Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27., szombat

NÉPÚJSÁG

2. Erkölcs a szocializmusban

Űszinle elemzést várunk

Földesi Tamás jogtudós, a második szekció munkáját vezette.

— Az ideológiai tanácskozásra hozott előadásomat tudatosan terveztem úgy, hogy nem a nagy gondolkodók eszméit idéztem és hiányoztak az általános filozófiai levezetések. Tudományos háttérrel ugyan, de arra koncentráltam, mit kell most és itt változtatnunk a társadalmunkban. Nemcsak az egyéni véleményemet, hanem kritikus közhangulatot igyekeztem kifejezni. E nélkül nem tudunk előrébb lépni. Az értékes tudományos részvélemények mellett most nem azt kell egyetlen szinten vagy munkahelyen sem produkálni, amit a korábbi sémák szerint elvártak, vagy elvárnak tőlünk. Országos ösztönzés kell a tényleges vélemények őszinte kibontásához, a cselekvésre mozgósításhoz. A döntések meghozatalánál egészen magas szinten is be kell avatni a szakembereket, a véleményüket figyelembe véve kisebb lesz a hibalehetőség.

A vezetőknek részt kell vállalniuk a hétköznapi életből. A piacon, a boltban, a gyárban, az utcán és a folyosókon kell járniuk, élniük, véleményeket hallgatniuk, hogy közvetlenül értesüljenek a gondokról. Mit várhatunk a mostani tanácskozástól? őszinte, mélyreható elemzést, mi az oka problémáinknak és rávilágítsunk a nélkülözhetetlen változtatások a radikális reformok szükségszerű elemeire.

(Folytatás az 1. oldalról)

A második szekció az erkölcs a szocializmusban témakörét tárgyalta meg Föl- desi Tamás, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara dékánjának vezetésével. Az elméleti tanácskozás szekciójához írásos referátumokat nyújtott be Lendvai L. Ferenc, az MTA filozófiai tanszékének igazgatóhelyettese A közösségek fejlődésének erkölcsi vonatkozásai címmel; A munkaerkölcs mai problémáiról Fukász György, az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tanszékvezető egyetemi tanára irt; A termelés és fogyasztás értékeink mai rendjében című munkát Szabó Márton, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Kutató- intézetének tudományos osztályvezetője készítette el; Változó normák — stabil értékek címen írta dolgozatát Farkas Endre, a politikai főiskola tanára; ugyanitt oktat Fodor Gábor, aki az Érdek, politika, erkölcs témakörét dolgozta fel. Az igazságosság és egyenlőség gondolatairól a szekcióvezető. Földesi Tamás készített írásbeli tézisvázlatot. Samu Mihály, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője az emberi jogok és a szocialista erkölcs gondolatköréről írt. Cseh- Szombathy László, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója A család és a magánélet erkölcsi konfliktusait elemezte. A valláserkölcs mai tendenciáiról Gecse Gusztáv, az MTA filozófiai tanszékének tudományos osztályvezetője készített tanulmányt.

A téma: az etika, az erkölcs értelmezése sokakat késztetett hozzászólásra. A vitában elmondta véleményét Zám András, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója, Róbert László, a Magyar Rádió főmunkatársa, Ho- ruczi László, a JATE filozó- zófiai tanszékének vezetője, Major Gyöngyi, a Szombat- helyi Tanítóképző Főiskola tanára, Harsányt Ernő, az MSZMP Bács Megyei Oktatási Igazgatóságának filozófiai tanszékvezető tanára, Kiss Sándor, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- r egyetemről, Godó Béla, a békéscsabai kórház főorvosa, Pellei Ilona, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemről, Kallós Gábor, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatója, Révész Mihály, az MSZMP Csong- rád Megyei Oktatási Igazgatóságának tanára, Kiss Gábor, a nyíregyházi oktatási igazgatóság képviseletében, Marsi Gyula, a gyulai városi pártbizottság első titkára, Zalai György nyugdíjas pártmunkás, Sebők Dezső, a Veszprém megyei oktatási igazgatóság filozófiatanára, Keresztes Eszter, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki

Tagozatáról, Kardos László- né, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskoláról, Budapestről, Novák Éva, a Szegedi JATE docense, Borsos Éva, a debreceni tanítóképzőből, Palkó Magda, a Világosság című folyóirat

rovatvezetője és Sikfői Ta- másné, a pécsi oktatási

igazgatóságról.

Az erkölcs nincs a helyén jelenlegi társadalmi viszonyaink között, a döntést hozók nem mindig számolnak

az intézkedések morális következményeivel, magánéletünkben, munkánkban, közéletünkben heterogén erkölcsi nézetek uralkodnak — e kérdéskörökre épült a vita. A munkafegyelem, a közös vagyon megbecsülése nem vált az emberek erkölcsi normájává, a munkakultúra értékének emelkedéséhez példamutató szakmai képzettségű, politikai felkészültségű és magánéletű vezetőkre lenne szükség — mondták a hozzászólók. A munkaerkölcs-kutatás a már dolgozó, kereső emberekkel foglalkozik, akiknek fő negatív, vagy pozitív tulajdonságai már a családban, és az iskolai években kialakultak. A gazdasági életben felcserélődött az eszköz- és a célrendszer. Hová tesszük a hangsúlyokat — kérdezték mások — a cél és az eszközrendszer felcserélésekor? Ha akarjuk a változásokat — és nem választhatjuk a „dinamikusan stagnáló” társadalom útját — akkor a dilemmákat is vállalni kell.

Többen foglalkoztak az élcsapat párterkölcsi példa- mutatásának kérdésével. „A politikai viszonyok egyre erőteljesebben befolyásolják a morált” — hangzott el. Kit képviselnek, kinek felelősek a pártmunkások — tették fel a kérdést. Nemcsak úgy általában a pártot, mint fogalmat, hanem a benne tömörülő osztályokat és tárA szekció munkáját Bayer József, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének osztályvezetője irányította. A résztvevők nyolc írásos referátumot tanulmányozhattak át az ülés előtt; „A nemzetközi marxizmus fejlődése és hazai hatása az 1970-es és 1980-as években” címmel Ágh Attila, az MSZMP KB párttörténeti intézetének tudományos tanácsadója; „A marxizmus- leninizmus pozíciói a magyar szellemi életben és a közgondolkodásban” címmel Szerdahelyi István, a Kritika főszerkesztője, tanszék- vezető egyetemi tanár; „Az ideológia funkcióváltozása” címmel Bayer József, az MSZMP KB társadalomtudományi intézetének osztályvezetője; „Társadalmi, gazdasági fejlődésünk és a köznapi tudat” címmel Szecskö Tamás, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont igazgatója; „Társadalmi ellentmondások, politikai közgondolkodás” címmel Benedek Sándor, az MSZMP politikai főiskolájának tanszékvezető-helyettese; „A világnézeti, erkölcsi ráhatás lehetőségei a közművelődésben” címmel Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, „Történelem, ifjúság, szocializmus” címmel Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes ; „Tömegkommunikáció, ideológia, erkölcs” címmel pedig Ho- vanyecz László, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese adta közre írásos referátumát.

sadalmi rétegeket — válaszoltak is egyben. Gyakran kerülnek kérdéses helyzetbe a többféle válasz lehetőségekor, az igazság eldöntésekor. Az erkölcs változása nem lehetséges a szocializmus fejlődése nélkül, a politikai intézményrendszer, a politikus ember változása nélkül.

A felelősség, az eltűnt felelősség és a véletlen felelős fogalmait, ezek megjelenésének következményeit elemezték mások. Nincs „tökéletességetika, teljes érdek- közösség” egyetlen uralkodó pártban sem. A pártoktatásban,1 a káderképzésben korábban kiválasztott és nem a gyakorlatból kiválasztódott emberek vettek részt, akik ugyan hittek a maguk elhivatottságában, de persze nem voltak csalhatatlanok. Ma már a kiválasztottak is kevesen vannak, csökkent a politikai, ideológiai funkciók népszerűsége.

A jog és az erkölcs, valamint a hatalom ellentmondásait analizálta az egyik előadó. Hiányolta a szocialista demokrácia koncepciójának tudományos és alapos kimunkálását, a hatalmi

A következő három fő kérdést terjesztették vitára ebben a szekcióban: A marxizmus pozíciója a szellemi életben; Ideológiai tudatformálás — nyilvánosság, közvetítőrendszerek; Ideológiai problémák a köz- gondolkodásban.

Az egész napos vitában 19-en szólaltak fel, közöttük — Ágh Attila kivételével —

struktúra jellegének feltárását. A valláserkölcs és a szocialista erkölcs fogalmainak különféle értelmezését vetették fel (mások. Az állam és az egyház szocialista viszonyok között szövetséges — mondották. Az agitátoroknak, és oktatóknak válaszolniuk kell a feltett kérdésekre, és megőrizni az emberek szocialista eszmékbe, erkölcsi normákba vetett hitét. Fontos kérdésként szerepelt az ifjúság és az öregek témaköre: „Baj van akkor, ha egy társadalom nem tudja elindítani a fiataljait és nem tudja megbecsülni az öregjeit”. Bizonyod értékek helyreállításához, erkölcsi normák megszilárdításához a család funkcióit kell megerősíteni, ebben nyújthat segítséget a társadalom.

összefoglalójában a szekcióvezető emlékeztetett arra, hogy az etika története tele van kudarcokkal, most sem törekedhetnek végleges megoldásokra. Mégis a válsággal kapcsolatos kérdésekre olyan szintű tudományos válaszokat kell adni, amelyek! egy jobb, az eddiginél másabb közeget alakíthatnak ki.

az írásos referátumok szerzői, továbbá Lakatos Imre kandidátus, a Borsod-Abaúj Zemplén megyei pártiskola igazgatóhelyettese, Gáspár László egyetemi tanár, a sarkadi gimnázium igazgatója, Tráser László, a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem marxizmus tanszék tanára,

0 tudás nem monopólium

Sebők Dezső, a nitrokémiai ipartelepek fűzfői gyárának kutatómérnöke. Oktató az MSZMP Veszprém Megyei Oktatási Igazgatóságán, és a megyei pártbizottság társadalmi munkatársa. Hozzászólásával figyelmet érdemelt, hiszen a jobbára elméleti tudományos kutatók körébe a gyakorlati élet tapasztalatait hozta el:

— Azt érzékeljük, hogy a társadalmi érdek megfogalmazói nem veszik figyelembe a csoport- és az egyéni érdekeket — ez pedig komoly konfliktusok forrása. Ha ezek összecsengenek, akkor az egyes ember magáévá teszi a célokat és mindent megtesz a megvalósulásért, hajlandó áldozatokat is hozni. Ha csalódik a kitűzött „társadalmi érdekben”, többet nem hajlandó érte dolgozni. A műszaki fejlesztések, a tehetséges emberek alkotásai közül sokat eladunk más országoknak, ott húznak hasznot belőle, ahelyett, hogy idehaza becsülnénk meg.

Vitatom a gondolatot: megszüntetni vagy csökkenteni kell a tudás monopóliumán alapuló egyenlőtlenséget. A gondolat megfogalmazója bizonyosan mást értett ezen, mint ami kiolvasható belőle. Aki a tudását növeli és a társadalom érdekében hasznosítja, termel, kutat, felfedez, vagy másoknak továbbadja, annak az nem monopólium. Megérdemli, ha bizonyos előnyökhöz jut. Például külföldi tapasztalatcseréken vehet részt, vagy többlet esélye van az újra halmozható tudáshoz. A műszaki értelmiség is ezért a társadalomért akar dolgozni. Igazságtalan a megkülönböztetés a termelésben és a fejlesztésben dolgozó műszaki értelmiség között.

Gyakran azt látjuk, hogy a munka becsülete nemcsak a munkásokból hiányzik. Ahol a jól dolgozó emberek a veszteséges üzemben munkájukkal veszteséget termelnek, az nem az ő hibájuk, hanem az irányításé.

Én minden szinten az értelmes párbeszéd híve vagyok.

Hz ifjúságról, az iskoláról

A nevelési ideológiában kibontakozó vitában a szekcióvezető hozzászólásra serkentette az ülésen részt vevő Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettest is, mondván: „örülnék, ha esetleg Gazsó elvtárs ezzel kapcsolatban kifejtené a véleményét."

A miniszterhelyettes nyomban a mikrofonhoz lépett. Hozzászólásában először a nemzedéki problémával foglalkozott.

„Az ifjúság érzékeny és hallatlan erővel részt akar venni a társadalomalakító folyamatokban — fejtette ki, megállapítva, hogy „a politika nagy lehetőség birtokába juthat, ha ezt az akaratot, vágyat be tudja kapcsolni a társadalomalakító folyamatba és rendkívül sokat veszthet, ha tartja magát ahhoz, hogy az ifjúságot külön nem is kell a politika terén akceptálni, mert úgyis beolvad egy általános társadalmi folyamatba, és a dolgok majd elrendeződnek valahogyan. Itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy mit csináljon az iskola. Ez valóban kardinális kérdés, mert arról van szó, hogy ebben az új szituációban az eddig követettől szinte teljesen elütő pedagógiai stratégiát kellene az iskola munkájában érvényre juttatni, amely nem abból indul ki, hogy itt van egy felnövekvő nemzedék, melynek át kell adni, főleg verbális úton, vagy valamilyen cselekedtetési módon kész értékmintákat, normákat, modelleket, hanem abból, hogy ezt a nemzedéket képessé és alkalmassá kell tenni a társadalomban való alkotó részvételre ... Én csak egy olyan pedagógiában hiszek, amelyben maga a társadalom jelenik meg a maga ellentmondásos mivoltában, és amely segítséget képes adni a felnövekvő nemzedéknek ahhoz, hogy ebben a Viszonylatrendszerben eligazodjon.”

3. Marxista ideológia — közvetítőrendszerek — köznapi tudat

Élénk eszmecsere, alkotó vita a s;