Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-14 / 294. szám

1987, december 14., hétfő

o

tértek haza

Kedvező tapasztalatokkal a népfronttitkárok

„A társadalom elbizonytalanodott tettrekészsége megújítható. Erre alapozva mozgalmunk — a meghozott döntések szellemében — fellép a cselekvés halogatása ellen. Az állampolgári öntudat és felelősségérzet együttes mozgósításával támogatni kívánja a reformfolyamat kiteljesedését. Tudatosítani akarja, hogy a reform lényegi elemeinek kibontása még hátra van; s hogy ez jórészt a helyi társadalom, a termelő, alkotó közösségek önállóságának felszabadításával érhető el” — olvashatjuk a HNF Országos Tanácsának a gazdasági-társadalmi . kibontakozással kapcsolatos szeptemberi állásfoglalásában. (Az utána következő feladatterv pedig » legfontosabb célokat, konkrét tennivalókat, módszereket jelöli ki a népfrontmozgalom számára.)

Többek között reális, nyílt helyzetelemzésre, a magasabb szintű szakmai ismeretek közvetítésére, valamint őszinte véleményalkotásra való törekvés hatotta át azt a háromnapos felkészítő tanfolyamot, amelyet Békés megye függetlenített HNF-tisztségviselőinek és társadalmi népfronttitkárainak a közelmúltban rendeztek Gárdonyban. Hazatérésük után felkértünk néhány résztvevőt arra, mondják el benyomásaikat, tapasztalataikat az ott elhangzott előadásokról, vitákról és a szünetekben folytatott kötetlen eszmecserékről. A válaszadók között volt dr'. Ambrus Zoltán, a HNF megyei alelnö- ke, a megyei könyvtár igazgatója ; Varga Andrásné vezető óvónő, a telekgerendása HNF-bizottság titkára; továbbá Szabó Lászlóné békéscsabai és Vaskor Pál szarvasi városi népfronttitkár. Az általuk elmondottakat megpróbáljuk összegezni röviden.

Elöljáróban mindnyájan hangsúlyozták: sosem volt

még ennyire jelentős az 'ilyen felkészítés, mint napjainkban. Vagyis akkor, amikor olyan változások zajlanak le, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a társadalmi szerveknek, szervezeteknek nagyobb szerepet kell vállalniuk életünk formálásában. Ahhoz, hogy ez az átalakulás és demokratizálás végbemenjen, mihamarabb szükséges megnövelni a helyi lehetőségeket. Itt a népfront fontos funkciót tölthet be. Ugyanis a bizakodás mellett sok a kétely az emberekben. Akik közvetlen kapcsolatban állnak a lakossággal, feltétlenül rendelkezniük kell megfelelő információkkal, ismeretekkel. Ügy tűnt, hogy a tanfolyam résztvevői méltányolták azt is, hogy az alaposan felkészült előadók partnereknek tekintették őket, s megosztották gondolataikat, egyéni véleményeiket velük. Különösen fontos volt az államigazgatás formálódására vonatkozó jó néhány elképzelés és az abból levonható következtetés. Ennek lényege az, hogy szükségszerűen növekedni fog a helyi önkormányzat és a közvetlen demokratikus fórumok szerepe . . . Hasonló következtetésekre juthatunk a kulturális-művelődési szerepvállalások vizsgálatakor; nevezetesen várhatóan nagyobb tere lesz az egyéni és közösségi kezdeményezésnek a jövőben.

Szinte egybehangzó volt az elismerés azzal az előadással kapcsolatban, amelyet dr. Verebélyi Imre, az Államigazgatási, Szervezési Intézet igazgatója a helyi önkormányzat és demokrácia aktuális kérdéseiről tartott. Mint jelezte, ezen a területen is számos elképzelés van, például a település tanácselnökének „választhatóságára”, a döntések alternatívájára, a tanácstagi jelöltek „versenyeztetésére” stb. vonatkozóan.

Nagy érdeklődést és aktivitást váltott ki a hallgatóságból Demcsák Lajosnak, az MSZMP KB külügyi osztálya képviselőjének tájékoztatója, amely a nemzetközi helyzet időszerű jelenségeit és ezek kölcsönhatását taglalta. Ez abból a szempontból is jelentősnek tekinthető, hogy kellő eligazodást nyújt a nemzetiségpolitikával' összefüggő témákban. Szintén pozitívan értékelték a HNF tisztség- viselői a népfront családvédelmi, valamint művelődési tevékenységéről szóló ismertetést. Az előbbi témáról dr. Gayer Gyuláné, az Országos Családvédelmi Tanács titkára, az utóbbiról Juhász Róbert, a HNF OT osztályvezetője tartott előadást.

Mindent egybevetve elmondhatjuk : fölöttéb hasznosnak bizonyult a Viharsarok népfronttitkárainak decemberi felkészítője,

amelyen nem passzív hallgatók, hanem aktív, polemizáló, s a reformért, kibontakozásért tenni akaró közéleti emberek vettek részt. A tanfolyam mozgalmi fórummal zárult, s ezen a HNF megyei vezető titkárai, munkatársai beszámoltak a saját területükön folytatott tevékenységről, valamint a jövő év feladatairól.

Bukovinszky István

„Mintha egy nagy család lennénk”

Megyénkben több klub gondoskodik arról, hogy nyugdíjasainkban — a korhatár elérése után — ne alakuljon ki „légüres tér”, önmaguk felesleges mivoltának tudata. Ennek a törekvésnek szép példája a bé- késszentandrási nyugdíjasok klubja, melynek vezetőjét, Tóth Mihálynét kerestük meg, hogy beszéljen a kis intézmény tevékenységéről.

— Klubunk 1982 decemberében alakult — mondta. — Akkor 67-en voltunk, je- ler^egi létszámunk 232 fő. A helyi tanács a régi iskolaépületet bocsátotta rendelkezésünkre. Az épületen rengeteget kellett dolgoznunk,- de nagy segítséget nyújtottak a nagyközség társadalmi és gazdasági szervezetei is. A bútorzat jó részét a hazafias népfront helyi bizottságától kaptuk, sok berendezési és felszerelési tárgyat azonban tagságunk hozzájárulásából vásároltunk meg.

Vezetőségünk 17 tagú — egy-egy taghoz 12-16 főből

Ez év őszén 20x40 méter alapterületű bitumenes kispályával gazdagodott az iskola, illetve a község. A tornaterem mellett levő 600 ezer forint értékű létesítmény az orosházi közúti igazgatóság dolgozóinak kivitelezésében készült el, amelyre a tanács, a Bercsényi Termelőszövetkezet és az úttörőcsapat adta össze a pénzt.

Már régen „megérett” a bontásra a művelődési ház, amelynek falai szinte a mennyezetig vizesek. A csaknem 200 éves épületben eleálló csoport tartozik. A vezetőségi tag feladata figyelemmel kísérni a csoport nyugdíjasainak sorsát; ha egy nyugdíjasunk megbetegszik, meglátogatja, s ha az illető egyedülálló, gondoskodik ellátásának megszervezéséről.

Sokféle programot szervezünk tagjainknak. Kirándultunk már a Dunakanyarba és a Zemplénbe, de elutaztunk jó néhány gyógyfürdőbe is. Túráinkhoz autóbuszt a Szarvasi Állami Tangazdaság ad, kedvezményes térítési díj ellenében. A társadalmi ünnepekről való megemlékezésen túl, ismeretterjesztő előadásokat is szervezünk, melyeken belül fontos helyet kapnak az egészségügyi és a közlekedési tájékoztatók. Felsorolni is nehéz a különböző klub- foglalkozásokat. Félévenként közös névnapot tartunk, amelyen a zenét saját cite- razenekarunk szolgáltatja. A napi foglalkozásokon tagjaink biliárdozhatnak, rádiót és lemezjátszót hallgathatnak, televíziót nézhetnek.

inte lovasfogadó volt. Később vendéglőt rendeztek be, s az 1950-es évek elejétől pedig kulturális célokra használták. A régi helyén létesítendő új intézményben — a mozin és a könyvtáron kívül — klubszobákat és szociális helyiségeket alakítanak ki. A nagyterem mintegy 400-500 embert fogadhat be, és így megoldódhat a különböző jellegű rendezvények gondja. (Például a falugyűléseket a tsz gépüzemének ebédlőjében szokták megtartani, amely viszont

Hetente négyszer tartunk klubnapot. A fennmaradó napokon helyiségünket lakodalmak rendezésére is bérbe adjuk, a befolyó ösz- szeget pedig klubunk fejlesztésére fordítjuk. A kluD fenntartásában fontos szerepet játszik a társadalmi munka. Tagjaink aktivitásáról csak a legjobbakat tudom elmondani; nemrégiben negyvenen vettek részt a tatarozásban, s munkájuk értéke több mint 160 ezer forintot tett ki.

Jó kapcsolatot szeretnénk kialakítani más nyugdíjas klubokkal. Jövőre meg szeretnénk látogatni a csaba- csüdi és a nagyszénási nyugdíjasokat. Az idén nagy élményt jelentett számunkra a tótkomlósi nyugdíjastalálkozó.

Ügy érzem, tagjaink tartalmasán töltik el itt az idejüket, és olyan a kapcsolatunk, mintha egy nagy család lennénk — mondta Tóth Mihályné. (marik)

nem alkalmas az ilyen ösz- szejövetelekre.)

A tervek szerint a jelenlegi könyvtár helyén idősek klubja nyílik. A mozi helyén hús- és zöldséges bolt lesz. A várhatóan 1988 első negyedévében elkészülő két üzletet a tsz fogja üzemeltetni.

A tanács egyébként egymillió forintért téglát és faanyagot vásárolt az új művelődési házhoz. A végrehajtó bizottság döntése szerint csak akkor fognak az alapozási munkálatokhoz, ha majd sikerül beszerezni a többi anyagot is az építkezéshez. __v_n

Kunágo

tai építkezések

Szombat délelőtt disznótorban

A „főböllér”

Kissé restelkedve nyomjuk le a kapu kilincsét, hisz jól tudjuk, a háziak együtt keltek a tyúkokkal. Mi meg? Nyolckor állítunk be, amikor tán már a megboldogult disznó is elfelejtette saját, tüzes ravatalát, nemhogy a böllérek!

— Szerencsére nem a malaccal akartunk riportot készíteni — próbáljuk tréfával leplezni udvariatlanságunkat. Később rájövünk, más gondjuk is volt a háziaknak kora hajnalban, mint hogy minket hiányoljanak.

Csorváson a szomszéd 166 kilós disznajára Fccz Ist- vánék mondták ki az ítéletet.

— Szegény bátyám már nem él, de a felesége, meg a lányai ilyenkor mindig lejönnek családostól Pestről, hogy közösen levágjanak nálunk egy malacot — magyarázza Feczné, Kató néni. — Azaz hogy, az uram szúrja le, aztán a testvérek, meg akik még vagyunk a családból, segítünk, amit tudunk.

A ház végében, egy kamrafélében álldogálunk. A

Mindenki tudja, mi a dolga

férfiak javában darabolják a húst. A „főböllérnek”, Fecz Istvánnak, mindenütt ott a szeme. Dirigál a segítőknek, az asszonyoknak, közben irigylésre méltó nyugalommal válaszolgat kérdéseimre.

— Tudja, manapság a fiatalok nemigen vállalkoznak a szúrásra. Tanítgatom őket, az egyik vejem már egészen jól ért hozzá, de az ma nincs itt, így hát magad uram, ha szolgád nincsen ...

Az üstben már javában fő a hurkának való. Fecz István egy jókora húst nyom egyik segítője kezébe, közben magyarázza;

— A torka véresit mindig a hurkába tesszük. Ez a tokája, amit megszúrtunk.

Nem tudom, hozzám, vagy társaihoz intézte e szavakat, mindenesetre nagyokat bólogatok, hadd lássa, menynyire érdekel a „tudománya”.

— A mai fiatalok valahogy nem akarják megtanulni ezt az egészet — folytatja az imént elkezdett gondolatot —, pedig sokat könnyehbedett ez a munka is. Hol van már a szalmáFotó: Gál Edit

val pörzsölés! Ahhoz kellett csak az ügyes böllér! Aztán jött a fatüzelésű pörzsölő, meg a benzinlámpa. Manapság a gázperzselővei köny- nyen boldogulunk. Vagy mást mondok. Ezelőtt nem győztük kóstolgatni a kolbászt. Most meg? Lemérjük a húst, aszerint adagoljuk a sót, a paprikát, amúgy csabai módra, és kész, úgy jó, ahogy van.

Amit én látok: mindent feltrancsíroznak a hatalmas asztalon, ami csak eléjük kerül. És amit ők tudnak; ez a darab a hurkába megy, amabból kocsonya lesz, glé- dában a szalonnának való, és tepertőből is lesz bőségesen ...

Sokan vagyunk az - aprócska helyiségben. Három macska is besurrant, és halált megvető bátorsággal lavíroz a mozduló lábak között, hátha nekik is lepoty- nyan valami jó falat, ebben a nagy bőségben.

A húst feldarabolták, kezdődik a darálás. Van segítség bőven, egymást váltják az emberek a nem éppen könnyű munkában.

— Jövő héten magunknak is vágunk — fordul hozzám egy szusszanásnyi időre a házigazda — aztán jön a többi rokon, barát. Egy szezonban vagy húsz vágáshoz elhívnak. És hány esztendeje így van már .. . Még legényke voltam, mikor a bátyám csúnyán elvágta a kezét. Azt mondta anvám: ..Gyere Pista. csináld te. hogy mit, azt én maid mondom”. így kezdtem. Ma meg már én magvarázom a veieimnek, az unokáimnak ugyanezt.

* * *

Átfagytam az ácsorgás- ban, bekéredzkedek hát a meleg konyhába. Asszonyok, gyerekek sürögnek-forog- nak idebent. Kató néni mindenkit bemutat, de hogy ki kinek a lánya, veje, unokahúga, gyereke, gzt képtelen vagyok feljegyezni.. .

Idősebb Tóth Istvánné, miközben „felszedi a belet” (ezt is itt tanultam), vagyis, a karjára csavarja, ahogy a kötelet szokás, a bélmosás mikéntjét magyarázza. Barát Lajosné is bekapcsolódik a beszélgetésbe;

— Van aki mosógépbe teszi — legyint —, pedig akkor ez a feketéje ottmarad — mutatja. — Nekem elhiheti, én mestere vagyok ennek.

Akár egy koreográfiában, szavak nélkül is tudják, ki, mit csináljon. Kató néni idősebb lánya már a belet húrolja. Tóthné, Juliska néni az „ebédfelelős”. A többi asszony a vastagbéllel bíbelődik. Legkevésbé Kató néni unokahúga — a levágott malac egyik tulajdonosa — találja helyét a csapatban.

— Évente két-hárem alkalommal jövünk le a rokonokhoz. Az egyik mindig ez a disznóölés, ami számomra is, a gyerekek számára is nagy élmény. A hasznáról nem is beszélve, hiszen lassan már a párizsi is ehetetlen (80 forintért). Ez a kolbász meg finom, tartós, és szeretjük a szalonnát is. Ha vágunk, van sonka hús- vétra, és ez különb, mint amit ■ a boltban kap az ember. Nézze, hogy sürög- forog a férjem is. ö aztán minden feladatra kapható, pedig nemigen ért az ilyesmihez, matematikus.

És valóban, Mihályffy László most egy jókora üveggel forgolódik az asz- szonyok között, bort kinál- gat, hátha úgy jobban megy a munka.

— Ez is hozzátartozik a disznóöléshez — nevet Kató néni —, már hajnalban, mielőtt a malacot lefogják, kapnak a férfiak egy kupica pálinkát. Tudja. hogy van az, úgy nagyobb a bátorság. Aztán kapnak kávét, teát . . .

— De, hogy jövőre is futja-e ennyi mindenre, azt nem tudom — kottyant közbe a nővére.

A régi disznótorokat idézgetik, miközben kezük alatt ég a munka. A hangulat pillanatok alatt a tetőfokára hág:

— Késő éjszaka mentünk haza. Egyszer túrós lepényestül borultunk az árokba.

— Hányszor beöltözött Juliska nénje cigányasz- szonynak ...

— És amikor kirakták a töltött káposztát hűlni, mi meg eldugtuk?

— Egyszer eleven verebet göngyöltünk a káposztalevélbe. Volt nagy riadalom, amikor elszállt.. .

Vége-hossza nincs az élményeknek. Csak Juliska néni csendesedik el, aztán nem tudja magában tartani,

kiböki ami a szívét nyomja:

— Ma meg mindenki rohan haza. Bekapják az ebédet, és sietnek, mert kezdődik a tévé. Egyedül én meg minek máradjak?

Jegyzetelés közben hol ide, hol oda húzódok, hogy ne legyek láb alatt. Aztán mikor jegyzettömböm is betelik, elbúcsúzom. Kató néni kikísér, azon sopánkodik:

— Ilyen hamar elmenni! De hisz még meg sem tudjuk kínálni magukat — aztán látva, hogy hajthatatlanok vagyunk, beteszi az ajtót maga után, és siet vissza a többiekhez. Van még munka bőven ...

Nagy Ágnes