Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-16 / 39. szám
1 ^ 1 J * J 1 " 1988. február 16., kedd ,-------- ", ............ " | Bénító feszültségek a sertéstenyésztésben A legfrissebb adatok szerint, Békés megyében erőteljesen csökken a sertéstartási kedv. Frankó János, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főállattenyésztője elgondolkoztató, s egyben megdöbbentő adatokkal bizonyítja a megmásíthatatlan tényeket. Az 1986. december 31-i állapothoz képest 1987. végén a megye sertésállománya 4,3 százalékkal kevesebb. Ugyanebben az időben a kocaállomány három százalékkal csökkent. Az elő- hasi kocák tenyésztésbe állításában a csökkenés 23 százalékos. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a kisgazdaságokból hány tenyészko- cát selejteztek ki, de tény, hogy a húsipar több selejt- koca felvásárlására kapott ajánlatot 1987-ben, mint a korábbi években. A sertésállomány csökkenésének tendenciáját évek óta megfigyelhetjük. A nagyarányú csökkenést Frankó János még a következőkkel támasztotta alá: — A megye gazdasága országosan a vágósertés termeléséről nevezetes. Volt idő — nem is olyan régen — amikor évente egymillió feletti hízó sertést értékesítettek az üzemek, ideérve a kisgazdaságokat is. Ugyanakkor erre az évre az állami gazdaságok 24 155-öt, a tsz-ek, a korábbi 400 ezer körüliből 311 920-at, a háztáji pedig megbízásos szervezésben csak 135 ezret szerződött. Ha ehhez hozzászámítjuk a különböző megyén kívüli húsipari vállalatokat, melyek ettől az évtől Békésben közvetlenül a termelőkkel — becslés szerint — 110-120 ezer sertés felvásárlására kötöttek szerződést, akkor a megyében előállított vágósertés darabszáma nem haladja meg az évi 600 ezret. Az egymillió, vagy az ennél is több, és a szerződött 600 ezer vágósertés közötti különbség mutatja, az ágazati politika ,,pu- ding”-próbájának sikerét. Az angolok szerint ugyanis a puding próbája a kelendőség: megeszi a kedves fogyasztó, vagy nem. A következtetés kézenfekvő és egyértelmű. A legnagyobb közgazda a termelésre vállalkozó ember, dolgozzon nagyüzemben, vagy tartson sertést a háztájiban, a munka hasznát keresi. Tehát, nem hobbiból hizlal, tapossa a trágyát. takarítja az ólat, viseli a gondját és vállalja a kockázatot, hanem üzleti vállalkozásból. Azt vizsgálja, hogy számára megéri-e, vagy nem? Ez dönti el, hogy csinálja, vagy nem csinálja. Ez itt a döntő. A sertéstartás körülményeit már évek óta úgy alakítják, hogy az átlagos termelők ne találják meg számításaikat. A forgalomba hozott takarmányok. tápok árát nagy rendszerességgel, időről-időre emelik, függetlenül attól, hogy azok beltartalmi értéke milyen. A hús minőségét javító fehérje tekintélyes részét — amit korábban hozzáadtak — már nem keverik bele a tápokba. A kukoricától és más szemes terményektől a sertés nem nő. hanem elzsírosodik. A húsipar külföldi szállításaiban a zsíros húsok háttérbe szorulnak, emiatt olyan piacokról maradunk ki, melyeken kemény valutát fizetnek. De az is igaz. hogy a külföldre termelt húsipari készítményekben — a kolbászban és a szalámiban — a zsíros hús dominál. A szelethúsokban a zsírszegé- nvet keresik. Az ipar még nem határozta el, hogy a speciális piaci igények mind jobb kielégítésére termeltessen, de ugyanakkor kritizálja a termelőket a hús zsírossága miatt. Le is minősíti az átadott sertéseket, ugyanakkor ezek a leminősített sertések több tíz-, esetleg több százmillió forint nagyságrendű nyereséget hoznak számukra. Tehát feszültség van a termelők és a húsipari vállalatok között is. Az a termelő, akivel így „elbánnak”. nem akar termelni, elmegy a kedve a munkától. Így a termelő ágazatra szabadított sorozatos stresszek sokkhatást okoznak. Ennek végeredményeként a termelőknek az a rétege, melynek megnyeréséért éveken át politikai eszközökkel dolgoztunk, annyira abbahagyja a munkát, hogy csak saját szükségletére tart egy-két sertést. Mindez a termelő kiszolgáltatottságának a következménye. Valami megszakadt, nem hat, és nem érvényesül a gazdasági életben. Az érdekeltség és az érdekek nem ott, és úgy érvényesülnek, ahogyan azoknak kölcsönösen hatniuk kellene, különös tekintettel a termelői kockázatvállalásra, tőkebefektetésre, a befektetett tőke szerény hozamainak biztosítására. — A hazai sertéstenyésztés felkészült és alkalmas a legigényesebb vevők húsigényének megtermelésére és kielégítésére — hallottuk Benkő Lajostól, a Mezőhe- gyesi Sertéshústermelési Rendszer vezetőjétől. Nyolc fajta fajtakombinációjából — melynek genetikai vonal- vezetését a Gödöllői Agrártudományi Egyetem segítségével dolgozták ki — a húsipar számára, a piac differenciált követélményeinek megfelelően termelő sertések alakíthatók ki. Az ország húsipara erre a kezdeményezésre még nem figyelt fel. A sertésállomány jelenlegi genetikai értékét a gazdálkodás takarékosabb irányú szervezése is gátolja. Eklatáns példa erre az, hogy a nagyüzemekben legtöbbször nem a főállattenyésztő, hanem mind gyakrabban a főkönyvelő határozza meg. milyen tenyészkant vásároljanak. A húsz-huszonötezer forintos értékű apaállatok — melyek állományjavító hatása egyértelmű — nem a tenyészetekbe, hanem a vágóhidakra kerülnek, s helyettük a csökkent tenyész- értékű 10-14 ezer forintos tenyészkanokkal rontják a jobb termelésre képes törzseket. Hasonló a helyzet a kistermelők gazdaságaiban is. Bár újabban a kistermelő is tarthat tenyészkant. Az állami tenyészkanok búgatási díja 200 forint. Ezt korábban a húsipar fedezte, de ez évtől ez a költség is a termelőt terheli, a sok egyéb termelést szorító intézkedéssel együtt. A megye sertéstenyésztésének helyzete tehát nem véletlen, következménye a különböző szinteken szakszerűtlenül vezetett tenyésztési és tartási politika hiányosságainak. A termelőt innen is, de másfelől is. igen sok stressz éri. Mondjuk meg őszintén, nyíltan: zaklatott környezet veszi körül, melyektől mindenáron igyekszik megszabadulni, még úgy is, hogy abbahagyja a sertéstartást. Még mielőtt a kistermelő, de a nagyüzem is kivonul a gazdasági élet előbb említett területéről, intézkedni kellene a termelői kedv visszaállítására, mert különben a húsellátásban és a húsexportban már ez év második felében kezdődő gondokkal számolhatunk. Dupsi Károly Lapszemle Kereskedelempolitikai megfontolások .Félreértés ne essék; a Computerworld-Számítás- technika 1987/3-as száma nem csupán egyetlen — a szakmától kissé távolálló — témával foglalkozik; a február 10-i lapban is meglelik az érdeklődők a maguk hardver- vagy szoftvercsemegéjüket. Érdekes cikk foglalkozik a felületre szerelés technológiájával; biztató magyar—kanadai együttműködésről olvashatunk a köz- igazgatási informatika terén; a lap kiküldött tudósítója beszámol a londoni Online találkozóról. Az, hogy mi mégis a lap gazdaságpolitikai töltésű cikkeit ismertetjük, mégsem véletlen, az ok: két összecsengő téma. Az egyik: mi újság a COCOM frontján, vagyis, hogyan nehezítik meg a politikailag, ideológiailag velünk szembenálló országok a fejlett technológia, a korszerű számítástechnikai eszközök bekerülését Magyarországra. A másik: mi újság a 17/1987. (XII. 27.) ÁH számú rendelet frontján, amely rendelet itt helyben, Magyarországon, nekünk magunknak tilt; megtiltja, hogy a gazdálkodó szervezetek megvásárolják a magánszemélyek által külföldről behozott, 25 ezer forintnál nagyobb belföldi forgalmi értékű gépeket, berendezéseket. A számítástechnika mindig is jó hőmérője volt a gazdasági, politikai szándékoknak — írja az egyik COCOM-os cikk. Például az a tény, hogy jóváhagyták 1980 végén egy nagy teljesítményű, IBM 3033 típusú számítógép exportját Kínába, egyértelműen az amerikai—kínai kapcsolatok kedvező alakulásáról tanúskodott. A számítástechnikai szaklap azonban nem annyira a kínai, mint inkább a hazai piac miatt szentel különös figyelmet a COCOM- nak, hiszen nem mehetünk el szó nélkül az olyan kedvező hír mellett, hogy a korábbi 2 megabit/szekundum teljesítményhatárt felemelték 6,5 megabit/szekundum- ra. Igaz, a COCOM nem a tagországok jó szíve miatt enyhíti rendelkezéseit, hanem mert egyes rendelkezések anakronisztikussá válnak akkor, amikor Tajvanon vagy Szingapúrban minden sarkon árulnak már az említettnél nagyobb teljesítményű gépeket, s nem kérnek hozzá exportengedélyt. Muszáj hát enyhíteni néha a szorításon, már csak a látszat megőrzése miatt is. Kevésbé logikusan cselekszenek viszont a mi döntéshozóink. Nálunk akkor születik anakronisztikus, és a magánbehozatalt korlátozó rendelkezés, amikor még csírájában sem körvonalazódott a magánimportot pótló állami behozatal formája, forrása. A Computer- world-Számítástechnika legfrissebb számában négy kisszövetkezeti vezető mondja el a rendelkezés várható negatív következményeit, ám valószínűleg hiába: a hazai embargós rendeleteket talán még a COCOM-listánál is nehezebb megváltoztatni. Kétmillió márkás beruházás Több Schweppes lesz A hírek szerint ez évtől a Badacsonyi Pincegazdaságban is gyártják az angol cég világszerte ismert üdítőitalát, a Schweppes-et. Megkérdeztük a Schweppes első és tudomásunk szerint eddig egyetlen hazai gyártóját, a Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalatot, hogyan érinti őket a „konkurencia”. — Ilyesmiről szó sincs — állítja határozottan a vállalat igazgatója, Lipták György. — Egyébként már eddig sem egyedül mi állítottuk elő Magyarországon a S<^iweppes-et, a Budapesti Likőripari Vállalat is gyártja 1986 óta, igaz, viszonylag kis mennyiségben. Ám a két „új” gyártó együttesen sem termel annyit, mint mi egyedjih Kapacitásunkat ebben az esztendőben az eddigi évi 8 millió literről 14,5 millió literre növeljük. — Tehát van piaca a Schweppes-nek... — Igen. A Dunától keletre igyekszünk ellátni a fogyasztókat. Ez egy elég nagy és jó piac. Azt tapasztaltuk, hogy a kereslet ezen üdítőkre nagyobb,. mint a kapacitásunk, ezért döntöttünk a bővítés mellett. A Dunántúl ellátására azonban így sem vállalkozhatunk, mert nagy távolságokra nem gazdaságos a szállítás, jobb, olcsóbb ott helyben előállítani a terméket. — A badacsonyi Schweppes tehát nem veszélyezteti a vállalat piaci■ pozícióit. Elmondható ugyanez az egyre népszerűbb rostos üdítőkről, gyümölcslevékről is? — Üdítőkből évek óta kínálati piac van, tehát valóban lehet válogatni, és ez így helyes. A választék bőséges, de a különböző juice-ok, levek nem jelentenek konkurenciát a szénsavas italoknak. Mint már ... a címkézőgép is üzemel említettem, a kereslet akkora. hogy éppen a kapacitás bővítése vált szükségessé, így az idén egyik palackozóvonalunkat lényegesen korszerűbbre, nagyobb teljesítményűre cseréljük. Mintegy 2 millió 200 ezer márka értékű gépi beruházást valósítottunk meg, és hogy ezt a nagyszabású fejlesztést megtehetjük, abban szerepe van nemzetközi kapcsolatainknak, az angol Schweppes, a görög Arba- nitis és az amerikai Coca- cola céggel való több éves együttműködésünknek. — A hazai üdítőital-gyártók rangsorában e Békés megyei vállalat évek óta az első helyen áll. Szekrénnyi díj és elismerés jelzi ezt. Számíthatunk az idén valami újdonságra? — A gyártmányfejlesztés fontos és folyamatos feladat. Szeretnénk megfelelni a mindenkori fogyasztói igényeknek. Jelenleg 13-féle termékünk van forgalomban. Legutóbb az Arola diabetikus termékcsalád ízválasztékát bővítettük kétféléről 5-félére. Pillanatnyilag nem az ízválasztékok számát kívánjuk növelni, hanem a már meglevőket finomítjuk. — szi — Fotó: Veress Erzsi Állattenyésztés és takarmányozás A népgazdaság az idei évre 2,341 millió tonna vágóállat előállítását tervezi. Az ehhez szükséges takarmánymennyiség az aszályos időjárás okozta termés- kiesés ellenére megtermett. Nem okozhat gondot az sem, hogy a KSH legutóbbi felmérései szerint az országos állatállomány szerkezeti összetétele egyre inkább az abrakfogyasztó fajok irányában tolódik el. A szarvasmarhalétszám tovább csökken, elsősorban a kistermelők gazdaságaiban. A kérődzőkön belül a juhászat helyzete még aggasztóbb,~ annak ellenére, hogy a szarvasmarha-ágazathoz hasonlóan továbbra is jelentős központi támogatást élvez. A sertés mennyisége várhatóan az előző évi szinten marad. A baromfiágazaton belül elsősorban a pecsenyecsirke, vagyis a broylertemelés nő az elkövetkező években. A piaci feltételek erre lehetőséget adnak. A növekvő igényeket a keve- réktakarmány-gyártás ki tudja elégíteni. A kapacitás megvan hozzá, sőt várhatóan a különböző tápokból kínálati piac alakul ki. El kell látni a kiskereskedelmi egységeket olcsóbb tápokkal, ugyanis a felmérések azt mutatják, hogy a kistermelők egyre inkább ezt keresik, valószínű, így hidalják át az egyre növekvő költségeket. Sajnos a tápok kínálati piaca az idei évben még nem jelent minőségi piacot. A fehérjeellátás továbra is korlátot szab a minőségnek. Ezen a területen még mindig csak elosztásról kell beszélni. A fehérjetakarmány- igény 50 százalékát továbbra is importból kell fedezni. Az induló fehérjeprogram egy év alatt nem oldhatja meg a gondokat. A terv megvalósítása jó úton halad. A MÉM-hez visszaérkezett üzemi vetéstervek szerint a fehérjenövények területe 36 ezer hektárról várhatóan 80 ezer hektárra nő. A termés egy részét tudjuk csak itthon feldolgozni, még akkor is, ha számolunk a házilagos kivitelezésű üzemi kapacitásokkal. A többit külföldön kell feldolgoztatni. Ha azonban a fehérjenövények termelésének és feldolgozásának teljes vertikuma kiépül az elkövetkezendő három évben, nemcsak az importmegtakarítást könyvelhetjük majd el eredményként, de megvalósíthatjuk azt is, hogy fehérjetakarmány-ellátásban felzárkózzunk a legfejlettebb állattenyésztéssel rendelkező országokhoz, ahol átlagosan 17-18 százalék az abraktakarmányok fehérjetartalma, míg nálunk ez egyelőre 14-15 százalék körül mozog R. G. A nagyszabású beruházás folyamatosan valósul meg. A „berakó-kirakó” gép már működik
