Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-23 / 45. szám
1988. február 23.. kedd o Kiléptek a konzorciumból lövőnk a biotechnológia ? A hazai személyautó-gyártásnak ma nincs realitása II Rába interjúja a Rába vezérigazgatójával Mint a rádió tegnap reggeli híradásából 'és a Népszabadság egy rövid írásából értesültünk, a győri Rába gyár, amely több hazai iparvállalattal és bankkal együtt tagja volt annak a konzorciumnak, amely a hazai személygépkocsi-gyártás előkészítésére jött létre, kilépett a vállalkozásból. |A hírt a Rába üzemi lapjának Horváth Edével, a gyár vezérigazgatójával készült interjúja alapján közölték. Olvasóink jobb tájékoztatása érdekében tegnap megkerestük az üzemi lap szerkesztőségét, ahonnan teljes terjedelemben megkaptuk — és itt közöljük — az érdekes interjút. i — Hosszú idő óta részt veszünk a hazai személygépkocsi-gyártás feltételeit vizsgáló munkálatokban, így a konzorciumban is — kezdte tájékoztatóját Horváth Ede vezérigazgató. — A vállalati közvélemény előtt ismeretes, hogy egyidejűleg többféle ajánlatot, lehetőséget vizsgáltunk és vizsgálunk. Ezek között vannak japán, amerikai, nyugat-európai, illetve szocialista országbeli autógyárak. Az együttműködési formák is többfélék, így a közös gyártástól az összeszerelésen keresztül a részegységgyártásig sokféle lehetőséget vizsgáltunk. — De a konzorcium egy közös vállalat létrehozásainak esélyeit mérlegeli, tehát egy körülbelül 50-60 ezres évi darabszámú kis kategóriájú autó gyártásáról lenne szó. Ennek a formának az esélyeit hogyan ítéli meg a Rába jelenleg? — Hogy az elején kezdjük: a mai magyar szabályozások keretei között nem látjuk reálisnak egy ilyen vegyes vállalat létrehozását. Ha egy üzlet nem áll meg a lábán, akkor abba nem szabad belefogni. Márpedig számításaink szerint az említett módon csak veszteségesen lehet megoldani a hazai személyautó-gyártást. A jövedelmezőség halvány reményét sem látjuk ebben. — Hallhatnánk a fő gazdasági indokokat? — Először is, az autógyártáshoz olyan technika kell, amelyek szocialista relációban nem szerezhetők be. Tehát konvertibilis deviza kell, mégpedig nagyon sok. Ha ez valakinek meglenne, akkor tovább nehezíti a helyzetet a jelenlegi hazai gazdasági szabályozástechnika. A mostani devizaárfolyam mellett e gépek — melyeket terhelne még 30 százalék vám. 10 százalék illeték, 25 százalék forgalmi adó — közel duplájába kerülnének. Utána következnek a gyártási költségek: az importálandó alkatrészek után újabb 18 százalék vámot kell fizetni, márpedig, ha az indulás utáni 5. évben sikerülne 50 százalékra csökkenteni egy nyugati személyautó importhányadát, az a magyar gazdaság csodája lenne. Ha most mindehhez hozzászámoljuk, hogy a Magyar—belga közös vállalat létrehozásával algatenyésztésre rendezkednek be a Csongrádi Állami Gazdaságban. Az előzményekről Köves Endre, az állami gazdaság igazgatója elmondta: a liége-i egyetem algatenyésztéssel foglalkozó kutatói, illetve a tenyésztői munkát több országban szervező, összehangoló belgiumi vállalat, a Bioprex szakemberei javasolták, hogy Csong- rád város határában hozzanak létre egy algatenyésztő telepet. Szerteágazó felmérés után esett a választás az gyártó a nyereség 50 százalékát be kell fizesse a költségvetésnek, a vevőt terheli a 25 százalékos forgalmi adó, sőt 1987 decembere óta egy külön jogszabály alapján az esetleg gyártandó magyar személygépkocsit darabonként 20 ezer forintos plusz fogyasztási adó, akkor világos, hogy a gyártási költségek és a fogyasztói ár közötti terhekkel együtt olyan drága autót gyártanánk, amire nem lehet ma Magyarországon fizetőképes kereslet. A jelenlegi szabályozási rendszerben a költségeket nem lehet úgy átrendezni, hogy olcsóbb legyen, másként pedig nem jövedelmező a gyártás. — A hazai gyártás hívei szerint a „magyar” autó tőkés exportja javíthatna devizamérlegünkön. Van ennek realitása? — Alapul véve mindazt a hátrányt, amivel indulnunk kellene egy ilyen kiélezett versenyben, tudni kell, hogy a világ autóiparában túltermelési válság van, jelentős többletkapacitások épültek ki. Jelenleg a meglévő autógyárak csupán mintegy 65- 7(1 százalékos terheléssel termelnek. Ehhez jön még a japán filozófia, mely szerint az exportveszteséget a belföldi vevővel fizettetik meg. Ezek után mindenki megválaszolhatja magának a kérdést: éppen egy olyan országból fognak majd licenc- autót venni konvertibilis devizáért, ahol még csak most kezdik a gyártást, nincs márka, szakmai kultúra, hagyomány? Ennek az elképzelésnek -semmi komoly realitása nincs. — És a szocialista autóiparral való együttműködés? — A szocialista országok mindegyikében mostanában jutottak egy olyan fokra, amikor erős fogyasztói nyomás nehezedik a gyártókra. Az autó luxuscikkből fogyasztási eszközzé válik. A mennyiségi igény növekedését mindenütt igyekeznek összekapcsolni egy minőségi javulást hozó típusváltással. Ehhez nekünk lehet csatlakozni, de soha nem feledkezhetünk meg két dologról: csak vállalati jövedelmezőség alapján nem ítélhető meg a helyzet, a hosszú távú együttműködéshez, in- vesztáláshoz kormányzati Alföldnek erre a részére, ahol rendkívül kedvezőek az éghajlati és egyéb természeti körülmények: az algatenyésztéshez nélkülözhetetlen. a sok napfény és az olcsó fűtési lehetőség. Csong- rádon a napsütéses órák száma évente átlagosan meghaladja a 2100-at. A közös beruházással — mintegy százmillió forint költséggel — létrehozandó ötezer négyzetméter alapterületű algatenyészet helyét a Csongrádi Állami Gazdaság kertészeti telepe« mellett jelölték ki, ahol egy 87 Celsius-fokos, garanciák kellenek, ugyanakkor a partnereknek is megvannak a maguk érdekei, melyek szerint számukra elsődleges az ő hazai piacuk ellátása. Ügy véljük, e területen is megvalósítható, járható útnak látszik bekapcsolódni a részegység, pontosabban főegységgyártásba, persze úgy, hogy azt teljes és nagy sorozatban csak egy helyen gyártsák. A sorozatnagyság ugyanis az autóiparban döntő tényező. És persze ebben az esetben is fontos feltétel a beruházási források megléte, ami nem korlátozódhat csupán az alkatrészgyártásra vagy ösz- szeszerelésre. Számításba kell venni az előgyártmá- nyokat szállító háttéripar fejlesztési igényeit is. Ez pedig sok-sok milliárdba kerül. — Mondhatjuk úgy, hogy meg lehet valósítani a hazai személygépkocsi-gyártást, de ennek ára, nagyon komoly ára van, amit valakinek meg kell fizetni? — Igen. Számításaink szerint egy 1000 köbcenti alatti kiskocsi fogyasztói ára megközelítené a négyszázezer forintot. Ezt csak akkor lehetne beilleszteni a hazai autóárakba, ha mondjuk egy Lada legalább ötszázezer lenne. Ez pedig képtelenség. — Ma a hazai fogyasztó nincs abban a helyzetben, hogy ezt megfizesse. De az ország költségvetése sem bír el ilyen terhet. Nem marad más, mint a vállalatok. Van-e erre forrásuk? — Nincs. A Rábának legalábbis nincs. 1984 körül kezdtük a VII. ötéves tervünk forráslehetőségeit vizsgálni. Azóta minden egyes újabb szabályozás — beleértve az 1988. évit is — csak szűkítette forrásainkat. Ugyanannyi munkával kevesebb fejlesztési lehetőségünk van, és arra nagy szükségünk van hagyományos 'gyártmányainknál. Ezekben nagy lehetőségeink vannak. Az elmúlt másfél évtizedben megismertek bennünket, a legnagyobb piacokon az USA-ban hosz- szú távú szerződéseink vannak. A legkeményebb piacon . nagy tapasztalatokra tettünk szert futóműveinkkel, s ennek eredményei kezdenek egyre jobban jelentkezni. Évente növeljük „zöld” dolláros exportunkat, s javul a devizaszaldónk is. Ilyen körülmények között egy új ágazat meghonosítása, amelynek gátja a magas fogyasztói árszint, a jövedelmezőség hiánya, és még beruházási források sincsenek hozzá — úgy gondoljuk —, nem reális alternatíva a Rába számára. Dusza András bővizű termálkút révén rendelkezésre áll a kellő hőenergia. Olyan algafajtát kívánnak tenyészteni, amely értékes fehérje- és vitaminanyagokat, főleg bétakarotint tartalmaz. Ez utóbbi a világpiacon keresett cikk; egyaránt felhasználják a gyógyászatban, a kozmetikai és az élelmiszeriparban. A szakemberek számítása szerint a beruházás költségei — melyeket fele-fele arányban visel a magyar és a belga fél — három éven belül megtérülnek. (Folytatás az 1. oldalról.) HARC A ROVAROK ELLEN Dr. Causz Jáúos, a rovargenetika biotechnológiai jelentőségéről szólt. Sokan úgy vélik — kezdte előadását —, hogy a bitechnológia fogja megoldani az emberiség összes problémáját. Tény, hogy a kemikáliákra alapozott évtizedes rovarvédelem a mezőgazdaságban egyre költségesebb, és a kártevők alkalmazkodóképessége miatt egyre nehezebb. Napjainkban csak a rezisztencia kialakulását, tehát a kártevők ellenállóképességének kifejlődését kísérő élettani folyamatok alapos tanulmányozása adhat lehetőséget a hatékony módszerek megvalósítására. A biotechnológiai rovar- védelemnek két területe ismert. Az egyik az úgynevezett klasszikus, melyet már régen is alkalmaztak az emberek. Minden élőlénynek van ellensége. Nyugaton már iparszerűen „állítják elő” az egyes kártevőknek megfelelő ellenséget. Hasonló módszer az USA-ban alkalmazott steril hím technika, melynek lényege, hogy a hím- egyedeket sugárdózissal kezelik, és azoknak nagyobb lesz a párzókedve. Ugyanakkor a termékenyülésből nem születik életképes utód, éppen a sugárkezelés miatt. Bár a módszernek veszélyei is vannak. Érdekes példaként említette az előadó, hogy Kaliforniában a mediterrán gyümölcslégy elleni sugárdózis alacsony volt és emiatt a legyek elszaporodtak, óriási károkat okozva a narancstermelőknek. A biológiai rovarvédelem modern ága a géntechnika. Létezik olyan talajlakó baktérium, mely a lepkékre és szúnyogokra mérgező anyagot termel. Ezt a tulajdonságot hordozó gént beültetik a növénybe és az önmaga állítja elő rovarellenségeinek a mérget. Űjabban rovarhormonok alkalmazásával is kísérleteznek. Az orvostudomány területén lenne ennek hihetetlen jelentősége. A japánok eljárást dolgoztak ki arra, hogyan lehet olcsó és tömeges interferont nyerni a rovarok génjeiből: az interferont termelő géneket átültetik a selyemhernyóba. Előadását azzal fejezte be, hogy a vegyszeres rovarvédelemmel ma már egyre több hasznos élőlényt irtunk ki. Az élővilág 5-10 milliós faja olyan genetikai potenciál a kutatóknak, melynek csökkenése veszélyezteti a genetikai kutatások «lőrehaladását. Tollexport A makói székhelyű Hun- garofeder Tollfeldolgozó Kft. az idén egymilliárd forint árbevételt tervez — 100 millió forinttal többet, mint tavaly —, s a termékeik 80 százalékát konvertibilis elszámolású piacon akarja eladni. .Az értékesebb áruk előállítása érdekében új tollmo- sodát szerelnek fel. Kétmillió forintos költséggel olyan tollosztályozó gépet -készítettek, amilyet 15 millió forint értékű devizáért tudtak volna csak beszerezni az NSZK-ból. Konfekciórészlegüket speciális varrógépekkel szerelték fel. A műszaki fejlesztés eredményeként az eddigi 30 százalék helyett már 60 százalékban mosottan értékesítik az idén a baromfifeldolgozó vállalatoktól vásárolt tollat; a mosott toll ára pedig egynegyedével több, mint a tisztítatlan árué. fllgatenyésztési tervek Csongrádon Magyar—belga közös vállalatot hoznak létre Tudományos tanácskozás Szarvason „ELRONTOTT” GÉNEK — ÁLLATNEMESÍTÉS Néhány évvel ezelőtt új időszámítás kezdődött az állat- és növénynemesítésben — kezdte előadását dr. Duda Ernő. Míg korábban az ember- szelektálta, válogatta a jobb termőképességű egye- deket, s ezeket termelte, tenyésztette tovább, addig napjainkban a molekuláris biológia szerepe jelentősen megnőtt. Régen véletlenül is létrejöttek a mutáció révén olyan példányok, amelyeknek több kedvező tulajdonsága volt. A mesterséges génbevitel lehetősége — amely alig néhány éves múltra tekint vissza — forradalmasította a nemesítést. A kutatók előtt olyan páratlan lehetőségek adódnak, mint például a növekedési hormon génjének felhasználása. A világban ma folyó ilyen irányú állattenyésztési kísérletek, a jobb takarmányértékesítést, az eddiginél kedvezőbb hús- és tejtermelést szolgálják. Az előadó kitért arra is: a szaporodásbiológiában szintén nagy változások tanúi lehetünk. Ausztráliában olyan juhfaj előállításán dolgoznak, amely gyakrabban párzik. mint elődei. Nyugat-Európában az utóbbi időben némiképp csökkent a marhahúsfogyasztás. Ennek oka: a marhahús magas koleszterintartalma, amely elősegíti a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását. A tudományos kutatóintézetekben génátültetésekkel most az alacsony koleszterinszintű marhahús előállításán dolgoznak. A szakemberek szerte a világban a virusre- zisztens állatok kialakításán is tevékenykednek. A szegedi kutató arról is beszélt: véleménye szerint 10-15 éven belül a mezőgazdaságban megjelenhetnek a tudósok által génátültetéssel létrehozott állatok. Dr. Soós József Üj mérőmódszerek lehetőségei a mezőgazdaság számára címmel tartott vetítéssel egybekötött előadást. Dr. Erdei László a növények tápanyagfelvételéről, míg dr. Mustárdy László egy napjainkban igen aktuális témáról, a kukorica szárazság- és hidegtűréséről beszélt. A gazdaságilag értékes új növényfajták biotechnológiai előállítási lehetőségeiről dr. Menczel László tájékoztatta az érdeklődőket. SZ. I.—R. G.—V. L. A biokertészetnek világszerte nagy jövője van. Ennek felismerésével hozták létre gilisztahumusz-előállító új üzemrészüket a Bélmegyeri Űjbarázda Termelőszövetkezetben. A műtrágyák savanyító hatásával ellentétben a gilisztahumusz semleges kémhatású és egy grammnyi mennyiség több milliard talajlakó baktériumot tartalmaz, amelyek jelenlétükkel javítják a talaj életét. Képünkön locsolják az ágyasokat a szövetkezet telepén Fotó: Veress Erzsi Sertéstartó kistenyésztök, figyelem! A Kardosi Egyetértés Mgtsz háztáji ágazata SÜLDÖFELVÁSÁRLÁST szervez 1988. évi átvételre a kardosi mérlegháznál. Súlykategória I. félév II. félév 15—25 kg 61,— Ft kg 58,— Ft. kg 26—35 kg 60,— Ft kg 56,50 Ft kg Felvilágosítás és szerződéskötés: kedden 14—16-ig, pénteken 10—16-ig a háztáji ágazati irodában. TERMELŐSZÖVETKEZETÜNK felajánlja szabad fóliaterületét paprika- és paradicsompalánta bérnevelésére Érdeklődni lehet: a 24-611-es és a 23-582-es telefonszámon.
