Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-11 / 35. szám
1988. február 11, csütörtök o izmsiuktttöKörösi Állami Gazdaság Itt a tutor — hol a tutor? Egyre feljebb lépnek Az 1980-as évek elején a gyenge hatékonyságú gazdaságok sorában tartották számon a Gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaságot. Ebben az időszakban a vállalati nyereség 1-4 millió forint között ingadozott évente. A kedvezőtlen adottságok miatt külön támogatásban részesült a gazdaság, mintegy 8-10 millió forintot kapott évente 1984-ig. Jól érzékelteti az 'elmúlt időszak változásait az a tény, hogy 1980-hoz képest csaknem százzal csökkent a dolgozók száma, ez is hozzájárult a hatékonyság növekedéséhez. Az egy főre 1 jutó termelési érték 8 évvel ezelőtt 300-340 tezer forint volt. Tavaly ez a szám meghaladta a 550 ezret. A Körösi Állami Gazdaság az elmúlt évet 17 millió forint nyereséggel (zárta. Arra kerestük a válaszrt közösen Dávid Imrénével, a gazdaság igazgatójával, mi az oka a jelentős változásoknak. — Elöljáróban azzal kezdeném, hogy amikor ide kerültem, 1982 elején, igyekeztünk olyan termelési szerkezetet kialakítani, amelyben egyeztetni tudjuk a népgazdasági igényeket a vállalati érdekekkel. Például felszámoltuk a nálunk nagy hagyományokkal bíró veszteséges juhászatot. A helyébe lépő baromfiágazat: 100 ezer liba, mintegy 200 ezer broilercsirke tavaly csaknem tízmillió forint fedezeti összeget biztosított. A szarvasmarha-tenyésztésben is előrébb léptünk, ezt igazolja, hogy 5700 liter fölé emelkedett az egy tehénre jutó évi tejtermelés. Most ott tartunk, hogy 27 deka abrakból nyerünk egy liter tejet, mindez azt jelenti, az egy tehénre jutó fedezeti összeg dotációval együtt eléri a 22 ezer forintot. Folytatjuk a tehenészeti telep rekonstrukcióját és 600-ról az év végére várhatóan 700-ra növeljük a tehénállományt. Napjainkra elértük, hogy az állattenyésztés adja az állami gazdaság nyereségének csaknem a felét — mondta az igazgató. A növénytermesztésben az aszály okozta kiesés 10 millió forinttal csökkentette árbevételüket. Az ősziek közül több növényt kiszántottak, s helyette napraforgót, cirkot és árukukoricát vetettek tavaly tavasszal. Kedvezően alakult a napraforgótermés eredménye, 628 hektár átlagában 2 tonnát meghaladó hozamot produkáltak. A 700 hektár rizs is hozta a várt nyereséget a gazdaságnak. Kedvezően alakult a lucernatermés. A széna önköltsége 900 forint volt tonnánként, így az állattenyésztésben mérsékelte a költségeket. Az időjárás kedvezett a lucernamagfogásnak, 120 hektárról takarították be a magot, rekordnak számító 350 kilogrammos hektáronkénti mennyiségben. A kiegészítő tevékenység nem nagy jövedelmet hozott tavaly, de hozzájárult a dolgozók foglalkoztatásához. A Minimarkett Áruház, a szeszfőzde és az üzemi konyha minimális eredményt ért el. Az üzemi konyha nemcsak a saját dolgozók ellátását szolgálja, hanem más vállalatoknak is készít ebédet, önálló vasipari üzemükben mintegy hatvanan dolgoznak. Már 1983 óta kapcsolatban állnak a Forcon békéscsabai gyárával, esztergakéseket darabolnak és más termékeket készítenek partnerüknek. Emellett a Körös Kazángyártó Vállalattal, a békési Starttal és a DTCSV- vel van szerződéses kapcsolatuk. Kedvező lehetőséget adott a női munkaerő foglalkoztatására a tavaly májusban létrehozott sícipőüzem. Az osztrák Köflach cégnek gyártanak bérmunkában sí- cipő-belsőrészeket a gyomaendrődi lányok, asszonyok. Az üzemben mintegy ötve- nen tevékenykednek, s a kezdeti betanulási nehézségek után egyre jobban elsajátítják a tudnivalókat. Tavaly minimális veszteséggel zárt ez az új üzem, de az idén már némi nyereségre számítanak. Lakatosipari részlegük február 1-től megszűnt, mivel nem volt lekötve a kapacitása. Az itt dolgozókat átcsoportosították más ipari területre. Az építőipari részlégük saját beruházásokat valósított meg 1987-ben, Elkészítették a 900 négyzet- méteres cipőüzemet, valamint az 55 ezres broilerte- lepet. Tavaly emelkedett a vállalat dolgozóinak létszáma, az egy főre jutó kereset elérte a 75 ezer forintot. A gazdaság vezetése 6 ezer négyzetméterre emelte fel az illetményföld nagyságát, s a dolgozók 8 növényféleség közül válogathattak. Befejezésül arra kértük a gazdaság igazgatóját, szóljon az idei elképzelésekről: — Jóleső érzéssel tölt el bennünket, hogy a 2200 hektáros őszi kalászos szép képet mutat, s ugyancsak megfelelő a 250 hektár repce állapota is. Növeljük a vetőmagtermesztés arányát az idén, elsősorban a hibrid kukoricánál és a hibrid napraforgónál számolunk területemelkedéssel. Bővíteni kívánjuk ipari tevékenységünket, tárgyalásokat kezdtünk több környékbeli üzemmel. Nagy fába vágtuk a fejszénket, partnereinkkel 110 millió forintért keltetőüzemet építünk a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalattal és a Gyomaendrődi Béke Tsz-szel közösen. Saját építőipari szakembereink végzik a munkák nagy részét, s a tervek szerint december végére elkészül a létesítmény. Ez az új keltető évi egymillió liba és hatmillió naposcsibe keltetésére lesz alkalmas. Már most keressük a környező nagyüzemeket azzal a szándékkal, hogy sikerüljön megteremteni a 60 ezres tyúk-, és a 40 ezres Libatörzsállományt. A szarvasmarhatelepen befejezzük a korábban megkezdett felújítást. A betakarítási szezonra a KITE- program keretében mintegy 10 millió forintért elkészül a kedvező energiafelhasználású Beriiko-szárító. Az árak változása, valamint a szabályozók alakulása miatt úgy tervezzük, hogy 10-12 millió forint nyereség elérésére leszünk képesek az idén. Néhány éve kialakult a fiatalokból álló szakembergárdánk, amely együttes erőfeszítések árán a dolgozókkal közösen érte el ezt az eredményt. Igen mélyről indult a nyolcvanas évek elején a Körösi Állami Gazdaság. A vezetés jól kidolgozott stratégiája, a szabályozókhoz való alkalmazkodás és a szorgalmas munka egyre inkább beérik. Míg a környező termelőszövetkezetek nehezen boldogulnak, a Körösi Állami Gazdaság egyre javuló teljesítményt produkál. Jól tudják, a neheze ezután következik, amikor stabilizálni kell a már megszokott nyereséget. '. Verasztó Lajos Mintegy ötven nő jutott munkalehetőséghez a gazdaság új sícipőüzemében Fotó: Fazekas Ferenc Mihály István Nagykamarásról arról értesített, hogy tavaly szeptember óta hiába keresi a boltokban a ta- karmánymeszet, ismertebb nevén a futort, eltűnt, nem kapható. Mint írja: Kamaráson a tyúkok már lágyhéjú tojást tojnak, a kocák pedig, különösen az előre- haladottan vemhesek, nem bírnak lábra állni. A hízósertések lábfájósak, a tehenek a falat nyalják, ö maga úgy könnyített jószágai mészhiányán, hogy darabos meszet vásárolt, leoltotta, majd megszárította, és porrá törte. Ezt kavarta az állatok takarmányába. Arra kérte szerkesztőségünket, nézzük meg, mi a hiány oka. Megnéztük. Békéscsabán a takarmánymész nem hiánycikk. Az áfész Gazda áruházában, a piactér mellett, eddig állandóan lehetett kapni. Ez a bolt a Csabai Húskertől, korábbi nevén a Zöldérttől és még más csatornákon jutott hozzá ehhez az állatok takarmányozásában nélkülözhetetlen adalékhoz. Békéscsabán több boltban is árusítanak ta- karmánymeszet. Az áfész méhészeti boltjában ugyanúgy kapható, mint a sétálóutcára nyíló háztartási boltban, vagy az ötödik kerületi kiskereskedelmi vetőmagboltban. De a takarmányárusító helyeken is forgalmazzák. Tudom, ez Mihály Istvánt nem nyugtatja meg, mert náluk szeptember óta a „futornak nincs neve’’. De- hát miért nincs, amikór van, amikor be lehet szerezni? Telefonon hívtuk a Békéscsabai Agroker Vállalatot. Azt szerettük volna megtudni, hogy kinek a cikke, melyik nagykereskedelmi vállalat felelős azért, hogy a megyei üzletekben a futor állandóan kéznél legyen? — Nem a mi cikkünk — kaptuk válaszul. — Nem is árulhatjuk, hiszen az állatok takarmányadalékait a mezőgazdaság által használt vegyszerektől csak igen alapos elkülönítéssel szabad forgalmazni. Mentünk a békéscsabai Füszérthez. Az ő cikkük, de már (hónapok óta ők sem kapnak. Tehát nincs. Hiánycikk, legalábbis náluk. Irány Nagykamarás. A községbe vezető út mentén benyitunk Kardos Sándor tgpboltoshoz. Megkérdeztük: — Árul-e takarmányme- szet? Értetlenül nézett ránk. — Kaptunk ebből a községből egy levelet, miszerint tavaly szeptember óta ez a termék hiánycikk — magyaráztuk, de ő csak értetlenül állt, mert nála a futort még senki sem kereste. — Én ebből az üzletből élek. Ha tudnám, hogy keresik a futort, már irégen hoztam volna — mutat az udvaron álló teherkocsik egyikére. Tovább megyünk. Az áfész vasboltjában Hudák Mihály a boltvezető. Papírokat vesz elő annak bizonyítására, hogy ő tavaly szeptember óta állandó jelleggel rendeli a Kunság Füszért orosházi kirendeltségéről a takarmánymeszet. Azóta rendszeresen lehúzzák a szállítólevélről. Mint megtudtuk, ő is bajban van, mert sertései étlapjáról a futort elhagyta, és ez most már nála is. kezd veszélyessé válni. A kérdés most már csak az. hogy bele szabad-e nyugodni a futorbeszerzés Kunság Füszért által okozott gondjaiba? Nem! A több- csatornás értékesítést azért vezették be, hogy a jó kereskedő ne elégedjen meg az első helyen kapott ,,nincs"-csel, hanem vásárlói javára kilincseljen tovább. A mi körutazásunk is tanúsítja: a takarmánymész nem hiánycikk, beszerezhető, ha nem “a Füszérttől, akkor máshonnan. Lényeg, hogy van. Persze könnyű ezt Békéscsabáról mondani, könnyű az itteni boltosoknak, mert közel vannak a beszerzési forráshoz. Az á fészek is a beszerzési forrás közelében vannak, de amint a nagykamarási példa is tanúsítja, az árubeszerzésben még nem eléggé nyitottak az újabb csatornák. A konkurencia sem mozog ebben az ügyben eléggé frissen. ‘Nyilván a haszonkulcs motiválja a nyugalmat. D. K. Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Tudatosan készültem életemnek erre a szakaszára Magam sem gondoltam, hogy milyen nagy fába vágom a fejszém, amikor elhatároztam, hogy bemutatóim Keszthelyi Zoltán nyugdíjas tsz-elnököt, volt országgyűlési képviselőt. Édesapja mintagazda volt Bat- tonyán, egyetlen gyermekét mezőgazdasági szakközépiskolára, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre küldte: „Tanulj fiam, legyél apádnál is jobb gazda ..Akkor még nem sejtette, hogy szocialista mező- gazdasági nagyüzemek alakulnak Magyarországon, s őt, később pedig a fiát, elnökül választja a gazdatársadalom. * * * — Küzdelmes, de sikerekben nagyon gazdag évtizedeket töltöttem különböző posztokon a mezőgazdaságban. Volt meghívásom Budapestre, de szégyeltem volna apám előtt, hogy aszfalt- gazdász legyek. így hazajöttem szűkebb hazámba. Ma sem bánom ... Akkor kezdtem a pályafutásomat, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése zajlott. Gépállomásra kerültem ag- ronómusnak. A kormány akkoriban megkérte a fiatal agrárszakembereket, hogy segítsék a termelőszövetkezetek megerősödését. így kerültem pártmegbízatásból a Battonyai Dózsa Tsz-be. Életem legizgalmasabb, legszebb két évét töltöttem itt. A Dózsa a Május 1. Tsz-ből vált ki. örökölt egy csomó rossz bőrben lévő állatot. Az állományt két év alatt rendbe hoztuk. A tenyészanyag- kiválogatás után törzstenyésztő gazdaság lett a Dózsa. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon tehénnel, anyakocával és kendertermeléssel országos II—III. helyezést nyertünk. A battonyai gépállomás igazgatójává 1957 tavaszán neveztek ki. Nehéz idők voltak. A termelőszövetkezetek lendülete lecsökkent. A gépállomás dolgozói alaposan kivették részüket az átszervezésből. Hőskor volt ez a javából. Mentünk, agitáltunk, meggyőzni a gazdákat: jobb lesz a közösben. A közgyűlések éjfél után két óráig tartottak, de mi nem panaszkodtunk. Emlékszem, a merev munkaegység-értékelés nem segítette az anyagi érdekeltséget. Még rágondolni is rossz: napraforgó- és cirokszárat számoltak el egyebek között munkaegységre ... — Úgy tudom, a Mezőkovácsházi Járási Tanács mezőgazdasági osztályán is dolgozott. — Igen, két kemény esztendőt. Megismertem a falvak népét, a vezetőket, sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem, melyeket később a saját szövetkezetemben alkalmaztam. A Battonyai Petőfi Tsz elnökévé 1965 februárjában választottak, itt dolgoztam 19 éven át. — Nehéz volt az apától örökölt elnöki „pálca”? — Eléggé. 1964-ben száj- és körömfájás pusztított; ’65 tavaszán nagy lendülettel indult a mezei munka. Bevezettük a részes művelést. Év végén a tagok nyolcmillió forintot kaptak, a korábbi év ötmilliójával szemben. 1966-ban az elsők között tértünk át a készpénzfizetésre. A tandíjat megfizettük: egy kicsit lazára állítottuk a normát, s ez gondokat okozott. Kihasználtuk a többcsatornás értékesítés lehetőségét. A nők foglalkoztatására tésztaüzemet hoztunk létre, megszerveztük az építőipari melléküzemet, később átvettük a gépállomást 4(1 műhelymunkással. — Egyszóval, ment a verkli, csakhogy 1968-tól gyakori „vendég'’ volt nálunk a belvíz. Bármennyire iparkodtunk. a szanálást nem tudtuk elkerülni. Mint országgyűlési képviselő, minden fórumon sürgettem a meliorációt. Ennek köszönhető a biztonságos termelés. Korábban 48 millió forint volt a növénytermesztési főágazat bevétele, 1980 —81-ben pedig 90-100 millió forint. Integráltuk a háztájit is, beléptünk a kukoricatermesztési rendszerbe, bevezettük a számítástechnikai rendszert, szóval iparkodtunk ... — Milyen érzés nyugdíjasnak lenni? — Tudatosan készültem életemnek erre a szakaszára. Azelőtt is műveltem szőlőt, voltak állataim, ez segített az átállásiban. Ma is vannak anyakocáim, nyúl- tenyésztéssel is foglalkozom, sőt! Besegítek a gyerekek háztáji gazdaságába is. Büszke vagyok arra, hogy jól képzett fiatal szakemberek — közöttük Zoltán fiam — irányítják a Petőfi Tsz-t, a tagságnak nem kell félni a jövőtől. Nekünk — a feleségemmel — van mit pótolni olvasásból. Reggel a Falurádió műsorának meghallgatásával kezdjük a napot. Aztán jön az etetés és egyéb munka. Délután olvasunk. A napilapokon kívül jár a Magyar Közlöny, a Világ- gazdaság, az ötlet, a Magyar Mezőgazdaság és egyéb folyóirat. Az áfész igazgatóságának tagja vagyok, nem szakadtam el a közéleti tevékenységtől. Az eseményeket figyelemmel kísérem. Bánt, hogy a termelőszövetkezetek jó része a támogatások ellenére nehéz helyzetbe került. Ki vállalja a felhalmozott adósságot a szövetkezetekben? A tulajdonviszonyokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, de érdemes volna a tsz-ekben is új érdekeltségi és vállalkozási formákat kidolgozni. Arra kell törekedni: minél több szakcsoport működjék. Gondok mindig voltak, vannak és lesznek, csak a józan paraszti ész ne hagyja el a vezetőket és a tagokat, akkor lesz eredményes a nagyüzemi gazdálkodás. A nyugdíjasok pedig ne hagyják el magukat, dolgozzanak, akkor nem érzik magukat fölösleges embernek. Ary Róza Fotó: Veress Erzsi \
