Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
1988. január 13., szerda o Rekordszámú szabadalom Rekordévként könyvelheti el 1987-et az Országos Találmányi Hivatal: összesen 6200 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, 10 százalékkal többet, mint a megelőző évben. Az önálló magyar szabadalmi rendszer 1895-ben jött létre; az első években körülbelül háromezer találmányt jelentettek be, azóta — a mindenkori gazdasági környezettel összefüggésben kisebb-nagyobb hullámzásokkal — megkétszereződött ez a szám. A mostanit megelőző legsikeresebb év 1913 volt, amikor kiugróan sok, 5686 szabadalmi bejelentést tettek. A tavalyi rekord elsősorban annak köszönhető, hogy az utóbbi években — az egyébként kedvezőtlen köz- gazdasági feltételek közepette — a találmányi hivatal és más állami, illetve társadalmi szervek, elsősorban a szakszervezetek, az MTESZ, a KISZ, a korábbinál hatékonyabb kezdeményezésekkel igyekeznek fellendíteni a feltalálói tevékenységet. Létrejött az országos újítási adatbank, megalakult az Üjítási Szakértői Testület, szélesedett a találmányi tanfolyamok rendszere. Számos nemzetközi és hazai kiállítást, versenyt, pályázatot szerveztek, illetve anyagilag támogattak. Az adatokból kitűnik, hogy a hazai szabadalmi bejelentések száma dinamikusabban növekedett, mint a Magyarországon bejelentett külföldieké: míg 1986- ban 50,9, addig tavaly már 52,1 százalékkal részesedtek a szabadalmi bejelentések között a magyar eredetűek. A részarány-növekedés egyértelműen a magánfeltalálók aktivitásának tulajdonítható. A találmányok eredménye 1980 óta négyszeresére nőtt, tavaly meghaladta a 11 milliárd forintot. Az 1987- ben kifizetett találmányi díjak összege elérte az egy- milliárdot. Tavaly is, mint már évek óta, a gyógyszer- ipar volt az egyik legaktívabb terület, de sok szabadalmat jelentettek be a növényvédő szerek, és az energiahordozók célszerűbb fel- használására ' is. Emelkedett a hagyományos tüzeléstechnikai rendszerekhez kapcsolódó, energiatakarékos megoldásokat tartalmazó, valamint a mikroprocesszoros rendszerek alkalmazásával összefüggő bejelentések száma. Előtérbe kerültek a környezetvédelemmel, ezen* belül is elsősorban a szennyvíztisztítási eljárásokkal, továbbá az új növényfajtákkal kapcsolatos szabadalmak. A logikai játékokra vonatkozó találmányok visz- szaestek, helyüket a készség- és képességfejlesztő technikai játékok foglalták el, az ezeket tartalmazó bejelentéseket főképpen magánfeltalálók tették. Országos juhászverseny Csongrád megyében a szentesi székhelyű Agnus- coop Juhtenyésztő Gazdasági Társaság az idén is megrendezi — immár negyedik alkalommal — az országos juhászversenyt, mégpedig április 24-én, Szent György napján. Helyszín a Szentesi Termál Tsz cserebökényi üzemegysége. Célja a hagyományok ápolása mellett a szakmai ismeretek gyarapítása. A résztvevők saját kutyájukkal terelik karámba a nyájat, vizsgáznak gyapjúismeretből, és bemutatják, mennyire értenek a jószágok gondozásához. Az elméleti vetélkedőn — a szakmai tudnivalókon kívül — érdekes juhásztörténeteket is felelevenítenek, dalokat énekelnek. Zsűri ítéli oda a legjobbakat megillető Kiváló Juhász, Érdemes Juhász és Okleveles Juhász címet, valamint az azokkal járó pénzjutalmat; ezenkívül tucatnyi különdíjat, tárgy- és pénzjutalmat osztanak ki. A versenyre gazdaságokban dolgozó és egyéni juh- tartók egyaránt nevezhetnek január 31-ig. Részletes felvilágosítást az Agnuscoop Juhtenyésztő Gazdasági Társaság ad, amelynek címe: 6600 Szentes, Munkácsy u. 1.; telexszáma: 082-350. Össztermelésének 80 százalékát értékesíti a külpiacon a BRG Magnetofon Gyára. A kecskeméti üzemben állítják elő többek között az MK 29-es magnót, a számítógépekhez csatlakoztatható adatrögzítő magnetofont és a diktafonokat is. Emellett magnófőegységeket, kombinált le- és felvevőfejeket, motorokat is gyártanak. Legjelentősebb termékük a magnófutómű, ametyből az idén 900 ezer darabot szerelnek össze. A képen: a KM—3-as magnófutómű ellenőrzése (MTI-fotó': Kisbenedek Attila — KS) Csak a racionális irányítás és gazdálkodás segíti a reform folyamatainak felgyorsítását Interjú Fekete János országgyűlési képviselővel, az MNB elnökének első helyettesével Ilyenkor év elején, mint pénzügyi szakembertől bizonyára többen megkérdezik: milyen volt 1987, és milyen lesz 1988? Sikerül-e a magyar gazdaságot az intenzívebb fejlődés útjára terelni? Temérdek kérdéssel ülök magam is Fekete Jánossal szemben, megragadva az alkalmat arra, hogy, mint szarvasi képviselőnek az ország helyzetével, a gazdaság állapotával, az itt-ott terjedő, különböző híresztelésekkel kapcsolatos véleményét továbbítsam választóinak, lapunk olvasóinak. A szarvasi választókerület országgyűlési képviselője a Magyar Nemzeti Bank elnökének első helyettese, állami díjas közgazdász, a világban elismert pénzügyi szakember. — ön nemcsak a hazai pénzügyi helyzetet ismeri, hiszen kapcsolatai, utazásai, előadásai révén a világ számos országának pénzügyi dolgaival is tisztában van, így viszonyítási alappal rendelkezik: milyennek ítéli a magyar gazdaságot? __ — Ha mondjuk 10 évre tekintek vissza, akkor 1978 volt a mélypont. Ezután sikerült a népgazdaság egyensúlyi helyzetén fokozatosan javítani, csökkent a költség- .vetés, és a konvertibilis fizetési mérleg deficitje. De ezt a javuló tendenciát megszakította az a likviditási válság, amelybe részben külső okok, a lengyel és román fizetési nehézségek következtében kerültünk. 1982 —83-ban nagyon nehéz időszakot éltünk át. Már húzták fejünk felett a lélekharangot — ahogyan mondani szokás — és a magyar népgazdaság mégis talpon maradt. Megőrizte külföldi hitelezői felé fizetőképességét, és bár nem áldozatok nélkül, de biztosította a gazdaság folyamatos működését. Ma annak ellenére, hogy konvertibilis valutában fennálló adósságállományunk nagyobb és konvertibilis elszámolású külkereskedelmünk még mindig, bár csökkenő mértékben deficites — jobb a pozíciónk, mint 3-4 évvel ezelőtt. Akkor zömében rövid lejáratú hiteleink voltak, amit azóta nagyrészt letörlesztettünk, részben úgy, hogy erre a célra számunkra kedvezőbb kamatkondíciójú hosszú lejáratú hiteleket vettünk fel. Az esedékes hitelek törlesztése ezért időben elhúzódik, és ennyiben a helyzet 1988-tól kedvezőbb számunkra, mert összességében az egy-egy évre eső visszafizetési tartozás kevesebb, mint 1986—87-ben volt. I — Erőfeszítéseinket fizető- képességünk megőrzésében és további belső törekvéseinkben vajon hogyan ítéli meg a világ? — A világgal nincs különösebb gondunk. Felhasználva az ország belső politikai stabilitását és mindenki által elismert haladó külpolitikáját, nemzetközi hitelképességünket a legnehezebb időben is fenntartottuk. Továbbiakban megítélésünk attól függ, hogy sikerül-e gazdaságunkat a kormány stabilizációs és kibontakozási programjának megfelelően mozgásba lendítenünk, a reformfolyamatokat felgyorsítanunk. Ez pontosan azt jelenti, hogy gazdaságunkat nemzetközileg is versenyképessé kell tennünk. Egy kissé mellőzött marxi tételhez, az értéktörvényhez kell visszanyúlnunk és mindennapi munkánk megméretésében alkalmaznunk. Csak ez lehet a gazdálkodás megítélésének az objektív alapja. Elindultunk ezen az úton, ami azt jelenti, hogy kezdeti eredményeink már vannak, de ezek még nem elegendőek a ránk nehezedő gondok megoldásához. — Djabban egyes közgazdászok elkeserítő véleményeket fejtegetnek az ország helyzetéről. Csődről beszélnek, ön hogyan ítéli meg ezeket a véleményeket? — Munkám során magam is találkoztam ilyen hangokkal. Az a véleményem, hogy akik . ilyesmiről beszélnek egyszerűen nem ismerik a szó közgazdasági és gyakorlati jelentését. A mi országunk a felszabadulás óta nagy megrázkódtatásokat is átélt, de csődöt sohasem mondott. Ez a nép tehetséges, és szívós munkára kész, és a nehézségek előtt nem szokott meghátrálni. Gondoljanak csak ezek az emberek 1945-re. A romokból tíz körömmel kapartuk ki az országot. Vagy 1956-ra és az azt követő időszakra, reformtörekvéseinkre. A világtól — keletről és nyugatról — ma több elismerést, biztatást kapunk a munkánkban kétségtelenül meglevő fogyatékosságok ellenére, mint egyes hazai bírálóinktól. Kérdésére visz- szatérve csak emlékeztetőnek említem, hogy akik csődöt emlegetnek, úgy látszik, nem tudják, mi az. Ha egy ország csődben van, az entberek sorban állnak a kenyérért, húsért, mindéit, amit külföldön értékesíteni lehet — még áron alul is — kivisznek, nincs elég energia, akadozik az import, a gyárak leállnak. Nálunk, ha a beruházások visszafogottabbak is, a gazdaság zavartalanul működik. Erről tanúskodnak a Statisztikai Hivatal 1987-ről készített jelentései. Az ipari termelés az első tizenegy hónapban 3,7 százalékkal nőtt, exportunk nem rubel- elszámolású viszonylatokban kb. 15 százalékkal nagyobb, élelmiszerből, ruházati cikkekből, vegyes iparcikkekből a fogyasztás dinamikusan nőtt, még mindig több helyen keresnek munkaerőt, mint amennyien munkát. De az is igaz, hogy egyes területeken a teljesítmények még nem kielégítőek, vannak minőségi hibák, késedelmes szállítások, technikai lemaradás és sorolhatnék még egyéb hiányosságokat is. Ezért kell, szükséges a hatékonyabb munka, a racionálisabb gazdálkodás, mert a világban, különösen itt Európa közepén a piacokért folyó kiélezett harcban csak magas technikai szinten álló, jól szervezett gazdaság lehet versenyképes. — Ebben a gondolatkörben két területről szeretném, ha kifejtené véleményét: az egyik a távol-keleti „csoda”, a másik az egymilliárd márkás NSZK hitelfelvételünk állami garanciája. Miért volt erre szükség? — A reform bevezetése után, a hatvanas évek végén a világ magyar csodáról beszélt. Gazdaságunk dinamikus fejlesztésével szereztük ezt a címet. Ma távolkeleti csodáról beszélnek, hiszen a gazdaságilag elmaradott, a fejlett tőkés világtól függő országok a hitelek racionális és céltudatos fel- használásával, fegyelmezett munkával teremtettek korszerű ipart, és váltak elmaradott országból fejlettekké, adósokból hitelezőkké. Az úgynevezett csoda mögött tehát külső források helyes felhasználása és kemény munka áll. A másik kérdésre, mely NSZK hitelfelvételünkkel kapcsolatos, annyit szeretnék elmondani, hogy a nyugatnémet bankok részünkre rövid lejáratú hitelt bármikor készségesen adtak, és adnak most is, 12 éves hitelre azonban a kereskedelmi bankok nem vállalkoznak. Ilyen hosszú lejáratú hitelhez már állami garancia kellett. Erre az NSZK kormánya üzleti alapon elfogadható feltételek mellett hajlandó volt. Ugyanakkor ez a hitel a bizalom jele is, mint ahogyan a Népszabadságnak adott interjújában Horst Teltschik, Kohl kancellár külpolitikai tanácsadója nyilatkozta. Egyetértettünk a hitelnyújtókkal: ilyen hosszú lejáratú hitel alkalmas arra, hogy elsősorban iparunk műszaki-technikai fejlesztésére fordítsuk. Ebben egyenlő feltételek esetén a nyugatnémet cégeknek is üzleti lehetőségeket kínálunk. — Néhány évvel ezelőtt, de talán még ma is gyakran a szemünkre vetik reformtörekvéseinket. Eddigi gondolatai nem a statikus világról, hanem a mozgó, folytonosan megújulóról tanúskodnak. Osztja-e ezt a nézetet? — Természetesen. Elméletünk alapja a dialektikus materializmus, mi hiszünk abban, hogy az életben minden mozog, változik, fejlődik. Miért hinnénk, hogy a. magyar, vagy más országok gazdasága nem változik? S aki csak hiszi, de a változásért nem tesz semmit, annak a gazdasága elmarad. Örök emberi tulajdonság a jobbra, a többre törekvés. Tévesnek ítélem azt a szemléletet, amely a jelenlegivel elégedett annyira, hogy az újabbért, a jobbért tenni nem kész. De tessék csak viszaemlé- kezni: a szocialista országok között a reform politikáját mi kezdtük és ma a fél világ a ‘gazdaság megújításán dolgozik, reformpolitikát az elsők között kezdtük el és ma sok más ország gazdasága megújításán dolgozik, reformpolitikát folytat, itt-ott talán felhasználva a magyar tapasztalatokat is. Ebben a politikában a lehetőségek feltárását, hasznosítását tartom a legfontosabbnak, csak ez hozhatja meg mindannyiunk számára a kívánt eredményt. Ehhez a célhoz az irányítást is hozzá kell igazítani, azt is modernizálni kell. A kormány a kibontakozási programjában erre elsőnek mutatott példát. A Országgyűlés decemberi ülésén felszólaltam és elmondtam, hogy, mint a szarvasi választókerület képviselője, támogatom a miniszterelnök által előterjesztett programot, mert ilyen politika következetes végrehajtása biztosítaná azt a nemzetközi tekintélyt, hitelképességet, amelyet a legnehezebb időkben is maradéktalanul megőriztünk és amellyel az elmúlt évek gyengébb gazdasági eredményei ellenére még ma is rendelkezünk. Ezt a továbbiakban ne kockáztassuk! Ehhez most már bizonyítanunk kell, hogy képesek vagyunk a kedvezőtlen tendenciák megfordítására és megtaláljuk a szocial a megoldást gazdasági nehézségeinkre. — Országos gondjaink mellett térjünk vissza a választókerületbe: hogyan ítéli meg a szarvasi térség helyzetét, mint képviselő, milyen irányú gazdaságmegújulást lát megvalósíthatónak? — A párt- és a tanácsi vezetőkkel leltárt készítettünk az itt kialakult állapotokról. A leltár eredménye lehangoló. 1985 végén a lélekszám csökkenésében Szarvas az ország 125 városa között az első. Egyik városban sincs annyi földes padozatú lakás, mint itt. A lakosság 25 százaléka szorul szociális segélyre. A statisztikai összehasonlítás alapján ebben a városban születik a legkevesebb gyerek, itt él a legtöbb öreg, innen vándorolnak el legtöbben az ország különböző településeire. A városban nincs állami ipar. A szövetkezeti ipar az országos átlagnál fejlettebb, de a kereseti lehetőségek gyengébbek. A mezőgazdaság szervezeti korszerűsítésében a mostoha adottságok ellenére is értünk el olyan eredményeket, amelyet az ország bármelyik részének bemutatunk és ami bizonyítja az itt élő emberek tehetségét, szorgalmát. A feladat adott. Ezt az öregedő várost szeretnénk megfiatalítani, A jelenlevő magas színvonalú tudományos-műszaki, szellemi kapacitás, a Körösök mesés környezete, az elkészült közművek, új crossbar telefon- központ, a gáz bevezetése, a meglevő energiabázis és megannyi lehetőség szinte tálcán kínálja az évtizedes mozdulatlanságból való kitörést. A következő években Szarvast szeretnénk felfedeztetni az idegenforgalom számára. Remélem, hogy ebben sikerül jelentős működő tőkét is ide vonzanunk, de mégis a legjobban és elsősorban a helybeliek aktivitására számolunk a holnap Szarvasa kialakításában. Dupsi Károly
