Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

1988. január 8., péntek o Sokszínű és hatékony a népfronttestületek munkája Szarvason Szarvason a csaknem 300 választott HNF-aktíva mun­káját 47 tagú városi bizott­ság és ezen belül 11 tagú el­nökség irányítja. A hét mun­kabizottság gazdaságpoliti­kával, nő- és társadalompo­litikával, művelődéspolitiká­val, város-, valamint kör­nyezetvédelemmel ; továbbá béke-barátsági feladatokkal és fogyasztói érdekvédelem­mel foglalkozik. A városi HNF-testületek tevékenysé­gét nyolc körzeti bizottság működése egészíti ki, s ezek létszáma megfelel az ott la­kó népesség számarányának. A HNF városi elnöksége — az elmúlt hét-három évet értékelve — megállapította, hogy jó kapcsolatrendszer alakult ki a népfront, vala­mint a párt-, állami, társa­dalmi szervek és tömegszer­vezetek között. A választá­sok óta a HNF városi bizott­sága és elnöksége összesen 22 ülést tartott, s több mint 40 napirendi pontot vitatott meg. Gyakorlattá vált az is, hogy a városi tanács, illetve a végrehajtó bizottság elé kerülő témákat a népfront is véleményezi. A munkabi­zottságok három-négy, a kör­zetiek hat-hét alkalommal tanácskoznak évente. Az előbbiek főként a szakterü­letükre vonatkozó kérdése­ket beszélik meg, míg az utóbbiak tanácstagi beszá­molókat, városi rétegfórumo­kat, körzeti tanácskozásokat és politikai ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. Az állampolgárok körében nem mindig talál megértés­re, ha egy-egy közérdekű ja­vaslat pénzügyi okok miatt nem valósulhat meg. Ennek ellenére a HNF arra törek­szik, hogy tovább erősödjön és szélesedjen a városfej­lesztő, környezetvédő és -szépítő társadalmi munka. Már eddig is nagy segítséget nyújtottak ehhez a környe­zetvédelmi szemlék és a több mint 10 éves múltra vissza­tekintő „Virágos városért” mozgalom szervezői, illetve résztvevői. Ám a település- fejlesztő társadalmi munka eredményei sajnos még min­dig elmaradnak az országos és megyei átlagtól. A népfront ezután is foko­zott figyelemmel kíséri, ho­gyan támogatják a kertbará­tok és kistenyésztők tevé­kenységét a jövőben. A HNF keretén belül működő Fo­gyasztók Városi Tanácsa vi­szont az ellátás mennyiségi és minőségi mutatóit vizs­gálja folyamatosan; és jelzi, ha valahol a termelők és ér­tékesítők megkárosítják a lakosságot. A HNF szarvasi tisztség- viselői — a szocialista de­mokrácia érvényesülése és a közgondolkodás erősítése mellett — szeretnék előmoz­dítani a párt- és kormány- program megvalósítását. Többek között ezért is kez­deményezték az idős korúak, a nők és a fiatalok, valamint a cigánylakosok és a nehe­zebb körülmények között élő családok helyzetének elem­zését, megvitatását. Például a nő- és rétegpolitikai mun­kabizottság csaknem 100 000 forinttal segítette a rászo­rulókat. (A szociális otthon lakóinak 140 ruhát és 20 pár cipőt juttattak el a mozga­lom aktivistái.) Az ifjúság közéleti szerepének további fokozása mellett az elképze­lések között van egy család- védelmi tanács megalakítá­sának a terve, a városi ta­náccsal közösen. A közoktatásban és köz- művelődésben szintén fontos szerepet tölt be a népfront, •különösen a szülői munka- közösségekkel fenntartott kapcsolatok tekintetében. (Elismerő oklevelekkel és ki­tüntetésekkel jutalmazza a példamutató szülőket.) A honismereti és helytör­téneti mozgalom nemcsak a haladó helyi hagyományok ápolásában, a reális történel­mi és nemzeti tudat kialakí­tásában működik közre, ha­nem a különféle kiadvá­nyok megjelentetésében is; így például: Szarvas a váro- sodás útján, Bajcsy-Zsilinsz- ky Endre, Szarvas város 20 éve. (Ezeket a könyveket dr. Tóth Lajos HNF-elnök írta és szerkesztette, aki a népfront utóbbi évtizedek­ben végzett munkájáról ké­szült pályázatával tavaly or­szágos II. helyezést ért el.) Az új oktatási törvény le­hetővé tette az iskolataná­csok megalakítását az intéz­mények és a népfront közös szervezésében. Ilyen kollek­tíva jött létre az 1. sz. és a 3. sz. általános iskolában, valamint a gimnáziumban; s most van folyamatban a megalakulás a 2. sz. és a szlovák általános iskolában. A HNF béke-barátsági munkabizottsága szintén ki­veszi részét a különböző rendezvények (szolidaritási akciók, fórumok, kiállítások, filmvesítések stb.) szervezé­séből és a mozgósításból. Mindezek a baráti találko­zók, egyéb összejövetelek jó lehetőséget teremtenek arra, hogy a szlovák ajkú lakosság közéleti érdeklődése, aktivi­tása is növekedjék az elkö­vetkezendő időben. (Például gyakorolhatják és fejleszthe­tik anyanyelvi ismereteiket, ápolhatják kultúrájukat, né­pi hagyományaikat.) Vaskor Pál, a HNF városi titkára már többször is an­nak a reményének adott hangot, hogy a szarvasi nép­fronttestületek továbbra is élni kívánnak adott lehető­ségeikkel. A tisztségviselők és aktivisták bíznak a moz­galomban megtestesülő poli­tikai felvilágosító, meggyőző, kulturális nevelő munka fo- .kozódó hatékonyságában. —y —n fl szakemberek szerint: Élénkülés várható a kötvénypiacon Az utóbbi években mind több fogalmat ismertünk meg a közgazdaságtan szó­tárából. Ezek egyike a köt­vény. A jogszabályok 1983- tól teszik lehetővé a kötvé­nyek kibocsátását, megvá­sárlását. Kíváncsiak voltunk arra, hogy megyénkben mi­ként alakult a lakosság által megvásárolható kötvények forgalma, milyen célokra bocsátottak ki kötvényeket, milyen összegben, és az egyes kötvényeknek milyen sikere volt. A nemzeti bank megyei igazgatóságán elmondták, hogy Békés megyében az el­ső kötvényt 1985-ben bocsá­tották ki.. Leggyorsabban a tanácsok eszméltek, és 1987. december 31-ig 441 millió forint értékű kommunális kötvényt adtak ki. (Békés­csaba, Mezőberény, Oroshá­za, Szarvas, Gyula, Mezőko- vácsháza, Szeghalom, Vész­tő, Sarkad, Gyomaendrőd.) A várakozással ellentétben a különböző termelő egysé­gek meglehetős óvatossággal nyúltak a kötvényekhez. Napjainkig mindössze 220 millió forint értékű köt­vényt bocsátottak ki. (Oros­házi Áfész, a Gyulai Kötő­ipari Vállalat, az Univerzál Kereskedelmi Vállalat, az Orosházi Á. G., az Orosházi Mezőgép és a Békéscsabai Konzervgyár.) Anélkül, hogy különösebb gazdasági elem­zésbe kezdenénk, az el­adott kötvényekből kiderül, hogy a kötvények kelendősé­ge elsősorban a kibocsátó vállalat megítélésén, presztí­zsén múlik. Például az Uni­verzál Vállalat 25 millió fo­rint értékű kötvényeit na­gyon gyorsan elkapkodták. A kommunális kötvények közül az számíthatott na­gyobb sikerre, amelynek cél­jával a lakosság egyetértett. Ha egy településen hiány­zott az orvosi rendelő és a pénz egy részét erre fordí­tották, akkor a helybéliek vásárolták az értékpapírokat. Megkerestünk néhány bankot, illetve az OTP me­gyei igazgatóságát, és arról érdeklődtünk, hogy az utób­bi hónapokban milyen volt a kötvényforgalom, és az elkö­vetkezendő hónapokban mire számítanak? Fruzsa János, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank (OKHB) Rt. gyulai igazgató­ja a következőket mondta: — Napjainkban az úgyne­vezett Gyula kötvény érté­kesítése folyik. A 49 millió forint értékű kötvényt feb­ruár 29-ig értékesítjük a la­kosságnak, 5 éves lejárattal, 12 százalékos kamattal. A kötvény visszafizetését az állam szavatolja, adó- és il­letékmentes. Decemberben a forgalom visszafogott volt. November 20-tól 13 millió forint értékű kötvényt ad­tunk el, de meggyőződésem, hogy január—februárban a kötvények iránti kereslet, a kedvező feltételek miatt, je­lentősen növekedni fog. Az OTP megyei igazgató­ságán elmondták, hogy az első OTP-kibocsátású köt­vény Békés megyében a szarvasi városi tanács gáz­kötvénye volt (1984. novem­ber). Az érdeklődés mérsé­kelt volt, az emberek még nem ismerték a kötvényvá­sárlás lehetőségét. Az OTP saját takarékpénztári kötvé­nyéből 1987 utolsó két hó­napjában Békés megyében mintegy 120 millió forintér­tékben vásárolt a lakosság. December elsejétől vásárol­ható a Vésztői Nagyközségi Tanács kommunális kötvé­nye is.' Ennek érdekessége, hogy 1988. november végéig a meghirdetett 12 százalé­kos kamaton felül plusz 3 százalék prémiumkamatot is ad a kötvény. Ugyancsak OTP-s információ, hogy a kötvényekre fordított össze­gek jelentős része a külön­böző takarékbetétekből ván­dorolt át, ami azt jelenti, hogy az emberek vállalják a kötvényekben rejlő kockáza­tot a kedvezőbb kamatokért. Az OKHB Rt. orosházi bankszervének igazgatója, Szász János az alábbiakkal kezdte: — Tavaly két kötvényki­bocsátás lebonyolítását vál­laltuk. A városi tanács szep­tember 1-jével bocsátott ki 49 millió forint névértékben lakossági kötvényt (hatéves lejárat, 11 százalékos ka­mat). December 31-ig 15,3 millió forintot értékesítet­tünk e kötvényből, ebből Bé­kés megyében 4,7 milliót, ezen belül is Orosházán 2,1 milliót. A kötvénytulajdono­sok között április 22-én két gyopárosi üdülőtelket sorso­lunk ki. A másik kötvé­nyünk az orosházi Mezőgé­pé, amelyet december 1-jé­vel 60 millió forint névér­tékben adtunk ki. (Hat év lejárat, 12 százalékos kama­tos kamat.) A kötvényből egy hónap alatt 21 millió fo­rintnyi kelt el, ebből a me­gyében 7,6 millió, ezen be­lül Orosházán 3,6 millió. Megítélésem szerint az év második felében érezhető visszaesés a kötvényforga­lomban — amely november­től fokozatosan kezdett meg­fordulni —, ez év első hó­napjaiban megszűnik, az ér­deklődés nőni fog, élénkül a kereslet, elsősorban a ked­vezőbb feltételű kötvények iránt. L. S. Kezdhetjük az erdütelepitést? II makett nem volt ilyen csúnya Mit írjak, hogy az ne has­son öncélú poénkodásnak? Mit írjak, hogy ne bántsak meg senkit, és az érdekel­tek higgyenek jószándékom­nak? No, mindegy, az élet — köztudottan — nem ha­bos torta... Vágjunk bele! Van egy ház Békéscsaba belvárosában, ami jobb vol­na, ha nem volna. Jó he­lyen áll, a Mednyánszki ut­cában, mindjárt az elején, csaknem a Korzóval szem­ben, értékes telken terpesz­kedik, ablakaiból a szökő­kutas térre látni. A tér épí­tészetileg e házzal befeje­zettnek tekinthető. Egyéb­ként a tér többi lakóháza sem indulhatna szépségver­senyen, de a maga módján mindegyik „elmegy”. Ez vi­szont nagyon „nem megy el”. Ráadásul ittmarad 100 vagy 200 évig. Itt marad, hogy mutassa, miképp lehet, egy megyeszékhely város- központjának legértékesebb területeit elherdálni. S ami legfájóbb: mindez akkor játszódott le, mikor az épí­tészek már megnyerték csa­táikat a közízléstelenség el­len, mikor már 10-15 éve építészet „kezd történni” Magyarországon, és 6-8 éve Békés megyében is. A ház megjelenésében annyira semmilyen, hogy nem méltó az elemzésre. Lehet, hogy belül ebben vannak a világ legszebb, legpraktikusabb lakásai, ám nem vagyok rájuk kíváncsi, mint ahogy nem vagyok kí­váncsi arra a vadidegen em­berre sem, aki mikor meg­lát az utcán, minden előz­mény nélkül kést ránt, és elindul felém. Mert ez a ház ugyanazt teszi. Külle­mével kést ránt a városra, az építészetre, az esztétiká­ra. Illetve nem is kést ránt, mert annyira jelentéktelen, hogy képtelen volna ilyen teátrálisan viselkedni. Ö in­kább apránként mérget ada­gol a jóízlés ellen. Majd tel­nek, múlnak a napok, meg­szokjuk őt is, mint a többi hozzá hasonlót, s akkor ő nyert. Az ma már alighanem ki­bogozhatatlan, hogy a ház létrejöttében mekkora sze­repe volt az építtető OTP- nek, a tervező Békés Me­gyei Tervező Vállalatnak, a kivitelező Békés Megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnak, no és az engedélyezőnek, a tanács műszaki osztályának. Utóbbiak azt mondják: a ház maketten nem volt ennyire csúnya. (Mellesleg, mikor megépült a Tanácsköztársa­ság útján a környező ré­gebbi egyemeletes épülete­ket arcul csapó nyolcszintes „pengeház”, az egyik akkori tanácsi vezető is hasonlót mondott a félresikerültről, valami ilyesmit: maketten nem volt ilyen nagy.) Néhány éve Békéscsaba belvárosáról építészekkel be­szélgettem, és elhangzott — meg is írtam —hogy a jó tervező házai harmonizál­nak a növényzettel, a rossz viszont fával kénytelen el­takarni ronda épületeit, s ha így megy tovább, Békés­csaba központjába erdőket kell telepíteni... Az erdőtelepítés kezd ak­tuálissá válni. Jí»L3Ui. A képen nem látható, a ház színe: sárga Fotó: Veress Erzsi Verner Hofmann: Földi paradicsom A hazánkban is ismert szerző könyvében a XIX. század eszmetörténetét vá­zolja. Azzal a századdal foglalkozik tehát, melyet so­káig a gondolkodásmód, az erkölcs tekintetében, de a művészet szempontjából is főként ellentmondásos elő­ítéletek megközelítéséből is­mertünk. Hofmann — gyak­ran a szépirodalmi stílus­hoz közelítő — könyve most teljes képet ad erről a kor­ról, bizonyítva, hogy nem­csak a század első és utolsó negyede hozott jelentős eredményeket a művészet- történetben. írásából meg­érthetjük, hogy a XIX. szá­zad korábban jelentéktelen­nek vagy retrográdnak mi­nősített törekvései nem vá­laszthatók el a művészet, a filozófia; egyáltalán a társa­dalomtudományok egészétől. A történelemnek azok a fejezetei, amelyeket avant- garde-nak nyilvánítottak, el­torzították a század egészé­nek képét. Ugyanakkor egy­ségesnek, formális tekintet­ben következetesnek is könyvelték el ezt a kort. Ebből a látószögből szükség­képp lett a „naturalizmus évszázada”, sőt, ,,a nagy táj­képfestészet évszázada” is. Hofmann a művészettörté­net tükrén keresztül bemu­tatja a múlt század emberét is. Kultúrtörténeti, szocioló­giai, erkölcsi, viselkedés- és elméletbeli felfogások raj­zolódnak ki, szinte teljessé­get tárva az olvasó elé. Az óriási tényhalmazt 12 feje­zetbe foglalja a szerző. A könyv megértését 346 — részben színes — repro­dukció segíti. A földi para­dicsom című kötet 1960 őszén vegyes fogadtatásra talált az NSZK-ban. Ez adó­dott egyrészt a témaválasz­tásból, másrészt azok tár­gyalási módjából. A XIX. század egészének vizsgálata akkor nem volt a művészet- történet központi kérdése. Azóta a helyzet Európa- szerte megváltozott. A Kép­zőművészeti Kiadót dicséri a kötet hazai megjelentetése, melyet Havas Lujza kitűnő fordításában olvashatnak a múlt század iránt érdeklő­dők. G, T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents