Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

1987. december 24., csütörtök NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Tudjunk örülni Ünnepi magány? Fiatal kolléganőm mu­tatta Mikulás után a kis figurát: — Nézzétek, milyen gyö­nyörűszép Télapót kaptam a kishúgomtól! A Télapó minden volt, csak nem gyönyörűszép. Közönséges, ugyanolyan színes sztaniolba csoma­golt volt, mint a többi kis- mikulás. Ő mégis nagyon szépnek látta, hiszen kis- húga vette neki a kicsi spórolt pénzéből. Nem mindenkinek ada­tott meg egyformán jó természettel születni. Van ember, aki a legkisebb dolgoknak is örülni tud, a másiknak lehozhatják a csillagos eget, abban is talál megszólni valót. Az előbbiek boldog em­berek, az *utóbbiak boldog­talanok. Hogy valaki bol­dog, vagy boldogtalan, az elsősorban a saját öröme, vagy boldogtalansága, ám az, hogy környezetét ezzel hogyan befolyásolja, az már közügy. Közügy a csa­ládban, a munkahelyen, társaságban, barátok kö­zött, a szélesebb rokonság­ban. Tudom, hogy „prédiká­cióval” nem lehet senki­nek az alaptermészetét be­folyásolni, de talán érde­mes egy picit elgondolkod­ni az utóbbiaknak, azok­nak a bizonyosaknak, akik­nek a csillagos ég sem megfelelő. Ismerek egy édesanyát, ö mesélte szomorúan, hogy immár felnőtt fiának ő már csak pénzt ad kará­csonyra, születésnapra, névnapra, mert hosszú éve­ken át, bármit is vett, azt a fia lefitymálta, soha örömet nem mutatott, so­ha nem tudta eltalálni, mi az, aminek igazán örülne. Nagyon szomorúan mond­ta nekem ezt az az asz- szony, és nem tudtam, kit is sajnáljak jobban, őt, vagy a fiát. Talán csak annyit tennék még ehhez: ha valakinek ez a szeren­csétlen természet adatott, hogy nem tud igazán örül­ni, az legalább próbálja mutatni, mintha örülne. Nem, ez nem képmutatás, még ha annak tűnik is. Inkább figyelmesség, a másik iránt, hogy már ne is használjak ennél na­gyobb szót, azt, hogy: em­berség. Mert látványosan nem örülni annak, amit a má­sik szeretettel nyújt át, az több, mint neveletlenség. Inkább embertelenség. (sm) A magány ritkán jó. Jó, ha valaki zsúfoltan lakik, túl nagy a ricsaj körötte, és néha adódik egy-egy órája, amikor maga lehet, egyedül lehet az otthonában. Az idős emberek többsé­ge nincs kitéve ennek a magány utáni vágyakozás­nak. Akinek megadatott az a szerencse, hogy élete pár­jával együtt töltheti hatva­nas, hetvenes, sőt talán még nyolcvanas éveit is, annak bizonnyal könnyebb. A leg­nehezebb annak, aki egé­szen magára maradt, és még nehezebb ilyenkor, decem­ber végén, amikor a nap­tárra nézve tudja csak, hogy karácsony van, vagy a rádiót, a televíziót bekap­csolva, magában köszönti az új esztendőt. A magány ilyenkor hat­ványozott. Sajnos nem vé­letlen, hogy a karácsonyi, szilveszter éji öngyilkossági kísérletek, vagy talán (de csúnya szó: befejezett ön- gyilkosságok) szenvedő ala­nya a szerelmi bánatában magára hagyott fiatal* vagy a magányos, idős ember. Ha tudtam volna, ha gon­doltam volna rá . . . — mondja ilyenkor utána a távoli rokon, esetleg az édes gyermek, a szomszéd, az is­merős ... De hagyjuk a szélsősége­ket.- A magányos idős em­berek többsége legfeljebb „csak” nagyon szomorú, el­keseredett, ha az ünnepeken nem nyitja rá senki az aj­tót, ha szilveszter éjszaká­ján maga áll fel a Himnusz hangjaira, megadva a tiszte­letet az új esztendőnek, megadva a tiszteletet nem­zete Himnuszának. Van már számos kezde­ményezés. Az idősek ottho­nai igen szép fenyőünnepet, sok helyen jókedvű, szil­veszteri mulatságokat is rendeznek. Van olyan vidé­ki városunk, melynek Vö­röskereszt-szervezete kará­csony délutánján közös, ün­nepélyes gyertyagyújtásra hívja azokat, akiknek ott­hon nincs ki gyertyát gyújt­son. A napokban lezajlott Vö­röskereszt-kongresszuson is különösen sok szó esett ar­ról, mi mindent tehetnek a vöröskeresztesek az idős emberek gondjainak enyhí­téséért. Számos helyen kez­deményez a Népfront, a he­lyi tanács, a pártkörzet vagy éppen az ifjúsági szövetség változatos tennivalókat az idősek életének szebbé té­teléért. Hát, ha valamikor nagy szükség van a törődésre, az leginkább a tél, még inkább az ünnepek ideje. És most nem is elsősorban a társa­dalmi szervezeteké a fősze­rep, bármily sok hasznosat is tesznek. A főszerep a családé, a gyerekeké, az unokáké; _a főszerep a szomszédoké, a barátoké, az ismerősöké. Milyen szépen hangzanék így kijelenteni: ne legyen, egyetlen olyan idős ember sem, aki magára marad ka­rácsony vagy szilveszter es­téjén. Leírni lehet, a papír türelmes, de ettől — tudom — még nem változik meg minden. Vagy lehet, hogy néhány helyen mégis válto­zik? Lehet, hogy a Kiss, a Nagy, a Kovács családnak eszébe jut, hogy mellettük él egymagában Jani bácsi vagy Piroska néni, és iga­zán nem jut kevesebb sen­kinek, ha áthívják őt a karácsony esti gyartyagyúj- tásra, ha megkínálják a rántott hallal, ha becsoma­golnak néki egy darab má­kos-diós bejglit. Nem is szeretnék most a gyerekeknek „prédikálni”, hiszen az a gyerek, akinek az újságcikk hívja fel a figyelmét arra, hogy van, él egy magányos édesapja, édesanyja, akit meghívhat az ünnepekre, vagy akihez ő elmehet köszönteni, annak talán már felesleges is a szó. Vagy mégsem az?! De tessék odafigyelni azokra az idős emberekre is, akik ketten vannak egye­dül. Nekik könnyebb, de nekik is keserű a szívük, ha hiába várják a gyerekeket, az unokákat, ha csak egy karácsonyi lap érkezik tő­lük (kiváltkép, ha az sem érkezett). A karácsony vallási ün­nep, ha a bibliai történetet fogadjuk a szívünkbe, hogy akkor született meg a „Kis- jézus”. Ám a karácsony fo­galma tágabb ennél: a csa­lád, a béke, a szeretet ün­nepe. Az az ünnep, amikor megpróbálunk kedvesek, fi­gyelmesek lenni egymáshoz. (De jó lenne, ha egész év­ben így tennénk!) Különö­sen nagy szükségük van er­re azoknak, akik bizony el­várják a szeretet megnyil­vánulását azoktól, akiket be­csületesen felneveltek. Irigylésre méltó az az idős ember, aki szerettei között él, aki úgy érzi, nem teher a családjának, aki még hasznára is tud lenni a gye­rekeinek. Neki jólesik az ajándék, de még jobban az esik, ha az ő ajándékát — legyen az kis nyugdíjához szabva bármily szerény is — örömmel fogadják. Neki az is öröm, ha szilveszterkor rá bízzák az unokákat, hadd szórakozzanak a fiatalok. Az idős embernek nem­csak azzal tehetünk jót, ha „adunk” neki, hanem talán még inkább azzal, ha haj­landók vagyunk örömmel elfogadni tőle azt,- amit ő tud nyújtani. És tud. Na­gyon sokat is tud, csak ve­gyük észre! Sárdi Mária Év végi rumli a lakásban Lehetne ugyan vitatkozni azon, hogy van-e értelme a karácsony előtti nagytaka­rításnak, de aki nem a cél­szerűségét nézi, hanem tör­vényszerűen végzi, azt alig­ha lehet meggyőzni róla, hogy erőfeszítése kárba vész. Egyfelől tehát az ün­nep előtt tökéletesen ele­gendő volna a szokásos mértékű takarítás, megtold­va esetleg a szennytől ho­mályos ablak megtisztításá­val, a függönyök kimosásá­val. Másrészt, karácsonyt követően sem érdemes na­gyobb szabású takarításba belekezdeni akkor, ha szil­veszterre vendégj árásnak néznek elébe, mert ez nem zajlik le felfordulás nél­kül. A nagyobb takarításnak akkor jön el az igazi ideje, amikor a karácsonyfát már leszedték, a lakásból eltávo­lították; a lepergett tűleve­leket az ünnepi rumlik ösz- szes nyomaival együtt és egyszerre lehet el- és fölta­karítani. No, de az előzetes nagyta­karításról való lebeszélés nem jelenti azt, hogy más tekintetben viszont nem kell (kellene) ünnepi elő­készületeket tenni a lakás­ban. Ott van például a fe­nyőfa biztonságos felállítá­sának gondja. A legmeg­nyugtatóbb az, ha minden gyúlékony berendezési és dísztárgytól távol kötik ki törzsét szilárd pontokhoz, hogy ne tudjon eldőlni. A hűtő, a kamra befoga­dóképessége is véges. Az ünnep előtt — és többnyire még utána is — a felhal­mozott, megmaradt élelem pedig több, mint amennyi ezekben elhelyezhető. Kö­vetkezésképp gondoskodni kell olyan rakfelületekről, ahonnan nem csúszik le, nem esik ki, nem billen le a teli tál, lábos, üveg, ha valami egyébért oda be­nyúlnak. Maga az a tény, hogy a Karácsony VÍZSZINTES: 1. Tusázik. 3. Tótkomlósról is közvetített rá­diós rejtvényműsor jelzője. 11. A holland kormány székvárosa. 13. Ágh István Varázslat karácsony­fára című verséből idézünk (zárt betű: Y). Folyt, a függ. 19. és 15. számú sorokban. 14. Egy­más után mondó. 15. Földművelő eszköz. 16. A torkán lejuttat. 18. Visszatekint! 20. Lágy fémmel bevonó. 22. Győr-Sopron megyei község. 23. München folyója. 25. ORÜ. 26. Elhallgattató. 27. Hite­gető. 29. Fényérzékenység érté­ke az USÁ-ban. 31. Község Bács- Kiskun megyében. 32. A molib- dén vegyjele. 33. Ebugatta! 35. Trombitahang. 37. Visszaver! 38. Becézett Ilona. 40. Nagy sebesség jelzője lehet. 43. A sertés hímje. 45. Budai részlet! 47. Téli sport, régiesen. 48. Menyasszony. 50. Égtáj. röv. 51. Egyszerű lábbeli, névelővel. 53. Szélhárfa. 55. Sajt­féle. 57. Nolens . . . ; akarva, nem akarva. 58. Az állami vállalatok megjelölése az NDK-ban. 60. Vá­ros India Gujarat államában. 61. Zairéi település (AKETI). 62. Az Albert-tó angol felfedezője (Sir Samuel White). 64. Szlovák igen. 65. Orosz káposztaleves hússal. 66. A Nemzeti Színház örökös tagja (Gyula). 67. Múzeumi be­rendezési tárgyak. 72. Harangot megszólaltatok. 73. Érdektelen­nek tart. FÜGGŐLEGES: l. Neves köl- tőriő (Zseni). 2. Népszerű szí­nésznő (Éva). 3. Szóösszetételek­ben képpel való kapcsolatot je­löl. 4. Egyiptomi napisten. 5. Arany, franciául. 6. Biliárdozás­nál nélkülözhetetlen. 7. Ász, an­golul. 8. Luxemburgi és svéd autótel. 9. Francia író (Philippe, 1864—1911). 10. A finom ételeket kedvelők. 11. A fehér karácsony kelléke. 12. ... mars! 14. össze­nőtt ikrek jelzője. 15. Az idézet befejező sora. 17. Disznót vág. 19. A második sor (zárt betű: S). 21. Időmérő. 22. A vízsz. 15. be­tűi keverve. 24. Egyik hetila­punk, röv. 28. Francia terror­szervezet volt. 30. Becézett Aran­ka. 34. Uzsgorod folyója. 36. Köz­ség Pécs közelében. 39. Arra a helyre pillantgatók. 41. Dísze. 42. Északi váltópénz. 44. Testnedv. 46. Olasz vígjátékíró (Pietro. 1492—1556). 49. Fiatal siófoki lab­darúgó. 51. Miskolc hegye. 52. összetételekben jelentése: egy-. 54. Albánia pénze. 56. ... 31; Bo Widerberg svéd rendező 1968­ban készített filmje. 59. A papí­ron sorakoznak. 62. Tolna me­gyei község, az ókorban Lugio volt a neve. 63. Hevesen mozgat. 66. Színpadi bemondás. 68. A ra­don és az urán vegyjele. 69. Pá­ratlan gond! 70. A múlt idő jele. 71. Középen nyom! Beküldendő: a versidézet meg­fejtése. Tóth Sándor Beküldési határidő: 1987. december 28. Helye: Békés Me­gyei Népújság szerkesztősége, Békéscsaba, Pf.: 111. 5601. Megfejtéseket csak levelezőlapon fogadunk el. A helyes megfejtők között öt darab 150 forintos könyvvásárlási utal­ványt sorsolunk ki, amelyet postán küldünk el. A december 12-i rejtvény helyes megfejtése: „Most a hul­ló hó gyűlik egyre nőve, / már csak a kóró látszik ki be­lőle.” Nyertesek: Nádudvari Lajosné, Gyula; dr. Bugyi Endre, Békéscsaba; Papp Andrásné, Gyomaendrőd; Mayer János- né, Orosháza; Sümegi Mária, Békéscsaba. Szépen, gyorsan, egyszerűen Fehér vagy pasztell színű ba- tisztból. napvászonból akár szög­letes, akár téglalap alakú térítőt készíthetünk, amelynek szélére rendkívül mutatós, gyorsan ké­szülő szép csipkeszegélyt horgol­hatunk. amit az anyag vastagsá­gától függően 60-as, 80-as hor- golófonalból, esetleg gyö.igyper- léből készítünk. Először az anyag szélét keske- nyen visszahalljuk. és rövid pál­cikákkal erősen körülhurkoljuk. A pálcák között 4 láncszem van. szokásosnál több személy gyűlik össze karácsonyra, szilveszterre, és azokat nemcsak asztal mellé kell leültetni, hanem bizonyos mozgási lehetőséget is kell számukra teremteni, némi átrendezési hadműveleteket, magyarán rumlit jelent; szilveszterkor néhány lé­pésnyi tánchoz is kell (kel­lene) helyet szorítani. A té­vézéshez pedig úgy jó be­rendezni előre a „nézőte­ret”, hogy a képernyőt egyik a másik elől ne takarja, de azért ki lehessen férni a fotelok, székek közül. Amint az az előbbiekből kitűnt, a rumlit kikerülni nem lehet, de arra van mód, hogy tervszerűen szer­vezzük meg az ünnepek kel­lemes közérzetét. Ny. Á. Minta 1. sora: minden lyukba 2 kétráhajtásos pálcát öltünk, amelyek között 4 láncszem van. A sarkoknál ezt a műveletet két­szer ismételjük meg. 2. sor: azonos az első sorral. A sarokba egy lyukba 4 láncsze­mes lyukat képezünk. 3. sor: a kagylós minta követ­kezik. A kapcsolás után két rö­vid pálcával a lyuk közepéhez jutunk. 5 láncszem, 2 pálca (a mmm továbbiakban is csak pálcát írunk a kétráhajtásos pálcák he­lyett), amelyeket egyszerre feje­zünk be, 5 láncszemes pikó, le- öltve rövid pálcával a két pál­ca közé, 5 láncszem és egy rövid pálcával leöltünk ugyanabba a lyukba, 8 láncszem és egy lyuk kihagyásával 1 rövidpálcával le­öltünk a következő lyukba. Most ismét kagylóhorgolás következik az előbbi módon ( 5 láncszem. 2 pálca, pikó, rövid pálca). Ezt folytatjuk körbe. A saroknál egymás mellé két kagyló kerül, közbe 8 láncszemes lyukat képe­zünk. 4. sor: a kapcsolás után a pi- kóba 1 rövid pálcát teszünk, ami után 4 láncszemes lyuk és két pálca következik a 8 láncszemes lyúkba. A pálcák között 2 lánc­szem van. Ismét 4 láncszemes lyuk következik, amelynél leöl­tünk a pikóba egy rövid pálcá­val. Ezt ismételjük körös-körül. A minta a két sor váltakozásá­ból áll. A második kagylósort az előbbi sor 2 láncszemes lyuká­ból kiindulva horgoljuk, ide rö­vid pálcák horgolásával jutunk. Három kagylós sor után ismét az első sor következik, majd a csipkét cakkal fejezzük be. 10 láncszemes lyuksort készítünk, ehhez egy rövid pálcával leöl­tünk minden második lyuk kö­zepébe. A következő sorban min­den lyukat 10 rövid pálcával horgolunk be, közben 5 láncsze­mes pikót öltünk a közepénél. A sarkánál a harmadik kagylósor után a 8 láncszemes lyukba 4 pálcát teszünk. A két végénél 2-2, a közepén 4 láncszemes lyukat képezünk. Az utolsó sornál minden lyukba 2-2 pálcát teszünk, amelyek között 4 láncszem van. B. K. TÖRŐ ISTVÁN: ünnep jön lagzivai Lobog ia sás nadrágja, nyöszörög a nagy csalit, nyargal a szél, nekifut, a Ikéménnyel viaskodik, utcavégén jön apám, nagykabátja jó meleg, cinke ül \a kalapján s elviszik a jellegek, ünnep jön, lagzivai, kántálnak a gyerekek, fehérszörű hó-csikók belisz>tezik a teret.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents