Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7., szombat NÉPÚJSÁG o Magyar vezetők távirata november 7-e alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, Andrej Gromikó- nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Nyikolaj Rizskovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából. „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a szovjet népnek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme, a világ első szocialista államának létrejötte új fejezetet nyitott az emberiség történetében. A magyar nép forradalmi harcának eredményei is elválaszthatatlanok a nagy október eszméitől és történelemformáló hatásától. A forradalom győzelme óta eltelt hét évtized alatt a szovjet nép lenini kommunista pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el az élet minden területén. A Szovjetunió hatalmas gazdasági, tudományos és kulturális potenciállal, gazdag természeti és nagy termelési erőforrásokkal rendelkező állammá fejlődött. A szocializmus és a béke számára meghatározó jelentőségűek a Szovjetunióban a társadalom és a gazdaság átalakítását, dinamikus fejlődését szolgáló jelenleg végbemenő folyamatok. A Szovjetunió világszerte széles körű elismerést váltott ki azzal, hogy a szovjet hatalom létezésének első pillanatától kitartóan harcol a világ békéjéért, a társadalmi haladásért. Napjainkban különös jelentőségűek az egyenlő biztonság elvére épülő új politikai gondolkodás jegyében tett szovjet békekezdeményezések, amelyeknek célja a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása, az emberiség megszabadítása a tömegpusztító fegyverektől, az európai és az átfogó biztonság megerősítése, a nemzetközi együttműködés fejlesztése. A magyar nép nagyra értékeli barátságát a szovjet néppel. A marxizmus—leninizmus eszméin, a közös célokon és érdekeken alapuló magyar—szovjet együttműködés eredményei jól szolgálják népünk és a szocialista közösség ügyét. A Szovjetunió és Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődését szolgáló átalakítási, szocialista reformfolyamatok összhangja együttműködésünket a kor követelményeihez igazítja, még magasabb szintre emeli. A Szovjetunió és a haladó emberiség e nagy ünnepén kívánunk Önöknek kiemelkedő sikereket a szocialista építőmunkában, az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a világbéke megőrzésében.” * * * Kádár lános a nagykövetségen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára — aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának szovjetunióbeli ünnepségein részt vevő magyar párt- és állami küldöttséget vezeti — pénteken a kora esti órákban a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségére látogatott. A párt főtitkárát és a küldöttség tagjait — Németh Károlyt, az Elnöki Tanács elnökét, Szűrös Mátyást, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát — Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete és a magyar kolónia vezető képviselői köszöntötték. A találkozón kötetlen eszmecserét folytattak a hazai építőmunka, a nemzetközi élet és külkapcsolataink időszerű kérdéseiről. Németh Károly gazdasági kiállításra látogatott Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség- sorozaton részt vevő magyar párt- és kormányküldöttség tagjaként tartózkodik a szovjet fővárosban, pénteken ellátogatott a Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató kiállítására. A látogatásra elkísérte Rajnai Sándor, a Magyar Népköz- társaság moszkvai nagykövete. Az Elnöki Tanács elnökét a kiállításon Borisz Tolsz- tih, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Tudományos-Műszaki Állami Bizottság elnöke fogadta. Németh Károly először az ipari bemutatót tekintette meg, ahol Nyikolaj Pugin gépkocsiipari miniszter kalauzolta. Itt többek között a gép-, az építő-, a közle- kedésijármű-gyártó, az elektronikai és a fogyasztási cikkeket gyártó ipar különféle berendezéseit, eszközeit tekintette meg. Ezek nagy részét már alkalmazzák a termelésben, a többiek sorozatgyártását pedig a közeljövőben kezdik meg. A kiállításon olyan robotok is szerepelnek, amelyek irányító szerkezetét a Tungsram gyárral együtt dolgozták ki. Helyet kaptak a bemutatón a szovjet autóipar legújabb típusai, amelyek gyártásában többek között magyar cégekkel is együttműködés alakult ki. Az új járművekből Magyar- országnak is szállítanak majd. Az Elnöki Tanács elnöke ezt követően a Szovjetunió köztársaságainak a gazdaság, a tudomány, a kultúra különböző területein elért eredményeit bemutató pavilont kereste fel. Itt Leonyid Jefremov, a Tudományos- Műszaki Állami Bizottság elnökének első helyettese vezette végig a termeken. Németh Károly elismeréssel szólt a kiállításon látottakról, megállapítva, hogy az új eszközök, berendezések, eljárások, amelyek a termelés fejlesztését, tökéletesítését, a teljesítmények fokozását szolgálják, jól szemléltetik a szovjet nép alkotó tevékenységének, építőmunkájának eredményeit. Szólt arról is, hogy további lehetőségek vannak országaink kapcsolatainak fejlesztésére, s mindkét részről ezek kihasználására törekszenek. Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Várkonyi Péter külügyminiszter ugyancsak táviratot küldött az évforduló alkalmából Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszternek. Szűrös Mátyás megbeszélése Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára pénteken Moszkvában találkozott és szívélyes. elvtársi légkörű megbeszélést folytatott Vagyim Medvegyevvel, az SZKP KB titkárával. Áttek'ntették a két ország és a két párt együttműködésének alakulását, a napirenden levő feladatokat, és véleménycserét folytattak a nemzetközi élet, a kommunista és munkásmozgalom néhány kérdéséről. Megelégedéssel állapították meg. hogy a magyar—szovjet kapcsolatok minden területen a megállapodások és tervek szerint fejlődnek. Méltatták a moszkvai ünnepségekre érkezett küldöttségek jó szellemű tanácskozását és találkozóit. Magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak pénteken Moszkvában, az 1. számú házgyár színháztermében. A rendezvényen részt vett az a több mint 200 magyar munkásőr, aki barátságvonattal érkezett az október' forradalom jubileumi ünnepségeire. A házgyár pártbizottsága titkárának, Iván Oszkinnak üdvözlő szavai után Igor Suvalov, a moszkvai Krasz- naja Presznya kerület első titkára mondott beszédet. Magyar részről Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit. Beszédében kitért az októberi forradalom hatásaira, a Szovjetunióban zajló átalakítás jelentőségére, s részletesen szólt a baráti társaságok munkájáról és együttműködéséről. Ismertette hazánk eredményeit, a szocialista demokrácia megszilárdításával, a reformok politikájának megvalósításával kapcsolatos jelenlegi feladatokat. A nagygyűlésen kitüntetések és oklevelek átadására 7s sor került: Apró Antal, Dósa István munkásőr vezérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnokának első helyettese, illetve Mihail Boriszov vezérőrnagy, az SZMBT központi vezetőségének tagja köszöntötte a magyar—szovjet barátság megszilárdításáért sokat tett aktivistákat. Penzai jegyzetek O Élményekben gazdag út Egyetlen délután három szovhozba jutunk el. Vendéglátóink, akik egyébként rendkívül figyelmesek, és minél többet szeretnének megmutatni a szovjet mezőgazdaságból. gyakran pillantanak az órájukra; hiába. az idő sürget. így is sikerült azonban feltérképezni, hol is tart ma a szovhozok fejlődése. Az már messziről szembetűnik, hogy a kis faluban. Vaszkre- szenovkában a szovhoz az átlagosnál gazdagabb. A közelmúltban elkészült korszerű, három-négy szobás házakat a gazdaság építette dolgozóinak, akik néhány rubeles havi térítési díj ellenében vehették birtokukba új otthonaikat. A 4200 hektáros szovhoz nagy zöldségtermelő és egyben annak feldolgozására is vállalkozó üzem. Gabonát 1800 hektáron termesztenek, s az idén búzából 3,2 tonnát takarítottak be hektáronként. A termesztéshez intenzív technológiát alkalmaznak, s hogy ez itt mit jelent, arra tőmondatokban válaszolnak a szakemberek; mindent megadni a növénynek, ami fejlődéséhez kell. , Vaszkreszenovkában és a közeli Szalovkában is elismerik azonban; ez a magyar eredményekkel aligha vethető egybe. „Szívesen tanulnánk Önöktől”, fogalmaz az Ardinszkij szovhoz vezérigazgatója, Nyikolaj Fjo- dorovics Vigrin. „Szeretnénk felvenni a kapcsolatot egyik üzemükkel, a Hidasháti Állami Gazdasággal. Ügy tudjuk, ők nagyszerű sikereket értek el a szarvasmarha-tenyésztésben. Nálunk a járásban 3400 liter tejet fejnek egy tehéntől”, s miközben beszél, egy táviratot tesz elénk: „A hidashátiak jelezték, hogy a közeljövőben ellátogatnak hozzánk”. Az Ardinszkij szovhoz Penza megye legnagyobb mezőgazdasági üzeme, 8 ezer üszőt tartanak. A borjakat összegyűjtik a környező gazdaságokból, s a felnevelt állatokat 24 hónapos korban adják vissza. Bogolkovkában igencsak elcsodálkozunk. Nem is a szilárd burkolattal ellátott utcákon, amire a Penza megyei falvakban kevés példa van, lepődünk meg elsősorban: a falu minden vezetője és a szovhoz igazgatója is nő. — Itt nem is élnek férfiak? — kérdezzük tréfásan. Mire a válasz: — Dehogynem, csakhogy ők nem érnek rá, dolgoznak. Hosszan lehetne sorolni a szovhozok termelésben elért eredményeit. Kétségtelen azonban, hogy jócskán akadnak nehézségek is, amelyek első helyen a mienknél mostohább időjárást említhetjük. Penzai tartózkodásunk utolsó előtti napján is meglehetősen zsúfolt program várt bennünket. Délelőtt a nikolszki kristályüzembe, pontosabban annak világhírű múzeumába látogattunk. Megtudtuk, hogy az utóbbi időben az üzem és az Orosházi Üveggyár kapcsolatai megszakadtak. A nikolszki- ak az okok között a két vállalat eltérő tevékenységét említik, de azért azt is hozzáteszik; ennek ellenére jó lenne, ha a kapcsolatokat újra feleleveníthetnék. A Szovjetunió legnagyobb kristályüzemének múzeumára valóban a csodálatos jelző illik a legjobban. A gyár alapítója az üvegművészet legszebb alkotásait gyűjtötte egvbe. A gyűjtemény minden egyes darabjáról, annak történetéről hosszan lehetne mesélni. így többek közt arról a pohárról, amelynek üvegében moha található. Hogy hogy sikerült a mohát az üveggel körbeönteni, azt máig is homály fedi. A pohár Alek- szander cár udvarából került a gyűjteménybe. Készítőjéről pedig, az egyszerű jobbágyról sokan mondták már akkor is, az 1800-as évek elején, hogy utolérhetetlen nagyság. Délután a Penzenszkaja Pravda, a Penza megyei pártbizottság lapjának munkatársaival találkozhattunk. Számunkra, újságírók számára ez volt a legizgalmasabb, a leginkább várt találkozó. Ez nem utolsósorban annak tulajdonítható, hogy a szovjet sajtó az átalakítás, a demokratizálási folyamat egyik fontos szereplőjévé vált. Munkájukat a nálunk is ismert jelszó, a glasznoszty, a nyíltság jellemzi. Erről a nyíltságról a lap főszerkesztője, Mihail Va- sziljevics Sarov a következőket mondta: „Néhány éve elképzelhetetlen lett volna, hogy a szovjet emberek egy másik ország újságíróival ilyen őszintén beszélgessenek. A szovjet sajtó, az újságírók presztízse ma jóval nagyobb, mint az SZKP legutóbbi kongresszusa előtt.’4 A nyíltságra mi sem jellemzőbb; látogatásunkat megelőzően a Penzenszkaja Pravda név szerint említette annak a penzai városi pártbizottsági titkárnak a nevét, aki fontos adatok, információk közlésétől zárkózott el. A szívélyes, baráti hangulatú beszélgetés hosz- szan elhúzódott, de ezt mi sem és vendéglátóink sem bánták. ötnapos penzai tartózkodásunk utolsó napján a megyei pártbizottság másodtitkára, Anatolij Fjodorovics Kavljagin is fogadott bennünket, majd a több tízezer hektáros penzai erdőgazdaságba látogattunk. A késő délutáni órák az utazás előkészületével teltek el. Pénzéből Moszkvába gépkocsival utaztunk. Ez egészen kivételes esetnek tekinthető. Vendéglátóink szerint ugyanis még nem volt arra példa, hogy külföldiek gépkocsival utazzanak ezen az útvonalon. A hosszú, 12 órás út bőven kínált alkalmat arra. hogy felidézzük a baráti fogadtatást, szovjet vendéglátóink mindenre kiterjedő figyelmességét. És minden bizonnyal sokáig emlékezni fogunk az utolsó napi késő esti formaságoktól mentes, szívélyes találkozóra is, amelyre a megyehatárhoz közel eső járási székhely pártbizottságán került sor. Akkor úgy tűnt fel, mintha Bedno- gyemjanovszkij járás vezetőivel régen ismernénk egymást. Penzai tartózkodásunk során egyébként gyakran támadt olyan érzésünk, hogy kitüntetett helyzetben vagyunk. Pedig erről szó sem volt. A szovjet emberek vendégszeretetéről nemcsak mi, mások is sokat beszélhetnének. A járási székhelyen búcsúztunk el Jevgenyij Nyi- kolajevics Jegorovtól, a megyei pártbizottság alosztály- vezetőjétől, valamint Mihail Vasziljevics Sarovtól, a Penzenszkaja Pravda főszerkesztőjétől. Az autóban aztán, útban Moszkva felé felcsendült néhány orosz dal. Kísérőnk, Vlagyimir Mihajlovics Saroskin is bekapcsolódott az éneklésbe, miközben elismeréssel bólogatott. Moszkvába a hajnali órákban érkeztünk meg, s akkor még nem sejtettük, hogy a szovjet főváros egyik szállodájában kell töltenünk másfél napot. A seremetye- vói repülőtér a köd miatt nem indított és nem fogadott gépeket. A repülőtereken 18 ezer ember várta az indulást. Budapestre végül is nem kevés izgalom után, 23-án, pénteken, a déli órákban érkeztünk meg. Kepenyes János (Vége)
