténye­ző fékezi a verseny kibonta­kozását. A vállalatok nem eléggé kezdeményezőek, el­nézőek a szerződéses fegye­lem megsértőivel szemben, nem kötbéreznek, nincs ár­alku. At. is elgondolkoztató, hogy a megyei gazdálkodó szervezetek nagy része kis, illetve közepes nagyságú, fő­leg a feldolgozóiparban te­vékenykedik. Emiatt gyak­ran kiszolgáltatottak a mo­nopolhelyzetben lévő alap­anyag-szállítókkal szemben. Már nynlcvan százalék... — Milyen a vállalatok, szövet­kezetek úgynevezett árfegyel­me? — Általában javult az utóbbi években, de tavaly például több súlyos szabály- sértést tártak fel a csoport munkatársai. Az ellenőrzött nyolc gazdálkodó szervezet­nél 1,7 millió forint tisztes-% ségtelen árbevételt vontunk el. Ezenkívül 32 esetben ja­vasoltunk szabálysértési, fe­gyelmi eljárást és prémium­csökkentést a vétkes dolgo­zókkal szemben. Itt említem meg, hogy a helyi árhatósá- gok az elmúlt esztendőben 2934 vizsgálatot tartottak az egyéni vállalkozóknál és az állami, szövetkezeti szektor egységeiben, üzleteiben. En­nek alapján 322 ezer forint­tal kellett a vevőket kárta­lanítani, 147 esetben kezde­ményeztek szabálysértési el­járást, 104 személyt pedig figyelmeztettek. Hozzáte­szem: a szabálysértési ható­ságok 285 ezer forint pénz­bírságot szabtak ki. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy nem javult a magán- vállalkozók árkialakítási, al­kalmazási gyakorlata. A sza­bad ár alkalmazásának a lehetőségét összetévesztik a „szabadosság” fogalmával. — Sok embert érdekel, hogy milyen jelenleg a hatósági és a szabad árforma aránya? A hatósági árakon belül válto- zott-e január elsejével a rög­zített, illetve a maximált ár­forma? — Az adóreformmal össze­függő változások következté­ben jelentősen szűkült a ha­tósági árak részaránya, és nőtt a szabad árak köre. Ez azt jelenti: korábban a ter­mékek 40 százaléka hatósági, 60 százaléka szabad árfor­mába tartozott, ez az arány most 20, illetve 80 százalék. így szabad árformába kerül­tek többek között egyes élel­miszerek, élvezeti cikkek, tartós fogyasztási cikkek, fa­áruk, építőanyagok. Az alap­vető élelmiszerek, mint a tej, a cukor, a kenyér, az étolaj fogyasztói ára hatósá­gilag maximált árformába tartozik. Tehát a lefelé való áreltérítés megengedett. Bejelentési kötelezettség — Az árváltozások január el­sejétől érvényesek, az árindexe­ket közzétették. De meddig lesznek érvényben ezek az úgy­nevezett induló árak, és vonat­kozik-e a bejelentési kötelezett­ség minden gazdálkodó szerve­zetre és magánvállalkozóra? — Az árváltozások alap­vető szabályait, előírásait, a fogyasztási cikkekre vonat­kozó szabályokat miniszter­tanácsi, illetve belkereske­delmi miniszteri rendelet szabályozza. Ezek egyik fon­tos és alapvető kitétele, hogy a gazdálkodó szervezetek az 1987. december 31-e előtti utolsó értékesítésnél jog­szerűen érvényesített ter­melői áraikat a kormányren­delet mellékletében közzé­tett mértékben kötelesek megváltoztatni. A fogyasztói árak tekintetében viszont a hatósági árjegyzékben fog­lalt 1988. január 1-jei árak alkalmazása kötelező. Ilyen árjegyzéket adtak ki az élel­miszerekre, az építőanyagok­ra, háztartási vegyi árukra. — Igen ám, de vannak olyan termékek is szép számmal, ame­lyek nem szerepelnek ebben az árjegyzékben. Ilyenkor »ni a teendő? — Valóban. Az ilyen ter­mékek induló fogyasztói árát a rendeletben előírt árindexek alkalmazásával kellett megállapítani. Ez a szabály egyformán vonatko­zik minden kereskedelmi te­vékenységet folytató válla­latra, szövetkezetre, magán- vállalkozóra, függetlenül at­tól, hogy melyik ágazatba tartozik, és milyen üzemel­tetési formában működik. A minisztertanácsi rendelet azt is előírja: az új termékek árának az emelését a terme­lői és a fogyasztói árak te­kintetében a gazdálkodó szervezetek ez év március 31-ig kötelesek előzetesen az Országos Árhivatalnak, illet­ve az ágazati árhatóságnak bejelenteni. Ez a kötelezett­ség azonban nem vonatkozik a kisvállalatokra, kisszövet­kezetekre és a magánvállal­kozókra. Helytelen árindexek — Tehát itt lényegében kü­lönbséget tesz a jogszabály az állami és a magánszféra között. Talán ezzel van összefüggésben, hogy egyes ruhaneműk az álla­mi, szövetkezeti boltban olcsób­bak, mint ;a magánkereskedők­nél? — Igen. Véleményem sze­rint, itt abból indultak ki a jogszabályalkotók, hogy ezek a szervezetek működnek a leggazdaságosabban, a leg­jobb piaci körülmények kö­zött, és versenyt is tudnak teremteni. Az árakat alap­vetően a kereslet-kínálat ha­tározza meg. Az eltérő árak egyeztetésénél azonban vizs­gálni szükséges a körülmé­nyeket. Ha egy-egy termék ugyanolyan minőségű alap­anyagból készül, azonos a mérettűrése, a tartóssága, a kikészítés módja, a csoma­golása és ráadásul nem is divatosabb a másiknál, sem­mi sem indokolja, hogy drá­gább legyen bármelyik szek­torban. Ha ez mégis előfor­dul, tisztességtelen ár alkal­mazása miatt indítunk eljá­rást. — Ilyen körülméhyek között előtérbe kerül az árellenőrzés. Milyen tapasztalataik vannak ebben az évben, és mit tervez­nek? — Árhatóságunk ez év el­ső negyedében csaknem 90 gazdálkodó szervezetnél vizs­gálódik. Az eddigi tapaszta­latok szerint' a vállalatok nagy része igyekezett jól megoldani a munkát. A vég­rehajtásba azonban sok hi­ba csúszott. Előfordult, hogy egyes gazdálkodó szerveze­tek tavaly elmulasztották ár­emelési szándékukat beje­lenteni, így az idei induló áraik már jóval magasabbak voltak a kelleténél. Ez a tendencia ebben az évben is folytatódott. Ugyanakkor helytelen árindexeket alkal­maztak, néhány nagykeres­kedelmi vállalat az előírt árközlési kötelezettségének késedelmesen, hiányosan tett eleget, ez hátráltatta a kiskereskedelem munkáját. Azt is észrevettük, hogy áp­rilis elseje után komoly ár­mozgásra számíthatunk. Ezért fontos feladatunknak tartjuk az indokolatlan ár­emelések, a tisztességtelen ár érvényesítésének meg­akadályozását, a büntetések következetes alkalmazását — mondotta befejezésül Pus­kás Ernő. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents