Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

o 1988. január 16. szombat NÉPÚJSÁG Sajtóértekezlet a lezuhant koreai repülőgép ügyében TELEX • KIVÁNDORLÁSI EGYEZMÉNY Kuba és az Egyesült Ál­lamok képviselői Mexikóvá­rosban két napon át! tárgya­lásokat folytattak a két or­szág között fennálló kiván­dorlási egyezmény meneté­ről és annak megvalósításá­ról. Á két ország közötti ki- vándorlási egyezmény 1984 decemberében jött létre. Ezt a kubai fél 1985 májusában felfüggesztette amiatt, mert az Egyesült Államok ellen­séges rádióadások sugárzá­sát kezdte meg a szigetor­szág felé. A megállapodás felújítását a múlt év novem­berében határozták el, le­szögezve azt, hogy a rádió­adások kérdésében további megbeszélésekre kerül sor a kölcsönösen elfogadható ren­dezés érdekében. • KÖPÖNYEG- FORGATÁS Ismét fordított egyet a kö­pönyegen az Egyesült Álla­mok kormánya: még alig néhány napja az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában hajlan­dó volt elfogadni azt a ha­tározatot. amely felszólítot­ta Izraelt, hogy adja fel a palesztinok deportálásának terveit, Vernon Walters nagykövet most tartózkodott a szavazástól, amelynek so­rán a tanács felszólította Tel Avivot a deportálások azonnali beszüntetésére, a négy deportált palesztin ha­zatérésének azonnali enge­délyezésére. Walters azzal indokolta tartózkodását, hogy az amerikai álláspont „közismert", viszont a ta­nács mostani határozata lé­nyegében csak „ismétlés”, amely „nem segíti elő a rend és a nyugalom helyreállítá­sát”, és „nem foglal állást azokat a problémákat illető­en, amelyek a jelenlegi rendzavarások kiváltó okai". Az MTI tokiói tudósítójá­nak jelentése szerint a dél­koreai hatóságok pénteken nyilvánosságra hozták jelen­tésüket, amely szerint egy 26 éves észak-koreai nő beval­lotta, hogy hetvenéves férfi­társával ő követte el a KAL gépe elleni 1987. november 29-i merényletet. A dél-ko­reai légitársaság Boeing—707 típusú gépe Burma és Thai­föld határán lezuhant, a fe­délzetén tartózkodó 115 sze­mély közül senki sem élte túl a katasztrófát. A szöuli verzió szerint a két merénylő, miután a fe­délzeten elhelyezte az időzí­tett robbanószerkezetet, Abu Dzabiban elhagyta az Euró­pából Dél-Koreába tartó gé­pet. Az Egyesült Arab Emír­ségek fővárosából egy másik járaton Bahreinbe repültek, ahol hamis japán útlevelek birtoklása miatt letartóztat­ták őket. Kihallgatásukkor öngyilkosságot kíséreltek meg, az idős férfi bele is halt a mérgezésbe. A történtekről beszámoló TASZSZ megállapítja, hogy Szöul a KNDK-ra próbálja hárítani a felelősséget a gép pusztulásáért. Máig sem si­került hitelt érdemlően bi­zonyítani, hogy a korábban már többször is meghibáso­dott utasszállítón valóban robbanás történt. Még min­dig nem találták meg az el­tűnt gép roncsait. Idézi a TASZSZ a Sukan Sincso című tokiói hetilapot is, amely nemrég közölte: Abu Dzabiban a merénylet­tel gyanúsított két személyen kívül tizenegy dél-koreai kormányhivatalnok és a dél-koreai biztonsági szol­gálatnak a repülés bizton­ságáért felelős két munka­társa is elhagyta a gépet, s erről a szöuli hivatalos ver­zió nem tesz említést. * * * A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság teljes mértékben visszautasítja azt a dél-koreai rágalmazó vá­daskodást, miszerint köze volna egy 1987. novemberi incidenshez, nevezetesen egy dél-koreai utasszállító repülőgép eltűnéséhez — hangoztatja a KCNA hír- ügynökség pénteken közzé­tett nyilatkozata. A phenjani rádióban és televízióban közzétett nyilatkozat a KNDK elleni szándékos ösz- szeesküvésnek nevezi az in­cidenssel kapcsolatos vádas­kodást. A dokumentum azt a követelést tartalmazza, hogy haladéktalanul szüntessék be a KNDK elleni ellenséges kampányt, és annak a re­ménynek ad hangot, hogy világszerte el fogják ítélni a szöuli hatóságoknak a KNDK elleni összeesküvését. MICHEL GYARMATHY KITÜNTETÉSE Michel Gyarmathy 80 éves. A világhírű párizsi revil- színház, a Folies Bergere művészeti vezetőjét bensősé­ges ünnepség keretében kö­szöntötték a párizsi magyar nagykövetségen. Palotás Re­zső nagykövet átnyújtotta a Magyarok Világszövetségé­nek aranyplakettjét az idős művésznek, aki ma is min­den este ott ül a színházban, és figyelemmel kíséri a pro­dukciót, amiben általában mindig akad legalább egy apró magyaros .mozzanat. A fogadáson megjelent Ray­mond Barre volt miniszter- elnök magyar származású fe­lesége, a Folies Bergere tu­lajdonosa és néhány művé­sze, Michel Gyarmathy szá­mos tisztelője. Az idős mű­vész meghatottan köszönte meg a jókívánságokat. LÉZERES VAKVEZETŐ Olasz cég tervezte meg azt a lézeres pálcát, melynek segít­ségével a világtalanok négy-öt méteres távolságból „kikopog­tathatják” az esetleges akadá­lyokat. A lézer három láthatat­lan sugárnyalábot bocsát ki há­rom irányba. Az akadályokról visszaverődő nyalábokat foto- clektronikus cella fogja fel, s egy jelzőrendszer három külön­böző színezetű hangjel segítsé­gével figyelmezteti a tulajdo­nost az akadály irányára. A VILÁG LEGNAGYOBB ÓCEANJÁRÓJA A franciaországi Saint Nazaire-i hajóépítő telepen vízre bocsátották a legna­gyobbnak tartott óceánjárót. A Norvég Tengeri Társaság által megrendelt Sovereign of the Sea vízkiszorítása 74 000 tonna, hossza 268, szé­lessége 32 méter és 14 ha- jóhídja van. Fedélzetére 26000 utast vehet fel és szállásolhat el 1100 kajüt- ben. 8000 ÉVES ÍRÁSJELEK Kínai régészek Henan tar­tományában (Közép-Kína) egy teknőc csontpáncélján 8000 évesre becsült írásjelre bukkantak. Az ősrégi jelek fontos támpontot nyújthat­nak a mintegy tízezer kínai írásjel eredetének megálla­pítására. A FLORIDA INDUL AZ USA-BA i Két nap múlva útnak indítják Amerikába az első Yugo Flori­dát. Február végén a kocsit be­mutatják San Franciscóban, az amerikai autóforgalmazók évi értekezletén. Az összejövetel ne­ve Remény ’88. Várhatóan mint­egy 4000—5000 eladó jelenik meg, a világ valamennyi gyárának termékeit ismertetik, minden olyan típust, amelyet a világ legnagyobb piacán árulnak. A Floridán kívül San Francis­cóban a Zastava kiállít még há­rom Yugo-modellt, a GVX jtab- rioletet, ez összkerékmeghajtá- sú. A Zastava befejezte a Flo­rida alaptípusának elkészítését, 1400 ccm-es motort építettek az autóba. A kooperánsok megkap­ták a szükséges dokumentációt. A munkát most az 1600 ccm-es motorral ellátott változatokkal folytatják, készítenek az ame­rikai piacra is Floridát, de tró­pusi országokba is, készül lu­xusváltozatban is és jobb olda­li kormányelhelyezéssel is. Egyes típusok már 1989-ben megjelennek a piacon. (Tanjug) KIMEGY A DIVATBÓL A TOPLES Változnak az idők, ezt bi­zonyítja a Los Angeles-i Condor klub igazgatóságának határozata is, miszerint a táncosnők ezután fedett mel­lel fognak fellépni, az 1950- es évek divatja szerint. San Franciscóban több kabaré követte a példát. A toples egyébként állítólag 1964-ben született, amikor a Los An­geles-i Condor klub egy pin­cérnője lemeztelenítette mellét, és a táncosnők közé állt. REPÜLŐVEL AKART ELŐZNI Szerencsésen végződött egy tragikusnak induló bal­eset Puerto Rico fővárosá­nak repülőterén, ahol össze­ütközött két, Floridába in­duló amerikai személyszál­lító repülőgép. A baleset során senki sem sérült meg, csak a Boeing—727-es szár­nyai görbültek meg kissé. Az összeütközést az egyik repülő pilótája okozta, aki az indulásnál meg akarta előzni kollégáját. Egész Románia ünnepli Elena Ceausescu születésnapjának nagy publicitást ad a sajtó — Dicsőítik rendkívüli érdemeit az ország fejlesztésében Az új év első napjai Romániában Elena Ceausescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó' Bizottsága tagjának, a kormány első alel- nökének, a tudományügyi és technológiai országos tanács elnöke születésnapja meg­ünneplésének jegyében teltek el. A sajtó idézeteket közölt azokból a cikkekből, ame­lyek állítólag világszerte megjelentek Elena Ceausescu rendkívüli személyiségéről, mél­tatták azokat a tudományos munkákat, amelyek szerzője az ünnepelt akadémikus, a vegyészeti tudományok doktora. A televízió, a rádió, a sajtó és az időszaki kiadványok nagy publicitást szenteltek az eseménynek, alkalmi verseket, cikkeket kö­zöltek forradalmi arculatáról, a román tu­domány fejlesztésének harcosáról, Nicolae Ceausescu állami és pártvezető harcostár­sáról. Meghonosodott gyakorlat szerint a párt valamennyi körzeti, városi bizottsága, a legnagyobb munkaszervezetek, a tudo­mányos, oktatási intézetek üdvözlő távira­tot küldtek Elena Ceausescunak. A születésnapi ünnepséget Sinaiában, a Kárpátokban húzódó téli központban ren­dezték meg. A hagyomány szerint megje­lentek a legfelsőbb pártvezetés tágjai, a miniszterelnök, a kormány, az állami tanács több tagja. Az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága Elena Ceausescunak cím­zett levelében méltatta rendkívüli érdemeit az ország fejlesztésében, a politikai és tu­dományos életre gyakorolt hatását. (Tanjug —Magyar Szó) a MacyakSió -ban olvastuk: Utazás a szomszédban Harminc deka kenyér Ennyi jár naponta egy embernek. Erdély egyes vi­dékein ésszerűsítették a ke­nyérfogyasztást. Kolozsváron például így van. Nemcsak a kenyeret árusítják jegyre, hanem az élelmiszeripari és a közfogyasztási cikkek egész sorát. Kár belebocsát­kozni abba, hogy ez a napi 30 deka kenyér elég-e egy embernek. Sok mindentől füga ez. Például attól, hogy mi van mellé. Mert az em­ber megvan egy gramm ke­nyér nélkül is. Nem ugyan­azt a mennyiséget fogyaszt­ja el egy nehéz fizikai mun­kát végző, egy öreg vagy egy serdülő ifjú, és sorol­hatnám tovább. Az egyen- lősdi a kenyérrészesedésben a fogyasztás korszerűsítése minden, csak nem ésszerű. Mert nem is az a kérdés, hogy elegendő-e, mert való­színűleg legtöbbjének elég. Lehet, hogy még valakinek sok is. Általában úgy szo­kott lenni, hogy egy ország elszegényedésének, az élet- színvonal csökkenésének egyik jele a legolcsóbb és legmegbecsültebb eledel fo­gyasztásának növekedése. Romániában most a lakos­ság szegényedésének fokát a kenyérfogyasztással nem le­het kimutatni. A minden­napi kenyéradagra senki sem panaszkodik. Inkább az hiányzik, amibe aprítják, amit falnak mellé. Az áru­hiány az élelmicikkek ese­tében a legkifejezettebb. Nem mintha a mosópor, de- zodoráló szerek vagy akár­milyen más, éppen szüksé­ges áru hiánya nem okozna zavart a háztartás megszo­kott rendjében, nem sínyli meg az ember a nélkülözé­sét, de valahogy mégis meg­lesz nélküle, esetleg helyet­tesíti, ha helyettesíthető, va­lamivel. Más az élelmiszer. Azt mindenképpen be kell szerezni. A jegy nem ele­gendő, pénz is kell hozzá. S ha mindkettő megvan, csak árut kell találni. S ha nem is ez a legnehezebb, min­denképpen nagy türelmet igényel, mondhatnám, állan­dó készültséget. Mert ha a család egyik tagja azzal jön haza, hogy „azt mondják, halkonzerv van a lenti bolt­ban”, akkor a háziasszony, vagy aki éppen ráér, azon­nal lemegy a boltba, s igyek­szik mielőbb odaérni, hogy a sornak ne a végén, hanem már a derekán legyen. Nem­csak a várakozási idő mi­att, hanem ha siet, jóval na­gyobb az esélye, hogy meg­vegye, amit akar, mielőtt még elfogyna. Lassanként ez megszokottá válik. Hozzá­tartozik a családok hétköz­napjaihoz. Van olyan árucikk, amely­hez hozzájutni az üzletek­ben egyszerűen nem lehet. A devizaboltokban (mert ilyen is van) azonban áru­sítják. De oda a romániai polgár be sem léphet. Devi­zája ugyanis nem lehet. Szi­gorúan megbüntetnék, aki­nél találnának. Valódi sze­mes kávét például csak ezekben a boltokban lehet venni. A nagyobb áruházak egyébként jól ellátottnak tűnnek. A pultokon van áru bőven, és vásárolnak is az emberek. Ez egyáltalán nem mond ellent a fentieknek. Sok árucikkből a választék is nagy, a minőség is kielé­gítő, és aránylag olcsó is. Nagyon sok olyan árucikk van Romániában, amely jó­val olcsóbb, mint másutt, és minőségével is konkurálhat. De ezt már a csempészek jobban tudják. Nagyon is­merik az ország közellátásá­nak problémáit: tudják mit Hosszú, hideg tél Románia nehéz télre ké­szül. Ez lesz talán a legne­hezebb az utóbbi egynéhány évben. S az eddigiek sem voltak könnyűek. A tavalyi nagyon hideg volt. Az em­berek félnek. Fogalmuk sincs, hogyan fogják átvé­szelni a zimankót. Mert nem lesz sokkal több ener­gia akkor sem, ha csikorgó hidegre fordul. Eddig is mi­nimális mennyiséget fogyasz­tottak, s már ott jártunkkor is, amikor nem voltak nagy hidegek, hűvösek voltak a lakások. Az áramkorlátozást nem tartják akkora sorscsa­pásnak, mint a gázfogyasz­tás kiporciózását. Romániá­ban ugyanis nagyon sok he­lyen, a városokban főleg, így Kolozsváron is, gázzal fűtenek, gázzal főznek. A hiány elektromos energiával nem pótolható, egyrészt szi­gorúan tilos árammal mele­gíteni, másrészt még ha le­hetne is, a megengedett 35 kilowattóra egykettőre el­fogyna, s a hónap nagy ré­szében még világításra sem jutna. Marad tehát az egyet­len megoldás: a lehető leg­jobban beosztani a gázfo­gyasztást, kevesebbet főzni, s a lakást, lehetőleg egyhe­kell bevinni, s ott drágán el­adni, s mit vásárolhatnak meg ott olcsón, aminek má­sutt jobb az ára. Akinek pénze van, be tud szerezni mindent, amire csa­ládjának elengedhetetlenül szüksége van. Ha több utá­najárással, sorban'állással is, ha korlátozott mennyiségben is, de megszerzi a szerényebb vagy kevésbé szerény élet­hez szükségeseket. Egziszten­ciális problémákkal azok küzdenek, akiknek lejből is kevés jut. lyiséget, csak annyira felfű- teni, hogy a hónap más nap­jaira is jusson abból a me­legből, amelyet lehet másutt, hidegnek neveznek. A gázkorlátozás egyébként 80-tól 250 köbméterig ter­jed, attól függően, hogy mekkora a lakás, hány tagú a család. Normális körül­mények között ennek leg­alább a duplájára lenne szükség. Jártam néhány kolozsvá­ri családnál, s egy kivételé­vel, akkor gyújtottak be, amikor megérkeztem, mert ugye, kint sem volt akkor még olyan túl hideg. — Ha nem is kapcsolha­tom nagyobb lángra a gázt, azért egy pulóvert adhatok — mondta egyik vendéglá­tóm, mert az üldögéléshez ő is hidegnek találta a szo­bát. A fegyelmezetlen gázfo­gyasztókkal ugyanúgy jár­nak el, mint az áramtaka­rékossági intézkedések meg­szegőivel. A felügyelők bár­mikor ellenőrizhetik a ren­delet betartását. S a gáz­szolgáltatás megvonása tél­víz idején igen súlyos bün­tetés. A korlátozás kevésbé súlyos. Ez az áldatlan hely­zet — amelyet az utóbbi egy-két évben tett ésszerű­sítési erőfeszítésekkel sike­rült megoldani — leginkább az öregeket és a kisgyerekes családokat sújtja. A falvakban ez a problé­ma nem tűnik ennyire meg­oldhatatlannak. A városi la­kosságnak ugyanis nincs vá­lasztási lehetősége, arra van utalva, amiből kevés van. Nem mintha ott, a falvak­ban nem lenne nagy gond a téli tüzelő beszerzése. — Egy kevéske már van. Most azt válogatom — me­séli egy falusi nyugdíjas, volt „brigádos”. — Vágták itt az erdőben a fát, és meg­egyeztem velük, hogy a vé­kony ágakat megveszem. Ottj áriunkkor azt rendez­gette. — Miért nem vásárol sze­net? Mikor kimondtam, érez­tem, a kérdésem nem éppen helyénvaló. Nyugdíja még háromszáz lej sincs. — Nem akarok kormozni vele — volt a válasz. Gondolkodom: vagy még sohasem fűtött szénnel az öreg, vagy tényleg annyira rossz minőségű lenne a szén? — De nem is lehet kapni — tette hozzá, hosszas szü­net után. Tehát marad, ami a gallyazás után marad. Nála azonban jó meleg volt a konyhában. A rakott sparherd szépen bemelegí­tette. Emlékszünk még: ez a kemencéhez hasonló tűz­hely csaknem minden hulla­dékot megemésztett, ami csak égni tudott. Majdnem úgy, mint a kemence. Gaz­daságos volt: rőzse, csutka, szár, mind jó volt neki. Csakhogy ezekben az udva­rokban nincs csutka, nincs szár. De bizakodásból több van, mint a városban: csak kirendeli az Isten. A nádas menti falut járva az ember szívesebben írna erről a „cifra vidékről", a kalotaszegi népművészetről, a „hideg szobáról” — aho­gyan azt a helyiséget neve­zik, ahol az apró virágokkal díszített, festett bútorok áll­nak, gazdagon hímzett térí­tők, takarók fedik az ágya­kat, amelyeken az eredeti népviseletbe öltöztetett ba­bák kaptak helyet. A Ko­lozsvár melletti Vista lako­sai szívesen mutogatják, be­invitálnak a „hideg szobá­ba", leültetnek, leülnek mel­léd, hogy nézhessed ezt a szobát, mondogatják, mit kell nézni, s ők is úgy szem­lélődnek, mintha először jár­nának ott. Hosszú évek munkája. A házilag szőtt, több emberöltővel ezelőtt készült, sohasem viselt szűr is bemutatkozik a maga ősi praktikusságával: hogyan kell viselni, hogyan kell összébb húzni, ha hideg van, hogyan, ha fúj a szél, hogyan véd meg az esőtől. . . mi mindenre lehet használ­ni még az eredeti rendelte­tésén kívül. Erről is írni le­hetne. Mint ahogy Románia más vidékét járva, az em­ber szívesen írna például a kerámiaművészetről, vagy a kolostorokról, minden vi­dékéről e szép országnak. Mondom, mindenről lehetne írni. De nem ennek van most az ideje. Mint ahogy Kolozsváron is, városnézés­kor, az elragadó belváros nevezetes épületeit, templo­mait, utcáit szemlélve —■, amelyekről az idegenvezető annyi mindent el tud morr- dani, hogy az ember észre sem veszi, hogy már lejárta a lábát — nehéz megszaba­dulni az itteni emberek gon­dokkal teli hétköznapjainak nyomasztó valóságától. Mert az is éppen úgy jelen van a városban, és éppen úgy láttatja magát, mint az, aminek megtekintésére el­indultunk. Sebestyén Imre

Next

/
Thumbnails
Contents