Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

1988. január 2., szombat Újévi üzenetek, üdvözletek Azzal a reménnyel lé­pünk az új esztendőbe, hogy sikerül tovább haladnunk a sokkal biztonságosabb vi­lág felé vezető úton — hangsúlyozta az amerikai néphez intézett, a szovjet te­levízióban péntek este su­gárzott üzenetében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára. Gorbacsov rámutatott; a Szovjetunió kész a hadá­szati támadófegyverzet csökkentéséről folyó tárgya­lások eredményes befejezé­sére, úgy, hogy már az év első felében alá lehessen ír­ni az ezzel kapcsolatos szer­ződést. Ugyanakkor sürgette, hogy haladéktalanul tűzzék napirendre az európai fegy­veres erők és hagyományos fegyverzet radikális csök­kentése kérdését. Készek vagyunk együttműködni más, egyebek között regio­nális problémák megoldásá­ban is — jelentette ki a szovjet vezető. A szovjet—amerikai kap­csolatok elmúlt évének mér­legét megvonva az SZKP KB főtitkára kiemelkedő jelen­tőségűnek, s az új esztendő szempontjából kedvező elő­jelnek minősítette a köze­pes hatótávolságú és a har­cászati-hadműveleti raké­tákról szóló szerződés wa­shingtoni aláírását. Ismertette a Szovjetunió­ban zajló változásokat, s ennek kapcsán kifejtette; tudjuk, hogy önöknek, ame­rikaiaknak is megvannak a maguk gondjai. De e prob­lémák megoldásánál Önök­nek és nekünk sem szabad elfeledkeznünk a legfonto­sabbról, arról, hogy az em­beri élet egyformán felbe­csülhetetlen értékű, függet­lenül attól, hogy a Szovjet­unió, az. Egyesült Államok vagy más országok lakójá­ról van szó. Éppen ezért nem szabad takarékoskod­ni az erőfeszítésekkel, ami­kor a béke megszilárdításá­ról van szó. Mihail Gorbacsov wa­shingtoni látogatására, sze­mélyes benyomásaira emlé­keztetve hangsúlyozta; meg­értette, hogy az amerikai nép a jószándék óriási po­tenciáljával rendelkezik. Ez a jószándék megvan a szov­jet népben is, s a két ország vezetőinek, politikusainak a leghálásabb és legfelelősség- teljesebb feladata, hogy tág teret biztosítson e jószán­dék megnyilvánulásához — mutatott rá a szovjet veze­tő. Ha ezt megvalósítják, le­hetségessé válik az, amiről ma még csak álmodunk — a tartós béke, a fegyverke­zési verseny felszámolása, a széles körű kereskedelmi kapcsolatok, az éhség, a be­tegségek és a környezetvé­delmi problémák elleni kö­zös harc alapjainak megte­remtése. Előreléphetünk az emberi jogok biztosítása és más humanitárius kérdések megoldásában — mondotta. A szovjet vezető végül az új év alkalmából békét és boldogságot kívánt minden amerikai családnak. „Lehetséges, hogy tavaszi 'találkozónk idejére készen áll a szerződés a hadászati fegyverek ötven százalékos csökkentéséről” — jelentet­te ki Reagan amerikai elnök a szovjet néphez intézett te­levíziós üzenetében. Reagan rövid beszédét és Mihail Gorbacsovnak az amerikai néphez intézett üzenetét há­rom nagy amerikai televí­zióshálózat sugározta teljes egészében újév napján. „A múlt hónapban Wa­shingtonban aláírtuk a szer­ződést a közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközökről, amelyben megállapodásra jutottunk az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályának fel­számolásáról — mondotta. — Ez történelmet alakító lé­pés volt a két fél nukleáris fegyvereinek csökkentése fe­lé, de csak a kezdetet je­lűén tette. A szovjet és az amerikai küldöttek most ar­ról tárgyalnak Genfben, hogy ötven százalékkal csök­kentsük a hadászati fegyve­reket. A szerződés talán alá- lán aláírásra készen áll majd tavaszi találkozónk idejére.” Reagan azonban a nuk­leáris fegyverektől mentes világ megteremtésének lehe­tőségéről szólva kijelentet­te, hogy „ma mind a Szov­jetuniónak, mind az Egye­sült Államoknak módjában áll védelmi pajzs létrehozá­sa a ballisztikus rakéták el­len”. „Elköteleztem magam, hogy folytatom a technoló­gia által nyújtott lehetősé­gek keresését” —; hangoztat­ta Reagan az amerikai űr­fegyverkezési program foly­tatására utalva. Az elnök kijelentette, tár­gyalni kíván „más olyan kérdésekről is, amelyek sú­lyos aggodalmat okoznak a két népnek”. Ezek közé so­rolta az emberek és az in­formációk cseréjének kibő­vítését. Ugyancsak további tárgyalásokat sürgetett az emberi jogok kérdéseiről. A világ egyes körzeteiben fennálló válságok kérdései­ről szólva Reagan kijelentet­te: ezek közül egyeseket az vált ki, hogy „külföldi kato­nai hatalom által támoga­tott rendszerek elnyomják saját népüket, ezzel népi el­lenállást idéznek elő”. „Szövetségesek voltunk egy szörnyű háborúban, amelyben a szovjet nép kor­szakokra szólóan bizonyí­totta be bátorságát. Szentel­jük tehát ezt az évet annak, -hogy ne a háborúban, ha­nem a békében tanúsítsunk bátorságot” — jelentette ki a szovjet néphez intézett te­levíziós újévi üdvözletében Ronald Reagan. II. János Pál pápa csütör­tökön este hálaadó misét pontifikáit Rómában a XVI. században épült II. Gesú jezsuita templomban. A ka­tolikus egyházfő kijelentet­te, az év utolsó napja jó al­kalmat ad az elmélkedésre, „a történelem 1987-ben író­dott új fejezetéről”. Szovjet szupervasút ötmilliárd rubeles költ­séggel gyorsvasút épül a Szovjetunióban, amely Moszkvát köti össze a nép­szerű fekete-tengeri üdülő­helyekkel, a Krímmel és a Kaukázussal. Jevgenyij Szot- nyikov, a vasútvonal főter­vezője, a Moszkovszkaja Pravdának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a terv szerint a Moszkva—Szimfe- ropol vonalon 1996-báp ha­lad végig először a szuper­vonat, míg Szocsiba ésKisz- lovodszkba 1999-ben futnak be az első szerelvények. A jelentős beruházás — csaknem százmilliárd forint — az előzetes számítások szerint nagyon rövid idő, négy-öt év alatt megtérül, ugyanis lehetővé teszi a rendkívül zsúfolt régi vo­nalszakaszok, s a lógiközle- kedés tehermentesítését, és lerövidíti az áruszállítási időt is. Moszkva és leningrád kö­zött már üzemel egy ex­presszvonat — az ER—200- as —, amely a 650 kilométe­res távolságot 4,5 óra alatt teszi meg, néhol óránként 290 kilométeres sebességgel haladva a hagyományos pá­lyaszakaszon. Ilyen sínpá­lyán már nem lehet na­gyobb sebességet elérni, ezért a szovjet szakemberek teljesen új pályát építenek. Az új pálya a régivel pár­huzamosan, 30-40 kilométe­res távolságban épül majd fel. A szovjet főváros Kursz- ki pályaudvaráról indulva a szerelvények 60 kilométert még a régi pályán tesznek meg, majd az új vonalra rá­térve 350 kilométeres sebes­séggel haladhatnak majd. A nagyobb városokhoz érve egy rövid szakaszra megint a hagyományos sínpályára térnek vissza, hogy lelassul­janak a megálláshoz. Szim- feropol így öt, míg Szocsi nyolc órányi vonatozásra lesz Moszkvától. A szerel­vények 15-20 percenként kö­vetik egymást, mindkét irányban egyszerre 200 vo­nat közlekedhet majd egy­szerre. Az &DJ SZÚ-ban olvastuk Meyerhold háza Penzában Szovjetunió végtelen területein Penza kicsiny, fél millió lakosú város. A városnak nincs különösebb történelmi je­lentősége, nincsenek érdekes építészeti emlékei, és a mai élet is — legalábbis az első pillantásra — csendesnek, vi­dékiesnek tűnik. Éppen ezért meglepő, hogy amikor az em­ber a tiszta utcákon sétál, egyszer csak szembe tűnik a felirat: Meyerhold Múzeum. Először az jut eszébe, hogy ilyen múzeum egyelőre sem Moszkvában, sem Leningrád- ban nincs. Azután sehogy sem fér a fejébe, mi köze lehet a tipikus, fából készült Lekarszkaja utcai kereskedőháznak a kiemelkedő esztétához, az új színészi formák megterem­tőjéhez, a színházi avantgárd vezéréhez. Talán nem ugyanarról a Meyerholdról van szó? Talán csak egy névrokonáról? A múzeumban azonnal helyesbítő­nek: nem, éppen hogy arról a MeyerholdróL, akit azonban Meyergoldnak, s nem Vszevolodnak, hanem Karl Teodor Kazimirnak hívtak. Aztán részletesen elmondják a rendező szomorú fiatalságának történetét. Karl Teodor Kazimir Meyergold — a neves színházi ren­dező — Vszevolod Meyerhold 1874-ben, Penzában, Emil Me- yergold tehetős kereskedő családjában született. Édesapja német, luteránus, porosz alattvaló volt. Házában a főhelyen volt Bismarck arcképe, amelyen a „vaskancellár” saját ke­zű ajánló sorai voltak olvashatók: „Emil Meyergoldnak”. Azt senki sem tudja, hogy a rendező édesapja hogyan érde­melte ki e kitüntetést, mint ahogy azt sem, hogyan szakadt oly messzire Poroszországtól. Meyerhold édesanyja Alvina Danyilovna Neeze, színház- és művészetszerető, vékony francia asszony volt. Évente páholyt bérelt a városi színházban, házát minden színházi híresség látogatta. Melegszívű édesanyja szöges ellentéte volt a despotikus, hatalmaskodó, szigorú erkölcsű apának, Emil Meyergoldnak. Az apa természete elviselhetetlen volt, különösen, ha fel­öntött a garatra. 21 éves korában tragikus körülmények között meghalt a család legkisebb fia, Fjodor, 17 éves korá­ban Karl Teodor Kazimir is meg akart válni életétől. A családi drámák visszavetették a tanulásban. Három évig járta a gimnázium egy osztályát. A fényképen szakállasán örökítették meg sima arcú osztálytársai között. Alig végzi el a gimnáziumot, amikor Meyerhold szakít mindennel. A szülői házzal, a családdal, a vallásával, sőt még a nevét is megváltoztatja. 21 éves korában Karl Teodor Kazimir Vszevolod néven Pétervárra utazik tanulni, hogy azután mindörökre ott is maradjon. Az elhatározás indokait nem ismerjük. A porosz alattvalókat 21 éves korukban behívták a hadseregbe, ami a művészetek iránt érdeklődő Meyerholdnak nyilvánvalóan nem volt ínyére. Hiszen a számára teljesen idegen Berlinbe kellett volna mennie. Vagy lehet, hogy egyszerűen az apá­val való szembenállásról volt szó? A legvalószínűbb az, hogy mindkét ok közrejátszott. Vszevolod csupán egyszer tért vissza Penzába, hogy fele­ségül vegye egy penzai ügyvéd lányát, Olga Muntot. Pen- zát mindössze egyetlen egyszer említi 1926-ban, a híres „Penzai Revizor” darabjában, ahol egy penzai hamiskár­tyás kopaszt ja meg Hlesztakovot. A fiatal Meyerhold azonban nem csupa negatív élményt visz magával Pétervárra. Szakmai tapasztalatokkal, élmé­nyekkel érkezik oda, szívében teli lázadással. Első szerepeit a V. Bjelinszkij helyi műkedvelő színjátszó csoportban játszotta. (A híres kritikus szintén Penza szülötte volt.) Haladó szellemű, jelentős vidéki együttes volt ez, mely­nek súlyát az is mutatja, hogy 1911-ben, az együttes fenn­állásának 15. évfordulója alkalmából Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko táviratban köszöntötte az amatőr színészeket, hangsúlyozva, hogy „az együttes művészi és társadalmi híre messze túl terjed Penza határain.” Ekkor azonban Karl Teodor Kazimir Meyerhold már nem volt a városban. Ugyanakkor működött a neves Vszevolod Meyer­hold pétervári, rendező, a színházi divatdiktátor, aki némi­leg szégyellte vidéki ifjúkorát. Napjainkban a penzaiak számára a városban született neves emberek a világkultúrával való kapcsolatot, az ab­ban való részvételt jelentik. A múzeum termeit járva az ember ráérez, hogy az egész világot összefonják a kultúra szálai, és hogy a kultúra fontos forrásai olykor messze es­nek azoktól a helyektől, ahol valamely alkotás elnyerte végső művészi formáját. A múzeumot 1984-ben, Meyerhold születésének 110. év­fordulóján adták át. Létesítésének gondolata már 1965-ben felmerült a Meyerhold alkotói örökséget gondozó bizott­ságban, melynek olyan neves tagjai voltak, mint Ilja Ehren- burg, vagy Dmitrij Kabelevszkij. Mégis 20 évneic kellett eltelnie, míg az elképzelés megvalósult, amelyről ezt mondja a múzeum igazgatója, Natalja Kutel: — A múzeum még nem igazi emlékmúzeum, bár a he­lyiek annak tekintik. Szeretnek igazi alkotómunkát végezni itt. Dicsérik műsorainkat, melyeket a kandallós vendégszo­bában tartunk. Valóban népszerűek ezek a rendezvények, néha nehéz rájuk jegyet kapni, mert azokon neves színé­szek lépnek fel. Még érdekesebb lenne azonban, ha nem mások programjait mutatnánk be, hanem megteremtenénk a saját kísérleti stúdiószínházunkat, épp azt, melyről Me­yerhold álmodott. Egyébként talán nem is kellene panaszkodnom ... Hiszen sok minden történt. Megnyitottuk a múzeumot, népszerűek vagyunk, van egy koncerttermünk, szépen helyrehozták a házat Ám, ha az emberből kivész a törekvés, lezárulnak előtte a távlatok. Natalja Arkagyevna szavaiból kitűnik, hogy Penzában az élet látszólag csöndes folyása mögött ma is ott húzódik az alkotó temperamentum. Lehet, hogy ez a szellem már ma sem hagy nyugodni valamely fiatalembert, aki arról ábrán­dozik, hogy folytassa Vszevolod Meyerhold dicsőségét. Jevgenyij Nyikiforov ELGÁZOLTÁK A LEGIDŐSEBB EJTŐERNYŐST A 90 éves Edwin Town­send, aki Guinnes rekord­könyvébe a legidősebb ej­tőernyősként volt bejegyez­ve, életét vesztette. Amikor háza előtt átkelt az úttes­ten, egy autó kerekei alá került. Townsendnák az volt a szokása, hogy nem á gyalogátkelőn ment át az úttesten. Utoljára 89 éves korában ugrott ki repülő­gépből ejtőernyővel, először pedig 45 éves korában — fogadásból. TÉLI KÁNIKULA Két nappal a naptári tél kezdete előtt Franciaország­ban olyan magas hőmérsék­leteket mérnek, amelyeket már évtizedek óta nem je­gyeztek fel az év e szaká­ban. Az ország Atlanti-óce­áni partvidékén lévő Biar­ritz fürdőhelyen 23 fok volt, Párizsban pedig 15 fokot mértek. Ezzel megdőlt az a rekord, amit 1973. december 18-án jegyeztek fel. Fran­ciaországban ezenkívül igen nedves a levegő, és rekord- mennyiségű csapadék esik, főleg az ország nyugati tér­ségeiben. A meteorológusok az elkövetkező napokra hű­vös időt jeleznek elő, de hozzáfűzik, hogy az ország­ban kivételesen enyhe tél lesz. LEONARDO DA VINCI A LÉZERSUGÁR ELŐHÍRNÖKE? Augusto Marioni, Leonar­do da Vinci kéziratainak szakértője kijelentette, hogy a nagy reneszánsz zseni nemcsak a helikoptert, a kerékpárt és a tengeralatt­járót találta ki többek kö­zött, hanem ő az előhírnöke a lézersugárnak is. Leonar­do állítólag egy G jelzésű kódekszában leírja az úgy­nevezett nehéz fényt, ame­lyet különleges konkáv tük­rökkel lehetne nyerni. A nagy tudós nem írta le mindezt részletesen, de le­jegyezte, hogy 4 millió 179 fokot lehetne a nehéz fény­nyel nyerni. Nem tudni, mi­lyen fokról lehet szó, hiszen a Celsius- és a Reomeur- fokot sokkal később állapí­tották meg. Leonardo ezután több oldalon számításokat közöl a sugár koncentráció­járól. Ezenkívül néhány gép rajzát is látni a kéziratban, amelyek a mai embereknek elég érthetetlenek. Leonardo azt is leírta, hogy az úgy­nevezett nehéz fényt fém- olvasztásra és a víz állandó forrására lehetne felhasz­nálni. VÉDŐOLTÁS Tizenkét esztendei kutatá­sok eredményeként mexikói orvosok egy olyan oltóanya­got készítettek, amely re­mélhetőleg hatékony ellen­szere lesz a skorpióméreg­nek. Az oltást egyelőre csak tengeri malacokon tesztelték, eredményesen. A felfedezés­nek nagy jelentősége van Mexikó számára, ugyanis évente több mint 200 ezer ember szorul az országban orvosi kezelésre skorpióma­rás következtében. VÉD A FAGYTÖL Az amerikai Genetic Sci­ences cég élő baktériumok­ból előállított speciális ké­szítmény gyártását készíti elő, amely a fagytól védi meg a növényeket. A termé­szetes baktériumokat ma­guk a növények állítják elő hirtelen lehűlés esetén. Az ideiglenesen frostbannek el­nevezett anyagot egy kali­forniai eperültetvényen próbálták ki sikerrel. Az ökológusok tiltakoznak pi­acra dobása ellen, mivel at­tól tartanak, hogy széles körű alkalmazása káros len­ne a környezetre. TOP Kizárólag hirdetések köz­lésével foglalkozik a len­gyel TOP című hetilap, amelynek első példánya a napokban jelent meg. A lap indítását az tette szük­ségessé, hogy egy-egy hir­detés megjelenésére hosszú heteket kellett várni. A TOP magánszemélyeknek és intézményeknek egyaránt nyújtja szolgáltatását. NARKÓSOK Mintegy negyedmillió fia­tal rabja a kábítószernek Li­banonban. Túladagolás kö­vetkeztében az elmúlt négy hónapban negyvenketten vesztették életűket. Benoit Szukkar szociológus szerint a közel-keleti országban minden 5. fiatal kábítósze­res. A narkósok 12 százaléka középiskolai diák, 20 száza­léka pedig főiskolai hallgató. Mintegy háromezer 10—13 éves fiatal kábítószer-élvező. Az országban a legkereset­tebb a hasis, az utóbbi évek­ben azonban növekedik az eladott ópium, kokain és he­roin mennyisége. CUCLIKAT, CSÖRGŐKET LOPOTT A nyugatnémet rendőr­ségnek sikerült elfognia egy 24 éves’ fiatalembert, aki cuclikat, csörgőket és tejes­üvegeket lopott a parkok­ban a csecsemőktől. A rend­őrség 757 cuclit és két tejes­üveget talált nála, az utób­biakat vörösborral töltve. A tolvajt egy dühbe gurult csecsemő segítségével fogták el, a gyerek ugyanis nagy óbégatást csapott, amikor kitépte szájából a cuclit a „merénylő”. MADONNA VÁLIK Madonna, a neves ameri­kai popénekesnő válni ké­szül. Keresetét összebékíthe- tetlen ellentétekkel indokol­ja. Madonna és a két évvel fiatalabb Sean Penn filmszí­nész 1985-ben fényűző cere­mónián fogadott egymásnak örök hűséget Kaliforniában. Sajtóértesülések szerint Ma­donna már igencsak zokon vette izgágasága miatt hír­hedt hitvesének viselt dolga­it. A 27 éves Penn a koráb­bi, tettlegességig fajuló dfih- kitöréseit még pénzbírsággal és felfüggesztett elzárással megúszta, egy filmszínész felpofozásáért azonban leg­utóbb 32 napot töltött bör­tönben. Helyzetét ittas veze­téssel is súlyosbította. ÜTTESTFÜTÉS A jól ismert Daimler Benz gépkocsigyár szakemberei kidolgoztak egy új és haté­kony úttestfűtési módszert, amely a geotermikus ener­gia kihasználásán alapszik. Régóta megállapított tény, hogy tíz méteres mélységben a földkéreg még a leghide­gebb időben is tartja 8-10 fokos hőmérsékletét. Ezt a hőt kívánják a betonozott utak melegítésére felhasz­nálni. Ennek érdekében az burkolat alatt, mintegy 10 méter hosszúságú, zárt, könnyen illékony anyaggal megtöltött csöveket helyez­nek el függőleges helyzetben. A csövek felső részében a meleg hatására a gázzá vált anyag felmelegíti az útbur­kolatot, majd lecsapódik a hideg csőfalakon, s úgy ke­rül ismét a mélybe. Az in­gyenes energiaforrás ellené­re a módszer eléggé költsé­ges, ezért alkalmazására csak a veszélyesnek tartott helyeken — szoros kanya­rokban, gyalogátjárók előtt, egyszóval ott, ahol az autó­gumik tapadása a legszük­ségesebb — kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents