Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1 l 1987. december 23., szerda Művészeti ösztöndíjas: Fajzi Tamás építész „Az építész munkájába legalább 10-20 ember beleszól.. Fotó: Gál Edit i Munkahelyén, a Békés Me­gyei Tervező Vállalatnál be­szélgetünk — először egy kis életrajzról, de utána egyből a hivatásáról. 1959-ben szü­letett Békéscsabán, szülei pedagógusok, a 10. sz. álta­lános iskolába járt, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban érett­ségizett. Főleg a matemati­ka és a fizika érdekelte, és nagyon szeretett rajzolni. Tanárai közül két szobrászt említ: Mladonyiczky Béla művészeti körébe járt az if­júsági házba. Varga Géza rajzra tanította a középisko­lában. Egy év katonaság, majd öt év Budapesten, a Műszaki Egyetem építész- mérnöki karán. Mivel a Békés Megyei Tervező Vál­lalat ösztöndíjasaként ta­nult, az egyetem után Bé­késcsabára került, s azóta, négy éve itt dolgozik. Nem régen elnyerte a Békés Me­gyei Tanács pályakezdő művészeti ösztöndíját. Szeretett rajzolni, tervez­ni, érdekelte az építészet, bár a középiskolában még szinte semmit nem tudott erről az izgalmas, sokrétű pályáról. Az egyetemen is­merkedett meg vele komo­lyabban. Ahogy mondja, ez a vidék, a békési táj nem vetekedhet például Egerrel, vagy Péccsel történelmi, ha­gyományokat és építészeti értékeket tekintve. Mégis tetszik neki ez a város, ez a megye; biztosan azért is. mert itt . született. Sosem akart a fővárosban marad­ni. Nyilván a tenniakarás, a lehetőség is vonzotta ide vissza, hiszen errefelé ke­vesebb a szakember, szük­ség van építészekre. — Vidéken hamarabb kap az ember komolyabb fel­adatot, nagyobb munkát. Különös testnevelési órá­nak lehettünk tanúi a kö­zelmúltban Békéscsabán, a Vásárhelyi Pál Útépítési. Földmérési és Vízügyi Szak- középiskolában. A diákok előbb arról beszéltek test­nevelő tanáruk, Fellegvári Zoltán felszólítására, hogy miként lehet á szívinfark­tusos beteget felismerni. „Izzadás, sápadtság, nehéz, légvétel, eszméletvesztés...” — sorolták a tüneteket. S aztán bizonyították, tudják azt is, mi a teendő, ha a klinikai halál állapotába került betegen kell segíteni­ük. A szívmasszázst, a mes­terséges lélegeztetést már nemegyszer bemutatták a gyakorlóbábun. Ha az élet­ben kerülnek hasonló hely­zetbe, ők bizonyára képesek lesznek körültekintően, gyorsan cselekedni. hogy Budapesten esetleg öt-tíz évig kell az ilyenre várni. Vagyis kisebb városokban előbb nyílik lehetőség a ki­bontakozásra. Bár az is igaz, hogy 'a fővárosban, ahol sok a jó építész, neves irodákba lehet bekerülni, rövidebb időn belül nagyobb tapasz­talatra szert tenni, jobban el lehet sajátítani a szak­mát. Egyedül az egyetemi képzéstől még nem lesz sen­kiből jó építész, utána még sokat kell tanulni. Négy békéscsabai éve alatt sok érdekes feladatot kapott és oldott meg Fajzi Tamás. A legjelentősebb va­lamennyi között a békés­csabai főiskola volt; hang­súlyozza, hogy igazi csapat­munka, a „szakági tervezők” együttműködésének szép eredménye. Az építész és a megye másik büszkesége a mezőkovácsházi autóbusz­pályaudvar. Terveket nézegetünk, ez már a jövő. Szabadidőköz­pont a gyulai TOT-szálló- hoz, a tanyamúzeum felújí­tása és egy fogadóépület, nádíedeles étterem. Textil­ipari szakközépiskola beru­házási programterve Békés­csabára, teraszos-aúlás rend­szerű épület, nagy . előcsar­nokkal, üveges zsibongóval. A Kazinczy és az őr utca sarkán, a tűzoltóság oldalán épülne majd az iskola; a Trefort és az Illésházi ut­cával határolt területre ter­vezik a megyeszékhely má­sodik középfokú oktatási centrumát — gimnázium-- mai, kollégiummal, étterem­mel, tornateremmel. Távo­labbi tervek a téglagyár mö­götti bányatavakhoz: válla­lati üdülők, halastó, ifjúsági park, szálloda. Talán 20-30 év múlva ott töltjük majd szabadidőnket.. . megmentsék embertársuk életét. Az előzményekről az óra után Fellegvári Zoltánnal, beszélgettünk. — Az ötlet a múlt év nyarán született: készítsük fel a gyerekeket arra, hogy ha a jövőben munkahelyü­kön vagy bárhol ilyen eset­tel találkoznak, tudják, mi a teendőjük. A városi ta­nács a gyakorlóbábut bizto­sította, az előadásokat pe­dig dr. Ábrándy Endre, a kórház intenzív osztályának vezető főorvosa tartotta. — Mikor kezdték az újra­élesztést tanítani? — Az idén, szeptember végén. Azóta elmondhatom, hogy az itt tanuló 260 diák már nem állna tanácstala­nul, ha ilyen tragikus ese­mény történne a környeze­tében. Tervezzük, hogy az — Szeretem az érdekesebb üvegfelületeket, kerülöm a sablonos nyílászárókat. Ha lehet, játszom a motívu­mokkal — a fény és a kiné­zet kedvéért, s azért, hogy valamivel „feldobjam” a homlokzatot, hogy ne legyen szokványos. — Lehet mindenkor az adott környezethez alkal­mazkodva újszerűt, jelleg­zetesei alkotni? — Nagyon lényeges min­den épületnél, - hogy az a környezetbe illő legyen. Nem. mindegy, hogy Békés­csabán, vagy valahol má­első osztályos gyerekeknek a jövőben folyamatosan megtartjuk ezt a képzést. — Másutt nemigen halla­ni hasonló kezdeményezés­ről ... — Ha jól tudom, Auszt­riában mozgalommá fejlő­dött mindez. Dániában ugyancsak szép eredménye­ket értek el e területen ... * * * És miért ne lennénk mi a következők e felsorolás­ban?! Hogy mennyire fon­tos mindenkivel megismer­tetni az újraélesztés mi­kéntjét, erről dr. Ábrándy Endrét kérdeztük: — A súlyos, életveszélyes állapotba került betegek életben tartására jöttek lét­re országszerte, így me­gyénkben is, az intenzív osztályok. Az intézetek te­hát berendezkedtek az sutt épül az a ház, s hogy melyik utcában, milyen ma­gasak a környező házak. Mi­nél kevesebb fát kelljen ki­vágni az építkezésnél, fi­gyelni kell sok mindenre. Lakóházak terveit néze­getjük, s közben Fajzi Ta­más örömmel mondja: ta­pasztalata szerint az utóbbi időben egyre igényesebbek az emberek saját házukkal, lakókörnyezetükkel szem­ben, egyre szebb házakat akarnak építtetni. S ez az igényesség találkozik az épí­tész, a szakma igényességé­vel. Nem titkolja, szeret ilyen betegek fogadására. Igen ám, de úgy tűnik-, egyelőre csak annak van szerencséje, akit a köze­lünkben ér a baj . . . — Ezt hogy érti? — A halálnak klinikai és biológiai stádiuma van. Ha a klinikai halál beálltát követő 4 percen belül meg­indul az újraélesztés, a be­teg még visszahozható az életbe.-Ha a segítség késik, az agysejteket károsodás éri, beáll a biológiai halál. S még valamit hadd mond­jak el. Felmérések bizonyít­ják, hogy betegeink 70 szá­zalékát veszítjük el a bal­eset helyszínén. Ez is bi­zonyítja a gyors reanimáció fontosságát. S ha mindeh­hez hozzáteszem, hogy az újraélesztéshez nem kell más, csak két erős kar és egy jó tüdő ... — Az iskolában, ahol jár­tunk, Dániát hozták fel jó példának ... — Igen, ott olyan széles körben tanítják az újra­élesztést a gyerekekkel, mint nálunk a KRESZ-t. Az eredmény: ugrásszerű sta­tisztikai javulás. Ezért tar­tanám célszerűnek, ha a középfokú oktatási intéz­mények követnék a Vásár­helyi Pál Szakközépiskola kezdeményezését. Sok élet­erős fiatalembert menthet­nénk meg, ha szélesebb néprétegekkel ismertetnénk meg a teendőket, hogy ilyen esetekben ne a telefonért rohanjanak, hanem 4 per­cen belül kezdjék el az új­raélesztést. — Miből áll egy ilyen ok­tatás? — Tapasztalatból mond­hatom, nem sokból. Kétszer 1 órás elméleti felkészítés — hamar hozzáteszem, a gyerekeket érdekli ez a té­ma —, valamint egy fan­tombaba szükségeltetik hoz­zá, amin a gyakorlatot el­sajátítják. A többi már raj­tuk múlik. Ügy hiszem, ha valamire, hát a gyors újra­élesztésre igazán érvényes a latin közmondás: Aki időt nyer, életet nyer ... Ebben maradtunk. N. A. Képünk az egyik rendhagyó testnevelési órán készült Fotó: Gát Edit Aki időt nyer... Beszélgetések egy rendhagyó testnevelési éra ürügyén szép magánházakat megál­modni, felépíteni... A kör­nyezetbe illő, fából tervezett építmények újabb szép pél­dái kerülnek elő a mappá­ból: Gyula-Városerdőben szolgálják majd kényelmün­ket, ha valóra válnak. Régi építészeti jegyek mai épületeken — valahogy így hangzik beszélgetőpartnerem témája, amellyel pályázott a Békés Megyei Tanács mű­vészeti ösztöndíjára. Külső motívumok, formai megol­dások gyűjtése, feldolgozá­sa — érdekes és hasznos vállalás, amelyről egy év múltán számol majd be. — A modernizmus megje­lenésével, úgy a húszas évektől kezdődően, a vas­beton alkalmazásával telje­sen elfelejtették mindazt, amit az építészek több év­századon, évezreden keresz­tül motívúmrendszerben ki­alakítottak. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kezdődött az új irányzat, amely ismét a régi térformálási módok felé fordult. Jött a posztmodern és a szerves építészet: a ré­gi jegyeket — népi motívu­mokat is — próbálták visz- szahozni a mai épületekbe. Erre utal az a mai igény is, hogy csabai jellegű házakat építsünk. Megtiszteltetés, hogy az építész mérnöki, iparos jel­legű munkáját művészeti ösztöndíjjal jutalmazzák. Persze, kicsit művészi is a mi munkánk ... A művé­szek olyan műalkotásokat hoznak létre, amilyeneket akarnak, nem szól bele sen­ki. Az építész munkájába legalább 10-20 ember bele­szól: a tanács, a vállalat ve­zetése, külső konzullensek, akik majd használják az épületet, akik a pénzt ad­ják, s bizony legtöbbször sok millióról vaií szó... De hadd mondjam el, hogy nemcsak a nagy munkákat szeretem, hanem a kicsiket is. Felújították például Gyulán, a strandon a csúz­dás medencét, a feszített víztükörhöz új burkolat kel­lett, s az alján van egy kis kék motívum világos- és sötétkék csempéből... A régi épületek felújítását is meg lehet nagyon szépen tervezni, ha valaki odafigyel, és van elég ideje. — Egy ilyen bonyolult, feszültségekkel teli kor, amilyen ez a mai, kedvező, vagy inkább gátló körülmé­nyeket jelent az építésznek? — Bizonyos értelemben kedvez a mi pályánknak ez a jelenlegi állapot. Nem­csak pénz kérdése ugyanis, hogy egy ház jól nézzen ki, szép legyen. Kevés pénzből is lehet színvonalasat alkot­ni, ha sok szellemi energiát fordítunk rá. Az ötletek, a tetszetős formák, az arányok nem kerülnek pénzbe, ez csak odafigyelés kérdése! S a mai nehezedő gazdálkodási viszonyok között mindenki rákényszerül, hogy jobban meggondolja, mire költi a pénzét. így vannak ezzel a tanácsok is. Érdekes, hogy mindezzel egyidejűleg je­lentkezik az az igényesség, amiről már beszéltünk. Ré­gebben, amikor több pénz volt, a hatvanas, hetvenes években, amikor talán könnyebben költekezett mindenki, mégis csúnyább, igénytelenebb házak épül­tek. Mióta meg kevesebb a pénz, olyan szép dolgok születtek, mint Békéscsabán a megyei könyvtár (a Köz­épület Tervező Vállalat munkája), vagy Békésen az iskola (Bodonyi Csaba ter­vezte). Ezek magasra emelik a mércét az építészek szá­mára: legalább ilyet' pró­báljanak a jövőben is ter­vezni, építeni. Arról a bizonyos mércéről mesélnek már megvalósult munkák és még mappában sorakozó tervek. Sok jó épü­letet szeretne létrehozni, er­ről álmodik. S arról, hogy mindig legyen elég ideje a munkákra. Niedzielsky Katalin Béköt Munkahelyi művelődés — A Békéscsabai Kötöttárugyárban 1980 óta működik közművelődési bizottság, s örömmel mondhatom, tényle­ges működésről van szó — kezdte beszélgetésünket Vasas Pálné, 1978-tól a bizottság titkára, amikor a munkahe­ly' művelődésre országosan jellemző szerepváltásról, s ar­ról érdeklődtünk, hogyan funkcionál a közművelődés je­lenleg a Békötben. — Vállalatunkra leginkább az a jellemző, hogy a szak­mai képzés és továbbképzés az eddiginél is nagyobb hang­súlyt kap. Fő feladatunk, hogy ■ dolgozóink minél széle­sebb körben ismerkedhessenek meg az új gazdálkodási követelményekkel. Sokat elmondhat az a tény, hogy eb­ben az évben 2 200 000 forintot költöttünk tanulóink és dolgozóink szakmai képzésére. Érezzük, tudjuk, egyre ne­hezebb a kulturális tevékenység feltételeit biztosítani, de igyekszünk nem feladni az elképzeléseinket, és nem hagy­juk például ellaposodni a szocialista brigádmozgalmat sem. A helyzetünket nehezíti, hogy dolgozóink 80 száza­léka nő, 50 százaléka harmincon aluli. Nem kell folytat­nom, hogy ez miként hat az otthoni, a szabadidős-prog­ramokra és mindenre. Ennek ellenére minden évben be- , kapcsolódunk a városi közművelődési mozgalomba, vagy szervezünk vállalati vetélkedőket. Két igen jó, működőké­pes klubunk van. 1983-ban alakult a brigádvezetők klub­ja, 1987-ben a nyugdíjasoké. Mindkettőben a kirándulá­sok és a különböző előadások a legnépszerűbbek. — Általában arról panaszkodnak mindenfelé, hogy a különmunkák és a családi kötöttségek miatt egyre nehe­zebb összehozni az embereket bármilyen rendezvényre. — Kevés, de nagyon jó, érdekes, vonzó programot kell szervezni! Kedvelik például a dolgozóink az évfordulós megemlékezéseket, s nem csak a jutalom miatt! Színésze­ket már régen nem hívunk ide, mert az nagyon sokba ke­rül. De örömmel jönnek kisiskolások műsort adni, dolgo­zóink gyermekei osztályaikkal vagy meghívjuk a Megyei Művelődési Központ csoportjait. Az idei november hete­dikéi ünnepséget az egyik pártalapszervezet rendezte, ők szavaltak, állították össze az egész műsort. Egy másik új­donság volt, hogy az Ipari Vezetőképző Intézettől elkér­tük a számítógépes tanfolyam videós anyagát, s így itt, helyben sokan láthatták azt olcsóbban, mintha többnapos I tanfolyamon vettek volna részt Budapesten. A családi ki­rándulások szervezésében nagy lehetőséget látunk a jövő­re vonatkozóan is, mert ezeken a családdal együtt lehet közösségi életet élni, a szabad időt hasznosan eltölteni. — A közművelődés nem áll napjainkban a vállalati gondolkodás középpontjában. A Békötben is így van? — Igen, de mégis bizakodnunk kell. Mindig lehet vala­mit tenni, és kell is. Most azt, hogy tudatosítsuk dolgo­zóinkban, hogy bár nehéz lesz a jövő, de ha valamennyi­én becsülettel dolgozunk, nem történhet baj. Nem félni kell és ijesztgetni a többieket, hanem tájékozódni és fel­készülni. Valahogy ez is hozzátartozik ma a munkahelyi művelődéshez; k.

Next

/
Thumbnails
Contents