Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988, február 22., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Látogatóban az Országos Béketanács elnökénél Február 16-án Gyomaend- rőd párt-, állami és nép- í'rontvezetői látogatást tehettünk dr. Sztanyik B. Lászlónál, az Országos „Frédéric Joliot Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgatójánál. E találkozást mi kértük, kapcsolatot keresve az endrődi születésű és szülőfalujához ragaszkodó tudományos kutatóorvossal. Dolgozószobájában meny- nyezetig érő polcok, mindenütt könyvek, dossziék, lapok. íróasztalán mérhetetlenül sok irat. Szerény környezetében jóságos mosoly- lyal, meleg emberséggel fo1988. február 7-én a tv 2-es csatornáján láthattuk Juhász Judit műsorvezetővel a „Csengetés" című vitaműsort, mely meglódította az agyamat. Túlterheltek az iskolásaink, szétszórtak, s a fontosabb anyagokat sem tudják elsajátítani. Nincs gyerekkoruk, hiszen egész nap az iskolapadot nyüvik, keveset sportolnak, s az általános műveltségük mégis hagy kívánnivalót maga után. Mindenki elmondta a kerékasztalnál, s a riportokban a mondandóját, mint annyiszor, orvostól, pszichológustól, szociológustól, tanártól a gyerekekig bezárólag. Mondta mindenki a magáét, s a végén mégsem lettünk okosabbak. Kimondták, hogy helyre kellene állítani a család becsületét, s az anyáknak többet kellene otthon lenniük, mert ahogy most van, képtelenek a gyermeknevelésre. Az a kevés idő, melyet a család együtt tölt, az sem mindenütt idillikus. Házi munka, hajszolt- ság, s ha van egy üres óra, rohannak tv-t nézni, nincs beszélgetés, s a belső feszültség nő. A gyermek előtt nincs igazi családmodell. Anyjuk, apjuk rohan, néha az egyik jön, amikor a másik megy, s a ritkán együtt töltött idő is tele van le nem vezetett feszültséggel, mely leginkább a gyermeken csattan. A pénzéhség, a hajtás, az örökös ideg- feszültség, az olvkori szülői veszekedések — mindez nem gadott bennünket. Ügy terveztük, hogy csak rövid beszélgetésre vesszük igénybe a professzor idejét. Dr. Sztanyik B. László vendégmarasztaló kedvességének köszönhetően másfél órás meghitt, oldott beszélgetés bontakozott ki. Jóleső érzés volt számunkra széles körű, őszinte érdeklődése a szülőfalu mindennapi élete, kis és nagy gondjai iránt. Tudományos munkája iránt érdeklődve, utalt a csernobili katasztrófára, mely örök tanulság lehet a világ békeszerető közvéleményének. Az emberiség békéjét féltő okos szavait valami követésre méltó családmodell. A gyermek pedig szenvedő alanya a még együttlévő, de már sokszor diszharmonikus szülőkapcsolatoknak. Sokan a házasság elavultságát hangoztatják, de tud- nak-e jobbat javasolni? A szerelem megcsendesedik, olykor teljesen elmúlik. De meg kell maradnia egymás megbecsülésének. Sokan kilátásba helyezik az anvajo- gú társadalmat, ahol házasságon kívül, hol ettől, hol attól szülne az anya gyermeket. Ha ez bekövetkezne, az erkölcsi züllés legmélységesebb fenekére kerülnénk. Nem érv szerintem, hogy a házasság hazug, képmutatásra épülő intézmény. Nincs hiba nélküli ember, s így hiba nélküli intézmény sem létezik. Van még más baj is. Elveszítettük tűrőképességünket, kompromisz- szumkészségünket, pedig az egész élet végtelen kompromisszumkötések sorozata. Munkahelyünkön is alkalmazkodni kell, de családon belül nem tudunk, vagy nem akarunk. A fiataloknak rossz a házasságképletük. Csupa jót várnak, s amikor szemben találják magukat a bajokkal, ellentétes véleményekkel, rohannak válni. Ma is vannak szépen élő családok, ahol a gyermek is kiegyensúlyozott, s még a megnövekvő tananyaggal is elbír. Ezt bizonyítják a tv családi műsorai. Egy azonban biztos: a szülői háttérnevelés a hallgatva, már az Országos Béketanács elnöke szólt hozzánk. E hangulatot megragadva adtuk elő utunk fő célját. Tisztelettel hazahívtuk dr. Sztanyik B. Lászlót egy baráti találkozóra Gyomaendrőd lakosságával, s egy békegyűlés ünnepi szónokaként beszéljen nekünk a békéről. Válasza szívet melengető’ volt. „A szülőföld hívása megtisztelő, köszönöm, hazamegyek” — mondotta. Mi készülünk, a kedves vendégnek kijáró tisztelettel. Szabó Ignácné népfronttitkár, Gyomaendrőd legfontosabb a gyermekek részére. Azért említek háttérnevelést, mert nem mindig kell szóval nevelni a gyereket. A szülők viselkedése a legjobb nevelő magatartás, mely rögzül a gyerekekben. Furcsa, de szüleinket hibáikkal együtt el tudjuk fogadni, kevés kivétellel. Ugyanez nem mondható el mindig a házastársunkról. Valóban haldokolna a házasság, mint intézmény? — Nem hiszem. A jövő egészséges nemzedékének érdekében nem akarom hinni! Persze könnyű lenne kijelenteni, hogy a nők ne dolgozzanak! Csakhogy ebbe a nők nagy része nem menne bele. Főleg a tanultak nem. akik egzisztenciára törekednek. Ismerek ügyvédnőt, színésznőt, orvosnőt, aki remekül tudja egyeztetni hivatását és a gyermeknevelést. A fészek melege nemcsak a madárfiókáknak kell, de az embereknek is. Ne engedjük elillanni a családi boldogságot, károgó varjúk miatt! A házasság, mint intézmény, legalább száz éve haldoklik, de remélem a halott még sokáig várat magára. Hiszem, ahogyan az országnak jó munkalégkörre, úgy a családoknak is jó légkörre van szüksége. Bármit tegyünk meg gyermekeinkért, mert jövendő nemzedékünkért semmi nem lehet elég drága. A jövő nemzedék sorsa a mi kezünkben van, s ez alól senki nem vonhatja ki magát. Mi, valamennyien felelősséggel tartozunk a felnövekvő nemzedékért! Illyés Terézia, Gyula Kell a fészek melege! „Több utas nevében köszönöm” 0 Nyisztor család köszöneté Köszönetét mondunk a szervezőknek, rendezőknek, táncosodnak, zenészeknek és a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának, hogy január 30-án este eljöttek megemlékezni az elmúlt évben elhunyt Nyisztor György táncosra és Kovács Tivadar zenészre. A családtagoknak szomorú este volt, de a bemutatott műsor — színpompás, színvonalas, szép magyar, román, méhkeréki táncok — kissé enyhített fájdalmunkon. Ügy érezzük, felejthetetlen este marad mindenki számára. Nagybátyám özvegye, a Nyisztor család és a Kovács család nevében: Nyisztor János, Gyula Az a véleményem, hogy jó dolgokról szívesebben olvasnak az emberek, mint rosszról. Kiváltképpen jó olyasmiről jót hallani, amiről inkább kritika hangzik el. Többek között ilyen a helyi autóbusz-közlekedés is. A minap jóleső érzéssel olvastam a 10-es járaton történt emberi megnyilvánulásról. Lekötelezettség nélkül bővítem a fenti esetet egy újabbal, ami 1988. február ló-én történt Békéscsabán a Szabadság térről induló 17- es autóbusz 19.35-ös járatán. Miután mindenki felszállt és bezáródtak az ajtók, megszólalt a hangszóró. A vezető meleg hangon jó estét kívánt az utasoknak és közölte a következő megállót. A megállókat mindig jó előre bemondta, és udvariasan figyelmeztette az ajtókhoz közel állókat a veszélyre. A leszállóktól pedig egy „Viszontlátásra!” köszönéssel búcsúzott. Mondanom sem kell talán, hogy a meglepetéstől nem tudtunk hova lenni. A fülünknek nem akartunk hinni, hogy van ilyen is. Ez igaz — vagy álom? Legszívesebben odamentünk volna a fiatalemberhez, és megköszöntük volna neki ezt a ritka kedves emberi gesztust. Végül is nem mentünk oda, de úgy gondolom, az eset és a köszönet kifejezése megérdemli a sajtó nyilvánosságát. A vezető nevét nem tudom, de az általa vezetett autóbusz rendszámát igen: BZ 34-59. Több utas nevében köszönöm és kívánom a vezetőnek, hogy jó egészségben vezessen sok százezer kilométert balesetmentesen. Mitykó Mihály, Békéscsaba Bár már az elmúlt évben megnyitotta kapuit Gyulán a húsipari üzemtörténeti gyűjtemény, csak az elmúlt napokban érkezett meg a hivatalos engedélyezési okirat, amellyel most már láthatóvá válik a nagyközönség számára is. Amint azt Szigheti Attilától, a gyűjtemény kezelőjétől megtudtuk, a sok érdekes látnivalót, múlt századbeli eszközöket és hús- feldolgozó gépeket, hentesüzletek tartozékait hétfőn, szerdán és pénteken 9-től 12-ig látogathatják az érdeklődők Fotó: Béla Ottó Válaszolt az illetékes Visszhang „A HÉT-ben láttuk, megkérdeztük: hol létesüljön a nemzeti emlékmű?” — olvashattuk nemrégiben a Népújságban. Erre a kérdésre egy felelet lehetséges: ott, ahol 1848-ban a magyar honvédtisztek az orosz cári csapatok előtt a fegyvert lerakták, és az osztrák csapatoknak átadták, akik Gyuláról a vesztőhelyre, Aradra hajtották őket, a kilenc tábornokot, és ott kivégezték. Ez volt az utolsó útjuk. Az emlékműnek legméltóbb helye Gyulán a vár és a kastély közötti téren lenne, ahol a tragédia megtörtént. Abonyi György, Gyula Csehszlovákiában jártunk Csapatunkban ebben az évben is lehetőség nyílt arra, hogy 30 pajtás elutazhasson Csehszlovákiába, a Kassa melletti Bukovecre síelni. Ezeket a gyerekeket a rajok választották ki. Sajnos, a megérkezésünk után két nappal elolvadt a hó, így időnk nagyobb részét kirándulással, városnézéssel töltöttük el. Bukovec Kassától 30 kilométernyire, az Ida völgyében fekszik. A gyönyörű kilátásról és strandfürdőjéről híres. Található itt egy duzzasztott tó is. Részt vettünk egy egész napos kiránduláson is, amelynek célja a Magas- Tátra volt, de útközben Eperjesen, Lőcsén, Poprá- don, Késmárkon is megálltunk. Az utóbbi városban található a híres kuruc vezér, Thököly Imre sírja is. Egyik délután ellátogattunk Herlányba, ahol Európa egyedüli olyan gejzíre található, amelynek pontosan ki lehet számolni a kitörési idejét. Utolsó este vidám vetélkedőt rendeztünk, amit a lányok nyertek meg. Nagyon jól éreztük magunkat, csak azt sajnáljuk, hogy az időjárás nem kedvezett nekünk. Csőre Tünde, 1909. sz. Dózsa György Úttörőcsapat, Gyomaendrőd Szerkesztői üzenetek Kovács Attiláné, Orosháza: Mivel a családi pótlékot a munkáltató fizeti a dolgozójának, javasoljuk, hogy kérésükkel forduljanak a munkaadójukhoz. „Kilenc nyugdíjas”, Békéscsaba: Sajnáljuk, hogy nem írtak nevet és elmet, ráadásul több fontos adat is hiányzik a levélből. így nem tudunk segíteni, illetve a szóban forgó ügyben tájékoztatást kérni. Lapjuk 1988. február 15-i számában jelent meg Heller Ferenc csorvási olvasó levele, „Piszkos várótermek” címmel. Ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Sajnálatos, hogy a T. levélíró az orosházi állomáson szezett tapasztalatait általánosítja az egész állomásra, beleértve az ottani üzletünket is. Bizonyára kedvezőtlen észrevételei befolyásolták abban, hogy kellő megfigyelés nélkül minősítette üzletünket cigarettafüstösnek, s nehezményezte az élelmiszer-értékesítés körülményeit. Tény és való, mind az étterem, mind a büfé kicsi — de ami a lényeg! az üzlet lassan már 10 éve nemdohányzó, s ezzel az intézkedésünkkel az utazók, vendégek elismerését is sikerült kivívnunk, arról nem is beszélve, hogy kis üzletünk dolgozói kollektívája mindent elkövet annak érdekében, hogy üzletünk tisztaságával, rendjével, belső környezeti kultúrájával üde színfoltja legyen az állomásnak, megfelelő körülményeket biztosítva vendégeinknek a rendelkezésre álló csekély alapterületen is. Az élelmiszereket valóban nem fedetten tartjuk, ugyanis zárt vitrinből kínáljuk őket, részben szigetelve a helyiség légterétől, s alapvetően biztosítva, hogy a vendég láthassa is a termékeket, s • maga választhasson. Ahogy eddig, ezután is a vendégek érdekében kívánunk tevékenykedni, s üzletünk dolgozóival egyetemben az a véleményem, hogy ha a T. levélíró legközelebb alaposabban szemügyre veszi üzletünket, maga is belátja, hogy talán elhamarkodottan általánosított, alkotott véleményt igyekvő dolgozói kollektívánkról, üzletünkről. Szarvas Imréné területi igazgató, Utasellátó Vállalat Élenjáró MHSZ-kirendeltség Az MHSZ szeghalmi gépjárművezető-képző kirendeltsége évek hosszú sora óta foglalkozik a vonzáskörzetéhez tartozó községek és Szeghalom város polgárainak gépjárművezető-képzésével, elsősorban személy- gépkocsi, motorkerékpár és segédmotorkerékpár kategóriában. Ezáltal jelentős lakossági igényt elégít ki, és közmegelégedésre végzi ezt a munkát. Évente 800-850 ember tanul az MHSZ-nél, és szerez gépjárművezetői engedélyt. Korszerű kiképzőbázison folyik az oktatás, s a szemléltetéshez videót használnak. A gyakorlati képzésre jó műszaki állapotú Zsiguli személygépkocsik állnak rendelkezésre. A ki- rendeltségen 6 fő állású oktató dolgozik Weigert Márton vezetésével. Tevékenységüket több társadalmi oktató segíti. Az általános fegyelmi helyzet jó, panasz munkájuk ellen nem érkezett. A kirendeltség részt vesz a sorkötelesek gépjárművezető-képzésében, ezzel a néphadsereg igényeit szolgálja. Az elméleti és gyakorlati oktatás színvonala sokat javult. Egyre kevesebben kerülnek pótvizsgára. A kirendeltség dolgozói mindent megtesznek azért, hogy aki elkezdte a tanfolyamot, sikeresen be is fejezze. Az MHSZ-ben indított szocialista versenymozgalom keretén belül a szeghalmi kirendeltség az 1987-es eredményeik alapján elnyerte az „Élenjáró” címet, és a vele járó százezer forintot, melyet Szeghalmon rutinpálya építésére használnak fel. Az MHSZ szeghalmi területi vezetőségéhez tartozó klubok közül kétszeres élenjáró lett a körösladányi honvédelmi klub. Élenjáró címet kapott a szeghalmi rádiós klub, mely az idén ünnepli 20 éves megalakulási évfordulóját. A megyei titkár elismerő oklevelét kapta a Szeghalmi Állami Gazdaság és Körösújfalu honvédelmi klubja. Segítőkész kondoros! iskolások A közelmúltban a kondorosi vas-műszaki üzletben vásároltam egy asztalt. A pénztáros hölgy, miután segített föltenni egy kölcsönkért bicikli ülésére, a biciklit taszítva megindultam a kondorosi szódás kisiparos lakása felé, mivel vállalta, hogy kiszállítja a bútort Hunyára, ahol lakom. Mikor megindultam, az asztal ugyancsak lekívánkozott a bicikliülésről. A lába is mindjárt a földhöz ért, hol az egyik, hol a másik oldalt. Kb. 30 métert tettem meg, amikor egy iskolához értem, ahonnan akkor sereglettek ki a gyerekek. A tanításnak akkor volt vége, indultak hazafelé. Amikor hátranéztem, arra lettem figyelmes, hogy az iskola tanárnője még kinn állt a Járdán, majd a csoportból kivált három gyerek utánam sietett. Illedelmesen köszöntöttek, majd megfogták az asztal mindkét oldalát és tartották mindaddig, amíg a szódavízkészítő házához nem értünk. Én meghatódva köszöntem meg a gyerekeknek a segítőkészséget. Szeretnék a sajtón keresztül is köszönetét mondani nekik. Nemcsak nekik, hanem az őket tanító és nevelő tanárnőnek is, amiért udvariasságra és segítőkészségre neveli a gyerekeket. Hanyecz Miklós nyugdíjas, Hunya
