Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
a 1988. január 2., szombat Készülőben két irodalmi lexikon / • Beszélgetés Péter Lászléval Kétnaponként jár be Sző- regről Szegedre a Somogyikönyvtárba a postájáért Péter László, ö az, aki ma az egész magyar irodalommal levelez, hiszen két irodalmi lexikont is szerkeszt. A Ki kicsoda a hazai irodalmi életben? című kortárslexi- kont a Magvető Kiadó jelenteti meg, előreláthatóan 1988. végén. Az Új magyar irodalmi lexikont pedig az Akadémia Kiadó adja az olvasók kezébe valamikor a kilencvenes évek elején. — Kérem, szóljon a készülő két lexikon előzményeiről. — A Ki kicsoda? megjelenését az írószövetség kezdeményezte néhány évvel ezelőtt. Elkészítését Tóth Béla József Attila-díjas író, a Somogyi-könyvtár igazgatója vállalta. A szerkesztéssel engem bízott meg. — Ezek szerint ezt ön egyedül készíti? — Igen. Tapasztalatom, hogy nálunk nem tudnak lexikont csinálni. Bőbeszédűek, fölösleges dolgokat közölnek, lényegeseket elhallgatnak, oktalanul nagybetűs szedésűek, és így tovább. Szeretném megmutatni, miképpen kell „lexikális tömörséggel”, praktikus rövidítésekkel, lényeges és pontos adatokkal lexikont szerkeszteni. — Gondolom, gondok adódnak bőven. — Vitám van többek között a kiadóval. Azt szeretnék, ha az 1959. óta elhunyt „jelesebb” írók, költők is bekerülnének. Ezt nem vál- lallom. Ellene szól jó néhány érv. A Who’s who? (Ki kicsoda?) műfaji követelménye, hogy csak élőkről szól. Támadási felületet nyújtanék, hogy ki „jeles” író, költő. Az elhunytak adatainak megszerzése, ellenőrzése leküzdhetetlen feladat elé állítana. Különben is fölösleges, hiszen készül az Üj magyar irodalmi lexikon, ott helyet kapnak elevenek és holtak egyaránt. — Ebben az évben számos jelentős alkotónk hunyt el. Velük mi lesz? — Megdöbbentő élményeim is vannak. Csontos Sándor október 23-án még resz- keteg betűkkel aláírta a róla szóló cikket, s pár napra rá eldobta magától az életet. Elhunyt közben Ba- ránszky Jób László, Bajomi Lázár Endre, Garai Gábor, hogy csak néhány jelentős alkotót említsek, ök már csak az Üj magyar irodalmi lexikonban kapnak helyet. A lexikont a tördelt nyomdai korrektúra visszaküldésével zárom le. Addig lehetőség lesz a változó adatok, az új könyvek címeinek pótlására. Péter László asztalán a mai postával érkezett levelek. Az íróknak elküldött szócikkek javításai. Fábián László, Galgóczi Erzsébet, Gyurkó László élete, munkássága 10-15 sorban. — Hogy halad a munka? Visszaérkeznek-e a korrigálásra küldött szócikkek? — Most, november végén a H betűnél tartok. A megírt szócikket azonnal elküldöm az érdekeltnek, kérve, hogy korrektúraszerűen javítsa, pótolja. Sajnos, nem mindig értik meg kérésemet. Volt, aki eltette emlékül a küldött kéziratot, volt, aki átgépelte a maga ké- nye-kedve szerint, nem törődve a helyesírással, rövidítéseimmel, vagy a lexikon következetességéhez, egységéhez szükséges szigorú szerkezettel. Fölösleges munkát okoz magának is, nekem is, hiszen szövegszerkesztővel, számítógéppel dolgozom, ' tehát leveszem, tárolom a cikk szövegét, azon hívom le a képernyőre, így végzem el a javítást. — Térjünk át az Üj magyar irodalmi lexikonra, amelynek ön a főszerkesztője. Hol tart most ez a munka? — Az új magyar irodalmi lexikon kiadását az MTA Irodalomtudományi Intézete, közelebbről, Klaniczay Tibor akadémikus igazgató kezdeményezte. A munkát az' Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) fedezi. Sajnos, elkéstünk. Kevesebb pénzt kaptunk, és nagysokára. Az előkészületek is több időt igényeltek, mint ahogy terveztük. Viszont az alapos előkészítés a későbbi gyorsabb haladás feltétele. — Milyen szempontok alapján készülnek majd a kéziratok. — A címszavakat " előreláthatólag 100-150 munkatárs írja. Nélkülözhetetlen, hogy a kéziratok egységes szempontok alapján készüljenek. Eddig a címszóírónak szánt útmutató négy változatát vitattuk meg, hamarosan elkészülünk az utolsóval is, amelyet már nyugodtan szétküldhetünk. Ugyancsak megvitattunk számos minta- cikket, amit egy-egy szerkesztő fogalmazott meg. Megtanácskoztuk a szakma -jeleseivel a címszó jegyzékeket is. Az egyik szerkesztő kevés szerzővel sok szócikket akar íratni, a másik pedig sok címszószerzővel, specialistával íratná meg a cikkeket. Ezt rájuk bíztam, nekem csak az a fontos, hogy jó kéziratot kapjak. Az ! útmutató és a mintacikk szavatolja az egységes munkát. — Milyenek az ellenőrzési lehetőségek ? — A szócikkszerzők nem elégedhetnek meg a korábbi lexikonokkal. Kötelességük a forrásig visszanyomozni, földeríteni az adatokat. Kiváltképpen a névírás, a születési és halálozási adatokat kell ellenőrizniük. A lexikonba vándorló hibákat ki akarom küszöbölni. Minden címszónak lektora lesz, és ő a nem megfelelő kéziratot visszaadhatja a szerzőnek, de ugyanezt megteheti a korszak szerkesztője is, és természetesen a főszerkesztő. A kéziratokat 1988. júliusára kell íróiknak beküldeniük. A megszerkesztett, nyomdakész kéziratot nekem 1989. végén kell az Akadémiai Kiadónak benyújtanom. Polner Zoltán B Honvédelmi Minisztérium pályázata Akiknek sikerült a felvételi vizsga A Honvédelmi Minisztérium pályázatot hirdet azoknak a nyolcadik osztályos fiútanulóknak, akik kedvet, tehetséget éreznek a katonai hivatás iránt, és vállalják a haza fegyveres szolgálatát. A pályázók felvételüket kérhetik középiskolai honvédkollégiumokba, illetve tiszthelyettesképző szakközépiskolába. Az ország tíz vidéki nagyvárosában működő középiskolai honvédkollégiumba felvett pályázók az adott város kijelölt polgári középiskolájában tanulnak. Sikeres érettségi vizsga után három évig a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláin folytathatják tanulmányaikat. A kiemelkedő eredménnyel érettségizők egyéb hazai és külföldi lehetőségek közül is választhatnak. Tanulmányaik befejeztével a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjeként kezdik meg szolgálatukat. A néphadsereg hét vidéki helyőrségében működő — gép- járműtechnikai, szállító- és üzemanyagos, elektroműszerész, híradástechnikai műszerész, repülőgép-szerelő és -műszerész, építőgép-szerelő, élelmezési és zenész — tiszthelyettesképző szakközépiskolájában a hallgatók a negyedik tanulA téli szünetben két, hivatásos katonai pályára készülő fiút kerestünk fel otthonukban, Orosházán. Az egyik Gelecsényi József, a Damjanich János Középiskolai Hohvéd Kollégium első évfolyamának hallgatója. — Hogyan kerültél be ebbe az intézménybe? — Eredetileg Szolnokra jelentkeztem, mert kiskorom óta pilóta, vagyis repülőgép-vezető szerettem volna lenni. Mind egészségügyi, mind pedig tanulmányi szempontból megfeleltem a felvételi vizsga követelményednek, de a túljelentkezés miatt átirányítottak Szegedre. Jelenleg a Radnóti Gimnáziumba járok, és az érettségi után a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán szeretnék továbbtanulni. — Milyenek a kollégiumi körülmények? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy jók, és az ellátásra sem panaszkodhatom. Nekem tetszik a szigorúság, amelyet meg lehet szokni, ha az ember akar és tud is alkalmazkodni. A szobában négyen vagyunk, és meghatározott napirend szerint élünk, tanulunk, öt óra ötvenötkor van az ébresztő, majd a reggeli torna és a tisztálkodás után reggelizünk. A tanórák héttől délután fél kettőig tartanak. Az ebédet követően tanulunk a szilencium alatt, és a másnapi órákra készülünk fel. A tanulmányi átlagtól, a mányi év végén érettségi, képesítő, valamint tiszthelyettesvizsgát tesznek, és hivatásos tiszthelyettesként kezdik meg *■ szolgálatukat. A tiszthelyettesképző szakközépiskolákban jó rendű tanulmányi eredménnyel végzők — amennyiben kérik — a katonai főiskolákon folytathatják tanulmányaikat. A kollégiumi, valamint a tiszthelyettesképző szakközépiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellátást, valamint zsebpénzt, tanulmányi pótlékot kapnak, s térítésmentesen hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is szerezhetnek. Emellett utazási és számos egyéb kedvezményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, egészségi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra. A jelentkezőknek a főbb tárgyakból — magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, orosz nyelv — legalább jó rendű tanulmányi eredménnyel kell rendelkezniük. A pályázók részletesebb információt, illetve jelentkezési lapot iskolájuk igazgatójától kaphatnak. A jelentkezési okmányok beérkezésének határideje január 31-e. — Nekünk nincs, de azért megszabott keretek között jut időnk a testmozgásra is. A focin kívül nagyon szeretem a népi táncot. Már ötödik éve vagyok tagja az Alföld néptáncegyüttesnek, amellyel már jó néhányszor voltam külföldön; többek között á Szovjetunióban, Finnországban, Romániában, Csehszlovákiában és Lengyelországban. Természetesen most is járok próbákra. — Milyen az ellátás a laktanyában? — Tiszti étkezdében ebédkor két menü között választhatunk. Elegendő élelemmel látnak el bennünket, így sem a fennyiséggel, sam a minőséggel nincs gondunk. Jó a kollégiumi elhelyezésünk is. Egyébként civilben járunk; a formaruhánkat csak ünnepségek, vagy egyéb hivatalos rendezvények alkalmával vesz- szük fel. Havonta egy, úgynevezett kötelező hazautazás van, s két hét múlva a kedvezményezettek újra élhetnek ezzel a lehetőséggel-. A teljes és ingyenes ellátáson, valamint a zsebpénzen kívül 3,5 átlag felett tanulmányi pótlék is jár a hallgatóknak ... Ha jól sikerül az érettségi, a tiszthelyettesi és a szakmunkásvizsgám — a szükséges képzés után — élethivatásul a tiszti pályát választom. Kép, szöveg: Bukovinszky István — Szilveszteri -------------------------------1 H a valamit várnak az emberek ma Magyarországon, ! az a szilveszteri kabaréműsor. Ilyenkor azután együtt > van az ország, legalábbis a képernyők előtt, s hetekig megvan a beszédtéma, lehet idézni, feleleveníteni a látottakat, elhangzottakat. Mert hát ugye, nemcsak a televízió sugároz ilyenkor műsort, hanem a rádió is. Ez utóbbi műsorát ugyan legtöbbször csak az ismétléskor hallgatjuk meg, hiszen szilveszterkor legtöbben a tévé előtt töltjük az időt. Nos, mint az utóbbi években mindig, mind a két műsorról van mondanivalónk, mert a technika jóvoltából rögzítettük a rádióadást, s meghallgattuk azt is tegnap. De nézzük előbb — mint ahogy valószínűleg a legtöbben így tették —, mit kínált a televízió? KÉPERNYŐ A televízió egyes csatornáján nyolc óra után nem sokkal indult meg az adás 1987. utolsó napján. Fél egyig tartott az „első rész”, vagy felvonás, de nevezhetjük bárhogy. Egy bizonyos; új műorral nem találkozhattunk, hiszen egy 20 perces rajzfilmen kívül az összes többi ismétlés volt. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a gyerekek nem mulattak jól — hiszen elsősorban az ő igényeiket szolgáló összeállítást sugároztak —, de mindenképpen jelzi: a televízió „bajban” van. Legalábbis, ami az anyagiakat illeti. Másnak ugyanis nem tudható be, hogy alig születik mostanában egy-két jó ifjúsági tévéfilm, produkció. Ettől függetlenül persze jól szórakozhattak a gyerekek, mert az ismételt műsorok értékei vitathatatlanok, színvonalasak és vonzóak voltak. A „második rész”, a főműsor délután háromtól az új év első napjának hajnali három órájáig zajlott, s ebbe a tizenkét órába igyekeztek beleadni „apait-anyait” • a szerkesztők. Nem irigyelhetjük a szilveszteri adások készítőit, hiszen egy egész ország figyeli, s azután kritizálja a látottakat. Mint .mindig, nagy felelősség is hárul rájuk, gyakorlatilag az „egész országot” kell szórakoztatniuk. Ez aztán végképp nem könnyű, s egyáltalán nem hálás feladat. Ne irigyeljük hát a Kalmár András főszerkesztő által vezetett csapatot. Mert ez igazi csapatmunka volt. Igaz, buktatókkal, de sikerekkel is. Hogy újítani kell, ez nem vitás. Maga az évfordulós keret mindenképpen jó ötlet volt. S egy tizenkét órás, egybefüggő műsornak kellenek olyan házigazdái, akik — úgyihond — kézben tudják tartani ezt a „folyamot”. A választás jól sikerült, Déri János „főnökletével” a két háziasszony, Sugár Ágnes és Tuba Mariann jól látták el ezt a feladatot. Hogy mi mindent láthattunk, azt felsorolni is nehéz lenne. Egy azonban bizonyos: mindenki megtalálhatta a néki megfelelő szórakozást. Voltak felejthetetlen és felejthető percek is. De, úgy hisszük, így van ez rendjén, így kerek az egész. Az összkép számít elsősorban. Amit kellemesnek nevezhetünk. A legnagyobb érdeme talán az volt a tévés szilveszternek, hogy nem akarta odaláncolni az embert a képernyő elé, s bármikor be lehetett kapcsolódni bármelyik műsorba. * Nehéz, és hálátlan feladat bárkit is kiemelni, hjszen mindenki igyekezett tudása legjavát adni. Maradjunk annyiban: a tévés szilveszter közreműködői — nem voltak kevesen — minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy könnyebben „menjünk át” az 1988-as évbe. HANGSZÓRÓ Míg — vélhetően — az egész ország a tévé előtt ült, azért a rádióban is megtartották a szilveszteri műsort. Mióta a tévé létezik hazánkban, illetve mióta majdnem minden otthonban jelen van, nehéz a rádió helyzete. Ha máskor nem, akkor mindenképpen szilveszterkor. Ilyenkor ugyanis nem sokan hallgatják. Mindez nyilván megsokszorozza a rádiókabaré szerkesztőinek energiáit, s olyan műsort igyekeznek összeállítani, hogy arra azután egész évben emlékezni lehessen. (Erre csak egy példa: nemrég hallottam egy felvételt a rádióban, s azt hittem, az új kabaré előzetese volt. Tévedtem, a tavalyiból ismételtek.) Most, 1987. utolsó napján két nagyobb blokkot hallhattunk a Kossuth adón. Az egyiknek címe „Viccelünk, viccelünk... ”, míg a másik a hagyományosnak mondható szilveszteri kabaré volt, Elnézést, leltározunk! jelöléssel. Az előző László György műsora volt, míg az utóbbit Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós és Sinkó Péter szerkesztette. Vajon mitől „nagy” a rádiókabaré általában? Talán attól, hogy szerzői,. szerkesztői megtalálják azokat a pontokat, vonatkozásokat, amelyeket mi is érzünk, érzékelünk, csak hát éppen nem tudjuk megfelelően feldolgozni, megfogalmazni úgy, hogy viccé formálódhassanak. Most — ezt azért idézőjelben mondom — könnyű dolguk volt a humoristáknak, hiszen olyan témát kaptak, amit egyszerűen senki sem hagyhat ki: az adózást, a bruttósítást. És persze még több, ezekkel összefüggő dolgot. Olyanokat, melyek igencsak érinteni fognak mindnyájunkat. De mi szeretünk a „saját bőrünkön” viccelődni, s tudják ezt humoristáink is. Mondhatom, fergeteges néhány órát jelent(het)ett a rádióhallgatóknak a szilveszteri adás. S nem minden tanulság nélkülit. Akik nem hallgatták, azok is hallani fogják, hiszen megismétlik a műsorokat, s ezek egyelőre nem fogják elveszteni aktualitásukat. Mert ebben van a legnagyobb érdemük a rádiókabaréknak! A mostaniban jó érzékkel pécézték ki az elmúlt év legkirívóbb hibáit, eseményeit, s várható botorságainkat. Volt egy olyan blokk is a műsorban, mely a tavalyi év legsikeresebb „lemezeit” ismertette. Íme ezek: kibontakozás, stabilizáció, hatékonyság, cserearányromlás, fizetési mérleg, szerkezetátalakítás, reformpolitika. Kétségtelen, ezek kulcsszavaink voltak 1987-ben. S én abban is bízom, hogy jövőre már nem ezek lesznek a kabaré fő témái. „ „ Gelecsényi József rendtől, fegyelemtől függ, ki kap ez idő alatt kimenőt. Mivel négy egésznél ^jobb átlaggal fejeztem be az első félévet, nekem már több kedvezmény jár a jövőben. — Nem ültök-e sokat egy helyben? — A kötelező testnevelési órák mellett hetente három alkalommal veszünk részt spoctfoglalkozáson. Én a kézilabdát szeretem, és csapatunkkal az ősszel Nyíregyházán egy országos találkozón a 6. helyezést értük el... A másik fiú, akit meglátogattam Szigeti Sándor, szintén első éves hallgató, ö gépszerelő és karbantartó Szigeti Sándor tiszthelyettesképző szakközépiskolába jár Orosházán. — Mi vonzott erre a pályára?. — Mindig érdekeltek a motorok, a nagy gépek, és jobban meg akartam ismerni őket. Van egy barátom, akitől megtudtam, hogy indul egy ilyen képzés itt az orosházi laktanyában. Jelentkeztem és felvettek. Igaz, sokat kell tanulni, különösen a szakmai tárgyakat, tanáraink, elöljáróink és oktatóink azonban mindig készségesen segítenek nekünk. Különben a Táncsics Mihály Gimnáziumba járunk műhelygyakorlatra. — Van-e reggeli torna?
