Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-18 / 14. szám
1988, január 18., hétfő o Az orchideafajok csaknem 80 százaléka él trópusi és szubtrópusi területen. A mi éghajlati viszonyaink között csak 70—85 százalékos páratartalmú üvegházban lehet biztosítani az életfeltételeket ezeknek a különleges növényeknek. Virágzásuk nálunk a téli rövid nappalok idejére esik, november és február közé. A debreceni botanikus kert üvegházában 200-féle orchideát gondoznak, amelyek most folyamatosan hozzák egzotikus virágaikat (MTI — Oláh Tibor — KS) Utazni jő! És utaztatni? Ezt kérdem a lassan húszesztendős szövetkezeti utazási iroda — a Cooptourist — megyei irodavezetőjétől, Dimitrov. Klárától. — Több mint tíz éve vagyok ezen a poszton, s azt mondhatom, nemcsak jó, de szép munka is az utazásokkal foglalkozni. Teljesi- teni az emberek ősi vágyát, hogy megismerjék saját hazájukat, a környező országokat és a távolabbi világot. De azt is hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem köny- nyű, sőt nagyon is felelősségteljes tevékenység, mert nagy pontosságot, jó szervezést és még számtalan követelmény összehangolását kívánja meg, hogy valóban megelégedettek legyenek az utasaink. — Nemcsak elhiszem, de tudom is, hogy így van. Ezt akkor látja, fogja fel az ember, ha rendszeresen utazik és vagy jó, vagy rossz tapasztalatot szerez. És persze az árak is közrejátszanak a megítélésben. A Cooptourist olcsó vagy drága? — Azt hiszem, se egyik, se másik, valahol középen vagyunk akár a többiek, s ezt újabban szemére is vetik az utazási irodáknak oly formában, hogy nincs igazi verseny közöttünk. De most csak magunkról beszélve, ha a külföldi szocialista utakhoz viszonyítok, akkor belföldi útjaink tényleg drágábbnak tűnnek. Nincs olcsó szállodánk. Pesten pedig egyáltalán nem tudjuk megoldani az éjszakázást. Csak valahol a közelben. És a busz is drága. — Olcsóról akkor nem is lehet beszélni? — Lehet, és ez nem ellentmondás, mert ha valaki egyénileg utazik, fizetővendég-szolgálatot vesz igénybe, s külön idegenvezetést sem kér, igen olcsón bejárhatja az országot. Vagy például nagy sláger volt a múlt évben a lillafüredi Palota Szállóban a hatnapos üdülés, továbbá Mátraházán, Gallvatetőn teljes ellátással 1550 forintért. — A külföldi utak közt is van slágerút? — Keletre és nyugatra is. Még mindig az volt a bolgár tengerpart, de az olasz is, rrtert például Riminiben főszezonban, teljes ellátással, autóbuszos utazással tíz napig 13 400,—, tizenhét napig pedig 22 600 forintért lehetett nyaralni. Románia vagy Csehszlovákia ugyancsak előnyös, de ide sorolható a Szovjetunió is, ha valamivel drágább is a hosz- szú repülőút miatt. Szóval kínálatunk a kisebb pénzű utasok igényeit is kielégítheti. — Ezt évről évre a kínálat és a gyakorlat bizonyítja. De azt is, hogy egy furcsa elképzelés honosodott meg az utóbbi időben. Sokkal több a rövid út, mint régen, s így megnő az utas „rezsiköltsége", mert például a repülőgép három vagy öt napra is annyi, mint tízre. Arról nem is beszélve, hogy ha egy ötnapos velencei kirándulásból két nap megy el az útra. — Erre nekem nehéz felelni, mert mi itt csak a belföldi utak kialakításával foglalkozunk, a többit készen kapjuk a központtól. Mi csak eladjuk. Ezenkívül • azt tudom mondani, hogy mindez más irodára is jellemző, s valószínőleg üzleti okai vannak. — Ha már az üzlet került szóba: hogyan sikerült a múlt esztendő? — Jó évet zárunk, minden üzletág dinamikusan fejlődött, közte a két kiemelt üzletág: a belföldi és a szocialista társasutazás is. Minden ág a vártnál többet teljesített, jövedelmezőségben is. — Probléma nincs is? — Az minden munkával együtt jár. De úgy gondolom, míg utazni fognak az emberek, baj nem lehet, s pontosan ezért optimisták vagyunk. Az új programfüzet január közepére várható, s remélhetőleg olyan áremelés nem lesz, ami visz- szatartaná az utasokat. A bizakodás ellenére is előfordulhat, hogy az első félévben lesz egy kis megtorpanás. Az is igaz, hogy minden év elején egy kicsit félünk, s annál jobban örülünk. hogy év végére minden jól sikerül. Nagyon remélem, most is így lesz, hiszen az országnak nagy szüksége van az idegenforgalomra. a turizmusra, már csak azért is, mert nyereséges üzlet. Vass Márta Megváltozik a művészközvetítési gyakorlat A Művelődési Minisztériumban a napokban döntés született arról, hogy módosul a több évtizede folytatott nemzetközi művészközvetítési gyakorlat. Ennek lényege, hogy megszűnik az Interkoncert monopóliuma, s minden olyan érdekelt jogi személy, amely biztosítani tudja e tevékenység megnyugtató feltételeit, igényelheti és megkaphatja a nemzetközi művészközvetítési jogot. A művelődési miniszter 5/1983. számú rendelete eddig sem zárta ki annak lehetőségét, hogy a Nemzetközi Koncertigazgatóságon és a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalaton kívül a miniszter egyéb szervet is felruházzon a külföldi művészközvetítési joggal. Éveken keresztül gyakorlatilag ilyen igény nem mutatkozott. Az utóbbi hónapokban azonban — összefüggésben a vállalati, intézményi önállóság fejlődésével, a vállalkozó- szellem kibontakozásával — számos intézmény kérte a minisztériumtól ezt a jogot. A művészközvetítés kiterjesztésétől azt várják, hogy egészséges verseny alakul ki a közvetítő vállalkozások között, s ennek révén egyfelől javulnak a magyar kultúra külföldi bemutatásának. terjesztésének feltételei, másfelől a hazai közönség is több és magasabb színvonalú külföldi művészeti produkciót ismerhet meg. A magyar kulturális és művészeti életnek meghatározó érdekei fűződnek a nemzetközi művészközvetítésből származó devizabevételekhez, nem utolsósorban azért, mert forrásul szolgálnak a nagy művészegyüttesek küldésének és fogadásának támogatásához, szerzői jogok, hungarikák vásárlásához. A Művelődési Minisztérium ugyanakkor nem tartja kívánatosnak, hogy az új helyzetben a rosszul értelmezett nyereségérdekeltség műsorpolitikai engedményekkel járjon. Ezért a határozat meghozatalát követően sürgető és fontos feladatának tekinti, hogy szembesítse a művészközvetítési jog megadására irányuló kezdeményezéseket a tevékenység folytatására vonatkozó művelődéspolitikai követelményekkel és a jogszabályi előírásokkal. A minisztérium arra törekszik, hogy ezek megvalósítására mihamarabb konkrét intézkedéseket tegyen. Van mit féltenünk, van mire építenünk 1987. december 3-án rövid ünnepség keretében emlékeztünk meg arról, hogy már 1217-ben, 770 évvel ez-, előtt Csorvást önálló faluként említik a forrásmunkák. A több mint hét évszázad alatt többször elpusztult, de az emberi akarat és szorgalom újjáteremtette, egykori lakói bölcs előrelátással, sakktábla alaprajz szerint, tervszerűen építkezve, rakták le az Alföldön szokatlanul szabályos településszerkezet alapjait. A régi Csorvás lakói földművelők, pásztorok voltak. A felszabadulás előtt a termőföld több mint 60 százaléka a grófi nagybirtok, úri birtok kezében volt. A község lakosságának döntő többsége napszámosként, cselédként dolgozott, de sokan voltak, akiknek nem jutott munka. A felszabadulás napjával — 1944. október 6-ával— új fejezet kezdődött a község történetében. A földosztás 869 család részére 6677 kh földet juttatott, amellyel egy időben megtörtént a házhelyek kijelölése is. A végleges lehetőséghez jutott csorvási emberek hatalmas lelkesedéssel kezdték meg a munkát, amelynek szervezésében élen jártak az 1944. október 13-án alakult Magyar Kommunista Párt tagjai. A község arculata jelentősen megváltozott. Már akkor igazolódott, hogy itt dolgos, munkaszerető emberek élnek, akik nemcsak maguk és családjuk megélhetéséről gondoskodtak, hanem a közös összefogás, a lakóhely fejlesztésében is szép eredményt hozott. Az önerőből történő, a lakosság és a gazdasági egységek ösz- szefogásával megvalósuló településfejlesztés a közelmúlt négy évtizedén is végigvonult. Ennek eredményeként minden lakóházhoz eljut az egészséges ivóvíz, a földgáz, az elektromos áram, 'bővült a burkolt utak hálózata. A VII. ötéves terv első két esztendejében 14 kilométer járda épült, kizárólag társadalmi munkában. Az 1987. évben végzett településfejlesztő társadalmi munka értéke több mint 9 millió forint. Részt vettek ebben gazdálkodó egységeink dolgozói, a szocialista brigádok tagjai, a kisiparosok, és mindazok az állampolgárok, akik fontosnak tartották életkörülményeik javítását, a gyermekintézmények fejlesztését, vagy az idősekről való gondoskodás feltételeinek megteremtését. A csorvásiak semmit sem kaptak készen, minden olyan létesítményért keményen megdolgoztak, amely az alapellátást szolgálja. A közösen végzett munka anyagi feltételeinek megteremtéséhez az utóbbi években jó segítséget nyújtottak a megyei tanács által kiírt pályázatok, és a biztosított cél- támogatás. Saját erőből történik a településen a lakások építése is. Évente átlagosan 30 új, korszerű lakóház kerül átadásra. Az alapellátást nyújtó intézményeink hálózata kiépült. Az általános művelődési központ az oktatás, a közművelődés, a diák-szociális ellátás összehangolt szervezésére az 1970-es évek elején országosan is kezdeményező lépéseket tett. A legkisebbeket a 40 férőhelyes bölcsőde várja. A lakosság egészségügyi ellátását három körzeti orvos, két fogorvos, egy gyermekszakorvos szolgálja. Az idős lakosság rendelkezésére áll az 50 férőhelyes idősek klubja, melyből 30 férőhely szállást is biztosít. Részlegesen beüzemelésre került a „pihenőház”, amely penziószerű elhelyezést biztosít a rászoruló idős emberek részére. A korszerű tornacsarnok a nap minden órájában kihasznált. A felsorolt intézményekre, létesítményekre a csorvási emberek döntő többsége úgy tekinthet, hogy abban saját munkája is benne van. Ennek is tulajdonítható, hogy becsüljük értékeinket, szeretjük ezt a települést, ragaszkodunk hozzá, hiszen van mit féltenünk, van mire építenünk. Megnyilvánul ez abban is, hogy a lakosság lélekszáma elvándorlási veszteségek miatt az utóbbi években nem csökkent. Sajnos Csorvásra is jellemző, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek. (1987-ben 85 gyermek született, a halálozások iszáma több mint 90.) A felszabadulás óta eltelt négy évtized sem tudta lényegesen megváltoztatni azt a múltból örökölt helyzetet, hogy a község gazdasága a lakosságot nem tudja eltartani. A többszörösen kiváló Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a több éve tartó példátlan aszályos időjárás ellenére a környező üzemekhez képest is jó színvonalú jövedelmet tud tagjai részére biztosítani. A női munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos gondok megoldásához a Béköt telephelye, valamint a sütő- és édesipari vállalat két üzeme nyújt lehetőséget. 1987-ben a Fer- rép Kisszövetkezet és a nagyközségi tanács költség- vetési üzemének felszámolása azt okozta, hogy több mint 100-zal csökkent a helyben foglalkoztatás lehetősége, így a foglalkoztatási gondok tovább növekedtek. Jelenleg naponta 1300 ember utazik vidékre dolgozni. Utaztatásuk nem zökkenő- mentes. Az autóbuszok zsúfoltsága, őszi-téli időszakban gyakori a késés. A szolgáltatások nem meg-* felelő színvonala, az új iparcikkáruház belépése ellenére a kereskedelmi ellátásban nálunk is fellelhető fogyatékosságok, a vendéglátós jelenlegi helyi gondjai, az egész lakosság közérzetét befolyásolják, de főleg a vidékre járóknak okoznak az átlagosnál is több problémát. A VII. ötéves terv céljainak megfogalmazásánál a közvetlen megyei irányítás alatt dolgozó nagyközségi tanács elsősorban az alapellátás további javítására helyezte a hangsúlyt. A terv végrehajtásaként az Orosháza és Vidéke Áfész és a tanács közös beruházásában épül a közétkeztetést és a diákétkeztetést egyaránt szolgáló 1000 adagos konyha, folyik a vendéglő felújítása. Ebben az évben megkezdődik az általános művelődési központ rekonstrukciója, folytatjuk az időskorúak gondozási központjának építését. A tervidőszak végén ABC-áruház kalakí- tását tervezzük. Előre kellene lépni a helyi foglalkoztatási gondok megoldásában. Napjainkban az egész ország, minden település tervez, keresi a kibontakozás útját. Erős akarattal hiszünk abban, hogy ha békében élhetünk, a lakosság véleményére támaszkodva tervezhetünk, és a közösen megfogalmazott tervek végrehajtásában a jövőben is mindannyian részt veszünk, akkor a ma még feszítő gondjainkon is úrrá lehetünk. Szilágyi Menyhért, a Csorvási Nagyközségi Tanács elnöke A nagyközség makettjéről jól látható a szabályos településszerkezet
