Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12., szombat

o

MOZI

fl Pókasszony csókja

Macskakörmök közé kell tennem, ha felidézem e „szerelem” történetét. Két egymásra utalt — összezárt — ember hallgatja egymás meséit, hogy agyonüssék az időt, meneküljenek a valóság gyötrelmeitől. Kínban és mocsokban fetrengenek, s apránként rájönnek, hogy milyen jó, ha a bajban akad egy társ, aki megértő, segíteni kész. Vonzalom ébredezik bennük, kiteljesednek az érzéseik, nyilvánvaló tehát, hogy önfeledt ölelkezésben forrnak eggyé. Majdnem azt írtam, így természetes. Csakhogy számomra ez viszolyogtató, természet- ellenes állapot, hiszen a történet mindkét szereplője férfi.. . így aztán A Pók- aszony csókja című brazil— amerikai film mondanivalója alig érintett meg, mivel a moziban töltött idő jelentős része arra ment el, hogy próbáltam úrrá lenni ellenérzéseimen.

Ha erőszakot tudnék tenni a saját ízlésemen, bizony lenne ennek a filmnek egy másfajta „olvasata”. Két, különböző okból üldözött ember kapcsolatáról is szól ez a történet. Molina, a kirakatrendező, homoszexuális. lényegében ezért kerül börtönbe. Cellatársa, Valentin, a fennálló hatalom elleni harcos. Másfajta utakat jártak, de az álmaik hasonlók. És az álom az ember legőszintébb megnyilvánulási módja. Barátság, árulás és az önfeláldozás furcsa keveréke pereg a filmvásznon. A két rab sorsa pedig azt is példázza, hogy amíg ők a maguk szempontjából megtisztul tan

dőlnek egymás ölelésébe, külső, durva erők milyen dirótszálon irányítható bábuknak tartják őket. És mivel két kitűnő színészi alakítást láthatunk, azt kellene hinnünk, hogy az efféle szerelem is mindent legyőz.

Mondom, mindezt csak akkor tudnám belemagyarázni a látottakba, ha ki tudnám kapcsolni eredendő undoromat. Igaz, nem sokat gondolok ezekre a dolgokra, de a homoszexualitást betegségnek tartom, s a beteget az ember szánja, sajnálja. vagy megpróbál segíteni. Sok értékes emberről tudok, akik ebben a nyavalyában szenvednek. Visszataszító csak akkor lesz előttem, ha a „beteg” kérkedni kezd a bajával. S a filmbeli kis Molina mást se tesz, mint a buziságát emlegeti. Amúgy se túlzsúfolt nézőtér előtt pergett a film, de azokkal értettem egyet, akik időben otthagyták a darabot. Magam is így teszek, ha nem kötelez a jegyzetírói tisztem.

Sok évvel ezelőtt írtam egy öreg néniről, akit az eltartói ütöttek, vertek, forró vízzel locsolgattak. Rám pedig megharagudtak, be is pereltek. Ha nem jönnek tanúk, nézhetem magam. Szerencsére, jöttek. De mivel igazam volt, inkább „leültem” volna a büntetést. Jogászbarátom figyelmeztetett, vigyázzak, mert ha „jobb társaságba kerülök”, a cellatársaim már az első éjjel menyasszonnyá tesznek ... Gondolom, jelentős a különbség a magyar és a brazil börtönök között, de A Pókasszony csókját látva most örülök csak igazán, hogy kihagytam ezt a kalandot.

(Andódy)

Száz éve alakult a Mezöberényi Ipartestület

„Az Országos Ipartestület ezennel elismeri és igazolja, hogy a Mezöberényi Ipartestület, mely az egyesületnek a hazai ipar fejlesztésére irányzott feladataiban közreműködni kíván, taggá választatván, az egyesület rendes tagjainak jegyzékébe 1887. január 17. beigtat- va lett. Miről ezen tagsági oklevél az egyesület igazgatósága nevében az elnök és igazgató aláírásával és az egyesület pecsétjével ellátva kiállíttatott.

Budapest, 1887. január 22.”

December 11-én, a mező- berényi ipartestület megalakulásának 100 éves évfordulóján ünnepi taggyűlésre gyülekeztek a meghívottak Mezőberényben, a művelődési központban.

A tablókon alapszabályok, ipartársulati szabályok,

iparjogosítványok. segédlevelek és korabeli fényképek idézik a kezdetet. Az első feljegyzésekből kiderül,

hogy 1754-ben 8, 1773-ban

29 céhmester dolgozott Mezőberényben. A berényi iparosok — abban az időben — egyesült asztalos, esztergályos és lakatos, csizmadia, egyesült kovács és kerékgyártó céhekben tömörültek.

Az iparűzők 1825-ös létszámadatai alapján Mező- berény 112 mesterrel a megye 5. települése volt az. iparosok arányait figyelembe véve.

1884-ben törvénycikk határoz az ipartestületek megszervezéséről, ahova minden iparos köteles belépni. Így került az első elismerő alapítvány a mezőberényiek tulajdonába, amit a kiállításon megtekinthetnek a látogatók.

Jelenleg 58 főfoglalkozású iparos dolgozik a nagyközségben, 24 szakmát képviselve. A Kiosz mezöberényi alapszervezetének vezetősége által rendezett ünnepi taggyűlésen ők emlékeztek az elmúlt évtizedekről, és szóba kerültek természetesen a jelen és a jövő feladatai.

B. V.

Fotó: Gál Edit

■ ■

ot

pv alatt

MHSZ-bázis épült

Tegnap az MHSZ megyei vezetőségének székházában Tóth József főelőadó értékelte az idei agitációs és propagandamunka tapasztalatait, majd ismertette a jövő évi feladatokat. Az előbbivel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nemcsak a megyei és városi klubok rendezvényein, hanem a hatfordulós honvédelmi kupa lövészversenyein is méltóképpen megemlékeztek a KISZ zászlóbontásának 30. és a munkásőrség megalakulásának 30. évfordulójáról. Új munkaformának számít, hogy az MHSZ megyei vezetősége és a honvé- delmi klubok családi hétvégeket szerveznek, s ezek programjában a közös sportolás és vetélkedő mellett

filmvetítés is szerepel. Több pozitív elemet tartalmaznak a megyei apparátus kihelyezett ülései, amelyeken a helyi párt- és tanácsi vezetők bemutatják településüket. Kedvező tapasztalat az is, hogy rendezettebbek és esz- tétikusabbak lettek az MHSZ-bázishelyek. Egyébként Békésben az elmúlt öt esztendő alatt öt új ilyen létesítményt adtak át rendeltetésének. Három kiemelt klub kapott videobe- rendezést a megyében, ami szintén hozzájárult az eszmei, politikai és szakmai képzés színvonalának emeléséhez. Ugyancsak örvendetes, hogy elég gyakran megjelentek tudósítások, cikkek és egyéb írások az MHSZ tevékenységéről.

A szövetség megalakulásának 40. évfordulójára vonatkozóan elhangzott, hogy az 1988. szeptember 29-ig tartó „Szocialista hazánkért” vetélkedőbe sok ezren neveztek be. Az agitációs és propagandamunka is az ünnepi eseménysorozatra való felkészülés jegyében folytatódik; s számos, különböző szintű rendezvényre lehet számítani a jövőben.

Az ülés további részében Huszárik Mihály, a városi szakbizottság vezetője a szarvasi MHSZ-életről tájékoztatta a testületet, majd hozzászólások következtek. Többen a helyi kiadványok, videofelvételek hasznosságával, a fiatalok katonai pályára irányításával, valamint az MHSZ és a társadalmi szervek együttműködésével kapcsolatban fejtették ki gondolataikat, illetve ismertették javaslataikat.

—y—n

Megújulóban

a társadalombiztosítás rendszere

Prieszol Olga elnökletével tegnap ülést tartott az Országos Társadalombiztosítási Tanács. A testület megvitatta a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének előirányzatát. Az előterjesztés rámutatott, hogy a társadalombiztosítás rendszerének mechanizmusa — a reformfolyamatok részeként — megújulóban van. A társadalom részéről fokozódik az igény, hogy a társadalombiztosítás önállóvá váljon, alap- szerűen működjék. Ezt a folyamatot részben már kifejezi a mostani költségvetéstervezet új szerkezete is. A társadalombiztosítási kiadások most már nem tartalmazzák az ügyviteli szervek költségvetését, viszont ismét felvették a kiadások közé a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök ártámogatását. Az állami költség- vetés tervezett jövő évi mérlege is az eddigiektől eltérően, ezúttal már külön szerepelteti a társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait.

Jövőre ismét a társadalombiztosítás kiadásai nőnek a leggyorsabban, jóllehet az egyes ellátások reálértéke, színvonala változatlanul nem kielégítő. 1988-ra a társada- lambiztosítási kiadások előirányzott értéke — a szociálpolitikai intézkedésekre tartalékolt központosított előirányzattal együtt — vala- miveli meghaladja a 207 milliárd forintot. Ez az összeg — leszámítva a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök ártámogatását, amely az idén még más forrásból történt — egynegyedével magasabb az 1987. évi kiadásoknál.

Nyugellátásokra jövőre csaknem 13 százalékkal többet irányoztak elő az ideinél, összesen 123,7 milliárd forintot, amit az intézkedési keretből további 4,1 milliárd forint egészít ki. 1988-ban a jelenleginél várhatóan 33 ezerrel többen részesülnek majd nyugellátásban. A testület pozitívan értékelte, hogy jövőre is biztosítható a 70 évesek és az annál idősebb nyugdíjasok körében az ellátások reálértékének a megőrzése.

Jelentősen megnöveli a társadalombiztosítás kiadásait, hogy jövőre a táppénzt, a terhességi-gyermekágyi segélyt és a gyermekgondozási díjat — mivel azok is adókötelesek lesznek — a brut- tósított keresetek alapján számítják ki. Ez például a

táppénzek esetében önmagában 2,57 milliárd forint emelkedést jelent.

Jövőre emelkedik az anyasági segély összege,-az eddigi 4 ezer forint helyett 6 ezer forintot kapnak majd a kismamák, így ezen a jogcímen — a születések számának várható 1,9 százalékos emelkedését is figyelembe véve — összesen 484 millió forintot fizetnek majd ki.

Ismeretes már az az intézkedés is, amely szerint a jövő évtől az eddigi másfél év helyett a gyermek kétéves koráig vehető igénybe a gyermekgondozási díj.

Családi pótlékként előreláthatóan összesen 34,7 milliárd forintot folyósítanak majd.

A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök árának támogatására a társadalombiztosítás költségvetése összesen 14,7 milliárd forintot irányoz elő.

A testület megállapította, hogy a társadalombiztosítás tervezett költségvetése az előírt szociálpolitikai intézkedésekkel együtt hozzájárul ahhoz, hogy a leginkább rászoruló rétegek életszínvonalát kevésbé érintsék a kedvezőtlen gazdasági folyamatok.

Pedagógiai klubfoglalkozás Mezőkovácsházán

Kihelyezett klubfoglalkozást tartottak a Mezőkovácsházi 1. Sz. Általános Iskolában december 11-én, tegnap a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozata és a Mezőkovácsházi Városi Tanács művelődési osztálya szervezésében.

A klubfoglalkozás első felében dr. Kincses László, a pedagógiai társaság megyei titkára a szaktanácsadás jelenlegi helyzetéről és a szaktanácsadói magatartásról szólt. Abból indult ki, hogy az új oktatási törvény két kulcsfogalma a demokrácia és az önállóság.

— Minél nagyobb az önállóság valahol — mondta —, annál nagyobb szükség van a tanácsadásra. Éppen ezt a szerepet kívánja betölteni a régi szakfelügyeletet felváltó pedagógiai szaktanácsadó. Nem csak az elnevezés, hanem a funkció is alapvetően változott. A szaktanácsadó nem minősítőként, hanem szakértőként.

Dőlt betűvel

A bojkott

Leendő közgazdászaink kedden nem ebédeltek. Nem tudom, hogy a vallás szerint hogy jönnek a böjtnapok, de tény, a nagy klasszikusról elnevezett egyetemen december nyolcadikára böjtöt hirdettek a diákok. A rádió déli krónikája szerint mintegy 2200-an, a szerdai lapok némelyike szerint pedig körülbelül ezren maradtak hoppon, pontosabban, éhkoppon. Vigasztaló az egészben, hogy maguk választották az éhezést, bojkottálni akarván az ellátásukról tisztességesen gondoskodni nem tudó (vagy nem akaró) vendéglátó-vállalatot. Derék diákjaink, akik néhány éve, a felvételik idején bizonyára egyhetes éhezést is szívesen vállaltak volna, csakhogy bejussanak az egyetemre, most minden közgazdasági érvet sutba dobva „történelmet csináltak”.

Legalábbis ez sejlik ki azokból a nagy egyetértésekből, amelyek az ötforintos szendvicsekre kárhoztatott ifjak fellépését kísérte (mert legyen dicséretükre' mondva, megszervezték, hogy aki nagyon éhes volt, vásárolhatott magának ebéd helyett egy kis száraz kaját). Kezdeményezésüket — olvasom egyik napilapunkban — segítette a KISZ, támogatták a szakkollégiumok, a klubok, és az egyetem vezetői. Ügy tűnik tehát, hogy szűkebb környezetükben mindenki, vagy majdnem mindenki egyetértett e különös kezdeményezéssel, amelyről egyelőre még nem tudni, hogy eredményes volt-e, vagy sem.

Lehet, hogy renegát vagyok, az idők szavát megérteni nem tudó maradi, de képtelen vagyok felsorakozni a nagy egyetértők közé. (Valószínű persze, hogy nem is igen tartanak igényt támogatásomra.) A történtek kapcsán fura mód, egyedül a magyar tájékoztatáspolitikát tapsolnám meg, a hiteles és gyors híradásért, amellyel rögvest kifogta az ellenséges rádiók és újságok vitorlájából a szelet.

Szóval, akárhogy is alakultak odafönn az universityn a dolgok, vagyis, hogy véget ért-e a Mária-napi böjt, vagy sem, nem fogok dísztáviratot küldeni sem a szervezőknek, sem a szimpatizánsoknak. Hiszen üdvözölni csak a győzteseket szokták. Márpedig úgy érzem, hogy itt többen szenvedtek vereséget, mint amennyien győztek. Mert miféle győzelem az — a bojkottra gondolva —, ahol menet közben olyanok hulltak el, mint iá szakkollégiumok, a klubok, a szakszervezet, a KISZ, sőt az intézmény vezetése. Mivelhogy a menzán uralkodó áldatlan állapotot — mert ez ellen hirdettek bojkottot a diákok — nekik kellett volna minden tekintélyük és befolyásuk latba- vetésével felszámolni. Vajh, miféle makacsság munkálhatott a vendéglátósokban, hogy nem tudták náluk elérni az egyenletes választékot, a menza hét végi nyitva tartását, az emberhez méltó kiszolgálást, az átlagos ebéd árának 40-50 forintnál alacsonyabb szintre csökkentését, és végül — bár ezt már magasabb helyre címezték — a diákoknak juttatott támogatás inflációval arányos növelését.

A szűkszavú tudósítások miatt csak találgatni tudom, hogy mi lehet a bojkottot közvetlenül kiváltó ok. Talán a vendéglátóipari vállalat merev elzárkózása az egyetemi észérvek elöl, de az is lehet, hogy egészen egyszerűen racionális gazdasági •indokok vezettek az ütközéshez. Akárhogy is van, értetlenül állok a történtek előtt. Mert ha az előbbi esetről van szó, nem tudom felfogni, miért, milyen előzmények után (vagy milyen nyomásra) adhatták fel a harcot az érdekvédelmi szervezetek és nyúltak a bojkott, a zsarolás fegyveréhez. Ha pedig az utóbbira — a gazdasági okokra — gondolok ..., no, de erre gondolni is dőreség lenne — leendő közgazdászaink menzájáról lévén szó. Bár manapság mit lehet tudni...

Sajnos, az egyetemi menzák világából már kinőttem. Mi több, az ilyen fura, a la icarte egyetemi étkezdékről még tapasztalatom sincs. Nekem már „csak” ebédjegyem van. Persze, ennek is megvan ia haszna: legalább nem tudnak belerángatni semmiféle bojkottba. Igaz, nem is akarnak. Különben is, errefelé, sokadmagammal inkább a megegyezésre szavazok. Kis- és nagyüzemekben egyaránt. A párbeszédre, az észérvekkel folyó vitára, a vélemény- nyilvánításra. Tőlem, tőlünk a bojkott — még menzaügyekben is — idegen.

segítőként van jelen az iskolákban. Fontos feladata még az összegyűjtött tapasztalatoknak az átadása és a továbbképzések szervezése is. A szaktanácsadó nem az iskolában folyó munkáért felelős, hanem mindazért, amit új feladatköre határoz meg. Fontos, hogy a szaktanácsadó egyenrangú partnerkapcsolatokat alakítson ki és a pedagógusokban a szakembereket lássa.

A klubfoglalkozás második részében a már oly sokat publikált és vitatott új oktatási törvény állt, amelyet most az iskolai demokrácia kérdésköre szempontjából helyeztek nagyító alá.

Befejezésül dr. Szűcs Ala- josné, a Pedagógus Szak- szervezet megyei bizottságának titkára és dr. Kincses László a résztvevők sok kérdésére válaszolt.

—gyár