Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8., hétfő o Nemzetiségi bál Eleken és Gyulán Szombaton) este két nem­zetiség is bálát rendezett njegyénkben: a románok Gyulán, a német ajkúak pe­dig Eleken tartottak mulatsá­got. Ha még sohasem jártam volna Eleken, akkor is köny- nyedén odatalálok a hely­színre: a művelődési ház fe­lé olyan sokan igyekeztek kosarakkal a karjukon, tá­lakkal a kezükben. — Régen egy szál kolbászt vagy sonkát vittek a bálozók azkohoz a házakhoz, ahová meghívták őket — emlékez­tek a múltra Regős György- né és Zimmermann Ferenc- né, a pávakör tagjai. Az is szokás volt, hogy akiket nem hívtak meg, azok is elmen­tek, de elváltoztatott külső­vel. például a férfiak nők­nek. a nők pedig férfiaknak öltöztek. Azért csak rájuk is­mert a házigazda és seprű­vel kergette ki a hívatlano­kat ... Mint minden élő hagyo­mány, az évek során a sváb „Bingel Bal” (batyusbál) is átalakult. A mostani mulat­ságot a német pávakör szer­vezte, s erre már persze bár­ki elmehetett. A sonka és kolbász helyett manapság egy-egy tál szendvics vagy pogácsa lapul a „batyuban”. A régi táncokat sem ismerik már a fiatalok. A pávakör tagjai és a Zimmermann Fe­renc sramlizenekara igye­keznek életben tartani a ha­gyományos • zenét és tánco­kat. A nyitó táncrendet is ennek megfelelően állították össze. Hajnalig állt a sváb bál Eleken ... Más zene, de ugyanolyan jó. hangulat fogadta az érke­zőket a gyulai országos ro­mán bálba. Gombos harmó­nika és klarinét' helyett gi­táron, pánsípon és megannyi vonós hangszeren lüktetett a románság zenéje. A méhke­réki „bandának” besegítettek az eleki zenészek is ... Márk György, a Magyar- országi Románok Demokra­tikus Szövetségének főtitkára több mint félezer vendéget köszönthetett a SZOT-szálló- ban; nemcsak megyénk tele­püléseiről, hanem távoli fal­vakból és városokból is el­jöttek a hazánkban élő ro­mánok. A nyitótáncot ebben az év­ben a méhkeréki hagyo­mányőrző együttes mutatta be (képünkön). A bálozókon látszott, hogy ez az este szá­mukra nemcsak szórakozást, hanem a nemzetiségi hagyo­mányok felelevenítésének ér­zését és élményét is jelenti. Sz. M. MSH-javaslatok a fiatalok elhelyezkedési gondjainak enyhítésére (Folytatás az 1. oldalról) dődtek a vizsgálatok. A mun­kahelyteremtő beruházások támogatására vonatkozó ja­vaslat megvalósítására a fog­lalkoztatási alap ad lehetősé­get. Ezt a támogatást pályá­zat útján nyerhetik el azok a vállalatok, szövetkezetek, jogi személyiséggel nem ren­delkező vállalkozások és ma­gánszemélyek, akik és ame­lyek a foglalkoztatási gon­dok enyhítésére új, tartós megélhetési lehetőségeket biztosító munkahelyeket kí­vánnak létesíteni. A javaslatok között szere­pel •— a képzés és a társada­lom várható munkaerőigé­nye közötti jobb összhang megteremtése érdekében — a gimnáziumi ■ gyakorlati fa­kultáció bővítése és a pálya­választási rendszer haté­konyságának javítása. A gimnáziumot végzett, s to­vább nem tanuló fiatalok többnyire segéd- és betaní­tott munkásként, illetve ad­minisztratív munkakörökben tudnak elhelyezkedni. Esé­lyeiket eddig a fakultáció sem tudta jelentősen javíta­ni. Ezért inkább a helyi igé­nyekhez igazodó szakmák­ban ismereteket nyújtó, vagy idegen nyelvek elsajátítását szolgáló fakultációk körét kellene bővíteni az ÁISH vé­leménye szerint. A hivatal szükségesnek tartja a pályaválasztási ta­nácsadók és a munkaügyi szolgáltató intézmények szo­rosabb együttműködését is. Javasolta, hogy növeljék a megyei tanácsok önállóságát, és felelősségét a beiskolázási arányok kialakításában, fi­gyelembe véve a várható he­lyi szakemberszükségletet. Az ÁISH javaslatainak egy része a több tárcánál már megkezdett munkához kapcsolódik, más része pedig további kidolgozást igényel, illetve a népgazdaság lehe­tőségeivel összhangban a kö­vetkező ötéves terv kidolgo­zásakor válhat valóra. Ezért kezdeményezte, hogy az érintett szervek — Országos Tervhivatal, Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, ÁISH, Művelődési Minisztérium, KISZ KB — képviselőiből koordinációs bizottság ala­kuljon a javaslatok kimun­kálására és megvalósítására. Március 31-ig: Önkéntes vagyonnyilatkozat Az adófizető állampolgárok március 31-ig készíthetik el az önkéntes vagyonnyilatkozatot. Az erre a célra rendszeresített nyomtatványok a napokban je­lennek meg. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal osztályvezetője az MTI munkatársának elmondta: min­den állampolgár maga dönti el, hogy önkéntesen készít-e va­gyonnyilatkozatot, vagy sem. Ennek megtétele azonban az adófizetőknek érdekük. Az ön­kéntes adónyilatkozatban nem kell igazolni a vagyontárgyak forrását. Az adóhivatal csupán azt vizsgálja, hogy az abban foglaltakkal valóban rendelke­zik-e az állampolgár. Ennek el­lenőrzésére általában fel is ke­resik a hivatal szakemberei a nyilatkozat készítőjét. Az így elkészült nyilatkozat szolgál az esetleges vagyonel­számoltatás bázisául. Az adóhi­vatal — ha szükségesnek látja — bárkit kötelezhet arra, hogy számot adjon, 1988. január 1-je óta mennyivel gyarapodott va­gyona, s az újonnan vásárolt in­gatlanok, ingóságok teljes mér­tékben adózott, illetve adómen­tes forrásból származnak-e. Ez az eljárás fontos eszköze a lát­hatatlan jövedelmek feltárásá­nak és megadóztatásának. Aki nem nyújtott be önkéntes adó- nyilatkozatot, azt az adóhivatal őt évre visszamenőleg elszámol­tathatja vagyonának forrásairól. Amennyiben kiderül, hogy a va­gyongyarapodás alapján számí­tott pénzbevételből az állampol­gár indokolatlanul kevesebb adót fizetett, úgy az adóhivatal a különbözetet befizetteti. Ezt az eljárást egyszerűsíti — a hivatal és az adófizető állam­polgár számára egyaránt — az önkéntes vagyonnyilatkozat. Se­gítségével ugyanis gyorsan, és mindkét fél számára megnyug­tató módon felmérhető a va­gyongyarapodás mértéke. A nyi­latkozatban fel kelj tüntetni az ingatlanokat, nagy értékű — 100 ezer forintot meghaladó — ingó­ságokat, az ezerötszáz köbcenti hengerűrtartalomnál nagyobb teljesítményű személygépkocsi­kat, műtárgyakat. Mivel a taka­rékbetét titkos, a nyilatkozatte­vő dönti el, hogy azt is feltün­teti-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy ahhoz szükséges a ta­karékbetétről kiállított pénzinté­zeti igazolás is. A vagyonnyilatkozathoz szük­séges nyomtatványok az adófel­ügyelőségek ügyfélszolgálati iro­dáiban, a Lapkiadó Vállalat boltjaiban és a fővárosi dohány­boltokban szerezhetők be. Az el­készült nyilatkozatokat a lakó­hely szerinti adófelügyelőséghez kell eljuttatni. Hét végi orvosi iigyeleteken (Folytatás az 1. oldalról) sére, az orvosok, nővérek, sofőrök munkabérére. A cél, hogy lehetőség szerint a legtávolabb lakó beteg is időben szakszerű kezeléshez jusson, javuljanak az élet­ben maradás esélyei, s az egészségügyi dolgozók mun­kamegosztása is egyenlete­sebb legyen. Persze az el­mélet nem mindig találko­zik a gyakorlattal és tapasz­talhatók visszásságok is a területen. Előfordul, hogy csaknem 100 kilométeres tá­volságokat tesz meg az ügyeletes gépkocsi ahhoz, hogy az egyik betegtől a másikhoz érkezzen. Ilyenkor rugalmasan kellene értel­mezni az ügyeleti közpon­tok határait, s ez nincs min­dig így. Volt már rá példa, hogy az ügyeleti gépkocsit nemcsak a betegek érdeké­ben használták. Szerencsére az ilyen esetek a ritkábbak, előbb-utóbb kiderülnek, s a visszaélőket felelősségre vonják. Hogy hogyan funkcionál valójában néhány központi ügyelet, azt néztük meg a megyei tanács egészségügyi osztályának munkacsoport­jával február 6-án, szomba­ton az estébe hajló dél­utánon. Négyen estek le a tetőről — Bizony nagy gond, hogy nem mindenki tudja a segélykérő telefonok haszná­latát — mesélik útitársaink Sarkad felé haladtunkban. — Taláh éppen itt történt, hogy egy tanyán élő néni el­rohant a telefonhoz, nem várta meg a kapcsolást, fel­vette a készüléket és két­ségbeesetten hadarta: „Gyüj- jenek gyorsan, mert beteg az uram!”. Se cím, se név. csak a szöveg hangzott el, hát ilyenkor mit tehet az ügyelet? A sarkadi rendelőintézet előtt éppen tisztítgatja az ügyeletes sofőr a gékocsi- ját. Délután fél 5 körül jár az idő. Ritka nyugalom és csend honol a környéken. Dr. Kovács Zoltán ügyele­tes orvos és Sárközi Zsuzsa ügyeletes nővér várja a be­tegeket. Három falu körzeti orvosai váltják egymást Sar­kad, Méhkerék. Üjszalonta. Sarkadkeresztúr és Köte- gyán ügyeleti ellátásában. Negyvennyolc órát dolgo­zik az orvos, 24-et a nővér. 8-8-at a sofőr. — A mai ügyeletén 26 be­teg járt — olvassuk a be­tegnaplót. — Akkor lenne nagy a forgalom, ha hirte­len hidegfront törne az or­szágra — mondja az orvos. — Ma nem volt indokolat­lan esetünk, lázas beteggel, gyerekkel jártak itt. Sarka­don állandóan ügyeletes a gyógyszertár, a többi tele­püléseken sem kérik az ügyeleti ládákból a gyógy­szert. Nemegyszer így ké­rik a hozzátartozók az or­vost: „Tessék csak receptet írni, kerékpárra ülök, aztán felcsengetem a gyógysze­részt.” Hát, pedig azért van az ügyeleti gyógyszeres láda, hogy a vasárnap zárva tartó gyógyszertárakat mentesít­sék, és csak hét közben ke­ressék a gyógyszerészeket. Szemrevételezzük az ügye­let műszerezettségét, nem a legjobb. A csaknem 20 ezer lakost ellátó rendelőnek nincs működőképes EKG-ja. defibrillátora (a szívritmust helyreállító készüléke). Az életveszélyes állapotok el­hárításánál számít ugyan az orvosi gyakorlat, de a mű­szerezettség is. („A műszerezettségi szín­vonal — ami egyik lényeges meghatározója az ellátás mi­nőségének — a növekvő rá­fordítások ellenére alacsony, egyaránt elmarad a kívána­tostól és a nemzetközi szint­től.. . Meg kell állapíta­nunk, hogy a napi gyógyító­megelőző tevékenység ál­talában a maga egészében — a fejlődés ellenére — nincs összhangban a tudomány mai állásával...” ezt írta Medve László a Pártélet 1984/10-es számában.) — Kerültem már nehéz helyzetbe, de beteg nem halt meg a kezem között — mondja a 10 éve itt dolgozó Kovács Zoltán. — Előfor­dult, hogy az árokból kellett részeget kiszednünk, öngyil­kosokkal is találkozunk, er­refelé a kötelet választják. A gyógyszeres öngyilkosok között kevés az, aki igazán meg akar halni. A növény­védő szerekkel elég óvato­san bánnak az emberek, rit­kán találkozunk ilyen jel­legű mérgezéssel. Van ele­gendő egyszer használatos fecskendők, a használtakat gondosan összegyűjtjük, ne kerüljön illetéktelenek ke­zébe. Hogy mitől félünk? Ha netán egyszerre 3 in­farktushoz hívnák az egy ügyeletes orvost, ilyen még szerencsére nem volt. Az előfordult, hogy összedőlt egy ház, négyen estek le a tetőről. Azonnal mozgósítot­tuk egymást, és három or­vos ment a helyszínre ... Nyugodalmas estét kívá­nunk és irány Elek. n részegektől félek... Az ügyeletes, dr. Csuka Ildikó éppen betegnél van, Mikló Jánosné körzeti nő­vér vezet az udvari lakás­hoz, ahol az URH és a telefon szól. A rendelő a fenti épületrészben találha­tó, rendesen kivilágították. A betegek bizonyára már is­merik a kissé bonyolult já­rást errefelé. Csizmában, útra készen felöltözve toppan be a fi­ligrán doktornő: — Ma már ez lesz a harmadik mentő­hívásunk — sorolja. — Egy kétéves kisgyerek bekapott pár szem erős szívgyógy­szert, azonnal Gyulára szál­lítottuk. Kétegyházáról egy zavaros lóvásár kárvallott, megvert áldozatait vitettem el. Most vár rám a harma­dik komolyabb esetünk. Riadt tekintetű, 10 éves forma kislányt hozott be egy asszony. Születésnapi mulatságot rendezett a kis­lányának. Ez a vendég gye­rek játék közben szerencsét­lenül leesett a fitballról, sza­ladt vele az ügyeletre: — Ez bizony komplett kézszár- törés — mondja a doktornő, s máris fájdalomcsillapítót ad a lánykának. Nyugtatja, majd hívja a mentőket. Szá­moltuk: 13 perc alatt ért Gyuláról Elekre a mentő, valóban gyors volt a segít­ség, ­— Van elég indokolatlan kihívásunk is — mesélik az ügyeletén —, egy család na­ponta háromszor a rendelé­sen jár és ilyenkor este is hívnak bennünket. Máshol már egy hete beteg a 80 éves mama, de éjszaka ke­resnek. Vagy a három nap­ja lázas gyerek csak most nyugtalanítja a szüleit. Húsz betegünk volt reggel­től, sok közöttük a gyerek. A megyei egészségügyisek ellenőrzik a dokumentációt, a gyógyszereket, a szociális helyiségeket, és kérdezik az ittenieket a gondjaikról, egy-két életmentő gyógy­szer, egyszerű fogászati mű­szer kellene. — A részegektől félek, mástól nem — mondja Csu­ka Ildikó. — Azok kiszá­míthatatlanok. Az a baj, hogy a rendőrséget nehezen tudjuk elérni. A községben lakó megbízottnak nincs a lakásán telefonja. Sipos február 7. A rendelőben van EKG, fóliakesztyű, egyszer hasz­nálatos eszközök, a környé­ken jók a segélykérő tele­fonok. Kábítószerezőről nem tudnak, de szipós gyerekeket már láttak a vidéken. A fel­nőttek között pedig van, aki túl sok nyugtatót szed. — A problémás gyerekek többségének a szülei sem könnyen értenek a szóból — tárja fel a pedagógusokkal közös gondjukat az orvos­nő. — Sok itt is a fiatalon elkopott, önmagát agyon­hajszoló neurotikus ember. Nemrégiben alkoholizmus elleni klubot alakítottunk a községben. A kismamákat is szeretnénk az egészséges életmódra, a csecsemők szoptatására biztatni. Megérkezett a váltótárs, Szegvári főorvos, az ügyelet további ideje az övé. Sok az indokolatlan kihívás A legbiztonságosabb kór­házi háttérrel rendelkező ügyelet a gyulai felnőtt, a fogászati és a gyermekeket ellátó. A felnőttügyelet még­is szűkös és tárgyakkal zsú­folt rendelőjében dr. Gyen­ge Zsolt fogad: — Ma 30-an voltak itt — mondja. Az órámra pillan­tok, este hét óra van. —; Még hátra van az éjszaka, eddig 14 kihívásunk volt. Gyomorgörccsel, fejfájással, lázzal, beteg gyerekkel, ki­sebb balesettel fordultak hozzánk. Elvem, hogy lehe­tőleg mindenkit itt lássunk el, nem küldünk tovább. Sok az indokolatlan kihívás, de főként az ide érkezők kö­zött van olyan, aki nem azonnali segítségre szorul. Az idén még nem észleltük a hűléses megbetegedések halmozódását. Egyre több az idős beteg, akiről a család nem tud gondoskodni, és ezért kérik a kórházi el­helyezését. Sajnos a szociá­lis gondoskodás terheit az egészségügy nem veheti át. „Ahogyan korosodik az orvos, egyre nehezebb az ügyelet ellátása — vallotta beszélgetőtársaim egyike. — Az is lehetetlen, hogy egy emberhez évente akár 100- szor is mennie kelljen az ügyeletesnek. Gyakran te­hetetlenek vagyunk az or­vosi ^szolgálatot ingyenes jogként kikövetelő, indoko­latlan molesztálókkal szem­ben. Tisztelet a kivételnek, de bizony sok közöttük a cigány” — mondják má­sok. A fogászaton dr. Riskó Re- zsőéket mindössze egy be­teg kereste fel. A gyermek­kórházi ügyeletet az osztá­lyos ügyeletes orvos és még egy társa látja el. Mi Sipos Péter doktorral beszéltünk: — Ma viszonylag nyugodt napunk volt, 30 beteggel. Közöttük sok a mumpszos gyerek. Nyáron az idegen- forgalmi szezonban olykor 80 fölé emelkedik az ügye­letes betegforgalom. Találkoztunk a gyógyszer­beszedő kisgyerek nevével is. Kimosták a gyomrát, fi­gyelik, jól van. Ezúttal az orvosnak inkább az osztá­lyon fekvő kisbetegekkel volt több dolga. „Az ügyele­ti időnket persze bőven ki­tölti a rendelés és az osz­tályos munka” — köszön el Sípos doktor. * * * „A halál esélyének tár­sadalmi különbségei min­den érvnél meggyőzőbben igazolják: a modern kor e modern betegségei (szív- és érrendszeri, daganatos, bal­esetek) nem sorsszerű civi­lizációs ártalmak. Hogy ha­lálhoz vezetnek-e vagy sem, abban nagyon nagy szerepe van annak, hogy az ember­nek rendelkezésére áll-e, vagy sem a megfelelő idő­ben és megfelelő módon nyújtott gyógyító beavatko­zás. így és ezáltal válik élet-halál kérdéssé a hozzá­férés, vagy annak hiánya. A halálozás szintjének és egyenlőtlenségeinek növe­kedésénél súlyosabb érvet az egészségügy válságáról elmondani — azt hiszem — nem lehet.” (Szalai Júlia: Az egészségügy betegségei című tanulmányából, KJK, Budapest, 1986.) Bede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents