Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. november 7., szombat NÉPÚJSÁG o Magyar vezetők távirata november 7-e alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára, Németh Károly, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke üdvöz­lő táviratot küldött Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, Andrej Gromikó- nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének és Nyikolaj Rizskovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a nagy októberi szocialista forradalom 70. év­fordulója alkalmából. „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a szov­jet népnek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme, a világ első szocialista államának lét­rejötte új fejezetet nyitott az emberiség történetében. A magyar nép forradalmi harcának eredményei is elválaszthatatlanok a nagy október eszméitől és történelemformáló hatásától. A forradalom győzelme óta eltelt hét évtized alatt a szovjet nép lenini kommunista pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el az élet minden területén. A Szovjet­unió hatalmas gazdasági, tudományos és kulturális potenciállal, gazdag természeti és nagy termelési erőforrásokkal rendelkező állammá fejlődött. A szocializmus és a béke számára meghatározó jelentőségűek a Szovjetunióban a társadalom és a gazdaság átalakítását, di­namikus fejlődését szolgáló jelenleg végbemenő folyamatok. A Szovjetunió világszerte széles körű elismerést váltott ki azzal, hogy a szovjet hata­lom létezésének első pillanatától kitartóan harcol a világ békéjéért, a társadalmi hala­dásért. Napjainkban különös jelentőségűek az egyenlő biztonság elvére épülő új politi­kai gondolkodás jegyében tett szovjet békekezdeményezések, amelyeknek célja a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása, az emberiség megszabadítása a tömegpusztító fegyve­rektől, az európai és az átfogó biztonság megerősítése, a nemzetközi együttműködés fej­lesztése. A magyar nép nagyra értékeli barátságát a szovjet néppel. A marxizmus—leninizmus eszméin, a közös célokon és érdekeken alapuló magyar—szovjet együttműködés eredményei jól szolgálják népünk és a szocialista közösség ügyét. A Szovjetunió és Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődését szolgáló átalakítási, szocialista reformfolyamatok össz­hangja együttműködésünket a kor követelményeihez igazítja, még magasabb szintre emeli. A Szovjetunió és a haladó emberiség e nagy ünnepén kívánunk Önöknek kiemelkedő sikereket a szocialista építőmunkában, az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a világbéke megőrzésében.” * * * Kádár lános a nagykövetségen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára — aki a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulójának szovjet­unióbeli ünnepségein részt vevő magyar párt- és álla­mi küldöttséget vezeti — pénteken a kora esti órák­ban a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövetsé­gére látogatott. A párt főtitkárát és a küldöttség tagjait — Né­meth Károlyt, az Elnöki Tanács elnökét, Szűrös Má­tyást, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát — Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete és a magyar kolónia vezető kép­viselői köszöntötték. A találkozón kötetlen esz­mecserét folytattak a hazai építőmunka, a nemzetközi élet és külkapcsolataink idő­szerű kérdéseiről. Németh Károly gazdasági kiállításra látogatott Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepség- sorozaton részt vevő magyar párt- és kormányküldöttség tagjaként tartózkodik a szov­jet fővárosban, pénteken el­látogatott a Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató kiállítására. A lá­togatásra elkísérte Rajnai Sándor, a Magyar Népköz- társaság moszkvai nagykö­vete. Az Elnöki Tanács elnökét a kiállításon Borisz Tolsz- tih, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyet­tese, a Tudományos-Műsza­ki Állami Bizottság elnöke fogadta. Németh Károly először az ipari bemutatót tekintette meg, ahol Nyikolaj Pugin gépkocsiipari miniszter ka­lauzolta. Itt többek között a gép-, az építő-, a közle- kedésijármű-gyártó, az elektronikai és a fogyasztá­si cikkeket gyártó ipar kü­lönféle berendezéseit, esz­közeit tekintette meg. Ezek nagy részét már alkalmaz­zák a termelésben, a töb­biek sorozatgyártását pedig a közeljövőben kezdik meg. A kiállításon olyan robotok is szerepelnek, amelyek irányító szerkezetét a Tungsram gyárral együtt dolgozták ki. Helyet kap­tak a bemutatón a szovjet autóipar legújabb típusai, amelyek gyártásában többek között magyar cégekkel is együttműködés alakult ki. Az új járművekből Magyar- országnak is szállítanak majd. Az Elnöki Tanács elnöke ezt követően a Szovjetunió köztársaságainak a gazda­ság, a tudomány, a kultúra különböző területein elért eredményeit bemutató pavi­lont kereste fel. Itt Leonyid Jefremov, a Tudományos- Műszaki Állami Bizottság elnökének első helyettese vezette végig a termeken. Németh Károly elismerés­sel szólt a kiállításon látot­takról, megállapítva, hogy az új eszközök, berendezé­sek, eljárások, amelyek a termelés fejlesztését, töké­letesítését, a teljesítmények fokozását szolgálják, jól szemléltetik a szovjet nép alkotó tevékenységének, építőmunkájának eredmé­nyeit. Szólt arról is, hogy további lehetőségek vannak országaink kapcsolatainak fejlesztésére, s mindkét részről ezek kihasználására törekszenek. Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Várkonyi Péter külügyminiszter ugyancsak táviratot küldött az évforduló alkalmából Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszternek. Szűrös Mátyás megbeszélése Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára pénteken Moszk­vában találkozott és szívé­lyes. elvtársi légkörű meg­beszélést folytatott Vagyim Medvegyevvel, az SZKP KB titkárával. Áttek'ntették a két or­szág és a két párt együtt­működésének alakulását, a napirenden levő feladatokat, és véleménycserét folytattak a nemzetközi élet, a kom­munista és munkásmozga­lom néhány kérdéséről. Meg­elégedéssel állapították meg. hogy a magyar—szovjet kap­csolatok minden területen a megállapodások és tervek szerint fejlődnek. Méltatták a moszkvai ünnepségekre ér­kezett küldöttségek jó szel­lemű tanácskozását és talál­kozóit. Magyar—szovjet barátsá­gi nagygyűlést tartottak pénteken Moszkvában, az 1. számú házgyár színházter­mében. A rendezvényen részt vett az a több mint 200 magyar munkásőr, aki ba­rátságvonattal érkezett az október' forradalom jubi­leumi ünnepségeire. A házgyár pártbizottsága titkárának, Iván Oszkinnak üdvözlő szavai után Igor Suvalov, a moszkvai Krasz- naja Presznya kerület első titkára mondott beszédet. Magyar részről Apró An­tal, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság elnöke üdvö­zölte a nagygyűlés résztve­vőit. Beszédében kitért az októberi forradalom hatá­saira, a Szovjetunióban zaj­ló átalakítás jelentőségére, s részletesen szólt a baráti társaságok munkájáról és együttműködéséről. Ismer­tette hazánk eredményeit, a szocialista demokrácia meg­szilárdításával, a reformok politikájának megvalósítá­sával kapcsolatos jelenlegi feladatokat. A nagygyűlésen kitünte­tések és oklevelek átadására 7s sor került: Apró Antal, Dósa István munkásőr ve­zérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnokának el­ső helyettese, illetve Mihail Boriszov vezérőrnagy, az SZMBT központi vezetősé­gének tagja köszöntötte a magyar—szovjet barátság megszilárdításáért sokat tett aktivistákat. Penzai jegyzetek O Élményekben gazdag út Egyetlen délután három szovhozba jutunk el. Ven­déglátóink, akik egyébként rendkívül figyelmesek, és minél többet szeretnének megmutatni a szovjet me­zőgazdaságból. gyakran pil­lantanak az órájukra; hiá­ba. az idő sürget. így is sikerült azonban feltérképezni, hol is tart ma a szovhozok fejlődése. Az már messziről szembetűnik, hogy a kis faluban. Vaszkre- szenovkában a szovhoz az átlagosnál gazdagabb. A kö­zelmúltban elkészült kor­szerű, három-négy szobás házakat a gazdaság építette dolgozóinak, akik néhány ru­beles havi térítési díj elle­nében vehették birtokukba új otthonaikat. A 4200 hektáros szovhoz nagy zöldségtermelő és egy­ben annak feldolgozására is vállalkozó üzem. Gabonát 1800 hektáron termesztenek, s az idén búzából 3,2 tonnát takarítottak be hektáron­ként. A termesztéshez inten­zív technológiát alkalmaz­nak, s hogy ez itt mit je­lent, arra tőmondatokban válaszolnak a szakemberek; mindent megadni a nö­vénynek, ami fejlődéséhez kell. , Vaszkreszenovkában és a közeli Szalovkában is elis­merik azonban; ez a ma­gyar eredményekkel aligha vethető egybe. „Szívesen ta­nulnánk Önöktől”, fogalmaz az Ardinszkij szovhoz ve­zérigazgatója, Nyikolaj Fjo- dorovics Vigrin. „Szeretnénk felvenni a kapcsolatot egyik üzemükkel, a Hidasháti Ál­lami Gazdasággal. Ügy tud­juk, ők nagyszerű sikereket értek el a szarvasmarha-te­nyésztésben. Nálunk a já­rásban 3400 liter tejet fej­nek egy tehéntől”, s miköz­ben beszél, egy táviratot tesz elénk: „A hidashátiak je­lezték, hogy a közeljövőben ellátogatnak hozzánk”. Az Ardinszkij szovhoz Penza megye legnagyobb mezőgazdasági üzeme, 8 ezer üszőt tartanak. A borjakat összegyűjtik a környező gaz­daságokból, s a felnevelt ál­latokat 24 hónapos korban adják vissza. Bogolkovkában igencsak elcsodálkozunk. Nem is a szilárd burkolattal ellátott utcákon, amire a Penza me­gyei falvakban kevés példa van, lepődünk meg elsősor­ban: a falu minden vezető­je és a szovhoz igazgatója is nő. — Itt nem is élnek férfi­ak? — kérdezzük tréfásan. Mire a válasz: — Dehogy­nem, csakhogy ők nem ér­nek rá, dolgoznak. Hosszan lehetne sorolni a szovhozok termelésben elért eredményeit. Kétségtelen azonban, hogy jócskán akad­nak nehézségek is, amelyek első helyen a mienknél mos­tohább időjárást említhet­jük. Penzai tartózkodásunk utolsó előtti napján is meg­lehetősen zsúfolt program várt bennünket. Délelőtt a nikolszki kristályüzembe, pontosabban annak világhí­rű múzeumába látogattunk. Megtudtuk, hogy az utóbbi időben az üzem és az Oros­házi Üveggyár kapcsolatai megszakadtak. A nikolszki- ak az okok között a két vál­lalat eltérő tevékenységét említik, de azért azt is hoz­záteszik; ennek ellenére jó lenne, ha a kapcsolatokat újra feleleveníthetnék. A Szovjetunió legnagyobb kristályüzemének múzeumá­ra valóban a csodálatos jel­ző illik a legjobban. A gyár alapítója az üvegművészet legszebb alkotásait gyűjtöt­te egvbe. A gyűjtemény minden egyes darabjáról, an­nak történetéről hosszan le­hetne mesélni. így többek közt arról a pohárról, amelynek üvegében moha található. Hogy hogy sike­rült a mohát az üveggel körbeönteni, azt máig is ho­mály fedi. A pohár Alek- szander cár udvarából ke­rült a gyűjteménybe. Készí­tőjéről pedig, az egyszerű jobbágyról sokan mondták már akkor is, az 1800-as évek elején, hogy utolérhe­tetlen nagyság. Délután a Penzenszkaja Pravda, a Penza megyei pártbizottság lapjának mun­katársaival találkozhattunk. Számunkra, újságírók szá­mára ez volt a legizgalma­sabb, a leginkább várt ta­lálkozó. Ez nem utolsósor­ban annak tulajdonítható, hogy a szovjet sajtó az át­alakítás, a demokratizálási folyamat egyik fontos sze­replőjévé vált. Munkájukat a nálunk is ismert jelszó, a glasznoszty, a nyíltság jel­lemzi. Erről a nyíltságról a lap főszerkesztője, Mihail Va- sziljevics Sarov a követke­zőket mondta: „Néhány éve elképzelhetetlen lett volna, hogy a szovjet emberek egy másik ország újságíróival ilyen őszintén beszélgesse­nek. A szovjet sajtó, az új­ságírók presztízse ma jóval nagyobb, mint az SZKP legutóbbi kongresszusa előtt.’4 A nyíltságra mi sem jellemzőbb; látogatásunkat megelőzően a Penzenszkaja Pravda név szerint említet­te annak a penzai városi pártbizottsági titkárnak a nevét, aki fontos adatok, in­formációk közlésétől zárkó­zott el. A szívélyes, baráti hangulatú beszélgetés hosz- szan elhúzódott, de ezt mi sem és vendéglátóink sem bánták. ötnapos penzai tartózko­dásunk utolsó napján a me­gyei pártbizottság másodtit­kára, Anatolij Fjodorovics Kavljagin is fogadott ben­nünket, majd a több tízezer hektáros penzai erdőgazda­ságba látogattunk. A késő délutáni órák az utazás elő­készületével teltek el. Pén­zéből Moszkvába gépkocsi­val utaztunk. Ez egészen ki­vételes esetnek tekinthető. Vendéglátóink szerint ugyan­is még nem volt arra pél­da, hogy külföldiek gépko­csival utazzanak ezen az út­vonalon. A hosszú, 12 órás út bő­ven kínált alkalmat arra. hogy felidézzük a baráti fo­gadtatást, szovjet vendéglá­tóink mindenre kiterjedő fi­gyelmességét. És minden bi­zonnyal sokáig emlékezni fo­gunk az utolsó napi késő es­ti formaságoktól mentes, szí­vélyes találkozóra is, amely­re a megyehatárhoz közel eső járási székhely pártbi­zottságán került sor. Akkor úgy tűnt fel, mintha Bedno- gyemjanovszkij járás veze­tőivel régen ismernénk egy­mást. Penzai tartózkodásunk során egyébként gyakran tá­madt olyan érzésünk, hogy kitüntetett helyzetben va­gyunk. Pedig erről szó sem volt. A szovjet emberek ven­dégszeretetéről nemcsak mi, mások is sokat beszélhetné­nek. A járási székhelyen bú­csúztunk el Jevgenyij Nyi- kolajevics Jegorovtól, a me­gyei pártbizottság alosztály- vezetőjétől, valamint Mihail Vasziljevics Sarovtól, a Pen­zenszkaja Pravda főszer­kesztőjétől. Az autóban az­tán, útban Moszkva felé fel­csendült néhány orosz dal. Kísérőnk, Vlagyimir Mi­hajlovics Saroskin is bekap­csolódott az éneklésbe, mi­közben elismeréssel bóloga­tott. Moszkvába a hajnali órák­ban érkeztünk meg, s ak­kor még nem sejtettük, hogy a szovjet főváros egyik szál­lodájában kell töltenünk másfél napot. A seremetye- vói repülőtér a köd miatt nem indított és nem foga­dott gépeket. A repülőtere­ken 18 ezer ember várta az indulást. Budapestre végül is nem kevés izgalom után, 23-án, pénteken, a déli órákban érkeztünk meg. Kepenyes János (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents