Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

1987. december 10., csütörtök o Évvégi gyorsmérleg az OTP-nél Befejeződött a tombolaakció Az Országos Takarék- pénztár három megyére kiterjedő — az átutalási betét népszerűsítő — tombolaakciója befeje­ződött. Ez ügyben fel­kerestük az OTP Békés Megyei - Igazgatóságát, ahol Kaposvári László igazgatóhelyettestől kér­tünk tájékoztatást az akció sikeréről. — A tombolasorsolással egybekötött akciónkat szep­tember 1-én indítottuk és november 30-ával lezártuk. Szeretném megjegyezni, hogy csak a tombolaakció fejeződött be, az átutalási foetétnyitás lehetősége válto­zatlan. Megítélésünk szerint ez a kampányunk sikeres volt, mert a már említett időszak alatt megyénkben 2504-en nyitottak új átutalási beté­tet és ennek többszörösével nőtt az ügyfelek helyett az OTP által intézett díjátuta­lások száma: Békés megyé­ben december elején össze­sen 21 058-an rendelkeznek átutalási betéttel. így elér­tük azt, hogy megközelítően minden negyedik család igénybe veszi e korszerű, kulturált pénzügyi szolgál­tatásunkat. — Mikor sorsolják a meg­hirdetett nyereménytárgya­kat, a nyertesek hogyan ér­tesülnek a szerencséjükről? — Mint ismeretes, ezen akciónkat a Démász, a Dé- 'gáz és a Szegedi Postaigaz­gatóság jelentős anyagi tá­mogatásban részesítette. A fentieken kívül további anyagi segítséget nyújtott a Tisza Füszért. az Alföldi Tüzép és a Vídia Kereske­delmi Vállalat. A Polski Fi­at 126 típusú személygépko­csi szerencsés nyertesének fedezzük a gépkocsi levizs- ■gáztatásának költségét, a Hungária Biztosító pedig 1 éves HB Casco-biztosítást ajándékoz. A nyereménytár­gyak (Polski Fiat 126. típusú személygépkocsi, színes tv, automata mosógép, hűtő- szekrény, rádiósmagnó, vá­sárlási utalványok) sorsolá­sát 1987. december 21-én 17 órakor a békéscsabai ifjú­sági és úttörőház nagyter­mében — ajándékműsorral egybekötve — rendezzük meg. A szerencsés nyertesek az ajándéktárgyukat az OTP Békés Megyei Igazgatóságá­nál (Békéscsaba, István ki­rály tér 3. sz.) a tombola­jegyük átadása ellenében vehetik át. Ezúton szeret­ném felhívni a nyertesek figyelmét arra, hogy a nye­reménytárgy átvételéhez a személyi igazolványukat is szíveskedjenek magukkal hozni. Az ajándékutalványt nyert vidéki ügyfeleinknek az illetékes OTP-fióknál át­adott tombolajegyük ellené­ben postán küldjük meg a vásárlási utalványt. Szeret­ném még megemlíteni, hogy az eredetileg beindított ak­ciónkat időközben kiegészí­tettük vigaszdíj-sorsolással is. Ennek lényege az, hogy az 1987. szeptember 1. előtt nyitott és 1987. november 30-án élő átutalási-betét­számla tulajdonosok között egy DYRAM típusú video­magnót sorsolunk ki. Ez a sorsolás a szerencsekerekes sorsolás után, számítógép­pel, elektronikusan történik a Békés Megyei SZÜV se­gítségével. A szerencsekerekes sorso­lás nyereményjegyzékét és az elektronikusan kisorsolt átutalási betétszámla szá­mát a Békés Megyei Nép­újság 1987. december 23-i számában közzétesszük. Egyébként valamennyi nyertesünket postán értesít­jük. — Végül még egy kérdés. Hogyan zárja az OTP az utolsó negyedévet? — Kedvezően, hiszen úgy érezzük, az ügyfelek bizal­ma a sok kedvezőtlen hí­resztelés ellenére újra hely­reállt. Ezt bizonyítja az is, hogy a központilag országo­san kibocsátott 3 milliárd forint összértékű takarék- pénztári kötvényt nem egé­szen egy hónap alatt érté­kesítettük. Az értékesítésből megyénk is kivette részét, csaknem 100 millió forint értékű kötvényt vásároltak ügyfeleink. Betéttulajdono­saink részére korlátlanul fizetünk és fizettünk ki be­tétjeinkből. Hagyományos betétfajtáinknál ismételt növekedés tapasztalható. Hitelt igénybe vevő ügyfe­leink jogos igényét is maxi­málisan kielégítettük és rendelkezésükre állunk a továbbiakban is. Mindenki megnyugtatásá­ra közöljük, hogy pénzük biztonságosabb helyen van az OTP-nél, mint otthon. Az inflációs ráta a zsebben tartott pénznél még erőtel­jesebben hat, mint az egye­sek szerint alacsony kamat­tal elhelyezett betétek ese­tében. Ismeretes, hogy 1987. október 1-től 1988. december 31-ig a bentlevő betétek után a kamat mellett továb­bi 3 százalék prémium is jár, így véleményünk sze­rint továbbra is érdemes ta­karékbetétbe helyezni a megtakarított pénzt. Külön felhívjuk a figyel­met a lakásnyeremény-beté- tünkre, amely a következő sorsolási időszakra december 31-ig nyitható. Ennél a be­tétfajtánál a nyeremény egy lakás vagy annak értéke a nyertes kívánsága szerint. Arra kérjük tisztelt ügy­feleinket, hogy keressék fel bankfiókjainkat, ahol rész­letes felvilágosítást kapnak pénzük legjobb elhelyezésé­nek módozataira, s biztosak vagyunk abban, hogy ké­sőbb elégedettek lesznek ajánlatunkkal. T. I. Módosítják a vállalati kollektív szerződéseket A személyi jövedelemadó bevezetésével, a bérek brut­tósításával összefüggésben a vállalatok soron kívül mó­dosítják a kollektív szerző­déseknek a munka díjazásá­ra vonatkozó fejezetét. A vállalati vezetők és a helyi szakszervezeti szervek a leg­több helyen megkezdték a módosító javaslatok vitáját, s legkésőbb január 15-ig — ameddig az új, bruttósított béreket is közölni kell a dol­gozókkal — véglegesítik a változtatásokat. A soron kí­vüli módosítást nem kötele­ző a dolgozókkal megvitat­ni, de szinte valamennyi vállalatnál ezt a lehetőséget is felhasználják arra, hogy a bruttósítás elveinek tisz­tázása mellett a vezetők és beosztottak közösen keres­sék, miként lehetne fokozni az anyagi ösztönzés haté­konyságát, korszerűsíteni., egyszerűsíteni a ma még igen sokszínű bérrendszert. A Lenin Kohászati Művek­ben is széles körű vitára bocsátották az előkészítő Bi­zottság javaslatait. A nagy- vállalatnál új lehetőségeket keresnek az ösztönzés foko­zására. A Rábatext Győri Textil­ipari Vállalatnál a bruttósí­tásokkal kapcsolatos kon­zultációk a gyáregységeknél már befejeződtek, s a kol­lektív szerződés módosításá­ra tett javaslatok már elju­tottak a szakszervezeti bi­zalmi testülethez. A Jászberényi Hűtőgép­gyárban a kapacitások jobb kihasználására, a műszak­szám növelésére igyekeznek ösztönözni a dolgozókat. A műtét elmaradt A hetven felé közeledő ősz hajú asszony néhány napig segített az ápolónőnek szo­batársai gondozásában. A kórterem 4-5 éves kicsinyei mandulaműtéten estek át, s már jó előre szorongva sírdogáltak, a műtét után pedig egymást licitálva kese­regtek. Az orvosok, ápolók persze min­dent megtettek az apró betegekért, de hiába, a szülőket nem pótolhatták. Így aztán jól jött az asszony minden kedves, nyugtató, afféle nagymamás szava a mű­tét körüli órákban. Mint ahogy jól jött a segítsége később is, hiszen az egészsé­ges gyermekszervezet gyorsan épül fel az operációból, s a kicsik egyre nehezebben bírták a kórterem szűkösségét. Éjszakán­ként szorgosan takargatta a nyugtalanul forgolódókat. Mindezek le is kötötték a figyelmét, olyannyira, hogy a testében, lelkében buj­káló feszültséget már-már észre sem vet­te. Nem úgy a műszer. A vérnyomásmé­rő makacsul 220-at mutatott. A műtétet elhalasztották. Az asszony összecsomagolt, felvette fekete ruháját, s hazaindult. Három hónapja halt meg a fia. Az 50 éves férfit az infarktus második rohama gyűrte le. Aligha van fájdalmasabb egy szülő életében, mint gyermekét elsiratni. Neki ezt meg kellett élnie. S ráadásul..., ráadásul még el sem temethette, sírját sem láthatja, nem gondozhatja, virággal nem díszítheti, fia hamvainál nem em­lékezhet csendes belenyugvással. Az ur­na a menyénél van, aki otthon tartja, ab­ban a házban, ahonnan öt kitiltották. A viszály néhány évvel ezelőtt dúlta fel az addig is törékeny családi békét. Az idős asszonynak van egy vak nénje, aki takarékbetétkönyvét az asszony fiánál he­lyezte el. Főleg annak felesége nógatta erre, hogy itt majd biztonságban lesz a nyugdíjas nagynéni vagyonkája, nem úgy, miht a vakok intézetében, Budapesten. Miért, miért nem, a vak asszony három hónap múlva meggondolta magát, és el­jött a betétkönyvéért. Legyen kéznél, ki tudja, mikor van szüksége valamire, így gondolkozott, hiszen a nyugdíj nem futja mindenre. Ezért ment el a betétkönyvért, s erre az útra elkísérte őt húga is. Nincs ebben semmi furcsa, hiszen egy idegen városban kell a segítség, s miért ne men­ne, mikor saját fia családjához megy? — Azóta neheztelnek rám — mondja a naponta végiggondolt történetet. — A menyem nem bocsátja meg, hogy a nő­véremet elkísértem. Hiszen nem nekem kellett az a pénz, hanem a nővéremnek. Nekem már nem kell semmi, csak a bé­kesség, de úgy látszik, nem adatik meg... Még az unokám sem fogadja köszönése­met. Szaporodik a csigatészta a rovátkás nyújtódeszkán. Kell a tészta, közeleg az ünnep, a szeretet ünnepe. Felpattan, és gyors-szégyenlős mozdulattal megtörli a szemét. Másról kezdünk beszélgetni, kel­lemesebb dolgokról. Hiszen neki most meg kell nyugodni. Ez a legfontosabb. Ezért szedi lelkiismeretesen a gyógysze­reket. Félek, csak azokban bízhat... Vagy ta­lán másban is? A csigatészta aranyló szí­nében, a naptár piros számaiban... És miben még? Ungar Tamás Szociális támogatás Lökösházán A mintegy 30-40 tagú nyugdíjasklubnak 1986-tól a lökösházi művelődési ház ad otthont. Pelle Andrásné ve­zetésével kéthetente tarta­nak összejövetelt, és ezen különböző témájú előadások, éneklés, zenehallgatás és egyéb programok szerepel­nek. Sőt, negyedévenként születésnapi ünnepséget is rendeznek. A klub az idén háromnapos dunántúli ki­ránduláson vett részt, s a költségek bizonyos hánya­dát maga a tagság fizette. öregek napközi otthonára — a tapasztalatok szerint — nincs igén}* (De ha lenne is, megfelelő helyiségek hiánya miatt nem tudnák mégnyit­ni az intézményt.) A főállású szociális gon­dozónő öt rászorulót lát el a községben. Hárman szociális étkeztetésben, 18-an pedig rendszeres szociális segély­ben részesülnek, ■ amelynek összege meghaladja a 2400 forintot személyenként. A veszélyeztetett kiskorúak száma: 25. Akik anyagi okok miatt kerültek ebbe a hely­zetbe, a gyámügyi segély­keretből kapják meg a tíz­tízezer forintot, és ebből fe­dezik a napközidíjat is. A lakosság többsége meg­szavazta, hogy öt esztendőn keresztül ^zer-ezer forintot fizet be évente településfej­lesztési hozzájárulás címén. A helyi szakigazgatási szerv döntése alapján 26 személy kapott ez alól felmentést, mivel az anyagi körülmé­nyeik az összeg befizetését nem teszik lehetővé. A településen a nyolc ci­gány család közül egynek tanácsi bérlakása van, a többi OTP-hitel segítségével saiát otthont teremtett ma­gának. —y —n Változatok termékváltásra Stratégiai tervet dolgozott ki a Peremartoni Vegyipari Vállalat hagyományos ter­méke, a szuperfoszfát mű­trágyának fölváltására. A készítményből az utóbbi években ugyanis egyre ke­vesebbet igényelt a mező- gazdaság, s jóllehet a gra­nuláló eljárás korszerűsíté­sével igen jó minőségű ter­méket állítanak elő, a ter­melés már a veszteségesság határát súrolja. A gyár ka­pacitása 260 ezer tonna, az idei termelés viszont nem haladja meg a 200 ezer ton­nát, a következő évre pedig csupán 120 ezer tonnára (e- lentette be igényét a mező- gazdaság. A rohamosan csökkenő szuperfoszfát-kereslet most gyors és határozott lépésre kényszeríti a vállalatot. Er­re készült el a kétvariációs terv. Az első változat sze­rint a gyár megőrzi profil­ját, nem mond le a foszfor­műtrágya gyártásáról, ám a szuperfoszfát-termelést visz- szaszorítja és helyette a me­zőgazdasági üzemekben használatos monoammon- foszfát gyártására készül fel. ELEKTRONIKUS SZERKESZ­TŐSÉGI RENDSZER EGERBEN. A Heves Megyei Népújság szer­kesztőségében a magyar sajtó napja alkalmából átadták az el­ső, napilapnál használatos elekt­ronikus szerkesztési rendszert. A csaknem 5 jnillió forintos be­ruházás hazai berendezések be­vonásával, a Videotonban a saj­tó számára kifejlesztett leg­újabb berendezéseinek alkal­mazásával valósult meg. Eger­ben az új rendszerrel az MTI legfrissebb hírei is képernyőre hívhatók és feldolgozhatók. A Heves Megyei Népújság 35 éves múltra visszatekintő napilap, naponta 44 ezer példányban ke­rül ki a nyomdából. Az új elektronikus szerkesztési rend­szer gyorsítja az újságírói mun­kát, elősegíti a megye lakossá­gának gyors, pontos tájékozta­tását. A képen: Kaposi Leven­te főszerkesztő, Tompos Miklós tervező szerkesztő és Koós Jó­zsef főszerkesztő-helyettes ki­próbálja az új szerkesztési rend­szert (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) A határozattól a kiskongresszusig B izalomébresztgető javulás — fordulat nélkül. Egy mondatban kifejezve így lehetne összefoglalni a párt Központi Bizottsága december 8-i gazdasági helyzetelemzésének lényegét. Az ébresztgető gyakorító ige jelentése jól fejezi ki, hogy ami ebben az évben tör­tént, még nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű bizako­dást keltsen bennünk gazdaságunk teljesítőképessége iránt. Illúziókat táplálnánk, ha — a határozat sorait „is” olvas­va — nem vennénk észre, hogy minden erőfeszítés elle­nére, egyelőre még jövőre is nő a dollárelszámolású adós­ságállományunk, még tetemes marad a költségvetési hi­ány, s fenyegető veszéllyé vált az ár-ár spirál. Vagyis az a gazdasági pszichózis, magatartás, amely „csak” azért akar árt emelni, mert másik cég is feljebb srófolta az övét. S ami leginkább érdekel bennünket, a jövő évi nép- gazdasági terv mutatószámai nem hagynak kétséget afe­lől, amit tudunk már: 1988-ban az életszínvonal észreve­hető csökkenésére kell számítanunk. A határozat azt sugallja: nézzünk szembe a tényekkel, még akkor is, ha nehéz. A sorokból megállapítható, hogy ez már azért „is” az egyedül értelmes magatartás, mert 1988-ban már többre alapozhatunk a- puszta reménynél. Végtére is, rég olvas­hattunk már az utóbbi évek párthatározataiban ilyen mondatokat: „...a népgazdaság helyzete a megelőző két évinél kedvezőbben alakul. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedése megfelel a tervezettnek.” Az 1987. évi népgazdasági terv egyébként a nemzeti jövede­lem legalább 102, az ipari termelés 102-102,5 százalékos növekedését irányozta elő. Mindez azt jelzi számunkra, hogy a mai, szorító helyzetből igenis van kibontakozás. A még oly szerény eredmények is azt mutatják, hogy már ráléptünk arra az útra, amelyen végig kell mennünk. Az út hasonlatnál maradva, a határozat sorai nem ígérnek könnyű sétát, amolyan korzóhangulatú andalgást, az 1988. évi népgazdasági terv előirányzataiból világosan látható — hogy mindenekelőtt a termelési és termékszerkezet kor­szerűsítésével járó kiadások, átállások miatt —, a gazda­ság teljesítőképessége a jövő évben még csak szerény mértékben javul. Az is egyértelmű, hogy a csökkenő reál- jövedelem miatt a gazdasági és politikai feszültség növe­kedésére kell számítanunk. Nem szabad, sőt, nem is lehet kitérni sok konfliktus elöl. Nyilvánvaló például, hogy véget kell vetni a kijárás­nak, mármint annak, hogy a veszteséges, csőd szélén tán­torgó vállalatok vezetői újabb milliárdokért kilincselhes­senek a kulisszák mögött. Következetesen, az eddiginél határozottabban kell folytatni azt a gazdaságpolitikai ma­gatartást. amely a Láng Gépgyár, a Tatabányai Szénbá­nyák, a Ganz-MÁVAG szigorított szanálási eljárásával kezdődött el. hiszen van még jó néhány olyan cégünk, amely nemhogy gyarapítaná, hanem szorgalmasan fo­gyasztja az ország nemzeti jövedelmét. Ezek közé tarto­zik például a Mecseki Szénbányák, a 43-as Számú ÁÉV, a Duna—Tisza Közi Építőipari Vállalat stb. Ha a Veszpré­mi Szénbányák nyereségesen tud gazdálkodni — márpe­dig tud —, akkor ez másoktól is megkövetelhető. A szigorúbb árellenőrzésekkel kiegészítve csak az ilyen gazdaságpolitika tudja megalapozni, garantálni, hogy ké­pesek leszünk kordában tartani az áremelkedések mérté­két. A jövedelemtermelő képesség fokozása alapozhatja meg azt a tisztességes, emberséges szándékot, elhatáro­zást, amelyet a pártdokumentum tükröz: „A Központi Bizottság . . . fontos feladatnak tekinti a szociális bizton­ság fenntartását, a nehéz helyzetbe kerülő rétegek foko­zott támogatását.” A KB-határozat végén azt olvashatjuk, hogy 1988 első felében országos pártértekezletet hívnak össze. Az 1956- os ellenforradalom leverésében, a népi hatalom megszilár­dításában részt vevő veteránok a megmondhatói: volt már ilyesmire példa, 1957 kora nyarán. Kiskongresszus- -nak is nevezték akkor azt a pártértekezletet, jelezve, hogy nagyobb, fontosabb esemény volt a Központi Bizottság üléseinél. Ma már munkásmozgalmi történeti tény, hogy az 1957- es pártértekezlet mérföldkövet jelentett az ország fejlő­désében. Egyfelől összegezték az ellenforradalom kitöré­sének, leverésének legfőbb tapasztalatait, tanulságait, másfelől pedig megjelölték az ország továbbhaladásának útját. Olyan döntéseket erősítettek meg (a begyűjtés el­törlése, a vállalati gazdálkodás kötöttségeinek oldása), amelyek a gazdaságirányítási reform bevezetése felé mu­tattak. N yilván, hogy 1988 első félévében is lesz miről vi­tázni. S az is egyértelmű, hogy ezúttal majd a kri­tikus gazdasági helyzetünk mélyebb elemzése, a kiút meghatározása, vagyis a stabilizáció, a kibontakozás programjának árnyaltabb megfogalmazása, az elvi és cse­lekvési egység erősítése lesz a legfőbb téma. Most ez a legfontosabb az ország, a magyar nép számára. Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents