Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

1987. december 21., hétfő o Hogyan fejleszthető ' a nevelőszülői hálózat? IgHilUWiW------------------­n sarkadi párt-vb tárgyalta Településfejlesztés nehézségekkel Az MSZMP Sarkadi Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalt az 1988. évi községpo­litikai célokról, a tanács költségvetési terveiről. A testület mindenekelőtt az 1985-ös községi pártértekezleten megfo­galmazott elképzelésekből indult ki. Itt hangzott el többek között, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben Sarkad és vonzáskörzetének társadalmi, gazdasági, kulturális életét az eddigieknél dinamikusabban, sokoldalúbban kell fej­leszteni. Különösen fontos a lakosság életkörülményeinek a javítása, a megyén belüli elmaradottság mérséklése, a városiasodási folyamat gyorsítása. A megyei tanács ifjúsági és sportbizottsága Katzkó Mihály elnökletével a mi­nap ülést tartott Békéscsa­bán. Az első napirendi pontban Hotorán Tiborné, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóhelyettese a megyei nevelőszülői hálózat működésének tapasztalatai­ról és fejlesztésének felada­tairól tartott tájékoztatót. Egyebek mellett elmondta, hogy megyénkben már 1890- ben megnyitották az első menhelyet. A nevelőszülői hálózatról az első adataink 1910-ből származnak. A ’60- as években 5-600 gyermek nőtt föl nevelőszülőknél, az­óta ez a szám csökkent. Napjainkban 126 nevelöszü­Gyulán a napokban tar­totta soron következő kibő­vített ülését a megyei tsz- szövetség termelésfejlesztési bizottsága Horváth János elnök vezetésével. Elsőként megtárgyalták Pelle Tamás Teszöv-főmunkatárs előter­jesztésében a termelőszövet­kezetek alaptevékenységen kívüli tevékenységének helyzetéről szóló beszámolót. Megyénkben az országos átlagnál kisebb mértékű a szövetkezetekben a mellék­tevékenység aránya. Ennek okai egyrészt: a megyében országosan a legjobbak a lő 181 gyermekről gondos­kodik. A törekvés az, hogy a nevelőszülői hálózat a jö­vőben is maradjon meg, sőt a mainál szélesebb legyen. Ennek több előnye lehet. Elsősorban az, hogy a neve­lőszülőknél felnövekvő gyermekek lényegesen sike­resebben illeszkednek be a felnőtt társadalomba, mint az intézetekben élő társa­ik. A gyakorlati életre ne­velődnek, megtanulnak ön­állóan gazdálkodni és ta­nulmányi eredményeik is megfelelőek. A tájékoztatóból kiderült, hogy a nevelőszülők gondo­zási díja 1973 óta változat­lan. Tervezik, hogy a jelen­legi egy helyett 1988. ja­mezőgazdasági termelés fel­tételei, másrészt távol esünk a nagy ipari centrumoktól. Míg 1984-ig dinamikusan fejlődött a szövetkezetek ilyen irányú munkája, az utóbbi három évben csak a szintentartás valósult meg. Ezt követően az előadó részletesen szólt a gazdasá­gok kereskedelmi tevékeny­ségéről, ipari, építőipari vállalkozásairól, majd a jö­vő tennivalóit elemezte. Az elmúlt évek aszályos időjá­rása bebizonyította, azok a termelő üzemek maradtak talpon, ahol volt kiegészítő nuár 1-től három hivatásos nevelőszülő tevékenykedik megyénkben, amelynek anyagi fedezetét a Művelő­dési Minisztérium biztosít­ja. A hozzászólások és a vi­ta után a testület elismerés^ sei adózott a Gyivi munká­jának és a nevelőszülőknek, akik vállalják ezt a felada­tot. Felkérték a megyei ta­nács ifjúsági és sport-, il­letve a művelődési osztá­lyát, hogy keressék a lehe­tőségét a nevelőszülői háló­zat bővítésének. Javasolták, hogy ahol erre lehetőség és igény van, a majdani hiva­tásos nevelőcsaládok céltá­mogatásból a helyi tanácso­kon keresztül, megyei tá­mogatással kapjanak lakást. A tanácskozás .második részében Debreceni Tibor, a Gyulai SE elnöke tartott tá­jékoztatót az egyesületről, majd a bizottság elfogadta a következő évi munkatervét. L. S. tevékenység. A jövőben ke­resni kell, valamint nagy gondot fordítani a jövedel­mező, a szövetkezetek tag­jainak munkaalkalmat biz­tosító melléktevékenységek mind szélesebb körű elter- jeísztésének lehetőségére. Ezt követően a második napirendi pont keretében Kocsor László főmunkatárs tájékoztatta a bizottságot a gépesítésben meglevő érde­keltségi rendszerek eddigi tapasztalatairól, a jövő ten­nivalóiról. A tanácskozás bejelentésekkel ért véget. Y. L. Ennél? szellemében társa­dalmi vita bontakozott ki, amelynek hatására megha­tározták a VII. ötéves terv feladatait. A tervciklus első két évében néhány területen sikerült előrelépni, de bőven van tennivaló. Javultak a la­káshoz jutás feltételei, kü­lönösen a fiatalok és a nagy- családosok körében. Mint­egy 40 család lakáshoz, szo­ciálpolitikai kedvezményhez, kamatmentes hitelhez jutott. 19 család pedig vissza nem térítendő tanácsi támogatást kapott, elsősorban telekvá­sárláshoz. A nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottsága létrehozta . a pályakezdő szakemberek letelepedését segítő munkahelyi takásépí- tési alapot. Figyelemre mél­tó, hogy ebben az évben a tanácsi kijelölésű OTP-la­A Legfelsőbb Bíróság 1 millió 830 ezer forint gazda­sági bírság megfizetésére kö­telezte a Borsodi Élelmiszer­kereskedelmi Vállalatot, mi­kást kérők igényeit egy-két kivételtől eltekintve kielégí­tették, és minőségi lakáscse­rére is volt lehetőség. Az életkörülmények javításá­ban nagy szerepe van a gáz-, út- és telefonhálózat építésé­nek, korszerűsítésének. El­készült a település általános és részletes rendezési terve, a Fekete-Körös jobb parti védvonalát megerősítették, amely 80 millió forintba ke­rült. Az általános iskolák két új tanteremmel gazdagod­tak, négyet pedig felújítot­tak. A tervidőszak további ré­szében kevesebb pénz lesz, és számítani kell arra is, hogy az elképzelések egy ré­sze nem valósul meg. Így a VII. ötéves tervre számított 82 milliós úgynevezett fej­kvóta a felére csökken. Az után az Országos Anyag- és Árhivatal tisztességtelen ár érvényesítése miatt a bírság kiszabását indítványozta. A kereskedelmi vállalat ugyan­1988-ra tervezett 20 millió forinttal szemben alig több mint 11 millió jut fejlesztés­re. Ezért előtérbe kerül a tanácsi intézmények működ­tetése, fenntartása. Elsődle­ges feladat ugyanis, hogy a bölcsődék, óvodák, általános iskolák, a gimnázium, az egészségügyi intézmények, az idősek klubja, a kulturális intézmények ne szenvedje­nek hiányt. Ugyanakkor a legfontosabb fejlesztésekről sem szeretnének lemondani. A tanács 30 millió forint ér­tékű lakossági kötvény ki­bocsátását kezdeményezte, amelyek értékesítéséből le­hetőség nyílna az 1. számú általános iskola 8 tanterem^ mel való bővítésére, a vál­takozó tanítás mérséklésére, a napközis konyha felépíté­sére. Az egészségügyben és a szociálpolitikában kiemelten foglalkoznak a gyermekor­vosi körzet személyi feltéte­leinek megteremtésével, a % egyedülálló idős emberek se­gítésével. Megkezdődött a te­lefonhálózat korszerűsítése, várhatóan már a jövő évben a meglevő vonalakat bekap­csolják a távhívásba, és bő­vítik a hálózatot. S. S. is indokolatlan költségek — elfogadhatatlanul magas be­szerzési ár és Szükségtelen közvetítői díj — felszámolá­sával állapította meg a hé­jas pörkölt földimogyoró fo­gyasztói árát, s ezzel tisztes­ségtelen haszonra tett szert. Napirenden a termelőszövetkezetek melléktevékenysége Gazdasági bírság a túl magas árért aranyvasárnapi délelőtt Békéscsabán alszik. Tetszik tudni, tegnap disznótorban voltunk -r- mondja Beáta. •— Van-e kocsitok? — A harcsa és csodáiéi dönt a családfő, s tölt még egy kis pezsgőt a feleségé­nek. * * * A Halért-üzlet előtt a fára akasztva egy hatalmas harcsát szemlél az alkalmi közönség. — Péntek reggel hozta be egy halászember — tájékoz­tat Szamos István, a Italbolt vezetője. Ma, vasárnap reg­gel ütöttük fejbe a 37 kilo­grammos halat, és hétfőn reggelre földaraboljuk, vi­hetik majd a vásárlók. Egyébként 17 óráig vagyunk nyitva naponta, ugyanis szombaton tévesen jelent meg a Népújságban a nyit- vatartás. Nem panaszkodtak a Képcsarnok dolgozói sem. Kelendőek voltak a mara­tott poharak, a fatálcák, Szász Endre grafikái, vala­mint a bőr kulcstartók és pénztárcák. Egy orosházi férfi pedig épp ottjártunk- kor csomagoltatta be Csuta György: Táj című festmé­nyét. — A feleségem lepem meg a 14 ezer forintos kép­pel — mondja. — Szeretjük a szép festményeket, van már a falakon jó néhány. — Gondolom, ezt is lesz még hová akasztani — koc­káztatom meg a kérdést. — Igen, bőven fér még a falakra, ugyanis nem lakó­telepi lakásban élünk ... A legkelendőbbnek mégis­csak a Tanácsköztársaság úti élelmiszerüzletben, a 100-asban árusított 60 má- zsányi olasz narancs bizo­nyult. A sor a sétálóutca közepéig „lógott”. Szerencsé­re banán nem volt, « mert akkor bizonyára némi to­longás és veszekedés is szí­nesítette volna az utca ké­pét. Hornok Ernő Igazi vásári hangulat volt tegnap a megyeszékhely sé­tálóutcáján. Miközben a be­vásárló, nézelődő tömeggel sodródtam, eszembe jutott az a — ha jól emlékszem — dunántúli város, ahol a bú­toráruházát némi helypénz ellenében néhány napra bérbe adták a környékbeli kiskereskedőknek, mondván, hogy az üzlet úgy is üresen, bútor nélkül tátong. Talán a csabai sétálóutcán is többször kellene aranyvasár­napot rendezni, hiszen a le­hetőség adott, és hely is bő­ven van . .. * * * A csabai karácsonyi vásár december 1*7-én kezdődött, s előreláthatólag 23-án délig tart. Az érdeklődést jelzi az is, hogy az ország minden részéről 76 kiskereskedő ál­lította ki portékáját. A leg­több sátor alatt a divatáru­sok kínálták a legfrissebb divatot követő márványfar- meranyagból készült cuecai- kat, de a pulóverekből sem volt hiány. A „menő ron­gyok” között igazán vásár­lói szíveket megdobogtató látvány volt Kántor Béla, fővárosi ezüstműves éksze­rei és dísztárgyai. Az ötvös­ékszerésszel szemben a túl­oldali sátor előtt pedig gyakran kiáltottak fel a gyerekek: „Anyu, vegyél ne­kem Süsüt! Vagy ne is azt, inkább Csőrikét!” E mon­datokat hallva, bizonyosan kelendőek voltak a békés­csabai Vágrétiné Molnár Magdolna textiljáték-készí- tő munkái. A kínálatot, úgy tűnik, a Televízió legújabb rajzfilmjei alakítják. Sláger a Tapsi Hapsiből ismert Csőrike, Tom, a macska, és Jerry, az egérke. A Gyomai Kötőipari Szö­vetkezet vegyesruházati boltjának sátra alatt a bé­kési Nagy István és felesé­ge két gyermekével együtt válogat a farmerdzsekik kö­zött. — Négyezer forinttal jöt­tünk bevásárló körútra. Ka­ti lányunknak szeretnénk venni egy farmerdzsekit — mondja Nagy István. A próba sikerült, s még a papa a pénztárcán köny- nyít, addig a feleséget kér­dezem: — Mit kap ajándékba a férje? — Vettem neki egy pénz­tárcát, na nem azért, mert a régibe már nem fért be a pénz... — nevet Nagy Ist­vánná. A kis Kati örömmel szo­rítja hóna alá a karácsonyi ajándékot, és azért még re­ménykedik, hogy otthon, a díszes fa alatt is lesz még neki szóló igazi meglepetés. * * * Délelőtt 11 órakor a Centrum Áruházban hatal­mas tömeg várta, hogy az összegyűlt 175 ezer Cent­rum-sorsjegyből kihúzzák az öt szerencsés nyertes nevét. A közjegyző, valamint a több száz szerencsére váró jelenlétében egy négyéves kislány, Ájtai Andrea túrt bele a sorsjegyhalomba, s a következőknek szerzett sze­rencsés év végét. Az auto­mata mosógépet Pipis Pál- né (Tótkomlós, Dózsa u. 36.), a Videoton-számítógépet Do­mokos Ferenc (Békés, Szé­chenyi tér 17.), a Videoton színes tévét Térmeg András (Orosháza, Szentesi u. 150.), a Sanyo videomagnót Fara­gó Géza (Gyula, Bajza u. 8.) nyerte meg. A főnyere­mény, a Polski Fiat 126-os személygépkocsi tulajdonosa pedig Valach Pál békéscsa­bai lakos lett. Mivel az összegyűlt tömegből senki sem mutatta jelét kitörő örömnek, így ellátogattunk a gépkocsi szerencsés tulaj­donosához, Valach Pálhoz. A Berényi u. 87. számú ház előtt két gyermeket talál­tunk. Bemutatkozunk egy­másnak, s biztatnak, jó helyre jöttünk. — Apu nincs itthon, a téeszben van, de mindjárt jön. Anyu pedig bent van, kérdezem Palitól. — Van hát. Egy tízéves Wartburg. — Na akkor mit szólsz hozzá, ti. nyertétek meg a Centrum Áruház fődíját, a kis Polskit! A Pali gyerek akkorát ug­rott örömében, hogy a té­véreklámban alkalomadtán látott lottóötös tulajdonosá­nak is becsületére vált vol­na. — Szaladok, szólok apu­nak! — s elviharzott. Valachné szeméből is ha­mar kiment az álom, ahogy meghallotta az örömhírt. Néhány perc múlva megjött az apa is, aki mindjárt pezsgőt bontott... — Nekünk igazán érde­mes kacérkodni Fortunával — mondja két koccintás kö­zött Valach Pál. — Három éve az 50 ezer forintos ta­karékbetétkönyvünket húz­ták ki 50 százalékra, idén januárban pedig 30 ezer volt a betétkönyvben, s ez­zel is szerencsénk volt, ugyanis 100 százalékra húz­ták. — Tavaly nyáron is 50 százalékot nyertünk — teszi hozzá nevetve az asszony —, igaz, csak négy forint volt összesen a betétkönyvben. — Most két kocsink lesz! — újjonganak a gyerekek. — Előreláthatólag így is lesz, mert a Wartburg meg­marad háztájizó kocsinak — Vásári kavalkád a sétálóutcán A Polski Fiat boldog tulajdonosa és családja Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents