Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
NÉPÚJSÁG 1988. február 24„ szerda Körkérdésünk Rendhagyó elnökségi ülés Van-e elég suszter a kaptafánál ? Kísérletek az úttörőmozgalomban Sárándi József cipészmester Békéscsabán a cipészszövetkezet 2. sz. javítórészlegében dolgozik Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) lást, sarokj a vitást, flekkelést stb. is vállalunk. Araink január elsejétől emelkedtek, ennek ellenére még mindig olcsóbb manapság egy cipőt vagy csizmát javítani, mint újat vásárolni. Néhány szolgáltatásunk ára: tűsarkú cipő javítása 46 forint, férficipő flekkelése (a sarokjavítás egyik fajtája) 56 forint. Ami igen drága, 300 forint, a bőrtalpalás. Ebben az árban viszont benne van egy pár cipő komplett javítása is. A vállalt munkákkal 2-3 nap alatt készülünk el. * * *. Szarvason nyolc cipész dolgozik, akik egyelőre győzik a munkát, de sokat mondó tény, hogy átlagéletkoruk 70 év körül van. Békés- szentandráson, Csabacsüdön, Kardoson és örménykúton egyáltalán nincs ilyen szakember, így a felsorolt, Szarvas környéki települések lakossága is a városba hordja a javítanivalót. A szarvasi cipészek gondjait — az említett elöregedésen kívül — két csoportba lehet sorolni. Ezek közül az egyiket az év elején hatályba lépett rendelkezések által előírt tetemes adminisztrációs munka okozza, emiatt két lábbeli javító fél évig szünetelteti is működését. A gondok másik csoportját az anyagellátás jelenti. A cipészeket a lakosság alaposan ellátja munkával, s többségük rövid határidőre vállalja el a javítást. — Ha tovább növelik az adminisztrációt — mondja Árvái János cipész —, a szakmánk még inkább hiányszakma lesz. A megrendelések pedig csak szaporodnak, máris érezni lehet például, hogy felment a gyerekcipők ára, mert sokan hoznak ilyen lábbelit is javítani, pedig erre tavaly alig volt példa. * * * Gyulán a Körösvidéki Cipész Szövetkezet javítórészlege mellett a városban 11 kisiparos tevékenykedik. Az utóbbiak 70-80 forintos órabérrel dolgozhatnak — attól függően, hogy van-e saját műhelyük, vagy csak a lakásukat használják. Iparengedélyhez nem nehéz jutni, mindössze kétéves szákmai gyakorlatot kell igazolni. E szolgáltatás jelenleg a városban jó, gond inkább a későbbiekben lesz, mert utánpótlás nemigen jelentkezik. A cipészszövetkezet Béke sugárúti javítórészlegében sűrűn nyílik az ajtó, jönnek az emberek, hozzák a női csizmákat sarkaltatni, a gyerek- és férficipőket talpaltatni, varratni. Mogyoróssv László részlegvezető nagy nyugalommal forgatja a viselt cipőket. Nyugdíjas férfi érkezik egy pár barna félcipővel. A talpakon forintos nagyságúak a lyukak. — Változtak az áraink — figyelmezteti a megrendelőt —, csak a talp 234 forintba kerül! Az idős férfi gondolkodik, de csak itthagyja. — A mai cipőárakhoz képest még így is megéri — mondja. — Csak azt sajnálom, hogy nem tartottam meg a nővérem férjének műhelyét ! — Ne sajnálja, uram! — válaszolja Mogyoróssy László. — Igen szerényen díjazott munka ez! — s mutatja az árlistát. — Egy talpa- láson, ami kb. egyórás munka, 21 forintért dolgozunk. A javítóműhelyben hárman dolgoznak. Naponta mintegy 30 pár cipőt hoznak az emberek, leggyakrabban sarkaltatni. Fennakadás nincs, a cipőket rövid határidővel vállalják. Az átvevőhely falán tábla, amely a gyors javításért járó díjakat tartalmazza. — Nemigen használjuk — nyugtázza pillantásomat a részlegvezető. — Áraink január 1-jétől 45 százalékkal emelkedtek, s még erre jöjjön rá a felár is? Aztán meg, ha kevés munkánk van, enélkül is megcsináljuk, ha meg sok, akkor úgysem győznénk... A megyei úttörőelnökség tegnap rendhagyó ülést tartott Békéscsabán a Vasutas Művelődési Házban. A testület tagjain és a meghívottakon kívül mintegy 50 érdeklődő úttörő-csapatvezető volt kíváncsi a tanácskozásra. Varga Sándor megyei úttörőelnök a résztvevőket köszöntve nem véletlenül jegyezte meg: a napirend meghirdetésekor az úttörő- elnökség kérte az úttörőcsapatokat, hogy tegyék lehetővé az érdeklődőknek a részvételt. De hangsúlyozták, hogy nem kötelezettségről van szó, hanem lehetőségről. Ha ilyen sokan éltek vele, akkor ez azt bizonyítja, hogy valóban érdekes és aktuális napirendet vitatnak meg, nevezetesen, a hagyományostól eltérő szerveződési kísérletek első Békés megyei tapasztalatait. Az úttörővezetők VIII. országos konferenciáján már megfogalmazódott az igény — amelyet a IX. konferencia megerősített —, hogy az A kereskedelmi ellenőrzések időszerű kérdéseiről rendezett országos tanácskozást kedden a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, közösen a Magyar Közgazdasági Társasággal. Az Építők székházában mintegy ezer belkereskedelmi szakember gyűlt össze, hogy meghallgassa az irányító és az ellenőrző szervek vezetőinek előadásait az ellenőrzés elméleti kérdéseiről, valamint a helyes gyakorlati módszerek kialakításáról. Andrikó Miklós kereskedelmi minisztériumi államtitkár bevezető előadásában elmondotta, hogy a vásárlók most igényesebbek a kereskedelemmel szemben, mint a korábbiakban, takarékosabbak lettek, nehezebben megszerzett jövedelmüket az árral arányos minőségű, jól használható termékre kívánják elkölteni. A kereskedeúttörőközösségekben kapjanak teret azok a kísérletek, próbálkozások, amelyek az úttörőcsapatokban hatékonyabb munkát eredményeznek. Egyre több úttörőcsapat felismerte, hogy a hagyományos közösségi szervezet miatt a tevékenységi lehetőségeik beszűkültek, az úttörő- mozgalom több eleme egy- egy adott iskolában formálissá, üressé vált. S hogy mit lehet ez ellen tenni, hogyan lehet az úttörőmozgalmat a gyerekek számára vonzóvá tenni, arról próbáltak egyfajta helyzetképet kialakítani a résztvevők. Napjainkban megyénkben 14 úttörőcsapat van, ahol valamilyen formában megkísérlik a tartalmi és szervezeti megújulást, közülük négyről hangzott el tájékoztató. Hangyási Lajos, az új- kígyósi úttörőcsapat csapat- vezetője, Urbancsik András, a dévaványai Gábor Áron úttörőcsapat vezetője és Veress László, a békéscsabai Vasutas Művelődési Ház lem feladata, hogy ennek eleget tegyen. A kiegyensúlyozott áruellátás a kormány stabilizációs programjának szerves része, sőt a politikai stabilitás elengedhetetlen feltétele. A megfelelő árukínálatot a kereskedelem körültekintő beszerzési politikával tudja biztosítani, ami jelenleg különösen nehéz feladat, hiszen a várható igényeket kiszámítani meglehetősen nehéz. Az eddigieknél nagyobb rugalmasságra van szükség mind a beszerzésben, mind /a kínálat formálásában. / nagyon fontos a^mipar^-a mezőgazdaság és a kereskedelem együttműködésének javítása. A nagyobb feladatok megkívánják az ellenőrzés egy- egy folyamatának felülvizsgálatát is. A kormányzat célja, hogy a mai követelményekhez jól igazodó ellenőrzési szervezet alakuljon ki, mert a korszerű iráúttörőcsapatának vezetője számolt be kezdeti tapasztalatairól. Valamennyi úttörőcsapatban az elsődleges cél az volt, hogy a mozgalmon belül minden gyermek megtalálja a helyét valamely közösségben és kialakuljon a tanulókban az általánosnál erősebb érzelmi kötődés. A videofilmek bemutatása és a vita után Varga Sándor a következőket mondta: — Az itt megismertek mindössze arra adnak példát, hogy az úttörőmozgalomnak a gyerekek igényeihez alakuló szervezeti formát kell kialakítania. De természetesen szó sincs arról, hogy ezentúl minden úttörőcsapat ezeket másolja le. Mindössze ötleteket, tapasztalatokat, módszertani segítséget szerettünk volna adni ahhoz, hogy a helyi adottságokhoz igazodva hogyan tudjuk javítani munkánkat. nyitás a jövőben sem nélkülözheti a szigorú, szakszerű kontrollt. Ám nemcsak a rendelkezések ■ gyakorlati megvalósítását kell ellenőrizni, hanem azt is, hogy a rendeletek milyen hatással vannak a gazdaság fejlődésére, s a gyakorlati megvalósításkor milyen joghézagokra derül fény, egyáltalán végrehajthatók-e a rendelkezések. Az ellenőrzés tehát egyben a rendeletalkotók tevékenységét is kontroll alá veszi, s a gyakorlat próbakövén méri le annak hatékonyságát. Minden bizonnyal több időt igényelnek a közeljövőben az ellenőrzések, mint a korábbi rutinvizsgálatok, miközben jelentős többlet- munka terheli a vállalatokat is, például a számlázás rendjének változása, az adókkal kapcsolatos adminisztráció, vagy a készletnyilvántartások átalakítása. L. S. Napirenden a kereskedelmi ellenőrzések Bemutató foglalkozás a szlovák óvodában Szegedi művészek operaestje Békéscsabán Az utóbbi években egyre nagyobb a társadalmi igény az idegen nyelvek iránt. Szükség van világnyelveket beszélő szakemberekre, de fontos a nyelvtudás turistautakon is — nekünk, magyaroknak létkérdés. A nyugati nyelvek népszerűsége mellett mind többen látják be a szomszéd népek kultúrájának, nyelvének ismeretében rejlő lehetőségeket. Nemzetiségek lakta vidékeinken, .így megyénkben is a nyelvtudás különös hangsúlyt kap. Lehetőség és egyben kötelezettség: a nyelv elsajátítása, ápolása egyrészt a családi, nemzetiségi hagyományok őrzését, gondozását, másrészt viszont a magyar nyelv és kultúra mellett egy másik nyelvet, kultúrát, hidat jelent határainkon túlra, tehát több ismeretet, külön Szellemi gazdagságot. A Békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium célja, hogy „a szomszéd népek nyelvét művelt irodalmi és hiteles szaknyelvi szinten" beszélő diákokat képezzen. A gimnázium tananyaga megegyezik a többi gimnázium anyagával, de itt szlovákul tanítják a történelmet és a földrajzot, s természetesen a szlovák nyelvet és irodalmat. Az érettségi bizonyítvány egyenértékű a máshol szerzettekkel, illetve többletként nyelvvizsgát ad. Uhrin Erzsébet igazgató és Miklya Béláné igazgató- helyettes úgy vélik, szülők, pedagógusok keveset tudnak a megyében iskolájuk profiljáról. Ennek érdekében is szervezték azt a tegnapi bemutató foglalkozást a szlovák iskola egynyelvű kísérleti óvodájában, amelyre városi és városkörnyéki, a szlovák nyelvet tanító óvónőket hívták meg. — 1986—87-ig az általános iskolában 631, a középiskolában 630 diák végzett — tájékoztat az igazgatónő. — Az általános iskolásaink közül mindenkit felvettek valamilyen középiskolába. A gimnazisták 40 százaléka tanul tovább, s országos összehasonlításban ez nem rossz. A továbbtanulók 75 százaléka bölcsészkarra jelentkezik, 25 százaléka műszaki és agráregyetemekre. A gyerekek többsége nemzetiségi vonalon tanul tovább, hiszen szükség van a nemzetiségi értelmiségiekre, önkritikusan be kell vallanunk, hogy az utóbbi években csökkent a jelentkezők száma. Reméljük, a mostani negyedikesekkel már jobb lesz a helyzet. Olyan iskola vagyunk, mint a többi. Csak annyiban más. hogy nemzetiségi, mégiscsak gazdagabb egy kultúra ismeretével, egy nyelvvel, egy nép érzelem- és gondolatvilágával. A tanulást tekintve több teher, de ennyivel nagyobb nyereség is. * * * Nyelvoktatás és nemzetiségi hagyományok — a bemutató foglalkozás célja, hogy képet adjon az intézmény, az előkészítő óvoda munkájáról. Sztrunga Mi- hályné bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a gyerekeknek ismeretet, de főleg sze- retelet igyekeznek nyújtani; mert ebben a koriban a kicsik elsősorban erre vágynak. Játék, ének, mese — ezek a nyelvoktatás leggyakoribb formái a 6—14 éves, a tanulásra legfogékonyabb korban. Nézzük, élvezzük az óvodások foglalkozását. S csodáljuk, ahogyan Eperjesiné Cséffai Csilla óvónő a telet varázsolja ide, az ízlésesen, szépen díszített terembe, a gyerekek társaságába — ügyesen, kedvesen, vidáman. Kérdések, válaszok — csak szlovákul! A kicsik, akik otthon a családban kizárólag magyarul beszélnek, itt fél év, egy év alatt eljutnak odáig, hogy a foglalkozáson már egyetlen szó sem hangzik el magyarul. Játék, ének, mese — amiben a gyerekek örömmel vesznek részt, s csak a felnőttek tudják, hogy ezzel micsoda lehetőség nyílik meg a kis emberkék előtt! Niedzielsky Katalin A néhány évvel ezelőtt még rendszeresen sorra kerülő, az utóbbi időben azonban sajnálatosan megszűnő operaelőadások pótlására az Országos Filhacmónia tett kísérletet. Bérleti sorozatában hétfőn este — szegedi művészek közreműködésével — két népszerű Donizetti- vígopera részletei szerepeltek. Mind a Don Pasquale, mind pedig A szerelmi bájital a dalszínházak műsorában rendszeresen szereplő művek közé tartozik. Emellett — s jelen esetben ez sem mellékes szempont — kevés közreműködőt igénylő alkotások, így ezúttal is minden fontosabb szerep „kiosztható” volt a- négy szegedi művész között. Az est vidám, a két vígoperához illő alaphangulatát a Don Pasquale nyitánya adta meg. A Molnár László által vezényelt szegedi szimfonikusok teljesítményét — sajnos — néhány pontatlanság és elnagyolt megoldás némileg lerontotta. (A szerelmi bájital előjátéka esetében is tapasztaltunk hasonló jelenséget.) Iván Ildikó illúziót keltőén adta elő Norina nehéz, ko- loratorikus részleteket is tartalmazó híres kavatiná- ját, s dicséretesen helytállt az együttesekben is. Réti Csaba érdemes művész (aki nemrégiben ünnepelte szegedi tagságának negyedszázados jubileumát) különösen Nemorino románcának előadásával aratott sikert. Andrejcsik István és Kenes- sey Gábor — számos kisebb szerep eléneklése után — az utóbbi időben egyre foglal- koztatottabb művészei a szegedi operatársulatnak. A Legnagyobb elismerést (az est egyetlen, ismétlést is ki- kényszerítő vastapsát is) a Don Pasquale népszerű „hadaró” duettjének frappáns előadásával érdemelték, de megbízható közreműködői voltak a két kvartettnek is. Az énekesek kíséretét megbízhatóan látták el a szegedi szimfonikusok, s a vezénylő, Molnár László is megfelelő összhangot teremtett a szólisták és a zenekar között. összességében kellemes hangulatú estnek volt részese a közönség, azonban ez az alkalom is azokat igazolta, akik a teljes bemutatókat igénylik — a hangversenyszerű, részletekre épülő operaelőadások csak szükség- megoldást jelentenek. Reméljük, a jövőben — ha csak évi 1-2 alkalommal is — Békéscsabán is lesz operaelőadás. p j A foglalkozás kezdetén még volt egy kis szorongás ... Fotó: Gál Edit
