Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

1987. december 2., szerda o Szép volt Vers, játék, zene Keretmegállapodást kötött a Mogürt és a General Motors — gépipari termékek Opelekért Kedden, a Mogürt szék­házéban hosszú lejáratú ke­retmegállapodást írt alá Tóth László Pál, a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója és Lova Khoram, az egyesült álla­mokbeli General Motors (GM), illetve a Motors Tra­ding Corporation elnökhe­lyettese. Jelen volt Marjai József miniszterelnök-he­lyettes is. A keretmegállapodás elő­irányozza a GM konszern magyarországi vásárlásai­nak bővítését, és a partne­rek harmadik piaci együtt­működésének kiszélesíté­sét. A megállapodás fontos eleme, hogy a GM licencek, know-how-k átadásával közreműködik a hazánkban készülő járműipari alkat­részek és szerelvények fej­lesztésében. Az 1992-ig szóló szerződés szerint a magyar gépipari termékekért cserébe a Mo­gürt az NSZK-ban készülő Opel személygépkocsikból hoz be, 1988-ban várhatóan ötszázat-ezret. A szerződés lehetőséget biztosít az áru- szállítások, így a gépko­csik importjának fokoza­tos növelésére is. A Mogürt vezérigazgatója az MTI munkatársának el­mondta: a két vállalat tíz éve áll kapcsolatban. Ez idő alatt a magyar fél különfé­le járműipari főegységeket, például dízelmotorokat, se­bességváltókat, továbbá al­katrészeket és speciális ha­szonjárműveket vásárolt a GM-től, s a többi között ipari fogyasztási cikkeket és kovácsoltalumínium-önt­vényeket adott el, eddig mintegy 60-70 millió dollár értékben. A mostani keretmegálla­podással a magyar ipar bő­víteni kívánja exportter­méklistáját. Szó van példá­ul arról, hogy a gépkocsik­hoz szükséges kábelkötege­ket hazánkban gyártanák az Opel részére, a szükséges fejlesztéshez a GM is hoz­zájárulna. Tárgyalnak GM márkajelű gyújtógyertyák magyarországi gyártásá­nak meghonosításáról. Ami az Opelek tervezett behozatalát illeti, Csűri Ist­ván, a Merkur vezérigazga­tója elmondta: a vállalat piackutatói úgy értékelték, hogy az Opelek közül a ma­gyar vevők leginkább a Ka- detteket keresik, és vásá­rolnák szívesen, még ak­kor is, ha lenne olcsóbb Opel-típus, például a Corsa. Ez utóbbi kategóriájában azonban már többféle autó is kapható, s ha a szocia­lista országok fejlesztései beérnek, bekövetkeznek a modellváltások, elegendő középkategóriájú gépkocsi lesz a hazai piacon. Egyéb­ként a jelenlegi árképzési rendszer szerint a behozan­dó Opel Kadett 1.2 LS tí­pusnak 600-700 ezer forint között lenne a fogyasztói ára. Az Opel LS-ek 1200 köb­centiméteres motorral ké­szülnek, 40 kilowattosak (55 lóerő), négysebességűek, s ötajtósak. A száz kilométe­res sebességet 16-17 másod­perc alatt érik el, végsebes­ségük 155 kilométer óra, or­szágúti fogyasztásuk 5-6 li­ter, a városi pedig 8-8,5 li­ter. Pedig lehetett volna más­ként, mint oly sokszor, ha nem úgy jönnek össze a dol­gok, mint kellene. Például másfajta a közönség, s nem az, akiknek a műsort szán­ták. Ez történt hétfőn dél­után a megyei könyvtárban, ahol a meghirdetett orosz nyelvű zenés irodalmi műsor volt programba véve — töb­bek közt Pitti Katalin köz­reműködésével. Az első meglepetést Pitti távolléte okozta, de sebaj, ketten is jöttek Beregszászi Olga mel­lé: Kertész Péter, és Pel- sőczy László színművészek. A másik nem várt dolog a közönség összetételében rejlett: a várt középiskolá­sok csak kevesen jelentek meg, jött viszont egy egész első osztály a közeli 2-es iskolából, vagyis, a jó fél „ház” hat-hétévesekből állt. De a vérbeli művészeken nem lehet kifogni: ha ez van, akkor ehhez alkalmaz­kodni. így is lön: gyorsan átszervezték a műsort, és mindenki jól járt. A gyere­kek és a felnőttek is. S még Elmélyedt figyelem ... egy pár orosz vers és dal is elhangzott eredetiben: Puskin, Lermontov, Turge- nyev, Jevtusenko és Jesze­nyin költeményei. És sok-sok mese, tréfás dal, olyanok, amiket a gye­rekek is ismertek, s így né­mi biztatásra részt is vet­tek benne. Ennek nagymes­tere Pelsőczy, a volt csabai színész, aki több gyermek­darabban is szerepelt annak­idején, s így ismeri jól a gyermek közönséget. Méltó társa volt Beregszászi Olga: gitárral, énekkel, szóval. Kertész Péter is megnyerte a publikumot, oly szépen mondta az orosz verseket. így aztán, minden jó, ha jó a vége: egy nagyon szép és élvezetes órahosszát pro­dukáltak. Valahogy olyan volt az egész, mint amikor az sikerül legjobban, ami nem is volt tervbe véve, mert a teljes spontánság hatását nyújtja, ennek min­den előnyével együtt, örül­hetett, aki épp ott volt. És örült is. V. M. Fotó: Gál Edit Megkezdődtek az ifjúsági parlamentek Megfelelő választ várnak a fiatalok Három év után újra ifjú­sági parlamenteket tartanak a vállalatok, intézmények, iskolák. Az első ifjúsági fó­rumokról már az értékelé­sek is elkészültek, de a többségükre a következő hetekben, hónapokban ke­rül sor. Az ifjúsági parla­mentekre több szempontból nem legszerencsésebb idők járnak. A vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézmé­nyekben lázasan készülnek a jövő évi változásokra, a vezetők őrlődnek a külön­böző bizonytalansági ténye­zők között. Nem csoda, ha meglehetősen nehéz a veze­tőknek konkrét válaszokat adni az ifjúság jövőjét érintő kérdésekre, hiszen nem egy helyen a jövő évi tervüket sem készítették még el. — Ilyen előzmények is­meretében milyen igényei lehetnek a Kommunista If­júsági Szövetségnek? — kér­deztük Szabó Istvánt, a me­gyei KISZ-bizottság titká­rát. — A felsoroltak, és az egyéb tényezők miatt rend­kívül nehéz feladatot jelent annak megoldása, hogy az ifjúsági parlamentek betölt­sék az ifjúsági törvény ál­tal meghatározott funkció­jukat. Ráadásul az előké­szítésük sem volt minden tekintetben megfelelő. Az ágazati szabályozások nem készültek el időben — au­gusztus 31-re —, ami azt je­lentette, hogy az üzemek és intézmények az alapvető szervezeti, ügyrendi kérdé­sekkel sem voltak tisztában. Például nem tudták, hogy az ágazaton belül a parla­mentek felmenő rendszerű­ek lesznek, vagy sem. — Az ifjúsági parlamen­tek előkészítése kinek a ha­táskörébe tartozott, tarto­zik? — Ez elsődlegesen állami és vállalati feladat, termé­szetesen a KISZ-nek is több kötelezettsége és jogosítvá­nya van. így előzetesen a KISZ-nek véleményezni kellett a beszámolót, az 1984-ben elfogadott intézke­dési terv végrehajtását. If­júsági szövetségünk arra törekedett, hogy a KISZ- szervezet, alapszervezet tes­tületi állásfoglalást alakít­son ki ezekről a kérdések­ről. Javasoltuk a KISZ-tit- károknak, hogy taggyűlé­sen vitassák meg a felvető­dött problémát. Ugyancsak ösztönöztük szervezeteinket, az alapszervezeteket, hogy éljenek véleményezési jo­gukkal az intézkedési terv összeállításakor, aktívan ve­gyék ki részüket a munká­ból. További kötelezettsé­günknek tekintettük a rész­vételt a parlamentekre való mozgósításban. — A KISZ-nek, mint az ifjúság politikai szervezeté­nek milyen konkrét igényei vannak az ifjúsági parla­mentekkel szemben? — Elsősorban azt szeret­nénk, ha a parlamentek a számon kérés, a javaslatté­tel és a feladatmeghatározás fórumai lentiének. A beszá­moló alapján a parlamen­teknek minősíteniük kell, hogy a korábbi célkitűzé­sekből, ifjúságpolitikai fel­adatokból az adott helyen mi valósult meg, és mi nem. A vezetőknek arra is magyarázatot kell adniuk, hogy milyen objektív és' szubjektív akadályok voltak a feladatterv végrehajtása­kor, esetleg mi, miért nem valósult meg. Természetesen itt nemcsak az 1984-ben el­fogadott intézkedési tervre gondolunk. Azóta több olyan programunk, akciónk volt, amelyek során a fiatalok hallatták szavukat, kifej­tették véleményüket, a konkrét teendőkről. Elég, ha csak a Jövőnk a tét ak­ciónkra, vagy az úgyneve­zett dolgozói napokra uta­lok. Ezeken ugyancsak el­mondtuk javaslatainkat, felvetettük problémáinkat, kéréseinket. Ezek közül so­kat elfogadtak a vezetők, és ígéretet tettek a javaslatok bevezetésére, megvalósítá­sára. (A különböző munka- szervezési korszerűsítések, műszaki fejlesztések, újítá­sok stb.). Az ifjúsági par­lamenteken az ígéreteket a fiatalok ellenőrizhetik, szá­mon kérhetik. Napjainkban ez azért kiemelten fontos, mert választ kaphatunk a felvetéseinkről. Meggyőződ­hetünk arról, hogy érdemes volt-e, vagy sem hallatni szavunkat! — Közismert tény, hogy a párt és a kormány kibonta­kozási programja a követ­kező években áldozatokat követel a lakosságtól. Az sem titok, hogy helyzeténél fogva ez az áldozatvállalás az ifjúságra az átlagosnál is nagyobb terheket ró. Ad­hatnak-e az ifjúsági parla­mentek ilyen szempontból egyfajta ösztönzést, teher­mentesítést? — A legnehezebb helyzet­ben valóban az ifjúság lesz, annak is bizonyos csoport­jai. Például a pályakezdők, családalapítók, akik a rosz- szabb gazdasági feltételek között indulnak el az önálló egzisztenciateremtés útján. Az ifjúsági parlamenteken ezért el kell érnünk, hogy a munkahelyeken a fiatalok­kal való foglalkozás kiemelt gazdasági, politikai feladat legyen. Tudatosítani kell, hogy ez a törődés folyama­tos teendőket kíván! De ezt az időszakot sze­retnénk felhasználni arra is hogy erősítsük szövetsé­gi kapcsolatainkat a társa­dalmi szervekkel, és vitas­suk meg a munkahely dol­gain kívül a települések éle­tével kapcsolatos kérdéseket is, különösen a községekben. — Az eddig felsorolt, kü- lön-külön is jelentős köve­telmények ellenére az az érzésem, mintha a fiatalok körében most lényegesen kevesebb szó esne az ifjúsá­gi parlamentekről, mintha nem tulajdonítanának ezek­nek a fórumoknak olyan je­lentőséget, mint három év­vel korábban. — Valóban, az eddig meg­tartott parlamenteken az is megfogalmazódott, hogy többen nem tulajdonítanak súlyának megfelelő jelentő­séget a parlamentnek. Sőt. Esetenként csak egy újabb panaszfórumnak tekintik, mert kedvezőtlen tapaszta­lataik vannak a problémák orvoslásában ... Tagadhatatlan, hogy ilyen véleményekre is számítot­tunk, éppen ezért kértük, hogy a- számonkérés külön hangsúlyt kapjon. Reméljük, hogy a KISZ-esek határo­zottan lépnek fel, és igenis számon kérik a korábban elmondottakat. Az ifjúság problémáit nem elég felvet­ni, hanem tényleges intéz­kedésekre van szükség. Ta­lán ezért lesznek eredmé­nyesebbek azok a parlamen­tek, amelyeket jövő év ele­jén tartanak meg, amikor a gazdálkodási körülménye­ket, a lehetőségeket megis­merik a termelő egységek. — Végül egy személyes jellegű kérdés: mikor lenne elégedett, azaz megítélése szerint mikor felelnének meg az ifjúsági parlamen­tek a velük szemben tá­masztott minimális igény­nek? — Akkor lennék elége­dett, ha a résztvevők szem­léletében kedvező változás következne be. Ha megfe­lelő válaszokat kapnának a fiatalok, ezért erősödne bi­zalmuk a demokratikus fó­rumok iránt, az ifjúsági parlamentek további véle­ménynyilvánításra adnának ösztönzést. Lovász Sándor Kisárntermelés korszerűen a kisárutermelés politikai megítélése az utóbbi évek­ben sokat korszerűsödött. Gondoljunk csak vissza a 15 évvel ezelőtti időre, amikor azon vitatkoztunk, kell-e, szükséges-e a háztáji termelés? Voltak, akik arra voksoltak, hogy a kisárutermelés a kapitalizmust szüli. Ma már egészen másként ítéljük meg a háztáji termelés szük­ségességét. Győzött a helyzet racionális megítélése: az em­berek házatáján a szocializmus építése közben felhalmozó­dott anyagiak termelésbe állításához országos érdekek fű­ződnek, részben a belső ellátás javítására, részben pedig az exportlehetőségek kihasználására. Abból indultunk ki az új helyzet megítélésénél, hogy ami szocialista talajról nő ki, az eleve nem lehet kapitalista csö- kevény. Ami mögött szocialista nagyüzemeink állnak, és amit ebben a szférában a kistermelők, a háztáji gazdasá­gok növénytermesztési és állattenyésztési törekvésekkel tá­mogatnak, eleve nem lehet rossz szándék. Arról van szó, hogy a fogyasztás során egyik fél sertésre .sincs ráírva, hogy ezt vagy azt a nagyüzemek állították elő, vagy netán a kis- árutermelőktől származik. Egy a lényeg: a kisárutermelő anyagi 'lehetőségeit mozgósítsa az ország előtt álló felada­tokra, nemzeti céljaink megvalósítására. A kisárutermelésben kétmillió család vesz részt. Kéthar­maduk saját szükségletén felüli terméket állít elő, vagyis árutermelő. De ez az árutermelés még nem szervezett, nem olyan, amilyennek szeretnénk: nem ad egyöntetű árut, és ami nagyon lényeges: nem rendelkezik olyan eszköz- és anyagi háttérrel, mint amilyet megérdemelne, amilyen szük­séges lenne e volumenében nagy mennyiségű áru előállítá­sához. Jócskán van tehát teendő, hogy ez a kisegítő ágazat való­jában az legyen, mint amire hivatott. Hogyan lehetne se­gíteni, céljaink megvalósításában, hozzánk közelebb hozni ezt a nem elhanyagolható termelési szférát? A válasz roppant egyszerű. Ki kell szolgálni, olyan ter­melési feladatok ellátására orientálni, melyek egybeesnek a belső ellátásban jelentkező feszültségek megoldásával és exportlehetőségeink kihasználásával. Ez az orientáció nem pénz kérdése, hanem tisztán az őszinte szóé és az egyenes beszédé. Meggyőződésem, ha a kistermelőket tájékoztatjuk arról, hogy az országnak mire van szüksége, miből mennyi árut kér, akkor ezt egy nagyon következetes nagyüzemi in­tegrációval meg is termelik. De ez az ágazat nem tűri el a sumákolást, a mondva csinált kifogásokat. Jó példa erre az, amelyet dr. Misi Sándor, MÉM-főosz- tályvezető a kistermelők megyei tanácskozásán említett: egymillió sertésbe került az 1984-es idő előtti minőségi át­vétel bevezetésének szorgalmazása, és a pigmentes sertések ellen emelt kifogás. Még ma sem heverte ki az ország az elhamarkodott intézkedések következményét. Semmi alap nem volt ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket keresztül­vigyük. A tenyésztési politika egyáltalán nem gondoskodott arról, hogy a kistermelők pigmentmentes sertésállományt alakít­sanak ki. De nem rendelkezett az ország olyan takarmány­bázissal sem, amely a fajta jellemzőjeként a hústermelés irányába sodorja az állományt. De ugyanezt megnézhetjük a zöldségtermelés oldaláról is. Vajon vannak-e olyan hazai zöldségfajtáink valamennyi ter­mesztett növényből, melyek a ihazai igények kielégítésére elégségesek? Nincs és nincsenek. Évtizedes elmaradásaink vannak e tekintetben. Arról nem is beszélve, hogy ,a tech­nikai eszközök oldaláról sem megnyugtató a helyzet. Nin­csenek kis teljesítményű háztáji gépek, amik vannak azok is olyan drágák, hogy szinte elérhetetlenek a kistermelők ré­szére. De nincsenek olyan technológiai berendezések sem, melyek a nagyüzemihez hasonlóan könnyítenének a ter­melésen. Furcsának tartom, hogy az ágazati vezetés — az ipari és a mezőgazdasági — ezeket a lehetőségeket eddig nem is­merte fel. Igényelte ugyan a több árut, a jobb minőségű termelést, de ezért ágazati szinten vajmi keveset tett. Pe­dig a magyar ipar forintos munkáját a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés közbeiktatásával, a kisárutermelés tech­nikai Teltételeinek megteremtésével megkeményíthette vol­na. Szó volt erről a mezőgazdasági szövetkezetek valameny- nyi kongresszusán, de akik az ipar részéről ezeken a ta­nácskozásokon részt vettek, különösebb jelentőséget nem tu­lajdonítottak az elhangzottaknak. Jóllehet ez is némi ma­gyarázattal szolgál a mai helyzetre. A mezőgazdaságban lassan kiöregszik, kihal az a nemze­dék, amely apáinkhoz hasonlóan termelt. A fiatalok igénye, akik apáik helyére lépnek, más. Ök már a technika segít­ségével szeretnék megoldani a rájuk váró, kistermeléssel összefüggő feladatokat. A nemzedékváltásnak itt tehát kri­tikus pontja a technika és a technológia. Sürgető feladat ennek megoldása, mert most minden összejött. A jövő szabályozói arra ösztönöznek, hogy a tsz-ek a nagy­üzemi feladatok ellátásában függetlenítsék magukat a fe­lesleges munkaerőtől. De mi legyen ezekkel az emberekkel? Falun távolról sincs annyi és olyan ipari melléktevékeny­ség, mely részükre munkát, megélhetést biztosíthatna. A vá­rosi ipari üzemek a racionális munkaerő-foglalkoztatásban érdekeltek. A vattaemberek egyre kevesebb helyre kellenek. N em marad más hátra, mint a legkönnyebben, a leg­kisebb befektetéssel szervezhető gazdálkodás előtérbe állítása, vagyis a háztáji és a kisárutermelés szerve­zése, a nagyüzemek, áfészek céljaihoz történő integrálása. Ebbe az irányba már tegnap kellett volna lépni, mert az élelmiszer ma és holnap egyedüli olyan terméke az ország­nak, mely kemény valutára váltható. Minden divatos szó- használattól eltérően, nincs olyan magyar élelmiszer, me­lyet a világ valamelyik piacán nem tudnánk értékesíteni. Ebből következik a kistermelők megyei tanácskozásán el­hangzott kijelentés: nincs olyan termék, melyet a kisáru- termeléstől az ország nem igényel. Ha ez így igaz, akkor nincs mit várni, lépni kellene, de sürgősen. Dupsi Károly A Szolter, Békéscsaba, A Szolter műanyag­FELVÉTELT HIRDET: feldolgozó részlege azonnali belépéssel gyakorlattal rendelkező FELVESZ: munkaügyi előadó és szerszámkészítőt, gyors- és gépíró női betanított munkakörre. gépkezelőt, Bérezés: jó kereseti lehetőséggel, megegyezés szerint. 3 műszakba. Jelentkezés: Békéscsaba, Jelentkezés: Békéscsaba, Bajza utca 15. szám, Urszinyi u. 19., munkaügyi osztály. üzemvezetőnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents