Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG 1988. február 13., szombat Mi is az a „csabaiság”? Hz osztályvezető-helyettes hivatalában az értékek pusztulása tragikus lenne!” Fotó: Veress Erzsi Azzal kezdtük, hogy mi is az a „csabaiság”? Hogy mondhatja-e magát csabainak az, aki nem itt született ugyan, de itt él és dolgozik 23 éve? Kell-e egyáltalán agyonmagyarázni azt, hogy valaki szereti, időnként pedig elviseli azt a várost, ahol az otthona van? Csepelényiné Fekete Mária osztályvezető-helyettes a városi tanács művelődési osztályán, a hivatalok egyikében, ahol (erre számos bizonyítékkal szolgálhatnék) a legkevésbé szeretik azt. ha hivatalnak titulálják őket. Ahogy más osztályokon netán egyenesen büszkék a minősítésre, itt egyértelműen és meggyőződésből tiltakoznak ellene, hiszen a köz szolgálata munkájuk lényege is. Nem mintha a többi nem így lenne, de hát a „művelődésin” a közművelődés, a közoktatás az lényeg. A feladat. És ezt kell, hogy sugározza a hivatástudat is, az a jó érzés, amit vendéglátóm imigyen fogalmazott meg: „Azt teszem, az a dolgom, amiben különben is örömöm telik.” De ezt csak jóval később mondja, amikor a Békési úti ..Meseház” a tárgyunk, ez a különös-szép paradicsom, ami ha meglesz, idegenforgalmi nevezetessége lehet a városnak. Persze, az itt lakók joga nemcsak a dicséret, kamaszváros ez, a maga negyedévezredével is az, most formálódik-alakul a lelküle- te (szellemisége), ami mégiscsak leginkább meghatározó. Tehát huszonhárom év. És végig a művelődésben, előbb a Balassi, aztán a megyei tanács, ahol főelőadó a művészetek tárgyában, majd tíz éve (éppen február 1-jén volt tíz éve) itt, a városházán. a művelődési osztályon. De ezt már körbejártuk egyszer, és (mivel vendéglátóm jól ismerem), számára sem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy arról beszéljünk, amiért ide állították. Erre a helyre. „Az igazság az. hogy semmi sem kötött ide, amikor Békéscsabára jöttem. Aztán teltek az évek: rokonok, emberek, emlékek, a hely. a szép. a csúnya: de az enyém is. . Régóta tudom, hogy itt élni. hogy a ..csabaiság'' nem vakság, hanem makacsság. Kötődést és vállalást jelent, a kudarcok, a sikerek vállalását. Van ebAusztriában az iskolán kívüli képzés és ismeretterjesztés gyökerei a 19. század második felére, a kapitalizmus ütemesebb kibontakozásának időszakára nyúlnak vissza. Az első népképzési intézmények Alsó- Ausztriában jöttek létre az 1850—1960-as években, ahol az ipar fejlettebb volt, mint Bécsben. Népkönyvtárak alakultak, ahol előadásokat tartottak gimnáziumi tanárok, kezdeményezések születtek a nőképzés fejlesztésére. 1885-ben megalakult az Általános Alsó-ausztriai Népképzési Egyesület, majd 1887-ben a Bécsi Népfőiskola. Az első világháború természetesen a népművelést is megtépázta. Az 1920-as évek azonban új lendületet hoztak, és a népfőiskolák előadói között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Thomas Mann, Hermann Hesse. Albert Einstein és Max Planck. Az irodalom és a tudomány kiemelkedő képviselői szívesen adták át ismereteiket a széles közönségnek. ben valami elfogultság? Lehet. De vakság soha. Annál inkább a meggyőződés, hogy érdemes . . . Hogy felismerjük a lehetőségeket, például.” A kérdésre, hogy „ismeri-e?” gyors a válasz: „Az, hogy egy város hogyan fejlődik, nem egy emberen múlik, tehát a lehetőség sem egy. Rettenetesek itt a hiányok, és a pótlásuk lehetősége szinte évtizedenként változott. Tíz éve mondjuk, hogy nincs megyei művelődési központ, olyan, mint Kecskeméten, Szolnokon, Debrecenben. Ha volt is rá lehetőség, mára elköszönt tőlünk . . . Húsz éve hiányoljuk a városi galériát. Egyetlen mozink van. a másikat lebontották. Az új majdnem felépült. Nem épült fel." Ha a csendet, a pár pillanatnyit. ami közénk telepszik. ..hatásszünetnek" mondanám, nagyot tévednék. Mégis aláhúzza azt, amiről előtte beszéltünk. A népfőiskolái tevékenységet természetesen befolyásolták Ausztria akkori politikai mozgalmai. A kommunisták, a baloldal igyekeztek jelen lenni a politikai nézetek, a kultúra terjesztésének ebben a formájában is. Ausztria német megszállása hosszú évekre szüneteltette a nagy hagyományú népfőiskolák nemes tevékenységét. Az új helyzetet Ausztria felszabadítása teremtette meg. Bécsben 1946-ban, majd a tartományokban 1947- től gyors ütemben újjáalakultak a népfőiskolák, és 1950-ben már létrejön a mozgalom országos központja, 1954-ben az anyagi kérdések rendezése is napirendre került. Az osztrák államszerződés megkötése (1955 május) új lendületet adott a népfőiskoláknak is. 1950-ben a 4000 tanfolyamnak 90 ezer résztvevője volt, tíz év múlva a tanfolyamok száma 10 ezer fölé. a hallgatóké közel 220 ezerre emelkedett. A felnőttek körében folytatott kulturális munka sok.,Felismerni a valós igényeket, ezeket képviselni a lehetőségek határai között, ez a dolgunk.” Itt viszont én gondolkodom el azon, hogy mennyire ismerjük adott esetekben a „lehetőségek határait?” Hogy ismerjük-e? Hogy azok-e a határok, tényleg?! A városházán nyilván jobban tudják. „Általában . . . De a sok milliós igények (vágyak) már meghaladják a mi lehetőségeinket. Amire viszont vállalkozhattunk (tehát lehetőségünk). azok között ott vannak a műtermes lakások 1978-ban, az alkalmazott grafikai művésztelep, kétévenként a biennálé, a művészek megyei ösztöndíjpályázatának is a város volt a kelesztője: 1980-ban adtuk ki az elsőt... A nemzetközi bábfesztiválok sora: ismerik az egész világon." Nagy ívben váltunk itt, miután apró emlékeinket emlegetjük fel a művésztelepről, a bábfesztiválokról, a színűsége az 1970-es évek elejére bizonyos koordinációs igényt hozott felszínre. 1972-ben így jött létre az osztrák felnőttképzés konferenciája (Konferenz der Erwaschenenbildunk Österreichs), amely valamelyes koordinációt kíván ellátni. A szervezet most igyekszik elkészíteni az osztrák felnőttképzés átfogó statisztikáját, ami nem látszik könnyű feladatnak. A népfőiskolák ebben a rendszerben helyezhetők el. Feladatuk elsősorban az általános műveltség emelése, emellett azonban nem kerülik meg a szakmai kérdéseket sem. Nagyfokú önállóságot élveznek, az országos szervezet ily módon elsősorban koordinál, tapasztalat- cseréket szervez a tartományok között, illetve a központi költségvetésnek a fel- használásában működik közre. A finanszírozás kisebb része a központi támogatás, egyéb források is vannak, de összességében a népfőiskolái programok költségeinek átlag kétharmadát a résztvevők fedezik, csak a maradék rész ered más forrásból. Vizsgáljuk meg röviden a népfőiskolák 1980-as évekbeli munkáját és a tervezett elgondolásokat! Az osztrák demokrácia, a „szociális Napsugár bábegyüttesről, akik bejárták Dél-Ameri- kát, a Szovjetuniót, de ne is folytassuk, túl hosszú lenne. A nagy ív új érintkezési pontján az a ma divatos (?) szó olvasható útjelzőként, hogy „közérzet”. „Olyan, amilyen az ország közérzete. Változó. És ahány ember, annyiféle. Hogy mit tehet itt a művelődés? Rengeteget. Habár igaz, hogy egyre kevesebbet olvasunk. A mozik tele agresszív akciófilmekkel. Csökken a művészi érték. Persze, van, akit ez nem érdekel. Az viszont nem felejthető, hogy Békéscsabán, 200 kilométerre Budapesttől, színházba is lehet menni. Az viszont szomorú, hogy három évi próbálkozás után az idén már nem lesz nyári színház, itt a tanácsháza udvarán. Ebben sajnos vissza kell lépnünk, mert nincs rá pénzünk. Nem bukott meg a nyári színház, de nem is hozott átütő sikert. Sem szakmailag, sem a közönség körében. Több akarat kellett volna a színház részéről, úgy gondolom. Hogy jobban a köz ügye legyen. Nem lett az.” Megjegyzem, hogy netán a Gyulai Várszínház körözte le, nem a produkciók ottan, hanem a megszokottság, hogy van a várszínház, az elég, minek a másik? Ezen lehetne még mit beszélni, felemlíteni „érdekviszonyokat”, hamar kiderül azonban, hogy ez egy másik témakör . . . Ha közművelődés, akkor manapság mi az alapfeladat? — választjuk a jobban bejárható vidéket. Vendéglátóm szerint az „érték- megőrzés”. Hogyan? „Egyrészt: a kultúra társadalmasításával, a kultúra demokratizmusával. Másrészt: eldönteni, hogy mi az igazi érték, és akkor ragaszkodni hozzá, vissza nem lépni semmi áron. Az értékek pusztulása tragikus lenne. Még valamiről, ami (szerintem) nagyon fontos. A kultúra támogatásából (anyagiakról beszélek) senkinek sem szabad kivonulni. Az állam ezt nem ruházhatja át az állampolgárra! Egyszerűen nem! Az emberek (ha nem is tudják sokan) nem lehetnek meg, nem élhetnek kultúra nélkül. Szórakozás nélkül. Regenerálódni kell szellemileg is. Hogy nap mint nap egész. partnerség” — úgy gondolják — széles körű ismereteket, felelős állampolgári döntési képességet igényel. Ennek megfelelően a tematikában jelen vannak a történelmi mozgásokat bemutató elemek éppúgy, mint a mai társadalmi helyzet legfontosabb összefüggéseit vizsgáló kérdéskörök. A mai világhelyzet, a békéért érzett felelősség, a környezet- védelem, a tudományostechnikai forradalom társadalmi hatása számos régi kérdés újszerű megválaszolását igényli. A pályakezdők, a nyugdíjasok is számos sajátos kérdésre keresnek választ. A népfőiskolái tanfolyamok résztvevőinek mintegy 65-70 százaléka nő, amely szintén orientálja az egyes témák kialakítását. Külön akció keretében foglalkoznak az érettségi nélkül egyetemen továbbtanulni szándékozók felkészítésével, s a szakmunkásvizsgához szükséges általános műveltség nyújtásával. Az anya- és az idegen nyelv kultúrájának ápolása nem maradhat ki a témák közül. Előtérbe kerültek a technikai fejlődést, a csúcstechnológiák társadalmi hasznosítását szolgáló stúdiumok. A biotechnológia — összekapcsolva a környezetvédelemmel — éppúgy fellelhető a megteljes emberek lehessünk. És lépést tartsunk a világgal. Félelmetes, hogy a világ milyen száguldásra képes. Ma több minden történik egy hét alatt, mint régen egy esztendő során." Már több mint egy órája beszélgetünk, amikor szóba hozom, hogy gratulálni is szerettem volna a megyei tanács közművelődési díjához, igaz, hogy késtem vagy másfél éyet, de hát nem ‘is ez az apropója annak, hogy telefonáltam a minap: be- szélgethetnénk-e kulturális közéletünk csabai dolgairól? Az is félúton történt, hogy összegeztük: nincs mód arra, hogy minden szóba kerüljön. Latolgattunk: mi maradjon ki? Aztán a „munka örömeként” hosszú ideig a Békési úti „Meseház” köti le minden gondolatunkat. Érzékelem a közművelői felfokozottságot, ahogyan azt „meséli”, ahogyan felvonultatja képzeletem színpadára a „Meseházba” érkező gyerekeket, felnőtteket, hogy játékszínházat játsszanak, hogy kiállításokon ismerkedjenek régi csabai szokásokkal, a gyermekvilág megőrzött tárgyaival. „A funkcionális terv elkészült, a belső berendezés készül. Ez gyöngyszem lesz Békéscsabán! De még ehhez is pénz kell, még nem értünk a végére.” Hogy miként jutottunk el a Békési útról a munkahelyi művelődésig, máig sem tudom. Egyszer csak arról volt szó; bár igaz, hogy egész idő alatt emberekről, csabaiakról és nem csabaiakról folyt a szó: az életükről, a közérzetükről, vágyaikról, meg hasonló. Pillanatok alatt kiderül, hogy a munkahelyi közművelődésből nem lehet csak úgy kiragadni bármit is. A tapasztalatokból mégis: „Meg kell várni, hogy a vállalatok, gyárak magukhoz térjenek az adó okozta traumából, hogy érzékelhessék: mire vállalkozhatnak és mire nem. Csak nehogy arra se vállalkozzanak, amire vállalkozhatnak! Magyarul: a vállalat, a gyár sem vonulhat ki a saját dolgozóinak művelődési, kulturális életéből. Nagyon rosszul politizálnának, ha ezt tennék. A miért a gondolkodó ember számára kézenfekvő.” Mivel is kezdtük a beszélgetést Csepelényiné Fekete Máriával? Hogy mi is az a „csabaiság”? Az, hogy az ember mindig, mindenütt szeresse és viselje el a várost, ahol az otthona van. És gondolja meg, mit tehet érte? Sokszor egyetlen szó is e,®g- Sass Ervin hirdetett programok között, mint a mikroelektronika, vagy a tömegkommunikáció hatása az informatikára, különösen a jövő szempontjából. Ausztriának is gondja a munkanélküliség, bár számaránya alacsonyabb a nyugat-európai országok átlagainál. A népfőiskola ebben is segít. Különböző tanfolyamokkal, képzéssel igyekeznek csökkenteni azt a pszichológiai, szomatikus károsodást, amely a munka- nélkülit, különösen 8-10-12 hónap után veszélyezteti. Külön is foglalkoznak a vendégmunkásokkal és gyermekeikkel, ami azért is fontos, mert az utóbbiak néhol az iskolai osztályok 20-50 százalékát adják. összegzésként: az osztrák népfőiskolák nagy hagyományú, megújulásra kész és törekvő intézmények, a felnőttképzés fontos részét képezik. Jövőjük tartalmát a társadalmi-gazdasági és a tudományos-kulturális-szo- ciális fejlődés jelöli ki. Nemzetközi kapcsolataikban nagyra értékelik a Magyar Ismeretterjesztő Társulattal kialakított több éves együttműködést. Kapcsolatunk fejlesztése kölcsönös érdekünk és törekvésünk. Koncz János MOZI Mona Lisa A padlás is krimivel van tele, hinnénk hát, hogy őrült nagy a konkurencia. Ez azonban csak a szám- szerűségben mutatkozik meg, egyébként nem venni észre sem a film-, sem a tévépiacon. A gyártmányok mennyisége viszont erősen megoszlik a gyártó országok között. De hát ez igazán nem érdekli a közönséget, csupán az, jó vagy rossz-e, amit lát. Mindez csak utólag derül ki, akár a puding próbája az evéssel, ennek dacára is a krimikedvelők már a hírére is tódulnak a moziba, akár a kalandfilmekhez. Egyébként fogalma sincs az embernek, hogy az oly gyenge filmreklám mellett mi dolgozik a mélyben, hogy egyes mozidaraboknak már az első előadásán is zsúfolt ház van, másokra meg alig mennek, pedig nagyon is érdemes volna megnézni azokat. Nem lehet más, minthogy pusztán a műfaj vonz, vagy talán a gyártó cég nemzetisége. Bár önmagában egyik sem garancia, hagytam én már ott olyan filmet félidőben, amely napokig telt házzal ment. Egyszerűen nem bírtam tovább nézni, mert egyre csak az járt az eszemben, ennél az én időm drágább. Ez az angol film nem krimi és otthagyni sem lehet. E kettőtől ugyan még lehetne jó vagy rossz, de kategorikusan egyiket sem állapíthatja meg az ember, inkább a kettő között • van. London szex- és pornóvilágában játszódik, hősei kurvák, stricik és bűnözők. Színtere a pokol bugyra, nincs olyan aljasság, amit el ne követnének vagy leg- alábbbis ne sejtetnék. Legyen fekete vagy fehér az ember — nő és férfi — szi- ne. Ez eddig rendben is volna, hisz végtére ilyen i£ ez a század- és ezredvégi világ, ha a rendező — Neil Jordan — a sokkoláson kívül nem játszana rá a nézők könnyzacskójára. Mert arra megy ki a játék, hogy sajnáljuk, sőt, sirassuk meg a szegény szerencsétlen lányokat, akik annyira és oly sokak által kiszolgáltatottak. Azaz, mily szomorú sors is az övék . .. Akár a legelegánsabb szállodákban bonyolítják le a húsz perctől akár órákig tartó menetet, akár az utcára vannak kitaszítva. No és a másik, a férfi főszereplő, az örök balek. Az volt, amikor hét évet ült más helyett, és az mradt kiszabadulásakor is. De nemcsak balek, hanem tahó és bunkó is, ám a szíve mélyén érző ember, mert ami sok, az még neki is sok. A kárpótlásul kapott munka — a fekete, gyönyörű, de rossz lány fuvarozása — során fellázad, és valódi testőr lesz belőle. Védi a védhetetlent. A történet végül is kerek, eleje, közepe és befejezése van, de hogy miért készült azon kívül, hogy a szakma műhelytitkaiba az átlagpolgár bepillantást kapjon, mást nem találni. Bár ez sem kevés. Családapák, családanyák, még a nagyobb gyermekük is hazamehet azzal a jó érzéssel, hogy inkább legyen kevés a pénz, csak éljünk szépen és nyugodtan. Mert ennél még az unalom is jobb. A szadista kliens, meg vén kéjenc álmunkban se jöjjön elő. De még a remek fekete párduc, Cathy Tyson sem az, akire sokáig gondolunk. Annál inkább Roger Pratt remek operatőri munkájára, különösen a Soho éjszakai ké- I>e're Vass Márta Kitekinteni mindig tanulságos Az osztrák népfőiskolák
