Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25., csütörtök o Ön hogy látja? Egy vélemény az inflációról Míg az embereket általában az áremelkedés, az inflá­ció üteme, mértéke foglalkoztatja, szakmai körökben ez már rég nem kérdés. A vita azon folyik, hogy mi zajlik a mélyben, életrejön-e valamiféle árátrendeződés, me­lyért érdemes „vállalni” az inflációt, vagy sem. A me­gyei tanács ipari osztályának csoportvezetője, Ugrai P. András erről a következőképpen vélekedik: — Nem vagyok benne biztos, hogy ez az infláció, az az infláció, amely kell nekünk. Nem arra gondolok, hogy jó vagy rossz. Közismert, hogy az infláció a gazdaság egyensúlytalanságának, hőemelkedésének jelzése. Azt is tudjuk, hogy a gazdaságban soha nincs egyensúly, a gazdaság „nem hűlhet ki”, mert megmerevedik. A mi inflációnk azonban előre eltervezett; így mintha nem a páciens, hanem az orvos lázából következtetnénk a be­tegség okaira. És én ettől félek. Nem attól, hogy a 15 százalékot tud­juk vagy nem tudjuk tartani. Központi íróasztal mellett kiszámított és eltervezett inflációról van szó, mivel ma­ga a gazdaság az ár- és jövedelmezőségi viszonyokat ön­maga megoldani nem képes. A problémát szerintem nem az okozza, hogy az inflá­ciónk 15 vagy 20 százalék lesz, hanem, hogy ez az intéz­kedés a gazdaság mélyében levő folyamatokra hat-e? Vagy a felszín átrendezését a központra bízza, a mélysé­get meg a piacra, amely azonban még nem kellően erős ehhez. Pedig ebből az ügyből úgy kellene kikeverednünk, hogy tudjuk, ki a jó és ki a veszteséges. Az eltorzult árindexek ellenére valami elindult a gaz­daságban. Kérdés, hogy ezt a gazdaság alanyainak elle­nére végig tudjuk-e csinálni. A gazdasági kapcsolatok befagytak, jellemző az árugrásra kész magatartás, a hi­ány állandósult, vajon e mélyhűtött állapot tartására meddig képes a gazdaság? Az már látszik, hogy az első negyedévet nagyjából-egészéből kibírja, ennél többet már nem valószínű. Egyértelmű, hogy a gazdálkodó egységek­nek mihamarabb szerződést kell kötniük, el kell kezde­niük szállítani, árbevételt, pénzt kell szerezniük, ha nem változnak a feltételek akkor is. Vagyis az árbejelentési kötelezettséget az első negyed­éven túl is kiterjesztve már egy „félpiacon” lehet meg­kezdeni az árkonzultációkat. Ellenkező esetben ugyanis feltehető, hogy az „árszabadság” kellő átmenet nélküli bevezetése a direkt és indirekt szabályozás ellentmondá­sait hozhatja csak felszínre. A tervezett inflációnk „elő­nyei” elveszhetnek. agrárágazat a reformgazdaságban Interjú dr. Márton Jánossal, a kormány mezőgazdasági tanácsadójával Dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet nyu­galmazott igazgatója, a kormány mezőgazdasági tanácsadója nemrégiben Békés megyébe látogatott, arra kértük, mondja el, hogyan ítéli meg a mezőgazdaság jelenét, jövőjét, az ága­zat szerepét a népgazdaság reformfolyamatában. — A magyar mezőgazda­ság szerepe a következő öt esztendőben lényegesen nem változik, sem a népgazda­sághoz, sem a külgazdaság­hoz való viszonyítás terén. Gyakorlatilag az elmúlt esz­tendő egyértelműen igazolta annak a várakozásnak a ku­darcát, amely a mezőgazda- sági export helyébe ipari ex­port állítását remélte. Vala­mennyi közgazdasági szá­mítás, a kutatóintézetekből kikerült különféle tanulmá­nyok, azonkívül a főhatósá­gok körében készült dolgo­zatok is azt jelzik, hogy Ma­gyarországon néhány éven belül érdemleges export a mezőgazdasági export helyé­be nem kerülhet. Ez arra int bennünket, hogy az ag­rártermelés csökkenésére egyelőre még gondolni sem érdemes, illetve, akik ilye­nen gondolkodnak, magukra vessenek, Hogyha hibás irányba indulnak el. — Melyek lehetnek a me­zőgazdaságon belül a dina­mikus exportnövelésre legal­kalmasabb ágazatok? — Az export szempontjá­ból a fő, tehát a növényter­mesztési és állattenyésztési ágazatok egymáshoz viszo­nyított helyzete kismérték­ben változik. Valamelyest erősödik a feldolgozott me­zőgazdasági termékek ex­portja, a nyerstermékekhez képest, de ebben sem szá­míthatunk lényeges válto­zásra, mivel a nemzetközi piac feldolgozott termékek­ből legalább annyira telített, mint nyerstermékekből, az általunk eddig fölkészített térségekre, főleg a nyugat- európai piacra gondolva. Vannak azonban távoli pia­cok, mint mondjuk az Egye­sült Államok vagy Kelet- Ázsia, ahol még nem beszél­hetünk a piac megdolgozott- ságáról, az ott folyó marke­tingmunka kielégítő színvo­naláról. Itt még lényeges pi­acbővítési lehetőségeink vannak, természetesen csak az eddiigiektől eltérő típusú piachódító marketingmunka esetén. — Az új termelőszövetke­zeti törvénytervezetre miért volt szükség? Csak azért, hogy a szövetkezeti tagok érdekeltsége nagyobb legyen a termelésben, vagy azért is, mert az oly sokak által el­ismert, mindig megújulni képes szövetkezeti mozga­lom esetleg válságba jutott, a jelenleg érvényes szabá­lyozás keretei között? — Én a szövetkezeti moz­galom területén a legna­gyobb eredménynek iazt lá­tom, ha a szövetkezetek is­mét valóban szövetkezetek lesznek. Az Erdei Ferenc ér­telmezésében, vagyis a te­kintetben, hogy a szövetke­zet kettős arcú, egyszer kö­zössége, mozgalmi kerete egy meghatározott termelő ré­tegnek, termelő kollektívá­nak, másrészt szabályosan gazdálkodó cég — ő ezt a kifejezést használta, hogy cég — a vállalat minden jegyeivel ellátva. Azonban, ha a szövetkezetét államo­sítjuk, vagy ami még ennél is sokkal rosszabb, alatto­mosan államosítjuk, úgy hogy közben képmutatóan azt hazudjuk, most is szö­vetkezet, akkor a megújulás üres fecsegés marad. — A szövetkezeti tag tu­lajdonosi és munkavégzési jogait az új törvénytervezet mennyiben garantálja? Ugyanis a jogszabályterve­zet lehetőséget ad arra, hogy a munkamegállapodást egy­oldalúan felmondhassa a ter­melőszövetkezet, függetlenül attól, hogy a tag tulajdonos. — Azt, hogy a tulajdonost a tulajdonában végzendő munka jogától megfosszuk, egyszerűen szégyennek mi­nősítem. Ilyen nincs, ezt egy kultúráltam nem engedheti meg magának, és nincs is hozzá joga, nincs erkölcsi alapja. Tehát azt, hogy a tulajdonosoknak a tulajdo­nukban munkavégzési lehe­tőséget kell adni, én abszo­lút törvénynek tekintem, megmásíthatatlannak. A kö­zösség dönthet úgy, hogy ke­vesebb, vagy több munkát, kisebb, vagy nagyobb mun­kadíjazási formákat léptet életbe, és még sok minden­ben dönthet, de abban, hogy a tulajdonából a tulajdo­nost elzavarja, nem dönt­het. Még egyszer mondom, ez mély szégyene volna a mozgalomnak, amelyik saj­nos egyre több nem mozgal­mi jegyet is hordoz. Ügy lá­tom, a szövetkezeti törvény tervezete éppenhogy vissza akarja állítani a szövetkeze­tek lényegét, tehát azt, hogy ez a kollektíva a termelő emberek közössége, és ilyen értelemben ma a legköze­lebb áll mindenhez, amiről azt merjük mondani, hogy szocializmus. — Békés megye mezőgaz­dasági hozamai évek óta or­szágos viszonylatban az él­mezőnyben vannak, ugyan­akkor a hatékonysági muta­tókat figyelembe véve még a középmezőny szintjét sem érik el. Miben látja ennek az okát? — Először is Magyaror­szágnak nem a legjobb öko­lógiai adottságai vannak Bé­kés megyében, csak a me­gye egyes területeinek. Én, még kezdő kutató korom­ban, végeztem egy ökológiai összehasonlítást az akkori járások és városok között. A Békés megyei szeghalmi já­rás a legeslegutolsó volt a sorrendben. Tehát, a megyé­nek jeles hányada, körülbe­lül egyharmada nem tarto­zik az ökológiailag jó adott­ságú területek közé, vagy az időjárása, vagy a talajviszo­nyai, vagy a vízjárási vi­szonyai, vagy ezek együttes hatásai miatt. Ráadásul az agrárolló Békés megyét sok­kal jobban sújtja, mint más megyéket, mert itt a szántó­földi növénytermesztés a meghatározó, s ezt az ágaza­tot érinti legjobban az ipa­ri árak növekedése, Rákóczi Gabriella Fotó: Veress Erzsi Slágervirágok----­M int ahogy divatba jön a ruházkodásnál egy-egy új forma vagy szín, úgy jelenhet meg hétköznapi életünkben új színfoltként egy-egy di­vatos vágott vagy cserepes virág. Bár az előbbiek magas ára miatt egy­re inkább a tartós szobanövények divatja éli reneszánszát. A trópusok virágai beköltöztek lakásainkba. Megjelent a kókusz, ba­nd it, Yucca, ananász és sok más déli csoda. Száraz, központifútéses laká­sokban megfelelő párásítással kitűnően érzik magukat. Egy-két trópusi különlegesség ízlésesen összeválogatva nemcsak kellemes színfolt, de hasznos is, mivel az elhasznált széndioxidos levegőt ők tisztítják meg. Ami az embernek és állatnak „halálos” méreg, az számukra maga az élet! * A Békéscsabai Városgazdálkodási Vállalat központi kertészetének üvegházai is újabban egyre több délszaki növénynek adnak otthont, bár igaz, hogy csak átmenetileg. Az újjászervezett vállalat rugalmasan kö­vetvén az idők szavát, a legkülönbözőbb fajtájú cserepes virágok forgal­mazásával szélesítette a város virágboltjainak választékát, nem kis örö­met szerezve ezzel a város és a megye lakosainak. A férfiaknak sem okozhat ezek után nagy fejtörést a hasznos nőnapi meglepetés. RG Fotó: Veress Erzsi "í ve •:> ■ . . . r

Next

/
Thumbnails
Contents