Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
NÉPÚJSÁG 1988. február 17., szerda Tájékoztató a kisszövetkezetekről A kisszövetkezeti mozgalom fejlődéséről, eredményeiről. problémáiról sajtó- tájékoztatót tartottak kedden az Okisz székházában. Elmondták, hogy az utóbbi években számottevően növekedett a kisszövetkezetek aránya, és részesedése a szövetkezetek együttes teljesítményéből. Az Okisz érdekképviseletébe tartozó szövetkezetek száma az elmúlt év végén 2864 volt, ebből 2228 kisszövetkezeti formában tevékenykedett; termelésük részaránya meghaladta a 40 százalékot. Az új adórendszer viszonylag kedvezőbb lehetőségeket teremt a kisszövetkezeti gazdálkodók részére, ennek eredményeként az év elején jelentős átalakulási folyamat indult meg a hagyományos, nagyobb létszámú szövetkezetek körében. A kisszövetkezeteknek ugyanis nem kell ellenértékadót fizetniük, nem vonatkozik rájuk a keresetszabályozás, központilag nem szabályozott a vezetői érdekeltség, beruházásaik után az általános forgalmi adót teljes egészében visszaigényelhetik, s az adóalapba nem számít bele az alkalmazottak bére. Az Okisz és a területi érdekképviseleti szervek szakmai tanácsadással, információk nyújtásával, anyagi támogatással segítik a kisszövetkezetek megalakulását, tevékenységük kibontakozását. Az országos tanács tavaly pályázatot írt ki kisszövetkezeteknek a közös pénzalapból nyújtható kölcsönök elnyerésére. A központi gazdaságfejlesztő programok megvalósítását szolgáló pályázatokra összesen több mint 210 millió forintos kölcsönt nyújtanak. Az ipari szövetkezeti mozgalom közös érdekét szolgáló fejlesztéséhez csaknem 38 millió forintos kölcsönnel járul hozzá az országos tanács. Az Okisz szándéka, hogy további segítséget nyújt e szervezetnek érdekeik jobb képviseletével, a szakmai információáramlás hatékonyabb megszervezésével is. Gépújdonságok az IKR-nél Csaknem egymilliárd forint értékű új berendezéssel bővül az idén a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR), valamint két és fél száz taggazdaságának gépparkja. A zömükben hazai gyártású eszközök a fő „rendszernövény” az elmúlt évinél 2-2,5 százalékkal nagyobb területen termesztendő kukorica eredményesebb termesztését segítik elő. Az új gépek között vannak az eddiginél nagyobb teljesítményű és megbízhatóbban működő talajművelő, vető- és betakarító eszközök; az IKR emellett gondoskodik arról, hogy az újabban termelésbe vont magas fehérjetartalmú takarmánynövények — a szója, a zöldborsó és a zöldbab — vető-, növényápoló és betakarító gépei is meglegyenek. A biztonságosabb termelés, az aszálykárok mérséklése és a hozamnövelés érdekében pedig 1988-ban újabb 10 000 hektáron teremti meg a közös vállalat taggazdaságaival együttműködve az öntözés feltételeit, gondoskodik az ehhez szükséges berendezésekről. Az IKR — költségtakarékossági meggondolásból — beszerzett több olyan új adaptert is. amely a meglévő gépekre szerelve az éddi- ginél több részmunkafolyamatot tesz lehetővé. Az egyik ilyen szerkezettel például takarékos vegyszerfelhasználással — olcsóbban, egyszersmind a környezetet kímélve — lehet permetezni. Húj, a fársing! Téltemető Eleken Ködös, zúzmarás volt a tegnapi reggel. A tél még nem akart búcsúzni Eleken sem, ahol pedig az emberek annak „temetésére” gyűltek. Gál Györgyék házában álarcosok, alakoskodók igyekeztek, hogy teljessé tegyék bo- hókás öltözéküket, kifessék arcukat, bevárják a lovasokat, végül elindulva a község utcáin, vidám kurjonga- tással, dudaszóval, ostorpat- togtatással űzzék el a. rossz időt, és köszöntsék a közelgő tavaszt, az új életet. A kis udvari szobában a házigazda egy korty pálinkával kínálja az érkezőket *— szükség is van erre, hiszen az álarcos felvonulók fél napot menetelnek a csípős időben. 9 órakor — hagyomány szerint — megérkeznek vidám zeneszóval a lovasok. Az egyik szekér mögé fakerékre menyasszony-vőle- gény-bábot kötöztek, Hansot és Krédlit, akiket majd este a felvonulást megkoronázó bálon tréfásan összeadnak. A gyülekező után elindul a 60-70 főnyi álarcos menet, hogy fénekestől felfordítsa a megszokott rendet. Megállítják a gépkocsikat, s az ablakokon benyúlnak az adományt kérő kezek. A jutalom egy-egy fánk a nyársról. Megrohamozzák az utcák járókelőit, s bemennek az óvodába, iskolába, a tanácselnökhöz és a határőrséghez. Senkit sem hagynak ki: táncra pörditik az anyókát, megsimogatják a gyerekarcokat, vesszővel meg- paskolják a szűkmarkúakat. „Le a téllel, éljen a tavasz! Az élet, a termékenység jelképei, a menyasszony-vőlegény bábpár Mindenkinek boldogságot! Zavarjuk el a telet, ne fázzanak az emberek! Húj, a fársing!” — kiáltozzák közben a rigmusokat. A művelődési ház vezetője, Topa \Sándorné évek óta segít a hagyomány ébrentartásában: — A betelepülő németek hozták magukkal — mondja —, s évszázadokon keresztül átadták az új generációnak ezt a szokást. A felvonulásra mindig húshagyó kedden kerül sor, a következő napon ugyanis elkezdődik a nagyböjt időszaka. Kedd éjfélig azonban a mulatságnak, evés-ivásnak van az ideje. Az alakoskodók által használt jelképrendszer olyan régi, hogy értelmüket alig tudjuk. A hagyományt azonban őrizzük, mert a falu népe nagyon várja ezt a napot! Az eleki farsangi felvonulás nem lett olyan híres, mint a sokácok mohácsi busójárása. Vajon, mi lehet az oka? Mindenesetre az eleki- ek, nemzetiségre való tekintet nélkül, magukénak érzik e szokást. Az önkéntes felvonulók szabadságot vesznek ki erre a napra, hogy a falubelieket megörvendeztessék. Az adományokat ösz- szegyűjtik, és bálát rendeznek belőle — maguknak és hozzátartozóiknak. Megérdemlik ... Sz. M. Telt ház az idősek klubjában Tíz óra múlt, fotel, heverő, szék, foglalt Tnár a bé- késcsabai Deák utcai idősek klubjában. A bejáratnál egy termetes néni nyögdécselve fűzi a cipőjét, mert itt ám kötelező a váltócipő. Érthető, hiszen védeni kell a társalgók tisztaságát, egymást megtisztelve is óvni a szőnyegeket, bútorokat. Igazán nem fényűző a berendezés, de gondos kezek nyoma a bútorok huzatán, a porszem nélküli tárgyakon, az idősek életét bemutató fotó- tablósoron. Gyulafalvi András bácsi vidám nótát játszik, Sternberg Ernő hangszerkészítő mester öreg tangóharmonikáján. Van, aki a sajtót böngészi, mások félmosollyal az ajkukon a zenét hallgatva kötnek, horgolnak. Schönberg Józsefné, Margit néni magyarázza, hogy fáslit „gyártanak” a fejlődő országok betegeinek, már szállítottak is tőlük. Margit néni gondozza a gyarapodó kézikönyvtárat: — A múltkor is kaptunk a megyei könyvtártól köteteket — újságolja örömmel. — Ajánlgatunk egymásnak könyveket, hazavisszük olvasni, mert itt együtt inkább beszélgetünk. n fiatalok nem érnek rá... Sándor néni kereskedőmúltjának élményeit meséli a mellette ülőknek. A „Mami”, a nyugdíjas, de gondozóként újra munkát vállaló, Nagy Jánosné kedves mosollyal nyugtatja a betegségéről panaszkodókat: — a Luther utcai óvodából mentem nyugdíjba — mondja —, most pedig a kortársaim és a még idősebbek között dolgozom. Szeretek itt lenni. — Hunyorítva néz fotós kolléganőmre: — Erzsiké, ki volt az óvónénije, olyan ismerős az arca? A pihenőszoba zsúfolt, nem is csoda, hiszen mindenki kedvence: Dayka Margit játszik a televízióban. „Várjuk már a tavaszt — súgja egy néni —, szeretünk a kertben a levegőn beszélgetni. A legtöbben itt vagyunk délelőttől délután négyig. Reggelizni, ebédelni lehet, és nem vagyunk egyedül. Aki nem bírja a közösséget, nem tud a többiekhez alkalmazkodni, az elmarad innen, vagy megváltozik. Sokunknak van gyereke, családja, de a fiatalok dolgoznak, nem érnek rá velünk beszélgetni. Én megértem.” Elmesélik még, hogy a négyes számú idősek klubjában Borsos Andrásné a vezető, és a gondozónők még arra is ügyelnek, hogy az étel melegen. gusztusosán kerüljön az asztalra. Palacsintával, tejberizzsel külön kedveskednek a klubtagoknak, s ezt az az ember értékeli igazán, aki ismeri az idősek érzékenységét, lelkivilágát. Kilenc gondozónő tartozik ide, a körzetvezető Surányi Tibornéval és a klubvezetővel együtt. A környékről, a hatodik kerületből, a Penza lakótelepről, de távolabbról is harminchét idős ember jár be naponta. Negyvenegy házi gondozotthoz hordják a reggelit, ebédet, ahol szükséges, takarítanak, mosnak a gondozónők. A klubban helyben lehet fürdeni, mosni a szórakozás mellett, s a közeli orvosi rendelő dolgozói is folyamatosan figyelnek az idős emberekre. Együtt az egészségügyi és a szociális szolgálat A megyeszékhelyen három gondozási körzetre osztották a várost, s ezek területi vezető gondozónője Mák Mi- hályné. A napokban beszélték meg munkatervüket a vezető gondozónőkkel, egyeztették, hogyan is lássák el szakfeladataikat: a házi gondozást, az idősek klubjainak működtetését, a szociális étkeztetést. Felmérték a város idős lakóinak helyzetét, a lakótelepeken és a tanyákon élőket, megnézték, kinek van szüksége segítségre. Egyre több a lakótelepeken az idős ember: a Penzán, a Kulichon, a Mokrin, sőt a Lencsésin is bőven van munkája a főállású és a tiszteletdíjas gondozónőknek. Találtak végleges, tarthatatlan helyzetben élőket, akiknek azonnali szociális otthoni elhelyezésre volt, vagy lenne szükségük. Olyanokat is, akik makacsul ragaszkodtak emberi mértékkel elviselhetetlen életformájukhoz, és olyanokat, akikkel gyermekeik szeretettel törődnek, csak éppen napközben (munkahelyi elfoglaltságuk miatt) nem tudják a mamának, tatának elvinni az ételt. Ilyenkor is a gondozónők segítségét kérik. A térítési díjak igazán megfizethetőek, még a kicsi nyugdíjból is, az idősek klubjának havi 150 forintos tagsági díját pedig ez évtől már nem kell fizetni. — össze kell fognia az egészségügyi szolgálatnak és a szociális gondozásnak — mondja dr. Juhász István városi főorvos. — Egymásnak szólnak a körzeti nővérek és a szociális gondozónők, ha olyan emberre találnak, ahol gyógyításra, vagy napi ellátásra van szükség. 1 Nagy gondjaink vannak még a város különböző területein azért, hogy idősek klubját alakítsunk például a Mokri lakótelepen (itt már körvonalazódik a megoldás), a Lencsésin és Gerlán. Nem hagyhatjuk magukra ezeket az embereket, óriási az igény a szociális gondoskodásra. A cél persze az, hogy az otthonukban, vagy ahhoz minél közelebb gondozzák őket. Nagyon sokan kérik az ebédhordást is. „Rázós” feladat a szociális gondozás A gondozónők a megmondhatói, hány családi perpatvarnál kellene döntőbírói szerepet vállalniuk, ezt persze nem teszik. Milyen gyakran kerülnek megalázó helyzetbe, olykor kiszolgáltatva negatív emberi tulajdonságoknak. Hányán vannak, akik egész életükben nem törődve másokkal, megöregedve, megrokkanva elvárják a törődést. Az eltartási szerződések sem mindig szerencsések, s ilyenkor, amíg a felek pereskednek, a gondozónő teszi a dolgát a vétlen, vagy nagyon is hibás idős ember körül. Munkájukat az emberiesség vezérli, és ez a lényeg. Békéscsabán a hét idősek klubja közül kettő szállást is ad: az Aradi és az Orosházi úti. Ezekből kellene több is, hiszen a megye- székhely szociális otthoni férőhelyeinek száma közismerten kevés. Aki pedig idősek klubjában lakik, annak az otthona megmarad, és bármikor hazamehet. A gondozónők nem ritkán tanácstalanok, és főnöküknek beszámolva kérdezik, mit tegyenek például ilyen esetekben: — Egy vak néninek ennivalója sincs, tüzelője sem. A környék vöröskeresztes aktívája szólt, hogy segítsünk. A néni a 2400 forintos járandóságából 2300-at rendszeresen odaad valakiknek, de azok nem gondozzák. Mégis bennük bízik. Mi csak azt kértük, hogy legalább az ingyen hozott ebédet egye meg. Nem hajlandó. A másik gondozottunk ül a pénzén, nem ad szénre, fára. pedig majd megfagy. A környezetében mindenkivel összeveszett, mindenkit elüldözött magától, a gondozónőt sem akarja beengedni a lakásba. Tehetetlenek vagyunk, visz- szavette a szociális otthoni elhelyezési kérelmét is. Vallásos a néni. talán megkérjük a tisztelendőt. segítsen, hátha neki sikerül rábeszélni .. . Az idősek gondozása nagyon nehéz feladat a családnak (a legtöbben valóban kötelességüknek érzik), s a társadalomnak is. A területi gondozói munkának mégis több a napfényes, mint az árnyoldala. Ezért vállalják a gondozónők és ezért jó hangulatúak általában az idősek klubjai. Bede Zsóka Szól a nóta a Deák utcai klubban Fotó: Kovács Erzsébet „Zavarjuk el a telet!”
