Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 18. szám
1988. január 22., péntek Hárompárti kezdeményezés az európai leszerelésért Ismerős (torz)kép a szocializmusról Sztaniszlav Sztratiev neve már nem egészen ismeretlen Magyarországon. Az élet oly rövid című darabját a múlt év végén bemutatta a Budapesten és Egerben vendégszereplő szófiai Szatirikus Színház, fiazájában, Bulgáriában, estéről estérej nagy sikert arat a Balkáni szindróma című, élesen szatirikus hangvételű műve, amely a bolgár drámairodalom felszabadulás utáni történetében úttörő alkotásnak számít. Sztratiev kiváló publicista is. Gyakran közli írásait a Pog- led, a Bolgár Újságírók Szövetségének népszerű hetilapja „Hívatlan gondolatok” rovatában. Mint a lábjegyzetből kiderül, a lap olvasóinak társadalmi tanácsa szerkeszti ezt a rovatot. A Pogled legutóbbi 'számában A szocializmusról címmel olvashatjuk Sztratiev hívatlan gondolatait, amelyeket — némileg rövidítve •— az alábbiakban közreadunk. (Folytatás az 1. oldalról) A magyar fővárosban Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke ismertette a felhívás - tartalmát, célját, a három európai politikai párt együttműködésének előzményeit. Mint elmondta, a közös fellépés gondolatát elsőként Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke fogalmazta meg 1986-ban. Az! MSZMP és a finn szociáldemokraták szakértőinek részvételéveli megindult előkészítő munkába hamarosan bekapcsolódott az Olasz Szocialista Párt is. Együttes munkájuk gyümölcse a most közzétett dokumentum, mely azi európai együttműködés jelképe is lehetne, hiszen aláíróik (közös fellépése nemcsak a földrajzi, hanem az eltérő szövetségi rendszereket elválasztó politikai távolságot is áthidalta. A most közzétett dokumentum aláírói az európai biztonsági és együttműködési folyamathoz, illetve az eddigi európai leszerelési kezdeményezésekhez kapcsolódó javaslataikat három fő terület köré csoportosították. Mindenekelőtt az európai hagyományos erők és a fegyverzet, valamint a rövid hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentése és a kölcsönös bizalom erősítése kap kiemelt figyelmet. A kezdeményezések támogatásához a kontinens sorsáért felelősséget érző valamennyi európai ország, politikai erő támogatására számítanak az aláírók — hangsúlyozta Szűrös Mátyás, aki végezetül bejelentette, hogy a három javaslattevő párt még az idén szakértői konferenciát szervez a vélemények, nézetek összegzésére. A tanácskozásra meghívót kapnak az európai szocialista országok pártjai és a nyugati szocialista és szociáldemokrata pártok. A konferencia időpontját és helyét később egyeztetik. A hárompárti kezdeményezés hangoztatja: Európának ma minden korábbinál nagyobb esélye van egy biztonságosabb béke kialakítására. A közepes és rövi- debb hatótávolságú atomrakéták fölszámolása megnyitja az utat a valódi leszerelés előtt. Reméljük, hogy követi majd a hadászati atomfegyverek nagyarányú csökkentése -és a rakétael- hárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés tiszteletben tartása. E történelmi jelentőségű eredmények erősítik a világ és különösen Európa biztonságát. Európa egészének határozott szerepet kell vállalnia ahhoz, hogy a bizalomerősítés és a leszerelés tartós, kiegyensúlyozott folyamattá váljon. Ügy véljük, hogy az európai országoknak — különösen azoknak, amelyek nem rendelkeznek atomfegyverekkel — aktívan, politikai, katonai és ideológiai választóvonalakra való tekintet nélkül fel kell lépniük a biztonság erősítése érdekében. Európa valamennyi országa, szövetségi rendszerek tagjai, semlegesek és el nem kötelezettek egyaránt felelősek a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések továbbfejlesztéséért a helsinki folyamat kereteiben. Valamennyiük számára biztosítani kell a részvétel jogát a hagyományos fegyverzetek leszereléséről folytatandó tárgyalásokon. A cél: béke és biztonság a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén. Együttműködésre törekszünk, hogy hozzájáruljunk e célok megvalósításához, az igazságos és tartós béke megteremtéséhez Európában. Az előttünk álló összetett kérdések alapos tanulmányozást és nyílt párbeszédet igényelnek. Felhívunk más erőket is az atomfegyverrel nem rendelkező országokból, hogy csatlakozzanak az európai leszerelést szolgáló együttműködési javaslatunkhoz. TELEX • KOHLT PRÁGÁBA várjak Csehszlovákiában nagy jelentőséget tulajdonítanak Helmut Kohl jövő heti prágai útjának — hangsúlyozta Lubomir Strougal a látogatás alkalmából nyugatnémet újságíróknak adott nyilatkozatában. Strougal jól fejlődőnek nevezte a pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatokat és kijelentette, Csehszlovákia kész gyorsabban és nagyobb mértékben együttműködni mind a gazdaságban, mind a környezetvédelemben. • ÜJ HADÜGYMINISZTER A FÜLÖP- SZIGETEKEN Corazon Aquino Fülöp- szigeteki elnökasszony Fidel Ramos eddigi vezérkari főnököt nevezte ki nemzetvédelmi miniszterré. Ramos elődje, Rafael Ile- to hosszabb ideje nyíltan vitatta az elnökasszony politikáját a bal- és szélsőjobboldali fegyveres felkelőkkel kapcsolatban. Lemondása azért meglepő, mert Ileto annak idején éppen azért került a legkényesebb ma- nilai kormányposztra, mivel közismert volt Aquino iránti lojalitásáról. • NYUGATI HADIHAJÓK KÉSZÜLNEK az Öbölbe Londoni lapértesülések szerint Nagy-Britannia, Belgium és Hollandia a Perzsa/ Arab-öbölben állomásozó közös aknakereső flotta felállítását tervezi. A 'tervek szerint az egyesített parancsnokság alá tartozó csoportosítás már áprilisban megkezdené az őrszolgálatot a térségben. • TRIDENT-KUDARC Kudarccal végződött csütörtökön az amerikai légierő újabb rakétakísérlete. A Cape Canaveral-i támaszpontról nukleáris robbanófej nélkül felbocsátott Tri- den—2 típusú rakéta indítása után mintegy 2 és fél perccel, óceán feletti repülése közben meghibásodott, s rádióparanccsal megsemmisítették. A hiba okát a légierő szakemberei egyelőre nem találják. Némelyekben elég érdekes elképzelések alakultak ki a szocializmusról. Ha nem dolgozol, ha selejtet gyártasz, ha nem teljesíted a rád bízott feladatokat, elkésel, igazolatlanul elmaradsz a munkából, s mindezek ellenére tovább alkalmaznak — ez szocializmus. De ha elbocsátást helyznek kilátásba — az kapitalizmus. Ha mindenki egyenlő fizetséget kap, végzett munkája minőségétől és hatékonyságától, tehetségétől, kezdeményezőkészségétől és fantáziájától függetlenül — ez szocializmus. De ha a lusták és az alkalmatlanok kevesebbet, a szorgalmasak és a tehetségesek pedig többet kapnak — az már 'nem szocializmus. Ha a boltban veszekszenek veled, ba kénytelen vagy kivárni azt a félórát, amíg az elárusítónők elmondják egymásnak legfrissebb pletykáikat, s végül Inem! is kapni, amit vásárolni akartál — ez szocializmus. Ha kedvesen fogadnak, igyekeznek jól kiszolgálni, s a megfelelő méretben. színben és minőségben kapod meg, amire sürgős szükséged van — az kapitalizmus. Ha az üzemek rossz minőségű, eladhatatlan, vagyis nem nyereséges árukat gyártanak, ráadásul szennyezik a levegőt, meg a vizet — az szocializmus. A fordítottja — kapitalizmus ... Amikor a saját kapuja előtt senki nem söpör, közben arról beszél, hogy Svájcban milyen nagy a tisztaság — ez szocializmus. Ha mindenki úgy gondolkodik, ahogyan a főnöke — ez is szocializmus. Ha másképp — az bizony nem szocializmus. Ha az igazgató tönkreteszi a gyárát, majd áthelyezik a filmforgalmazásba, majd egy strand vezetői székébe, majd az egészségügybe, végül pedig egy cirkuszba, hogy mindent következetesen tönkretegyen — ez szocializmus. De ha már az első súlyos hibáik elkövetése után semmiféle vezetői tisztséget nem tölthet be — az nem szocializmus, az nem humánus . . . Kellemes az életünk ilyen szocializmusképpel. Nem dolgozunk, nem gondolkodunk, de ugyanannyit keresünk (néha többet), mint akik dolgoznak és gondolkodnak. Rossz munkánk és hibáink következményeit másokra hárítjuk, no meg az objektív körülményekre, és tátott szájjal, kinyújtott kézzel várjuk, hogy az állam mindent megadjon,, mindent rendbe hozzon . .. A szocializmus valami egészen más. Mindeddig ilyen elképzelésekkel is élni lehetett (ráadásul nem is rosz- szul), de a tavaly júliusi központi bizottsági ülés és az azt követő események szertefoszlatták, illetve mindinkább szertefoszlatják ezeket az elképzeléseket. Egy Párizs melletti kastélyban tartják Hun Sen kambodzsai kormányfő és Norodom Sziltanuk herceg, az ellenzék egyik vezetőjének második találkozóját, amelynek célja a kambodzsai válság békés megoldása a MachmSzó -ban olvastuk: Egy éjszaka Kolozsváron Sötétben A krónikus energiaválság már több mint öt éve tart, 1982 óta nemhogy javult volna a helyzet, hanem rosz- szabbodott. A román államtanács néhány héttel ezelőtti rendeletéig a megengedett áramfogyasztás 47 kilowattóra volt havonta. A mostani takarékossági intézkedés értelmében ezt a mennyiséget, a hideg idő és a hosszú esték beálltával, tovább csökkentették: egy háromszobás lakásban élő városi családnak havonta 35 kilowattóra áramot szabad elhasználnia, egy falusi háztartásnak pedig 21-et. Normális körülmények között ennek több mint a tízszerese fogyna el. Ez a 35 és 21 kilowattos korlátozás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az áramot csak világításra lehet használni, de arra is nagyon beosztva. A többi háztartási gép használata lehetetlenné vált. A hűtő- szekrény szerencsére nélkülözhető, egyrészt az idő Romániában lehűlt, tehát a szabadban, erkélyen is tárolható az élelmiszer, másrészt nincs is annyi romlandó élelmiszer, hogy érdemes lenne működtetni a hűtő- szekrényt. A mosógép használata. nagy fogyasztása miatt, már eleve ki van zárva. A villanyvasaló szintén várhat világosabb időkre. A rádiókat elemmel működtetik, pedig fogyasztása nem számottevő, az elem pedig elég drága, és nehéz is hozzájutni. A televízió műsoridejét napi 2 órára csökkentették. Az elektromos hősugárzónak nemcsak tilos a használata, hanem nem is tartható a lakásban. A takarékossági rendeletet nem lehet megszegni, a büntetések ugyanis nagyon szigorúak. Amelyik háztartás 5 százalékkal többet fogyaszt a megengedettnél, annak 50 százalékkal többet kell fizetnie az áramszolgáltatásért. Amelyik 10 százalékkal lépi túl. az 200 százalékkal fizet többet, s amelyik háztartás még ennél is többet fogyaszt, az egyszerűen sötétben marad. Kikapcsolják az áramot. Az emberek ezért szinte mindennap mérik a fogyasztást, nehogy véletlenül meghaladja a megengedettet. A villanyégőknek 25 wattosaknak kellene lenniük. Ilyen az előírás. Persze ezt nem tartja be mindenki. Azt is hallottam, hogy 15 wattos égők bevezetését tervezik. Pedig még a 100-as égő sem világít úgy Romániában, mint ahogy egy százasnak világítania kellene; nagyon kicsi ugyanis a feszültség (a fogyasztása azonban nem kisebb). Utcai világítás még a belvárosban sincs, vagy csak szimbolikus, hogy a falvakról ne is beszéljek. A kirakatok sötétek. Délután volt, amikor átléptem a román határt, s Kolozsvár felé tartva az út egy szakaszát mivel korán esteledik, sötétben kellett végigkocsikáznom. Több falun, városon haladtam át (Romániában ugyanis az országutak nem kerülik meg a nagyobb városokat, hanem leggyakrabban épp a központon kell átmenni.) A települések a vaksötétben félelmetes képet nyújtottak. Az ember úgyszólván nem is veszi észre, mikor fut be a városba. Az idegennek még nappal is jól ki kell nyitnia a szemét, hogy el ne tévedjen a város utcáin, figyelnie kell a táblákat. hogy a városból kikecmeregve jó irányba folytathassa az utat. Este ez sokkal nehezebb. Hát még vaksötétben! Fél Temesvárt bejártam például, míg — sok kérdezősködés után — kitaláltam belőle. S ezt a tortúrát megtettem még néhányszor. Mire befutottam Kolozsvárra, már öreg este lett. Román idő szerint 11 óra. Ott álltam egy nagyváros (több mint 300 ezer lakosú) valamelyik utcáján egy igen nagy feladat előtt: egy pislákoló fényű városban meg kell találnom egy kivilágítatlan szállodát, a Sport Hotelt, ahol szobát foglaltam. Kérdezősködtem, magyarázták: jobbra, majd balra, a harmadik mellékutca, aztán egy park és ott abban a parkban. Nem volt szerencsém, az a mellékutca egyirányú volt, s nem a nekem megfelelő irányban. Végül egy kerékpáros, aki látta, hogy románul még köszönni sem tudok, s teljesen elvesztem a sötétben, intett, hogy kövessem, és előttem karikázva elvezetett a szállodáig. amelyet nélküle, úgy érzem, soha sem találtam volna meg, mert amikor megérkeztünk és rámutatott az épületre, csak akkor láttam, hogy ott egyáltalán épület áll. Teljesen beveszett a park sötétjébe. Megérkeztem. Gyalog a hetedikre A recepción egy viharlámpához hasonló elemes lámpa égett, éppen annyi fényt adva, hogy az ember ne bukjon fel a lépcsőben. A szép nagy előcsarnokot sötétség uralta. Megérkeztem a kolozsvári Sport Hotelba. Miután elintéztem a formaságokat (egyágyas szoba nincs, tehát egy drágább, kétágyast vagyok kénytelen venni), az éjszakai portás int a távolabb a sötétben gubbasztó, kucsmás, parasztkülsejű bácsikának, hogy jöjjön velem, a kocsiból a bőröndöt felvinni a szobába. A boy fogja a zseblámpát, és segít behozni a koffert. Bekapcsolják az aggregátort és liften megyünk fel a hetedik emeletre. Ebben a liftben akkor voltam először és utoljára. A továbbiakban takarékosabbak voltak. Felérkeztünk a szobához. A boy kinyitotta és kitárta az ajtót, és intett, hogy tessék. Bent vaksötét. Hiába is kerestem a kapcsolót, nincs áram. Még mond a boy valamit románul, valószínűleg valami biztatót, bocsánatkérést. mert ugye most erre van a legnagyobb szükségem, s a gyér fénnyel is látom, hogy indulni készül. Ügy kell megfognom a ka- bátujját, s kivennem a kezéből a zseblámpát, hogy végigvilágítsam a szobát, hol vannak a bútorok, hol a fürdőszoba, hol az ágy, hogy tudjak majd közlekedni a szobában, ne menjek neki valaminek. Még kívülről sem szűrődött be fény. Kint sem volt világítás. A lámpát persze nem hagyta ott. Nem lifttel, lépcsőn kellett ugyanis lemennie. Sok gvufagyúj- togatás után lefeküdtem. Az már teljesen mellékesnek tűnt, hogy nem fűtenek, nincs meleg víz, és hogv ilyen későn nem lehetett vacsorázni sem. Pedig az út után a meleg is, a meleg víz is és a vacsora is igen jólesett volna. Csak másnap reggel vehettem jobban szemügyre a szobát. Ez egy előkelő szálloda! Telefon, televízió a szobában, új bútor, ízléses berendezés, tiszta fürdőszoba, s ami a legfontosabb: reggel 9-ig áram és meleg víz. (Másnap már egyik sem.) Az ára is bizonyította, hogy nem akármilyen hotel, 66 dollár egy napra. Ez még Nyugaton sem kevés és a gazdagnak is sok. Másnap, amikor másodszor kellett már felkutyagolnom a hetedik emeletre — hol a fényképezőgépet hagytam fent, hol a gyufát felejtettem el, s a városban sem vehettem, mert hiánycikk — idegesen kérdeztem a recepciót, miért nem üzemeltetik a liftet. Hatvanhat dollárért! Nem szólt az egy szót sem. Nem magyarázkodott. Még én szégyelltem el magam. Miért neki mondom. Az államtanács rendelte el a korlátozást. Vajon a tömbházakban működnek-e a liftek? S ha az áramkorlátozásnál tartunk: a román közvélemény egyáltalán nem értesült arról a kellemetlenségről, hogy Jugoszlávia nemrégiben kénytelen volt felhívni a román fél figyelmét arra, hogy nem tartja tiszteletben a Vaskapu vízi erőmű használatáról szóló megállapodást. Jóval több vizet használt el az áram- fejlesztésre, mint amennyire joga lett volna. Erről szó volt Ceausescu román vezető belgrádi látogatásakor Is. Azóta a helyzet rendeződött. A romániai polgárok legfeljebb a Szabad Európa rádióállomás román és magyar nyelvű műsorának híreiből szerezhettek róla tudomást. Két évvel ezelőtt az erőműveket Romániában a hadsereg ellenőrzése alá helyezték, ettől remélték a rendkívüli állapot felszámolását a villanygazdaságban. Az ideiglenes katonai igazgatás még mindig tart. az áramhiány pedig még aggasztóbb méreteket öltött. Leváltották a minisztereket és más, az energiaellátásban illetékes tisztségviselőket. Menesztették az energia- rendszerért felelős kor- mányelnök-helyettest, az áramügyi minisztert és a két legnagyobb erőmű igazgatóját. Nyomozást rendeltek el a vezetők felelősségének megállapítására. Ezektől az intézkedésektől egyáltalán nem javult a helyzet. Ettől még nem lett energia. Az egyik legnagyobb román erőmű például 16 százalékos kapacitással dolgozik, mert nincs pótalkatrész. Az energiahiány miatt a gépipar nem tudja leszállítani az áramfejlesztők szükségleteire a pótalkatrészeket, gépeket, berendezéseket. Ezekért a mulasztásokért tényleg felelős valaki. Sebestyén Imre
