Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
1988. január 4., hétfő o Tájékoztató az árváltozásokról ÁRU NEVE EGYS. Régi ár Üj ár Kenyér: — fehér kenyér 1 kg-os kg 9,60 10,40 — félbarna kenyér 1 kg-os kg 9,60 10,40 — büfé kenyér 0,5 kg-os db 6,6,50 Rozsos kenyér: — fűszeres rozskenyér, világos köményes, 0,50 kg-os — fűszeres rozscipó, fűszeres, db 6,6,köményes, 0,50 kg-os db 8,— 6,— — rozskenyér, kerek, 1 kg-os kg 12,12,— alföldi barna kenyér, 1 kg-os kg 12,— 12,— Tartós kenyér: — tartós fehér kenyér, 1 kg-os, csomagolt — tartós félbarna kenyér, db 16,— 16,1 kg-os, csomagolt db 16,— 16,Házi (táj-) jellegű kenyér: — házi jellegű kenyér, 1 kg-os kg 13,— 13,— Egyéb kenyér: — rozslánggal készült kenyér, 1 kg-os — burgonya készítményes kg 12,— 12,— kenyér, 1 kg-os kg 12,40 12,40 — vázsonyi kenyér, 1 kg-os kg 11,20 11,20 — alföldi kenyér, X kg-os — kukoricapelyhes kenyér, kg 12,— 12,— 1 kg-os, csomagolt kg 12,40 12,40 Vizes tésztából készült péksütemény: — vizes zsemle, 52-56 g db 0,90 1,10 Tejes tésztából készült péksütemény: — tejes kifli, 42-46 g db 0,90 1,10 — sós kifli, 42-46 g db 0,90 1,10 — császárzsemle, 42-46 g db 1,— 1— sósi nagykifli, 95-105 g db 2,20 2,20 — óriáskifli, 210-230 g db 4,50 4,50 Kenyér jellegű péksütemény: — zsemlecipó, 0,50 kg-os db 7,50 7,50 — zsemlevekni, 0,50 kg-os db 7,50 7,50 Tejes tésztából készült termékek: — szegedi vágott db 4,50 4,50 Dúsított tésztából készült termékek: — szendvicsrúd, 0,75 kg-os db 14,— 14,Fehér liszt, fehér búzaliszt: — nullás liszt, finom liszt, 1 kg-os, kiszerelt db 8,40 9,10 Ilántolmány, hántolt rizs: — hántolt rizs, fényezetlen, egész szemű, „B” minőségű, 1 kg-os kiszerelésben db 32,— 32,— hántolt rizs, fényezetlen, egész szemű, „C” minőségű, 1 kg-os kiszerelésben db 28,— 28,— hántolt rizs, fényezett, egész szemű, „A” minőségű, 1 kg-os kiszerelésben db 34,34,— Import rizs: — hántolt rizs, fényezetlen, csehszl. imp.^ „A” minőségű, 1 kg-os db 33,33,— — hántolt felszemű borsó, 1 kg-os kiszerelésben kg 16,50 16,50 Fehér kristálycukor: — kristálycukor, normál, 1 kg-os papírzacskóban, vagy polietilén tasakban, gyűjtőcsomagolásban kg 25,— 26,10 Finomított cukor: — finom kristálycukor, 1 kg-os papírzacskóban, vagy polietilén tasakban, gyűjtőcsomagolásban kg 27,20 28,40 Finomított kockacukor: — Mokka kockacukor, 1 kg-os kartondobozban, gyűjtőcsomagolásban kg 29,70 31,— — Hókristály kockacukor, 0,50 kg-os kartondobozban, gyűjtőcsomagolásban db 16,10 16,80 — nagymokka kockacukor, 1 kg-os kartondobozban, gyűjtőcsomagolásban db 30,60 31,90 Finomított porcukor: — porcukor, 1 kg-os polietilén tasakban, gyűjtőcsomagolásban db 27,40 28,60 Déligyümölcsök: — citrom I. o. kg 30,— 35,— citrom II. o. kg 25,30,— narancs I. o. kg 42,47,— — lénarancs (péld. kubai) kg 22,— 27,— mandarin I. o. kg 48,54,— grapefruit, kubai I. o. kg 21,— 26 — — banán, Msz. szerinti min. kg 46,51,— mazsola, 10 dkg-os db 9,10,30 (Holnap a tej és tejtermékek árait közöljük.) Adós, fizess! Szanálás vagy csőd? Szaporodnak a hírek nagy- vállalati csődökről és szanálásokról. A magyar ipar egykor nagynevű óriásai kerültek idén válságos helyzetbe, gondoljunk csak a Ganz- MÁVAG-ra, a Láng Gépgyárra, vagy éppen a Tatabányai Szénbányákra. A gazdálkodási problémák, az egyre súlyosbodó pénzügyi helyzet, a növekvő adósság már évekkel korábban jelezte, hogy jó néhány cég nem képes az új követelményeknek megfelelően, a piaci helyzethez alkalmazkodni, és hatékonyan, nyereséggel gazdálkodni. Ám korábban a fölülről kapott milliók, vagy olykor milliár- dok orvosolták a bajt, s lendítették tovább a kátyúba jutott szekeret. Elúsztak a milliárdok Ezen a folyamaton a felszámolásról szóló jogszabályok sem segitettek, a hitelezők olykor érthetetlen nyugalommal viselték el, hogy hónapokig nem jutnak hozzá a pénzükhöz. S a felszámolási eljárások túlnyomó többségét — ez alól csak a VÁÉV emlékezetes esete a kivétel — kisszövetkezetek, leányvállalatok ellen indították. A költségvetés viszont idén már nem vállalhatja automatikusán a veszteséges vállalatok megsegítését újabb milliárdok juttatásával, vagy éppen az adósságok végleges elengedésével, hiszen ennek árát tulajdonképpen a hatékonyan gazdálkodó cégek adóiból lehet megfizetni. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi, hasonló segélyakciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert a vállalati ígéretek a gazdálkodás megjavításáról, a hatékonyság növeléséről nem teljesültek. Ráadásul ezek a cégek óriási tőkét kötöttek le, pénzben és gépben egyaránt, amely más területen több hasznot hajthatott volna. Ennek a káros folyamatnak vetett véget az a minisztertanácsi döntés, amely néhány héttel ezelőtt a felszámolási eljárások gyorsításáról, az elhúzódó szanálási eljárások befejezéséről született. Példás gyorsasággal hozták meg az intézkedéseket, s ezek összhatásukban tulajdonképpen a hitelezőket szorítják rá arra, hogy pénzüket minél hamarább visszakapják, illetve visszaköveteljék. Mert tarthatatlan a mostani állapot, egy évvel ezelőtt 61 veszteséges és 60 alaphiányos vállalat és szövetkezet volt. Közülük 68-ban nem sikerült saját erőből pótolni a hiányzó pénzt. Elég volt a jófiúságból Logikus következtetésként adódna, hogy akkor ezeket a cégeket már fölszámolták. Ehelyett a statisztikák azt mutatják, hogy két céget számoltak föl, és öt szanálási eljárás indult, amelyekből csak az utóbbi napokban fejeződött be a Láng Gépgyáré és a Ganz-MÁ- VAG-é. A mezőgazdaságban pedig 88 gazdálkodót szanáltak, és két szövetkezetei szüntettek meg. Tehát a ‘hitelezőkveddig, bár a törvényes eszközeik adottak, nem éltek a lehetőséggel. Az új intézkedések révén gyökeresen átalakult a helyzet. A tartósan gazdaságtalan tevékenységet folytató gazdálkodók helyzetét gyorsított eljárás keretében kell fölülvizsgálni, és még az év végéig dönteni kell a sorsukról. Ezentúl az állami kötelezettségek visszafizetése alól sem lehet a tartósan fizetésképtelen gazdálkodóknak kibújniuk. Tehát nem lehet fölfüggeszteni a visz- szafizetést, és így meghosz- szabbítani a cég működését. S a gazdálkodók egymással szemben is rákényszerülnek a szigorúbb eljárásra. Ha egy cég 90 napig nem kapja meg a jogos követelését a másiktól, akkor nem juthat hozzá a számára megállapított állami támogatáshoz, amíg nem indítja meg a fel- számolási eljárást az adósával szemben, illetve amíg meg nem kapta az adóstól a pénzét. A bankok is a korábbinál szorultabb helyzetbe kerültek, s ha egy bizonyos meghatározott időn túl nem jutnak hozzá a követelésükhöz, nekik is meg kell indítani a felszámolási eljárást. Célunk: a megújulás Látszólag tehát a vétlen vállalatokat, illetve bankokat sújtják a rendelkezések. Ám más megoldás nehezen képzelhető el, hiszen fölülről nem lehet beleavatkozni a vállalatok és a bankok egymás közti kapcsolatába. Olyan gazdasági helyzetet kell teremteni, amelyben alapvető az az érdek, hogy mindenki időben fizessen. Ha erre képtelen, szembe kell néznie a felszámolás esetleges lehetőségével. Persze, ettől nem lehet automatikusan azt várni, hogy eltűnnek az adósságok, illetve csökkennek a költségvetésből a vállalatoknak adott támogatások. Egy felszámolási eljárás végződhet az adott vállalat megmentésével is, igaz, ehhez gyökeresen át kell alakulnia és megújítania gazdálkodását. Esetleg átmeneti időre újabb milliókat kell invesztálni. Viszont ennek révén hosz- szabb távon megtérülhetnek a korábban hitelezett pénzek is. A cél nem a mindenáron való felszámolás, hanem a megújulás. Lakatos Mária Munkaerő-gazdálkodás és munkaidő-kihasználás a megye kivitelező építőiparában A ’80-as évek nehezedő gazdasági viszonyai következtében egyre inkább előtérbe került a létszámgazdálkodás, a létszám hatékony foglalkoztatása. A munkaerő-gazdálkodási feladatot jelentős mértékben a termelési szerkezet határozza meg. Az építőipar tevékenységén belül az építés-szerelés az elsődleges, s így az ilyen jellegű munkák elvégzéséhez szükséges létszám biztosítása, s e létszámnak a törvényes munkaidőn belüli hatékony foglalkoztatása jelenti a fő feladatot. MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁS A megye kivitelező építőiparában — a ’80-as években is — valamennyi ágazatot meghaladóan csökkent a foglalkoztatottak száma. A csökkenő volumenű építési feladatok nem is indokolják a korábbi létszám megtartását. A vállalatoknak, szövetkezeteknek azonban nem általában a létszám- fogyás okoz évek óta gondot, hanem a létszám szakmák szerinti kedvezőtlen összetétel-változása. A kivitelező építőiparban foglalkoztatottak létszáma 1986- ban átlagosan 4234 fő volt, szemben az 1980. évi 5070-nel. A létszámfogyás mértéke az állami kivitelezőknél volt nagyobb mértékű. A fizikai létszám alapállomány-csoporton- kénti összetétele az elmúlt hat év alatt kedvezően változott; a szakmunkások aránya nőtt, a betanított és segédmunkásoké csökkent. A létszám szakmánkénti megoszlása már nem mutat ilyen kedvező képet. A termelési feladatok és a technológia igényeit kielégítő munkaerő nem áll rendelkezésre. Egyes alapvető építőipari szakmákból (pl. kőműves, ács, asztalos, festő) évek óta nem sikerült a létszámszükségletet biztosítani. A hiányzó létszám pótlását a megye kivitelező szervezetei többek között a szakmunkásképzésben való részvétellel próbálják megoldani. A szakmunkásképzés jelentős költségkihatású, ami csak abban az esetben térül meg, ha a tanulót a harmadik évben szakmunkásként alkalmazzák, illetve, ha az iskola elvégzése után annál a vállalatnál, szövetkezetnél marad, amelyik „kitaníttatta”. Erre biztosítékot viszont még a szakmunkástanulókkal kötött tanulmányi szerződés sem nyújt, ugyanis a nem építőipari szervezetek magas jövedelem ígéretével csábítják el a végzős tanulókat, így a szakmunkástanulók a létszámigénynek körülbelül 40-50%-át tudják csak pótolni. A szakmunkások között a több szakmával rendelkezés nem jellemző, még a rokon szakmák körében sem, ebből adódóan a szervezeten belüli létszám átcsoportosítása nem általános. A szervezett felnőtt szakmunkásképzés, főleg a második szakma megszerzésére irányuló törekvés részben a létszámhiány, részben pedig a dolgozók ellenállása miatt nehézségekbe ütközik. Az építőipari szervezetek így elsősorban az egyéni felkészülésen alapuló szakvizsga letételére ösztönzik a dolgozókat. A létszámfogyás több okra vezethető vissza. A szakmunkások elsősorban a jobb kereseti lehetőséget biztosító munkahelyeket keresik; gyakran a nem építőiparba tartozó szervezeteknél, például termelőszövetkezetek melléküzem- ágaiban helyezkednek el. Az elvándorlások okai között szerepel továbbá a lakóhelyhez való közelebbi munkavállalás. A munka nehézségi foka miatti állásváltoztatás is előfordult, s az építőiparra jellemző változó munkahely sem igazán vonzó. A fizikai létszám megtartására hozott intézkedések közül jelentős a munkaszervezés és a bérezés brigádformában történő megvalósítása. Az önelszámolási egységként működő brigádok erősítik a kollektív érdekeltséget éppúgy, mint a kollektív felelősséget, és biztosítják a személyes és közös érdekek harmonikusabb összeegyeztetését. Ez a forma nem minden brigád esetén alkalmazható, s így nem vált általánossá a megye kivitelező építőiparában. MUNKAIDŐALAP VÁLTOZÁSA 1 A megye kivitelező építőiparában foglalkoztatott fizikaiak munkarend szerint teljesíthető időalapja 1985-ben 24%-kal volt kevesebb, mint 1981-ben. Ebben a már említett létszámcsökkenés 48, a törvényes munkanapok számának mérséklődése 52%-ban játszott közre. A munkaidőalap csökkenésének okai között szerepel a törvényes munkaidő központi döntés alapján végrehajtott csökkenése, a fizetett szabadság növekedése, szociális és népesedéspolitikai szempontok alapján biztosított fizetett és fizetés nélküli munkaidő-kedvezmények bővülése. A törvényes munkaidő központi csökkentésére a vizsgált időszakban először 1982-ben került sor, amikor is a heti munkaidőt 44 óráról 42-re, majd pedig 1984-ben 40 órára változtatták. 1980-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 84%-a dolgozott 44 órás munkaidőben, 1982-ben 99%-a 42 órát, 1985-ben pedig 91%-a heti 40 órát. A fizikai foglalkozásúaknál egy-egy vállalaton, szövetkezeten belül többféle munkarend van meghatározva. Egyes termelő szervezetek idénymunkarend szerint dolgoznak, azaz nyáron hosszabb a napi munkaidő, mint télen. Más szervezeteknél folyamatos a munkarend, és vannak két műszakos munkarendben dolgozók is. 1985-ben a fizikaiak 99%-a kötött, l"n-a rugalmas munkaidő-beosztással dolgozott. Az előbbin belül 29% egyenlő, 70% pedig egyenlőtlen hosszúságú munkaidőben volt foglalkoztatva. EGÉSZ NAPOS MUNKAIDŐ-KIESÉSEK Az egész napos munkaidő-kiesés aránya 1981 és 1986 között nőtt. A teljes munkaidős fizikaiak 1981-ben a ledolgozható munkanapnak 85"„-át teljesítették, így 15%-os volt az egész napos munkaidő-kiesés. 1985-ben viszont a helyzet rosszabbodott, mivel ez utóbbi aránya 18%-ra nőtt. Az egész napos munkaidő-kiesés összetételén belül azonban kisebb-nagyobb arányeltolódások tapasztalhatók. A fizetett szabadságnapok száma és aránya nőtt, ebben közrejátszott a foglalkoztatottak összetételének megváltozása (öregedése), illetve a nők arányának kismértékű növekedése. A tanulmányi szabadság címén kivett napok száma csökkenő tendenciájú, ami részben azzal magyarázható, hogy az építőipari szervezeteknél is csak a szakirányú továbbtanulást támogatják. Az engedélyezett, de nem fizetett távollétek száma kismértékben nőtt, az igazolatlan mulasztásoké pedig kismértékben csökkent.' 1981-ben fegyelmivel 9 fizikai dolgozót bocsátottak el, 1985-ben 8-at; a munkáltató felmondása miatt 1981-ben 11-en, 1985-ben 22-en távoztak az építőipari szervezetektől. Az egész napos munkaidő-kiesések többsége olyan tényezőkből áll, amelyeket a gazdálkodó szervezetek nem tudnak érdemben befolyásolni (például a szabadság, vagy a betegállomány). Amit viszont vissza lehet szorítani, az a munkaidőn belüli törtnapi munkaidő-kiesés, s ebből is főként azt, amelyik a munka szervezetlenségéből, az anyaghiányból, a gépek meghibásodása miatti állásidőből adódik. A megye kivitelező szervezeteiről összességében elmondható, hogy a kollektív szerződésekben és a munkaügyi szabályzatokban megfogalmazták, a létszám hatékony foglalkoztatását, a munkaidőalap védelmét szorgalmazó intézkedéseket. Az intézkedések betartását egyes helyeken szigorúan, máshol kevésbé szigorúan, de ellenőrzik. Központi Statisztikai Hivatal Békés Megyei Igazgatósága
