Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 12. szám
1988. január 15„ péntek o Békés—Csongrád: Közös dolgaink kilátásai az idén Körkérd(ezősköd)és a szomszéd megyében Az idei évkezdés nem nagyon hasonlít egyik rajtra sem, amire mostanában visz- sza tudunk emlékezni. Nemcsak az a szokatlan, hogy itt felejtkeztek a lenge őszi légtömegek, hanem mintha a nagy fagyok beköltöztek volna a határból gazdaságunkba és közénk, a hangulatunkba. Most fog eldőlni, hogy elég mozgékonyak leszünk-e a fagyokkal szemben, amelyek most már kezdik a portáinkat járni; hogy tudunk-e jól összefogózni, összehúzódni, vagy ha kell, összebújni?! Eldől: csupán átmeneti megdermedést hoz a kíméletlen klímaváltás, vagy tartós dermedtséget teremt...?! Az egyik kulcsszó, amire jelenkori történelmünk kemény leckével megtanít bennünket: a kapcsolat. Az, hogy megtaláljuk-e végre egymást. Egymást: személyes együttlétünkben, az együtt dolgozásban, de a partnereinkkel is — közelebbi és távolabbi határokon át nyújtva kezet a korrespondenciáért. A megyehatár szerencsére nem korlátja a segítésnek, és egyre kevésbé az. Megyénk versenyben maradása, eredményeink megtartásának parancsa arra int bennünket, hogy figyelmünket fokozottan irányítsuk közelebbi kapcsolatainkra. Az itt következő írás felmérése arról próbál tájékozódni, hogy a dél-alföldi központú, Csongrád megyei székhelyű vállalatok vezetői hogyan néznek az idei gyürkőzős-birkózós esztendő elé. Hogyan szerepel terveikben a Békés megyei kapcsolat. A körkérdés valamiféle körképet is szeretne tárni a két szomszéd megye élő gazdasági együttműködésének területeiről. Először az ipari kapcsolatok köréből válogattunk néhány példát, a későbbiekben az élelmiszer-gazdaság, a mező- gazdaság és a kereskedelem illetékeseit szólaltatjuk meg. vissza a javításra felvett búBútorreparálók. lió forintot forgalmazott. Sokat beszélnek mostanában a Dél-Alföld „fővárosában” a Komfort Szolgáltató Ipari Szövetkezetről. Űjabb és újabb ötletekkel próbálnak felülkerekedni a gazdasági nehézségeken. Hallottuk, hogy újabban még kereskedelmi tevékenységgel is próbálkoznak. Szegeden például egy tsz-szel közösen olasz fagyizót nyitnak. Szendrei Gábort, a szövetkezet elnökét Békéscsabán működő részlegükről kérdeztük. — Üvegezőrészlegünk a múlt évben a korábbi hárommilliós értékhez képest nagyot lépett előre: 5,1 milUgyanezt az árbevételt kívánjuk elérni, illetve tartani az idén is. — Lesz-e új szolgáltatásuk Békés megyében is? — Ez évtől Békés megye egész területén mi látjuk el a garanciális és a fizető bútorjavítást. Ez vonatkozik kárpitos és műbútorasztalos termékekre is. E tevékenységünkből 1 milliós plusz árbevételt szeretnénk elérni. — Hol van a műhely? — Szegeden a Hajnóczy utcában van a 370 négyzet- méteres központi karbantartó műhelyünk, ahová magunk szállítjuk be és onnan torokat. — Nem olcsó mulatság ... de mi olcsó ma?! — Mindenesetre szeretnénk Békés megyében is elintézni az OTP-vel, hogy ugyanúgy, mint Szegeden, a megrendelők hitelt vehessenek fel a javításra, 30 ezer forintig. — Hogyan lehet megrendelni ezt a szolgáltatást? — Az Orosházi úton levő üvegezőműhelyben adunk megcímezett levelezőlapokat erre a célra. — Át tudja vészelni a Komfort a nehézségeket? — A próféta beszéljen önből...! A mi cirkunkból... Azt nem tudjuk, hogy az ecsetek milyen szőrből készülnek, de az biztos, hogy a Szegedi Ecset és Seprűgyár teljes egészében Békés megyei alapanyagból készíti a seprűket. A gyár igazgatója, Debreczeni Pál siet elmondani magáról, hogy ő is Békés megyei, Dombegyházára való... — A cirok legjobb termőhelye a környéken Békés megyében van, főleg Mező- kovácsházán és környékén. Jó néhány termelő partnerrel van kapcsolatunk. Ezek közül elsőnek említeném a Seprűcirok Termelő Szövetkezeti Közös Vállalatot, a Citévet, amelyben tizenegy- néhány téesz vesz részt Csor- vástól Kunágotáig. — Az alapanyag biztosítása érdekében mi is beszálltunk a közös vállalatba egy hatmilliós tőkével, de rajtunk kívül egy bank is hozzájárul, hogy tőkeerősebb legyen a Citév. A közös vállalaton kívül partnereink még a mezőkovácsházi áfész és az Orosházi ÁL- lami Gazdaság. Mindegyikükkel korrekt üzleti kapcsolatunk alakult ki. — Milyenek az eredményeik? — Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy egészen jók. Az elmúlt évben nyereségünket 29 millióról 40 millióra tudtuk növelni, 10 százalékos bérfejlesztés mellett. A hatékonyságunk is nőtt. — Hogyan néznek az új esztendő elé? — Mi rendben vagyunk. * * * A szénási tüzöde. A hetvenes évek második felétől működik Nagyszénáson az az üzemegység, amelyben cipőfelsőrészek fűződéi munkáit végzik egy szomszéd megyei szövetkezet részeként. A hódmezővásárhelyi Apolló Cipőipari Szövetkezet elnöke, dr. Nagy Sándorné ismerteti a cég tagozódását. — Négy telephelyünk közül az egyik van Békés megyében. A két központ Vásárhelyen és Szentesen van, ezen kívül Mindszenten és Nagyszénáson dolgoznak üzemeink. Az utóbbi 30-40 dolgozót foglalkoztat. Tüzö- dei munkát végeznek itt, bedolgozó rendszerben. Kapcsolatunk tehát mindennapos. — Mi a tervük a nagy- szénásiakkal az idén? — 1988 első félévére a kapacitás lekötött, lesz tehát munka nagyszénáson is. — És a második félévben? — Ne hozzon engem ilyen helyzetbe, hogy a második félévről is biztosat mondjak! Ki az, aki mer jósolni ma a cipőiparban?! (És másutt?! — tesszük hozzá a magunk kérdését... magunkban. De kopogtassunk be egy másik ajtón! Kérdezősködjünk tovább!) * * * Megfogyva, de talpon... Szintén hódmezővásárhelyi székhelyű a Hódiköt Divat Kötöttárugyár. Tavaly nagy port vert fel a csorvá- si üzem felszámolása. Villányi Lászlót, a gyár igazgatóját kérdeztem a történtekről. — Számunkra nagyon fájdalmas dolog volt a csorvási részleg elvesztése. Nem azért építettük le, mert nincs szükségünk rá, hanem, mert erre a lépésre kényszerültünk a vállalat 1986 után kialakult helyzetében. Nyilván nem azért építettük meg az üzem épületét, hogy pár év múlva eladjuk . . . — Mi lett velük? — A textiliparban maradtak, de most nem gyapjú-, hanem pamutárukat gyártanak ott. Elsősorban bébiholmikat a Békéscsabai Kötöttárugyár részeként. — És mi a helyzet a másik Békés megyei üzemegységükkel? — A békéssámsoni Hódi- kpt kiskonfekciós üzemegységünkre 1987-ben jelentős összeget fordítottunk. A körülbelül 100 főt foglalkoztató részlegre rá se lehet ismerni... — Mit jövendölne egy mondatban erre az évre a Hódikötnek? — Csak annyit, hogy tal- • pon maradunk! * * * Az érintésvédők. A Szegedi Elektromos Szövetkezetnél néhány éve megindult egy szétválási folyamat. Ennek eredményeképpen egy egyedülálló megoldást találtak: a szövetkezeti köteléken belül létrehoztak egy leányvállalatot is, amelyik igen eredményesen működik, javát szolgálva az anyaszövetkezetnek is. A leányvállalat igazgatója, egyben a szövetkezet párttitkára Dudás János. — Az Elektromos Szövetkezet békéscsabai kirendeltsége átalánydíjas érintésvédelmi mérésekkel foglalkozik a megyében. A megyei tanács sokat segít ebben a tevékenységünkben, de úgy tudom, elégedettek is a munkánkkal. 1988 második félévében szeretnénk bevezetni a lakossági szolgáltatásunkat is. Profilbővítéssel is szeretnénk előre lépni a megyében. Egy új helyiséggel gyarapodva háztartási és hűtőgépek javításával is foglalkozunk majd. — Van egy elektromos szaküzletük is, úgy tudom. — Igen, Mini-Maxi boltunk a megyeszékhelyen híradástechnikai iparcikkeket árusít, úgy, hogy vásárol is készülékeket. Pleskonics András (Folytatjuk) flz Adria vezetéken szovjet olaj Jugoszláviába Szakszövetkezeti bizottság a TOT-nál Több mint egymillió tonna szovjet kőolajat szállítanak az idén az Adria vezetéken hazánkon át Jugoszláviába. Ebből a mintegy százezer tonnás januári kontingens továbbítása megkezdődött és ütemesen folyik. Mint ismeretes, az Adria kő- olajvezeték magyarországi szakasza hosszú időn át kihasználatlan volt, mert közel-keleti olajvásárlási szándékaink a beruházás utáni időszak világpiaci változásai miatt meghiúsultak. A hasznosítás jelenlegi módja —• a tranzitszállítás — a múlt év közepén kezdődött, s 1987-ben mintegy félmillió tonna szovjet olaj jutott ilyen módon a jugoszláviai feldolgozó üzemekbe. A bérszállítás így is előnyös, mert árbevétele részlegesen ellensúlyozza az Adria kőolajvezeték fenntartási költségeit, s a szállíttató feleknek is kedvezőbb ez a megoldás, mintha vízi úton, vagy más módon juttatnák el a szóban forgó olaj- mennyiséget rendeltetési helyéCsak hatvanan maradtak A múlt év vége felé a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége megalakította a szakszövetkezeti bizottságot. Ez önmagában nem nevezhető sorsfordító döntésnek, hiszen bizottságból már van éppen elég. S mégis, ennek a testületnek a létrehozását fontos állomásnak kell tekinteni. Főképpen azért, mert ezzel most megváltozott egy olyan álláspont, amely hosszú-hosszú éveken át makacsul tartotta magát, s ezzel — valljuk be — kárt is okozott. A szakszövetkezeteket az elmúlt évtizedben sokan bizony egy ideiglenesen fennmaradó, mesterségesen életben tartott gazdálkodási formának tekintették. S mint ilyent, igyekeztek mihamarabb átalakítani egy fejlettebbnek ítélt, a szocialista gazdálkodás modelljébe jobban beleilleszthető formává, mezőgazdasági termelőszövetkezetté. Szükség van rájuk A téesszé való átformálás, vagy egy már meglevő té- eszhez való csatlakozás számos vidéken túl jól is sikerült; van megye, ahol ma már egyetlen egy szakszövetkezet sem maradt. A múltat fölösleges most részletesen föltárni, elemezni, azt azonban érdemes felidézni, hogy még a hetvenes évek derekán is — úgymond — felső kezdeményezésre döntöttek az érdekeltek szak- szövetkezetük fölszámolásáról: Vagyis — legtöbbször — nem azért festették át névtáblájukat, váltak naggyá, s kezdtek foglalkozni százféle dologgal, mert ezt megkövetelték a tagok, mert ez lett volna az eredményesebb munka záloga. Erre az akkori gyakorlatra azért kell felhívni ismételten a figyelmet, mert hasonló szemlélet — a mozgalomnak, a gazdaságnak is kárt okozván — mostanában is fel-felbukkan. Persze ma nem az a félő, hogy a meglevő szakszövetkezet bezárja kapuját. Hanem az, hogy működő szövetkezetből lesz központi akarattal és segédlettel szakszövetkezet. Ilyen bábáskodásra semmi szükség; ott és akkor jöjjön csak létre a gazdálkodásnak lazább kereteket adó, az adminisztrációt, a bürokráciát minimálisra szorító munka- szervezet, ahol és amikor a helyiek saját elhatározásukból akarják. Rossz földeken Az országban jelenleg hatvan mezőgazdasági szakszövetkezet működik, az érdekeltségükben levő föld 175 ezer hektár, amin belül a közös terület 55, a tagi gazdaságoké pedig 45 százalék. Szakszövetkezet elsősorban azokon a vidékeken jött létre, illetve maradt fönt, ahol az átlagosnál rosszabb ter- * mészeti adottságok miatt nem volt érdemes sokféle termelést folytatni, kialakítani egy nagy gazdálkodási szervezetet, de sikerült egykét olyan speciális tevékenységre rátalálni, támaszkodván a helyi adottságokra és tapasztalatokra, amelyek a gyarapodás alapjává válhattak. A legtöbb szakszövetkezet valamire — döntően kertészeti termelésre, vagy állat- tenyésztésre — szakosodott. De ma már majd mindegyikük jelentős kiegészítő tevékenységgel foglalkozik. Mutatja ezt az is, hogy a teljes termelési érték 60 százaléka, sőt ma már az elért nyereség döntő hányada is e tevékenységi körből származik. És egyáltalán nem baj persze, hogy a szakszövetkezetek is mindinkább vállalkoznak ipari, élelmiszer- ipari, építőipari, kereskedelmi feladatokra, mert hát az ezekből származó forint is a stabilitásukat erősíti. Összefogva a téesszel A zárszámadások mérlegkönyveiből egyértelműen kiderült, hogy e körben a gazdálkodás eredményessége évről évre fokozatosan javult; 'az egy hektárra vetített nyereség például az utóbbi öt évben 22 százalékkal lett több. De a reális helyzetet mutató képhez hozzá tartozik az is, hogy a szakszövetkezetekben volt, s van is veszteség: akadt esztendő, amikor egy, máskor pedig tizenegy millió forintot is elért a mínusz. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy tavaly is megbújt a fizető- képtelenné vált, a tönk szélére jutott agrárszövetkezetek csoportjában legalább két szakszövetkezet. Ebből is látszik tehát, hogy a szakszövetkezet nem csodaszer. Automatikusan ez a forma sem szállítja a szép eredményeket. Tény, hogy adott esetben működtek jobban, hatásosabban, jövedelmezőbben, mint a hagyományos szövetkezet, ám nem ott, ahol a téesz is boldogul, mert nívós a vezetése, ösz- szefognak tagjai. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy akkor lehet csak sikeres az élelmiszer-gazdaság is, ha egymás mellett dolgozhat kis- és nagyüzem, téesz és szakszövetkezet, szakcsoport és kistermelők kisszövetkezete, mert ezek jól kiegészítik egymást. Horváth L. István Textil- és ruhaipari vállalkozások A textil- és textilruházat-ipari vállalatok nagy része hazai, külföldi partnereivel közös vállalkozásokat igyekszik létrehozni, és sok egyéb új megoldásra készül, hogy mindezzel, a nehezebb gazdasági körülmények között is javíthassa piaci pozícióit, növelhesse nyereségét. Egyik fontos törekvésük, hogy a gazdaságtalan termékek gyártását visszaszorítsák, mégpedig úgy, hogy ezeket a cikkeket a lakosság ne nélkülözze. A Magyaróvári Kötöttárugyár Vietnamban gyártat kötött alsóne- müt, s az így felszabaduló kapacitását kihasználva munkaigényes sport- és szabadidő-ruházati cikkeket készít, túlnyomó részt tőkés exportra. Ugyancsak Vietnamban készülnek férfiingek. Ezeket a Fékon Ruházati Vállalat saját technológiájával, a külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve gyártatja. Helyettük blúzokat és női ruhákat varr hazai üzemeiben, ezek nagy részét fejlett tőkésországok piacain értékesíti. Több vállalat alapanyag-ellátási gondjain is új módszerekkel próbál segíteni. A Magyar Posztógyár 20 ezer méter szovjetunióbeli gyapjúszövet kikészítését vállalta, és ezért a szovjet fél nyers gyapjúszövettel fizet. A Budaprint, a Kistext és a Pamuttextilmüvek hasonló bérmunkával jut grúz nyers- pamutszövethez. A kooperáció más formáiról is tárgyalnak magyar és a szovjet textil- és ruhaipari vállalatok. Egyebek között közös érdekeltség alapján több könnyűipari vegyes vállalat létesítését tervezik. Jó néhány textil- és textilruházatipari vállalat külső források bevonásával igyekszik korszerűsíteni berendezéseit, javítani a gazdaságosabb munka műszaki feltételeit. Több vállalat részt vesz az exportbővítő pályázaton, amelynek idei feltételei a napokban válnak ismeretessé. Ahol nincs lehetőség új gépek beszerzésére, köl- csönbérletbe vesznek korszerű berendezéseket. Például így bővíti termelését, javítja gazdaságosságát a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat és a Fékon Ruházati Vállalat, amely új termékéhez, a kosztümgyártáshoz bérel az NSZK-ból modern berendezéseket az idén. Mindjárt az év elején felújítják egy igen alapos karbantartással a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat libafeldolgozó vonalát. A munkálatokat a gyári tmk-részleg végzi, de a speciális eszközök, mint például a mérlegek karbantartását a Békéscsabai Generál ISZ szakembereire bízzák. Képünkön Gurmai Elek mérlegjavító a libacsomagolóban elhelyezett mérleget ellenőrzi Fotó: D. K.
