Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG 1988. február 18., csütörtök Gyopárosfiirdő — jelen és jövő Méhkeréken óvják a jövőt (Folytatás az 1. oldalról.) A bevezetőből megtudhatta az olvasó, hogy hajdanán, az 1910-es években még érvényesült a Gyopá- rosi tó vizének gyógyító hatása. A cikket tovább olvasva arról is tudomást szerezhetett, hogy a vízminőség tovább romlik, beláthatatlan következményeket vonva maga után. Mi a helyzet valójában? Létezik-e Gyopároson gyógyászati ellátás? — kérdésünkkel dr. Kovács László reu- matológust kerestük meg. — Jelenleg Gyopároson a kifejezetten gyógyfürdő céljára szolgáló medence nem üzemel, átalakítás alatt van. Az Orosházi Üveggyár és a Dunaújvárosi Vasmű támogatásával a medence tető- szerkezetét lecserélik, és egy teljesen fedett kupolát helyeznek rá. így lényegesen nagyobb lesz a belső tér. A munkálatokkal jól haladnak, három hónapon belül üzemel az új gyógymedence. Elsősorban a mozgás- szervi és gyulladásos betegségek kezelése történik majd Gyopároson. A víz alkalmas lesz gyógyászati panaszok orvoslására is. Vízalatti tornára és vízsugár- masszázsra is járhatnak ezután a beutaltak. Amíg a gyógymedence üzemel, addig a gyógyászati részen fizikoterápiás kezelést biztosítunk betegeink számára. Évente 20 ezer ember fordul meg nálunk. Ezért tervezzük egy nappali szanatórium létrehozását, 10-15 ággyal. * * * Gyopárosfürdő nemcsak a mozgásszervi és gyulladásos betegségekben szenvedő emberek Mekkája, hanem a pihenni, strandolni vágyóké is. A turistahadat és a strandolni vágyókat viszont kevés és nívótlan szálláshely várja. Evés-ivás ügyben az előbb megállapítás szó szerint ismételhető. Lassan közeleg a nyári szezon, amikor ezrek keresnek menedéket az árnyat adó gyo- párosi fák alatt, vagy az új versenymedence hús vizében. Mire számíthatnak ezek az emberek, ha netán megszomjaznak, megéheznek, elfáradnak, vagy éppen aludni szeretnének ? Kiss Sándor, az Orosháza és Vidéke Áfész kereskedelmi felvásárlási főosztályvezetője adott választ kérdésünkre. — A községi étterem, amelyet sokáig a vendéglátóipari vállalat üzemeltetett, jelenleg az áfész tulajdona. Gyopáros ellátásának javítása érdekében közös társadalmi összefogással — a város üzemeinek együttes, anyagi hozzájárulásával — kívánjuk felújítani a korszerű vendéglátás igényeit figyelembe véve. Szolgáltatásainkkal egyrészt a strand- vendégeket szeretnénk ellátni, másrészt, biztosítani akarunk a környék lakóinak egy kulturált, önmagában egyedi szórakozási lehetőséget. Az éttermi rekonstrukció mellett egy 24 szobás szállodai résszel is bővítjük az épületet, amely a turizmus igényeit elégítené ki. A tervek elkészültek, megvalósításuk viszont csak ösz- szefogással, anyagi és élőmunka segítségével lehetséges. Az áfész vezetői tisztában vannak azzal, hogy a helyi lakosokat és a vendégeket a tervekkel nem lehet „jóllakatni”, lépni kell. Koncepció tehát van, de muníció még hibádzik. Reméljük, nem sokáig. * * * A szép tervek után lássunk példát a megvalósulásra is. A Dunaújvárosi Vasmű üdülője 17 éve magasodik az őspark közepén. Egy év alatt körülbelül háromezer pihenni vágyó kohász tölti itt szabadságát. Balogh Katalin üdülővezető egy álom valóra válásáról számolt be. — 1985-ben a vasmű megvette az üdülő szomszédságában lévő Napsugár Szállót azzal a céllal, hogy a beutaltakat kulturáltabb környezetben tudjuk ellátni. A jelenlegi üdülőnk 17 éve épült, az akkor modem épület bizony mára elavult. Nagy gondot jelentett, hogy eddig egy helyiség szolgált étterem- és előadóteremként. Kellemetlen volt az ételszag, ami egy-egy tanácskozást körbelengett. Ezért rendbe hozattuk a Napsu- gárt, vigyázva arra, hogy eredetisége megmaradjon. Nem műemlék az épület, de tükrözi a régi Gyopáros arculatát. Nem volt olcsó mulatság, 8 millió forintba került. A nagy konferenciaterem mellett — ami nyáron táncteremként funkcionál majd — kiszolgálóegységek, játékterem, tévés szoba, gyermekjátszó várja az idelátogatókat. Elképzeléseink között szerepel olyan terv is, hogy őszi-téli szezonban másoknak is bérbe adjuk a létesítményt bentlakásos továbbképzések céljaira. Az átadást húsvétra tervezzük. * * * Gyopáros kapcsán is többször előtérbe került a pénz és a pénzhiány. Ez sajnos, valóság. Ám bizonyos, hogy ezért a gyógyfürdőért valami megmozdult. Az elszántság, a tettrekészség a minimális anyagiakkal is eredményt ígér. Nem látványos, ugrásszerű fejlődést, hanem a kis lépések módszerével kidolgozott előbbre jutást remélik a szakemberek. Cs. I. Amikor Méhkerék mozgalmi életéről tájékozódtam, az ottaniakat a következő módon jellemezték: „A taggyűléseket az esti órákban rendezik, előfordul, hogy késnek, hiányoznak az emberek a munka miatt, de mindig van véleményük a napirendekről, s azt el is mondják. Azok az emberek féltik az ország sorsát, jövőjét, s teszik a magukét, hogy jobbra forduljanak a dolgok!” A közös nyelv összetartó erő Martyin Tivadar 1984-től a községi pártvezetőség titkára, végzettségét tekintve román—történelem szakos tanár. „Itt mindenkinek a szája a román nyelvre áll, őrizzük a nyelvi hagyományainkat — mondja. — Nem hiszem, hogy a határon túl élők szebben beszélik a közös nyelvünket, mint mi. Az, hogy összetartozó nép lakik errefelé, köztudott. A nemzetiségi politikát mi nemigen elemezzük errefelé, annyira természetes, hogy itt élünk és úgy élünk, mint egy átlagos magyar család.” Az is természetes, hogy a faluban mindenki mindenkit ismer. Sok a rokon. Az utcán hangos szóval köszöntik egymást az emberek. Ha valaki házat épít, nem ritkaság, hogy 30-40 a segítők száma. Amikor egy helyütt 10-15 kerékpárt lát az arra járó, ott bizonyosan zöldséget ültetnek, fóliáznak a családban, rokonok és barátok. Mesélik, hogy vagy 30 éve még megszólták, ha helybeli nem helybelivel házasodott. Ez a merevség ma már sokat oldódott. Igaz, az ide érkező házastársak alkalmazkodnak a környezet szokásaihoz, megtanulják a nyelvet is. Beszélgetünk a környezet hatásairól. Érdekes, hogy ezen a vidéken a hároméves kisgyereket az óvodában kell „szintre hozni” magyar nyelvből. Később mindkét nyelvet jól megtanulják és beszélik a gyerekek, amikor viszont elkerülnek itthonról (továbbtanulnak, más vidéken dolgoznak); kopik a román nyelvtudás. Hazatérve a visszailleszkedés ismét zökkenőmentes. Két alapszervezet, 125 tag Méhkeréken a két alapszervezetben 125 párttag dolgozik. Egyik alapszervezet a szakszövetkezeteké, a másik pedig területi. Ez utóbbiba tartoznak a tanács és intézményei, az áfész dolgozói, a pedagógusok, a njmgdíjasok. Kevés a nő a párttagok között, talán azért is, mert sokan otthon ténykednek. s a háztáji gazdálkodás elvonja őket a közélettől. A település munkahelyei, például a Téeszker irányítói figyelembe is vették a helyi jellegzetességeket, és például a zöldségszezonban rugalmas munkakezdést alkalmaznak. Hajnalban és este a háztájiban, napközben a munkahelyen dolgoznak meg igazán alaposan a pénzükért az emberek. A párttagkönyvek cseréjével kapcsolatos beszélgetéseken változatos véleményeket hallottak a vezetőségi tagok. Az emberek odafigyelnek az eseményekre, nem közömbösek, reagálásuk azonban nem mindig pozitív. Nyilvánosságot és nyíltságot várnak a különböző politikai-gazdasági és társadalmi kérdések megvitatásánál. A párt vezető szerepének elemzésekor felhívták arra a figyelmet, hogy nehéz helyzetünkért nemcsak a kommunisták felelősek, hanem a pártonkí- vüliek is. A tagság ennek ellenére bizakodó. A pártonkívüliek is felelősek Az idősebbek közül Csé- fán Gyuri bácsi így nyilatkozott: „Voltunk mi már nehezebb helyzetben, mégis kikerültünk belőle.” Goron Sándor, Dúró György, Száva Mihály a példamutatás erejét hangsúlyozták. Kritikusan beszélt Rúzsa Györgyné, Török Elek és Kozma János is. Felvetődött az értékválság kérdése: miért lehet példa a fiatalok előtt az ügyeskedők, hel.vezkedők magatartása, miért nem hatnak jobban rájuk a tapasztalt, vagy idős párttagok az agi- tációikkal? Hatan nem kívánták folytatni tagsági viszonyukat. Az indokok? Három idős ember életkorára, két nő az elfoglaltságára hivatkozott. Volt olyan kilépő, aki „nem erre gondolt", amikor párttag lett. A többség maradt. — Csak ennél rosszabb ne legyen, ezért egyformán felelős párttag és pártonkívü- li — mondták. A hét elején rendezték beszámoló taggyűlésüket a párttagok. Számot adott a vezetőség az éves munkáról, gazdaságirányító, községpolitikát befolyásoló elvi tevékenységéről. Nehéz idők jönnek a tanácsra, a fejlesztésekre. — Az okosan gazdálkodó tanács módszereit kell tovább gazdagítani — állapították meg. Tavaszra átalakul a pártvezetőség egy testületes pártbizottsággá, titkár- és vezetőségválasztást is tartanak. Martyin Tivadar erről tárgyilagosan tájékoztat: „Lehet, hogy ha akkor jön, mást talál majd a székemben. Szeretek tanítani. de a politikai munkát is meggyőződéssel végzem.” Elhiszem, csakúgy, mint azt, hogy tavasszal újra vele találkozom. Bede Zsóka Beszélgetés a „Barátság ’88” csapatgyakorlat résztvevőivel „Mint ismeretes, az érintett honvédelmi minisztériumok és az egyesített fegyveres erők törzse részéről kölcsönösen egy egyeztetett kiképzési tervnek megfelelően január 29-től február 6-ig hazánk dunántúli, a Balatontól északra eső katonai gyakorlóterein a Magyar Néphadsereg, a szovjet hadsereg és a csehszlovák néphadsereg kijelölt törzsei és csapatai — 13 ezer fő részvételével — „Barátság ’88” elnevezésű csapatgyakorlatot hajtanak végre.” — mondotta dr. Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár azon a sajtótájékoztatón, amelyet e gondosan előkészített „manőver” első napjaiban tartottak Budapesten. A gyakorlat főbb célkitűzéseiről, a személyi állomány összetételéről, a harc- járművek számáról, valamint a védelmi harc elgondolásairól annak Idején részletesen is tájékozódhatott a tömegkommunikációs eszközök révén az ország lakossága. Ismétlések helyett ezért jobbnak láttuk, ha az egyes mozzanatokban részt vett parancsnokok és Borállományú katonák közül néhányat megszólaltatunk. Békéscsabán a Nagy Sándor laktanya parancsnoki épületében az egyik délután gyűltünk össze rövid beszélgetésre. — Hogyan lehetne összegezni az eddigi tapasztalatokat? — A mi állományunk — kezdi a válaszadást Nagy László őrnagy, a helyőrség parancsnoka — azt nyújtotPillanatkép vagonírozás közben ta, amit a gyakorlatvezetőség elvárt tőle. Különben ezt állapították meg elöljáróink is, miután már értékelték tevékenységünket. Tekintettel arra, hogy téli időszakban került sor a csapatgyakorlatra, igen intenzíven kellett felkészülni a reánk váró tennivalókra. Ennek során alakulatunk katonái, parancsnokai számot adtak elméleti és gyakorlati ismereteikről; továbbá átvizsgálták, ellenőrizték a technikai eszközöket, valamint a különböző felszereléseket. Gondos előkészítést igényelt a vasúti szállítás megszervezése és lebonyolítása is. A gyakorlat ideje alatt pedig a rádióelektronikai biztosítás volt az alakulat fő feladata. Érdekesnek ígérkezett a törzs- munka sajátossága. Örömmel jelenthetem ki, hogy tudása legjavát adva mindenki igyekezett becsületesen helytállni, és a kapott parancsokat teljesíteni. Elsősorban ennek tudható be, hogy semmilyen rendkívüli esemény, így például baleset, vagy fegyelemsértés sem fordult elő a gyakorlat ideje alatt. — Milyenek voltak az utazás és az elhelyezés feltételei? — Az előkészítő csapat — feleli Jancsó Károly őrnagy — mindenről gondoskodott. Fűtött vasúti kocsikban utaztunk, és a tábori konyhán főzött ételeket akkor osztották ki, amikor a szerelvény hosszabb ideig állt egy-egy állomáson. A helyszínen már megérkezésünk előtt felverték a sátrakat, amelyekben dobkályhákkal fűtöttek. Szabad időben lehetőség nyílt televíziót nézni, rádiót hallgatni és újsáA „Barátság ’88” gyakorlaton Teszt vett csabai alakulat tisztjei és katonái Fotó: Kovács Erzsébet gokat olvasni. Ami az elhelyezési körletünket illeti, valamennyi feltételt biztosítottak részünkre. Mi viszont nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a környezetvédelmi előírásokat mindenki betartsa. — Az utazás mennyi időt vett igénybe? — Este 6 és 7 óra között indultunk el és másnap délelőtt 11 órára érkeztünk meg — veszi át a szót Lajtos Zoltán tizedes, aki egy Debrecen melletti faluból vonult be 18 hónappal ezelőtt. — Miután beértünk a táborba, azonnal hozzáfogtunk a technikai eszközök üzembe helyezéséhez és kipróbálásához. Azután meg olyan sok volt a feladat, hogy nem is jutott időnk a közelgő leszerelésünkre gondolni ... — Milyen volt a hangulat a táborban? — Azzal nem akadt probléma — válaszolja Köteles László honvéd. — Még az időjárás is kedvezett nekünk, leszámítva azt a pár napot, amikor az erős szél valósággal kifújta a sátrakból a meleget, és az eső is esett. Tudomásom szerint közülünk senki sem betegedett meg. — Az egész gyakorlat — teszi hozzá Nagy Sándor, az előbbi fiatal katonatársa — nemcsak nagy erőpróbát, hanem egymás jobb megismerését is jelentette számunkra. Nem volt olyan feszes a légkör, mint mondjuk egy laktanyában. Olykor azonban előfordult, hogy a harckocsik szétszaggatták a vezetékeket, amelyeknek összekötése nem kis fáradtságba került. — Milyen érzésekkel térnek vissza a civil életbe? — Ismereteim szerint — mondja Budai László szakaszvezető, aki az alapszervi KISZ-titkár tisztét is betölti — itt Békéscsabán jobb körülmények vannak, mint néhány más laktanyában. Ezért is örülök annak, hogy ebben a helyőrségben szolgálhattam le katonaidőmet. Emberségesen bántak velünk elöljáróink és készségesen segítettek nekünk. A sorkatonák között pedig szoros baráti kapcsolatok alakultak ki. Ügy hiszem, ezeket még inkább elmélyítette a mostani csapatgyakorlaton szerzett sok-sok közös élmény is. Bukovinszky István
