Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-16 / 296. szám
NÉPÚJSÁG 1987. december 16., szerda Visszhang — Orosházáról és Békéscsabáról Mezőgép kontra Mezőgép Levelet kaptunk Orosházáról a Mezőgép Vállalattól. Aláírói — Szabó Ferenc igazgató és Szöllősi István vállalati párttitkár — sérelmezték a Békéscsabai Mezőgép vállalatról írott, és -november 12-i lapszámunkban megjelent cikk néhány megállapítását. (Csak emlékeztetnénk rá: a kifogásolt írás valójában interjú. A Békéscsabai Mezőgép Vállalat igazgatójával készítette munkatársunk, s arról szólt, miként boldogult a megye- székhelyi vállalat az orosháziak és a mezőkovácsháziak kiválása óta.) Időközben, az Orosházáról küldött levél megérkezte óta Szabó Ferenc igazgató egy megyei fórumon — az ügy részleteit nem ismerő vállalatvezetők jelenlétében — szerkesztőségünket demagógiával vádolta. Ezért — bár az orosházi Mezőgép vezetőivel korábban megállapodtunk a cikkben foglaltak tisztázásában — levelüket, valamint a munkatársunk vétlenségét igazoló nyilatkozatot kénytelenek vagyunk nyilvánosság elé tárni: „Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! D. K. újságíró 1987. november 12-én a Békés Megyei Népújságban megjelentetett egy interjút, melyet a Békéscsabai Mezőgép Vállalat igazgatójával készített. Mivel a cikkben közöltek nem a valóságot tükrözik, kérjük a tényeknek megfelelő korrigálást a lapban. Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága 1984. január 11- én tárgyalta Orosháza—Me- zőkovácsháza Mezőgép-gyárainak kiválási kérdését a nagyvállalatból. Amikor a megyei pb. jóváhagyta szándékunkat, a kettéválás indokoltságát is megfogalmazta, ebből az indoklásból nagyvonalakban az alábbiakra emlékszünk vissza. A Békéscsabai Mezőgép Vállalat irányítási rendszerében működő gyárak igen eltérő teljesítményeket produkáltak. Orosháza, Mező- kovácsháza termelésben és nyereségben, valamint konstrukcióban igen kimagasló eredményt ért el, de eszközökben, beruházásban nálunk ez nem arányosan realizálódott. A vállalat további öt egysége rendelkezett az összes erőforrás kétharmadával, de termelésük és nyereségük csak kb. fele volt az össz- vállalati szintnek. A békéscsabai nagy osztatlan vállalat idejében ténylegesen ki lett fejlesztve a tőkés piacon is versenyképes termék, de ebben a fejlesztési munkában meghatározó szerep Orosháza és Mezőkovácshá- za kollektívájáé volt. A Békéscsabai Mezőgép Vállalat ebben az időben több licencet is vásárolt, de a termelésbe állítással lassan haladt, ugyanakkor magas létszámú, központi apparátus kiépítésével irányította gyárait. Abban az időben a gyárak önállósága korlátozott volt, nem ösztönzött a fejlődésre. Törvény jelent meg arról, hogy a gyárak, kollektívák önállóságukat kérhetik a népgazdaság és saját fejlődésük érdekében. Ezzel a lehetőséggel mi is éltünk. Lényegében ezek a problémák és dolgozóink fokozódó elégedetlensége késztette a két gyárat a kiválásra. Szabó Ferenc vállalati igazgató, Szöllősi István vállalati párttitkár” A levél kézhezvétele után véleményt kértünk Kovács Györgytől, a Békéscsabai Mezőgép igazgatójától: munkatársunk hűen adta-e visz- sza nyilatkozatát az ominózus cikkben? íme a válasz: „Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! A Békés Megyei Népújság 1987. november 12-i, csütörtöki számában „Befürösztés után a Békéscsabai Mezőgépnél” című riportcikkben közölt kijelentés — ami az Orosházi Mezőgépnek adott fejlesztési célú pénzeszközre, illetve arra vonatkozott, hogy az orosházi vállalat a közös vállalati pénzből való fejlesztésének befejezését követően, az önállósodási szándék bejelentésével egyoldalúan előnyös helyzetbe került — tőlem származik és helytálló. A helytállóságot szükség esetén a vállalatunknál rendelkezésre álló adatokkal igazolni tudjuk. Egyébként az újságcikk egésze megfelel az általam elmondott tényeknek, -az újságíró azt változtatás nélkül írta meg. Kovács György igazgató” Talán felesleges is lenne bármit hozzáfűzni a két levélhez, hiszen az utóbbiból jól kiolvasható, hogy munkatársunk vétlen az orosházi vezetők haragra ger- jedésében, és szerkesztőségünket is oktalanul illették az ügy kapcsán demagógiával. Mégis szükségesnek tartunk néhány megjegyzést a történtekhez hozzáfűzni. (Előrebocsátva természetesen azt, hogy az Orosházi Mezőgép kollektívájának nagyszerű eredményeit — amelyekről legutóbb épp a múlt héten tudósítottunk — soha nem vontuk kétségbe, sőt, nagy tisztelettel és megbecsüléssel tekintünk azokra.) Szerkesztőségünk soha nem érzett elhivatottságot arra, hogy gazdaságilag jól előkészített döntéseket kifogásoljon. (Legfeljebb a döntések előkészítése vagy meghozatala utáni véleményeket igyekszik visszatükrözni.) Nem tettük ezt a Mezőgép szétválasztásával kapcsolatban sem. Természetesen ez — véleményünk szerint — nem jelentheti azt, hogy meltagadjuk bármely féltől a döntéssel előállt esetleges kedvezőtlen helyzet bemutatását, mégha az a másik félre nézve sértőnek is tűnik. Kovács György igazgató egyébként a lapban megjelent nyilatkozatában nem állította, hogy a szétválasztás rossz, vagy elhamarkodott döntés volt, és olyan kijelentést sem tett, hogy az orosháziak érdemtelenül boldogulnak. Egészen egyszerűen csak azt fogalmazta meg, hogy a vállalat szétválasztásával — az Orosházának korábban juttatott beruházások miatt — előnytelen helyzetbe kerültek. Kár, hogy az orosházi vezetők ennél többet olvastak ki a november 12-i cikkből. Kollégánk, D. K. (Dupsi Károly főmunkatárs) cikke — melyet az orosháziak állításával ellentétben nem ő jelentetett meg, hanem azt a szerkesztőség tartotta érdemesnek a megjelenésre —, úgy tűnik, feleslegesen kavart vihart. Mint amilyen felesleges bárkit is, bármilyen fórumon — a körülmények bemutatása nélkül — demagógiával vádolni. Már csak azért is, mert könnyen úgy lehet vele járni, mint a bumeránggal. A szerkesztőség ADét-ALFÓLD SZERKESZTETTE RAJCONCZAY ZOLTÁN Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal és a Mezőgazdasági Kiadó közös kiadásban hét kötetet jelentet meg, amelyekből Magyarország természetvédelmi kincsei ismerhetők meg. Egy-egy könyv egy-egy ország tájvédelmi körzeteit, természeti értékeit mutatja be. A közelmúltban megjelent — a Dél-Alföld növény- és állatvilágát, tájegységeit ismertető — kötetet követi majd az Észak-Alföld,' Észak-Magyarország, Észak- Dunántúl, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl és Dél-Du- nántúl természeti látnivalóit bemutató könyv. Nem véletlen, hogy a sorozat első kötete a Dél-Alföld természetvédelmi értékeivel foglalkozik, hiszen, mint a szerkesztő írja: „E sorozat elindításának időpontjában természetvédelmi szempontból a legelőrehala- dottabb állapotban lévőnek a dél-alföldi körzetet tekintettük ... Ügy gondoltuk, hogy jó lesz, ha ezt a sorozatot ennek az országrésznek az ismertetésével kezdjük.” „Amikor a hetvenes évek elején a természetvédelmi szakemberek elkészítették a távlati természetvédelmi programot, ebből kiderült, hogy az ország legértékesebb, egyetemesnek minősülő, abszolút természeti értékeinek zöme az Alföldön, és jórészt annak déli részében találhatók... A Szeged melletti Fehér-tó már 1939-ben, a Szarvasi Arborétum 1943- ban, a Sas-ér 1951-ben, a szabadkígyósi kastélypark 1954-ben, a pusztaszeri Büdös-szék és a kardoskúti Fehér-tó 1966-ban, a Volga menti hérics és termőhelye, valamint a tatársánci ősgyep már 1971-ben védelem alá került, de ezek összesen sem tettek ki % ezer hektárt. Ekkor megindult egy nagy léptékű, területnövelő természetvédelmi tevékenység, amelynek eredményeképpen néhány év alatt a legjelentősebb természeti értékek tízezer hektárszámra kerültek védelem alá” — olvashatjuk a kötet bevezetőjében. A természetkedvelők, a természetvédelem iránt érdeklődők a Dél-Alföld természeti viszonyai, gazdaságföldrajza mellett többek közt megismerhetik a kiskunsági szikes pusztát, a fülöpházi homokbuckákat, az orgová- nyi réteket, a gemenci Du- na-ártért, s azok növény- és állatvilágát, olvashatnak a kardoskúti madárgyülekezőhelyről, a tatársánci ősgyepről, a Körösök völgyéről, a bélmegyeri szürkenyárasról és a dévaványai túzokrezervátumról. A kötet szerkesztője, Ra- konczay Zoltán a következőket írja a könyv utószavában: „A könyv megírása. illetve összeállítása során újabb kedvező változás következett be. Ebből le lehet mérni, hogy a természetvédelemben milyen sokat jelent a helyi vezetők magatartása. Közismert, hogy az ország ötödik nemzeti parkját a Dunántúlon, az Őrségben akartuk megalapítani. Ezt annak idején a helyi vezetők vették le a napirendről. Egy évtizeddel később Békés megye vezetői pedig éppen azt javasolták, hogy a megye alakuljon át környezet- és természetvédelmi mintamegyévé. Az erről szóló megállapodást a megye és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vezetői 1986 tavaszán aláírták, és kérték valamennyi érdekelt országos és főhatóság segítségét. E megállapodás keretén belül a megye vezetői arra tettek javaslatot, hogy az ország ötödik nemzeti parkja Békés megyében, a Körösök mentén alakuljon meg. Ez minden érintett szervnél, elsősorban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnál meghallgatásra talált, és jelenleg folyamatban van a Körösök vidékén az ország ötödik nemzeti parkjának kialakítása.” H. E. Junoszty televíziót 4100 helyett 3600, Combo lemezjátszót 3250 helyett 2300, 20 W-ós hangfalpárt 1600 helyett 1120, 50 W-os hangfalat 1950 helyett 1370 forintért, december 24-ig, illetve AMÍG A KÉSZLET TART! II siker kötelezettsége „Ha egy gyárigazgató tíí intézkedése közül hét jó, három pedig rossz, s az a hét jó döntés bizonyíthatóan többet hoz a vállalat konyhájára, mint a három tévedése, akkor azt a vezetőt nem szabad bántani. Sőt, mi több, támogatni kell, mert a sikeres emberek közé tartozik” ... Tyű, de korszerű felfogás! — vélhetnénk, holott semmi újdonság sincs az előbbi eszmefuttatásban. Ugyanis, kerek húsz esztendővel ezelőtt hangzottak el az előbbi mondatok, az egyik megyeszékhelyünk pártiskoláján, ahol — az 1968-as gazdaságirányítási reform bevezetésére készülve — előadást tartott egy ismert nevű közgazdász. Akkor valamennyi hallgatója, köztük e sorok írója is, úgy vélte, hogy néhány év alatt majd valósággá válnak a mélyen igaz, tartalmas gondolatok. Mekkora tévedés! A két évtized elrepült, s ez ügyben úgyszólván ott tartunk, mint annak idején. Ez derült ki a minap is, az Ipari Minisztérium egyik sajtótájékoztatóján, ahol Ádám Antal főosztályvezetőhelyettes, az innovációs ügyek ismert hazai szakértője, hirtelen kifakadt: „Furcsa felfogás uralkodik nálunk a siker kötelezettségéről. Eszerint Magyarországon nem létezik olyan vállalkozás, amely nem „jött be”. S ha mégis volna ilyen — mert persze, hogy van —, akkor el kell titkolni, mint valami bűnt. Szinte vért kell izzadni, ha jelentést írunk ... Mintha csak 1967-be csöppentünk volna vissza hirtelen, ezt követően megszólalt a főosztályvezetőhelyettes munkatársa, Ká- mory Ferenc, a következőt adva elő: Az amerikaiak felmérést végeztek az ipar innovációs jellegű vállalkozásainak sorsáról. Megállapították, hogy minden száz ilyen kezdeményezésből még a gyártmányfejlesztési szakasz előtt elvérzik több mint ötven. A továbbiakban is kihullik a „rostán”, vagy 35 — csupán 15-ből lesz ipari termék. De még ebből a 15-ből is csak 2-3 ér el nagy sikert. Igaz viszont, hogy a siker olyan átütő erejű, hogy annyi profitot hoz, amely eltartja a veszteséges vállalkozásokat is. Az amerikai tőkések szerint ez a valós arány. Vagy — kissé árnyaltabb fogalmazásban —, ugyanazt halljuk vissza, amit a mi közgazdász professzorunk mondott húsz esztendővel ezelőtt. Ha már az USA-beli kapitalisták is „megerősítik” a marxista közgazdász véleményét, akkor talán elhi- hetjük, s levonhatjuk a szükséges következtetéseket. Elsőként talán azt, hogy éber szemmel kell figyelni menet közben a vállalkozások sorsát, azokat is, amelyek nem bizonyultak piac-, vagyis, életképesnek. Lehetnek, sőt vannak ugyanolyan akciók, amelyek képletesen szólva, átmenetileg inkubátort igényelnek (hogy mást ne mondjunk: néhány évig még nyugaton is valóságos inkubátor alatt tartják az innovációs parkokat), az inkubátorelv azonban csak kivétel, amely erősíti a szabályt, a következetes szelekciót. A termelési és termékszerkezet-váltást „is”, amelyről tíz éve beszélünk már. A második következtetés már a káderpolitikára vonatkozik, nevezetesen: nem szabad a fejét venni a vezetőnek, ha téved. Ha azt mondjuk, hogy a siker mércéje a pluszok és mínuszok egyenlege, akkor tartsuk be azt az aranyszabályt. Mel- 'ékgondolatok nélkül, nem elfelejtve, hogy a világtörténelem eleddig egyetlen embert — egy római pápát — ismer, aki ki merte hirdetni az önmaga csalhatat- lanságát. Ne várjuk el hát a kommunista, elkötelezett gyárigazgatóktól, hogy valami hasonló badarsággal het- venkedjenek. „Érjük be” annyival, hogy eredménye-^ sen. a közvagyont is gva-1 rapítva; a műszaki fejlesztésre* is gondolva, gazdálkodnak, hiszen ez — nem kevés! Valahogy így, ekép- pen értelmezzük a siker kötelezettségét. Végül, a legfontosabb talán az őszinteség. Meguntuk már a képmutatást. Ha elsóztuk a levesünket, akkor ne hümmögjünk, mondjuk ki, hogy rossz ízű, netán ehetetlen, mert különben nem hisznek nekünk. Még akkor sem, ha valóban ízletes az ebéd. Magyar László Vásároljon Gyulakötvényt K&H r-» « ■ > m 12%-OS KAMATOZÁSSAL, 5 ÉVES LEJÁRATTAL 10 ezer és 50 ezer Ft-os címletekben megvásárolható — az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. pénztárainál — a Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatóságán. kötvény és kamata adó- és illetékmentes. Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., Gyula. Békés város Költségvetési Üzeme felvételre keres magasépítési gyakorlattal rendelkező MŰVEZETŐT. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az üzem műszaki vezetőjénél. Békés, Csabai utca 59. FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy 1987. december 18-án, pénteken áramszünet lesz Gyulavári Dénesmajor— Városerdő területén 08—14 óráig. Hálózataink ez idő alatt is feszültség alatt állónak tekintendők, és azok érintése, megközelítése élettifcszélyes és tilos! Démász, Gyulai Kirendeltség
