Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-19 / 15. szám
1988. január 19., kedd Új fejezet a „Tégla” életében Klubkönyvtár laminában — új tartalmakat és új formákat keresnek Gyerekek a könyvtárban Fotó: Fazekas Ferenc Békéscsabán a 2. számú téglagyár volt bölcsődéje második virágkorát éli. Az egykor gyermekzsivajtól hangos épület most ismét élettel telítődött, hiszen itt talált új otthonra a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat klubkönyvtára. A vállalat volt közművelődési létesítményét — a „Bóhné- kat”, a .Téglát”, vagy hivatalos nevén a Kulich Gyula Művelődési Házat — 1986. július 1-én eladta a megyei tanácsnak. Az épületet ettől kezdve a Megyei Művelődési Központ használta — s használja ma is —, itt működött a filmtár. a számító- gépes klub és persze egy darabig itt maradtak még a téglások is . . . — E döntésre azért volt szükség — idézi az eseményeket Vörös Sándorné, a klubkönyvtár vezetője —, mert az egyes gyár leállása után külön fűtést, világítást kellett volna biztosítani a művelődési házban, ami a jóléti alapból horribilis ösz- szegeket vont volna el. A másik kérdés az volt, hogy köteles-e a gyár kiszolgálni az V. kerület művelődési igényeit, holott azok az idők rég elmúltak, mikor az itt élő lakosság zöme a téglagyárban dolgozott. . . Természetesen a gyári dolgozók művelődését, kulturált szórakozását továbbra is biztosítani kívánták, s nem zárkóztak el a környéken élő lakosság igényeinek szerényebb kielégítésétől sem ... — Ez az épület adott volt, némi átalakítással, mintegy 700 ezer forint ráfordítással, létrejöhetett a klubkönyvtár. Azóta, a gazdasági érdekeket szem előtt tartva, amennyire lehet, azokat kiszolgálva, itt dolgoznak a „téglás” népművelők. — Manapság sokat beszélünk a gazdaságról, a köz- művelődésről jóval kevesebbet. Pedig gyakorlatból tudom, e kettő szorosan összefügg egymással. Sőt, olykor egyenesen gazdasági érdek — hogy a mi tevékenységünkből hozzak példát —, egy német nyelvtanfolyam, vagy egy gépkocsivezetői tanfolyam megszervezése, a könyvtári szolgáltatásainkról nem is beszélve. A kulturált, sokoldalúan képzett ember mindig jobb munkát ad ki a kezei közül, mint az igénytelen, a kultúrálatlan. Érdemes körülnézni a klubkönyvtárban. Ha nagytermi rendezvényekre a jövőben már nincs is lehetőségük — meghitt, elsősorban kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas klubhelyiség, könyvtár várja a látogatókat —, azért programokban gazdag élet folyhat itt. — Manapság, mikor mindenki a pénzt hajszolja, a közművelődés olyan új formáit kell megtalálnunk, melyekkel még becsalogathatjuk, szokásaikban, mindennapi dolgaikban megváltoztathatjuk az embereket. Hogy mire gondolok? Például az adózásra, ami mindenkit érint. E témában már több előadást is szervezünk. Vagy a videózás ... Egyre több családban van már ilyen készülék, ám hiába a használati utasítás, jól jön egy kis technikai segítség ahhoz, hogy teszem azt, egy tv-s műsort adott időben felvegyenek vele. Aki szabásra, kötésre adja a fejét, olykor gondban van a minták leolvasásával. Űj, hamarosan induló tanfolyamaink ebben segítenek. Adva van tehát egy téma, egy praktikus előadás, egy tanfolyam, mely érdekli a dolgozót. S eljön a klubkönyvtárba. — Aztán mondja másoknak is, vagy eljön újra, egy más alkalommal, mert jól érezte magát nálunk. Nincs könnyű dolga a klubkönyvtárnak, hiszen Orosházától Szegedig, és Mezőberénytől Békéscsabáig sok helyen dolgoznak a „kuncsaftok”. A cél az, hogy ilyen-olyan formában mindenkihez eljussanak. Például vetélkedéssel... — Sokan ellene vannak a vetélkedőnek, holott játszani mindig is szerettek az emberek. Ennek is a hogyanját kell kitalálnunk. Nemrég egy Moldova-olva- sópályázatot indítottunk útjára, és ma zárult a keresztrejtvény-készítő és -fejtő verseny, melyen 25-en vettek részt. A szakkörök, klubok munkájáról is érdemes beszélgetni, hiszen — különösen az idős emberek — szívesen töltik a klubkönyvtárban — együtt! — szabad idejüket._ — Hatéves a díszítőművészeti szakkörünk, és több éve működik a nyugdíjasklubunk is. „Nekünk nem adatott meg, hogy fiatal korunkban utazzunk — mondták nekem egyszer, s azóta nem hogy egy, de 3-4 napos országjárásokat is szervezünk számukra. Egy osztályra való gyerek érkezik, a könyvtárba jöttek a szomszédos iskolából. Jelenlétük az apropó, hogy Vörösné nyári terveiről beszélgessünk: — Az itt dolgozó szülőknek próbálunk majd segíteni azzal, hogy gyermekeiket a vakáció idején két hétig fogadjuk. Ez nem amolyan gyermekmegőrzés lesz, hiszen a kirándulástól a videózásig sokféle szórakozási formát biztosítunk majd számukra. A videomagnót egyébként jócskán kihasználjuk, hiszen az érdeklődőknek lehetőségük van kölcsönözni készülékeinket. És mi mindenről nem beszéltünk még! Hányszor keresik fel a klubkönyvtárat módszertani segítségért. Hol vetélkedőkhöz kérnek anyagot, hol jelzik, hogy műsor kellene a farsangi „bulira” ... és így tovább, és így tovább ... Igaz, nagytermi rendezvényekét nem tartanak a jövőben, ám akinek ilyen műsorokra szottyanna kedve, csak annak kell utána járnia. milyen mozi-, illetve színházi előadásra szerveznek bérletezést az itt dolgozók ... Hogy a lakosság is jobban megismerje őket — vagy inkább új helyüket —, vásárokat rendeznek. — Ennek dolgozóink is nagyon örültek, hiszen a játékvásáron megvehették nálunk, ami kellett, nem kellett a boltokban tülekedni* s a csizmavásár is jól sikerült. Ismét egy látogató érkezik, a gépkocsivezetői tanfolyamra szeretne beiratkozni. Nem zavarunk tovább. Mert bár a „Tégla” életében új fejezet kezdődött, folytassa csak munkáját a régi lelkesedéssel ! Nagy Ágnes KÉPERNYŐ Biztató Az elmúlt két évtizedben sokat romlott hazánk lakosságának egészségi állapota és halálozási aránya. Ezek a nagyon szomorú tények és a jövőre vonatkozó kedvezőtlen tendenciák vezettek a felismeréshez, hogy valamit sürgősen tenni kell. Jó ideje arra törekszik már a kormányzat és a különböző szakterületek a maguk eszközeivel, hogy javítsanak a halálozási statisztikákon, hogy ne legyen Magyarország az élvonalban vagy kifejezetten a „listavezető” külföldi adatokkal összehasonlítva. A rádió, a televízió, a lapok szépen kiveszik a részüket ebből a munkából. Biztató címmel a Magyar Tudományos Akadémia és a televízió olyan egészségvédelmi sorozatot indított szombaton, amelynek tizenhét igazán rövid, negyedórányi adásában kiváló szakemberek beszélnek az egészségre ártalmas tényezőkről, s arról, hogyan léphet fel ezek ellen az egyén és a társadalom. Belátom, a felvilágosítás, a meggyőzés nagyon fontos. Egy-egy ilyen televíziós műsor sokat segíthet, de kicsit bizonytalanná tesz, hogy tudom, legkevésbé azok ülnek a képernyő elé, akiknek legnagyobb szükségük lenne rá. Biztató viszont, hogy több külföldi országban — s nyilván hasonló műsorok is közrejátszottak ebben — tízhúsz év alatt már jelentős sikereket értek el, megváltoztatták az életmódbeli- szokásokat. Bonnie és Clyde Az elmúlt héten a televízió valahogy nem kínált sok jó programot. Lehet, hogy ha nem szólít a kötelesség, még ritkábban ülök a képernyő elé. Az is lehet persze, hogy csak rosszul válogattam, vagy az, hogy a hiba az én készülékemben van. Régi szép időkre, korábbi évek sikeres előadásaira emlékeztetett ugyan Az esőcsináló, a Jókai Színház produkciója felvételről. A színházat szerető közönség viszont — legalábbis ezen a tájon — tudta, hogy a Nash-darabban szereplő színművészek közül többen már a tévéfelvételkor sem voltak a Jókai Színház tagjai. De hagyjuk a nosztalgiát! Nézzük inkább Bonni és Clyde történetét! Ami a nosztalgiát, a szentimentalizmust illeti, abból akadt bőven ebben az 1967-es amerikai filmben is. Másfajta természetesen: lírai legenda — amerikai módra. Menekülés a depresszió sújtotta harmincas évek társadalmi valóságából. Nekem az egész filmnek az a jelenete tetszett a legjobban, amikor Clyde Bonnie idős édesanyjának azt mondta: „Másképp nem tudunk pénzt szerezni. Ha véget érnek a nehéz idők, abbahagyjuk.” Vagyis másképp nem tudnának élni; csak rablással juthatnak pénzhez. Ilyen ez a világ. Sőt, a fiú még többet is mond: vigasztalja az idős asszonyt, hogy a lányát nem szívesen hozza bajba, mert szereti, félti. Rablás, gyilkosság, menekülés, lövöldözés, mindez látványosan, hangosan, botrányosan. S tudjuk, addig jó is a botrány, amíg szereplőire ráirányítja a figyelmet, netán a rokonszenvet is. De amikor már csak a botrány van, esetleg a düh vagy éppen az a rokonszenv, félő, hogy nem látunk a dolgok lényegébe. Bonnie és Clyde „hősök” lettek, gengszterhősök, pedig csak egy kis boldogságra, középszerű családi otthonra, békére vágytak... Heti ajánlatunk Remélve, hogy ez a hét gazdagabb műsort kínál, a következő címeket jelöltem meg vastag vonallal a tévéújságban: ma A klinika; ha szerda, akkor a Századunk; csütörtökön Mesterházi Lajos Apaszív című regényének feldolgozása; szombaton Sándor Pál filmje, a Bohóc a fal°n- Niedzielsky Katalin Lakodalom az egész világ (8.) Bugyi-sztori: Ürményházától Amerikáig Az első lemezükön a következő tíz szerzemény kapott helyet: Egy asszony miatt. Kicsiny falum, Kombiné, Halvány őszi rózsa, Én édes Katinkám, Kis csónakom, Sárgul már a kukoricaszár, Folytasd bátran tovább, Nem érdemes sírni és Egy május éjszakán. A tíz szerzemény között két saját számuk — Bugyi Zoltán szerzeményei — került a hanglemezre, a Folytasd bátran tovább és a Nem érdemes sírni. Az Én édes Katinkám számot egy Ausztráliából Góbor Attilához került magyar nyelvű lemezről vették át. A szerzeményt (még ki nem vált a zenekarból) Attila is énekelte. A Kombiné szerzeményt — a kritikusok az egyik legízléstelenebbnek és leggics- csesebbnek minősítették — a temerini színház színészeitől hallották a Bugyi fivérek, és így iktatták repertoárjukba, és miután a nyilvános fellépéseken bevált a szám, lemezre is. A többi szerzeményt szinte kivétel nélkül a folytatásos tárcariportunk elején emlegetett Túri Lajos bácsitól, az ürményházj klarinétostól tanulták meg. Ezek a számok persze másképp hangzanak, mint eredetileg. Más hangszerelést és ritmust kaptak. De a klarinétos Lajos bácsinak megnyerte a tetszését az új kivitelezés, ő mesélte, hogy a Halvány őszi rózsát, a korábbi zenekarban, ahol játszott, már mellőzte, mert, ahogy ő mondta, „valami miatt nem jól szólt”. Amikor a számot felújította a 3 4- 2 is, akkor jött rá, hogy mi volt az a valami, ami hiányzott: a ritmus. A 3 -I- 2 zenéje, nem sokkal megjelenésük után, nevet is kapott: lakodalmas rock. Ez az elnevezés főleg Magyarországon használatos. Hogy mennyire találó, az már más lapra tartozik, de íme mit mond a elnevezésről Bugyi Zoltán, az együttes vezetője: — Zenénk a néptől ered, a népzenéből. A magyar népzenét évszázadokon keresztül fás hangszereken játszották. Mi voltunk azok, akik első ízben elektromos hangszereken, más hangszerelésnél és dobok kíséretében adtuk elő ezeket a számokat. Lakodalmas rocknak nevezték el a zenénket, habár a rockhoz vajmi kevés köze van. Talán csak annyi, hogy rockzenei felállításban ját- szunk A 3 + 2 ilyen újítását, hogy népzenét rockfelállításban játszanak, nem lehet teljes egészében eredetinek nevezni. Hiszen a szerb mű népzenét már évek óta ilyen felállításban játsszák. A lakodalmas rock és a szerb mű népzene népszerűsége azt bizonyítja, hogy korunk egyszerű embere a népzenét kifejezetten ritmussal és nagyobb hangerővel igényli. Sajátosság továbbá, hogy a szerb mű népzenében is megmaradt néhány hagyományos népi hangszernek az előtérbe helyezése (a harmonika, klarinét, olykor a hggedű), így a 3 + 2 is akkor szólt a legjobban, amikor az együttessel fellépett Schön Ignác hegedűn, valamint amikor az egész zenét gazdagította a klarinét is. Ha nem is tudtuk megállapítani, hogy pontosan kitől ered a lakodalmas rock elnevezés, a másik terminus keresztapja ismert. A muskátlizene elnevezésről van szó. amely nagyon gyorsan szinte hivatalos elnevezés lett vidékünkön és Magyar- országon is. Ezt az elnevezést első ízben Dezső János, a Képes Ifjúság újságírója használta Balogh Vince álnéven a Magyar Szó egyik vasárnapi számában megjelent cikkének címében. A harmadik elnevezés a muskátlizenében a sógorizmus. Ezt az elnevezést Kovács Károly, az Űjvidéki Rádió zenei szerkesztője és számos muskátlizenekar producere találta ki, és az egész mozgalmat, kitartóan sógorizmusnak nevezi. Ezzel valahogy úgy vagyunk, mint Amerika elnevezésével: a kontinenst noha Kolumbusz Kristóf fedezte fel, a későbbiekben arra járt Amerigo Vespuciról nevezték el. Jogos is Bugyi Zoltán felháborodása: — Hogyan lehet sógorizmus ez a zene, amikor mi kezdtük el, és a Sógor együttes csak utánunk, mondhatjuk a mi zenénknek köszönhetően jelenkezett? Ha már -izmus kell, akkor inkább 3 + 2-izmus, bugyizmus felelne meg, nem? A Bugyi fivérek szerint a 3 + 2 a lakodalmas rock leg- identikusabb képviselője, mert zenéjük alapjaiba bele van építve a rengeteg lakodalmi muzsikálás. Korábban is, most is az a céljuk, hogy minél több hangversenyen, bálon, lakodalmon muzsikáljanak, hogy fenntartsák a legközelebbi kapcsolatot a közönséggel, hogy érezzék a közönség igényét, reagálását, és hogy felkeltsék érdeklődését. — Csak az a zenekar tud fennmaradni, amely érzi a közönség igényét, és csak úgy lehet sok lemezt eladni, ha az együttes sokat lép fel — vallja Bugyi Zoltán. — Mit ér, hogy annyi zenekar adott ki lemezt, ha, mint például a temerini A. N. T. is, de közönség előtt alig, vagy egyáltalán nem lép fel. A Sógoroknak is addig ment a lemeze, amíg gyakran felléptek. A Szivárvány is azért erős, mert hozzánk hasonlóan minden meghívást elfogad. Akkora lakodalmas tapasztalata, ami pedig ebben a zenében rendkívül fontos, egyik együttesnek sincs, mint nekünk. Hogy hány lakodalomban muzsikált a 3 +1, majd a 3 + 2, nem tudják pontosan. Rengetegben. — Megmaradt-e külön emlékezetesnek valamelyik lakodalom? — kérdezem a fiúkat. — Emlékezetes maradt egy — hogy ne nevezzük nevén a helységet — a kisiparáról ismert bácskai kisvárosban megtartott amolyan Carrington-lakodalom — mondják a fiúk. — A lakodalom előtt felszedték az udvarban a virágágyásokat, lebetonozták az udvart, a lakodalom után pedig felszedték a betont, és ismét virágoskert lett. Csupa külföldi italok meg pénzes vendégek voltak. Majd 48 órán át muzsikáltunk szombat délelőtt 11 órától vasárnap délelőt- tig, majd vasárnap este 6-tól hétfő hajnali 2 óráig. Mondanunk sem kell, hogy megérte. Általában a lakodalmakban azok, akik mulatnak, nyilvánosan szórják a pénzt. Itt titokban, az asztal alatt adták a nagy névértékű bankókat, össze is jött annyi, hogy megérte a kétnapos fáradtságot. De ■mindezt ne írd bele. — Hogy lehet kibírni ilyen hosszú muzsikálást? — Elfogja az embert a krízis, ilyenkor biztatgatjuk egymást. De olyan még nem volt. hogy a zenekar tagjai közül valaki is fáradtság miatt kilépjen. A vendégek cserélődnek, alszanak egyet, majd visszajönnek, a zenészek maradnak és nem szabad fáradtnak lenniük. A 3 + 2 a Vajdaság különböző részeiben muzsikált, és tagjai jól ismerik a lakodalmas szokásokat. — Mások a lakodalmak Bánátban és mások Bácskában. Mások a menős nóták és a szokások. Bánátban például a vőfélyek vezetik a lakodalmat, van menyasszonytánc (míg Bácskában inkább a menyecsketánc dívik), reggel a zenészeik hazakísérik olykor a vendégeket stb. Ürményházán az volt a szokás, hogy éjfélig főleg tánczenét játszottunk, tangót, valcert, slágereket, és csak éjfél után kezdődött a mula- tás. Temerinben az a rossz szokás, hogy sokat kell járkálni, megtörtént, hogy öthat kilométert is legyalogoltunk a hangszerekkel, ha a vőlegény a város egyik, a menyasszony meg a másik végén lakott. A temerini lakodalmakban csak reggel kezd mulatni a nép. (Magyar Szó.) Csorba Zoltán (Folytatjuk)
