Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1986. január 9., szombat o Varga Dezső: Delikát tanár úr A sterilnek tetsző szoba, a betegek közötti egyenlő elesettség, a „szembe babám, ha szeretsz”, beetetett narkotikumok hatására le- hámló előítéletek és egyáltalán a velük való törődés okán napról napra javult a közérzete. Jobboldali ágytársának, a másfél évtizede nyugalmazott középiskolai magyar-történelem szakos Delikát Benőnek csámcsogá- sát sem a harag, inkább a megértés hullámhosszán fogta már napok óta, de nem állta meg, hogy jobban szemügyre vegye és élcelőd- jék vele. Pechére. Nohát! így testközelből Tutenkámen fáraó szépségkirály lehetett volna az öreg mellett, akit vélhetően szeréttek régi tanítványai, mert sűrűn látogattak hozzá (szinte kétnaponként), és tudták, menynyire szereti a befőtteket, állandóan tele volt a kezük vele. Az üvegek nemcsak az ágy alá, még mások éjjeli- szekrényére is jócskán jutottak, valóságos raktár képződött a befőttes üvegekből a vén tanár körül. Elkeserítően ráncos képe folyvást valamelyik üveg fölé hajolt. Figyelte, mint csámcsog. Az állandóan magán hordott hálósipkájának bojtja néha az üvegbe lógott. Előfordult, a magot visszaejtette foghíjas ínye közül, az visszahuppant a lébe. Kezdődött a vadászat két hosszú, remegő ujjával. Ha egy-egy menekülő szem végül is célba ért, Delikát képes volt önfeledt, győztes mosollyal percekig csámcsogni rajta. Hiába, nem tudta megállni. Ideig néma bénasággal leste a tanárt, aki újra bugázni kezdett az üveg alján. Azon kapta magát, hogy a magnak drukkol és dicsérte a (Made in Hajdúsági Konzervgyár) kanállal sem elérhető fenékmélységét. A fáradhatatlan szilvavadász mégis győzött. Csalódott fintorral szólította meg. — Tanár úr ..., tisztelettel ... Ne haragudjon, de, ha még sokáig együtt gyógyulok itt magával..., istenemre belebolondulok. — Ne törődjön vele, fiam. Itt majd újra kigyógyítják. Ma már nem olyan nagy dolog a hülyeség ... — De én ..., engedelmé- vel, magától hülyülök meg a végén — mosolygott ener- váltan. — Természetesen. A végén mindenki magától lesz dilis. Meg néha a környezetétől is. Nem gondolja, fiam? — Hm... Ha megkérhetném ..., legyen szíves, legalább a szilvalét törölje le az áliáról. Rém zsenáns lenne, ha betoppanna valamelyik tanítványa, és így látná ... — Kér egy kicsit? Szívesen adok. — Neem, köszönöm. Én nem tudok csámcsogni. — Pedig éhesnek látszik. — Nézze, tanár úr. >. — Delikát vagyok, mint egy hete mondtam már annak, akit maga előtt lepedővel takartak le az ágyán. Most ‘megismétlem: Delikát. Gyengédséget, de személynévként az én fordításomban Széplelket jelent. Ha tanárt mondanak, azonnal a noteszemhez nyúlok, és az pillanatnyilag nincs nálam. Kellemetlen érzés . .. — Nézze, Széplelkű úr ..., ne tessék haragudni, de ha a szája szélét látom, és hallom az örökös csámcsogá- sát, egyáltalán nem fedezem fel magában a széplelket. Delikát a nagy gondolkodókra jellemző megértő szórakozottsággal engedte el füle mellett a sértést, ingujjába törölte az állán lecsurgó lét, a lerágott magot visszaköpte, s kedvesen nyújtotta az üveget. Na,, vegyen már ... Különben azért nem fedezi fel, mert a külsőségekből ítél. Fiatalabb ken romban én is így tettem. Hm... És akkor még nem tetszett csámcsogni? Dehogynem! Minden jón és rosszon. Amit érdemesnek találtam, tovább adtam a tanítványaimnak. Mint a régi rómaiak, tudja, a Capi- tólium előtt. Aha! — kapott a szón, s teátrálisan szavalta: akkor ezennel- felszólítom a szenátus nevében, hogy függessze fel csámcso- gását, ily módon ne lázítson a fennálló rend ellen, mert további harsánysága esetén a szomszéd szobában haldokló áccsal túlmunkában keresztre feszíttetem. Esetleg a mélybe vettetem a Tarpeji-szikláról. Választhat, Rómában demokrácia van a patríciusok között... Hahaha! Ezt jól megtanulta, látszik bő ismeretbe fúrta magát az ókorból. Csak- hát..., az iménti szavai, mintha egy barbártól hangzottak volna. Kutyagyilkos gondolatok, de ..., azért van bennük némi ráció ... Gondolja csak el, a vénektől megszabadulván esetleg egyensúlyba jöhetne tán a mostani költségvetés is. Mit?! Én ezt... S ha így is érzi, miért csodálkozik kedves tanár úr? Az a szűnni- képtelen csámcsogás préseli ki belőlem a barbárt. Látja, fiam. No, jöjjön csak közelébb, ide üljön az ágyam szélére, de vigyázzon, nehogy lelökje valamelyik üvegemet, még sokáig szeretném bosszantani... Ez a türelmetlenség, ami most kibuggyant magából, szüli mindenkor a mindent kritizálókat. Valami nem tetszik, mondjuk az én csámcsogásom, és akkor rögtönöznek mindenféle ki- átkozást. A régiek, azok igen! Azért tudtak bölcsekké válni, mert toleránsok voltak, nem a felszíni életet figyelték, hanem elmélyedtek a lényegben, előre tekintettek. Mentek a piactéren, vagy akárhol, semmivel sem törődtek, csupán a nagy összefüggésekkel. Ha megéheztek, felszedték az elhullott káposztaleveleket, zöldséget, miegymást, azokat rágcsálták, és közben filozófiai rendszereket, matematikát, geometriát, dialektikát, materializmust, világlátást alkottak. Persze naivat. . . Hm. Rágták a szemetet, és közben ..., . borzasztó bölcsek lehettek. így is van. A napi gondok megoldását a jövőben látták! Inkább mélyedjen vissza az üvegébe, tanár úr! Még hogy észre sem vették a körülöttük zajló életet! Szerintem éppen azokból elemezték ki, egymással is vitázva a bölcseleteiket. Különben is badarság, hogy észre sem vették. És ha valaki véletlenül a tyúkszemükre hágott? Vagy akkor még nem volt tyúkszem? Minden bizonnyal volt. Az olyan öröklött nyavalya lehet, mint a fajtafenntartási ösztön, az elmebaj, vagy a kicsi nyugdíj. De higgye el, az apró disszonanciákra nem hederítettek, csak a jellemző tünetekre. S mikor rádöbbentek valami magvasra, akkor fogalmazták meg bölcs definícióikat, vagy röppentek ki belőlük ma is őrzött aranyköpéseik. , Aha! És azzal köpték szembe a dehonesztálókat, vagy azokat, akik a tyúkszemükre hágtak ... Maga semmit sem ért, fiam! Leülhet! — rikácsolt Delikát, s ösztönösen az ágya alá nyúlt egy újabb üvegért. Jelezte, hogy elege van a rossz tanulókból... Ja! — engesztelte az öreget. — A szomszéd pavilonból üdvözli egy régi tanítványa, a költő. Köszönöm, enyhült képlékennyé a válasz. Az is olyan, hogy azt hiszi, ha a tengerbe köp, hullámokat kavar. Akkorákat, amelyek elporlasztják a zátonyokat, melyek miatt nem tudnak háborítatlanul partra evickélni a hajók. Pedig a zátonyok bennünk vannak. De hallottam, maga is olyan pennás vitézkedő. Én? Maga. Amolyan irodalommal foglalkozó búsképű lovag. Egyáltalán, hogyan került ide? Tévedésből. Én csak újságíró vagyok. Voltam. Na, ja, sokan kezdték így. Lehet. Nekem is voltak hiú ábrándjaim, aztán összetöpörödtem. Miért? Tudja, sokáig észleltem, hogy a föntről elhangzott •szép szavak lent ösztövér gagyogássá változnak, s állóvíz lepi be a tájat. Míg jól megy, addig mindenki elégedett, ha szőr kerül a karburátorba, akkor meg szétugranak a jóllakottak is, s le akarják szerelni az egész motort. Persze, 'mindenki jót akar a maga módján. Azt hangoztatja, amit én, és mégis egészen más jön ki belőle. Jól mondja, fiam, sok összefonódó csoport önös érdekből szeretné lehetetlenné tenni a csukott szemmel történő igazságosztást. De magáról beszéljen ... Maga mit akar? Magamról? Egyszerű. Szeretnék úgy élni, hogy semmi stressz ne legyen a hátralévő életemben, ne akarjon senki átejteni a palánkon, ne féljek se ózonromlástól, se társadalmi szeny- nyezettségtől, se atomtól, se más alattomos megfélemlítéstől. Hogy ne vádoljanak, ha más a véleményem valamiről, bízzanak bennem, ha rosszat is mondok olykor, ne nézzenek húsvéti báránynak a birkák. No, eny- nyi... Hála istennek. ritkulnak már az esőfelhők, de imitt-amott még idegbénítóén gomolyognak felettünk is... Mit mond? Csak nem fog megint esni? Ellenkezőleg, tanár úr! Ügy gondolom, mire kievickélünk innen, tisztul majd a horizont. Egészen megijesztett. Nem éreztem reumatikus fájásokat, pedig időváltozás előtt mindig belém kuruttyol a saját békám. Jelez. És? — kapta be első áldozatát, egy jól megaszalódott szilvát. — Miért nem ír ezekről a stresszhatásokról? Ugyan. A részletekben bújik mindig az ördög, a brancson kívülállónak meg úgy sem adnák ki ’ semmiféle dolgozatát. Akkor tegyen úgy, mint a ..., mint a ... Na! Romlott volt az a vacak Cavin- ton ... Megvan! Biztosan ismeri történetét, az a Hugó Károly. Öt sem engedték érvényesülni sem így, sem úgy, erre fogta magát, és önjáróvá képződött. Tógában, borostyán koszorúval a fején kiállt az utcára, és át- szellemülten szavalta, ami eszébe jutott a maga tarsolyából. Fújta, fújta a magáét, s ahogy jött, egyszemély- ben játszotta Hamlettet, Oféliát, Ricsit, Leárt, Anto- niust, Cyrano monológjait, míg ki nem lógatták a sorból ... A diliházban kötött ki..., pedig nagyra vihette volna szegény, ha eszénél marad... De hát ugye, fiam, ő is türelmetlenkedett, mindent egyszuszra akart, így aztán ... Szilvalé csoroghatott arra a Cavintonra! Nem tudta miért címzi ezt a történetet neki az öreg tanár. Egyszerre mindent elérni, valójában csak a diliházra érettek szeretnének ! Megbántottan ült át a saját ágyára. Simái Mihály versei: Karácsony — avagy a vadászati tilalom egyetlen napja kivesző bölény szeretet — bőrödbe bújik a vadász — bőrödbe bújik a fia — bőrödből való ajándékot kap ünnepre az unoka holt díszeidben állanak a földíszített fák alatt — lerakták fegyvereiket mert szent e nap — de holnap tovább irtanak Éjszakai villamos az ablakon túl abban a tükörlő másik villamosban sokkalta fényesebb az arcunk — az üvegen túl abban a robogó iker-villamosban nem kerüljük egymás tekintetét — ott fény csorog a jegyáutomatából ott mindenki úgy adja át helyét akár egy város kulcsát az ablakon túl abban a párhuzamos tükörkép-villamosban az ellenőrnek angyalszárnya van s a bliccelőket sorra simogatja fekete bánatát a részegeknek behavazza szeretetével és elhamvasztja égő szemével a sok szemfájdító hazug hirdetést — az ablakon túl — ó az ablakon túl! homlokom áhitat a hús üvegen szemeben megkeserednek a fények s kormosán átkattog rajtam a kirekesztettek szomorúsága — kérem ez itt valami félreértés nekem mikor a bérletet váltottam AMAZT a kocsit ígérték fellebbezek fellebbezek!! Orosz János: Háromkirályok Törő István: Visszaváltanám t Ahogy a pillanat lelassul elém tartják az asszonyok tükrüket, de oly tipegő és csalitos benne minden, mint az ősz, telkemre ülnek a bolyongó felhők, szelek fonnak tűlevelekből koszorút, vagyok a külső és belső erők találkozási pontja, vérző gubanccá összeállva elűzném az egyhangúságot, orsófüvek közt cikcakkozik lábam, de a hegymenetben mindenem benne van, erről az ocsúdásról beszéltem hasztalan, s most ott toporgok a fény árbockosarában szép csípejű menyecskék között, és kicsorbítanak e forró vágyak keringtem, olykor csalóka látszatot kergettem a lényegért, most visszaváltanám a tévelygő perceket, visszaváltanám sóvárogva az újjászülő erőt, mert életem nem épült futóhomokra, bár futottam megélhetésért, torokszorítón, s keményen a lét dörömböl, sejteknek kiszolgáltatva, közönyösség örök malmában őrlődve mégis a kirajzó embert éltetem, a határ felbolydulását, az izgalom párafüstjét, s a játékot, mely lassan tudatossá válik az agyban. Arcok közelről Simái Mihály Áldottak a gyermeklelkű- ek, akik őszülő fejjel is őrzik a mesét, a, játék örömét. Sorsuk vigaszt is jelent a fárasztó tülekedésben, hiszen ha a mindenre fogékony gyerekek tekintetével nézzük a világot, bizony kacagtató lenne sok megvénült gondolat. Számos meseregény és ifjúsági könyv írója, Simái Mihály, A félszárnyú tündérek völgye címmel jelentette meg legújabb meséit. — Még egy fantasztikus ifjúsági regényem van a kiadónál, s utána le szeretném zárni életemnek ezt a korszakát — mondja Simái Mihály. — Felnőttekhez szóló novellákkal és regények tervével foglalkozom. Nem is tudom hány éve tol- dozom-foldozom a verses kötetemet, de nem tudtam rászánni magam, hogy kiadjam a kezemből. Most majd erre is jobban odafigyelek. — Nem fájó megválni a gyerekközönségtől? — Szép éveket, évtizedeket jelentett számomra az ifjúsági irodalom. Őszintén megírhattam a legfontosabb, legtitkosabb érzéseimet, így a saját gyerekkoromat is. Medgyesegyházán, a szülőfalumban, kislegény koromban magam is _ nagy nyuláSz voltam, s az állatok szeretete, a hazai táj kiapadhatatlan élményt adott. Amikor pedig az én fiaim is meséket hallgattak, elmondhattam nekik mindazt, amit később a könyveimbe leírtam. A Kincskereső szerkesztőjeként láttam,. hogy a legfiatalabbak milyen éhesek a. szépre, az igazságra. Ha az olvasóimmal találkoztam, mindig meghatott, hogy ; csillogó szeqimel figyeltek rám. — Vajon a felnőttektől is várható lesz hasonló lelkesedés? — Könyveimben nemcsak én adtam önmagam legtisztább érzéseit a gyerekeknek, de magam is gazdagodtam általuk. Tőlük kaptam a hitet, a bizonyosságot, hogy élni csak gyermeki őszinteséggel érdemes. Bizony most fenyeget a veszély. hogy a felnőttekhez szólva csorbul a hitem. Keresem a fogódzókat, amelyeket felmutathatok, amelyek segítenek átvészelni a nehéz időket. — Bátor ember, ha a bevált népszerűséget lezárva, új utakra vágyik. — Ha fiatalabb volnék, lehet, hogy kitanulnám az autószerelést, vagy valamilyen más szakmát, hiszen mindenkit szélmalomlovagnak tartok, aki ma írásra „vetemedik”. Mégse tudok belenyugodni, hogy amíg a kultúra egyre jobban háttérbe szorul, közben gátta- lanul terjed a silányság. A gazdasági visszaesés mindenkit a kelleténél is job-: ban megbolondít, ezért hamis értékek után szaladnak az emberek. Nem elégedhetek meg a sirámmal, hogy „ért nem ilyen lovat akartam”. Nem adhatom fel1 a tisztességes küzdelmet. Mert sokat tanultam a gyerekektől, van mondanivalóm a felnőttekhez is. Andódy Tibor
