Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. január 30., szombat Várkonyi Péter találkozott a „hatok” képviselőivel Pártközi megbeszélések Berlinben Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának meghívására január 27-től 2ít-éig Berlinben tartózkodott. Günter Sieberrel, az NSZEP KB tagjával, a KB nemzetközi osztályának vezetőjével foly­tatott megbeszéléseket időszerű nemzetközi kérdésekről és az MSZMP, illetve az NSZEP közötti együttműködés hely­zetéről. A tárgyalások során a két párt képviselője egyez­tette az MSZMP és az NSZEP 1988—1989. évi együttműkö­désének munkatervét. Kótai Gézát fogadta Horst Dohlus, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Dr. Medve László nyilatkozata niDS-világértekezlet Londonban Várkonyi Péter külügymi­niszter pénteken fogadta a „Hat nemzet kezdeményezé­se” elnevezésű csoport bu­dapesti nagykövetségeinek vezetőit, akik tájékoztatást adtak a hatok — Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország, Tanzánia — Stockholmban megtartott csúcstalálkozójáról, és át­adták az ott elfogadott nyi­latkozat hivatalos példányát. Kormányaik megbízásából hangsúlyozták, hogy orszá­gaik az atomfegyverrel nem rendelkező államoknak a bé­ke megőrzéséért viselt fele­lősségét kifejezve tovább folytatják erőfeszítéseiket a TELEX • GÁSPÁR SÁNDOR KÍNÁBA utazott Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének vezetésével a Kínai Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa meghívására pénteken magyar szakszer­vezeti küldöttség utazott Kí­nába. A küldöttséget a Feri­hegyi repülőtéren Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára bú­csúztatta. Az elutazásnál je­len volt Zhu Ankang, a Kí­nai Népköztársaság buda­pesti nagykövete. • ROCKKONCERT A KÁBÍTÓSZER ELLEN Nagyszabású rockzenei koncertsorozatot készítenek elő társadalmi összefogással fegyverkezési verseny meg­állításáért, a leszerelésért. Várkonyi Péter a magyar kormány és a közvélemény nevében üdvözölte a „ha­tok” kezdeményező maga­tartását. A magyar diplomácia ve­zetője rámutatott, hogy a „hatok” tevékenysége és a Budapesten, Rómáiban, Hel­sinkiben a közelmúltban nyilvánosságra hozott „há­rompárti kezdeményezés” egyaránt jól szolgálja a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok aktivi­zálását a fegyverzetkorláto­zás, az enyhülés ügyének előmozdítása érdekében. Moszkvában. A három már­cius végi rendezvény teljes bevételét a kábítószerelleni küzdelem céljaira fordítják. A koncerteket az Ogonyok című képes hetilap szerkesz­tősége. a Szojuzkoncert ren­dezőiroda, a Szovjet Békebi­zottság és az Egészségügyi Minisztérium közösen szer­vezi a Magyar Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat és az Intershow közreműködésé­vel. Mintegy 25-30 szovjet együttes fellépését tervezik, és körülbelül 90 ezer nézőre számítanak. A valutabevételt az ENSZ valamelyik, kábítószerelle­nes küzdelmet támogató alapjára fizetik be, a rubel­bevételt a szovjet egészség- ügyi minisztérium használja fel a gyógyintézetek korsze­rűsítésére, fejlesztésére. „Alighanem világjelentő­ségű tanácskozásként vonul be az egészségügy történeté­be az AIDS elleni küzdelem első miniszteri értekezlete” — mondotta dr. Medve László szociális és egészség- ügyi minisztériumi államtit­kár a 149 ország részvételé­vel lezajlott világkonferen­cia befejezése alkalmából. — A háromnapos tanács­kozás legfontosabb feladata az volt — mutatott rá a ma­gyar küldöttség vezetője —, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által ajánlott stratégiát szembe­sítsük az AIDS elleni küzde­lem gyakorlati tapasztalatai­val. — A betegség felismerése óta eltelt rövid idő tapaszta­latai azt mutatják, hogy ez a ferőzés minden földrészen és minden lakossági rétegben terjed. A londoni tanácskozás leg­főbb hasznát abban jelölte meg, hogy három nap lefor­gása alatt közkinccsé vált 149 ország felhalmozott ta­pasztalata, ismeretanyaga, ötlete és eredeti módszere. — Ezen a tanácskozáson sen­ki sem ígérhetett a közeljö­vőre hatékony ellenszert, vagy gyógymódot az AIDS leküzdésére. Az orvostudo­mány itt még nem tart. — Az emberiség nagy ki­hívással került szembe — csakis világméretű összefo­gással és világméretű küzde­lemmel birkózhatunk meg ezzel a kihívással. A nem­zetközi összefogás paran­csoló szükségességét illetően teljes volt az egyetértés. En­nek bátorító tudata új erőt adhat minden országnak ah­hoz, hogy saját nemzeti egészségmegőrző programjá­nak lehető legteljesebb meg­valósításával vegye ki ré­szét az AIDS elleni világ­küzdelemből — mondta be­fejezésül dr. Medve László szociális és egészségügyi mi­nisztériumi államtitkár. SOK AZ IKERPÁR Az angliai Fairford egyik főiskoláján tanuló 574 tanuló közfii 14 ikerpár. June Lewis igazgatónő azzal a gondolat­tal foglalkozik, hogy előad­ják Shakespeare Tévedések vígjátéka címfi művét. HOMOKOT A SIVATAGBA Homokot szállít a sivatag­ba a dán Silkeborg Kvarts- sand icég. A különösnek tet­sző ötlet az Egyesült Arab Emírségekben született, ahol csaknem 4 ezer négyzetkilo­méternyi területet foglal el a homoksivatag. A dán ho­mokra azért van szükség, mert rendkívül tiszta, és kiválóan használható ivóvíz szűrésére. Az arab homok rendkívüli finomsága miatt alkalmatlan erre a célra. KIRE A LEGKAROSABB? A dohányzó nemcsak a saját egészségét veszélyezteti, hanem mindazokét is, akik kénytelenek vele egy fedél alatt tartózkodni. Az úgynevezett passzív dohá­nyosok vérében is kimutatható a széndioxid, a vizeletükben pe­dig nő a nikotin mennyisége. Azokban a családokban, ahol a szülök dohányoznak, a gyere­kek gyakrabban szenvednek fel­ső légúti betegségekben. A ci­garettafüst nagyon kedvezőtle­nül hat az asztmásokra, és mindazokra, akik különböző al­lergiákban szenvednek. NÉPÚJSÁG KRUMPLI HELYETT GRANAT Második világháborúból szár­mazó kézigránátot talált egy francia gazdasszony Cattenom- ban. Valahogy a szokásosnál ne­hezebbnek tűnt a zsák — mond­ta később a rendőröknek —, csak amikor az agyagos földtől megtisztítottam azt, amit burgo­nyának véltem, akkor lepődtem meg. A veszélyes robbanószer több évtizeden át volt a földben, véletlenül került elő a burgonya kiásásakor. VÍZI KOLOSSZUS Űj atomjégtörő 1épül a le- ningrádi hajógyárban. A Szovjetunió elnevezésű vízi kolosszus hajtóműveinek összteljesítménye 50 ezer ki­lowatt. Vele együtt hatra nő a szovjet atomjégtörők szá­ma. BELEHALT HÚSZÉVES SÉRÜLÉSÉBE M. C. Rusel 60 éves ame­rikai férfi belehalt abba a sérülésébe, amelyet 20 évvel ezelőtt szenvedett el. Felesé­ge 1967-ben pisztollyal rá­lőtt, és a golyó az áldozat hátegrínce közvetlen közelé­ben állt meg. Emiatt az or­vosok nem merték kioperál­ni, mert attól tartottak, hogy a sebesfiit bele fog halni a műtétbe. Rusel az elmúlt 20 évet főleg ágyban töltötte, feleségét nem jelentette fel, de elvált tőle. A VILÁG LEGRÉGIBB FALUJA Miután tavaly Törökor­szág délkeleti részén feltár­ták egy kilencezer éves falu maradványait, a világ legré­gebbi falva címre most újabb pályázó akadt. Irak északi részén a szakértők vélemé­nye szerint tízezer évvel ez­előtt épült falusi település­re bukkantak. A régészek feltártak öt épen maradt há­zat, kövezett utcákat, ami fejlett civilizációra utalt. Lenin búcsúja Az utolsó hetekben és napokban, amikor még kremlbeli dolgozószobájában végezte munkáját, miközben megpróbálta legyűrni fejfájását, állandóan érezte: a betegség nem szűnt meg, nem szűnhet meg, csak lappang, kész bármelyik pillanatban le­csapni rá. Lenin feltehetőleg nagyjából tisztában volt állapotával. Nem véletlen, hogy az új könyveket átnézve éppen Engels Politikai végrendeletét választotta ki. Már ágyhoz kötve — jobb kezét és jobb lábát nem tudta mozdítani — Vlagyimir lljics december 23-án este váratlanul kér­te, engedjék meg, hogy diktáljon a gyors­írónőnek: mindössze öt percig! Elmondta: nyugtalanítja őt egy kérdés, és attól tart, emiatt nem tud elaludni. így kezdte dik­tálni Levél a kongresszushoz című írását. A levelet másnap tovább diktálta, figyel­meztetve környezetét, hogy mindezt tartsák teljesen titokban. „Ezt nemegyszer hangsú­lyozta — jegyezte fel Vologyicseva a titká­rok naplójában. A figyelmeztetés azonban elkésett. A lediktált első részt már az elő­ző este leküldték Sztálinnak.” „Sietni kell, nehogy váratlanul lecsapjon rám a beteg­ség” — mondotta egyik titkárának. Lenin feltételezte, hogy az általa diktált levelek, cikkek esetleg utolsó írásai lesz­nek. Ezért ezeknek az írásoknak politikai végrendelet jellegük van. Azokat az első­rendű fontosságú dolgokat fejtette ki, me­lyekről a X. szovjetkongresszuson kívánt szólni, de nem tehette. A XII. kongresszu­son akart beszélni — de ez már nem tör­ténhetett meg. A X. szovjetkongresszusra szánt beszédének csupán a vázlatát tudta elkészíteni. E vázlatban ez állt. „Gyorsab­ban (1917—1922) lassabban, (1922—1927??)”. Elérkezik a szocialista építőmunka új és hosszan; tartó időszaka. Az előző időszak­hoz hasonlóan lehet, hogy jóval tovább fog tartani — ezért tesz utána nem egy, de mindjárt két kérdőjelet. Immár a múlté a katonai egyenruhát öltött „kell”, helyette itt van a civil ruhás „lehetséges”, amely a bölcs fokozatosságot, az; események sokol­dalú elemzését igényli. És Lenin utolsó, tollba mondott írásait a szövetkezetek fej­lesztésének, a kulturális építőmunkának szenteli, arról beszél, hogy soha nem sza­bad formálisan kezelni a nemzeti kérdést, szorgalmazza az államapparátus tökélete­sítését, bár előre megjósolja mindazok el­lenállását, akik „apparátusunkat továbbra is a mindmáig meglévő lehetetlenül, szé­gyenletesen forradalom előtti formában akarják fenntartani”. 1918 tavaszán Lenin A szovjethatalom soron lévő feladatai című brosúrán dolgo­zott. Ekkor adott választ arra a kérdésre, hogyan kell Oroszországot kormányozni. És válaszát megadva hozzáfogott a kérdés gya­korlati megvalósításához. Most, utolsó le­diktált írásaiban azt mondta: ismét elér­kezett a döntő fordulat ideje, egyesíteni kell a jól megszervezett központi irányítást a demokrácia általános, minden kérdésre kiterjedő fejlesztésével a szovjetek életétől egészen a magánvállalkozóval folytatott versenyig. A kérdés, melyet Lenin utolsó, diktált írásaiban, mindenekelőtt felvetett, a kér­dés, amely nem hagyta őt nyugodni, Lenin szavait idézve a következő volt: „Nagyon tanácsolnám, hogy ezen a kongresszuson hajtsunk végre jó néhány változtatást po­litikai rendszerünkben” — ezt olvashatjuk az első dokumentum, a Levél a kongresz- szushoz első sorában. A politikában bekö­vetkező fordulat lehetőségét Lenin a pár­ton belüli változásoktól, tette függővé. Az átalakítást a párttal kell kezdeni. Lenin javasolta, hogy „a KB-tagok szá­mát néhány tucatra, de akár százra emel­jék”. Egyesekben bizonyára felmerül a kérdés, lehet-e egyenlőségjelet tenni a po­litikai rendszerben bekövetkező változások és a párt központi bizottsága taglétszámá­nak a növelése közé. „Leninre — mint Krupszakaja írta — az volt a jellemző, hogy sohasem áltatta magát, bármennyire lehangoló volt a valóság ...” A valóság pe­dig az volt, hogy a párt szilárdsága lénye­gében a központi bizottság két tagjától — Sztálintól és Trockijtól — függött. „Kette­jük viszonya véleményem szerint a nagyob­bik felét teszi ki ama szakadás veszélyé­nek, amelyet el lehetne kerülni, s amely­nek elkerülését szolgálná szerintem egye­bek között az, ha a KB-tagok számát nagy számban munkásokkal növelnék” — írta Lenin. Véleményem szerint elsősorban nem olyan munkásokat kell beválasztani, „akik hosszú időt töltöttek a 1 szovjetszolgálat­ban ..., mert ezekben a munkásokban már kialakultak azok a bizonyos hagyományok és előítéletek, amelyek ellen kívánatos flevenni a harcot”. Lenin azt tartotta fon­tosnak, hogy olyanokat hívjanak meg, akikből hiányzik minden előítélet, és csak saját tapasztalataikra és józan eszükre hagyatkoznak: „... olyan munkásokat...”, akik alacsonyabb szinten vannak annál a rétegnél, amely ... a szovjet alkalmazottak sorába emelkedett, és közelebb állnak az egyszerű munkásokhoz és parasztokhoz”. Nem a második sorból kell az első sorba átültetni az embereket, hanem merészeb­ben kell körülnézni az utolsó sorokban. A Lenin összes műveiben közzétett sok ezer dokumentum között nincs még egy olyan írás, mint a Levél a kongresszushoz, amelyben Lenin ennyire részletesen ele­mezné mindazok jellemét, személyes tulaj­donságait, akik a párt vezetőségéhez tar­toztak. Miért , éppen ebben az írásában? Azért, mert Lenint aggasztotta, hogy a köz­ponti bizottságban igen nagy mértékben érvényesül „a teljesen személyes és eset­leges körülmények hatása”. Többeket név szerint jellemez, méghozzá olyan mélyrehatóan, hogy az olvasó első pillantásra szinte fel sem fogja. Elmondja Lenin a munkások között (Archív felvétel) például: „Csupán arra emlékeztetek, hogy Zinovjev és Kamenyev októberi epizódja nem volt véletlen...”. Majd hozzáteszi: „kevéssé lehet ezt személyes bűnükül fel­róni ...”. Hogy is van ez? Ha nem lehet az adott cselekményt azok személyes bűnéül felróni, akik elkövették, akkor miért vá­dolják őket? De öt évvel korábban, az ok­tóberi forradalom előestéjén éppen Lenin volt az, aki — miután megtudta, hogy Zi- novjév és Kamenyev híresztelték el a fegy­veres felkelésről hozott határozatot — kö­vetelte, hogy haladéktalanul zárják ki őket a pártból. Talán az idő múlásával tompult az ellentmondások éle, a korábbi megítélé­sek határozottsága? Nem! Egy ember személyes bűnéről akkor be­szélhetünk, ha az illető téved, meggondo­latlanul, elhamarkodottan cselekszik. Zi­novjev és Kamenyev eljárása viszont a for­radalom előestéjén nem véletlen műve volt: tudatosan tették, amit tettek, jelle­mükkel megegyező módon. Ezért Lenin vé­leménye szerint „éppoly kevéssé lehet ezt személyes bűnükül felróni, mint Trockij- nak nem bolsevik voltát”. Lenin ezzel az összehasonlítással tett pontot az ügy végére. Trockij nem bolse­vik, hiszen világnézeti alapjait tekintve, tu­data mélyén Trockij sohasem volt bolsevik. A vezető egves pozitív tulajdonságai nem vonhatták el Lenin figyelmét az illető fo­gyatékosságairól. Például Buharin „a párt legértékesebb és legnagyobb teoretikusa, joggal tarthatjuk az egész párt kedvencé­nek is, de elméleti nézetei nagyon is két­ségesen sorolhatók a teljes marxista néze­tek közé, mert van bennük) valami sko­lasztikus . . .”. Lenin a legkeményebb eszmei csatákat, a leekimerítőbb politikai harcokat azok ellen vívta, akik megpróbálták az életet a pro- paeandafrázisokhoz igazítani, az élet sok­rétű gazdagságát egy bizonyos eszményi kaszárnyarendszerre redukálni. Ilyen ösz- szecsapásokra Lenin élete legvégén is sor került. Azok egyikej akiknek nézeteit sok tekintetben nem osztotta, eljárásait nem fogadta el, Sztálin volt. De mi az oka an­nak, hogy az ellentét éppen most élező­dött ki? Sztálin csak rövid ideje, 1922 áprilisában lett a párt főtitkára. Lenin hamarosan meg­betegedett, őszig Gorkiban maradt. Mind­össze 74 napon át figyelhette meg közvet­lenül Sztálint főtitkári tisztségében, ami­kor betegsége után visszatért —) mindad­dig, amíg ismét meg nem betegedett. Ez az idő azonban elegendő volt ahhoz, hogy Levél a kongresszushoz című írásában meg­állapítsa: „Sztálin elvtárs, amióta főtitkár lett, felmérhetetlen hatalmat összpontosí­tott kezében, és nem vagyok biztos benne, hogy mindig elég körültekintően tud majd élni ezzel a hatalommal.” Közrejátszottak itt Vlagyimir lljics gya­kori rosszullétei is. Már nem tudott jelen lenni — úgy, mint azelőtt — a központi bi­zottság, a politikai bizottság valamennyi ülésén. Azaz nem állt módjában, hogy be­folyását érvényesítse az ott hozott dönté­sekben. Olykor meg kellett támadnia a már meghozott határozatokat, melyekkel elvileg nem értett egyet. Például „Az OSZSZSZK és a független köztársaságok viszonyáról” szóló határozattervezetet. E határozatterve­zetet olyan bizottság dolgozta ki, melynek élén Sztálin állt: Ez a bizottság elfogadta Sztálin téziseit az „automatizálásról”: e szerint valamennyi független köztársaság autonóm köztársaságként kapott volna he­lyet az OSZSZSZK-ban. Csak Leninnek si­került bebizonyítania e döntés veszélyessé­gét. Utolsó, lediktált írásaiban erről a kö­vetkezőket mondta: „Azt hiszem, hogy itt végzetes szerepe volt Sztálin sietségének és adminisztrátori túlbuzgóságának, valamint a hírhedt „szociálnacionalizmus” miatti dühének”. Sztálinnak ez a dühe megmutatkozott az úgynevezett grúz incidens során. Törvény­telen hajszát indítottak a grúz párt köz­ponti bizottsága tagjainak egy csoportja el­len, mely csoport egyébként nem volt men­tes a hibáktól. A politikai felelősség — Lein véleménye szerint — elsősorban Sztá­lint terhelte. így jutott Lenin arra a következtetésre, melyet a Levél a kongresszushoz című írásában is megfogalmazott: „Sztálin túlsá­gosan goromba, és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben elviselhető körünk­ben, és kommunisták közötti érintkezésé­ben, tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztsé­gében: Ezért javaslom az elvtársaknak, gondolkozzanak azon, hogyan kellene Sztá­lint erről a posztról áthelyezni ...” Lenin levelét a XIII. kongresszuson a küldöttségekben megvitatták. A küldöttek hittek Sztálinnak, elhitték, hogy Sztálin fi­gyelembe veszi a bíráló megjegyzéseket. Sztálin nem ezt tette. Lenin figyelmeztetett rá: egyesek Sztálin személyes tulajdonságait „jelentéktelen csekélységnek” látják. Csakhogy „ez nem csekélység, vagy ha igen, olyan csekélység, amely döntő jelentőségűvé válhat”. Lenin­nek igaza volt, tragikusan igaza volt. Jegor Jakovlev

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents