Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
o 1988. január 16. szombat NÉPÚJSÁG Sajtóértekezlet a lezuhant koreai repülőgép ügyében TELEX • KIVÁNDORLÁSI EGYEZMÉNY Kuba és az Egyesült Államok képviselői Mexikóvárosban két napon át! tárgyalásokat folytattak a két ország között fennálló kivándorlási egyezmény menetéről és annak megvalósításáról. Á két ország közötti ki- vándorlási egyezmény 1984 decemberében jött létre. Ezt a kubai fél 1985 májusában felfüggesztette amiatt, mert az Egyesült Államok ellenséges rádióadások sugárzását kezdte meg a szigetország felé. A megállapodás felújítását a múlt év novemberében határozták el, leszögezve azt, hogy a rádióadások kérdésében további megbeszélésekre kerül sor a kölcsönösen elfogadható rendezés érdekében. • KÖPÖNYEG- FORGATÁS Ismét fordított egyet a köpönyegen az Egyesült Államok kormánya: még alig néhány napja az ENSZ Biztonsági Tanácsában hajlandó volt elfogadni azt a határozatot. amely felszólította Izraelt, hogy adja fel a palesztinok deportálásának terveit, Vernon Walters nagykövet most tartózkodott a szavazástól, amelynek során a tanács felszólította Tel Avivot a deportálások azonnali beszüntetésére, a négy deportált palesztin hazatérésének azonnali engedélyezésére. Walters azzal indokolta tartózkodását, hogy az amerikai álláspont „közismert", viszont a tanács mostani határozata lényegében csak „ismétlés”, amely „nem segíti elő a rend és a nyugalom helyreállítását”, és „nem foglal állást azokat a problémákat illetően, amelyek a jelenlegi rendzavarások kiváltó okai". Az MTI tokiói tudósítójának jelentése szerint a délkoreai hatóságok pénteken nyilvánosságra hozták jelentésüket, amely szerint egy 26 éves észak-koreai nő bevallotta, hogy hetvenéves férfitársával ő követte el a KAL gépe elleni 1987. november 29-i merényletet. A dél-koreai légitársaság Boeing—707 típusú gépe Burma és Thaiföld határán lezuhant, a fedélzetén tartózkodó 115 személy közül senki sem élte túl a katasztrófát. A szöuli verzió szerint a két merénylő, miután a fedélzeten elhelyezte az időzített robbanószerkezetet, Abu Dzabiban elhagyta az Európából Dél-Koreába tartó gépet. Az Egyesült Arab Emírségek fővárosából egy másik járaton Bahreinbe repültek, ahol hamis japán útlevelek birtoklása miatt letartóztatták őket. Kihallgatásukkor öngyilkosságot kíséreltek meg, az idős férfi bele is halt a mérgezésbe. A történtekről beszámoló TASZSZ megállapítja, hogy Szöul a KNDK-ra próbálja hárítani a felelősséget a gép pusztulásáért. Máig sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a korábban már többször is meghibásodott utasszállítón valóban robbanás történt. Még mindig nem találták meg az eltűnt gép roncsait. Idézi a TASZSZ a Sukan Sincso című tokiói hetilapot is, amely nemrég közölte: Abu Dzabiban a merénylettel gyanúsított két személyen kívül tizenegy dél-koreai kormányhivatalnok és a dél-koreai biztonsági szolgálatnak a repülés biztonságáért felelős két munkatársa is elhagyta a gépet, s erről a szöuli hivatalos verzió nem tesz említést. * * * A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság teljes mértékben visszautasítja azt a dél-koreai rágalmazó vádaskodást, miszerint köze volna egy 1987. novemberi incidenshez, nevezetesen egy dél-koreai utasszállító repülőgép eltűnéséhez — hangoztatja a KCNA hír- ügynökség pénteken közzétett nyilatkozata. A phenjani rádióban és televízióban közzétett nyilatkozat a KNDK elleni szándékos ösz- szeesküvésnek nevezi az incidenssel kapcsolatos vádaskodást. A dokumentum azt a követelést tartalmazza, hogy haladéktalanul szüntessék be a KNDK elleni ellenséges kampányt, és annak a reménynek ad hangot, hogy világszerte el fogják ítélni a szöuli hatóságoknak a KNDK elleni összeesküvését. MICHEL GYARMATHY KITÜNTETÉSE Michel Gyarmathy 80 éves. A világhírű párizsi revil- színház, a Folies Bergere művészeti vezetőjét bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a párizsi magyar nagykövetségen. Palotás Rezső nagykövet átnyújtotta a Magyarok Világszövetségének aranyplakettjét az idős művésznek, aki ma is minden este ott ül a színházban, és figyelemmel kíséri a produkciót, amiben általában mindig akad legalább egy apró magyaros .mozzanat. A fogadáson megjelent Raymond Barre volt miniszter- elnök magyar származású felesége, a Folies Bergere tulajdonosa és néhány művésze, Michel Gyarmathy számos tisztelője. Az idős művész meghatottan köszönte meg a jókívánságokat. LÉZERES VAKVEZETŐ Olasz cég tervezte meg azt a lézeres pálcát, melynek segítségével a világtalanok négy-öt méteres távolságból „kikopogtathatják” az esetleges akadályokat. A lézer három láthatatlan sugárnyalábot bocsát ki három irányba. Az akadályokról visszaverődő nyalábokat foto- clektronikus cella fogja fel, s egy jelzőrendszer három különböző színezetű hangjel segítségével figyelmezteti a tulajdonost az akadály irányára. A VILÁG LEGNAGYOBB ÓCEANJÁRÓJA A franciaországi Saint Nazaire-i hajóépítő telepen vízre bocsátották a legnagyobbnak tartott óceánjárót. A Norvég Tengeri Társaság által megrendelt Sovereign of the Sea vízkiszorítása 74 000 tonna, hossza 268, szélessége 32 méter és 14 ha- jóhídja van. Fedélzetére 26000 utast vehet fel és szállásolhat el 1100 kajüt- ben. 8000 ÉVES ÍRÁSJELEK Kínai régészek Henan tartományában (Közép-Kína) egy teknőc csontpáncélján 8000 évesre becsült írásjelre bukkantak. Az ősrégi jelek fontos támpontot nyújthatnak a mintegy tízezer kínai írásjel eredetének megállapítására. A FLORIDA INDUL AZ USA-BA i Két nap múlva útnak indítják Amerikába az első Yugo Floridát. Február végén a kocsit bemutatják San Franciscóban, az amerikai autóforgalmazók évi értekezletén. Az összejövetel neve Remény ’88. Várhatóan mintegy 4000—5000 eladó jelenik meg, a világ valamennyi gyárának termékeit ismertetik, minden olyan típust, amelyet a világ legnagyobb piacán árulnak. A Floridán kívül San Franciscóban a Zastava kiállít még három Yugo-modellt, a GVX jtab- rioletet, ez összkerékmeghajtá- sú. A Zastava befejezte a Florida alaptípusának elkészítését, 1400 ccm-es motort építettek az autóba. A kooperánsok megkapták a szükséges dokumentációt. A munkát most az 1600 ccm-es motorral ellátott változatokkal folytatják, készítenek az amerikai piacra is Floridát, de trópusi országokba is, készül luxusváltozatban is és jobb oldali kormányelhelyezéssel is. Egyes típusok már 1989-ben megjelennek a piacon. (Tanjug) KIMEGY A DIVATBÓL A TOPLES Változnak az idők, ezt bizonyítja a Los Angeles-i Condor klub igazgatóságának határozata is, miszerint a táncosnők ezután fedett mellel fognak fellépni, az 1950- es évek divatja szerint. San Franciscóban több kabaré követte a példát. A toples egyébként állítólag 1964-ben született, amikor a Los Angeles-i Condor klub egy pincérnője lemeztelenítette mellét, és a táncosnők közé állt. REPÜLŐVEL AKART ELŐZNI Szerencsésen végződött egy tragikusnak induló baleset Puerto Rico fővárosának repülőterén, ahol összeütközött két, Floridába induló amerikai személyszállító repülőgép. A baleset során senki sem sérült meg, csak a Boeing—727-es szárnyai görbültek meg kissé. Az összeütközést az egyik repülő pilótája okozta, aki az indulásnál meg akarta előzni kollégáját. Egész Románia ünnepli Elena Ceausescu születésnapjának nagy publicitást ad a sajtó — Dicsőítik rendkívüli érdemeit az ország fejlesztésében Az új év első napjai Romániában Elena Ceausescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó' Bizottsága tagjának, a kormány első alel- nökének, a tudományügyi és technológiai országos tanács elnöke születésnapja megünneplésének jegyében teltek el. A sajtó idézeteket közölt azokból a cikkekből, amelyek állítólag világszerte megjelentek Elena Ceausescu rendkívüli személyiségéről, méltatták azokat a tudományos munkákat, amelyek szerzője az ünnepelt akadémikus, a vegyészeti tudományok doktora. A televízió, a rádió, a sajtó és az időszaki kiadványok nagy publicitást szenteltek az eseménynek, alkalmi verseket, cikkeket közöltek forradalmi arculatáról, a román tudomány fejlesztésének harcosáról, Nicolae Ceausescu állami és pártvezető harcostársáról. Meghonosodott gyakorlat szerint a párt valamennyi körzeti, városi bizottsága, a legnagyobb munkaszervezetek, a tudományos, oktatási intézetek üdvözlő táviratot küldtek Elena Ceausescunak. A születésnapi ünnepséget Sinaiában, a Kárpátokban húzódó téli központban rendezték meg. A hagyomány szerint megjelentek a legfelsőbb pártvezetés tágjai, a miniszterelnök, a kormány, az állami tanács több tagja. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága Elena Ceausescunak címzett levelében méltatta rendkívüli érdemeit az ország fejlesztésében, a politikai és tudományos életre gyakorolt hatását. (Tanjug —Magyar Szó) a MacyakSió -ban olvastuk: Utazás a szomszédban Harminc deka kenyér Ennyi jár naponta egy embernek. Erdély egyes vidékein ésszerűsítették a kenyérfogyasztást. Kolozsváron például így van. Nemcsak a kenyeret árusítják jegyre, hanem az élelmiszeripari és a közfogyasztási cikkek egész sorát. Kár belebocsátkozni abba, hogy ez a napi 30 deka kenyér elég-e egy embernek. Sok mindentől füga ez. Például attól, hogy mi van mellé. Mert az ember megvan egy gramm kenyér nélkül is. Nem ugyanazt a mennyiséget fogyasztja el egy nehéz fizikai munkát végző, egy öreg vagy egy serdülő ifjú, és sorolhatnám tovább. Az egyen- lősdi a kenyérrészesedésben a fogyasztás korszerűsítése minden, csak nem ésszerű. Mert nem is az a kérdés, hogy elegendő-e, mert valószínűleg legtöbbjének elég. Lehet, hogy még valakinek sok is. Általában úgy szokott lenni, hogy egy ország elszegényedésének, az élet- színvonal csökkenésének egyik jele a legolcsóbb és legmegbecsültebb eledel fogyasztásának növekedése. Romániában most a lakosság szegényedésének fokát a kenyérfogyasztással nem lehet kimutatni. A mindennapi kenyéradagra senki sem panaszkodik. Inkább az hiányzik, amibe aprítják, amit falnak mellé. Az áruhiány az élelmicikkek esetében a legkifejezettebb. Nem mintha a mosópor, de- zodoráló szerek vagy akármilyen más, éppen szükséges áru hiánya nem okozna zavart a háztartás megszokott rendjében, nem sínyli meg az ember a nélkülözését, de valahogy mégis meglesz nélküle, esetleg helyettesíti, ha helyettesíthető, valamivel. Más az élelmiszer. Azt mindenképpen be kell szerezni. A jegy nem elegendő, pénz is kell hozzá. S ha mindkettő megvan, csak árut kell találni. S ha nem is ez a legnehezebb, mindenképpen nagy türelmet igényel, mondhatnám, állandó készültséget. Mert ha a család egyik tagja azzal jön haza, hogy „azt mondják, halkonzerv van a lenti boltban”, akkor a háziasszony, vagy aki éppen ráér, azonnal lemegy a boltba, s igyekszik mielőbb odaérni, hogy a sornak ne a végén, hanem már a derekán legyen. Nemcsak a várakozási idő miatt, hanem ha siet, jóval nagyobb az esélye, hogy megvegye, amit akar, mielőtt még elfogyna. Lassanként ez megszokottá válik. Hozzátartozik a családok hétköznapjaihoz. Van olyan árucikk, amelyhez hozzájutni az üzletekben egyszerűen nem lehet. A devizaboltokban (mert ilyen is van) azonban árusítják. De oda a romániai polgár be sem léphet. Devizája ugyanis nem lehet. Szigorúan megbüntetnék, akinél találnának. Valódi szemes kávét például csak ezekben a boltokban lehet venni. A nagyobb áruházak egyébként jól ellátottnak tűnnek. A pultokon van áru bőven, és vásárolnak is az emberek. Ez egyáltalán nem mond ellent a fentieknek. Sok árucikkből a választék is nagy, a minőség is kielégítő, és aránylag olcsó is. Nagyon sok olyan árucikk van Romániában, amely jóval olcsóbb, mint másutt, és minőségével is konkurálhat. De ezt már a csempészek jobban tudják. Nagyon ismerik az ország közellátásának problémáit: tudják mit Hosszú, hideg tél Románia nehéz télre készül. Ez lesz talán a legnehezebb az utóbbi egynéhány évben. S az eddigiek sem voltak könnyűek. A tavalyi nagyon hideg volt. Az emberek félnek. Fogalmuk sincs, hogyan fogják átvészelni a zimankót. Mert nem lesz sokkal több energia akkor sem, ha csikorgó hidegre fordul. Eddig is minimális mennyiséget fogyasztottak, s már ott jártunkkor is, amikor nem voltak nagy hidegek, hűvösek voltak a lakások. Az áramkorlátozást nem tartják akkora sorscsapásnak, mint a gázfogyasztás kiporciózását. Romániában ugyanis nagyon sok helyen, a városokban főleg, így Kolozsváron is, gázzal fűtenek, gázzal főznek. A hiány elektromos energiával nem pótolható, egyrészt szigorúan tilos árammal melegíteni, másrészt még ha lehetne is, a megengedett 35 kilowattóra egykettőre elfogyna, s a hónap nagy részében még világításra sem jutna. Marad tehát az egyetlen megoldás: a lehető legjobban beosztani a gázfogyasztást, kevesebbet főzni, s a lakást, lehetőleg egyhekell bevinni, s ott drágán eladni, s mit vásárolhatnak meg ott olcsón, aminek másutt jobb az ára. Akinek pénze van, be tud szerezni mindent, amire családjának elengedhetetlenül szüksége van. Ha több utánajárással, sorban'állással is, ha korlátozott mennyiségben is, de megszerzi a szerényebb vagy kevésbé szerény élethez szükségeseket. Egzisztenciális problémákkal azok küzdenek, akiknek lejből is kevés jut. lyiséget, csak annyira felfű- teni, hogy a hónap más napjaira is jusson abból a melegből, amelyet lehet másutt, hidegnek neveznek. A gázkorlátozás egyébként 80-tól 250 köbméterig terjed, attól függően, hogy mekkora a lakás, hány tagú a család. Normális körülmények között ennek legalább a duplájára lenne szükség. Jártam néhány kolozsvári családnál, s egy kivételével, akkor gyújtottak be, amikor megérkeztem, mert ugye, kint sem volt akkor még olyan túl hideg. — Ha nem is kapcsolhatom nagyobb lángra a gázt, azért egy pulóvert adhatok — mondta egyik vendéglátóm, mert az üldögéléshez ő is hidegnek találta a szobát. A fegyelmezetlen gázfogyasztókkal ugyanúgy járnak el, mint az áramtakarékossági intézkedések megszegőivel. A felügyelők bármikor ellenőrizhetik a rendelet betartását. S a gázszolgáltatás megvonása télvíz idején igen súlyos büntetés. A korlátozás kevésbé súlyos. Ez az áldatlan helyzet — amelyet az utóbbi egy-két évben tett ésszerűsítési erőfeszítésekkel sikerült megoldani — leginkább az öregeket és a kisgyerekes családokat sújtja. A falvakban ez a probléma nem tűnik ennyire megoldhatatlannak. A városi lakosságnak ugyanis nincs választási lehetősége, arra van utalva, amiből kevés van. Nem mintha ott, a falvakban nem lenne nagy gond a téli tüzelő beszerzése. — Egy kevéske már van. Most azt válogatom — meséli egy falusi nyugdíjas, volt „brigádos”. — Vágták itt az erdőben a fát, és megegyeztem velük, hogy a vékony ágakat megveszem. Ottj áriunkkor azt rendezgette. — Miért nem vásárol szenet? Mikor kimondtam, éreztem, a kérdésem nem éppen helyénvaló. Nyugdíja még háromszáz lej sincs. — Nem akarok kormozni vele — volt a válasz. Gondolkodom: vagy még sohasem fűtött szénnel az öreg, vagy tényleg annyira rossz minőségű lenne a szén? — De nem is lehet kapni — tette hozzá, hosszas szünet után. Tehát marad, ami a gallyazás után marad. Nála azonban jó meleg volt a konyhában. A rakott sparherd szépen bemelegítette. Emlékszünk még: ez a kemencéhez hasonló tűzhely csaknem minden hulladékot megemésztett, ami csak égni tudott. Majdnem úgy, mint a kemence. Gazdaságos volt: rőzse, csutka, szár, mind jó volt neki. Csakhogy ezekben az udvarokban nincs csutka, nincs szár. De bizakodásból több van, mint a városban: csak kirendeli az Isten. A nádas menti falut járva az ember szívesebben írna erről a „cifra vidékről", a kalotaszegi népművészetről, a „hideg szobáról” — ahogyan azt a helyiséget nevezik, ahol az apró virágokkal díszített, festett bútorok állnak, gazdagon hímzett térítők, takarók fedik az ágyakat, amelyeken az eredeti népviseletbe öltöztetett babák kaptak helyet. A Kolozsvár melletti Vista lakosai szívesen mutogatják, beinvitálnak a „hideg szobába", leültetnek, leülnek melléd, hogy nézhessed ezt a szobát, mondogatják, mit kell nézni, s ők is úgy szemlélődnek, mintha először járnának ott. Hosszú évek munkája. A házilag szőtt, több emberöltővel ezelőtt készült, sohasem viselt szűr is bemutatkozik a maga ősi praktikusságával: hogyan kell viselni, hogyan kell összébb húzni, ha hideg van, hogyan, ha fúj a szél, hogyan véd meg az esőtől. . . mi mindenre lehet használni még az eredeti rendeltetésén kívül. Erről is írni lehetne. Mint ahogy Románia más vidékét járva, az ember szívesen írna például a kerámiaművészetről, vagy a kolostorokról, minden vidékéről e szép országnak. Mondom, mindenről lehetne írni. De nem ennek van most az ideje. Mint ahogy Kolozsváron is, városnézéskor, az elragadó belváros nevezetes épületeit, templomait, utcáit szemlélve —■, amelyekről az idegenvezető annyi mindent el tud morr- dani, hogy az ember észre sem veszi, hogy már lejárta a lábát — nehéz megszabadulni az itteni emberek gondokkal teli hétköznapjainak nyomasztó valóságától. Mert az is éppen úgy jelen van a városban, és éppen úgy láttatja magát, mint az, aminek megtekintésére elindultunk. Sebestyén Imre
