Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
4. 1987. december 21., hétfő Legszebb családi ünnepünk a karácsony gyermekszemmel Tények könyve ’88 Egy sikeres vállalkozás története Beszélgetés Balé Györggyel és Lipovecz Ivánnal Magyar •* narniatkSil almanach a Tanya*, adatok, dátumok. «*mok • Mfraxtorl«: ai a« nagy lört*n#t*l a Királyi tikiak a> uralkodók 1000-161, államiak a* mlnlaxtaralnökSk 1900 óta a Mam- MttOzI «arvaxatak a A »ll*gt<Jrt*nal*m tat>i*xatoa áttakirttkaa a Napaaada*! adatacro* » Politlkatört*r>at, fOldratil. gaidatágl, karaakadalml. kuHurailt a* *g**z»*gOgyl adatok a »11*8 mlndan •°09a*l*n államéról • Nyal»** a Vallatok a Hadftachnlka a VI- lagOrpramlarak *a Orkóapontok a Siamttatlachntka ét mlki'o- alaktrontka a Biolaeltnoiógla a A Nobai-dtjaaok latja* névtár* a Magyar *a namiatkoil tudomány«*, oktatéal, kultúrálI* a* mé- diattadaittkék * AiDS-«ri*n*|*m . Téplélkoia* a Sport vata- mamty! olimpia mlndan *rmaa*, Porm*~1, tanlax a* pro« bo*, •attélíkal a* úaió vllégcaúcaok. magyar labdarúgó-bajnok*k«ok ka gólkirályok a Magyar órai ág ai állam a* l«*im*ny«l. téraadalml *t lómagaiarvaiai«*, «gyhéxak * »aulai** adatsorok a ga*da- aagról * A* új bankr*nd«*r a Attoklnta* a falatoktatá.ró! a* a t*l»*tall aaályvkról * Poatal dfjazaba* * Sag*lytal*fonok * Tára*, datorrvblitoaiia.i tudnivaló* * Hantoraégi, (*néc*l Ogylntélé* ___ A karácsony a szeretet ünnepe. Ezt már a békéscsabai Ünicon Ruházati Vállalat óvodásai is tudják, hiszen a vállalat által ajándékozott harmincezer forintnyi játék ott díszeleg a napokban felállított fenyőfa alatt. Ragyogó szemekkel bontogatják a kíváncsi ovisok, apró kezecskéjükkel a halomba tornyosult ajándékokat. Csipái Csillának a le- gón, Gábriel Erikának pedig egy társasjátékon akad meg a szeme. A karácsonyról, a szeretet ünnepéről beszélgetek velük. Csilla középső, Erika nagycsoportos. Mindketten nagyon várják már az igazi, otthoni karácsonyt. — Otthon jó, mert mindig kapok valami szépet — mosolyog Erika. — Most vetítőgépet kapok. Nagyon jó llenne már látni Hamupipőkét! De ha iskolás leszek, kutyust és cicát vesznek az anyuék... Csilláék öten vannak testvérek. Tavaly hajas babát kapott karácsonyra, az idén még nem tudja, mi kerül a szeretet fája alá. Ábrándos szemei azonban elárulják, hogy ő is szeretne valami- szépet, talán egy új hajas babát... * * * Míg a kicsinyeknél a legnagyobb öröm ajándékot kapni, a nagyobbak már az ajándékadáson is töriik a fejüket. Kelemen Adrienn negyedik, Gábor József nyolcadik osztályos tanulók a nagykamarási általános iskolába járnak. — Fontos, hogy ti is ajándékozzatok? — kérdezem tőlük. — Nagyon jó érzés másnak örömet szerezni — feleli Adrienn. — Én sokáig gyűjtögetem év közben a pénzt, és ilyenkor, karácsony előtt ajándékokat veszek rajta. Becsomagolom, és a fa alá teszem. Mindig meglepetés az ajándék, csak karácsony este derül ki, hogy ki mit kapott. — Szerintem, az ajándékozásban nem az érték a legfontosabb, hanem a szándék — mondja Józsi. — Éppen ezért az öcsém meg én gyakran saját magunk készítünk ajándékokat. Ennek is ugyanúgy örülünk, mint a drágább dolgoknak, hiszen a szeretetünket fejezzük ki. A nagyobb ajándékoknál előtte mindig megbeszéljük, mi llenne a legszükségesebb, a legcélszerűbb. így most én télikabátot fogok kapni... — Mivel töltitek majd a szünetet? Mosolyognak. Hát sok-sok játszással, mi mással töltenék! Lehet szánkózni, hógolyózni és lesz sok ünnepnap, amikor végre reggeltől estig együtt lehet a család... * * * Még jobban örülnek a családi környezetnek és az otthonnak a gyulai Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet kollégistái, akik a megye különböző pontjairól, jöttek ide tanulni. — Mit jelent számotokra a karácsony? — kérdezem néhányuktól. — Akkor már biztosan otthon vagyunk — mondják a lányok. — Ez jó, de maga a karácsony egy kicsit unalmas. Fadíszítés, gyertya- gyújtás, ajándékátadás ... Mindig ugyanaz. — Eltörölnétek ezt az ünnepet? — Ááá nem — mondja a Komódiból érkezett Horváth Eszter. _ — Meg kellene változtatni a szokásokat — folytatja. — Karácsonykor csak a szűk család szokott együtt lenni, pedig én Szívesen megismerném a távolabbi rokonokat is. Annyira elszigetelődtek egymástól a csalódok, legalább ilyenkor jönnének össze ... Most vetítőgépet fogok kapni — Ha lehetőségetek lenne jövő karácsonykor elmenni egy Országgyűlésre, mit kérnétek államunk vezetőitől, irányítóitól? A kérdés mindenkit váratlanul ér, de gyorsan rendeződnek a gondolatok, születnek az ötletek. Egy dologban mindenki egyetért: senki sem akar személyes ajándékot, az egész ország nevében szólnának, kérnének. A gazdasági élet mielőbbi helyreállítását, jobb életkörülményeket, biztonságos, békés ifjú éveket. Pesti Tibor és Nagy Lajos negyedik osztályos mezőgazMibol lehet a dísz? Milyen gyönyörű! Ez a fenyőfa mindenkié Talán egy új hajas babát... dasági gépszerelő szakközép- iskolások azonban még hozzáteszik: — Mindezek megvalósulásáért mindenki felelős, mi magunk is ... Reméljük, néhány év múlva sem lesz rosszabb a karácsonyunk, mint az idei... Magyar Mária Fotó: Fazekas Ferenc Már forgathatjuk az év egyik legnagyobb kulturális vállalkozásának eredményét, a Tények könyvét. Műfaját tekintve almanach, olvasói megtalálják mindazt benne, ami az 1980-as évtized végén Magyarországon és a nemzetközi gazdaságban történt. Szerkesztői is olyan tervekkel láttak munkához, hogy 1986. és 1987. hírtörténeteit dolgozzák fel a szerkesztőtársakkal együtt. Benne találhatók a világ országai, megtudhatjuk milyen a Fidzsi-szigetek államformája, nem maradt ki belőle Csernobil, vagy az AIDS-sztori sem. S mert az újszülöttben mindenki látatlanban bízik, szerkesztői is meggyőződéssel vallják: szükséges és minden család számára hasznos munkát tehettek a karácsonyfa alá. Baló Györgyöt és Lipovecz Ivánt arról faggattuk, hogyan lett az ötletből könyv, hogyan fogadta a szakmai és a vásárlóközönség a megjelent munkát, évente megújítják-e? — Arra építettük elképzeléseinket, hogy az év legnagyobb hírtörténeteit dolgozzuk fel. Az összefoglaló, a szinopszis 1986 nyarán 125 oldalon készült el, a napi szervezés 1987 januárjában kezdődött. A szerkesztőket arra kértük, közérthető, tömör, élvezetes stílusban írják meg cikkeiket — beszél a kezdeti elgondolásokról Baló György. — Mennyire ismerik a fogadókészséget? Vajon elfogadja-e a piac, szükség lesz-e rá jövőre is? — Az én véleményem az, hogy minden munkahelyen és családban' szükség és igény van egy ilyen könyvre. Az a kérdés, hogy a borítójának olvasása alapján belenéz-e a potenciális vevő. Ha belenéz, ha szán erre egy kis időt, megveszi, ha nem, akkor ez a könyv a címlapról nem adja el magát. — Jövőre könnyű dolguk lesz, 1987-et kell kiegészíteni, témákat felfrissíteni. — Az nagy kérdés, hogy mennyi a törzs- és mennyi a változó anyag. Eredetileg 1200 oldalra terveztük a könyvet, de a nyomdagép nem bírta volna egyszerre kinyomni, két kötet viszont lassította volna a munkát. Maradtak ki témák részben terjedelmi, részben minőségi okokból, mert nem úgy sikerültek, ahogy azt mi el- gondoltúk. Az biztos, ha jövőre lesz könyv, abban szerepel a környezetvédelem, ami 'részben leírás, részben nagyon fontos táblázatokból áll. Az egészségről szóló fejezet sem maradhat ki. — Milyen forrásokból dolgoztak? Böngészve a könyvet, számunkra úgy tűnt, hogy sehol Csernobilről ilyen rendezetten és összefogottan nem olvashattunk, de szerepelnek benne számok a rakétákról is ... — A forrás alrapvetően csak nyilvános lehetett, ami már megjelent valahol. Csernobilról sokan, sokféleképpen írtak, mi megpróbáltuk úgy megírni, ahogyan eddig még sehol nem jelent meg — szögezi le Lipovecz Iván. — A rakétaszámok pedig már megjelentek a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet évkönyvében. Ezek valódiságát azóta sem cáfolta senki.' Mi ezeket érvényes és nyilvános közlésként kezeltük olyan szakember tolmácsolásában, aki ezekkel a dolgokkal rendszeresen foglalkozik. — Mennyire elterjedt gyakorlat az, hogy újságírók, toll forgató emberek írnak ilyen műveket? — Nem tudósrétegek számára készülő közérdekű és közérthető műveket vagy újságírók, vagy a könyvírásban, az anyagkezelésben járatos szakemberek írnak, akik értenek a lényeg meghatározásához, az új közlések megfogalmazásához. Ez az egyik nagyon fontos feltétel, a másik pedig a gyorsaság. Létezik egy Fischer Welt című nyugatnémet almanach, amelynek szeptember második felében van a lapzártája, s november végén megjelenik. Ezt mi is tudjuk majd tartani, ha a számítógépet be tudjuk kapcsolni a szerkesztésbe, anyagtovábbításba. — A százezer példány sok vagy kévést — Ez egy eszmei szám. Tartozik ehhez gazdasági kalkuláció, ami szerint legalább a mennyiség kétharmadának eladása esetén éri meg újabb kiadásra vállalkozni. S ez az a szám, aminek a rendszeres eladása, megjelenése esetén akkora az olvasóközönség, hogy érdemes a szerzőknek egész évi munkájukat erre áldozni. — Miért a Computerword Informatika Kft. magyar— amerikai vegyesvállalatot keresték a megjelentetéshez? — Mi Futász Dezsőt kerestük meg — teszi hozzá Baló György —, akit régről vállalkozó szellemű emberként jól ismertünk, s aki ügyvezető igazgatói kötelességén felül, segítette a munkánkat, időnként beszállt kéziratokat javítani. A könyv végül is a Computerword és a Móra közös kiadásában jelent meg. — Az almanach a debreceni Alföldi Nyomdában készült. Önök elégedettek voltak a nyomdával? — Abban nagy szerepe van a nyomdának, hogy ez a könyv 11 hónap alatt elkészült. Ök ezt saját ügyüknek tekintették, mellé álltak. Eltűrték azt, hogy bár július 31-én zártuk le a tényeket és történeteket, augusztusban — az összesen 4 ezerből — még 950 kéziratoldalt adjunk le, s szeptemberben kiegészítettük az anyagot az adóreformmal, az év sportjával, az AIDS-sztorival. Szép betűből szedték ezt a könyvet, a Szolnoki Papírgyár erre a célra kifejlesztett fehér papírjára. — A külső megjelenését hadd illessem egy kis kritikával. Nagyon könnyen tönkremegy ilyen puha kötésben ... — Nekem nem az a bajom vele, hogy puha kötés, hiszen a nemzetközi almanachok ilyen kivitelben készülnek, hanem az — szögezi le Baló György —, hogy nagyon gyorsan meghajlik a fedele. Ha a fedele kemény kötésű lenne,, tovább drágította volna a könyvet, ez az egyik dolog, a másik, hogy akkor nem készülhetett volna a Magyarországon egyetlen Cameron-gépen, amelyiknek az egyik végén bement a 852 oldalas heveder, a másik oldalán 1 másodperc múlva kijött a kész könyv. Elvileg a borítónak egy évet kell kibírnia, hiszen akkor újra megjelenhet a következő. — Köszönjük a beszélgetést, sok almanach-kiadást kívánunk! Számadó Julianna
