Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 5. szám
1988. január 7., csütörtök o Falusi ellátás Mentegetőzés helyett árut Nincs. Gyakorta kénytelen kimondani ezt a szót a falusi boltos. Nemcsak akkor, ha hűtőszekrényt, porszívót, vagy egyéb tartós fogyasztási cikket keresnek a vásárlók. Ez a felelet esetenként akkor is, ha élelmiszerért mennek a boltba az emberek. Bosszankodnak emiatt a vásárlók, de nem öröm a boltosnak sem. Jövedelme a forgalommal arányos, s a nemleges válasz egyiket sem gyarapítja; kellemetlen azért is, mert a falusi boltost mindenki ismeri, így külön-külön kell elmagyaráznia a hiány okát. A leggyakrabban emlegetett indok, hogy nem szállítanak időben és elegendő árut a nagykereskedők. Erre persze lehet mondani, hogy könnyű a hibát más munkájában keresni. Nem állítható, hogy minden sza- badkozás csupán a felelősség áthárítása, de az esetek tekintélyes részében a boltosoknak igazuk van, amikor a nagykereskedelmet hibáztatják. Fölényeskedő nagykereskedők Ez olvasható ki az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség jelentéséből is, amely a kistelepülési boltok ellátását összegezte. „Az elmúlt évekhez viszonyítva nem történt lényeges előrelépés a nagykereskedelmi vállalatok szállításaiban, nem javították áruszállítási készségüket, nem igazodtak kellőképpen a kisebb boltok igényeihez” — írják a felügyelőség szakemberei. E megállapítás nem szórványos vizsgálatok tapasztalata, hiszen a főfelügyelőség tizennégy megyében 171 vállalat, 552 szövetkezeti boltban és 26 magánkereskedőnél ellenőrizte a kistelepülési élelmiszerüzletek és vegyesboltok munkáját, s közvetve a lakosság ellátását. a főbnltosnk meg a többiek A szakemberek árnyaltan fogalmaznak, a kistelepülési boltosok sokkal nyersebben mondják véleményüket: „Ki vagyunk szolgáltatva a nagykereskedelmi vállalatoknak”. Nem érdemes azon vitatkozni, melyik fogalmazás a pontosabb. A lényeg úgy is az, hogy a nagykereskedelem nem teljesíti a kisebb boltok rendeléseit, tiltott árukapcsolásokat alkalmaz. A sarkadi áfész új- szalontai üzlete például március végén nyolcvanötféle árut rendelt, de csak negyvenkettőt kapott. Nem szállítottak étolajat, margarint, csokoládét, amglyek pedig a naponta vásárolt áruk közé tartoznak. Másutt sem lehet sokkal jobb helyzet a megyében, mert a főfelügyelőségi vizsgálat szerint a Kunság Füszért a boltok rendeléseit csak 40-70 százalékos arányban teljesíti. S az nem lehet vigasz a Békés megyében élőknek, hogy a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat a váci áfész üzleteit 25-30 százalékos, a dél-pesti áfész boltjait pedig 30-35 százalékos arányban elégíti ki. Ennyire persze nem rossz az ellátás a falvak többségében, mert a szövetkezetek és a boltosok más módszerekkel igyekeznek beszerezni az árukat. Sok helyen bevezették az úgynevezett főboltosi rendszert, melynek lényege, hogy 4-5 kisebb boltnak egy nagyobb üzletet jelölnek ki a vásárlás helyéül, s azt a nagykereskedelem ellátja áruval. Másutt az áfészek saját központi elosztóraktárat tartanak fenn, ahol boltvezetőik vásárolhatnak. Békés megyében a szövetkezeti központok több boltnak egy időben szervezik meg a vásárlást a nagykereskedelmi raktárban, s a szövetkezet szállítja az üzletbe az árut. Bármelyik módszert is vizsgáljuk meg alaposabban, kiderül, hogy a kiskereskedők átvállalják a nagykereskedelem szállítását. Ez ugyan javítja a falvak ellátását, ugyanakkor növeli a szövetkezetek költségeit is. A széles körben tapasztalható gyakorlat mögött meghúzódik az a jelenség, hogy a kisebb vállalatok, szövetkezetek kiszolgáltatottak a nagyobbaknak, kapcsolatuk nem üzleti, piaci elvekre épül. hanem jórészt a méretbeli különbségre korlátozódik. A szállítások elmaradása nemcsak a nagyság fitogta- tásának következménye, hanem gazdaságossági okai is vannak. A kisebb, szórványosan települt boltokba valóban költségesebb a szállítás, s a nagykereskedelem szűk árréseibe ez nem mindenkor fér bele. Ez a magyarázat persze egyáltalán nem vigasztaló a falun élőknek, hanem ők árut, tisztességes ellátást akarnak még a leglogikusabb érvelés helyett is. Óvatos üzletvezetők S ezt nemcsak a nagykereskedők hibájából nem kapják meg. Dolgoznak a falusi boltokban túlságosan óvatos üzletvezetők is, akik rendeléseikkel nem igazodnak kellően a fogyasztók igényeihez, szokásaik változásaihoz. Előfordul, hogy már a kora délutáni órákban nem lehet tejet, tejtermékeket, kenyeret kapni a falusi boltokban. Látni a polcokon lejárt szavatossági idejű, vagy gyengébb minőségű árukat, s e hiányosságokért elsősorban a boltvezetők marasztalhatok el. A különböző eredetű hiányosságok régiek, már-már megszokottak. Megváltoztatásuk viszont éppen napjainknak egyik sürgető feladata, hiszen az ellátás a korábbiaknál is inkább közhangulatot befolyásoló tényezővé válik. Az árak emelkedésével igényesebbek lesznek a vásárlók a minőségre, az utazási költségek megtakarítása miatt még inkább lakó- és munkahelyükön akarják beszerezni az áruk többségét. A végleges megoldáshoz a szövetkezetek és a nagykereskedelmi vállalatok sem önmagukban, sem együttesen nem elegendők. Működésük köz- gazdasági feltételeinek is változni kell ahhoz, hogy a falusi ellátás érzékelhetően javuljon. V. Farkas József Kedvező exportkilátások 1988-ra A Transelektro Kereskedelmi Vállalat az ipari partnervállalatokkal együtt jelentős export- eredményeket ért el 1987-ben, mert áruszerkezetük megfelelt a vevők igényeinek, s kivitelük elsősorban a fizetőképes piacokra irányult. Exportkínálatuk nagyjából azonos arányban energetikai rendszerekből és berendezésekből, kábelipari cikkekből, háztartási készülékekből és különféle motorokból, szerelési anyagokból, egyéb termékekből állt. Ezekből összesen csaknem 130 millió dollár értékben szállítottak a konvertibilis elszámolású országokba, vagyis megismételték az egy évvel korábbi exportrekordot, ami akkor 30 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest. Az elmúlt év jelentősebb exportüzletei közül kiemelkednek azok az erőmüvi egységek, amelyeket Törökországban, Egyiptomban és Indiában telepítettek; ezeket a nagy kazánokat a Ganz Danubiusban gyártották. Az energetikai gépexport más területein visszaesett a forgalom, mert több hazai gyártó súlyos gondokkal küszködött. Kábeleket, távvezetéksodronyokat szállítottak nagyobb tételekben török és indiai megrendelésre, valamint Jordániába. A gyártó a Magyar Kábelművek volt. Üj cikkük volt a 120 kilovoltos kábel, amelyből NSZK-beli rendelésre szállítottak. A Transelektro 1,2 milliárd forintért exportált háztartási készülékeket, így a Hajdúsági Iparművek mosógépeiből és bojleréiből NSZK-beli, francia, angol, finn, belga és osztrák megrendelésre és a Lehel-hűtőgépekből mintegy 40 ezret Kínába. A Transelektro importja — a népgazdasági kívánalmaknak megfelelően — főleg a szocialista országokból nőtt mintegy 5-7 százalékkal. Kábeleket, szigetelő anyagokat, vendéglátó- ipari gépeket és bányafeiszere- léscket vettek partnereiktől, egyedül az NDK-beli gyáraktól vagy 200-féIe árucikket. A tőkés piacról származó behozataluk nem nőtt, az import a feldolgozó ipar számára szükséges anyagjellegű termékekből állt. 1988-ra számos nagy értékű szerződést kötöttek a vállalat üzletkötői — egyedül energetikai és áramelosztó berendezésekre 3 milliárd forint értékben — teljesítésük egy része áthúzódik 1989-re. Kedvezőek a piaci kilátások a kábeltermékek területén, ezekre kínai és indiai cégek a legnagyobb vevők, megfelelő rendelésállománnyal rendelkeznek motorokra és háztartási gépekre is. S bár az év elejétől minden hazai vállalat jogosult önálló exportra, a Transelektro a munka jobb megszervezésével veszi fel a versenyt. Tovább kívánják fejleszteni a kereskedőházi tevékenységet és a fővállalkozások szervezését annak érdekében, hogy ipari partnereik továbbra is megbízzanak a vállalat üz- letközvetitői szerepében, mégpedig fokozott közös érdekeltség alapján. A Békéscsabai Konzervgyár Tetra-Pak rendszerű automatikus töltőgépével csomagolják a gyár országhatárainkon túl is ismert gyümölcs ivóleveit. Ezen termékek kereskedelmi sikerének egyik titka a minőség állandó szintentartása, amit folyamatosan, gyártás közben is ellenőriznek — képünkön — a szakemberek Fotó: sarkad! László n foglalkoztatás várható problémái Békés megyében az ipari foglalkoztatottak számának csökkenése az országos átlag alatt várható. A mezőgazda- sági nagyüzemek népesség- megtartó hatása csökken, a mezőgazdaság egyértelműen munkaerő kibocsátó lesz. Az agrárperifériákon a mező- gazdasági nagyüzemektől és az ipartól is független munkaerőbázis alakulhat ki. A mezőgazdasági nagyüzemek szervezeti változásai és a termékszerkezet átalakulása, a farmerkultúra elterjedését és a melléküzem- ágak erősödését hozhatja magával, amely részben felszívhatja a kibocsátott munkaerőt. Az iparhiányos térségekben — az elmaradott körzetekben és a megyeközponttól sugarasan elhelyezkedő kisebb településeken — a megye saját erőből a foglalkoztatási gondokat megoldani nem tudja. A megye mezőgazdasága — természeti adottságainál és hagyományainál fogva — stabilizációs szerepkörét továbbra is be tudja tölteni. A két főágazat egymásraépülésével a kibontakozás erősítéséhez hozzájárulhat. Az élelmiszeripar létszám-, háttéripari és infrastrukturális igénye még mindig növekvő. Az élelmiszergazdaság preferáltságára hosszabb távon is lehet számítani. A támogatások átrendeződésével a megyében a kereslet, a térmelés hullámzása nehezen kezelhető munkaerőproblémákat fog jelenteni. A termelési szerkezet változása az élelmiszeriparban működő kisebb vállalkozásokat szinte állandóan szervezeti átalakulásban tartja, a nagyobbaknál a munkaerő-szükséglet lüktetése fog gondot okozni. Feltehetően az építőanyagipar is hasonló helyzetbe kerül, de itt várhatóan a foglalkoztatottak számának csökkenése mellett zajlik majd le a folyamat. A könnyűiparban nagyobb létszámleépülés, a vállalatok differenciálódása és a fővárosi ipar racionalizálása miatt nem várható. Szervezeti változással, átképzéssel, viszonylag kisebb fejlesztéssel feltehetően a gondokat enyhíteni lehet. Egyes profilnélküli, szellemi tőkehiányos gépipari egységnél a termékszerkezet-váltásból, felszámolásból adódó feszültségeket nehezebb lesz levezetni. Megoldás lehet a szervezett átadás, mint arra már van példa (HTV—BHG, Békési MOM—Ganz Áram- mérőgyár). Az iparban külföldi tőke részvételével bel- vagy külföldön működő vállalat is létrejöhet, esetleg szovjet vállalkozói részvétellel, illetve fejlődő országba történő termeléskihelyezés céljából (pl.: Szirén Ipari Szövetkezet, Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet, Körösvidéki Cipész Szövetkezet, Békéscsabai és Orosházi Mezőgép, Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet, Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat, Béköt, Fontex HISZ). A központilag vezérelt szervezeti változások túlnyomó része lezajlott. Egyes formák — mint a leányvállalat — létrejöttével a megye nehézségei nem oldódtak meg. A gyárak kapcsolatát központjukhoz sokszor a kiszolgáltatottság jellemzi az önkormányzati formára való áttérésével. A nehéz helyzetben lévő vállalatok a szelektív fejlődésből adódó terheket várhatóan először vidéki telepükre rakják, és eladásukból kívánnak gondjaikon enyhíteni. A struktúra- és termékszerkezet-váltás, a szelektív fejlődés, a monetáris nor- mativitás, a csődtörvény, az önkormányzati vezetés, stb. következtében a megyében további önállósodásra, kényszerátadásokra, formaváltozásokra kell számítani (pl. Bubiv, Gyula; Vízgépészeti Vállalat, Gyula; Gyulai Harisnyagyár, Gyulai Húskombinát, Békési Kosárfonóvállalat; Erőkaröntöde, Békéscsaba; Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat; Orosházi Üveggyár, néhány kisvállalat és szövetkezet). A szövetkezetek között a tőkeáramlás normatív formái hamarabb kialakulhatnak, mozgékonyságukat ez tovább erősítheti. A szövetkezeti tulajdon jellege miatt e szférában a foglalkoztatás specifikus jelleget ölt. A megye munkaerőpiacán keletkező gondokat részben elhelyezkedési támogatással, az ingázást nem növelhető körzetekben (a megye peremvidékein) a területfejlesztési alap, valamint a munkahelyteremtési alap felhasználásával lehet enyhíteni. Még így is félő, hogy a szakképzetlen munkaerőt az ipar nem tudja felszívni. Az iparosodottabb vidékeken a szakmaváltás-átképzés fog problémát jelenteni. A széles értelemben vett szolgáltatási ágazat az elkövetkezendő néhány évben (stabilizációs periódusban) csak lassított ütemben tudja növelni foglalkoztatottjainak számát. A kis- és magánvállalkozások lakossági szolgáltatás kielégítésére irányuló tevékenysége, illetve a háttéripari termelés várható erősödése a szabaddá váló munkaerő jelentékeny részének munkát adhat. A megyében jelenleg 2-3 ezerre becsülhető az olyan munkaképes korúak és munkát vállalni akarók száma, akik munkahely hiányában nem tudnak elhelyezkedni. Az ilyen helyzetben lévő munkaerő általában területileg szórtan (néhány főtől néhány 10 főig) lelhető fel. Nagyobb tömbben szabad (és mobilizálható) munkaerő (1000-1500 fő) a gazdaságilag elmaradott körzetekben található. A szelektív fejlődést természetszerűleg kísérő hatékony munkaerő-foglalkoztatás következtében a szabad és dolgozni akaró munka- vállalók száma 5-6 ezerre, az elmaradott körzetekben 2-3 ezerre növekedhet. Belátható időn belül 8-9 iparvállalatnál keletkezhet felszámolással jelentősebb munkahelymegszűnéssel, átcsoportosítással járó gond. Erről a piacnak kellene (bár lehet, hogy a szabályozók fognak) dönteni. Ugrai P. András BÉKÉS VÁROS KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEME, 5630 Békés Csabai u. 59., az 1988. január 5-én elveszett TH 248804—248840-ig terjedő sorszámú ELSZÁMOLÁSI UTALVÁNYAIT ÉRVÉNYTELENÍTI.
