Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

NÉPÚJSÁG 1988. február 12., péntek Amnesztia Vietnamban Minden eddiginél nagyobb mérvű közkegyelmet hirde­tett meg a holdújév alkal­mából a vietnami kormány. Mostantól mindössze 150 em­ber marad átnevelő tábor­ban. Phan Quang tájékoztatási miniszterhelyettes csütörtöki nemzetközi sajtóértekezletén bejelentette: a holdújév al­kalmából meghirdetett am­nesztia révén 2 586 közbűn- tényes személy börtönbünte­tését elengedte, 3 820 ember pedig elhagyhatja az átne­velő táborokat. Közülük 1 014 az 1975-ben megbukott déli rendszer katonája vagy tiszt­# GANDHI-DÍJ GORBACSOVNAK A szovjet—indiai kapcso­latokról, a két ország kato­nai együttműködéséről és nemzetközi kérdésekről volt szó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Csandra Pant indiai hadügy­miniszter csütörtöki moszk­vai megbeszélésén. A talál­kozón Gorbacsov levelet ka­pott, amelyben közölték ve­le, hogy neki ítélték az 1987-es Indira Gandhi-díjat. • SZOVJET MEN KA VERSENY Az SZKP Központi Bi­zottsága határozatot tett köz­zé, amelyben a nyárra kitű­zött XIX. országos pártér­tekezlet tiszteletére széles körű munkaversenyt hirdet meg. A csütörtökön ismertetett határozat értelmében a mun­kaversenyen való részvétel­ről, a vállalt feladatokról. viselője volt. További 2 768 személy szabadságvesztés büntetését csökkentik. A mostani amnesztia révén tér haza az átnevelő tábor­ból a volt saigond rezsim egyik hadügyminisztere, a szenátus és a képviselőház volt alelnöke, 22 volt tábor­nok, 121 volt ezredes és 35 volt egyházi személy. Az átnevelő táborok 1975- ben, a saigoni bábrezsim bu­kása után jöttek létre. Az újraegyesült Vietnam ható­ságai egyetlen halálos ítéle­tet sem hoztak a volt pol­gárháborús ellenféllel szem­ben, s nem zárták őket a önkéntes alapon, a széles körű nyíltság jegyében ma­guknak a dolgozó kollektí­váknak kell dönteniük. • VORONCOV PAKISZTÁNBAN Ziaul Hakk pakisztáni el­nök fogadta, majd vacsorán vendégül látta szerda este Julij Voroncovot, a Szovjet­unió első külügyminiszter- helyettesét. Az elnöki palota szóvivőjének közlése szerint szó volt a szovjet csapatok afganisztáni kivonásának ütemtervére beterjesztett új indítványról, az Iszlámábád és Kabul közötti közvetett tárgyalások következő genfi fordulójáról és az afgán kér­dés rendezésére tett diplo­máciai erőfeszítésekről. • RAKÉTASZERZÖDÉS Véget ért a szerződésvita az amerikai szenátus demok­rata párti vezetése és a kor­mány között. Robert Byrd, a hagyományos börtönökbe sem. Körülbelül ötvenezer ember átnevelő táborokba került, ahol saját munkájuk­kal kellett fenntartani ma­gukat, ezenkívül politikai oktatásban részesültek. Akik elfogadták a VSZK alkotmá­nyát és kötelezték magukat, hogy nem folytatnak rend­szerellenes tevékenységet, hazatérhettek családjukhoz, munkába állhatták. Mostan­tól az a 150 ember marad az átnevelő táborokban, akik nem hajlandók letenni az állampolgári esküt. A hanoi kormányzat egyébként azt fontolgatja, e személyeknek megengedi, hogy az Egye­sült Államokba távozzanak, ha Washington befogadja őket. demokrata többség vezetője és Sam Nunn, a hadügyi bi­zottság elnöke közölte: elfo­gadja Shultz külügyminisz­ter levelét biztosítékként ar­ra, hogy a kormány nem próbálkozik meg a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközök felszá­molásáról kötött szerződés átértelmezésével. A minisz­ter levélben vállalt erre kö­telezettséget, kijelentve, hogy a kormányzat képviselőinek a ratifikálási vitában el­hangzott állásfoglalásait nem kívánják utólag módo­sítani, az állásfoglalásokat a kormány kötelező érvényű­nek tekinti. • SZEMÉLYGÉPKOCSI- TILALOM FELOLDÁSA Tegnap feloldották a ma­gántulajdonban lévő sze­mélygépkocsik közlekedésé­nek tilalmát Romániában. Mint ismeretes a milícia február 2-ától rendelte el a tilalmat „a kedvezőtlen idő­járási viszonyok piatt”. Az utóbbi napokban az ország egész területén enyhe volt az időjárás, a február elején lehullott hó a közutakról el­tűnt, elolvadt. Megállapodás a párbeszédről Görögország és Törökország szerdán — Papandreu és özal davősi megállapodását megerő­sítve — megegyezett abban, hogy több évi ellenségeskedés után felújítják a magas szintű rend­szeres párbeszédet. Ezt Karo- losz Papuliasz görög külügymi­niszter és Nuzhet Kandemir tö­rök külügyminiszter-helyettes jelentette be Athénban, tárgya­lásaik befejeztével. Papuliasz közölte, hogy má­jus 29-től 31-ig Athénban és An­karában egy-egy vegyes bizott­ság fog konzultálni a poLitikai, illetve a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. Júniusban valószí­nűleg a görög fővárosba láto­gat Turgut özal török minisz­terelnök — mondta Papuliasz. Több mint 30 é\* múltán ez le­het az első török kormányfői látogatás Görögországban. • HAMIS VVALDHEIM- DOKUMENTUM Dusán Plencsa jugoszláv történész, aki korábban azt állította, hogy az osztrák ál­lamfő, Kurt Waldheim „há­borús bűnösségét bizonyító táviratra” bukkant, csütör­tökön kijelentette: sosem lát­ta a „távirat” eredetijét. Dusán Plencsa a Reuter brit hírügynökségnek kije­lentette, hogy egy magas rangú nyugdíjas jugoszláv katonatiszttől szerezte a „tá­virat” fényképmásolatát. A „táviratot” a jugoszláv ha­tóságok szerdán hamisít­ványnak minősítették. • ÜJ MINISZTERELNÖK KOREÁBAN Ro Te Vu megválasztott dél-koreai elnök Li Hjun Dzsae közgazdász profesz- szort nevezte ki csütörtökön miniszterelnökké. Az új kor­mányfő és a még megalakí­tandó kormány február 25- én lép hivatalba. Az 58 éves Li korábban a szöuli egyetem rektora volt, nem tagja egyik politikai pártnak sem. ÁRVERÉSEN SZERZETT FÉRFIT Szingapúrban nagy sajtó- visszhangot keltett az ame­rikai Linda Peden és a James Greska Szingapúrban való tartózkodása. A dolog­ban az az érdekes, hogy Lin­da Peden egy kaliforniai ár­verésen nyert jogot arra, hogy James Greskával tölt­sön egy időt Szingapúrban. Az árverésen 800 nő vett részt, és az nyerhette meg a csinos férfi társaságát, aki legtöbbet fizetett be a rok­kant gyerekeket segélyező alapba. Linda Peden 51 ezer dollárt fizetett. A TBC MÉG MINDIG VESZÉLYT JELENT A világ lakosságának két­harmadát még mindig veszé­lyezteti <a TBC, egyharmad részére, amely igen jó fel­tételek között él, ez a be­tegség nem jelent veszélyt — állapította meg az Egész­ségügyi Világszervezet. A szakértők szerint az elkö­vetkező néhány évtizedben nem lehet majd kiküszöböl­ni ezt a betegséget. A becs­lések szerint a föld lakossá­gának a fele nincs védve a TBC-től. A fejlődő orszá­gokban valószínűleg a la­kosság felét megfertőzte a TBC bacilusa, és ezeknek 5 százaléka meg is fog bete­gedni. A SING SING SEM A RÉGI MÁR A világ legszigorúbb bör­töne, a Sing Sing sem a ' régi már — sok a kábító­szer-élvező, sokan foglalkoz­nak szerencsejátékkal és prostitúcióval. A fegyencek és őreik hathónapos kikér­dezése után kitűnt, hogy eb­ben a börtönben a fegyen­cek 20 százaléka élvez ká­bítószert, ezzel szemben a többi amerikai börtönben csak 6 százalékuk. Ezenkí­vül nagyon elterjedt a női és a férfiprostitúció. Két évvel ezelőtt 5 női börtön­őrt bocsátottak el emiatt. A Sing Singben egyébként 2300 fegyenc tölti büntetését. SZOVJET— AMERIKAI MŰVELŐDÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS Több mint 280 szovjet mű­vész vesz részt az idén ta­vasszal a bostoni zenei fesz­tivál első részén az eddigi legnagyobb méretű szovjet— amerikai művelődési együtt­működés keretében. A fesz­tivál második részét 1989 októberében tartják meg Moszkvában, és 200 ameri­kai művész fog rajta fel­lépni. A fesztivál amerikai részét március Ilitől ápri­lis 2-ig rendezik meg, a megnyitó Rodin S. Csedrin Holt lelkek című vígoperája lesz szovjet és amerikai mű­vészek előadásában. IRGALMAS SZAMARITÁNUS „Megrendelte” a halálát egy életunt amerikai millio­mos. A 44 éves Julius Bitt- mann előzőleg négy alka­lommal követett el öngyil­kossági kísérletet. Miután mind a négy ízben sikerült megmenteni, ötödször már nem bízta a dolgot a vélet­lenre. Felkérte egyik alkal­mazottját, hogy lője le. A beosztott nem tudott ellen­állni a felajánlott 40 ezer dollárnak, és egy pisztoly- lövéssel a túlvilágra segí­tette a munkaadóját. A bí­róság nem tanúsított külö­nösebb megértést az „irgal­mas szamaritánus” tettével szemben; több évi börtön- büntetésre ítélte őt. (|| 11 nagyvilág hírei A Buharin-íigy — szemelvényekben I. Buharin, N. 1. (1888—1938) — 1906-tól a bolsevik párt tagja. Az októberi szocialista forradalom után a „Pravda” szerkesztője, a KB Politikai Irodájának, a Komintern Végrehajtó Bizottságának tagja volt. Több ízben fellépett a párt lenini politikája el­len: 1918-tól a „baloldali kommunisták” pártellenes csoportjának vezetője; a szak- szervezeti vita idején (1920—1921) előbb „ütköző” álláspontot foglalt el, majd Troc- kij csoportjához csatlakozott, 1928-tól a párton belüli jobboldali ellenzék élén állt. 1929-ben kizárták a KB Politikai Irodájá­ból. 1937-ben pártellenes tevékenysége mi­att kizárták a pártból. (Lenin összes művei, 45. kötet névmuta­tójából; Megjelent 1964-ben, Moszkvában, magyarul 1915-ben.) A KB fiatal tagjai közül Buharinról és Pjatakovról szeretnék néhány szót szólni. Véleményem szerint ők a legkiválóbb erők (a legfiatalabb erők közül), s velük kap­csolatban a következőket kellene szem előtt tartanunk: Buharin nemcsak a párt leg­értékesebb és legnagyobb teoretikusa, ha­nem joggal tarthatjuk az egész párt ked­vencének is, de elméleti nézetei nagyon is kétségesen sorolhatók a teljes marxista né­zetek közé, mert van benne valami skolasz­tikus (sohasem tanulta, és azt hiszem, soha­sem értette egészen a dialektikát). (Lenin: Levél a kongresszushoz. Kelt: 1922. XII. 24.) Emlékszem rá, hogy egyes elvtársak, például 1917 októberében, olyan hibákat követtek el, amelyekhez viszonyítva Buha­rin elvtárs hibája szóra sem érdemes (...) És a párt mégis elfelejtette ezeket a hibá­kat, mihelyt ezek az elvtársak beismerték, hogy hibát követtek el. Buharin azonban ezekhez az elvtársakhoz képest jelentékte­len hibát követett el. És nem szegte meg a Központi Bizottság egyetlen határozatát sem. Mivel magyarázható, hogy minden­nek ellenére még mindig féktelen hajsza folyik Buharin ellen? Tulajdonképpen mit akarnak Buharintól? (...) Buharin vérét akarják? Nem adjuk az ő vérét, véssék az eszükbe. (...) Mi az értelme az önök platformjának? Mi következik ebből? Eb­ből az következik, hogy a pártot Rikov, Kalinyin. Tomszkij, Molotov, Buharin nél­kül kell vezetni..., de azok nélkül az elv­társak nélkül, akiket megneveztem most, a pártot nem lehet vezetni. (Sztálin: A nézeteltérések történetéhez. Elhangzott az SZK(b)P XIV. kongresszu­sán, 1925-ben.) Elvtársak! Bármilyen szomorú, de meg kell állapítanom azt a tényt, hogy pártunk­ban megalakult Buharin külön csoportja, amelynek tagjai Buharin, Tomszkij, Rikov. Pártunk eddig nem tudott semmit e cso­port létezéséről — a buharinisták gondo­san eltitkolták a párt elől, hogy ilyen cso­port létezik. De ez most ismeretessé és nyilvánvalóvá vált. Ennek a csoportnak, mint nyilatkozatá­ból kitűnik, külön platformja van, amelyet szembeszegez a párt politikájával. Ez a csoport követeli, először — a párt érvény­ben lévő politikája ellenére —, iparfej­lesztésünk ütemének lassítását, azt hajto­gatva, hogy az iparfejlesztés mostani üte­me „végzetes”. Követeli, másodszor — szin­tén a párt politikája ellenére —, a szovho- zok és kolhozok építésének lényeges csök­kentését, azt állítva, hogy a kolhozoknak és szovhozoknak nincs, és nem is lehet ko­moly szerepük mezőgazdaságunk fejleszté­sében. Követeli, harmadszor — ugyancsak a párt politikája ellenére —, hogy tegyük teljesen szabaddá a magánkereskedelmet, és a kereskedelem terén szüntessük meg az állam szabályozó szerepét, mert — sze­rinte — az állam szabályozó szerepe lehe­tetlenné teszi a kereskedelem fejlődését. Más szóval, Buharin csoportja jobboldali elhajló, kapituláns csoport, amely nem a város és a falu tőkés elemeinek felszámo­lásáért, hanem azok szabad fejlődéséért küzd. Buharin csoportja ugyanakkor ellenzi a- kuláksággal szemben alkalmazott kivételes rendszabályokat, és a kulákok „túlzott” megadóztatását, .lelkiismeretlenül azzal vá­dolva a pártot, hogy amikor ilyen rend­szabályokat alkalmaz, ezzel lényegében „a parasztság katonai-feudális kizsákmányolá­sának” politikáját folytatja. Erre a nevet­séges vádra azért volt szüksége Buharin- nak, hogy védelmébe vegye a kulákokat, összekeverve és egy kalap alá véve a dol­gozó parasztságot és a kulákságot... Azonkívül megállapítást nyert, hogy Bu­harin a csoport megbízásából a kulisszák mögött tárgyalásokat folytatott Kamenyev- vel, hogy a párttal és a párt Központi Bi­zottságával szemben megszervezzék a bu­harinisták és trockisták blokkját. Nyilván­való, hogy mivel pártunk Központi Bizott­ságában nem számíthattak platformjuk győzelmére, ezért a buharinisták szüksé­gesnek tartották, hogy a párt Központi Bizottságának háta mögött ilyen blokkot szervezzenek. (Sztálin: Buharin csoportja és a jobb­oldali elhajlás pártunkban — részletek a főtitkár 1929 januárjában és februárjában elmondott beszédéből.) Az 1937-es év új adatokat hozott nap­fényre a bucharinista—trockista banda szörnyetegeiről. A bírósági tárgyalást Pja- takov, Radek és társai ügyében, Tucha- csevszkij, Jakir és társaik ügyében, s végül a Bucharin, Rykov, Kresztjinszkij, Rozen- golje és társai ügyében — mindezek a bí­rósági tárgyalások bebizonyították, hogy a bucharinisták és trockisták már régóta a nép ellenségeinek egy közös bandáját al­kották a „jobboldaliak és trockisták blokk­ja” formájában. ( A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története c. tankönyvből. Megje­lent: 1938-ban.) „Távozom az életből. Fejemet nem a proletariátus bárdja alá hajtom, mely kí­méletlen kell legyen, de szigorúan erköl­csös is. Érzem, hogy tehetetlen vagyok a pokoli gépezettel szemben, mely, aligha­nem a középkor módszereit használva föl, gigászi erőre tett szert, szervezett rágalom­hadjáratot folytat, bátran és magabiztosan működik. Nincs már Dzerdzsinszkij, lassanként a múltba vesztek a CSEKA nagyszerű hagyo­mányai, mikor még a forradalmi eszme irányította minden egyes cselekedetét, iga­zolta kíméletlenségét az ellenséggel szem­ben, és védte az államot mindenféle ellen­forradalomtól. Ezért vívtak ki a CSEKA szervei annak idején különleges bizalmat, különleges megbecsülést, tekintélyt és tisz­teletet. Jelenleg azonban, az úgynevezett NKVD nagy többségükben — eszme nél­küli, elzüllött, jól fizetett csinovnyikok el­fajult szervezete, akik a CSEKA egykori tekintélyét felhasználva, Sztálin beteges gyanakvását kiszolgálva, félek többet mon­dani ennél —, érdemrendeket és dicsőséget hajszolva végzik a maguk förtelmes dol­gát, anélkül — mellesleg szólván —, hogy tisztában lennének vele: egyidejűleg ön­magukat is megsemmisítik, mert a történe­lemben a mocskos ügyeknek nem marad­hatnak tanúik. A Központi Bizottság bármely tagját, a pánt bármely tagját porrá morzsolhatják ezek a „csodatévő szervek”, árulót, terroris­tát, diverzánst, kémet csinálva belőle. Viharfelhők tornyosulnak a párt fölött: csak egyedül az én semmiben sem vétkes fejem ezer és ezer ártatlan pusztulását vonja maga után. Hiszen szervezetet kell kreálni — Buharin szervezetét, amely a va­lóságban nem létezik, nemcsak most, ami­kor már hetedik esztendeje, hogy köztem és a párt között a véleménykülönbségnek még árnyéka sem merül föl, hanem ko­rábban, a jobboldali ellenzék idején sem létezett. Rjutyin, Uglanov titkos szerveze­teiről semmit sem tudtam. Saját nézetei­met, Rikovval és Tomszkijjal együtt nyíl­tan képviseltem. Tizennyolc éves koromtól vagyok a párt­ban, és életem célja mindig a munkásosz­tály érdekeiért folytatott harc, a szocializ­mus győzelme volt. S ezekben a napokban az újság, mely címében az „igazság” szent fogalmát viseli, a legvisszataszítóbb hazug­ságot terjeszti, azt írván, hogy én, Nyiko- laj Buharin, meg akartam semmisíteni ok­tóber vívmányait, restaurálni akartam a kapitalizmust. Ez olyan hallatlan arcát­lanság, olyan hazugság, amelyhez fogható, az arcátlanság és a néppel szembeni fele­lőtlenség fokát tekintve, csak az lehetne, ha Nyikolaj Romanovról kiderítenék, hogy egész életét a kapitalizmus és a cári ön­kényuralom elleni harcnak, a proletárfor­radalom ügyének szentelte. Ha a szocializ­mus felépítésének módszereit illetően nem­egyszer tévedtem is, kérem, hogy az utókor ne ítéljen meg szigorúbban, mint Vlagyi­mir Iljics tette. Elsőkként, még kitaposat- lan úton indultunk el az egyetlen cél felé. A „Pravdá”-nak külön vitamelléklete volt, mindenki vitázott, kerestük az utat, össze­vesztünk és kibékültünk, és mentünk to­vább az úton együtt. Önökhöz fordulok, a párt vezetőinek jö­vendő nemzedékéhez, akiknek történelmi küldetéséhez tartozik majd az a kötelesség is, hogy kibogozzák a bűnöknek e szörnyű­séges szövevényét, mely ezekben a borzal­mas napokban egyre terebélyesedik. A párt minden tagjához fordulok! Éle­temnek ezekben a talán utolsó' napjaiban is bizonyos vagyak benne, hogy a történe­lem szűrője előbb vagy utóbb elkerülhe­tetlenül lemossa rólam a rám ragadt gyalá­zatot. Soha nem voltam áruló, Lenin éle­téért habozás nélkül odaadtam volna a sa­játomat, szerettem Kirovót, semmire sem készültem Sztálin ellen. Kérem a párt ve­zetőinek új, fiatal és becsületes nemzedé­két, hogy levelemet ismertesse a párt előtt, mentsen fel a vádak alól, és állítsa helyre párttagságomat. Ne feledjétek elvtársak, hogy azon a zász­lón, amelyet diadalmenetben visztek a kommunizmus felé, az én véremből is van egy csepp. Nyikolaj Buharin (Buharin levele „A pártvezetés jövendő nemzedékének”, melyet letartóztatása előtf (1938-ban) feleségére, A. M. Larinára bí­zott, aki a levelet kívülről megtanulta, és 1961-ben, száműzetéséből visszatérve leje­gyezte.) (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents