Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-12 / 36. szám
1988. február 12., péntek Művészeti ösztöndíjas: Tomka Mihály Kötetre készül és szerb verseket fordít Halk szavú, egyszerű megjelenésű emberként állt előttem az Új Auróra Szerkesztőségében, és már a beszélgetésünk kezdetén visz- szautasította, hogy ő kétkötetes költő. Mint mondta, A hallgatás ellen címmel ösz- szegyűjtött versei (csupán füzetnyi terjedelműek. Igazán kötetnek csak az 1985- ben megjelent Magányunk leltárát tekintik. Ezekben a hónapokban valóban készül egy új, második verseskötet kiadására ... * * * Tomka Mihály tavaly szeptemberben pályázta meg a Békés Megyei Tanács által alapított művészeti ösztöndíjak egyikét. Ebben az új verseskötet összeállítása mellett Milan Rodic szerb költő verseinek egy füzetre való fordítását is vállalta. A pályázatát a tanács elfogadta, és tízhónapos alkotói ösztöndíjat szavazott meg számára. Hogyan fogadta az ösztöndíjat? Hol tart a munkában? — erről beszélgettünk a továbbiakban. — Az igazgsághoz hozzátartozik, hogy én már másodszorra pályáztam — mondta. — Most elfogadták, és megszavaztak egy fél ösztöndíjat. Tudom, sok a pályázó, és ennek ás örülnöm kell. A vállalásom? Ezzel azt hiszem, éppen egy költő van a legnehezebb helyzetben. Egy szépíró, vagy egy festő talán köny- nyebben tervezhet... A költeményeket azonban nem lehet előre kiszámítani. Volt olyan időszak az életemben, amikor egyáltalán nem tudtam írni. Elkerültek a költészethez nélkülözhetetlen belső érzések, hangulatok ... Nem ment. Ennek ellenére az új kötetem, melynek címe várhatóan Didergő evangélium lesz, szinte minden verse együtt van már. Per-- sze ez nem azt jelenti, hogy holnaptól meg is lehet vásárolni. Idő kell a versek átrendezéséhez, és az azt követő kiadáshoz is. Egyébként elkezdtem a Rodic-ver- sek fordítását is, de be kell vallanom, ebben tnég nagyon az elején tartok. — Miért épp Milan Ro- dictól fordít? — A Békéscsaba—Zren- janin testvérvárosi találkozók hoztak össze bennünket évekkel ezelőtt. Az ismeretségből szoros barátság szövődött, és azontúl, hogy érdekelnek a gondolatai, szeretném, ha nálunk is minél többen megismernék őt. — Miben segített az ösztöndíj? — Majdnem tíz éve járok be Mezőberényből Békéscsabára. Fő munkahelyemen, az Új Auróránál is több a munkám az utóbbi két évben. Épp ezért kevesebb az időm elmélyültebb gondolkodásra, pedig friem szeretném abbahagyni az írást. Most már mindkét gyerekem iskolás, több pénz kell. Ha másodállást vállalnék, még kevesebb időm lenne a versírásra. Ezért kértem hát ösztöndíjat... — Azon nem gondolkodtak, hogy Békéscsabára költözzenek? — Én mindig nagyon kötődtem a szülőhelyemhez. Szinte csak akkor voltam hosszabb időre távol Be- rénytől, mikor Debrecenben a főiskolát végeztem. Nem szívesen (mennék el... .És ezek nemcsak szavak. Régi álmom, hogy a herényiek múltját és jelenét valahogyan meg kellene őrizni. Ne csak a történészek és tanárok, hanem az egyszerű emberek kezébe is eljusson az ilyesmi. Így született az ötlet a Berényi kalendáriumról, amelynek első kötete tavaly jelenhetett meg. — Említette, hogy iskolás gyerekei vannak. Miként fogadják, hogy édesapjuk költő? — Nemigen beszélgetünk erről, otthon inkább az apjuk vagyok . . . Bár a kisfiam egyszer azzal jött haza, hogy a szavalóversenyen szeretné előadni az őszelő című versemet. Természetesen ilyen „személyi kultuszt” nem akartam megengedni ... Búcsúzóul a költő még megmutatta a majdnem egy- kötetnyi neoavantgarde kísérleteit, amelyeknek tartalma igényes rajzos, vagy nyelvi megoldásokkal párosul. Kilépve az Új Auróra szerkesztőség ajtaján, a szürkülő késői órákban az egyik itt olvasott vers sorai kísértek: „gyémánt éjszakában, nézem földed isten .. Magyar Mária Fotó: Gál Edit Tisztelgés a forradalmár tanító szülőföldjén Czabán-díjas pedagógusok Rozsnyón Szlovákiai jutalomutazásra invitáló szívélyes meghívót kaptak nemrég megyénk Czabán-díjas pedagógusai, illetve ezzel a kitüntetéssel rendelkező iskolák, szakmai munkaközösségek vezetői. Pedagógus-szakszervezetünk megyei bizottsága, valamint a békéscsabai Pad- rach Általános Iskola Cza- bán Samu KlSZ-szervezeté- nek lelkes fiataljai szervező- készségből és az idősebb pe- dagógusnepnzedék iránti tiszteletből jelesre vizsgáztak. Tisztelet (kör)utazásunk úticélja Rozsnyó, programja pedig a forradalmár néptanító szülővárosában fellelhető szobrának megkoszorúzása, a 110 éves születési évforduló alkalmából. A Czabán-díjas pedagógusok hagyományos, évenkénti, nagyszénási találkozója valamilyen okból az utóbbi években el-elmaradozott. Már csak azért is nagy öröm volt számunkra az újbóli találkozás. Ez, és a kitűnő szervezés csakhamar feledtette velünk a megyeszékhelyre való hajnali beutazás gyötrelmeit. A tornanádaskai határátkelő után elibénk táruló szlovákiai táj szépsége, és a A mészkőbe ágyazott szarvasagancs egymillió éves, a mellette levő, amely a Körös folyómedréből került elő, „csak” nyolcezer esztendős. Valamennyi dokumentum, tárgy a Mezőgazdasági Múzeum A magyar vadászat története című új, állandó kiállításán látható. Ugyanazokban a termekben, ahol 1904 óta rendszeresen rendeznek vadászati bemutatót. A legutóbbit 1979-ben állították össze. Ez a mostani, az ötödik kiállítás, amely újabb ..jutalomutasból” önkéntes idegenvezetővé előlépett Béres István vezető szakfelügyelő kollégánk rendkívül színes előadása, valami egészen csodálatos élménnyé varázsolta a Rozsnyóig megtett közel 8 órás utazást. A délutánra teljesen leereszkedő esőfelhők miatt „Krasznahorka büszke várából” sajnos vajmi keveset láthattunk, de úticélunkhoz jó időben és szerencsésen megérkeztünk. Rozsnyó főtere a hajdani földrajzkönyveinkből jól ismert régi szépségével és nyugalmával fogadott bennünket. Legelső és legillendőbb dolgunk volt Czabán Samu emlékművét felkeresni. Magyar nyelvtudásunkkal egészen jól elboldogulva, együtt állt messziről jött kis csaptunk a főtértől alig néhány percnyi járásra fellelhető emlékmű előtt. Egy tágas — inkább ritkás erdőnek nevezhető — térség közepén áll, kétnyelvű, fekete márványtáblás feliratú beton talapzaton az ifjú Czabán Samut ábrázoló bronz mellszobor. Szerénységét szimbolizáló, de méltó környezet, és ami még ennél is fontosabb, a rozsnyói utca embere is tud Czabán Sátíz-húsz évre (kisebb-na- gyobb változtatásokkal) tájékoztatást ad a vadászat iránt érdeklődőknek. Átfogó történeti áttekintést kapunk a Kárpát-medence vadászati hagyományairól. Attól a kortól, amikor a vadászat az itt élő ember számára életforma volt, amikor megélhetését, létfenntartását jelentette. Miközben régmúlt századok, hagyományos vadászatait, királyi, főúri vadászatokat idéz fel a kiállítás. Berendeztek egy romantikus vadászszobát a századoméiról, és mint mondták, utca is van róla elnevezve. A tisztelet messziről érkező koszorúinak elhelyezése előtt vezetőnk, Fekete Gabriella KISZ-titkár méltatta a forradalmár tanító példamutató életét és munkásságát. Megemlékezett Békés megyei, nagyszénási éveiről, az 1911—1914-es .esztendőkről. amikor az ellene irányuló állandó zaklatás miatt mintegy menedékhelyként választja a nagyszénási iskolát. Czabán Samu itt is cselekvő, bátor közéleti ember maradt, mint negyven évi küzdelmes pályafutásának minden napján. Szocialista, internacionalista perspektívában gondolkozó, nagyvonalú kultúrpoli- tikus is, de ha úgy hozta a sors, szerény néptanítóként kitartóan tudott dolgozni az egyszerű nép szolgálatában. A meghurcoltatás, a megalázás ellenére mindenkor hűséggel harcolt a haladó erők oldalán. A „veszedelmes” ember végül is igazolást, elégtételt, új és végleges címet kapott. Czabán Samu el- évülhetetlenül az lett, aki mindig is volt: ' „tiszta ember”. forduló korhű bútoraival, használati eszközeivel, fegyvereivel. A honfoglalás előtti időktől kisebb-nagyobb léptekkel, a huszadik század végéig, napjainkig jut el a kronológia. Dokumentumok, írásos feljegyzések, rajzok, metszetek, archív fotók és tárgyak segítenek a tájékozódásban. Korunk vadászatáról és vadgazdálkodásáról is részletesen szól a kiállítás. A trófeabemutatón magyar világrekorder őz-. szarvas-, dámszarvastrófeák sorakoznak. Biotrop környezetben mutatja be a tárlat a hazai vadállományt, a lőhető nagyvadakat, az apróvadakat, a ragadozókat, a mezőgazdasáAz emlékbeszéd elhangzása után elhelyeztük koszorúinkat a távolról jött néptanító szobortalapzatán, és egy órányi városnézést követően szálláshelyünkre, Losonc városába utaztunk. Utunk további élményeiről mit is mondhatnék? Kényelmes. kulturált elhelyezési és ellátási körülmények, előzékeny, kedves kiszolgálás, „magyaros” vendégszeretet. Bár a másnapi időjárás is ilyen kedves lett volna hozzánk! A szakadó eső a legvakmerőbb városnézőket is elrettentette szándékuktól. Így azután maradt az ilyenkor szokásos ajándékvásárlás, egy kellemes búcsúebéd, és Somoskőújfalun át indulás hazafelé. Autóbuszunk egykedvűen falta a kilométereket, mi pedig több más — főleg az idősebb generációhoz tartozó — társammal együtt egyre csak arra gondoltunk, vajon van-e még egy másik olyan kitüntetés ebben a mi kis hazánkban, amelynek tulajdonosai sok év múltán újra átélhetik az elismerés, a társadalmi megbecsülés ehhez hasonló élményét? Jelenlévők őszintén sajnáltuk, hogy sorainkból — feltehetően egészségi okokból — többen hiányoztak. Jó szívvel gondoltunk reájuk is a koszorúzás ünnepi perceiben, és nevükben is megköszönjük ezt a feljthetetlenül szép jutalomutazást. Id. Pleskonics András gi kártevőket. Vizeinkben élő lőhető liba- és kacsafajok gazdagítják a palettát. Vadászat a • képzőművészetben lehetne a kiállítás harmadik főrészének a címe, ahol is régi és mai mesterek vadászati témájú festményei, szobrai szerepelnek, s hogy a legújabb művészeti média se hiányozzék, végtelenített videofilmen Rácz Gábornak, a televízió munkatársának Szarvasbőgés című filmje pereg. A filmet, amelynek különlegessége, hogy csak természetes állathangokból, a szarvasbőgés- ből áll a „szövege”, rövidesen bemutatja a televízió. K. M. II magyar vadászat története Hétvége Vésztőn Ideálisnak éppen inem mondható a vésztői népművelők helyzete, ám így, épületgondokkal küszködve is programokban gazdag hét végét kínálnak fiataloknak, s időseknek egyaránt. (Erről beszélgettünk a nagyközségi művelődési, úttörő- és ifjúsági ház megbízott vezetőjével, Hodászi lstvánnéval. — Számunkra péntek délután kezdődik a hét vége, hiszen akkor térnek haza azok a fiatalok, akik hét (közben más településeken tanulnak. Három hete „Pénteki randevú” címmel (rendezvénysorozatot indítottunk, ezen a harmadik randevún a rockszoba, frizura- és ruhadivattanácsadó és sok egyéb más várja az ifjúságot. — És el is jönnek? — Eddig igazán nincs okunk panaszra, hiszen az első két összejövetelen 100, illetve 90 fiatal volt itt. Hogy a programajánlat, vagy az azt követő diszkó vonzza-e őket inkább, nem ltudom, mindenesetre örülök, hogy itt vannak. — Szombatra is jut a kínálatból? — Akkor a művelődési házban vetítjük le a Videó- tékától kölcsönzött filmet, a „Seriff és az idegenek”-et Egyébként szeretnénk ezentúl minden szombaton videóvetítést tartani. Kár, hogy csak igen borsos áron jutunk ezekhez a kazettákhoz, ezért más kölcsönzési formát is kiszeretnénk próbálni . .. — A vasárnap, ha jól tudom, az időseké ... — Igen, községünkben három nyugdíjasklub működik. A klubtagoknak videóbérleteket kínáltunk, melyekből eddig ötven kelt el. — És mit kapnak a bérletért cserébe? — Vasárnaponként — négy alkalommal — videófilmeket vetítünk. Az első lilyen összejövetel most vasárnap délután 2 órakor lesz. Ezúttal a Csárdáskirálynőt láthatják bérleteseink. Mindezek mellett, aki betér jhozzánik, Papi Lajos fotókiállítását is láthatja, amelyet február 3-án nyitottunk és február .20-ig tekinthető meg. — Meglepődöm, gazdag a választék . . . — Ha minden jól megy, ősszel megnyílik az új művelődési ház. Szeretnénk addig hozzászoktatni a lakosságot, hogy éljenek az általunk kínált, számában is, választékában is megnövekedett szórakozási, kikapcsolódási lehetőségekkel. „ , Ma este 7 órakor magyarországi bemutató lesz ^Békéscsabán, a színházban: Robert Stolz: Vénusz selyemben című nagyoperettjét játssza a társulat. Az előadást Rencz Antal rendezte, díszlet- és jelmeztervezője Gyarmathy Ágnes. Képünkön (középen) Morvay Pálma, az operett címszereplője Fotó: Gál Edit Vetélkedő a televízióban Február 15-én — rendkívüli adásnapon — tűzi műsorára a televízió „Az országjárás mesterei” című vetélkedőt, A műsor a 10. éves fennállását ünneplő „Tájak, korok, múzeumok” mozgalom fél éves monstre játékának a televízió IV. stúdiójában megrendezett döntője. A játékra 508 .csapat jelentkezett, több mint ötezer taggal. A legjobb hat csapat jutott el a tv kamerái elé. Egy-egy csapat (Baranyából, Budapestről, Heves, Tolna, Vas és Zala megyéből. Játékunkban a csapatok a mesterré válás lépéseit járják végig. így a műsor első szakaszában letöltik inaséveiket, majd az egykori segédek vakolásához hasonlóan vándorolnak. Közben számot adnak arról, menynyire ismerik hazánk városait, természeti értékeit, a magyar történelem eseményeit. A segédvándorlásból két csapat jut el a döntőbe, s kap lehetőséget a mesterremek készítésére. A műsorban közreműködik a Vadrózsák táncegyüttes, Kerekes Éva és Kisfa- lussy Bálint, a Nemzeti Színház művészei, valamint a Karsay pantomim Rt. A vetélkedőjáték egyik szereplője a Karsai pantomim Rt
