Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-19 / 42. szám
1988. február 19., péntek ■KI 3d Ultira Befejeződött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Forradalmi átalakítás és ideológiai megújulás Mihail Gorbacsov beszéde Új gondolkodásmód (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió leszerelési kezdeményezései, más külpolitikai lépései immár nem rögtönzések, vagy válaszreakciók a Nyugat politikai lépéseire — mint erre koA múlt tapasztalatait és tanulságait vizsgálva azt ■ a feladatot tűzték ki, hogy megértsék a szovjet társadalom helyzetét és ugyanígy vetették fel a kérdést nemzetközi vonatkozásban is: megérteni és megismerni az országot körülvevő világot. — Objektív elemzés alapján vontuk le a következtetést, hogy szükségessé vált az átalakítás és az új politikai gondolkodásmód. Ezzel áttörést értünk el korunk valóságának tudományos megismerésében, s ez újszerű és dinamikus politikában testesül meg — hangsúlyozta Gorbacsov. A szerződés mutatója annak a szintnek, amelyre a béke erői felemelkedtek és jelzi azt is, hogy az új gondolkodásmód nemcsak az agyakban uralkodik, hanem hat már a világpolitikában is. A szerződés kidolgozása tanulságos a felhalmozott tapasztalatok szempontjából. A szerződés aláírása azonban nem adhat tápot az önmegnyugtatásra: a megállapodás a leszerelésért és a békéért folytatott küzdelem — egyebek között az ideológiai harc — új szakaszát nyitotta meg — mondta. A szovjet vezető utalt a NATO „kompenzációs” terveire és arra, hogy Londonból, Párizsból és a brüsszeli központból ismételten nemmel válaszoltak a nukleáris fegyverzet leszerelésére, még akkor is, ha arra csak a távolabbi jövőben kerülne sor. A KHR—HHR- szerződés elismerő méltatása mellett olyan hangok is hallatszanak, hogy Francia- ország és Anglia egyáltalán nem kívánja megszüntetni nukleáris fegyverzetének növelését. Sőt, a szerződés aláírása után a NATO-tag- államok fokozott aktivitást mutatnak a két- és többoldalú katonai integrációban. Fokozódott az a törekvés, hogy az átalakítás és leszerelés kérdéseivel kapcsoAz erőpolitikán alapuló katonai doktrínával szembe mi az érdekek egyensúlyát és a kölcsönös, egyenlő biztonság felfogását állítjuk. Az eltérő rendszerű államok normális, tárgyszerű kapcsolataira van szükség, de a demokratikus törekvésekkel ütközik az antikommu- nizmus gyakorlata. A mai bonyolult világpolitikai folyamatok nagyságrendileg megnövelték a Szovjetuniónak nemcsak politikai, hanem elméleti felelősségét is — állapította meg a főtitkár. — A marxisták és ideológiai ellenfeleik számára ma egyaránt felvetődő elméleti kérdés az osztályjellegű és az egész emberiséget érintő érdekek egyeztetése a világ fejlesztésében, következésképpen a politikában. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján elhangzott beszéd tartalmazta az ezzel kapcsolatos elvi jelentőségű megállapításokat. Kijelölte a rábban gyakran volt példa —, hanem tudományosan, hosszú távra szilárdan megalapozottak, jelentette ki Mihail Gorbacsov. A főtitkár beszédében az átalakítás ideológiájának nemzetközi vonatkozásait is elemezte. latos ideológiai harcot a Szovjetunió területére, vigyék át. A nyugati rádióállomások provokációs koholmányokat terjesztenek a szovjet társadalomban kiéleződő küzdelemről, a szovjet vezetésről, s arról, hogy már létrejött és terebélyesedik az átalakítás és az SZKP külpolitikájának „ellenzéke”. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: a rádióállomások nyugtalanságának nemcsak az az oka, hogy a leszerelés fenyegeti a katonai-ipari komplexum profitját, de megijeszti őket az is, hogy újólag növekszik a rokon- szenv országunk iránt, hogy zajlik a Szovjetunió új „felfedezése”. Mindez aláássa az ..ellenségképet”, ezzel pedig a szovjetellenes, imperialista politika ideológiai alapjait — jelentette ki. Az afgán probléma megoldásával kapcsolatban Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy az SZKP 1985 áprilisi ülése után a Politikai Bizottság szigorú elemzésnek vetette alá a helyzetet és keresni kezdte a kiutat. A rendezés lehetőségei azután tárultak föl, hogy Afganisztánban 1986 végén, Nadzsi- bullah vezetésével, valóban nemzeti erők kerültek a politika előterébe. Létrejöttek a konfliktus rendezésének külső feltételei is, úgy, hogy Afganisztán független, semleges és el nem kötelezett állam legyen, megfelelve az afgán nép és a Szovjetunió érdekeinek. Mindent összevetve azt kell mondani, hogy az új, gondolkodásmód új problémáinak tudományos kidolgozása és azok • ideológiai megalapozása is még a kezdeti szakaszban van. Éppen ezért megteremtjük az ösz- szes szükséges feltételt ahhoz, hogy alapvetően megemeljük a külpolitikával, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó felvilágosító és kommentátori munka színvonalát. különböző társadalmi rendszerek versengésének kritériumait. A szovjet társadalomtudomány megkezdte a mai kor sajátosságainak és alapvető jellemzőinek bátrabb elemezését. A nemzetközi közvélemény hatalmas része tartja a Szovjetunióban megkezdett átalakítást az egész emberiség szempontjából kedvező folyamatnak. Ez a helyzet egyik oldala, amely közvetlen kapcsolatban van az emberi tényezővel, de gyökerei mélyen a mai világ objektív folyamataiban találhatók. A másik oldalt azok a fontos változások jelentik, amelyek a monopoltőke természetében és az általa irányított társadalomban mentek végbe. Sok országban továbbra is jelentős pszichológiai hatást gyakorolnak az emberek tudatára a fasizmus és a második világháború szörnyű tapasztalatai. Az új politikai gondolkodásmód az új realitások megértése. Az imperializmusról vallott lenini felfogásra épül, arra a lenini gondolatra, hogy az imperializmus „sohasem javul meg”. E kérdésben soha semmiféle illúziónk nem volt és nincs — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Az új gondolkodásmód központi magja az összembe- ri értékek új szerepének felismerése és kifejezése. Megsokszorozódott a tömegek szerepe, a demokratikus tényezők jelentősége az országon belül és a világpolitikában. El kell ismerni, hogy minden egyes népnek, minden egyes országnak joga van önállóan megválasztani társadalmi és politikai rendszerét. Nem szabad lebecsülni annak a jóakaratnak a jelentőségét, amelyről a Szovjetunió ad bizonyságot. Nem becsülhető le nemzetközi tevékenységünk új stílusa. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy őszintén lemondtunk arról, hogy ideológiai összefüggésbe ágyazzuk az államközi kapcsolatokat. Készek vagyunk kompromisszumokra az egyenlőség keretein belül, akkor, ha senki biztonsági érdekeit sem éri kár. Mivel ma az emberiség fennmaradása a fő kérdés, ez bizonyos határokat szab az imperializmus számára. A szocializmus, a demokrácia és a haladás erőinek legfontosabb feladata, hogy bővítsék és erősítsék a meglévő lehetőségeket, létrehozzák azokat az új körülményeket, amelyek közepette az imperializmus lehetőségeinek határt szabó keretek az agresz- szió és az intervenció erőinek számára áthatolhatatlan akadályokká válnak. A Szovjetunió a belső átalakítással hozza létre és erősíti ezeket a realitásokat. Minden külpolitikai eredményünk, sőt a béke megőrzése is végsősoron az átalakítás sikereiben, a párt és a nép Egyesekben felvetődik: nem távolodunk-e a szocializmus eszméitől, amikor új, szokatlan gazdálkodási formákat vezetünk be, nem vetjük-e revízió alá a marxista-leninista tanítást? Az átalakítás arra kötelez bennünket, hogy új módon átgondoljunk néhány már megszokottá vált elképzelést, a megtett és a még előttünk álló utat ösz- szevessük a haladásnak azokkal a kritériumaival. Egyeztetni kell gyakorlati tetteink irányát azokkal a fő útjelzőkkel, amelyek alapján már több mint egy évszázada tájékozódnak a kommunisták. ^ Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségre tesznek szert az ideológiai tevékenység problémái, a szocializmus és az átalakítás elméletének kérdései. Gyökeres változásokat kell elérnünk a termelő erőkben és a termelési viszonyokban, forradalmi módon meg kell újítani a társadalmi és politikai struktúrákat, növelni kell a társadalom eszmei és szellemi potenciálját. A szocializmus lényege a dolgozók hatalmának megszilárdításában, az ember, a munkásosztály, az egész nép javára történő munkálkodás elsőbbségében rejlik. Le kell számolni az ember társadalmi elidegenedettségével, eredményes munkájában gyökerezik. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a testület az átalakítás felelősségteljes időszakában ült össze, amikor a társadalmi élet demokratizálása és a gyökeres gazdasági reform megköveteli a párttól, hogy pontosan dolgozza ki munkaprogramját. Ezt tartja szem előtt a Politikai Bizottság a XIX. országos pártértekezlet koncepciójának kidolgozásakor. Az értekezletnek sok mindent meg kell határoznia a párt stratégiájából. A továbbiakban rámutatott: minden, ami az iskolával, az oktatással és a neveléssel összefügg, közvetlen kapcsolatban van a szocializmus fejlesztésével, az átalakítással, sőt annak legfőbb vonalába illeszkedik. Az ezzel kapcsolatos fő cél világos: a szovjet oktatást új minőségi szintre kell emelni. Most, amikor a párthatározatok megvalósításáért vívott harc döntő szakaszához jutottunk, amikor a peresztrojka a társadalom életének mind szélesebb rétegeit fogja át és az emberek tízmillióinak létfontosságú érdekeire hat ki, a változások az emberek tudatát, a társadalom és a munkahelyi közösségek állapotát érintik. A múltban az értékes emberek is valamiféleképpen hozzászoktak a hibákhoz és hiányosságokhoz, közömbösekké váltak velük szemben, társadalmi aktivitásuk alacsony szintű volt. Az átalakítás különösen megváltoztatja mindazok életét, akik nem a munkájuk alapján részesültek a javakból, rosszul dolgoztak, nem éltek becsületesen. Ebben a bonyolult politikai és ideológiai helyzetben kell ma cselekednünk. A pártnak gyakran a szó szoros értelmében harcolnia kell a termelésben és a szellemi életben megvalósítandó átalakításért. Sok évtized óta először érezzük a vélemények szocialista pluralizmusát. amely a kizsákmányoló társadalmakra jellemző, ahol az ember elidegenedett a hatalomtól, a termelő eszközöktől, munkájának eredményétől és a szellemi értékektől. Az októberi forradalom utat nyitott e feladat megoldásához. Pártunkat és népünket az elmúlt hetven évben a szocializmus eszméi lelkesítették, ezt a társadalmat építettük. Külső és belső okoknál fogva azonban nem tudtuk teljességei megvalósítani az új társadalom lenini elveit. Erősen akadályozta ezt a személyi kultusz, az irányításnak a harmincas években kialakult parancsuralmi rendszere, .a bürokratikus, dogmatikus és voluntarista torzulások, az önkény, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején pedig a kezdeményezőkészség hiánya és a megtorpanást eredményező fékező jelenségek. A szocializmustól, a marxizmus—leninizmustól, mindattól, amit a nép kivívott és létrehozott, egyetlen lépésnyire sem távolodtunk el. Határozottan megválunk viszont a dogmatikus, bürokratikus és voluntarista örökségtől, mivel annak semmi köze sincs a marxizmus—leninizmushoz, sem a valódi szocializmushoz. A történelmi kérdésekre áttérve a főtitkár hangsúlyozta: be kell mutatni, hogyan éltek, hogyan dolgoztak az emberek milliói, hogyan kapcsolódtak egymáshoz a győzelmek és a kudarcok, a felfedezések és a hibák, a dicsőséges és a tragikus események, a tömegek forradalmi lelkesedése és a szocialista törvényesség megsértése, sőt gyakran a bűncselekmények. Ugyanakkor el kell különíteni a szocializmus lényegi megnyilvánulásait a torzulásoktól, különbséget kell tenni az objektív okokból fakadó és a szubjektív tényezők által létrehozott jelenségek között. Sajnálatos, Sokat vesztettünk és vesztünk amiatt, hogy nem tudtuk teljesen felszabadítani a kezdeményező- és alkotó- készséget, erősíteni az emberek önállóságát. Ebben foglalható össze az átalakítás legnagyobb, legnehezebb, de egyben a legfontosabb feladata. A demokratizálás folyamata élesen felveti a törvények megtartásának kérdését társadalmunkban — folytatta Mihail Gorbacsov. Szilárdan követnünk kell azt az irányvonalat, amelynek célja az átalakítás mozgatórugóinak jogi megerősítése, s mindenekelőtt meg kell óvnunk a vállalati törvényt és a gazdasági reform más törvényeit attól, hogy mindenféle hatósági végrehajtási rendelkezésekkel és utasításokkal hígítsák fel őket. A kultúra kérdéseit érintve Mihail Gorbacsov kifejtette: a demokratizmus, az emberekbe vetett bizalom, a szokatlan jelenségek, az útkeresések iránti türelem, a hozzáértés, a jószándék, a kezdeményezőkészség és újszerűség ösztönzése, a tehetségek támogatása — ezek a pártmunka kulcsjelentöségű elvei a kultúra, az átalakítás szellemi szféráiban. A nép érdekei, a szocializmus érdekei képezik az átalakítás tájékozódási pontjait, egyebek között szellemi téren is. Minden eszközzel elő kell segítenünk a nemzeti kultúrák közötti kapcsolatok további bővülését, kölcsönös gazdagodásukat, felemelkedésüket és virágzásukat. A szovjet hazafisággal ösz- szeegveztethetetlen a nacionalizmus és a sovinizmus bármiféle megnyilvánulása. A jelenlegi szakaszban nagyon alaposan kell majd foglalkoznunk a nemzetiségi politikával, a Központi Bizottság egyik ülését a nemzetiségi politika problémáinak szenteljék. A gazdasági reform kérdéseit érintve a szónok hangsúlyozta, hogy az e téren jelentkező — szervesen összekapcsolódó és egységet képező — feladatokat sikeresen meg lehet oldani azon az úton, amelyen a vállalatok a gazdasági önelszámolás, rentabilitás, önfinanszírozás és önigazgatás elveire térnek át. Az országban a ’80-as évek kezdetére kialakult helyzetet elemezve Mihail Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy a gazdasági fejlődés üteme folyamatosan csökkent és kritikussá vált. Négy ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem gyakorlatilag nem nőtt, sőt, a ’80- as évek elején abszolút értékben még csökkent is. A gazdaság csak most indul növekedésnek egészséges alapokról. hogy ezt nem végezték el a XX. kongresszuson. Az átalakítás döntő kísérlet arra, hogy teljes mértékben helyreállítsuk a szocialista értékek hatalmas jelentőségét. A szocializmust meg kell szabadítani az emberte- len jelenségektől, amelyekkel megpróbálták azt helyettesíteni, fel kell szabadítani az ember alkotó erőit, teret kell nyitni a személyiség szellemi felvirágzásának. Az átalakítás céljai elérésének legfontosabb eszközeként a demokratizálást nevezte meg Mihail Gorbacsov. A kialakult helyzet hatalmas, emberfeletti erőfeszítéseket követel egyidejűleg két irányban is: a gyökeres gazdasági reform megvalósításában és a jelenlegi gazdasági helyzet javításában, lakosságunk napi szükségleteinek kielégítése érdekében — mondotta Mihail Gorbacsov, s a továbbiakban érintette az élelmiszer-ellátás kérdéseit, a lakáshelyzetet, valamint a lakossági szolgáltatások és az áruellátás problémáit is. Teljesen logikus, hogy ebben a folyamatban el kell jutnunk a politikai rendszer átalakításához is. Nem a jelenleg működő felcseréléséről van szó, hanem annak minőségileg új szerkezetekkel és elemekkel való bővítéséről. Erről már megkezdődött a széles körű vita. Politikai rendszerünk fejlődésének legfontosabb problémája olyan hatalmi és irányítási mechanizmus teremtése, amelyben pontosan működnék a hatékony demokratikus ellenőrzés, ^megfelelő jogi eljárások lennének kidolgozva, amelyek jelentősen csökkentenék vagy teljesen kizárnák a véletlen szerepét a legfontosabb politikai, állami kérdések eldöntésében, kizárnák a szubjektivizmus jelentőségét politikai rendszerünk minden szintjén. Mihail Gorbacsov kifejtette, hogy elsősorban a tanácsok szerepének alapvető növeléséről van szó. Korszerűsíteni kell a választási rendszert, átgondolni a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerepét, a politikai rendszer reformjának alapvető kérdése a párt- és állami szervek funkcióinak elhatárolása. Az átalakítás, a demokratizálás folyamatában a pártnak a szocializmus körülményei közötti tevékenységéről szóló lenini tanítást teljes mértékben fel kell tárni. Gyökeresen meg kell változtatni a társadalmi szervezetek munkájának tartalmát és módszereit. Közeledik a XIX. pártértekezlet időpontja: alapos elemzést kell készítenünk az átalakítás körülményei között eltelt három évről, eredményeiről, és különösen a vállalati törvény eddigi tapasztalatairól. Meg kell határozni, milyen utat tett meg és milyen irányban halad pártunk és társadalmunk, miután kibontakoztatta a demokratizálás folyamatait, megkezdte a gyökeres gazdasági reformot. Konkrét döntéseket kell hoznunk politikai rendszerünk tökéletesítéséről és a párt szerepéről, amely a politikai élcsapat az ország fejlődésének új szakaszában. Ezzel újabb, jelentős ösztönzést adunk forradalmi átalakításunknak — fejezte be beszédét Mihail Gorbacsov. „Megérteni és megismerni...” Kölcsönös, egyenlő biztonság Gyökeres változásokat kell elérni D demokratizmus egyenlő az emberekbe vetett bizalommal
