Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

1988. január 8., péntek Válságban a juhászat? Legelő van, de a birka kevesebb Megyénkben is évről évre csökken az anyajuhállomány Fotó: Veress Erzsi Hazánkban a statisztikák szerint egymillió 300 ezer hektár rét, legelőterület ta­lálható. A költségek növe­kedése miatt egyre kevesebb gondot fordítanak ezeknek a legelőknek a megfelelő kar­bantartására. Régen azt tar­tották, hogy a birka lehet az az állat, amely hasznosítani tudja a gyepterületeket. Ér­dekes megfigyelni, hogy amíg a gyepterület az utóbbi években nem sokat változott, addig a juhállomány jelentő­sen csökkent. Export, import nélkül A juhtenyésztés a hazai mezőgazdaság bruttó terme­lési értékének 2-2,5 százalé­kát teszi ki, az állattenyész­tésen belüli részaránya pe­dig 4 százalék. Jelentőségét azonban nem ezek a számok adják, hanem az a tény, hogy az ágazat mintegy 60-70 mil­lió dollár bevételt hoz éven­te a magyar népgazdaság­nak. A mai helyzetben azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ágazat a vi­lágpiacon jól elhelyezhető termékeit konvertibilis im­port nélkül tudja megter­melni. A juhászat a nagy­üzemi állattenyésztés azon területe, amely az elmúlt év­tizedekben magán hordozta az ellentmondás jegyeit. Előfordult, hogy az állatlét­szám évekig növekedett, majd később a csökkenés több alkalommal megismét­lődött. Az utóbbi években azonban már elgondolkodta­tó- a csökkenés egyre gyor­suló üteme. Míg 1983-ban csak 7 százalékkal, 1984-ben már 13 százalékkal, míg 1986-ban 16 százalékkal csökkent hazánkban a juhál­lomány. Békés megyére is a csökkenés a jellemző, nap­jainkban mintegy 70 ezer anyajuhot tartanak számon a gazdaságokban az 1982. évi 100 ezerrel szemben. Évszázadokkal ezelőtt a birka hármas hasznosítású állat volt, ami azt jelenti, hogy adott húst, gyapjút és tejet is. Napjainkban a nagyüzemek zömében csak húsáért és az állaton lévő gyapjúért tartják. Országo­san az anyajuhok mintegy 10 százalékát fejik. A romló közgazdasági viszonyokat jól érzékelteti az egy anyajuhra jutó „eredmény”. 1980 óta fokozatos visszaesésnek le­hetünk tanúi, s 1986-ban át­lagosan 460 forint vesztesé­get „állított elő” egy anya­juh. A kedvezőtlen folyama­tok megszüntetésére több al­kalommal hoztak kormány­zati intézkedéseket, de a legutóbbi, 1986-os jövede­lemjavító intézkedések sem fejtették ki tervezett hatá­sukat. A gazdaságok nagy részében elhanyagolták az ágazatot, a szakember-ellá­tottság egyre romlott, az anyaállomány jó része elöre­gedett. Ne csak a húsáért! Magyarországon természe­tesnek veszik, hogy egy anyától évente csak egy bá­rány szülessen. A korábbi évek 119 százalékos szapo­rulati mutatója 1986-ra 104- 105 százalékra mérséklődött. A szaporulat csökkenését a gyenge takarmányozás és tartás is elősegítette. A gya­kori állategészségügyi proD- lémák, valamint a tenyésztői munka alacsony színvonala csak tovább nehezítette a helyzetet. Nézzük meg, hogyan véle­kedik egy több évtizedes ta­pasztalatokkal rendelkező szakember, Kován László, a GYTV Békés Megyei Kiren­deltségének vezetője: — Békés megyében tavaly az előző évinél másfél va­gonnal több gyapjút vásá­roltunk fel. Nem csökkent az értékesített vágóállatexport sem, mintegy 50 ezer juhot szállítottunk külföldre. Most karácsony előtt is kaptunk egy megrendelést, 10 kamion bárányt exportáltunk Olasz­országba. Az utóbbi években a többcsatornás értékesítés bevezetése némi zavart oko­zott a termelők körében. Egyes kereskedelmi vállala­tok több pénzt tudnak adni szerződés nélkül a birkáért, mint mi, s emiatt sokszor nehezen teljesíthetők a terv- számaink. Azt is őszintén el kell mondanunk, hogy a ter­melők azt szeretnék, ha por­tékájuk a közös piaci orszá­gokba menne, mivel ennek az ára kétszerese az arab piacra kerülő bárányénak. Békés megyéből az előállí­tott vágóállat-mennyiség egyharmada került tavaly az arab országokba. Sajnos, las­san ez a piac is „bedugul­hat”, s akkor törhetjük a fe­jünket, hogyan tovább. A megyében egyébként vannak jól gazdálkodó juhtartó üze­mek, a Dévaványai Arany­kalász Tsz, a Füzesgyarmati Vörös Csillag, az Üjkígyósi Aranykalász Tsz és a Vésztői Körösmenti Tsz. A szakem­berek véleménye szerint a legtöbb jövedelem a hizla­lásban van. Éppen ezért egy­re többen próbálkoznak meg ezzel. Véleményem szerint 140 százalékos szaporulati mutató fölött már nyeresé­gessé tehető a juhtartás. Hallgassuk meg, mit mond a juhászat jelenéről és jövő­jéről a« megye egyik legna­gyobb anyajuhállományt tar­tó szövetkezetének elnöke. Nyilas Károly: — Nálunk, a Vésztői Kö­rösmenti Tsz-ben évekkel ezelőtt veszteséges volt a juhtartás. Leültünk, s- alapo­san elemeztük a helyzetet, és arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy el kell érni a kétévenkénti háromszori el- letést, valamint az anyaju­hok fejését. A mostani ered­mények elképzeléseink he­lyességét igazolták. Míg 1985-ben 1100 forint volt az egy anyára jutó jövedelem, addig a gyapjúval, a tejjel és a báránnyal együtt 1987- ben elértük a 2500 forintot. A jelenlegi 4500 anyás állo­mányunkat az elképzelések szerint további kétezerrel kí­vánjuk bővíteni 1989-ig. Folytatjuk a telepi rekonst­rukciót, hat új hodályt kívá­nunk létesíteni. Tavaly a ju­hászat 11 millió forint fede­zeti eredményt hozott szö­vetkezetünknek. A felvásár­lásban meglévő visszásságok elkerülése végett kezdemé­nyeztük egy új érdekvédelmi szervezet létrehozását, s több mint 10 üzem részvételével megalakítottuk a Sárréti Juhtartási Egyesülést. Bí­zunk abban, hogy sikerül eredményesen dolgoznunk, s már az első esztendő megfe­lelő jövedelmet hoz a tagok­nak. Mélypont előtt? Mi várható az elkövetke­ző években a juhtartásban? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,- hogy a juhágazat mindhárom hasznára szük­ség van ahhoz, hogy jövedel­met termeljen a nagyüze­mekben. Ma már jó néhány tej-, illetve húshasznú fajta van az országban, sajnos el­terjedésük igencsak várat magára. Érdekes megfigyel­ni, hogy a termelési kedv romlását nem mutatják egy­értelműen az exportszámok. A gazdaságok jó részében ugyanis az anyák továbbhiz- lalásából, valamint a maga­sabb értékesítéskori súlyból származóan nem csökkent az exportált áru mennyisége. Erre a kérdésre azért is kell nagy figyelmet fordítani, mi­vel a külkereskedelem részé­ről gyakran azt hangsúlyoz­ták, hogy a juhtartás gond­mentes, mivel a felkínált árualap egyenletesen emel­kedik. A gazdaságok a fel­számoláshoz vezető út első lépcsőiéként döntöttek úgy, hogy vágóra vitték azokat a jerkebárányokat is, ame­lyeknek egy-két év múiv.a az anyaállomány pótlását kel­lett volna szolgálni. Mivel a juhászatban az állat bioló­giájából adódóan csak né­hány év múltán jelentkez­nek a problémák, így a vál­ságról szóló jelzéseket nem mindenhol vették időben fi­gyelembe. Szakemberek becslése szerint az egy anyá­ra futó exportált bárány- darabszám még mindig alig csökken, ennek alapján to­vábbi anyaállomány-csökke- nésre kell számítani. Az anyalétszám tehát még nem érte el a mélypontot, s vál­tozatlanul szűkülni fog a jól értékesíthető exportárualap is. A jövőben mielőbb napi­rendre kell tűzni a juhászat gondjainak enyhítését. A népgazdaság jelenlegi hely­zetében néni mondhatunk le arról a devizáról, amelyet viszonylag olcsón elő tudunk állítani a hazai nagyüzemek­ben. Keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek mind a termelőknek, mind a for­galmazóknak megfelelő jö­vedelmet nyújtanak. A sza­porulati mutatók javításával, az állategészségügyi helyzet fejlesztésével, az anyagi ér­dekeltségi rendszerek elter­jesztésével talpra kell állíta­ni a hazai juhtenyésztést. Lassan a 24. órában járunk, s minden perc késlekedésért nagy árat fizethetünk. Verasztó Lajos Ünnep az utakon Sok fiatalnak az álma, hogy kamionso­főr legyen. „Sokat utaznak, világot lát­nak, meg aztán jól keresnek” — mondo­gatják. Való igaz: évente több tízezer ki­lométert tesznek meg vagonnyi teherau­tójukkal, többnyire rakottan, sok tonnával a hátuk mögött. Világot is látnak. Már annyit, amennyit az autópályáról és más utakról látni lehet. Turistáskodásra, vá­rosnézésre nincs idejük, mert a fel- és le­rakás közötti idő mindig szűkös. Hogy jól keresnek? Nem tudom. Az anyósülésről nézve — a vontató jobb első ülése — nem mondhatnám. Kemény, férfias mun­ka. sok lemondással, küszködéssel, távol a családtól, ünnepnapok nélkül1. A kamionosoknak külön kegy a sors­tól, ha netán egy karácsonyt vagy szil­vesztert családi körben töltenek. — Milyen egy kamionos szilvesztere — faggatom Brachna Mihályt, a Körös Vo­lán gépkocsivezetőjét. — Nehéz... — markolja a Rába kor­mánykerekét. Cigarettára gyújt, s csak úgy magának próbálja formálni a szava­kat. — Otthontól, családtól, barátoktól tá­vol, a kocsi fülkéjében, a vak éjszakában nagyon nehéz — válaszol, miközben me­reven figyeli az utat, a tovatűnő tájat. — Az 1986-os szilveszterem nagyon emlé­kezetes marad — folytatja. — Karácsony szent estéjén érkeztem haza a Szovjet­unióból. December közepén Ausztriából hoztam árut visszfuvarba Kőszegre, on­nan átirányítottak Sopronba, ahonnan Moszkvába indultam. A karácsonyt a csa­láddal, gyerekeimmel töltöttem, s decem­ber 29-én Békéscsabán a Hafénél rakod­tunk, s nyomban indultam ismét Moszk­vába. Így ugrott az óévbúcsúztató, az új év köszöntése, amire majdnem egy hóna­pot várt a család. — Hogyhogy? — Hosszú — legyint. — Már itthon is hideg volt az idő, de szárazak voltak az utak. Jól haladtam, még 29-én határt lép­tem. Aztán egyre hűlt a levegő, elkezdett esni a hó, lépésben is csúszkált a kocsi. December 31-én alig vártam, hogy egy parkolóba érjek. Délután ötkor aztán le­álltam, mert már nagyon fáradt voltam, nem láttam értelmét az út folytatásának, a legközelebbi település ugyanis még több mint 40 kilométerre volt. Nem sokkal ké­sőbb egy kecskeméti kolléga parkolt le mellettem, s átült hozzám. Rádiója egyi­künknek sem volt, így maradt a beszél­getés. A csikorgó, mínusz 30 fokos hideg­ben itthoni konzervekből összeállítottuk az ünnepi menüt. Kollégámnak volt két üveg Zsiguli söre, éjfélkor ezzel köszön­töttük az új évet. A motorokat egész éj­jel járattuk, nehogy valami gondunk le­gyen. Reggel aztán elváltunk, folytattuk utunkat, igaz, nem sokáig. A még na­gyobb hideg és hó álljt parancsolt. Szver- lovszk előtt 120 kilométerre hatan verőd­tünk össze, s konvojban mentünk tovább, azaz csak mentünk volna ... Egymás után álltak le a motorok a mínusz 45 fokos 'hidegben. A hat gépből kettő maradt üzemképes, az egyik az én Rábám. E két kocsifülke volt hatunknak a szálláshelye egy hétig. A SZOVTRANSZ — autószer­viz — autómentője több alkalommal is próbálkozott, eredménytelenül. Az árut nem hagyhattuk magára. Naponta kocsin­ként 130-140 liter üzemanyag fogyott a motorok járatására és a fülke fűtésére. A • kegyetlen hidegben elfagytak a vezeté­kek, a fékrendszerek, egyik jármű sem mozdult meg. Egy hét után az egyik Ka­maz motorját végre sikerült beindítani, majd segítséggel leolvasztani. Lassan az­tán folytathattam utamat. Moszkvában gyorsan lerakodtam, s még aznap forduld tam, mert visszárut is hoztam. Január 22- én léptem át a magyar határt, a család­nak két nap múlva kívántam boldog új évet. — És most? — Ügy volt, hogy Finnországba megyek és ott töltöm a szilvesztert is, azonban máshogy alakult. Brachna Mihály a karácsonyi ünnepek után ugyan még két fordulót tett Auszt­riába, de az új esztendőt az idén családi körben köszönthette. Szekeres András Fejlesztések a Szarvasi Dózsa Tsz-ben Fóliaház — sertéstelep! rekonstrukció - szántóföldi zöldségtermesztés — barbariprogram — öntözés Töretlen lendülettel ez év­ben is tovább folyik a Szarvasi Dózsa Tsz terme­lésének intenzív pályára ál­lítása. A szerkezetváltásba és korszerűsítésbe igen je­lentős anyagiakat mobilizál­nak a tagság megtakarítá­saiból. így építették fel ba­romfitelepüket, ahol jelen­leg pecsenyecsirke-nevelés- sel foglalkoznak. Fóliaház- beruházásukat is tagi rész­vétellel valósítják meg. Er­re 15 millió forintot költe­nek. Az 1,4 hektáros léte­sítmény létrehozatalában 58- an vettek részt, a bekerülé­si költség 50 százalékos részarányát vállalva. A fóliaházat tavaly ősz­szel kezdték készíteni. A munkálatokat néhány nap múlva befejezik. Január 25- én rakják az első paprika­palántákat. Zöldpaprikát termelnek és szállítanak a város és Budapest ellátásá­ra. Idei terveikben a szántó­földi zöldségtermesztés is szerepel., A legjobb minősé­gű földjeikből 50 hektárt hasznosítanak erre a célra. Szakembereik már megter­vezték 45 hektáron a para­dicsom és 5 hektáron az uborka termesztését a leg­korszerűbb, csepegtető öntö­zéses eljárással. A berende­zéshez a KITE, a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés segítségével jutnak. Tavaly saját kezelésbe vették a Szarvasi Serkövöt. Átvizsgálás után a teljes re­konstrukció mellett döntöt­tek. Számításaik szerint 17 millió forint szükséges a kü­lönböző korszerűsítésekre. A fejlesztéseket ebben az év­ben befejezik. Eredménye­ként 49-ről 21-re csökken az itt foglalkoztatott dolgozók létszáma, és már ebben az évben 13,5 millió forint nye­reségre számolnak. Űjabb vállalkozásuk — a nagy testű húskacsa nevelé­si program is — a megvaló­sulás útján halad. A Békés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalattal kötött megálla­podás értelmében erre a cél­ra 50 millió forintot költe­nek és 50 százalékos tagi részarányt biztosítanak. Űj­szerű, hogy ebben a vállal­kozásban a bajomfi feldol­gozó is részt vesz, a nyere­séget vagyonarányosan oszt­ják el. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében tavaly igen sok számítást és gyakorlati megfigyelést végeztek. Ke­resték az öntözővíz haszno­sulásának legjobb módját, jövedelemre gyakorolt hatá­sát. Az árukukorica igen jól hálálta meg az öntözést. A 19 aranykoronás földeken hektáronként 120 mázsa ter­mett. Számításaik szerint a hibrid kukorica és a cseme­gekukorica az árukukoricá­nál is nagyobb jövedelmet hoz öntözéses termesztéssel. A nagyobb nyereség eléré­sének reményében a nyári hőségben már három lineár típusú berendezést üzemel­tetnek, melyből kettőt az idén szereznek be a KITE segítségével. Kiemelkedő még az érde­keltség közvetlen növelésére tett intézkedéseik közül az önelszámolás továbbfejlesz­tése valamennyi termelő- egységen belül. D. K. Több energiatakarékos fénycső Az ország egyik legnagyobb iparvállalata, a Tungsram Rt. múlt évi árbevétele 10 százalék­kal haladta meg az egy évvel korábbit. Jelentős eredmény­ként könyvelhetik el, hogy a hazai piacra 17 százalékkal több korszerű fényforrást szállítot­tak, s még az év végi lakossá­gi felvásárlások idején sem tar­toztak gyártmányaik a hiány­cikkek közé. Exportbevételeik is növekedtek, különösen a kon­vertibilis elszámolású piacokról, ezekbe az országokba 8 száza­lékkal több terméket exportál­tak, mint korábban. Az idén a Tungsram mintegy 5 százalékos termelésnövekedést irányoz elő. Egyelőre hazai megrendelésre, később esetleg exportra is gyártanak majd modern elektronikai terméke­ket, köztük a különböző klini­káknak orvosi lézereket, továb­bá robotelektronikai egysége­ket. Megkezdik több új energiata­karékos termék tömeggyártását, köztük a kompakt fénycsövekét. Ezek a fényforrások a korábbi típusoknál 40 százalékkal keve­sebb energiát fogyasztanak, fényhasznosításuk is sokkal kedvezőbb. 1987-ben az újpesti gyárban sikerrel befejezték ezek kísérleti előállítását, s a na­pokban a Tungsram nagykani­zsai üzemébe telepítették át a sorozatgyártó gépsort. Ugyan­csak ez évtől szállítanak nagy tételeket a kereskedelemnek a kirakatvilágítási célokat szol­gáló törpefeszültségű halogén­lámpákból és az 50-400 watt tel­jesítményű komfort higanylám­pákból. Ez utóbbiakat belsőtéri világításnál alkalmazzák. Első­sorban ezekből a korszerű cik­kekből kívánják legalább 8 szá­zalékkal növelni kivitelüket kül­földi piacaikra, a világ több mint száz országába. A színvo­nalasabb hazai ellátás biztosí­tására az év első felében Bu­dapesten megnyílik iaz első Tungsram márkabolt.

Next

/
Thumbnails
Contents